Sharanagati

Minthogy ezen a héten értekeztünk a saranágati hat eleméről, avagy az önátadásról, elérkeztünk az istenszeretet gyönyörű folyamatának végső gyakorlatához, ez pedig Krsna, mint védelmező elfogadása. Nos, mit várunk el Istentől?

Paramánanda: Könyörületességet.

Szvámí Tírtha: Könyörületesség… Az egyik lehetőség a könyörületesség, a másik az igazság. Más vélemény?

Valaki: Szeretetet.

Jamuná: Kalandokat.

Szvámí Tírtha: Kalandokat, óh! Meg fogod kapni, ez biztos. Ha elvégeznénk ezt a kutatást, egy hosszú listányi elvárást találnánk- mit várunk el Istentől; de azt is meg kell vizsgálnunk, hogy mit kell felajánlanunk Neki. Mert a csere akkor folyamatos. Amennyiben azt várjuk el a Legfelsőbbtől, hogy legyen igazságos és az igazság vagy a vallás védelmezője, akkor valóban védelmezőként fog megnyilvánulni. Van egy nagyon fontos vers a Bhagavad-gítában: jadá jadá hi dharmaszja glánir bhavati bhárata abhjutthánam adharmaszja tadátmánam szrdzsámjaham – “Óh, Bharata leszármazottja, bármikor és bárhol is legyen a vallás gyakorlása hanyatlásban, és fölényes túlsúlyban a vallástalanság, akkor alászállok Én Magam.”[1] A következő vers pedig így szól: paritránája szádhúnám  vinásája csa duskrtám dharma-szamszthápanárthája szambhavámi jugé jugé – “A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról-korszakra megjelenek Én.”[2]

Tehát, itt megkapjuk a pontos leírást arról, hogy mi készteti a Legfelsőbbet az alászállásra. Három különböző okot említ. Az első a jámborok felszabadítása, a második a hitetlenek megbüntetése és a harmadik a vallás elveinek visszaállítása. Ez utóbbi egyfajta általános alapelvként működik. Miért kell Istennek alászállnia – azért, hogy segítse a vallás győzedelmét. Általában az történik, hogy amikor Isten ott van, amikor védelmező befolyása jelen van, akkor nincs alapja a negatív befolyásnak. De a fő célja az alászállásának az, hogy megvédelmezze a szádhukat, a szenteket. Paritránája szádhúnám – “Megvédelmezem azokat, akik kedvesek Nekem.” De, vajon ki kedves Krsnának, ki kedves Istennek?

Manydzsari: Akik a leginkább szeretik Őt.

Szvámí Tírtha: Igen, Krsna kissé részrehajló velük. Általában, szeret mindenkit, éppúgy, mint a Nap, mely mindenkire ragyog, Isten kegyessége mindenkire irányul. Viszont, miként cselekedhet védelmezőként? Csak abban az esetben, ha lehetőséget kap, hogy védelmezzen. Azért, hogy szádhuk, nagy szentek lehessünk, követnünk kell, teljesíteni kell bizonyos elvárásokat. A nagy lelkek oltalmat vesznek a Legfelsőbbnél. A legközpontibb versei a Bhagavad-gítának a nagy lelkekre vonatkoznak. Nos, nézzük meg, hogy milyen leírását adja itt a nagy szenteknek. Mahátmánasz tu mám pártha daivím prakrtim ásritáhbhadzsantj ananja-manaszó gjátvá bhútádim avjajam – “Óh, Prtha fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az Isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen lefoglalják magukat az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.”[3] A következő vers pedig így szól: szatatam kírtajantó mám jatantas csa drdha-vratáh namaszjantas csa mám bhaktjá nitja-juktá upászaté “Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségem zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s leborulva Előttem szüntelen odaadással imádnak Engem.”[4]

Tehát, Krsna akkor tud védelmezőként eljárni, ha készek vagyunk elismerni gyengeségeinket. Ez a mód arra, hogy még több kegyet eszközöljünk ki- ha kimutatjuk  alázatosságunkat az imáinkon keresztül, a Legfelsőbbhöz való hozzáállásunkban.

Mahátma, nagy lélek, az az ember, aki meghódolt a Legfelsőbb előtt.  A meghódolás által pedig könnyedén mentesülhetünk az illúzió befolyásától és isteni védelem alá kerülhetünk.  Elhiszitek? Könnyedén? Megízleltétek már a meghódolást?  Milyen érzés volt? Vagy, amikor az Úr kitüntetett figyelmét, különleges védelmét érezhettétek? Igen? Mondjátok el.

Jamuná: Oyan helyzetben voltam, ami teljesen reménytelen volt, mert egy ideje már azt éreztem, hogy gyakorlatilag minden időmet az üzletnek és az élvezeteknek szentelem és apránként Krsna eltűnt az életemből. Nos, tehát éreztem, hogy ez nem helyes és változtatnom kell, de tudod, amikor csapdában vagy, akkor csak arra tudsz menni. Aztán, Krsna egy pillanat alatt elvette az összes üzleti információt, amire feltétlenül szükségem volt ahhoz, hogy folytassam az üzleti tevékenységet és nem volt másolatom róla, illetve lezárta egy jelszóval. Tehát, ott voltam az oltár előtt és Hozzá fohászkodtam, hogy adja meg a jelszót.

Szvámí Tírtha: Ne mondd, hogy a jelszó “Gurudév” volt?

Jamuná: Nem. “Krsna”. Nagyon misztikusv volt, mert máskülönben valamennyi információ elveszett volna. Tehát, megvédte a jelszavával, azoktól, akik ellopják a merevlemezt

Szvámí Tírtha: “Amit ismerve minden ismertté válik, akit elérve mindent elérünk.” Nos, miként fog cselekedni Krsna, mint védelmező? Ő készen áll arra, hogy így tegyen, de nekünk ki kell mutatnunk a védelme iránti hajlandóságunkat, hogy elfogadhassuk a kegyét.

[1] Bhagavad-gítá 4.7

[2] Bhagavad-gítá 4.8

[3] Bhagavad-gítá 9.13

[4] Bhagavad-gítá 9.14

(az előző pénteki lecke folytatása) 

Krpádhámá kérdése: Amíg, a hölgy nyakában lévő nyakékről beszéltél, azon gondolkoztam, hogy ha hiányoznak gyöngyök, akkor az nem annyira szép látvány, nem kellene hiányzó helyeknek lenniük. Mi történik, ha valaki leesik a fonálról, és ott hézag keletkezik? Mit tesz Krsna abban a pillanatban? Mivelhogy Ő a fonál, mit tesz, amikor üres rész alakul ki és lehetséges-e ilyen dolog?

