Sharanagati

(az előző pénteki rész folytatása)

A következő pont „Ne add át magad a bánatnak vagy depressziónak”. Ne add át magad annak. Kerüld el, nem kedvező a gyakorlataidban. Az előző tehát: „Ne becsüld túl magad”, most pedig „Ne becsüld alá magad”. Ugyanaz az egoizmus a másik végletben. Én vagyok a legjobb szolgád’ vagy ’Én vagyok a legelesettebb szolga’ – ugyanaz az egoizmus: ’Legalább valamiben a legjobb vagyok!’ És ez tényleg megtörtént. Egyszer Sríla Prabhupád ellátogatott egy központba és látott egy bhaktát, akinek nem tudta a nevét és szolgálatát, ezért megkérdezte: „Ki vagy te, kedvesem?” ő pedig így válaszolt: „Óh Prabhupád, én vagyok a legjelentéktelenebb szolgát”. De Prabhupád ránézett és így szólt: „Sajnálom, de nem vagy a „leg”, semmilyen értelemben”. Ha tehát fel- vagy lebecsülöd magad, az nem helyes. Ne add át magad a bánatnak, ne hidd azt, hogy képtelen vagy elérni a célt.

Aztán a következő pont „Ne imádd vagy mellőzd a félisteneket”. Ez azt jelenti, hogy tiszteld mások hitét és tradícióját. És hozzátesz valami nagyon fontosat: „Ne kritizálj másokat”. Ez különösképpen igaz Indiában. Ne kritizáld, amit nem értesz. Ha Indiába mész, ez az első pont, amit meg kell jegyezned: „Ne kritizáld, amint nem értesz”.  És akkor nem követsz el aparádhot. Miért kell kerülnünk mások kritizálását? Mert az elménknek van egy mindent befogadó természete – oly módon, hogy ha mások hibáin rágódsz, azok behatolnak a te rendszeredbe. És még ha nem is fordítasz túl sok figyelmet a kritizálásra, mások hibái nem segítenek minket. Ne kritizálj tehát. Ugyanakkor a Krsna tudatosság egy nagyon praktikus definíciója, hogy elkülöníted magad az ostobaságtól. Elkülönülni tehát az ostobaságtól, az nem egyenlő a kritizálással. Tiszta? Tudjátok követni?

A következő pont azt mondja: „Ne hallgasd Visnu, vagy a vaisnavák kritizálását”. Ne hallgasd tehát ha valaki rosszat mond Visnura vagy a vaisnavákra. Különböző folyamatokkal tudod ezt elkerülni, nem fogom megemlíteni az erőszakos formákat. De van erőszak-nélküli módszer is: Menj el! Menj onnan! ’Elnézést, de elfoglalt vagyok. Vannak még eldzsapázni való köreim. Bocsánat! Nincs időm erre.’ Elmondjam a finoman erőszakos módszert? Legyen mindig egy laddu a zsebedben, és amint valaki kritizálásba kezd, betömöd a száját praszádammal, és így abba hagyja. Az erőszakosabb módszereket itt most nem említem.

Az utolsó pont azt mondja: „Ne hallgass, vagy olvass világi történeteket”. Mindez grámja-kathának számít. Falusi kathá, buta dolog. Mindig ugyanaz történik – ugyanazok a problémák, ugyanazok a téves megoldások, amit az emberek kitalálnak, és mindig csak ugyanaz. Nincs új a nap alatt. Az emberek limitálva vannak érzelmeik által, tudásuk által, gyakorlataik által. Néhányan sírnak, mert nincs férjük, mások pedig azért, mert van férjük. Valaki azért sír mert nincs munkája, más azért, mert van. A grámja-kathának sosincs vége. A világi dolgok helyett, fókuszáljunk inkább a lelki dolgokra. És mi a legkedveltebb téma a világi szinten? A szerelmi kapcsolatok. A legtöbb ember, gyakorlatilag mindenki, azt gondolja, hogy a legjobb történet „Rómeó és Júlia”. Nem, a legjobb történet „Rádhá és Sjám”! Az ő szerelmi történetük örök. Mi történt Rómeóval és Júliával? Mindketten meghaltak! De mi történik Rádhával és Sjámmal? Sosincs vége. A jelentéktelent tehát helyettesítsük valami magasabbal. A világi kapcsolatok, valami magasabb tükröződései, hamis tükröződések. Minden elmúlik, ne feledjétek. Ne foglaljátok tehát el magatokat a végessel, hanem fókuszáljatok egyre jobban a lelkire, az istenire.

És végül a tizedeik kerülendő gyakorlat, azt mondja: „Ne okozz gondod egyetlen élőlénynek sem, sem szavakkal, sem gondolatban, sem tettekkel”. Ha tehát kedvező módon akarjuk ápolni lelki gyakorlatainkat, meg kell próbálnunk elkerülni mindezen hibákat.

Mandzsárí kérdése: Azt mondtad, hogy a tízedik ajánlás, hogy ne okozzunk gondot egyetlen élőlénynek sem, sem szavakkal, sem gondolatban, sem tettekkel.  De az anyagi szférában ez akaratunk ellenére megtörténik. Van valami mód arra, hogy legalább finomabban csináljuk, hogy legalább ne csináljuk jobban, mint amennyire tényleg muszáj?

Szvámí Tírtha: Osztozva ezen az életen a Föld bolygón, kénytelenek vagyunk másokkal társulni, összekerültünk minden pozitív és negatív aspektussal. De minél inkább megtisztulunk, annál kevesebb gondot okozunk. Van egy nagyon magas elvárás a Gítában, ahol Krsna azt mondja „A teljesen megtisztult lélek mindenkit szeret és őt is mindenki szereti” [1] Az első részét már láttam, de másodikat még nem. Láttam már olyan személyeket, akik rendelkeznek ezzel a nagyon pozitív, szeretetteljes hozzáállással minden körülöttük lévő felé, de még nekik is vannak ellenfeleik és kritikusaik. Nagyon nehéz tehát eljutni arra a szintre. De minél jobban megtisztulunk, annál kevesebb gondot okozunk. El kell foglalnunk tehát magunkat a pozitív szolgálatban és akkor a hibák, vagy hiányosságok automatikusan eltűnnek.

És tudjátok, a rendszer néha nagyon érzékeny. Volt egy történet – sajnos nem emlékszem pontosan hogyan volt – de valaki nagyon vidáman elmélkedett Krsnán. Amikor Krsna játszott, olyan szép tulajdonságát mutatta, hogy az illető nevetni kezdett. És miközben nevetett, kint az utcán volt egy rokkant bhakta. És azt gondolta: ’Hé, valaki rajtam nevet, a problémámon.’ A másik meditációja azonnal megtört, mert valakit megsértett érzelmei kifejezésével. És azonnal keresni kezdte: Óh, valami hibát követtem el. Mi lehet az?’ És nem talált rá magyarázatot, mert nem volt semmi hiba a környezetében. Végül oda fordult ehhez a rokkant személyhez, és megértette, hogy félreértés történ. Azt gondolta, hogy állapota miatt rajta nevetnek, holott nem ez volt a helyzet.

