Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai esti tanításából)

Hajagríva kérdése: Hogyan kellene Srímatí Rádháráníra koncentrálnunk? Mivel Krsnát részletesen leírják, tudunk valamit a tulajdonságairól, a kedvteléseiről, de Srímatí Rádhárání kissé rejtve van. Milyen legyen a hangulatunk?

Szvámí Tírtha: Nos, leld fel azokat, akik elől Srímatí Rádhárání nem rejtőzik el! Próbálj tudakozódni, tanulni tőlük! 

De miért is van elrejtve Rádhárání? Mert ez a misztikus oldala a mi vallásunknak. Maháprabhu hozta el számunkra a szeretet misztikáját, az Istenszeretet misztikus útját. S a misztika azt jelenti, hogy valami rejtve van, nem nyílt. Bár Maháprabhu programja, a kampánya úgymond nyílt: „Bárki jöhet és csatlakozhat a Szent Nevekhez!”, azonban az esszenciális rész, az rejtve van. De gyakorlatilag valamennyi gószvámí ír Rádháráníról vagy az általa megtestesített bensőséges kapcsolatról – bháváról. 

Ez az egyik lehetőség, hogy felkutatod Rádhiká bhaktáit. De, ha erre nem nagy esélyed van, még akkor sem vagy kizárva a találkozásból, mert akkor ugye Krsnát fogod keresni. Először rálelünk Srí Gurura és követjük a dharmát, a tanításokat, a szabályokat és előírásokat, és ezek által megtisztultunk. S végül, befejezésképpen találkozol Krsnával. S azt mondod: „Drága Uram, itt vagyok!” Ám mivel jól képzett bhakták vagyunk, lesz egy kérdésünk Felé. „Hogyan szolgálhatnálak Téged?” Nem pedig az, hogy: „Kérlek, add meg nekem ezt, add meg nekem azt! Végül itt vagyok, most Te következel”. Nem, mi jól képzett vaisnavák vagyunk, tehát „Hogyan tudlak szolgálni, Uram?” De azt látod majd, hogy a mi mindentudó Istenünk tanácstalan „Nem tudom! Fogalmam sincs Önmagam szolgálatáról. Ha szeretnéd megtudni, ismerek valakit, aki segít ebben.” S akkor azt mondja majd: „Menjél Srímatí Rádháráníhoz! Ő tud mindent a szolgálatomról.”

Tehát, végül találkozni fogsz Vele. Így vagy úgy találkozhatunk Isten szolgálóival. Ez az alapelv. Mi nem magát Istent keressük, hanem Isten szolgálatát, és akik Istent szolgálják.

Ismét láthatjuk, hogy milyen kifinomult a rendszer, milyen kifinomult a felépítése. A legtöbb vallás, gyakorlatilag az összes többi vallás Istent keresi. Azonban mi Isten tiszta szolgái után kutatunk, mert tudjuk, hogy a Legfelsőbb mindig velük van. Ez a lényeg. Tehát ismét láthatod, hogy milyen finom, milyen kifinomult ez az egész folyamat. Ezért, ha találkozunk egy tiszta bhaktával – az a szent hely a számunkra. Ha a cement áráról beszél, mert templomot épít, akkor nekünk az tiszta krsna-kathá; mert ő fókuszált, s ha én pedig rá koncentrálok, akkor nekem is az van a középpontban, mint ami neki. Ez a parampará rendszer. 

Srímatí Rádhárání, Ő is nagyon bonyolult, szintén nem egy könnyű karakter. Olyan, mint egy uralkodó hölgy. S ezért ti, bolgár hölgyek nagyon jó képviselői vagytok. Srímatí Rádháránínak a lábai, a talpai nagyon szépen vannak dekorálva. Nagyon szép minták vannak a talpain. S tudjátok a gópik, szintén jogosultak szeretnének lenni a különleges szolgálatokra. S a különleges szolgálatokhoz, különleges jelekre van szükségünk a testünkön. Ezért festünk tilakot, ha púdzsát végzünk; vagy más esetekben a bhakták a szent neveket pecsételik a homlokukra. De bizonyos típusú szolgálatokhoz, ugyanazok a minták a legáldásosabbak, melyek Rádhárání talpain találhatóak.