Szvámí Tírtha: Nos, ez egy mágneses fonál. Ha valaki el akarja választani magát a fonáltól, az kellőképpen nehéz lesz. Néha, az illúzió tükrében úgy tűnik, hogy egy gyöngy elveszett. De nincs örökre elveszett gyöngy. Abban az esetben, ha úgy tűnik, hogy egy gyöngy elveszett, akkor a többi gyöngy jóval erősebben kapaszkodik össze, tehát nem lesz hézag.

 Krpádhámá: Ez azt jelenti, hogy előfordul az, hogy a nyakék némelykor túlzottan szorossá válik a hölgy nyakában?

Szvámí Tírtha: Nem, mert ez egy mágneses fonál és a vége nincs lezárva. A vége nincs lezárva, így új gyöngyöket lehet felfűzni erre a gyönyörű nyakékre.

Lílávatár: Ehhez a kérdéshez kapcsolódva: mikor egy gyöngy leesik, abban a pillanatban láthatóvá válik a fonál, mely máskülönben láthatatlan.

Szvámí Tírtha: Igen, egyetértek, mert a nehézségekkor nagyon könnyű meglátni Krsnát; ezt személy szerint megtapasztaltam. Tudod, amikor nincsenek problémák, akkor saját kis ostoba problémákat gyártanak a bhakták. Viszont, amikor valódi gond keletkezik, akkor tudják, mit kell tenniük és hogyan tartsanak össze. Ennek én nagyon örülök. Amikor azt hallom: “Óh, ez a problémám. Óh, az a problémám,” nagyon elégedett vagyok, mert ez azt jelenti, hogy nincs különösebb baj, ez olyan, mint a madarak csiripelése. Viszont, ha valóban gond van, akkor fogod tudni, hogy mit tegyél.

Nos, szeretnétek meglátni Krsnát és Rádhát? Azt tanultuk a Gítában, hogy lássuk Krsnát a víz ízében, a ragyogó napfényben, a Holdban, a Föld illatában és bár nem említi a felsorolás, de kérlek, figyeljétek meg, ezt a rózsát! Mit láttok itt?

Válasz: Krsnát, Rádhát és Balarámot.

Szvámí Tírtha: Balarámot is?!

Krpádhámá: Csaitanját is.

Szvámí Tírtha: ….és Gurudévet, valamennyi bhaktát és mindenki mást…

Jamuná: Látok egy isteni elrendezést abban, hogy Krsna abba a faluba vezérelt, ahol ez a rózsa volt. Amikor elhoztam, akkor még egyetlen egy virág sem volt rajta, és most látom, hogy “Blue for you” (“kék neked”).

Szvámí Tírtha: Először is: ez egy különleges rózsa, melyet úgy hívnak, hogy “kék neked”. Tudjátok, hogy a rózsák általában nem kékek. Léteznek piros, fehér rózsák, de nem kékek. Az addig rendben, hogy egy törzs, egyféle szín – egyetértünk. De a kék rózsán egy fehér is nyílik. Nos, ez olyan, mint a második sor a nyakláncon. Mivel Srímati Rádhárání fehér, Krsna pedig kék. Tehát, “kék neked”, azt jelenti, hogy “itt van Krsna neked”. Majd egy misztikus átalakulás történik és hirtelen ez áll a címkén “fehér neked”. Szóval, a fehér Istennő megpróbál felajánlani ” egy kéket neked” és a kék Isten igyekszik felajánlani egy “fehéret neked”.

Tehát, nem olyan nehéz látni Istent mindenhol. Krsna ott van, és ezért egyesülnünk kell ebben a gyönyörű körtáncban, melyet odaadó szolgálatnak hívnak. Áldásként pedig, az Úr védelmező és megtartó erejét élvezhetitek. Mi megtartjuk a hitünket, Ő pedig megtart bennünket.

Krpádhámá: Gurudév, Manydzsári nagyon érdekesen fordította a “kék neked” (“Blue for you”) elnevezést. “Szomorú vagyok miattad”, – ez a másik értelmezése angolul.

Szvámí Tírtha: Ez a leesett gyöngyökért van. Látjátok, túlárad a kegy!

(az előző pénteki lecke folytatása)

Tehát Krsna fenntartóként megőrzi a rendet, mint egy rejtett alapelv. Bár, néha nagyon nyilvánvaló a szerepe. Például nagyon édes kedvtelése volt az Úrnak, amikor felemelte a Góvardhan hegyet! Felemelt egy hegyet, azért, hogy megvédelmezze a bhaktáit, a számára legkedvesebbeket. Azt hiszem. mindannyiunk számára nagyon fontos a Legfelsőbbnek ez a védelmező ereje, mely néha rejtett szervező elvként, máskor pedig nagyon nyilvánvaló védelemként nyilvánul meg, hogy megőrizze mindazt, amink van. Ezért van egy nagyon gyönyörű vers a Gítában: ananjás csintajantó mám jé dzsanáh parjupászaté/ tésám nitjábhijuktánám jóga-ksémam vahámjaham – “De akik odaadással imádnak Engem, transzcendentális Formámon meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm, amijük van..”[1]

Ezek a Legfelsőbb szavai. “Megőrzöm, amid van és elhozom, amire szükséged van.” Úgy gondolom ez az a rész, amit mindannyian szeretünk hallani, de ne feledkezzetek el az első részről sem: “Azoknak, akik kizárólagos hittel imádnak és mindig Rám gondolnak – megőrzöm, amijük van és elhozom számukra amire szükségük van…” Tehát, amennyiben ezt az Isteni védelmet szeretnénk élvezni, akkor ez az, amit tennünk kell – legyetek állandóan tökéletes meditációban és hittel, odaadással imádjátok a Legfelsőbbet. Ekkor könnyen megláthatjátok a fenntartó és védelmező erejét a Legfelsőbbnek.

Bizonyos értelemben, az életünkben az a kötelességünk, hogy Krsnának esélyt adjunk arra, hogy a kegyelmét gyakorolhassa. Ha nincs szükséged rá, akkor nem mutatja meg, de ha szükséged van Rá, akkor meghallja kérésed. Amennyiben kifejezzük, hogy mire van szükségünk, akkor Ő azt képes megadni.

Tehát semmi esetre se feledkezzetek meg az arany fonálról, ami a kezetekben van elrejtve és egy csodálatos nyakláncot képes formálni az egyedi gyöngyökből. Egyedül is szépek vagytok, de együttesen meg szebbek. Egy gyöngy is értékes, de az értékes gyöngyökből készült nyaklánc – különlegesen értékes. Ez az erő, a lelki közösség egyesítő ereje és, ha a hitünk és alapelvünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Krsnának a szolgálata, akkor semmi sem tudja megtörni ezt az egységet.

Rádhá-kunda: Mondhatjuk azt, hogy az első lépés, hogy megfogjuk a fonalat és csöndben a sorban maradunk?