Annak érdekében tehát, hogy érzékenyek legyünk ilyen finom érzésekre, nagyon tisztának kell lennünk. Mi mást tehetnénk? Zengjük a köreinket, és végezzük szolgálatainkat, mert ez annyira megtisztít minket, hogy kevesebb hibát fogunk elkövetni. De Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákur mondta: „Oly sok hibát elkövettem ellenetek. Oly sokszor megsértettelek titeket. De csakis egy oka volt – hogy segítselek titeket, hogy még tudatosabbá váljatok az Úrról.” Ha tehát a feljebbvalóink úgymond gondot okoznak nekünk, annak jó oka van.

[1] Bhagavad-gítá 5.7

(az előző pénteki rész folytatása)

A hetedik pont: „Élj szent helyen, ahol az Úr lakik.” Mi az Úr lakhelye?

Válasz: A szívünk.

Szvámí Tírtha: Nagyon jó. Szóval nem külső templomot kell építenünk, hanem ez egy belső templomot. Mert gyakorlati okokból nem lehetséges, hogy mindenki egy ásramba, vagy egy templomba költözzön. De az otthonodat templommá teheted. Az lehetséges. És az is lehetséges, hogy annyira megtisztítod a szívet, hogy Krsna elfogadja, mint lakhelyét. Belső templomot kell tehát építenünk. És ez ismét az jelenti, hogy nem a testi, vagy intellektuális szinten mozgunk, hanem testünk érzelmi házában. Krsna nem az alsóbb csakráidban lakozik, nem is a felsőbb csakráidban, hanem a középsőben. Krsna-szúrja-szama – Krsna olyan, mint a nap, az alsóbb csakrák pedig a föld elem, a középső csakra a nap elem, a felső csakrák a hold elem. A Krsna-nap tehát csakis létezésed, tested nap szintjén tud jönni. Ezért te se lakozz az alsóbb csakráidban. Az élet nem csak arra való, hogy a nők után futkározz – rendben, kivéve a gópík. És az élet nem csak spekulációra való. Hanem az emberi élet arra való, hogy megtisztítsuk érzelmeinket, mert ez a pont az áttöréshez. Lakozz megtisztult szív központodban, nap központodban, és akkor Krsna eljöhet a szívedbe, és ott találkozhattok. Ez a jelentése az „Élj szent helyen, ahol az Úr lakik.” kifejezésnek.

Hri-sakti kérdése: Mi az érzés, amikor eléred ezt a pozíciót? Hogyan ismerjük fel, hogy elértük ezt a helyzetet, hogy a szívben élünk?

Szvámí Tírtha: Ha találkozol Krsnával, akkor ott vagy.

Hri-sakti: Még nem találkoztam Vele.

Szvámí Tírtha: Vár.

Hri-sakti: Én is várom.

Szvámí Tírtha: Akkor meg fog történni.

Hri-sakti: Legalább néhány lépést tehetek.

Szvámí Tírtha: Biztosan. Amikor a maha-mantrát zengjük, az olyan, mint egy invitáló üzenet létezésünk kapuján. Az mondjuk: „Haré Krsna! Óh Uram, üdvözlégy!” De amikor belép, kérlek, szolgáljátok szépen. Nem elég tehát a meghívás. Hanem amikor eljön, oda is kell figyelni. De hogyan ismerheted fel, hogy ott vagy? Hogyan ismered fel, hogy éhes vagy?

Hri-sakti: Néha fáj a gyomrom.

Szvámí Tírtha: És hogyan ismered fel, ha már nem vagy éhes?

Hri-sakti: Az egyik, ha megeszem az ételt; vagy ha elmúlt az étkezés ideje, és mégsem ettem semmit, nem leszek éhes, elmúlik.

Szvámí Tírtha: Ugyanezt a módszert használhatod, de az egyik elégedetté tesz, a másik többet követel. A jóga, az ön-szabályozás, vagy tapaszja, azt jelenti, hogy nem adsz ételt a lelkednek, de a bhakti azt jelenti, hogy praszádammal látjuk el a szívünk. „Dzsívé dojá” légy kegyes a dzsívához. És mivel te is dzsíva vagy, magadhoz is kegyesnek kell lenned. Végy magadhoz nektárt, tápláld a szíved, tápláld a lelked a hallhatatlanság nektárjával. És amikor eszünk, érzünk bizonyos szimptómákat. Az első, hogy megszűnik a vágy. Ha éhes vagyok, nagyon vágyom ételre; amikor eszek, eltűnik ez a vágy. Elégedett leszek. Ez az elégedettség a második szimptóma, amit észlelni fogsz – eltűnnek a negatív érzelmek, és belépnek a pozitívak. A harmadik szimptóma pedig, hogy energiára teszel szert. Ha tehát lelki gyakorlataidban eljutsz a megvalósult szintre, megszűnik a szív üressége, eljön a beteljesülés, és érezni fogod ezt az új energia szintet. Ez tehát a három szimptóma, ami alapján eldöntheted hol állsz.

Hri-sakti: Néha elégedettebb vagyok, amikor a többiek esznek, és elégedettek a praszádammal.

Szvámí Tírtha: Ez a megvalósítás egy magasabb szintje, ez a te gópí-bhávád. Mert a gópík elégedettebbek, amikor másokat segíthetnek közelebb kerülni Krsnához, mintha maguk találkoznak Krsnával. Ne gondold azt, hogy a gópí-bháva majd csak a lelki égben jön el, vagy, hogy ’én nem érhetem el’. Nem, ez a te gópí-bhávád – több boldogságot merítesz mások öröméből, mint a sajátodból. Ez a boldogság intelligens módja. Szolgálj másokat, és boldog leszel, segíts másokat, hogy lelkileg elégedettek legyenek, és lelki elégedettséget érsz el. Adj, és megadatik.

Rendben, de a következő kérdés az, hogyan ismerhetjük fel, ha másvalaki is ugyanezen a szinten van? Hogyan érthetem meg a másikat, a másik bhakták, hogy milyen szinten áll? Egyszer feltették ezt a kérdést Sríla Srídhar Mahárádzsnak: „Hogyan ismerhető fel egy megvalósult bhakta?” Nem könnyű, igaz. De azt válaszolta: „Hogyan ismered fel, hogy valaki intelligens-e vagy nem?” Mit gondoltok?

Válasz: A te intelligenciádtól függ.