De miként lehet szert tenni azokra a mintákra a testünkön? Úgy értem, hogy nem a mi testünkön, hanem a gópik meditálnak így: „Hogyan lehetnének nekem is ugyanolyan mintáim?’ Tehát, amikor nagyon szépen szolgálják Srímatí Rádháránít – van, aki a haját fésüli, mások masszírozzák illatos olajjal, megint mások lanton játszanak, csakhogy tökéletes környezetet teremtsenek a számára – az egyik gópi nem azon meditál, hogy miként tehetné még szebbé ezt a csodás környezetet, hanem azon, hogy ‘Nekem kell az a minta. Hogyan tudnám megszerezni?’ Rádhárání éppen nagyon visszahúzódó hangulatban van, most éppen kissé mérges Krsnára, aki megint rakoncátlan volt. Egyébként nagyon nyugodt, valamennyi gópi próbálja megbékíteni. Aztán ez a barát elkezdi dicsőíteni Krsnát. Srímatí Rádhárání álmodozik és pihenget, s ez a mi gópink nem a fejénél, hanem a lábánál van. S mikor Rádhárání meghallja “Krsna” nevét, összerándul, meglegyintve a gópit a lábáva, hirtelen a talpát a gópi homlokára nyomja, s így szól: „Szakhí, mit mondtál?” Erre a mi gópink így kiált fel: „Ó, mekkora áldás! Végül sikerült megkapnom ezt a különleges jelet a homlokomra! Ez adhikárívá tett! Adhikárinívé! Most már felhatalmazást kaptam egy különleges szolgálatra.”

De egy dolog biztos – nem elég csupán olvasni vagy hallani, vagy elismételni a szép történeteket; ki kell fejlesztenünk magunkban ezt a hangulatot. Mert a Gangesz vizében nem a víz az, amely megtisztít, hanem az isteni elem.

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Paramánanda: Két kérdésem van. Ezek filozófiai kérdések; ha nem illenek ide, akkor nem kérdezek. 

Szvámí Tírtha: Halljuk! 

Paramánanda: Esetleg mondanál többet a tattva-gururól – a gururól, aki felfedi azt a filozófiai vonalat, amit mi követünk. 

Szvámí Tírtha: Mi volna a másik kérdésed? 

Paramánanda: A szambandha, abhidhéja és prajódzsana gurukról is szeretnék hallani.

Szvámí Tírtha: Nos, mint ahogy már említettem, a saját lelki tanítómesterünk szolgálatával szolgáljuk a szamaszta gurut is. Ezt más szóval, guru vargának, a guruk összességének is hívják. Tehát, egy cseppben megkapod az egész tartálynyi vizet; ahogy a víztározó is megnyilvánul egy cseppben. 

Valójában a mestereinket nem a filozófia élteti. Őket nem a vita és a logika élteti. Ők a raszában élnek, a Legfelsőbbel való eleven szeretetteljes kapcsolatban élnek. Számukra ez nem egy teória. De a tanítványi láncolatunk dicsőségének és presztízsének a megvédése érdekében néha készek vitákba és logikai fejtegetésekbe bocsátkozni. Emlékezzünk Rúpa gószvámí esetére, amikor a világbajnok “vitagyőztes” Vrndávanba érkezett és bekopogtatott Rúpa gószvámí bhadzsan kutírjába: „Hé, szeretnélek kihívni egy vitára!” Rúpa gószvámí látta, hogy ki az illető és így szólt: „Nagyon jó, nem kell kihívnod engem! Te vagy a győztes. Írj fel a listádra, legyőztél!” De, amikor ezt Dzsíva gószvámí meghallotta, ő nem tűrhette ezt: „Micsoda? A mesteremet legyőzte valaki! Nem, ez lehetetlen!” S így szólt: “Engem kihívhatsz!” Mit gondoltok, mi történt? Átírták a világbajnoki cím győztesét. Aztán ezért Dzsíva gószvámít sok bírálat érte. Hogy-hogy? Olyan nagyszerű eredmény! Végre valaki meg tudta védeni a kor legnagyobb mesterének a dicsőségét. Hogy is kritizálhatnánk ezt? A kritika annak szólt, hogy bizonyos nézőpontból felülbírálta mestere döntését. Ezért, mondom, hogy ez egy nagyon kifinomult iskola. Kvalifikálni kell magunkat, hogy ezt helyesen értsük. Mert Isten bármelyik harcos iskolájában, az emberek ezt példának fogják venni „Igen! Meg akarjuk védelmezni!” De itt azt hallottuk, hogy ha a mester beleegyezik valamibe, akkor miért zavarjon az a dolog bennünket. Mégis, azért magunk között szólva: megtehetitek.