Szvámí Tírtha: Ez jó. Tetszik ez a választás, mert például, ha idegenként meghívott vagy egy partira általában nem te viszed a prímet. Valamelyik sarokban helyet foglalsz és vársz a sorodra, vársz, amíg bebocsájtanak. Tehát, bizonyos értelemben, igen, foglald el a helyed egy lelki közösségben! Maradj csendben egy darabig, azért, hogy képes legyél meghallani dolgokat. Mert mit hallhatunk meg, ha túl sokat beszélünk? Tehát, ha elfoglaltuk a helyünket, akkor, ahogy egyikőtök említette, egy parányi mozgás is hullámokat kelt. Ha tehát a mozgás nem harmonikus, akkor a hullámok katasztrófához vezetnek, főként a túl sok mozgás. Amennyiben a mozgás harmonikus, akkor a gyöngyök együtt mozognak. Csak képzeljétek el, mi a legjobb hely egy gyöngy nyakék számára, hogy szépen mozogjon, káprázatosan ringatózzon?

Válasz: Annak a nyaka, aki táncol.

Szvámí Tírtha: Igen! Nő vagy férfi? 

Krpádhámá: Jobb, ha egy hölgy nyakában van, mert a hölgyek viselnek nyakláncot.

Szvámí Tírtha: Mert Ő (az Úr) a fonál, igaz? Ezért nagyon alázatosan a tanítványoktól engedelmességet várok el, mert azt szeretném, hogy ez a gyöngysor szépen ringjon a megfelelő helyén. Nem szeretném, hogy egyetlenegy gyöngy is elpazarlódna vagy elveszne. Ha jön valaki, akkor maradhat, ha követi az alapelvünket, amit mi megtartunk és ez pedig az Isteni szolgálat. Ez az alázatos óhajom. Lehetsz önálló melltű, nem probléma, viszont amennyiben felfűzött gyöngy szeretnél lenni, csatlakozz a nyaklánchoz. Próbáljatok ragaszkodni ehhez az elvhez. Miként kell ezt tenni? Menj vissza az avatásod napjához, mert akkor nagyon tiszta tudatszinted volt, mivel az avatás olyan, mint egy új születés. Levetjük a régi ruházatot; néha levágjuk a hajat. Egy igazi tanítvány pedig részesül a kegyben, vagy az isteni kegy cseppjeiben. Akkor kapsz egy tiszta lapot, ne töltsd tele ostobaságokkal! Abban a pillanatban nagyon közel állsz az eredeti lelki helyzetedhez, úgyhogy próbáld megtartani azt, és áldott lesz az életed.

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 9.22.

Hogy érezhessük az Úr védelmét, képessé kell válnunk arra, hogy folyamatosan lássuk Őt. Tegyünk egy próbát, hogyan láthatjuk meg az Urat, miként emlékezzünk a jelenlétére? Ugye mi valójában egy műhelymunka részesei vagyunk? “Elmélet, elmélet, csupán szavak … részesüljünk valami gyakorlati tapasztalatban is!” Készen álltok? Hoztam egy zsinórt és nagyon alázatosan kérlek benneteket, hogy formáljunk egy kört, és fogjátok meg a zsinórt a kezetekkel, egymáshoz közel! Talán állva könnyebben sikerül. Tehát nagyon közel kell lennünk egymáshoz. Gyertek mindannyian, olyan közel, amennyire csak lehetséges! Alakítsunk egy kört! Nem probléma, ha nem tudjuk teljesen bezárni a kört. Igyekezzetek komolyan venni, mivel most megpróbáljuk meglátni a Jóistent, Isten jelenlétét. Néhány verset fogok idézni a Bhagavad-gítából, kérlek, maradjatok csöndben és figyeljetek! Ne feledjétek, hogy ez egy meditáció és gyakorlati megtapasztalás!

 “A Magasztos Úr szólt: Halld most, óh, Prthá fia, hogyan ismerhetsz meg Engem teljesen, kétségtelenül, a Rólam való teljes tudat által, a yoga gyakorlásával, az elmét Rám irányítva! Most részletesen megmagyarázom neked a fenomenális és a lelki tudományt is, s ha megértetted ezeket, nem lesz már semmi, amit tudnod kellene. Sok ezer ember közül talán egy törekszik tökéletességre, s a töké­letességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is. Föld, tűz, víz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego – e nyolc képezi az Én különálló anyagi energiámat. Óh, Erős-karú, ezen alsóbbrendű természeten kívül van egy felsőbbrendű energiám, mégpedig az anyagi természettel küzdő élőlények, akik fenntartják az univerzumot. Meggyőződhetsz arról, hogy Én vagyok a forrása és a feloszlása minden anyaginak és lelkinek. Óh, bőség meghódítója, Nálamnál nincsen felsőbb igazság. Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon. Óh, Kunti fia, Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye, az om szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben, és az emberi képesség. Én vagyok a föld eredeti illata, a tűz heve, az élők élete, valamint minden aszkéta vezeklése. Óh, Prtha fia, tudd meg hát: Én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága. Óh, Bháraták ura, Én vagyok az erő az erősekben, azokban, akik vágy és szenvedély nélküliek; és Én vagyok az a nemi élet, amely nem ellenkezik a vallásos elvekkel. Mindegyik létállapot az Én energiámból nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében. Tudd meg, hogy bizonyos értelemben Én vagyok minden, de mégis független mindentől. Rám nem hatnak az anyagi természet kötőerői. A három kötőerőtől megtévesztett világ nem ismer Engem, aki a gunák felett állok, aki kimeríthetetlen vagyok. Az anyagi természet három kötőerejéből álló Isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.”[1]

Tehát, ily módon láthatjuk a Legfelsőbb Urat mindenben, mint ahogy a gyöngyök nyugszanak a fonálon – és valójában ez alkotja a gyönyörű nyakéket. Hasonlóképp tartsátok ti is az aranyszalagot a kezetekben, hogy összetartson bennünket! Most épp olyanok vagytok, mint gyöngyök a fonálon – gyönyörű ékesség az Úr nyakában. Bár a szalag nem látható, mert a kezetekkel elfeditek, mégis ez az alapszabály és az erő, mely összetart bennünket. Próbáljátok megérezni ezt az egyesítő erőt, próbáljátok meglátni ennek a csodálatos jelenlétét valamennyi varázslatos megnyilvánulásban! Mert “Nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam! /Nálamnál nincsen felsőbb igazság. Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.” Köszönöm! Helyet foglalhattok én pedig elveszem az aranyfonalat. Nos, mi volt a benyomásotok?

Jasódá: Mint egy kép a Gítából, Isten univerzális formájáról – minden arc egymás felé fordul körben, mint egy korona.

Manydzsari: Éreztem a többiek közelségét és ez olyasvalami, amitől nem tudunk elmenekülni.

Krpádhámá: Úgy éreztem, hogy mindannyian összekapcsolódunk egy hullámformában, és ha valaki megmozdul, akkor valamennyien körülötte hullámzunk. Tehát, óvatosnak kell lennünk, miként mozgunk, mert hullámokat keltünk.

