Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Kérdés: S amikor Sríla Naróttam dász Thákur azt mondja, csakhu-dán diló jéi, dzsanmé dzsanmé prabhu széi – Születésről születésre, ő az én Uram, mert ő adott nekem lelki látásmódot”[1]– azt hogyan értsük?

Sríla Srídhár Mahárádzs: „valahányszor különbséget tapasztalunk a lelki tanácsok tekintetében, melyeket különböző irányokból kapunk, meg kell látnunk a közös szálat. Azonban az abszolút helyzet mindig nagyobb súllyal esik a latba, mint a relatív. Mind az abszolút, mind a relatív szempontokat figyelembe kell vennünk, mert nélkülük nem lehetséges fejlődés. Abszolút és relatív – mindkét szempontnak egymás mellett kell haladnia. De az abszolútnak kell elsőbbséget élveznie és a relatívat, az időlegeset az adott idő, hely, személy és cél fényében kell fontolóra vennünk. Tehát az életünknek ebben a leghosszabb utazásában – s a saját legmagasabb érdekünkben – mindig megkapjuk az igazságot, a kapcsolatot az Abszolúttal – az egység létezik.

A sásztra fenntartja ezt a kapcsolatot még egy alacsonyabb szinten álló közönséges guru esetében is: paróksa-váda védó ‘jam.[2] Ha az önfegyelmezés bizonyos színvonalát, mint például, hogy tiltott a hús vagy hal fogyasztása, stb. megkövetelik azoktól, akiket az alacsonyabb hajlamok jellemeznek, akkor ők nem fognak csatlakoznak a nyájhoz.” Ez annyit jelent, hogy ha túl magas színvonalat követelnek meg azoktól, akik nem képesek azt betartani, akkor ők nem fognak jönni. „De az elv az, hogy jönniük kell, tehát kapnak némi engedményt. Egy bizonyos típusú tanítvány számára lesz egy neki megfelelő guru és egy hasonló sásztra, de annak a reményében, hogy a fejlődés útjára lépnek.” Kérlek, figyeljetek, ez nagyon fontos! „A sásztrák rendkívül nagylelkűek a legalacsonyabb rétegekhez való eljutásban, és lesz nekik megfelelő guru is. Hozzájuk hasonló guru, sásztra és szádhu – ezek mind kiterjednek a legalacsonyabb síkra, hogy fokozatosan felemeljék a feltételekhez kötött lelkeket.”[3]

Észreveszitek ennek a látásmódnak a mélységét? Ez azt bizonyítja, hogy a gurunak ez az isteni funkciója még a legjelentéktelenebb és a legalacsonyabb szinten álló emberi lényekkel is jelen van a fejlődés reményében. Természetesen ki szeretne csatlakozni – mint, ahogy elhangzott – ‘egy közönséges, a legalacsonyabb szinten álló guruhoz’? Te nem csatlakoznál egy ilyen típusú személyhez. Te a lehetséges legjobbhoz, a mahá-bhágavatához, a legmagasabb szinten álló személyhez szeretnél csatlakozni, mert ‘mi vagyunk a legjobbak’, ugye? Szóval, ha van ló, akkor mért utaznál szamárháton? ‘Másodosztályú gurut, aki a legalacsonyabb szinten áll? Olyat nem akarok. Én a legjobbat akarom! Adjátok nekem a guru deluxe-ot, mert én deluxe tanítvány vagyok. Megérdemlem a legjobbat.’ De még az ilyen fickóknak is lesz lelki tanítómestere. Miért? Mert a gurui funkciónak ott is léteznie kell.

Ha elemezzük, hogy mi módon lehet kikerülni a legmélyebb csapdából – a magas szintű filozófia kívül marad, de a kegy az mélyre hatol, a kegy elér oda is. S ne gondoljátok, hogy mi bármennyire is emelkedett szinten állunk, mert ortodox indiai szempontból mi elesettek vagyunk. A tanítványi vonalunkba tartozó ácsárjáink, nagyon kifinomultak, nagyon finomak. Tehát, vigyázz, ha találkozol indiai mesterekkel vagy bhaktákkal, akik így dicsőítenek téged: „Te egy nagyszerű tudós vagy!” vagy: „Nagyon éles az eszed!”, mert valójában azt mondják: „Te egy nagyon képzetlen valaki vagy.” Lehet, hogy bóknak veszed, de valójában ez egy kritika, mert azt jelenti, hogy az elme szintjén vagy. Nem érzelmi szinten és nem isteni szinten. Tehát, vigyázzatok, ha hasonló dicsőítést hallotok, gondolkozzatok el rajta, hogy milyen hibát vétettetek!

Ennek ellenére mindannyiunknak van esélye. Mert Maháprabhu nem a képzettekért, hanem az elesettekért jött el. Talán nem azokért, akiket kizártak, diszkvalifikáltak, de az elesettekért mindenképpen. Tehát ez az isteni funkció, a kegy isteni alapelve hidat képez a jelen feltételekhez kötött szintünk és annak az esélye között, hogy elindulhassunk a tökéletesség progresszív útján. A szent név könyörülete határtalan, és a guru, sásztra elve minden lehetséges platformon elérhetővé válik, hogy útba igazítsa az embereket a helyes irányról.

„S a sásztra emlékszik rá, hogy ebben a fokozatos folyamatban bizonyos engedményeket kell adni, máskülönben a nagytöbbség fel fogja adni. Ezzel tisztában vannak azok a rsik is, akik ezeket a sásztrákat megalkották, és az ezeknek megfelelő guruk is. A szádhuk és a sásztrák elmennek a bűnös területek határáig, mert máskülönben senkinek sem lenne esélye, hogy felemelkedjen arról a szintről. De általában a tanítványok, a szádhakák, a lelki gyakorlataikat a saját szintjükről kezdik el – a saját megvalósításuk vagy a belső fejlődésük szintjéről – onnan fognak felfelé indulni, s az út során szintén rá fognak lelni a megfelelő gurura és sásztrára is.”.

A Legfelsőbb Úr, aki irgalmas, készen áll rá, hogy az elesett lelkek nyomába eredjen. Valójában ez a mi reményünk. Ne aggódj a helyzeted miatt; el kell kezdenünk a lelki utazásunkat.

(folytatása következik) 

[1] Srí préma-bhakti-csandriká 1.3.

[2] Srímad Bhágavatam 11.3.44.

[3] Sríla Shrídhar Mahárádzs: Arany lajtorja, 2. fejezet Az Egyetemes tudat, Az abszolút támogatás