Tehát, az egyik szolgálatával mindegyikőjüket szolgálod, és az egyikőjük kegyét elnyerve, mindannyiuk kegyét elnyerheted. 

S a szambandha, abhidhéja és prajódzsana gurukról, – úgy gondolom már jó pár alkalommal beszéltünk erről. De csak nagyon röviden elevenítsük fel tömören. Vrndávanban rengeteg templom van, de mondjuk, egy tucat van, melyek a legfontosabb templomok. S három legeslegfontosabb templom van. Az egyik a Madhan-Móhan, a második a Góvindadzsí és a harmadik a Gópináth. Krsna a különböző energiáit e között a három fő múrti között osztja el. Madhan-Móhan, aki mindenki figyelmét magával ragadja, meghív téged. Góvindadzsí, aki viszonzást nyújt és Gópináth, aki a gópik oltalmazója. S a három fő ácsárja, akik Krsnának ezt a három fő múrtiját szolgálja, szintén a háromféle gurut reprezentálja. Szanátan gószvámí imádja Madhan-Móhant és Madhan-Móhanként Krsnának az a jellemvonása nyilvánul meg, aki mindenki figyelmét elrabolja. Ezért Szanátan gószvámí a diksha–guruk oltalomazója, csak hogy felhívja a figyelmet. Tehát, mindazoknak, akik szeretnék megtalálni a lelki tanítómesterüket, javasolt, hogy fohászkodjanak Szanátan gószvámíhoz és Madhan-Móhanhoz. Krsna második aspektusa ebben a tekintetben Góvindadzsí, a viszonzó Isten. Ez nagyon fontos dolog. Góvindát, Rúpa gószvámí imádja, és Rúpa gószvámí a siksá–guru vagyis az oktató és a tudós lelki tanítómester archetípusa. Ezért ő a siksá-guruk védelmezője. S végül Krsna harmadik aspektusa – Gópináth, a gópik kedvese. Az Ő szolgája Ragunáth dász gószvámí volt, aki a raszikus guru menedékét képviseli. 

S valójában a lelki fejlődés három lépcsője, melyet a Srímad Bhágavatam ír le, megfelel ennek az osztályozásnak. Mert a Bhágavatam említi a szambandhát, abhidhéját és a prajódzsanát – a kapcsolatot, gyakorlatot és a célt. A kapcsolat Szanátan gószvámíra és Madhan-Móhanra vonatkozik. ‘Istenhez, Krsnához tartozunk’ – ez az, amit meg kell értenünk. Majd a következő lépcső – a progresszív út ‘Mit tegyek, ha Istenhez tartozom?’ – ezt Rúpa gószvámí magyarázza meg, hogyan végezd a szolgálatodat. Ez az abhidhéja – maga a folyamat. S a cél –a prajódzsana – melyet Gópináth képvisel. Ragunáth dász gószvámítól kaphatunk információkat erről a magasabb célról, például a Vilápa Kuszumánydzsali vagyis „A bánat bokrétája” című könyvből. 

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Kérdés: S amikor Sríla Naróttam dász Thákur azt mondja, csakhu-dán diló jéi, dzsanmé dzsanmé prabhu széi – Születésről születésre, ő az én Uram, mert ő adott nekem lelki látásmódot”[1]– azt hogyan értsük?

