Sharanagati

Hogy érezhessük az Úr védelmét, képessé kell válnunk arra, hogy folyamatosan lássuk Őt. Tegyünk egy próbát, hogyan láthatjuk meg az Urat, miként emlékezzünk a jelenlétére? Ugye mi valójában egy műhelymunka részesei vagyunk? “Elmélet, elmélet, csupán szavak … részesüljünk valami gyakorlati tapasztalatban is!” Készen álltok? Hoztam egy zsinórt és nagyon alázatosan kérlek benneteket, hogy formáljunk egy kört, és fogjátok meg a zsinórt a kezetekkel, egymáshoz közel! Talán állva könnyebben sikerül. Tehát nagyon közel kell lennünk egymáshoz. Gyertek mindannyian, olyan közel, amennyire csak lehetséges! Alakítsunk egy kört! Nem probléma, ha nem tudjuk teljesen bezárni a kört. Igyekezzetek komolyan venni, mivel most megpróbáljuk meglátni a Jóistent, Isten jelenlétét. Néhány verset fogok idézni a Bhagavad-gítából, kérlek, maradjatok csöndben és figyeljetek! Ne feledjétek, hogy ez egy meditáció és gyakorlati megtapasztalás!

 “A Magasztos Úr szólt: Halld most, óh, Prthá fia, hogyan ismerhetsz meg Engem teljesen, kétségtelenül, a Rólam való teljes tudat által, a yoga gyakorlásával, az elmét Rám irányítva! Most részletesen megmagyarázom neked a fenomenális és a lelki tudományt is, s ha megértetted ezeket, nem lesz már semmi, amit tudnod kellene. Sok ezer ember közül talán egy törekszik tökéletességre, s a töké­letességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is. Föld, tűz, víz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego – e nyolc képezi az Én különálló anyagi energiámat. Óh, Erős-karú, ezen alsóbbrendű természeten kívül van egy felsőbbrendű energiám, mégpedig az anyagi természettel küzdő élőlények, akik fenntartják az univerzumot. Meggyőződhetsz arról, hogy Én vagyok a forrása és a feloszlása minden anyaginak és lelkinek. Óh, bőség meghódítója, Nálamnál nincsen felsőbb igazság. Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon. Óh, Kunti fia, Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye, az om szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben, és az emberi képesség. Én vagyok a föld eredeti illata, a tűz heve, az élők élete, valamint minden aszkéta vezeklése. Óh, Prtha fia, tudd meg hát: Én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága. Óh, Bháraták ura, Én vagyok az erő az erősekben, azokban, akik vágy és szenvedély nélküliek; és Én vagyok az a nemi élet, amely nem ellenkezik a vallásos elvekkel. Mindegyik létállapot az Én energiámból nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében. Tudd meg, hogy bizonyos értelemben Én vagyok minden, de mégis független mindentől. Rám nem hatnak az anyagi természet kötőerői. A három kötőerőtől megtévesztett világ nem ismer Engem, aki a gunák felett állok, aki kimeríthetetlen vagyok. Az anyagi természet három kötőerejéből álló Isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.”[1]

Tehát, ily módon láthatjuk a Legfelsőbb Urat mindenben, mint ahogy a gyöngyök nyugszanak a fonálon – és valójában ez alkotja a gyönyörű nyakéket. Hasonlóképp tartsátok ti is az aranyszalagot a kezetekben, hogy összetartson bennünket! Most épp olyanok vagytok, mint gyöngyök a fonálon – gyönyörű ékesség az Úr nyakában. Bár a szalag nem látható, mert a kezetekkel elfeditek, mégis ez az alapszabály és az erő, mely összetart bennünket. Próbáljátok megérezni ezt az egyesítő erőt, próbáljátok meglátni ennek a csodálatos jelenlétét valamennyi varázslatos megnyilvánulásban! Mert “Nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam! /Nálamnál nincsen felsőbb igazság. Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.” Köszönöm! Helyet foglalhattok én pedig elveszem az aranyfonalat. Nos, mi volt a benyomásotok?

Jasódá: Mint egy kép a Gítából, Isten univerzális formájáról – minden arc egymás felé fordul körben, mint egy korona.

Manydzsari: Éreztem a többiek közelségét és ez olyasvalami, amitől nem tudunk elmenekülni.

Krpádhámá: Úgy éreztem, hogy mindannyian összekapcsolódunk egy hullámformában, és ha valaki megmozdul, akkor valamennyien körülötte hullámzunk. Tehát, óvatosnak kell lennünk, miként mozgunk, mert hullámokat keltünk.

Rádhá-kunda: Azt éreztem, hogy a szalag él, mint egy élőlény.

Hozzászólás: Energia, hő, jelenlét.

Jamuná: A végén álltam és úgy éreztem, hogy leeshetek.

Szvámi Tírtha: Én melletted álltam.

Paramánanda: Azt éreztem, hogy ami összekapcsol bennünket az a szeretet megtartó ereje és emiatt sohasem lehetünk egyedül, nem számít mennyire is szeretnénk azt.

Lílávatár: Én csak a mellettem álló embereket éreztem, de tudtam, hogy a szalagon többen vannak.

Hozzászólás: Úgy éreztem, mint a rózsafüzért, és hogy Krsna áll minden mögött, nem számít, hogy mi nem látjuk, hogy valamennyi körülmény, és minden, ami történik, ugyanígy kapcsolódik egymáshoz.

Lílávatár: Egyfolytában attól féltem, hogy ha valaki meghúzza a szalagot, akkor mindannyian leesünk.

Szvámi Tírtha: Azt gondolom, hogy senki sem húzza a szalagot, de valaki szeretné a kezetekbe adni. Boyan, mi volt a te benyomásod?

Boyan: Hasonló, mint amit Kripa említett. Felelősség egymás iránt.

Szvámi Tírtha: Hányszor olvastuk már ezeket a verseket a Gítából? Több százszor, igaz? “Én vagyok a víz íze. Minden mögött ott vagyok.” Néha, úgy tűnhet, mintha rutin lenne. De ne feledjétek, hogy Ő az aranyszalag az életetekben! Ő a fenntartó. Ő alkotja a nyakláncot. Ti csupán egyéni szétszóródott gyöngyök vagytok. De, ha ott van az alapelv, mely létrehozza a rendet ezek között a gyöngyök között, akkor ez az egység különleges erejét adja. Az egyének megsokszorozódott ereje, pedig nem az egy meg egy az kettő, hanem határtalan. Tehát, ha képesek vagyunk az életünket ezekre az isteni elvekre alapozni, akkor van esély, hogy felemeljük magunkat.

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 7.1-14