Rádhá-kunda: Azt éreztem, hogy a szalag él, mint egy élőlény.

Hozzászólás: Energia, hő, jelenlét.

Jamuná: A végén álltam és úgy éreztem, hogy leeshetek.

Szvámi Tírtha: Én melletted álltam.

Paramánanda: Azt éreztem, hogy ami összekapcsol bennünket az a szeretet megtartó ereje és emiatt sohasem lehetünk egyedül, nem számít mennyire is szeretnénk azt.

Lílávatár: Én csak a mellettem álló embereket éreztem, de tudtam, hogy a szalagon többen vannak.

Hozzászólás: Úgy éreztem, mint a rózsafüzért, és hogy Krsna áll minden mögött, nem számít, hogy mi nem látjuk, hogy valamennyi körülmény, és minden, ami történik, ugyanígy kapcsolódik egymáshoz.

Lílávatár: Egyfolytában attól féltem, hogy ha valaki meghúzza a szalagot, akkor mindannyian leesünk.

Szvámi Tírtha: Azt gondolom, hogy senki sem húzza a szalagot, de valaki szeretné a kezetekbe adni. Boyan, mi volt a te benyomásod?

Boyan: Hasonló, mint amit Kripa említett. Felelősség egymás iránt.

Szvámi Tírtha: Hányszor olvastuk már ezeket a verseket a Gítából? Több százszor, igaz? “Én vagyok a víz íze. Minden mögött ott vagyok.” Néha, úgy tűnhet, mintha rutin lenne. De ne feledjétek, hogy Ő az aranyszalag az életetekben! Ő a fenntartó. Ő alkotja a nyakláncot. Ti csupán egyéni szétszóródott gyöngyök vagytok. De, ha ott van az alapelv, mely létrehozza a rendet ezek között a gyöngyök között, akkor ez az egység különleges erejét adja. Az egyének megsokszorozódott ereje, pedig nem az egy meg egy az kettő, hanem határtalan. Tehát, ha képesek vagyunk az életünket ezekre az isteni elvekre alapozni, akkor van esély, hogy felemeljük magunkat.

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 7.1-14

(folytatása az előző pénteki leckének)

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy igen nagy tudású bráhmana, aki nagyon komolyan tanulmányozta a szentírásokat. A legkedvesebb olvasmánya a Bhagavad-gítá volt, melyben Krsna számos alkalommal a következőket mondja: “Támogatni foglak, gondoskodom rólad, Én veled leszek.” Bár a mi bráhmanánk igen nagy tudással rendelkezett, de a hite nagyon parányi volt. Valahányszor ezeket a szavakat olvasta “Én ott vagyok, gondoskodom rólad”, mindig kételkedett. Volt egy piros tintás tolla és bármikor ezt olvasta, aláhúzta, hogy: “Én ott vagyok, gondoskodom rólad“- mindig bejelölte ezeket a részeket. Azonban, ha te egy ilyen nagy tudású bráhmana vagy, és az összes idődet a Bhagavad-gítá kritikus tanulmányozására szenteled, akkor nem marad sok időd, hogy a megélhetésedről gondoskodjál. Tehát a mi bráhmanánk igen szegény volt. Emellett házas ember és családos is volt. S tudjátok, ha a családfő szegény, akkor a ház úrnője elégedetlen. Szóval a feleség így szólt a férjéhez, ehhez a nagy tudású bráhmanához: “Óh, már megint a Gítát jelölgeted ezzel a piros tintával? Jobban tennéd, ha valami alamizsna után néznél, gabonafélét hoznál.” Nos, tehát, ha a ház úrnője mond valamit, akkor még a nagy tudású bráhmanáknak is el kell fogadniuk azt. Tehát, a mi szegény bráhmanánk elindult, hogy valami aznapi betevő után nézzen.

Tudjátok, a férfiak néha nagyon szeretik a filozófiát és az elméleteket, míg a hölgyeknek általában sokkal nagyobb hitük van. Szóval, így szólt a ház úrnője: “Óh, felejtsd el a piros tintádat és csak menj! Krsna majd megsegít bennünket valahogy!” Így hát a barátunk elindult és nagyon nehéz napja volt – elment otthonról, megpróbált valamit keresni, igyekezett némi segítséghez jutni nem sok sikerrel. Ezalatt az asszony otthon maradt és várta, hogy valami történjen. Egyszer csak észrevett két fiút, akik az úton közeledve egy nagy kosarat cipeltek a fejükön. A fiatalok bekopogtak az ajtón és menedéket kértek az asszonytól. “Van egy kis problémám” mondta a fiúk egyike. “Mi lenne az?” érdeklődött a feleség. “Az, hogy kicsit fáj a hátam.” “Miféle fájdalom, kedvesem?” “Hadd tegyem le először a kosaram. Talán, te is jól jársz vele. Van gyümölcs, némi rizs, meg ez meg az a kosárban a tiéd.” “Ez nagyon kedves, fiam, de mi a problémád?” “Nagyon fáj a hátam.” “Mutasd!” – mondta az asszony. Majd meglátta, hogy a fiú hátán korbácsütések nyomai vannak. A háta véres volt – mert ha megkorbácsolnak valakit, akkor piros hegek maradnak utána. Az asszony teljesen ledöbbent: hogy lehet az, hogy ezt a kisfiút így megverték? Nem értette, hogy mi történik! Nagyon meghökkent és hirtelen természetes anyai ösztönök ébredtek benne, asszonyként, szerette volna a sebeket begyógyítani. Azonnal hozott valami gyógyírt, hogy lekezelje a fiú hátán lévő sebeket. Mialatt a kenőccsel ellátta a sebhelyet, számolta a vágásokat. Majd hirtelen megértette: “Óh, várjunk csak egy pillanatra, a fiú hátán épp annyi sebhely van, amennyi piros tintás aláhúzás található a Gítában!” Majd észrevette, hogy ez egy kissé szokatlan kisfiú. A bőrének volt egy különös árnyalata. Ezek után nagyon boldogan gyógyította a sebeket…, majd hirtelen a fiúk eltűntek. A másik fiú fehér, míg emez feketés volt. Amint megértette, hogy mi történik, – hogy Isten eljött hozzá, hogy megsegítse, mint ahogy azt igazán hitte, – azt is megértette, hogy a férje hitetlensége olyan Krsna hátán, mint a korbácsütés.