Sríla Srídhár Mahárádzs: „valahányszor különbséget tapasztalunk a lelki tanácsok tekintetében, melyeket különböző irányokból kapunk, meg kell látnunk a közös szálat. Azonban az abszolút helyzet mindig nagyobb súllyal esik a latba, mint a relatív. Mind az abszolút, mind a relatív szempontokat figyelembe kell vennünk, mert nélkülük nem lehetséges fejlődés. Abszolút és relatív – mindkét szempontnak egymás mellett kell haladnia. De az abszolútnak kell elsőbbséget élveznie és a relatívat, az időlegeset az adott idő, hely, személy és cél fényében kell fontolóra vennünk. Tehát az életünknek ebben a leghosszabb utazásában – s a saját legmagasabb érdekünkben – mindig megkapjuk az igazságot, a kapcsolatot az Abszolúttal – az egység létezik.

A sásztra fenntartja ezt a kapcsolatot még egy alacsonyabb szinten álló közönséges guru esetében is: paróksa-váda védó ‘jam.[2] Ha az önfegyelmezés bizonyos színvonalát, mint például, hogy tiltott a hús vagy hal fogyasztása, stb. megkövetelik azoktól, akiket az alacsonyabb hajlamok jellemeznek, akkor ők nem fognak csatlakoznak a nyájhoz.” Ez annyit jelent, hogy ha túl magas színvonalat követelnek meg azoktól, akik nem képesek azt betartani, akkor ők nem fognak jönni. „De az elv az, hogy jönniük kell, tehát kapnak némi engedményt. Egy bizonyos típusú tanítvány számára lesz egy neki megfelelő guru és egy hasonló sásztra, de annak a reményében, hogy a fejlődés útjára lépnek.” Kérlek, figyeljetek, ez nagyon fontos! „A sásztrák rendkívül nagylelkűek a legalacsonyabb rétegekhez való eljutásban, és lesz nekik megfelelő guru is. Hozzájuk hasonló guru, sásztra és szádhu – ezek mind kiterjednek a legalacsonyabb síkra, hogy fokozatosan felemeljék a feltételekhez kötött lelkeket.”[3]

Észreveszitek ennek a látásmódnak a mélységét? Ez azt bizonyítja, hogy a gurunak ez az isteni funkciója még a legjelentéktelenebb és a legalacsonyabb szinten álló emberi lényekkel is jelen van a fejlődés reményében. Természetesen ki szeretne csatlakozni – mint, ahogy elhangzott – ‘egy közönséges, a legalacsonyabb szinten álló guruhoz’? Te nem csatlakoznál egy ilyen típusú személyhez. Te a lehetséges legjobbhoz, a mahá-bhágavatához, a legmagasabb szinten álló személyhez szeretnél csatlakozni, mert ‘mi vagyunk a legjobbak’, ugye? Szóval, ha van ló, akkor mért utaznál szamárháton? ‘Másodosztályú gurut, aki a legalacsonyabb szinten áll? Olyat nem akarok. Én a legjobbat akarom! Adjátok nekem a guru deluxe-ot, mert én deluxe tanítvány vagyok. Megérdemlem a legjobbat.’ De még az ilyen fickóknak is lesz lelki tanítómestere. Miért? Mert a gurui funkciónak ott is léteznie kell.

Ha elemezzük, hogy mi módon lehet kikerülni a legmélyebb csapdából – a magas szintű filozófia kívül marad, de a kegy az mélyre hatol, a kegy elér oda is. S ne gondoljátok, hogy mi bármennyire is emelkedett szinten állunk, mert ortodox indiai szempontból mi elesettek vagyunk. A tanítványi vonalunkba tartozó ácsárjáink, nagyon kifinomultak, nagyon finomak. Tehát, vigyázz, ha találkozol indiai mesterekkel vagy bhaktákkal, akik így dicsőítenek téged: „Te egy nagyszerű tudós vagy!” vagy: „Nagyon éles az eszed!”, mert valójában azt mondják: „Te egy nagyon képzetlen valaki vagy.” Lehet, hogy bóknak veszed, de valójában ez egy kritika, mert azt jelenti, hogy az elme szintjén vagy. Nem érzelmi szinten és nem isteni szinten. Tehát, vigyázzatok, ha hasonló dicsőítést hallotok, gondolkozzatok el rajta, hogy milyen hibát vétettetek!