Szvámí Tírtha: Helyes! Ha intelligens vagy, megérted ki intelligens. De hogyan ismerhetjük fel, ki megvalósult? Azt hiszem, tudjátok a választ. Ezért buzgónak kell lennünk a fejlődésben. Ily módon megérted, hol állsz, ily módon megérted, hol állnak mások. De mint általános nézőpont, elmondhatom, ha a legalázatosabbnak, és a legutolsónak érzed magad a sorban, akkor hamarosan meglátod, hogy mindenki mögéd akar állni. Ha utoljára helyezed magad, meglátod, hogy mindenki az első helyre akar majd tenni. Ez a mi filozófiánk. Nem akarunk elsők lenni, utolsók akarunk lenni – ily módon mindenki előre akar majd nyomni. De légy óvatos – ha tudod, hogy ez a boldogság, és ezzel a másodlagos szándékkal mész hátra, hogy megszerezd az első helyet, nem fog megtörténni. És ismerek néhány bhaktát, akik nagyon közel állnak ehhez az eszményhez. Amikor jelen vannak, senki nem veszi észre őket, de ha nincsenek ott, mindenki hiányolja őket. Ez az a szint, amire el kell jutnunk. Jelenleg legtöbben ellenkezőleg viselkedünk. Amikor jelen vagyunk, a középpontban akarunk lenni, és amikor nem vagyunk ott, akkor is azt akarjuk, hogy mindenki rólunk beszéljen. De próbáljatok meg emlékezni, ez egy nagyon szép eredmény – amikor jelen vagy, senki nem vesz észre, ha azonban nem vagy ott, mindenki hiányol. Hogyan érheted el ezt? Csakis az alázatos szolgálat által.

(folytatjuk)

(az előző pénteki rész folyatása)

Az első pont tehát egy hiteles lelki tanítómester elfogadása. A második „Kérj felavatást tőle.” Először fogadd el, majd hivatalosan fejezd ki csatlakozási szándékod – a felavatásra. Mi a felavatás? Mi a diksá?

Paramánanda: A guru közvetlen áldása, valamint az egész parampará kegye, a Szent Név formájában.

Szvámí Tírtha: Igen. Más vélemény?

Krsna-prémí: Ahogy említetted, saját energiánkkal nem boldogulunk, szükségünk van egy magasabb kapcsolatra a forráshoz.

Dragi: Van egy kérdésem az első ponthoz. Azt mondtad, hogy a mester elfogadása azt jelenti, hogy meghatározzuk a jövőnket. Azt jelenti ez, hogy hagyjuk, hogy a tanítónk döntse el a jövőnket? És van egyszavas válasz erre a kérdésre?

Szvámí Tírtha: Igen, igen. Van válasz, és a válasz: igen. Valójában a kérdésed nagyon is kapcsolódik a második ponthoz, mert a diksá, vagy felavatása azt jelenti, hogy hagyod magad instruálni. A diksá a folyamat mely által a feljebbvalók átadják az isteni tudást neked, és ez által megváltoztatják, tökéletesítik a karaktered. Ez a karakterváltozásod hivatalos kezdete. Van tehát egy interakció, tranzakció. A felavatás azt jelenti, hogy megkapod az áldást, de neked is kell adnod valamit. Ez nem egyirányú utca, neked is hozzá kell tenned, neked is adnod kell valamit. Mit kell adnunk annak érdekében, hogy elnyerjük az isteni áldást?

Krsna-prémí: Odaadás. Élet és szeretet.

Tírtha Szvámí: Igen! Az elején azt gondolhatjuk, hogy talán a hivatalos standard szerint kell cselekednünk. A korábbi időkben a tanítványoknak tűzifával a kézben kellett a mester elé járulniuk. De gondolj csak bele, találkozol a lelki tanítómestereddel némi tűzifával a kezedben, különösképp, ha központi fűtés van az ásramban – nagyon hasznos, igaz? Azonban ha a mestered Ludastónál él, és némi tűzifával érkezel, lehet, hogy nagyon boldog lesz. Mégis, mit szimbolizál a tűzifa? Hogy kész vagy szolgálni. Ez az, amit hozol. ’A szolgáló mentalitásom, alázatos elmém hozom.’ Ez az, amit adunk, amit kapunk, az pedig az áldás nagyon sokféle módon és formában.

Persze, hogy kéred a felavatást, az még nem jelenti azt, hogy meg is kapod. Gurudévánk nagyon liberális volt a felavatás tekintetében. Csak egy követelménye volt, nem sok. A követelménye az volt, hogy fel kell ajánlanod az életed, egy életet Krsna szolgálatában – ez volt az egyetlen követelmény. Nagyon liberális volt tehát. Azt mondta: „Óh, ez mindenki számára elérhető, aki kész felajánlani az életét.”

De végső soron igazad van – ez a két dolog, prána és préma, ezt kell felajánlanunk. Az éltünket, mint odaadó szolgálat, és a szeretetünket, érzelmi energiánkat kell átadnunk lelki tanítómesterünknek.

A harmadik pont a „Lelki tanítómester szolgálata”. A lista tehát nem azt mondja: „Kérj felavatást, és amikor megkapod, akkor végezz szolgálatot”. Nem, kérj és a következő lépés a szolgálat! Akár elfogadtak, akár nem, végezz szolgálatot! Ismeritek azt a szépséges történetet, hogyan kapta meg felavatását Naróttam dász Thákur Lókanáth dász Gószvámítól? Ilyennek kell lennie a meggyőződésünknek. Hogy megszilárdítsuk ezt a kapcsolatot, persze a mester elfogadása a szívünkben történik, de minden más tőle függ, látásmódja szerint. Ha ad, vagy nem ad, ha későbbre tesz, ha várólistára tesz, vagy elzavar, a dandáját használva – tőle függ. Nekünk pedig szolgálatot kell végezünk, mert ezzel fejezhetjük ki hálánkat, a szolgálat által kifejezhetjük elkötelezettségünket. A szolgálat nem valami elméleti dolog, hanem amikor bekapcsolódsz gyakorlati dolgokba, vagy csatlakozol a gyakorlataihoz. Ha a mesterem meditál, csatlakozom meditációjához, ha a Szent Neveket zengi, én is azt teszem, ha a templomot takarítja, én is takarítom, stb. Csatlakozz tehát a szolgálathoz!