Majd, az ember is hazatért, természetesen üres kézzel, az asszony pedig hatalmas lakomát főzött. A férj nagyon lehangolt volt: “Ismét egy nagyon nehéz nap, semmi sem történt, semmi sem sikerült nekem.” Nem csak az kedvetlenítette el, hogy egész nap kinn kellett lennie, hanem az is, hogy egyáltalán nem volt biztos abban, hogy lesz-e vacsorája. Általában ettől a férjek eléggé nyugtalanok szoktak lenni. Viszont, amikor benyitott, látta, hogy hatalmas lakoma várja. Úgyhogy, fölöttébb meg volt lepve, és érdeklődni kezdett a feleségétől: “Óh, mi történt itt?” Akkor a feleség elmesélte, hogy miként jött a két fiú egy nagy kosárnyi ennivalóval. Ezek után azt is elmondta, hogy ez az odaadás diadala volt, mivel valamennyi ételt maga az Úr, a Legfelsőbb biztosította a számukra. Természetesen beszélt a korbácsütések sebhelyéről is, mert amíg gyógyította Krsnát, Ő ezt mondta neki: “Bármikor, ha a bhaktáim nem hisznek Bennem, az olyan, mint a kínzás Nekem.”

Szóval, ez egy történet, mely leírja a Legfelsőbb támogatását és gondoskodását. Emberekként, oly sok figyelmet és rengeteg gondoskodást kapunk a Legfelsőbbtől. Oly sok mindent biztosít a számunkra, oly sok képességet: szemet, hogy lássuk Őt, kezeket, hogy szolgáljuk Őt, elmét, hogy Őrá gondolkodhassunk. Végtelen képességeink vannak. Emellett még levegőt is biztosít, hogy lélegezhessünk, vizet, hogy ihassunk, és földet, hogy megművelhessük, az élet egy csoda. Minden körülöttünk az Ő feltétel nélküli és nagyon különleges kegye. Mi csak élvezzük a jótéteményeit mindennek, amije csak van, energiájának, áldásainak, és olyan természetesnek veszünk mindent. Úgy, mintha minden ingyen lenne. Krsna elég önzetlen ahhoz, hogy mindezen energiáit egy az Általa elrendezett szép rendszeren keresztül kínálja nekünk. A mi feladatunk pedig, hogy hálásak és a hívei legyünk. Az nem túl szép, ha az energiáinak a gyümölcsét élvezzük, anélkül, hogy kifejeznénk tiszteletünket az energia forrása iránt. Ez az, amit tennünk kell.

Az elmúlt napokban eszmecserét folytattunk egy csodálatos folyamat néhány fontos eleméről, miszerint hogyan hozhatunk létre szeretetteljes kapcsolatot Istennel. Ez a saranágati, azaz a meghódolás folyamata. Az első két lépése a folyamatnak: a hátrányos dolgoktól való tartózkodás illetve a kedvezőek gyakorlása. A következő két elem: a saját személyes jó tulajdonságaid, mint az alázatosság és önátadás. Végezetül, további két összetevő maradt, melyet meg kellene vitatnunk – mégpedig, a szilárd hit abban, hogy Krsna a fenntartó és hogy mindentől megvéd bennünket. Megvizsgálnátok, hogy melyik is ezek közül az első?

Paramánanda: Pálana-sakti az első – szilárd meggyőződés abban, hogy Krsna megvéd bennünket.

Szvámí Tírtha: Mégis, ezzel inkább holnap foglalkoznánk. Ma, pedig a fennmaradó témát kellene megvitatnunk, mégpedig azt, hogy Krsna mindennek a fenntartója. A mai nap folyamán meglátogattunk egy monostort, melyet az Úr Visnu hátasállatáról neveztek el. Az indiai tradícióban Garudának, itt Bulgáriában pedig szokol[1] -nak hívják – a Szokolszki monostorban jártunk. Mi állt a monostor kupolájának a tetején?

Jasódá: Isten mindennek a fenntartója.

Szvámí Tírtha: Pontosan! Isten, aki mindent fenntart. Ezt személyes útmutatásnak vettem, hogy a mai napon a következő témát vitassuk meg, mégpedig azt, hogy Isten, Krsna a fenntartója mindennek. Ha általánosságban megvizsgáljuk a Legfelsőbb Urat, akit elterjedt néven angolul God-nak szólítanak, akkor azt találjuk, hogy ez a név olyan, mint egy kód, egy kódolt név. E név három betűje leírást ad a Legfelsőbb három fő tulajdonságáról. Az első betű “G”, mely generátort, tehát Teremtőt jelent és vajon, mit jelenthet a második, az “O” betű…?

Válasz: Mindenható. (Omnipotent.)

Szvámi Tírtha: Nem. “O” Operátor – fenntartó. A harmadik betű, a “D” Destruktort, azaz pusztítót jelent. Tehát ez a három funkció: teremtés, fenntartás és pusztítás. Ezek a legfőbb tevékenységei Istennek. Ez azt jelenti, hogy mint Teremtő, Ő a forrása mindennek; Ő a fenntartója a mindenségnek; és a végső pusztulás után minden benne nyugszik meg. Ekként áradnak szét belőle az energiák fenntartván mindent, majd visszahúzódnak – ez a teremtés ciklikus folyamata. Ha módunkban állna a legkönnyebbet választani – elpusztítani, elindítani vagy fenntartani valamit – nos, melyiket választanátok?

Válasz: Elpusztítani.

Szvámí Tírtha: Igen, elpusztítani valamit az nagyon könnyű. A Lelki Tanítómestered hosszú évek során felépít egy missziót, majd jössz te és mindent könnyűszerrel elpusztítasz. Ugye, ezt nagyon könnyű megtenni, míg elindítani valamit az nagyon nagy erőfeszítést kíván.  Nagyon keményen kell dolgoznod ahhoz, hogy valamit elkezdjél. Azt gondolom, hogy abban egyetérthetünk, hogy valamit fenntartani – viszont a legnagyszerűbb dolog. Istennek, az a tevékenysége, hogy az egész teremtett világmindenséget fenntartja – pedig a legcsodálatosabb feladat. A fennmaradt szentírásokban sokhelyütt megtalálható ez a gondolat: Isten mindenkiről gondoskodik, mindenkit megsegít és fenntart mindent. Hogy ezt valóban megérthessük, hittel kell rendelkeznünk. Ha csupán ismeretünk vagy információnk van ezekről, az nem elég ahhoz, hogy az Úr csodálatosságát megláthassuk. Ahhoz, hogy észrevegyük, hogy Krsna mindennek a fenntartója, ahhoz tudnod, kell, hogy Ő ott van. Tehát nem hiányzik a képből. A teremtés valamennyi elemében jelen van. Legfőképp azokban, amelyek gyönyörűek.

(folytatása következik)

[1]  сокол (ejtsd: “szokol”) –  magyarul sólyom

Jamuná kérdése: Mahárádzs, a saranágati ugyanazt az odaadást jelenti Isten iránt, melyet Patanydzsali említ a nijama ötödik elemeként mint ísvara-pranidhána? Illetve miként lehetséges az, hogy ezek az osztályozások meglehetősen különbözőek: Patanydzsali ísvara- pranidhána-ként említi mint a jóga második lépésének az ötödik elemét, míg az odaadás nézőpontjából  ez a legmagasabb szint?