Ennek ellenére mindannyiunknak van esélye. Mert Maháprabhu nem a képzettekért, hanem az elesettekért jött el. Talán nem azokért, akiket kizártak, diszkvalifikáltak, de az elesettekért mindenképpen. Tehát ez az isteni funkció, a kegy isteni alapelve hidat képez a jelen feltételekhez kötött szintünk és annak az esélye között, hogy elindulhassunk a tökéletesség progresszív útján. A szent név könyörülete határtalan, és a guru, sásztra elve minden lehetséges platformon elérhetővé válik, hogy útba igazítsa az embereket a helyes irányról.

„S a sásztra emlékszik rá, hogy ebben a fokozatos folyamatban bizonyos engedményeket kell adni, máskülönben a nagytöbbség fel fogja adni. Ezzel tisztában vannak azok a rsik is, akik ezeket a sásztrákat megalkották, és az ezeknek megfelelő guruk is. A szádhuk és a sásztrák elmennek a bűnös területek határáig, mert máskülönben senkinek sem lenne esélye, hogy felemelkedjen arról a szintről. De általában a tanítványok, a szádhakák, a lelki gyakorlataikat a saját szintjükről kezdik el – a saját megvalósításuk vagy a belső fejlődésük szintjéről – onnan fognak felfelé indulni, s az út során szintén rá fognak lelni a megfelelő gurura és sásztrára is.”.

A Legfelsőbb Úr, aki irgalmas, készen áll rá, hogy az elesett lelkek nyomába eredjen. Valójában ez a mi reményünk. Ne aggódj a helyzeted miatt; el kell kezdenünk a lelki utazásunkat.

(folytatása következik) 

[1] Srí préma-bhakti-csandriká 1.3.

[2] Srímad Bhágavatam 11.3.44.

[3] Sríla Shrídhar Mahárádzs: Arany lajtorja, 2. fejezet Az Egyetemes tudat, Az abszolút támogatás

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Szvámí Tírtha: Milyen gurutok van még?

Paramánanda: Szamaszta-guru.

Szvámí Tírtha: Nagyon jó! Ki a szamaszta? Mit jelent?

Paramánanda: Együtt az egész parampará.

Szvámí Tírtha: Igen. Szamaszta-guru – valamennyi guru összessége. Tehát ez azt jelenti, hogy a mesterünk szolgálatával valamennyi mestert szolgáljuk. A mesterünk figyelmének kivívásával elnyerjük valamennyi korábbi mester figyelmét is. S a guru egy jóakaró, de számos jóakarónk létezik. Ez egy nagyon jó érzés, egy nagy biztonságot adó érzés. Ez a szamaszta-guru aspektusa – valamennyi korábbi ácsárja, jóakaró és szent értünk tevékenykedik, értünk imádkozik. Ki van még?

Válasz: A negatív guru, aki arra ad példát, hogy miként ne cselekedjünk.

Szvámí Tírtha: Nagyon jó. Egyszer egy szufi mesterrel beszélgettem, aki azt mondta: „Ha találkozol egy hamis dervissel, akkor kutass tovább, mert lennie kell egy igazinak is!” Majd hozzátette: „Láttál már valaha hamis 75 dolláros bankjegyet? Nem, mert nincs eredeti 75 dolláros sem. De meglehet, hogy hamis 100 dollárossal már találkoztál, mert létezik valódi 100 dolláros bankjegy.” Ez azt jelenti, ha találkozol egy hamis, negatív mesterrel – kutass tovább! Lennie kell egy valódinak is! Mert azt mondják, hogy még egy hamis mestertől, negatív gurutól is sokat tanulhatunk – önmagunkról. Nagyon jó! Ki van még?

Paramánanda: Rasza-guru?