(folytatjuk)

Beszéljünk a tíz ajánlásról, amit gyakorolnunk kellene – gyakoroljuk, ami kedvező az odaadás szempontjából. Ezekben a napokban a meghódolás, az odaadás elemeiről beszélgetünk, ez a módja, hogy új energiát invitáljunk az életünkbe. Ha saját energiádból kell dolgoznod, akkor korlátokhoz vagy kötve, ha azonban meginvitálod a mesterek, a feljebbvalók, valamint az előző ácsárják energiáit, akkor végtelen energiára tehetsz szert. Beszélgettünk azokról a témákról, ahol nagyon figyelmesnek kell lennünk, óvatosnak, hogy elkerüljünk bizonyos hibákat. Ma azonban meg kell értenünk, tanulmányoznunk kell a lelki folyamatban való pozitív elfoglaltságokat. Rúpa Gószvámí ezeket is leírja, és valójában ez a tíz parancsolat az odaadó szolgálat 64 tökéletességének kezdete.

Az első parancsolat tehát „Fogadj el egy hiteles lelki tanítómestert”. Ez a lista tehát nem köntörfalaz. Nem, rögtön a lényegre tér. „Fogadj el egy hiteles lelki tanítómestert!” Ez az első lépés a lelki élet 64 különböző gyakorlatában. Miért? Mert a tudatlanság sötétségében születtünk, és arra várunk, hogy eljöjjön egy igaz mester az isteni tudás fáklyalángjával, és megvilágosítson minket.

Itt két kifejezés nagyon pontos: „Fogadj el egy lelki tanítómestert!” Mit jelent elfogadni valakit? Nem feltétlenül jelent hivatalos formaságokat. Az elfogadás olyan, mint a szerelem első látásra. Nem kell magadnak megmagyaráznod, de azonnal érzed a kapcsolódást. Egy lelki tanítómester elfogadása, olyan mintha meghatároznád a jövődet. Megvizsgáljuk a többi elemet is, de ez a kezdeti kapcsolat hatással lesz később az életünkre. Meg tudjátok mondani, hogy milyen szinten, vagy milyen módon tud valaki elfogadni egy másik személyt?

Válasz: A szívben. Hivatalosan, intellektuálisan.

Tírtha Szvámí: Óh, nagyon jó! Elfogadhatsz tehát egy mestert az elmédben, vagy a szívedben. Ha az elmédben fogadod el a gurut, sok gondod lesz. Ha azonban a szívedben fogadsz el egy lelki tanítómestert, nem lesz gondod. Miért? Mert a végső döntéseknek önmagunk mélyebb megértésében kell születniük. A végső döntések nem az elme játékai, vagy valami agytorna, mélyebben kell születniük.

És itt egy másik követelmény „Elfogadni egy hiteles lelki tanítómestert”. Hogyan döntsük el, hogy ki hiteles és ki nem? Ha még az igazi tudás megszerzése előtt állunk, akkor hogyan tudnánk megítélni? Ha találkozol egy igaz mesterrel, be fog mutatkozni: „Én vagyok a hiteles lelki tanítómester”? Nem, keresned kell, meg kell értened, hogy mik a hitelesség tulajdonságai. Természetesen vannak tulajdonságok, vannak követelmények egy guruval szemben, de elmondhatom, hogy a tanítvánnyal szembeni elvárások listája sokkal hosszabb. De mi tesz hitelessé mások előtt?

Válasz: Parapará…

Szvámí Tírtha: Igen az egyik követelmény a paramparához való tartozás – a tanítók és tanítványok tradicionális rendszere. Helyes. Más?

Megjegyzés: Aszerint él, amiről prédikál.

Szvámí Tírtha: Igen, gyakorold, amiről prédikálsz, röviden. Helyes. Más?

Lílá-avatár: A szíveddel kell érezned.

Paramánanda: Súlyosnak lenni.

Jasodá: Súlyosnak, mint egy esőfelhő.

Szvámí Tírtha: Ez még át kell gondolnom. Más követelmények?

Szárvabhauma: Félsz tőle, de ugyanakkor vonzódsz is. A jelenlétében akarsz tenni.

Szvámí Tírtha: Nem hagyhatjuk ki az első felét?

Szárvabhauma: Akkor nem lesz hiteles.

Szvámí Tírtha: Valami ilyesmi. Gyakorlatilag minden követelményt felsoroltatok: hogy a mesternek egy láncolathoz, a tanítók tradicionális vonalához kell tartoznia; kell, hogy legyen elméleti tudása, és gyakorlati megvalósítása; éljen azok szerint a normák szerint, amiket terjeszt; és kell lennie érzéseknek is, érzelmi kapcsolatnak, vonzalomnak. Tehát nem csupán a hivatalos követelmények tesznek egy személyt hitelessé a számodra, hanem inkább az, amikor látod az életét, az odaadását, amikor megérzed az ideáljait, akkor megértheted, hogy mi motiválja. És ha ez a motiváció az Úr szolgálatára, azon a speciális módon, ahogy ő teszi, inspirál téged, akkor nagyon könnyű megalapozni a megbecsülést és szeretetteljes kapcsolatot.

(folytatjuk)

(az előző pénteki rész folytatása)

Az ötödik pont a „veszteség vagy nyereség egyenlőnek tekintése”. Ez igen nehéz, mert természetünknél fogva nyerni szeretnénk, és nem akarunk elveszíteni semmit. De gondoljatok bele, lehetséges ebben a világban, hogy mindenki nyer, és senki nem veszít?  Nem hiszem, hogy ez lehetséges. Mint ahogy minden emberi lény – úgy értem, nem mind, hanem azok, akiknek van jogosítványa, érez: ‘Rendben, kicsit jobban vezetek, mint az átlag’. Persze mindenki azt érzi: ‘Kicsivel jobb vagyok, mint az átlag’, de akkor ki van átlag alatt, hogy eljusson az átlagig? Ugyan már! Természetüknél fogva az emberi lények kissé túlértékelik magukat: ‘Kicsit jobb vagyok, mint az átlag!’ Vagy minden szülő azt érzi: ‘Igen, az én gyermekem nagyon intelligens! Intelligensebb, mint az átlag’. Van tehát ez a másodlagos természetünk, mely anyagi kondicionáltságunkból ered – túlértékeljük amink van. Ezért nagyon nehéz elveszíteni valamit. Hanem nyerni akarunk, jobbak akarunk lenni, elsők akarunk lenni. Légy tehát független. Ezt a szanszkritban vairágjának hívják. Rága ragaszkodást jelent, a vi pedig azt jelenti ‘nélkül’ – ragaszkodás nélkül.

Vairágja[1] azt jelenti függetlenség, független a nyereségtől, vagy veszteségtől. Ez a jóga egyensúlya.

Kérdés: Azzal kapcsolatban, amit mondtál, hogy az elsőnek, a legjobbnak kell lennünk – nem tudom, hogy így neveltek-e – ahogy megértettem, ez a hamis egónk része…

Szvámí Tírtha: Anyagi természet.

Hozzászólás: Amikor megtalálod a valódi identitásod, van-e bármiféle vágy, hogy Krsna megbecsüljön, észrevegyen, vagy önzetlenül cselekszel?

