Sharanagati

Ma összegyűltünk, hogy közösen ünnepeljük az isteni dolgokat. Folytassuk ezen gyönyörű kinyilatkoztatás, a Bhagavad-gítá tanulmányozását. Ez a tizenhatodik fejezet. Kicsit nehéz ezt a fejezetet hallgatni, mert leírja az emberi természet és viselkedés lehetséges hibáit. És általában nem szeretünk a hiányosságainkról hallani. Azonban anélkül, hogy megértenénk saját magunkat, és szembe néznék valóságunkkal, nem kerülhetünk közelebb a magasabb valósághoz.

„Óh, Prthá fia, kétféle teremtett lény van ebben a világban: az egyiket isteninek, a másikat démoninak hívják. Az isteni tulajdonságokról már bővebben szóltam. Hallj most Tőlem a démoniról is!” [1]

Ennek a versnek az eleje nagyon szigorú – kétféle élőlény: az egyik jó, a másik rossz. Csak a sötétség és a világosság létezik. Melyik oldalon állsz? Melyik oldalon szeretnél lenni?

Krpadhám: A világos oldalon szeretnénk lenni.

Tírtha Mahárádzs: Igen, általában a világos oldalon szeretnénk lenni. De tenni valamit azért, hogy ezt elérjük – nem nagyon akarunk közreműködni. Ha van egy bizonyos isteni szél, ami elvisz minket a mennyországba – rendben. De hogy nekem is keményen kell dolgoznom…?

Könnyen akarunk eljutni a tökéletességhez. Könnyű, csendes, nyugodt, kényelmes rövidebb út a boldogsághoz. Miért? Mert a víz mindig lefelé folyik. Az emberek mindig megpróbálják a könnyebb utat választani. De mondjátok meg kérlek, létezik egyáltalán könnyebb út? Nem! Nincs rövidebb út, nincs könnyebb út, nincs könnyebb, kényelmesebb élet. Sokszor azt gondoljuk: „Ah, az én életem nagyon nehéz, de a tiéd olyan könnyű!” És mi lesz a másik ember véleménye? „Nem, nem, nem! Az én életem sokkal nehezebb, mint a tiéd. A tiéd olyan könnyű.” Ebből tehát megérthetitek, hogy mindannyiunk élete… nos, nem mondanám azt, hogy nehéz, de van benne néhány teszt. És habár úgy néz ki, hogy a szomszéd fűje zöldebb, valójában nem. Menj át a szomszédba és nézz rá a te kertedre. Ugyanolyan zöld. Te azonban ismered saját kerted hibáit, és tudod, hogy mennyi energiát fektettél a fűbe, és mégsem szép. És azt gondolod, hogy talán a szomszédnak másmilyen, jobb a műtrágyája.

Nincs tehát könnyebb út. Mindannyiunknak küzdenünk kell, hogy elérjük a céljainkat. Ha egyszerű, olcsó céljaid vannak, könnyen eléred őket. Ha magas és értékes céljaid vannak, keményebben kell dolgoznod.

Ahogy mondani szokták, ha arany gyűrűt árulsz, sokan fognak érdeklődni, de kevesen lesznek készek rá, hogy megfizessék az árát. De ahhoz, hogy arany gyűrűd legyen, meg kell fizetned az árát. Néha a piacon találkozol kicsit sötétebb bőrű emberekkel, akik a sarkon árulják az arany gyűrűket. De ez brazil arany, és olcsó. Lehet tehát olcsó arany gyűrűd. Ha azonban meg szeretnénk találni az élet kincseit, mélyebbre kell ásnunk. Tennünk kell érte.

A fényben maradni, vagy a jó oldalon állni, ezért tenni kell. De tudnunk kell, hogy az emberi erőfeszítés nem elég. Valami másra is szükségünk van, és ez az isteni kegy. Tehát mindig két oldala van a történetnek: az egyik a mi erőfeszítésünk, a másik pedig az isteni segítség ránk kiterjesztve.

[1] Bhagavad-gítá 16.6.