Szvámí Tírtha: A legmagasabb? Ez csupán a kezdet. Ez a bejárat. A Jóga-szútrákban pontosan ez áll: ísvara-pranidhánád vá[1]  – “Elérheted a tökéletességet a Legfelsőbb iránti meghódolás által”. Mivel létezik egy gyakorlati lista “Elérheted ezt, elérheted azt; vagy pedig meghódolhatsz Isten előtt”. Tehát valójában még a gyakorlati, a misztikus és a klasszikus jóga szentírások is elismerik az önvaló Isten iránti odaadásának az erejét. Egyszóval ez azt jelenti, hogy még a klasszikus jóga rendszerek is elfogadják a bhakti folyamatát, a bhakti gyakorlatát. Olyannyira elfogadják, hogy gyakorlatilag napjaink valamennyi nagy jóga iskolája, mint a Himalájai tradíció, a Bihar school of yoga is elismeri, hogy ebben a kali-jugában a legjobb módszer a bhakti; azaz a bhakti művelésével juthatsz a legfőbb eredményre. A legutóbbi alkalommal egyetértettünk abban, hogy a könnyű úton szeretnénk haladni, le kell rövidítenünk az utat, ezért összpontosítunk a Legfelsőbb iránti önátadásra. Miként a Gítában is ez áll: “Előttem meghódolva elérheted mindazt az eredményt, melyet máskülönben az emberek általában a lelki gyakorlatok által érnek el.”

Jamuná: Tehát, az ísvara-pranidhána a saranágati szinonimája vagy különbözőek?

Szvámi Tírtha: Nos, Srípád Sankarácsárja ezt mondta: bhadzsa-góvindam bhadzsa-góvindam bhadzsa-góvindam múdhamaté [2]  – “Óh ostobák, csak imádjátok Góvindát!” Ez a vers egy nagyon szilárd, őszinte advaita-védánta tanítótól származik. Rengeteg utasítást és temérdek filozófiai ismeretet nyújtott követői számára, végül ezt mondta: “Óh, ostobák!” Szóval, miután kiképezte tanítványait, így szólott: “Óh ostobák, csak imádjátok Góvindát, imádjátok Góvindát, imádjátok Góvindát!” Emlékszel egy idősebb barátunknak a következő kérdésére “Ő is Góvindáról beszél, mi is Góvindáról beszélünk, hogy van ez? Akkor mi a különbség?” És mi volt Sríla Srídhar Mahárádzs válasza?

Jamuná: “Az ő Góvindájuk, nem a mi Góvindánk.”

Szvámí Tírtha: Igen! Tehát, az ő ísvara-pranidhánád vá-juk nem ugyanaz, mint a mi saranágatink.

1. Jóga-szútrák  1.23
2. Dvádasa-manydzsarika sztótra 1

Prémánanda: A lecke elején ismét említetted az Isteni táncot, mint a legfőbb lelki gyakorlatot. A táncban mind a ritmus, mind a lépés nagyon fontos. Még az anyagi világot tekintve is, ha például szeretnénk valamit létrehozni, akkor akár az embereket, akár a gépeket megfelelő időközönként kell beállítani éppúgy, mint egy ritmust. Tehát, még anyagi szinten sem tudsz eredményt elérni, megfelelő ritmus, időköz nélkül. A kérdésem pedig az lenne, hogy, ha valaki szeretné elérni az élet négy fő célját, akkor mit is jelent ez a ritmus nézőpontjából? Illetve, ha valaki a legfőbb tökéletességre vágyik az élet ötödik célját illetőleg, mi annak az üteme? Létezik-e kapcsolat a kétfajta ritmus  között vagy ezek teljesen különbözőek?

Szvámí Tírtha: Azt említetted, hogy “ritmus”, ami nagyon szép, mert ez gyönyörűen illeszkedik a mi művészeti, esztétikai Védantánkhoz. Manapság az emberek “rezgést” mondanak – energia szintekről, vibrációkról és effélékről beszélnek. Ez kissé unalmas, de beszéljünk erről. A testnek van egyfajta vibrációja, ami máskülönben a te energia szinted, mely különböző szinteken rezeg, a csakráidnak megfelelően. Például, a nemi közösülés is egyfajta vibráció. Majd némi idő elteltével, mondjuk kilenc hónap, megjelenik egy gyönyörű gyümölcs is. Nos, ez egyike az alap vibrációknak. Viszont, ha magasabbra emeled az energiáidat, akkor a hertz, a rezgésed ritmusa, frekvenciája magasabb lehet.  Példának okáért, ahelyett, hogy saját magad és a faj fenntartásának kínzó nehézsége foglal el, ami gyakran történik az alsóbb csakrák esetében, sokkal inkább célravezető, ha lelki, isteni témákra koncentrálsz. A magasabb vibrációnak például eltérő a színe, pirosból kékké változol. Természetesen minden összefügg mindennel.

De ezeken az alap vibrációkon túl, mint ahogy említetted az anyagi létezés négy célját, a testi változások ciklusainak is különböző rezgése van, éppúgy, mint az egész életpályának. De mindezek a vibrációk, frekvenciák keletkeznek és véget is érnek. Számunkra pedig azt a vibrációt kell keresni, ami sohasem ér véget. Nincs kezdete, állandó és sohasem ér véget. Ez pedig az isteni rezonancia. Mint ahogy mindannyian lelkek vagyunk, ezért képesek is arra, hogy áthangoljuk magunkat az isteni vibrációra. Jelenleg az anyagi létezés ritmusán vagyunk. Például, minden nap éhesek vagyunk, amely szintén egyfajta ritmus. Némelykor ez igencsak fájdalmas ritmus, főként, ha késik a vacsorád. Nem is beszélve arról, ha elmarad! Valamennyien képesek vagytok megérteni a különböző ritmusokat, élet ciklusokat, melyből rengeteg van, de a legfőbb dolog azt megérteni, hogy az egész test energia központjaként lelki szikrák vagytok.

Képesek vagytok az isteni vibrációval összehangolni magatokat, mely még a kozmikus vibráción is túl van. Azt mondhatjuk, hogy ez az univerzális, kozmikus vibráció a legáltalánosabban elérhető a lelki égbolton. Viszont a lelki vibráció, még ennél is emelkedettebb – emlékeztek ugye, hogy a miénk egy nagyon esztétikus gyakorlat – az a legemelkedettebb rezgés, Krisna fuvolájának a hangja. Miként a Jóisten játszik a hangszerén minden Őreá rezonál. Ez az Istenség elbűvölő vibrációja. Ez az, ahogy a bráhmanák dicsőítik a gájatri mantrával az Urat, mert a gájatri mantra Krisna fuvolájának a hangja. A káma-bídzsa pedig nagyon különleges, mert a fuvolán rengeteg dallamot játszhatsz, de a káma-bídzsa olyan, mint a különleges hang, az ötödik hang Krisna fuvoláján.