Szvámí Tírtha: Nem vagyok azon a szinten, nem tudom tehát megmondani. Az önzetlen cselekedet nagyon nehéz. Mert szükségünk van visszajelzésre. Ez nem hiba. Ez a lélek természete. A lélek is viszonozni akar. Szükségünk van ilyesfajta interakcióra, ha ez nincs, egyszerűen meghalunk. A lelki öngyilkosság, ha nincs meg ez a fajta interakció.

Volt egy történet, Gópa Kumár története. Amikor Krsna a kedvteléseit élvezte a gópákkal és a tehenekkel, a borjak legeltek, a gópáknak tehát volt egy kis szabadidejük. Megosztották reggelijüket, amit édesanyjuk csomagolt, futkározva játszottak, nagyon boldog hangulatban. Hirtelen egy új arc jelent meg a színen. Jött egy idegen, új fiú a városba. És Krsna extra figyelmet fordított rá, feladván a többiek vidám társaságát, odaszaladt az új jövevényhez. Mindenki meglepődött: „Krsna feladja a barátságunkat, azért, hogy találkozzon ezzel az újonccal?” És nem csak figyelmet fordított rá, hanem édes szavakkal szólította: „Óh kedvesem, olyan boldog vagyok, hogy eljöttél! Oly régóta hiányoztál már! És tudom milyen sok nehézségben volt részed. Oly kétségbeesetten kutattál utánam! Nagyon boldog vagyok, hogy eljöttél!” Gópa Kumár története megmutatja, hogy Krsna kész különleges figyelmet fordítani, a különleges bhaktákra. És azt is mondják, hogy Krsnának az a természete, hogy szereti az újoncokat. A régi fiúk és lányok, akik körülötte vannak, már itt vannak. De az újoncok, több ízt hoznak, felkeltik, meginvitálják Krsna figyelmét. Ezért kétszer is gondoljuk meg, hogy szenior bhakták akarunk-e lenni, vagy nem? Más kérdés?

Kérdés: Általában nagy lelkesedéssel kezdjük a szolgálatot, de a szolgálat közben az elménk ide-oda vándorol, és vége a meditációnak. Mi a módja tehát, hogy szolgálatunkat fókuszáltabbá és önzetlenné tegyük?

Szvámí Tírtha: Hozzá kell adnod valamit a szolgálathoz, és ez az istenszeretet, az odafigyelésed. A szeretet azt jelenti szolgálat. Az szeretet nem egy elméleti elképzelés, nagyon is gyakorlati – szolgálat. Az anya nem gondolja meg kétszer, ha a gyermeknek bármi szükséglete van, igaz? Szükség van egy kis tréningre, nem kétség. De amint tényleg átadtad magad, már nem lehet megváltoztatni. Egy nagyon egyszerű válasz erre a problémára, próbáld meg ugyan azt a szolgálatod végezni holnap is, és holnap utána is, de egy kicsivel jobban. Szóval vagy hozzá teszed szíved-lelked, vagy lépésről-lépésre próbálod meg szolgálatod minél megbízhatóbbá tenni.

 (folytatjuk)

[1] Vi-rága azt jelenti ragaszkodások nélkül (melléknév), a vairágja pedig a főnévi forma.

(az előző pénteki rész folytatása)

A kerülendő gyakorlatok listáján a harmadik pont: „Ne fogadj el sok tanítványt.” Mit jelent ez? Képzeld el önmagad, amint rohansz, hogy csatlakozhass a misszióhoz, és hirtelen az orrod előtt becsukják az ajtót: „Elnézést, de túl későn jöttél! Nincs több kegy.” Borzasztó kép, igaz? Mégis ez egy biztonsági rendszer a mestereknek, a guruknak. És ez kétség kívül azonnal követi a valódi szat-szangát. Mert ha valaki a valódi társulás szintjén áll, bármikor jöhet. Ha valaki az illuzórikus szinten áll, jobb ha kint marad. Mit teszel hozzá a misszióhoz? A gondjaid, az illúzióid, anyagi ambícióid, feltételekhez kötött lényed? Vagy a hajlandóságod a szolgálatra, az odaadásod, létezésed erejét. Ha semmirekellő emberek jönnek, jobb ha nem jönnek. Ezért ajánlják a mestereknek: „ne fogadj el túl sok tanítványt”. Miért? Mert a szellem egysége nagyon fontos. És mi volt a gyakorlat Csaitanja Maháprabhu idejében? Egy mester és néhány tanítványa élt együtt nagyon bensőséges és intenzív módon ápolva az odaadó szolgálatot. Ez tehát egy védelmező útmutatás a mesterek számára: „Ne fogadj el túl sokat!” De tudjátok, a Kali-jugában élünk, és a Kali-juga olyan, mint egy karnevál, minden a feje tetején áll. Rúpa Gószvámí elfelejtett még egy pontot rátenni a listára: „Ne gyűjts túl sok Rolls-Royce-ot.” Mert volt egy világhíres nagy-nagy guru, aki Rolls-Royce-okat gyűjtött; nem csak tanítványokat gyűjtött, hanem autókat is. 64-et gyűjtött össze, úgyhogy volt egy kis ízelítő.

Bárhogy is, a gyűjtögetés – néha ebben az anyagi világban élve, azt gondoljuk, hogy különböző dolgokat összegyűjtve majd jobb lesz nekünk. Ha van pénzed mindenki igazságként fogadja el a szavaidat, így van? Nem számít, hogy esetleg komplett nonszensz. Nagyon furcsa korban éltünk tehát, minden a feje tetején áll. De a szádhuk, rendben ők nem gyűjtögetnek anyagi javakat, mégis néha tanítványokat gyűjtögetnek. Aztán a verseny egy másik szinten nyilvánul meg – kinek van több tanítványa, kinek magasabb a temploma? Vagy ki raszikusabb – ez a végső verseny. Ez azonban hiba; emberi hiba, el kell tehát kerülnünk.

Amikor majd nagy ácsárják, guruk és szvámík lesztek, és sok ember fog követni titeket – vagy kevés, ez nem számít – és újabb érdeklődők szeretnék megvizsgálni a profilotok, ezért megkérdezik: „Megmondanád hány tanítványod van?” Mi a válaszotok?

Paramánanda: „Nincsenek tanítványaim, csak mestereim vannak.”

Szvámí Tírtha: Ez egy jó válasz. Ezzel a válasszal frusztrációt okozol az ostoba fickónak. Mert néha ez emberek a minőséged valamiféle anyagi mérce szerint akarják megérteni. Egy tanítvány elég, ha valódi tanítvány. Nem a tökfejek vagy lusta fickók. Nem a számok számítanak tehát, hanem a minőség. Egy elég. De más értelemben egy vaisnavának gyűjtenie kell. És valójában, ahogy megegyeztünk, hogy végső soron minden ízlés kérdése, a legjobb gyűjtőnek kell lennetek, a legbuzgóbbnak. Miért? Mert ez a gyűjtemény a ti virágfelajánlásotok az Úrnak. Nem hozhatunk poshadt virágokat az oltárra. De Krsna is jó gyűjtögető. Persze nem tudjuk imitálni. Mert az ő gyűjteménye túl van minden képzeleten.

