Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




mirror

Sok különböző módszer, sok különböző út létezik a tökéletesség eléréséért való munkálkodásra. Mondjatok néhány módot rá, hogy hogyan kell ezt csinálni! Mit tesznek általában az emberek a lelki fejlődésükért? Mit csináltatok ti húsz ével ezelőtt?

Lilávatár: A lelki fejlődésemmel kapcsolatban? Húsz éve azt gondoltam, hogy két év múlva én leszek a világ legspirituálisabb embere, aki valaha megszületett ezen a bolygón. S azóta mindig kitolom az időt.

Szvámí Tírtha: Kedvesem, valaki jön majd és megtanítja neked a saranágati hat elemét, s akkor majd te leszel a legjobb. De a múlt alkalommal említetted, hogy húsz évvel ezelőtt szádhanába kezdtél, hogy elérd a tökéletességet, igaz? Kezdetben ugyanis azt gondoljuk, hogy erővel bármit is elérhetünk. A legtöbb bhakta így kezdte – alvás a puszta földön nyitott ablaknál, télen. Még egy olyan barátom is volt, akinek volt egy takaróval leterített szöges ágya is, de ezt az édesanyja nem tudta. Úgyhogy le akart venni egy könyvet az ágy feletti polcról…

De később, amikor már egy kicsit finomodik a megértésünk, alkalmasabb vagy gyakorlatiasabb módokat kell találnunk. Kezdetekben az ilyen kemény edzés hasznos lehet, mert megmutatja az erőt, amit bizonyos előírások és szabályok követéséből meríthetünk. De a fejlődésünk előre haladtával annak, hogy mit értünk tökéletesség alatt szintén változnia kell, közelednie a lényegi kérdésekhez. Nem elég a vadállatot, saját magatokat, megszelídíteni, de a magasabb célokat kell ápolni. Ez a tökéletességhez vezető út. Eleinte az erőszakos módszerek kapcsán azt gondolhatjuk, hogy „elértem valamit!” De később. meg fogjátok látni, hogy amit az erőd által elértél az egészen jelentéktelen. Vagy van egy másik eszköze a célok megvalósításának: az intellektusod, a tudásod. Nem kétséges, a tudás hatalom. De egy másik dalban Sríla Bhaktivinód Thákur azt írja: „Kezdetben azt gondoltam, hogy a tudás bölccsé tesz engem, de végül kiderült, hogy ez a nagy tudás, csak szamarat csinált belőlem, így amikor szükséges, csak üres kézzel állok itt.”[1]

Eddig az ember két különböző szintjéről, két különböző identitásáról beszéltünk. Az egyik a testi – meg kell fékezni a vadállatot, le kell győznünk a testi késztetéseket. A második pedig az intellektuális ellenségünk. Képzeljük csak el a csakra-rendszert, hol található a testi és az intellektuális szint? Ismeritek a csakra-rendszert, hány csakra van? Hét csakra, úgy van. Hány csakra tartozik a testi és hány az úgynevezett intellektuális szinthez?

Lilávatár: A szívcsakrára nem mondanám, hogy intellektuális.

Szvámí Tírtha: Természetesen, én sem állítanám ezt. Tehát mondhatjuk, hogy a három alapcsakra, vagy a három alsó csakra – mint az önfenntartás, a fajfenntartás és az egészség biztosítása – a testi síkhoz tartozik. A három felső csakra – az igazmondás, a tisztánlátás. és a tökéletesség – pedig az úgynevezett intellektuális síkhoz köthető. A két hármas csoport között csak egy csakra maradt, s ez az ember harmadik identitása – ez az emocionális, az érzelmi egónk. Tehát kezdetben az alsó csakrák következnek – meg kell fékezni a vadállatot. Aztán jönnek a felső csakrák – a vizsgálódás, a kutatás, a megértés. Eltévedünk a tudás labirintusában, miközben a szívünk csak nektárcseppekre szomjazik és elhagyatottnak érzi magát: „Nincs test, nincs elme! Kérlek, figyelj rám is!”

Ahogy telik az idő meg fogjuk érteni, hogy melyik az ember legfontosabb identitása. Érzelmi lények vagyunk. Bár az embert homo sapiensnek, értelmes lénynek nevezik, de azt is mondhatjuk, hogy az ember homo emotionalis – hogy érzelmi lények vagyunk. Tehát a saranágati gyakorlása, az odaadás gyakorlása a valódi identitásunkkal, a szívcsakránkkal van kapcsolatban. Ezért a szív megtisztítása nagyon fontos. Az összes erős, misztikus klasszikus jógát gyakorló is egyetért abban, hogy a szív megtisztítása döntő fontosságú. Ennek az az oka, hogy az energiátok elkezd föl-leáramlani, és bármelyik energiátok bármelyik szinten is aktiválódik, mindenképpen át kell haladnia az érzelmi identitásunk központi mezőjén – a szíven.

A szent nevek zengése a legjobb módszer arra, hogy megtisztítsuk identitásunknak ezt a nagyon fontos szintjét. Úgy gondolom, hogy az összes vallásban tudnak Isten neveinek erejéről. Az Ótestamentumban annyira tisztelik Isten nevét, hogy még ki sem ejtették. Tilos volt. Az Új-testamentum követői tudják, hogy a név mennyire fontos, ezért a Miatyánkban ez áll: „Szenteltessék meg a Te neved.” Az iszlámban hány név van?

Pepi: Kilencvenkilenc név.

Szvámí Tírtha: Helyes, kilencvenkilenc név, plusz egy. Tehát van egy századik is, de azt a Paradicsomra tartogatják, hogy ott zengjék. A mi folyamatunkban, a mi tradíciónkban a Szent Nevet úgyszintén nagyon nagyra becsülik. S mi tudjuk, hogy Istennek határtalanul sok neve van. Mert ha Isten határtalan, akkor a neveinek, tulajdonságainak, jellemvonásainak és gazdagságának sincs vége. De vannak elsődleges és vannak másodlagos nevek. Mi a másodlagos nevek eredménye?

Válasz: Másodlagos.

Szvámí Tírtha: Úgy van, igazság, szimpla felszabadulás. De mi az eredménye az elsődleges neveknek? Az eksztázis legmagasabb típusa – a préma, vagy istenszeretet, az eksztatikus istenszeretet. Ez az eredménye az elsődleges neveknek. S miközben Isten szent neveit zengjük, lassan-lassan szívünk tükre is megtisztul. Ezért zengjük a Mahámantrát: Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna, Krisna, Haré Haré. Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. S ha elég komolyan csinálod és a fohászod célba ér, akkor megtisztul a szíved.

 

[1] https://sites.google.com/site/bhadzsantar/home/054vidyaravilase



Leave a Reply