Tehát lehetséges a vibráció legmagasabb szintjére jutni, de ehhez többé kevésbé túl kell jutni az anyagi vibráción, ritmuson. Miként tegyük mindezt? Állandó fohász. Kírtaníjah szadá harih[1] – Mindig zengd a Szent Neveket. És hogy tudod mindezt elérni? Létezik két elementális rezgése a testnek.

Jamuná: Szivverés és a pislogás.

Szvámí Tírtha: Pislogás? A pislogást átkozzák a gópik, úgyhogy erről nem is beszélhetünk. Ez Brahmá egy tévedése csupán. Azt ajánlják, hogy “Ne keress hibát a jó tulajdonságokban”, így tehát ne is említsük a pislogást. Viszont mindaddig, míg a szíved kész dobogni, addig lélegzel is. Azt is ajánlják, hogy minden lélegzetünkkel dicsérjük az Urat. Tehát ez azt jelenti, hogy az egész nap folyamán az Úr dicsőítésével vagyunk lefoglalva. Minden lélegzetünkkel dicsőítenünk kellene. Általában nem így teszünk. Nos, osszuk 100 részre a nappalt és kérlek benneteket, legalább 108-szor zengjétek a mantráitokat. Mondjatok néhány imát. Ily módon kapcsolatba kerülhettek nemcsak az univerzális, kozmikus vibrációval, de az isteni rezgéssel is. Minden lélegzetünkkel az Urat kellene dicsőítenünk. Ha nem tudod állandóan, 24 órában ezt tenni, akkor legalább a töredékét áldozd erre és zengd 108-szor a mantrákat. De ne elégedj meg egy ilyen engedéllyel, mindig törekedj többre és magasabbra! Így emeld a legmagasabbra a rezgésed szintjét!

[1]  Siksástakam 3

 (az előző pénteki rész folytatása)

Szarvabhauma kérdése: Visszatérhetünk a maradékok kérdésére? Egyszer megtörtént, hogy magamhoz szerettem volna venni egy rangidős bhakta maradékát.

Szvámí Tírtha: Valószínűleg nagy nehézséget okozott, hogy megszerezd.

Szarvabhauma: Sikerült. De a hozzáfűzése az volt, hogy könnyen akarok fejlődni. Segítenél kérlek megérteni, hogy ez mit jelent?

Szvámí Tírtha: Persz hogy nagyon könnyen szeretnénk fejlődni! Miért követnénk egy hosszú és nehéz utat, ha van közvetlen kapcsolatunk? Az hiszem ez a megjegyzés az okos ötleted dicsőítése volt.

Szarvabhauma: Nem így érzetem.

Szvámí Tírtha: Óh, pedig így kellett, hogy legyen. Egyszer én is tapasztaltam hasonlót. Volt egy nagyon kedves idős szannyászí Indiából, aki ellátogatott a programjainkra, a neve pedig tele volt nektárral. A neve Bhakti – már a bhaki maga is szép – Hridoj – szív – Mangal – áldás, volt. Az Odaadás Szívből jövő Áldása – ez a szvámí látogatott el hozzánk! De tudjátok, először egy kicsit tartózkodó volt: ‘Óh, egy új hely, új emberek. Nem ismerem őket, ők sem ismernek engem.’ És először kis utasításokat kezdett adni: “Óh, nem jó így, ahogy csináljátok. Másként kéne. Miért ez a dal? Másikat kéne énekelnetek. Miért háromszor, miért nem négyszer?” Ő tehát – ahogy egy szádhútól, vagy gurutól elvárható – kissé szigorú volt. De minden alázatomat összeszedve oda kellett mennem hozzá, hogy azt mondjam: “Mahárádzs, ez annyira szép, köszönjük az útmutatást! De tudod, lelki tanítómesterünk adta nekünk ezt a gyakorlatot, ezért ezt kell követnünk.” Így válaszolt: “Óh, igen, igen! Rendben, rendben!” És tudjátok, mint idős Indiai személy, megvolt a saját véleménye. Az indiaiak nem szeretik a kutyákat. És a farmon volt két kiskutyánk, ő pedig kicsit félt a kutyáktól. Megkérdezte hát a bhaktákat: “Ezek az állatok, ezek nem vadak?” Ilyen kis csöppségek – vadak! Azt mondtuk: „Nem, nem Mahárádzs! Nagyon aranyosak, igazából bhakták, ne aggódj!” És tudjátok, hogyan viselkednek a kutyák – követnek, bármerre mész. Kimész, és veled mennek; bejössz, szintén követnek – ez a természetük. A következő reggel Mangal Mahárádzs dszapa sétára indult. És természetesen a vad kutyák vele mentek. Amikor visszatért, nagyon elégedett volt, és így szólt: „Óh, ezek a kutyák nagyon intelligensek! Dzsapa sétára mentem, és követtek.” Jó volt látni, hogyan olvadt meg a szíve napról-napra. Olyannyira, hogy a következő évben az egyik bhaktánk találkozott vele Indiában, és mi volt az első kérdése? „Mi újság a kutyákkal?”

De visszatérve a maradékokra… Amikor praszádáztunk, felszolgáltunk néhány friss gyümölcsöt; ő pedig nem nagyon szerette a friss gyümölcsöket. Mégsem dhál, rizs és csapáti. Hagyott hát néhány epret a tányérján. És megkérdeztem: „Mahárádzs vehetek egy kis mahát a tányérodról?” Zavarba jött. Így szólt: „Nem, nem hagyhatom. De ha akkor veszed el, amikor nem látom, megteheted.” Tudjátok a bhakti egy szeretetteljes interakció. Nem egy félelemmel teli remegés a lelki tanítómesterünk előtt. Sokat tanultam tőle.

De voltak más tulajdonságai is. Például valaki lecke közben akart elmenni, és tudjátok az indiai szvámík legalább három órás leckékhez vannak szokva. Jó hosszú! Valakinek dolga volt, és el akart menni. Felállt és így szólt: „Mennem kell!” És Mangal Mahárádzs azonnal így szólt: „Nem. Ülj le! Itt kell maradnod! Nem mehetsz!” Néha finom, mint a rózsaszirom, máskor erős, mint egy oroszlán.

A bhatki tehát egy szeretetteljes interakció. Sríla Bhakti Hridoy Managla Mahárádzs, ki dzsáj! Nagyon alázatos volt, egyike legalázatosabb személyeknek, akikkel valaha találkoztam. Mert négyszemközt elmondta: „Amikor fiatalok voltunk, egy szobában aludtam Sríla Prabhupád, Bhaktivádánta Szvámí Maháráddzsal.” És hozzá tette: „És nem ismertem fel a nagyságát.” Ez az igazi alázat, amikor elismered mások nagyságát, és amikor feltárod a saját hibáid. Veszítesz, ha megmutatod a gyengeséged? Soha! Ez a legnagyobb dicsőség – amikor megmutathatjuk a hibáinkat.