Aztán a negyedik szabály: „Ne tanulmányozz, idézz és magyarázz túl sok szentírást.”

Préma: Ezt mi követjük.

Szvámí Tírtha: De miért mondják ezt? Mert az emberek általában nagyon büszkék a tudásukra. Ha tehát sok sokkoló és lenyűgöző információt gyűjtesz össze a különböző sásztrákból, és ezt használod büszkeséged forrásául, az visszataszító. Mert azt az egy dolgot kutatjuk, amit elérve, mindent elértünk. Az információ tehát nem elég; transzformációra van szükség. Amikor eljutunk a filozófia lényegi pontjaihoz, ami a könyvekben van megírva, vagy még pontosabban, ami a tiszta szentek szívében van megírva.

(folytatjuk)

(az előző pénteki rész folyatatása)

Szvámí Tírtha: És mi a helyzet az aparádhokkal, a mantrázás közben elkövetett hibákkal? Hogyan látod?

Krpadhám: Nem jó. Mert nincs eredmény.

Szvámí Tírtha: Mert nincs eredmény – helyes! Zengheted a szent neveket ezer évekig, de ha nem figyelsz oda, nem éred el a mantrázás gyümölcsét. Mi a mantrázás gyümölcse?

Hajagríva: Istenszeretet.

Szvámí Tírtha: Helyes. Egyszerű szeretet, vagy extatikus szeretet? Óvatosnak kell lennünk, annak érdekében, hogy elérjük célunkat, meg kell próbálnunk mindent helyesen csinálni. És hogyan kerüljük el a sértéseket? Néha találkozom olyan emberekkel, általában keresztényekkel, akik olyannyira félnek az sátántól, hogy sátán tudatosságot fejlesztenek ki. Mindenhol látják a sátánt: „Óh, ez a sátán trükkje! Ez a sátán mosolya!” és elfelejtik szeretett Urukat – az Úr Jézust. Jobb tehát, ha a sátán tudat helyett, inkább Isten tudatosságot fejlesztünk ki. Ha tehát bhakta körökben alkalmazzuk ugyan ezt, sok bhakta májá tudatosságot fejleszt ki. „Óh, ez májá, illúzió, ez aparádh! Prabhu, amit csinálsz az aparádh! Amit én teszek, az az abszolút igazság, de amit te cselekszel, az aparádh!” A májá tudatosság kifejlesztése helyett tehát, legyünk inkább isten-, Krsna-tudatosak! Az elmédet, az érzéseidet fókuszáld Istenre, a pozitív oldalra. Ne a sötét oldalra.

A legjobb módja az aparádhok elkerülésének mantrázás közben, az, hogy odafigyelünk. Mert ha kapcsolatban állunk a forrással, a pozitív oldallal, a negatív automatikusan eltűnik. Nagyon egyszerű. Ez a módja a sértések elkerülésének. Persze nagyon jó, ha ismerjük a sértések listáját, ha azonban pozitív szolgálatokkal vagy elfoglalva, természetes mód, automatikusan elkerülöd a nagy hibákat.

Rúpa Gószvámí listáján a második a nem hívők társaságának kerülése: aszat-szanga-tjága, éi vaisnava-ácsára [1]. Feladni tehát az aszat, nem-maradandó, nem-isteni társaságot – ez a vaisnava egyik jele. Az aszat az illúzió, a szat a valóság. Aszató má szad gamaja – a valótlanból vezess a valósra. Jelen kell lennie ennek a változásnak, a valótlanból el kell jussunk a valóshoz. A valótlan társulástól el kell jutnunk a valódihoz. Óvatosnak kell lennünk: nem azt írják, hogy egy vaisnava adja fel az emberek társaságát. Mert ha valaki ily módon értette volna meg ezt az alapelvet, mielőtt eljött hozzád, és átadta az üzenetet, most nem ülnél itt. De mit jelent feladni a nem-hívők társaságát? Nem azt jelenti, hogy rendben, hétfőn még hibáztunk, mert bementünk dolgozni, de holnap – most, hogy már tudjuk – fel kell adnunk a hamis kapcsolatokat. Bemegyek tehát a munkahelyemre, és azt mondom a főnökömnek: „Sajnálom, de aszat-szanga vagy, én meg vaisnava, ezért hát „aszat-szanga-tjága, éi vaisnava-ácsára.” Nem, a társulás azt jelenti, hogy osztozol az eszményeikben – pozitív és negatív értelemben is. Ha tehát buta emberekkel társulsz, és osztozol az eszményeikben, az aszat-szanga. Ha azonban a szentekkel társulsz, és az ő eszményeikben osztozol, az szat-szanga. Mégis, ha csak fizikálisan társulsz a szentekkel, és mégsem osztozol az eszményeikben, az megint csak aszat-szanga a számodra. A formalitás nem elég: „Itt ülök húsz éve a templomban, de nem csinálok semmit” – ez nem elég. Tegyél valamit! Osztozz az eszményekben! Légy aktív a szolgálatban. És mi a szat-szanga igazi jelentése?

Krpadhám: Az igazságról beszélgetni.

Szvámí Tírtha: Közelebb, közelebb, igen! A szat-szanga szó szerinti jelentése „találkozni az igazsággal”. Szembenézni az igazsággal. Ezért egy igazi szat-szanga igényes. Tényleg szembe akarsz nézni az igazsággal, vagy egy olcsó, könnyű, és finom változatot szeretnél? A szat-szanga tehát azt jelenti „találkozni az igazsággal”. És mivel Krsna a végső igazság, a szat-szanga végül is azt jelenti, hogy „találkozni az igazság szerető aspektusával”. Ne kerüld tehát az embereket, a rossz szokásaikat kerüld el. Segíts nekik eljutni a lelki megvalósítás egy magasabb szintjére.

1. Csaitanja Csaritámrita, Madja-lílá,  22.87

Kérdés: Említetted, hogy a szent nevek zengése által lassan a szív is megtisztul; milyen lassan történik ez?

Szvámí Tírtha: A gyakorlótól függ. De egy újabb bizonyíték rá, hogy ti (bolgárok) a Gangesz partjairól származtok, hogy ugyanaz a kifejezés, ugyanaz a szó a „бавно”[1] megvan nálatok is. Egy kis torzulás történt az évszázadok folyamán, most azt jelenti, hogy lassan. De ott előzőleg más értelme volt, azt jelentette, hogy „telve érzelmekkel” – bhávno (бхавно) – érzelmekkel telve kell a Szent Neveket zengenetek! Tehát az „érzelmekből” a kali-jugában „lassú” lett. 

