Archives

Calendar

December 2019
M T W T F S S
« Nov    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




72086174_2506979309381665_7428420511396265984_n

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai esti tanításából)
 
(az előző pénteki tanítás folytatása)
 
„Kérdés: „Azt mondják, hogy a Bhaktinak öt alapelve van: társulás a bhaktákkal, a Harinám zengése, a Srímad Bhágavatam hallása, a tulaszí imádása és a Szent helyen (Dháma) történő tartózkodás. A szent Dhámán való tartózkodásra vonatkozólag kérdezném, hogy ez az átlag bhaktákra vagy a különösen szerencsésekre, vagy a jóval fejlettebbekre vonatkozik-e?”[1]
Szóval, ki élhet szent helyen? A kezdő, a haladó vagy az emelkedett személy? Háromfajta bhaktát említ az idézet: a kezdő, kanishtha-adhikárít, a középső szinten lévő madhjamát és a legmagasabb szinten álló uttamát. Az adhikárí egy nagyon fontos kifejezés. Adhikári az a jogosult személy, aki felhatalmazással rendelkezik bizonyos szolgálatok elvégzésére. Ezért a grhasztha prabhuk neve általában ‘ez és ez a dász prabhu adhikárí’. Mert az adhikárí azt jelenti, hogy felhatalmazással rendelkezel arra, hogy gyakoroljál, felhatalmazással rendelkezel arra, hogy cselekedjél, és hogy másokat segítsél. Tehát, a kanishtha jelenti a kezdőt, de ő is fel van hatalmazva arra, hogy cselekedjen. Talán nem ért túl sok mindent, és nincs sok tapasztalata. De ez kedvező, kanishtha-adhikarínak lenni egy jó és nem pedig rossz dolog, mert mindenkinek el kell indulnia valahonnan. Nem kezdheted úgy, mint egy teljesen megvalósított mahá-bhagavata bábádzsí. Elkezdjük valahol, de megvan az irányunk, megvan a célunk. Szóval ez jó. 
Ám tisztelnünk kell azokat, akik előttünk járnak. S ez a madhjama. Madhjama, a középső szinten álló bhakta, olyan személy, aki képes különbséget tenni: ‘Ő még nálam is emelkedettebb szinten áll; ő nagyon barátságos velem; neki pedig segíteni tudok’. S talán azt gondolod a madhjamáról, hogy: ‘A madhjama csupán a középső szint.’ De nem, a madhjama az egy nagyon magas szint. A Madhjama-adhikárí már képes megsegíteni másokat. 
S végül ott van fölül az uttama-adhikárí, gyakorlatilag a tökéletes bhakta. S azt tanácsolják, hogy találjunk egy olyan útmutató személyt, aki uttama-adhikárí. De egy uttama-adhikárí nem fogja elvállalni ezt a szolgálatot, mert így vélekedik: “Ó, én teljesen elégedett vagyok azzal, hogy itt ülök és zengem a köreimet, s hogy a meditációmban élhetek. Kérlek, ne zavarjatok engem!” Tehát a guru vagy az útmutató, általában úgy viselkedik, mint egy középső szinten álló bhakta. Nem szükséges azt gondolni, hogy ő a madhjama szinten áll, de a cselekedetei madhjama szinten vannak. 
Ezért azt mondják, hogy egy madhjama személy már a szent helyen élhet. Ez azt is jelenti, hogy ha szent helyként viszonyulsz az otthonodhoz, és ott élsz – akkor az madhjama természetű. Nem ez az egyetlen jellemzője a madhjamának, hanem a helyes megértés is. S itt ismét egy nagyon fontos dolog említődik – “a vallás nem más, mint helyes alkalmazkodás”. Tehát, kérlek, próbáljatok emlékezni erre! Mert a helyes alkalmazkodás nem rugalmas gerincet jelent. Nem azt jelenti, hogy nincs értékrended. Nem azt jelenti, hogy bármilyen szellő elfújhat ide vagy oda. Azonban a helyes alkalmazkodás azt jelenti, hogy képes vagy meglátni, hogy mi micsoda, és hogy ki kicsoda. S azt is jelenti, hogy képes vagy alkalmazni az elméletet, melyet tanultál, a gyakorlati életben. Tehát, mindezeket a kérdéseket meg kell tudni válaszolni, hogy: “Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Miért vannak problémáim? Mi a valódi cél?” Valójában ezek a jellemzői egy madhjama-adhikárínak.
S Szanátan Gószvámí, mint a szambandha-gjána ácsárjája vagy, mint aki Istenhez, a helyes isteni igazsághoz tartozik, felteszi ezeket a kérdéseket Maháprabhunak: “Ki vagyok én végső soron? S miért kellemetlenek ezek az anyagi feltételek a számomra?” Akkor Maháprabhu egy nagyon fontos választ ad, leírva a lélek eredeti helyzetét. S mi volt az?
Hajagríva: Dzsívéra ‘szvarúpa’ haja – krsnéra ‘nitja-dásza’. 
Szvámí Tírtha: Igen, krsnéra tataszthá-sakti, bhédábhéda-prakása.[2] Tehát, a léleknek – neked, mint élőlénynek – az az eredeti helyzeted, hogy Krsnához tartozol, élő shakti vagy, a Legfelsőbb energiája. Szvarúpa, a te szvarúpád, az eredeti formád az, hogy Hozzá tartozol, mint energia. Krsnéra ‘nitja-dász’ – Krsna’örök szolgája vagy. Krsnéra tataszthá-sakti – te a tataszthá-saktihoz tartozol; bhédábhéda-prakása’ – egyfajta kiáradás, aki egyszerre hasonló is az Úrhoz és különbözik is Tőle.   
Tehát, ha zavart okoz a számodra az anyagi környezet, akkor emlékezz erre a válaszra! ‘Én Krsna energiája vagyok – némileg hasonlítok Hozzá és nagyobbrészt különbözőm Tőle. S az én eredeti helyzetem, hogy tegyek valamit ezért a kapcsolatért.’ S akkor majd másképp fogod látni a korábbi problémákat. 
 
1.  Csaitanja-csaritámrta, Madhya 20.108
2. Sríla Shrídhar Mahárádzs: Arany lajtorja, 2. fejezet A magasabb világ harmonizáló útmutatásai


Leave a Reply