Hri-shakti kérdése: Nem veszítjük el, legalább egy részét a hamis egónknak, amikor megmutatjuk a hibáinkat?

Szvámí Tírtha: Igen, ez a lényeg. Ezért az alázat egy bhakta természetes gyakorlata. Ez jó dolog.

Hri-shakti: Néha nagyon fájdalmas feltárni a hibáinkat, és ez az oka, amiért nem tesszük meg. Hogyan tudunk felülkerekedni ezen a fájdalmon?

Szvámí Tírtha: Szeretet által. Ha van bizalom, akkor nem fájdalmas. Ha a bhakták társasága rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal – megbízható légkör, nyílt kommunikáció, isteni szeretet egymás iránt, lelki kapcsolatok és egymás tisztelete, mint fivérek és nővérek, akik összetartoznak az Úr szolgálatában – milyen sérelem érhetne? És még ha hiányzik is ez a légkör, ha gyakorlod ezt a nagyon fontos lelki szádhanát, csak nyersz vele! Ne törődj mások reakcióival – ez az ő dolguk. Te megtetted a lépést előre. Mi az ő reakciójuk, ez az ő dolguk. Persze ha valaki ebben az értelemben kihasznál téged, akkor legközelebb egy megfelelő társaságot, vagy időpontot kell találnod erre a fajta intim kitárulkozásra. De akik veszítenek, azok igazából nyernek.

(folytatjuk)

(az előző pénteki rész folytatása)

A nyolcadik pont, nagyon praktikus: „Élj egyszerűen.” Próbál meg életed anyagi részét egyszerűen és könnyen megoldani. Alkalmazhatunk itt egy nagyon durva, anyagi ideát – kevés befektetés, nagy nyereség. Mert nem szabad az időnket túl sokat vesztegetni az anyagi elfoglaltságokkal. És ha eléred a szükséges kétmaréknyi rizst egy nap, minimális ráfordítással, idővesztegetés nélkül – az elég. Ha napi két kilóra van szükséged, egy kicsit többet kell dolgoznod. És ha például a Dzsagannáth templomi szolgálatban akarsz részt venni, ahol egy nap másfél tonna rizst ajánlanak fel, egy kicsit még többet kell dolgoznod. De bárhogy is, élj egyszerűen és könnyen. Ez azt is jelenti – ne komplikáld túl az életed. Az egyszerűség nagyon közel áll az isteni dolgokhoz.

A kilencedik pont: „Kövesd az ékádasí böjtöt”. Mikor van a következő ékádasí? Vasárnap, ez tehát egy jó lehetőség ezen gyakorlat elkezdésére, ha valaki még nem követte volna. A böjt nagyon egészséges, és ékádasín böjtölni nagyon lelki. Olyan ez, mint egy emléknap Visnu győzelmére az illúzió felett. Ha tehát követed ezt a gyakorlatot, megtisztítod a tested, és dicsővé teheted a lelked.

És a tízedik pont: „Tiszteld a szent fákat, a teheneket, a brámanákat és a vaisnavákat.” Az hiszem ez egyértelmű – tisztelnünk kell minden szent dolgot és élőlényt magunk körül. Ha tehát ebből a tíz parancsolatból megnézed az első ötöt, milyen témára vonatkoznak?

Válasz: A lelki tanítómester.

Szvámí Tírtha: Helyes. Miért? Mert ez fontos. Ezért van az elején. Rendben, lehet, hogy vannak kérdéseitek?

Paramánanda: Van egy kérdésem a padló takarításával kapcsolatban. Találkoztam egy érdekes történettel: a Gaudíja Math-ban volt egy bhakta, aki tökéletesen szolgálta lelki tanítómesterét, és miután mindenki elfogyasztotta a praszádamot a templomban, a bhakták nem a guru praszádamjának maradékára vártak, hanem ennek a bhaktának a maradékára. Helyes ez a hozzáállás? Jóváhagyott ez a Srí Gurunak végzett szolgálat minden szférájában – hogy azok áldását kutatjuk, akiket a guru megáldott?

Szvámí Tírtha: Ez a parampará rendszer. Persze most kódolva beszélünk. Mert a kérdésed: „Ha elfogyasztom egy tanítvány praszádamját, elérhetem a krpát? És jön a válasz: „Igen, ez a parampará rendszer”! A kívülállóknak ez kicsit fura lehet: „Miről beszélnek ezek?” Mint amikor egy jó barátunk elkezdett a bhakták gyertyaműhelyében dolgozni, és megkérdezték: „Az arti előtt, vagy az arti után szeretnél praszádázni?” Így válaszolt: „Nem tudom mi az, de semmit nem akarok!” Lehet, hogy ékádasí napja volt, böjtölnie kellett.

Mégis, ha segíteni szeretnénk az embereket, hogy megértsék a kérdéseinket és válaszainkat, akkor amit említettél, nagyon fontos, mert az ételmaradék által a tulajdonságok is átszállnak rád. Ha egy feljebbvaló maradékát fogyasztod, akkor az ő tulajdonságai átszállnak rád. Persze, ha egy nálad alacsonyabb szinten lévő valaki, vagy egy bűnös személy maradékát veszed magadhoz, azok a tulajdonságok is rád szállnak. Ez az energiacsere. Az ételmaradék elfogadása által energiacsere történik. És a Gaudíja Math aranykorában tényleg megtörtént, hogy a bhakták nem Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákur maradékára vártak, hanem – azt hiszem – Bhakti Vilász Tírtha Mahárádzséra, ha nem tévedek. Miért? Mert olyan tökéletesen szolgálta mesterüket, hogy mindenki az ő példáját szerette volna követni. Tehát igen, megtörténik. És ha követjük mások jó példáját, ez az energiacsere velünk is megtörténhet.

Kérdés: Mit jelentenek a „megtisztult érzelmek”? Szó volt róla, hogy meg kell tisztítanunk az érzelmeinket.

Szvámí Tírtha: Az érzelmek megtisztítása azt jelenti, hogy megtisztítod az érzelmeidet.

Kérdés: Mitől?

Szvámí Tírtha: Az önzőségtől, a torzulásoktól, az anyagi hajlandóságtól. És megpróbálsz mindent felajánlani, és kapcsolatba hozni az istenivel. Krsna-szúrja-szama; májá haja andhakára – Krsna olyan, mint a nap, az illúzió, mint a sötétség. És a sötétség képes beárnyékolni az érzelmeinket. Az érzelmek megtisztítása tehát azt jelenti, hogy fókuszáljuk azokat, és mindent a Legfelsőbbnek ajánlunk.

(folytatjuk)