Különben, hogy milyen lassú vagy milyen gyors a folyamat – azt gondolom, hogy a folyamat nagyon gyors, ha rendesen gyakoroljuk. Ha nem csinálod helyesen, nagyon gyenge lesz az eredmény. Azonban a folyamat maga nagyon hathatós. S lehet látni, hogy valaki gyakorolja-e vagy sem. Amikor valaki követi, akkor nagyon kedves, nagyon jó ember, azonnal nemesedik a jelleme, tökéletesednek a szokásai. Ha ez az ember abbahagyja a gyakorlást, akkor visszaesik ugyanarra a szintre, ahol kezdte. Tehát ebből látható, hogy a folyamat, a folyamat követése nagyon hathatós, nagy segítségedre van. Az általad két év alatt elért tökéletesség valójában nem a te teljesítményed, ez a gyakorlatod eredménye. Tehát mindaddig, amíg követed a gyakorlatot, élvezni fogod az eredményeket. Valahányszor abbahagyod a gyakorlást, elveszíted az eredményeket. Úgy értem, hogy a szemmel látható szinten. Tudjátok követni, értitek, hogy mire gondolok? Ezért ajánlják azt, hogy „megszakítás nélkül kövesd ezt a folyamatot, és nagyon önzetlenül is. Mert akkor teljesen elégedetté teszi a szívet és a lelket.”[2] Tehát úgy gondolom, hogy a tökéletesedés folyamata nagyon hathatós és nagyon gyors.

Krpadhám: Azt mondtad, hogy nem egoista módon, ez mit jelent? Mit jelent a folyamat önzetlen követése?

Szvámí Tírtha: Az emberek általában nagyon gyorsan akarnak eredményeket vagy sikert elérni, s a legtöbb ember élvezni akarja a gyümölcsöket. A mi verziónk az, hogy mi művelni akarjuk a folyamatot, és az eredményt Krsnára hagyjuk. Tehát jó időkben vagy rossz időkben, ha tisztelnek, vagy ha nem, mi éppúgy követjük a folyamatot. Még ha sikeresek vagyunk, vagy, hogy úgy mondjam sikertelenek is, művelnünk kell szépen a folyamatot és Krsnára hagyni a gyümölcsöket. Tíz éve kezdtünk el itt találkozni a bhaktákkal. Tíz év – ez hosszú vagy rövid idő? Azt gondolom, hogy hosszú idő. Tíz év alatt felnőnek a gyerekeitek. A kezdet, az első lépések gyakorlatilag nem láthatók, annyira jelentéktelenek. De ne feledjétek, még a leghosszabb utazás is az első lépéssel kezdődik. S aztán tíz év elteltével itt ülünk mindannyian és a Szent Nevek zengésével dicsőítjük az Urat és azzal, hogy találkozunk egymással. Tehát, ha megfigyelitek, vannak bizonyos alapelvek, melyek szerint igyekeztek szépen követni ezt a folyamatot; s majd később is ebben a szellemben kell művelnetek a folyamatot. Próbáljátok megérteni, hogy mire gondolok! Sok éves munkával elértetek valamit – azt, hogy most itt ültök. Néha úgy érezhetitek, hogy ez nem valami nagy eredmény, pedig az. Mert mi történt volna, ha nem művelitek a folyamatot ezek alatt a hosszú évek alatt? Egy dolog biztos, most nem ülnétek itt. Tehát ez az elmúlt sok-sok év gyümölcse. Ne hagyjátok abba! Folytassátok a gyakorlást, és tíz év múlva megint összejövünk és megosztjuk, hogy mit láttunk, hogy mit vettünk észre ez alatt az idő alatt. Ne tévesszenek meg a nyilvánvaló eredmények, a titok mélyebben rejtőzik.

Kérdés: Szeretnék visszatérni a Bhagavad Gítá-idézetre – miért mondják azt, hogy százezerből egy térhet csak haza, vissza Istenhez? Ez mit jelent – azt, hogy csak egy van olyan, aki elég komoly? Mert én tudom, hogy az végül is Krsna kegyén múlik, hogy visszatér-e vagy sem.

Szvámí Tírtha: Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.

Megjegyzés: Akkor mitől függ?

Szvámí Tírtha: Próbáljatok mélyebben belemerülni a raszába, s akkor meg fogjátok érteni. Lehet, hogy az intellektuális megértés csapdájába kerültetek. Ne próbáljátok megérteni vagy analizálni Isten szavait! Elég tisztelni és imádni.

Megjegyzés: Hát nem azért adta őket, hogy végül valaki meg tudja érteni, hogy mit akar?

Szvámí Tírtha: Sokan értik. De hogyan fogjuk mi megérteni? Ez a kérdés: hogyan értsük meg. Úgy tűnik, hogy nagyon messze vagyok attól, hogy megértsem ezeket a szavakat. Ez nagyon hasonló egy kérdéshez, amit Gurudévnek tettek fel. Általában a bhakták szeretnének javítani a dzsapázásukon, a Szent Név zengésének spirituális gyakorlatán, tehát valaki megkérdezte: „Hogyan tudnék jobban dzsapázni?” Jó kérdés, ugye? És mi volt Gurudév válasza? Azt mondta: „Ahhoz, hogy jobban tudjál dzsapázni szolgálnod kell azokat, akik helyesen csinálják, mert a szolgálatkészségeden keresztül az erejük és áldásuk rád száll, és akkor te is képes leszel megfelelően dzsapázni.” Tehát ha „meg akarod érteni” Isten szavait, akkor az a legjobb, ha azokat szolgálod, akik jól értik azt. Aztán a szolgálatkészségednek köszönhetően ez a tudás vagy ez a megértés eljut hozzád. Egyetértetek? Mindenki egyetért? Mindenki? Ennyire kezdők lennétek? Semmi kritika, nincsenek kétségek, nincsenek kérdések? Nos, a helyes megértés a te szolgálatodnak köszönhetően fog eljutni hozzád, vagy valamilyen más okból

Préma: A kegyük által.

Szvámí Tírtha: Nyilvánvalóan. A szolgálatunk, a szolgálatkészségünk csak arra való, hogy kimutassuk a hajlandóságunkat arra, hogy készen állunk. De az eredmények Krsnától, a feljebbvalóktól jönnek majd. Ez a helyes hozzáállás, ezt kell elsajátítanunk, és ezt ritkán sikerül megvalósítani. Sok ezer közül csak egy érti meg igazán.

[1]  “lassan” a bolgár nyelvben nagyon hasonlóan hangzik, mint a szanszkrt bhávéna, ami azt jelenti, hogy “érzelemmel

[2] Srímad Bhágavatam 1.2.6.