Szvámí Tírtha: Végre! Rasza-guru – aki bevezet bennünket az imádat, a kapcsolat, a közreműködés isteni hangulatába. Úgy hiszem már megbeszéltük ezt a témát, de jó, ha megemlítjük, hogy Bhaktivinód Thákur írt egy regényt a lelki útról. A címe: „Dzsaiva Dharma” – „Az emberek kötelessége”. S ott a gyakorlókat egy emelkedett mesterhez irányítják. Ők valakinek a tanítványai, de a mesterük elküldi őket egy másikhoz, hogy a raszáról kérjenek felvilágosítást. Felkeresik a szent mestert, aki megkérdezi tőlük: „Miért jöttetek?” „Szeretnénk tisztában lenni a raszánkkal. „Nagyon jó, mit éreztek?” Mire egyikük így felel: „Nagyon vonzódom a pávákhoz Vrindávanban. Nagyon boldog lennék, nagyon elégedett egy ilyen helyzettel – pávának lenni Vrindávanban.” S a mester válasza: „Nagyon jó, fiam! Csak így tovább!” Tehát, a raszikus ácsárja be fog vezetni bennünket a raszába, a szolgálat speciális fajtájába. Talán valami mást vártatok? Azt gondolom, hogy ez elég magas. Ez elég magas.

Úgy hiszem, itt meg kellene állnunk a további guruk kutatásában. Valójában, amikor csatlakozol, csak gurukkal fogsz találkozni. Mert ki a guru? Az, akit követhetünk. Aki előttünk jár. Aki szebben szolgál, akinek teljesebb ismeretei vannak. Nem tud többet, de aki szebben szolgál és tisztábban érez dolgokat. Ezért követjük, s fogadjuk el őt feljebbvalónkként. S a lelki égbolton mindenki magasabb szinten áll, mint mi, mert mi vagyunk az újoncok. Agyagi számítgatás alapján azt gondolhatjuk, hogy: ‘Utolsónak lenni, a legújabbnak lenni nem olyan jó, mert mindenki előttem van.’ De elmondom nektek, hogy ez nagyon jó, mert akkor mindenki a legkisebb, legfiatalabb testvérként fog bánni veletek. A leggyengédebb gondoskodás és figyelem fog feléd irányulni. S valójában ez a mi filozófiánk, ez a mi célunk – utolsókká válni. De most láthatjátok, hogy milyen dicsőség utolsónak lenni, mert mindenki próbál rád figyelni.

S ez a fejezet így végződik: “Néha az általános iskolai tanárnak lehet olyan diákja, aki rendkívüli tudású. Amikor iskolás voltam, emlékszem, történelem órán kellett olvasnunk róla, hogy volt egy eset a híres államférfivel Edmund Burke-kel és az amerikai függetlenségi háború idején az angol Parlament által elfogadott adóügyi törvényekkel kapcsolatban. Az történt, hogy Burke szolgálatát annyira elismerték, hogy a ‘lord’ címet adományozták neki, s hogy ’lord’ lehessen, az apja és nagyapja is megkapta a címet. A ‘lord’ cím az idősebb generációktól száll alá, de az ő esetében, ez visszamenőleg történt! Az unoka kapta meg a lord elismerést először, majd az apa, és aztán a nagyapa. Az unoka kapta először meg a címet a képességeinek, erőfeszítéseinek elismeréseként. Tehát lehet, hogy korábbi elrendezések következtében egy kevésbé kvalifikált személy kezdetben lendületet adhat egy kvalifikáltabbnak, s cserébe a képzettebb később segítheti őt. A Guru ekképpen különböző embereknek, különböző helyeken fogja tanítani az istentudatot. Különböző irányokból kaphat az ember segítséget.”[1]

(folytatása következik)

[1] The Golden staircase, Ch. 2 Universal mind ,Absolute backing’, by Shrila Shridhar Maharaj

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Ez a csaitja-guru funkciója – Isten bennünk lakó belső útmutatása; antarjámi, aki a szívedben lakik és vezet téged. Milyen egyéb guru létezik még?

Krpadhámá: Szannjász-guru.