Sok különböző módszer, sok különböző út létezik a tökéletesség eléréséért való munkálkodásra. Mondjatok néhány módot rá, hogy hogyan kell ezt csinálni! Mit tesznek általában az emberek a lelki fejlődésükért? Mit csináltatok ti húsz ével ezelőtt?

Lilávatár: A lelki fejlődésemmel kapcsolatban? Húsz éve azt gondoltam, hogy két év múlva én leszek a világ legspirituálisabb embere, aki valaha megszületett ezen a bolygón. S azóta mindig kitolom az időt.

Szvámí Tírtha: Kedvesem, valaki jön majd és megtanítja neked a saranágati hat elemét, s akkor majd te leszel a legjobb. De a múlt alkalommal említetted, hogy húsz évvel ezelőtt szádhanába kezdtél, hogy elérd a tökéletességet, igaz? Kezdetben ugyanis azt gondoljuk, hogy erővel bármit is elérhetünk. A legtöbb bhakta így kezdte – alvás a puszta földön nyitott ablaknál, télen. Még egy olyan barátom is volt, akinek volt egy takaróval leterített szöges ágya is, de ezt az édesanyja nem tudta. Úgyhogy le akart venni egy könyvet az ágy feletti polcról…

De később, amikor már egy kicsit finomodik a megértésünk, alkalmasabb vagy gyakorlatiasabb módokat kell találnunk. Kezdetekben az ilyen kemény edzés hasznos lehet, mert megmutatja az erőt, amit bizonyos előírások és szabályok követéséből meríthetünk. De a fejlődésünk előre haladtával annak, hogy mit értünk tökéletesség alatt szintén változnia kell, közelednie a lényegi kérdésekhez. Nem elég a vadállatot, saját magatokat, megszelídíteni, de a magasabb célokat kell ápolni. Ez a tökéletességhez vezető út. Eleinte az erőszakos módszerek kapcsán azt gondolhatjuk, hogy „elértem valamit!” De később. meg fogjátok látni, hogy amit az erőd által elértél az egészen jelentéktelen. Vagy van egy másik eszköze a célok megvalósításának: az intellektusod, a tudásod. Nem kétséges, a tudás hatalom. De egy másik dalban Sríla Bhaktivinód Thákur azt írja: „Kezdetben azt gondoltam, hogy a tudás bölccsé tesz engem, de végül kiderült, hogy ez a nagy tudás, csak szamarat csinált belőlem, így amikor szükséges, csak üres kézzel állok itt.”[1]

Eddig az ember két különböző szintjéről, két különböző identitásáról beszéltünk. Az egyik a testi – meg kell fékezni a vadállatot, le kell győznünk a testi késztetéseket. A második pedig az intellektuális ellenségünk. Képzeljük csak el a csakra-rendszert, hol található a testi és az intellektuális szint? Ismeritek a csakra-rendszert, hány csakra van? Hét csakra, úgy van. Hány csakra tartozik a testi és hány az úgynevezett intellektuális szinthez?

Lilávatár: A szívcsakrára nem mondanám, hogy intellektuális.

Szvámí Tírtha: Természetesen, én sem állítanám ezt. Tehát mondhatjuk, hogy a három alapcsakra, vagy a három alsó csakra – mint az önfenntartás, a fajfenntartás és az egészség biztosítása – a testi síkhoz tartozik. A három felső csakra – az igazmondás, a tisztánlátás. és a tökéletesség – pedig az úgynevezett intellektuális síkhoz köthető. A két hármas csoport között csak egy csakra maradt, s ez az ember harmadik identitása – ez az emocionális, az érzelmi egónk. Tehát kezdetben az alsó csakrák következnek – meg kell fékezni a vadállatot. Aztán jönnek a felső csakrák – a vizsgálódás, a kutatás, a megértés. Eltévedünk a tudás labirintusában, miközben a szívünk csak nektárcseppekre szomjazik és elhagyatottnak érzi magát: „Nincs test, nincs elme! Kérlek, figyelj rám is!”

Ahogy telik az idő meg fogjuk érteni, hogy melyik az ember legfontosabb identitása. Érzelmi lények vagyunk. Bár az embert homo sapiensnek, értelmes lénynek nevezik, de azt is mondhatjuk, hogy az ember homo emotionalis – hogy érzelmi lények vagyunk. Tehát a saranágati gyakorlása, az odaadás gyakorlása a valódi identitásunkkal, a szívcsakránkkal van kapcsolatban. Ezért a szív megtisztítása nagyon fontos. Az összes erős, misztikus klasszikus jógát gyakorló is egyetért abban, hogy a szív megtisztítása döntő fontosságú. Ennek az az oka, hogy az energiátok elkezd föl-leáramlani, és bármelyik energiátok bármelyik szinten is aktiválódik, mindenképpen át kell haladnia az érzelmi identitásunk központi mezőjén – a szíven.

A szent nevek zengése a legjobb módszer arra, hogy megtisztítsuk identitásunknak ezt a nagyon fontos szintjét. Úgy gondolom, hogy az összes vallásban tudnak Isten neveinek erejéről. Az Ótestamentumban annyira tisztelik Isten nevét, hogy még ki sem ejtették. Tilos volt. Az Új-testamentum követői tudják, hogy a név mennyire fontos, ezért a Miatyánkban ez áll: „Szenteltessék meg a Te neved.” Az iszlámban hány név van?

Pepi: Kilencvenkilenc név.

Szvámí Tírtha: Helyes, kilencvenkilenc név, plusz egy. Tehát van egy századik is, de azt a Paradicsomra tartogatják, hogy ott zengjék. A mi folyamatunkban, a mi tradíciónkban a Szent Nevet úgyszintén nagyon nagyra becsülik. S mi tudjuk, hogy Istennek határtalanul sok neve van. Mert ha Isten határtalan, akkor a neveinek, tulajdonságainak, jellemvonásainak és gazdagságának sincs vége. De vannak elsődleges és vannak másodlagos nevek. Mi a másodlagos nevek eredménye?

Válasz: Másodlagos.

Szvámí Tírtha: Úgy van, igazság, szimpla felszabadulás. De mi az eredménye az elsődleges neveknek? Az eksztázis legmagasabb típusa – a préma, vagy istenszeretet, az eksztatikus istenszeretet. Ez az eredménye az elsődleges neveknek. S miközben Isten szent neveit zengjük, lassan-lassan szívünk tükre is megtisztul. Ezért zengjük a Mahámantrát: Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna, Krisna, Haré Haré. Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. S ha elég komolyan csinálod és a fohászod célba ér, akkor megtisztul a szíved.

[1] https://sites.google.com/site/bhadzsantar/home/054vidyaravilase