Szvámí Tírtha: Pontosan. Ott van még a szannjász-guru is – aki a lemondott életrendbe vezet be bennünket. Általánosságban nem szükségszerű, hogy mindenki szannjászí legyen, de az isteni irányítástól, s nem mástól való teljes függés hangulatának tekintetében mindenkinek szannjászívá kell válnia. Nem formálisan, hanem lényegileg. A szannjász nem azt jelenti, hogy neked van a legjobb számítógéped, és mindenki neked adja a virágfüzért. Nem ez a definíciója a szannjász rendnek. Hanem az Istentől való teljes függés benső hangulatának kifejlesztése – ez a szannjász. Tehát, ez a szannjász-guru – aki bevezet bennünket akár hivatalosan, akár a lényeget tekintve, Krsnára irányuló figyelmünk teljes összpontosításának hangulatába. Másfajta guru?

Hajagríva: Param-guru.

Szvámí Tírtha: Param-guru! Helyes! Látjátok, egész gyűjteményünk van gurukból. A param-guru mindig rendkívül fontos. Tudtok valamit! Mert mi történik? A lelki tanítómesterünknek teljes felelősséget kell vállalnia értünk. Ezért fegyelmezni fog bennünket: “Hé, drága fiam, kedves lányom! Ne légy lusta, menj, és csináld!” S néha ez igen terhes. Épp úgy tesz, mint egy apa. Az apák mindig azzal vannak elfoglalva, hogy oktatják a gyermekeiket. De mi a helyzet a nagypapával? A param-guru mindig mosolyog, mindig nagyon gyengéd: ”Ó, kedves fiam, drága lányom, ne aggódj! Talán az édesapád ma kicsit zaklatott, de csak gyere hozzám!” Találkoztatok már álmotokban Sríla Prabhupáddal?

 Hajagríva: Nem emlékszem.

Szvámí Tírtha: Ó, akkor biztosan nem. Milyen érzés? Pont olyan, mint az igazi nagypapád, aki kész magához ölelni, amikor össze van törve a szíved. Tehát, a param-guru nagyon fontos, mert amikor nem tudjuk tolerálni a saját lelki tanítómesterünket, akkor a feljebbvaló be tud kapcsolódni és megoldja a problémát. A param-gurunak nagyon fontos feladata van. Ha létezik bármi, ami hiányzik a guruból, akkor a param-guru be tud kapcsolódni, képes kompenzálni. Következő példa?

Válasz: Ádi-guru. 

Szvámí Tírtha: Ó, nagyon jó! Ki az ádi-guru?

Válasz: Krsna.

Hajagríva: Lord Balarám.

Másvalaki: Rádhárání

Szvámí Tírtha: Balarám, igen. Rádhárání. S néha még Ananga Manydzsarí. Tehát ez a lelki tanítómestereknek és mesternőknek (hogy úgy mondjam) egy új horizontja. Ádi azt jelenti első, az első guru. Ki az első guru? Isten. Ez egy isteni funkció. ‘Én vagyok a forrás, Én vagyok a cél és Én vagyok a vezető. Segíteni fogok neked, hogy visszatérj Hozzám.’ Ez az ádi, az eredeti, az ősi gurui funkció. S ez az isteni meghívás funkció bizonyos személyiségekre van ráruházva. Tehát, az ádi-guru, úgy gondolom, a guru-tattvát a legteljesebb és legmélyebb módon képviseli.

Kérdés: Mint Srí guru?

Szvámí Tírtha: Srí guru egy kicsit különbözik, mert az ádi-guru egy teljesen isteni funkció – nincs benne jelen emberi beavatkozás. Srí guru annyit jelent, hogy látom a mesterem, de látom a Srí-t, az isteni funkciót benne, rajta keresztül. Egy sor mantra létezik a bráhmanák számára, sőt egy mantrának van két változata is. Az egyik aim guravé namah, a másik aim srí guravé namah. Én a második verziót támogatom, mert az ötvözi a guru mint  személy és a guru-tattva koncepcióját. Ily módon ez nem egy személyi kultusz, hanem egy isteni kultúra. Ez nagy különbség. Tehát, ezek az ádi-guru és Srí guru funkciók. Más fajta guruk?

(folytatása következik)