Sharanagati
Collected words from talks of Swami TirthaDec
6
(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai esti tanításából)
Hajagríva kérdése: Hogyan kellene Srímatí Rádháráníra koncentrálnunk? Mivel Krsnát részletesen leírják, tudunk valamit a tulajdonságairól, a kedvteléseiről, de Srímatí Rádhárání kissé rejtve van. Milyen legyen a hangulatunk?
Szvámí Tírtha: Nos, leld fel azokat, akik elől Srímatí Rádhárání nem rejtőzik el! Próbálj tudakozódni, tanulni tőlük!
De miért is van elrejtve Rádhárání? Mert ez a misztikus oldala a mi vallásunknak. Maháprabhu hozta el számunkra a szeretet misztikáját, az Istenszeretet misztikus útját. S a misztika azt jelenti, hogy valami rejtve van, nem nyílt. Bár Maháprabhu programja, a kampánya úgymond nyílt: „Bárki jöhet és csatlakozhat a Szent Nevekhez!”, azonban az esszenciális rész, az rejtve van. De gyakorlatilag valamennyi gószvámí ír Rádháráníról vagy az általa megtestesített bensőséges kapcsolatról – bháváról.
Ez az egyik lehetőség, hogy felkutatod Rádhiká bhaktáit. De, ha erre nem nagy esélyed van, még akkor sem vagy kizárva a találkozásból, mert akkor ugye Krsnát fogod keresni. Először rálelünk Srí Gurura és követjük a dharmát, a tanításokat, a szabályokat és előírásokat, és ezek által megtisztultunk. S végül, befejezésképpen találkozol Krsnával. S azt mondod: „Drága Uram, itt vagyok!” Ám mivel jól képzett bhakták vagyunk, lesz egy kérdésünk Felé. „Hogyan szolgálhatnálak Téged?” Nem pedig az, hogy: „Kérlek, add meg nekem ezt, add meg nekem azt! Végül itt vagyok, most Te következel”. Nem, mi jól képzett vaisnavák vagyunk, tehát „Hogyan tudlak szolgálni, Uram?” De azt látod majd, hogy a mi mindentudó Istenünk tanácstalan „Nem tudom! Fogalmam sincs Önmagam szolgálatáról. Ha szeretnéd megtudni, ismerek valakit, aki segít ebben.” S akkor azt mondja majd: „Menjél Srímatí Rádháráníhoz! Ő tud mindent a szolgálatomról.”
Tehát, végül találkozni fogsz Vele. Így vagy úgy találkozhatunk Isten szolgálóival. Ez az alapelv. Mi nem magát Istent keressük, hanem Isten szolgálatát, és akik Istent szolgálják.
Ismét láthatjuk, hogy milyen kifinomult a rendszer, milyen kifinomult a felépítése. A legtöbb vallás, gyakorlatilag az összes többi vallás Istent keresi. Azonban mi Isten tiszta szolgái után kutatunk, mert tudjuk, hogy a Legfelsőbb mindig velük van. Ez a lényeg. Tehát ismét láthatod, hogy milyen finom, milyen kifinomult ez az egész folyamat. Ezért, ha találkozunk egy tiszta bhaktával – az a szent hely a számunkra. Ha a cement áráról beszél, mert templomot épít, akkor nekünk az tiszta krsna-kathá; mert ő fókuszált, s ha én pedig rá koncentrálok, akkor nekem is az van a középpontban, mint ami neki. Ez a parampará rendszer.
Srímatí Rádhárání, Ő is nagyon bonyolult, szintén nem egy könnyű karakter. Olyan, mint egy uralkodó hölgy. S ezért ti, bolgár hölgyek nagyon jó képviselői vagytok. Srímatí Rádháránínak a lábai, a talpai nagyon szépen vannak dekorálva. Nagyon szép minták vannak a talpain. S tudjátok a gópik, szintén jogosultak szeretnének lenni a különleges szolgálatokra. S a különleges szolgálatokhoz, különleges jelekre van szükségünk a testünkön. Ezért festünk tilakot, ha púdzsát végzünk; vagy más esetekben a bhakták a szent neveket pecsételik a homlokukra. De bizonyos típusú szolgálatokhoz, ugyanazok a minták a legáldásosabbak, melyek Rádhárání talpain találhatóak.
De miként lehet szert tenni azokra a mintákra a testünkön? Úgy értem, hogy nem a mi testünkön, hanem a gópik meditálnak így: „Hogyan lehetnének nekem is ugyanolyan mintáim?’ Tehát, amikor nagyon szépen szolgálják Srímatí Rádháránít – van, aki a haját fésüli, mások masszírozzák illatos olajjal, megint mások lanton játszanak, csakhogy tökéletes környezetet teremtsenek a számára – az egyik gópi nem azon meditál, hogy miként tehetné még szebbé ezt a csodás környezetet, hanem azon, hogy ‘Nekem kell az a minta. Hogyan tudnám megszerezni?’ Rádhárání éppen nagyon visszahúzódó hangulatban van, most éppen kissé mérges Krsnára, aki megint rakoncátlan volt. Egyébként nagyon nyugodt, valamennyi gópi próbálja megbékíteni. Aztán ez a barát elkezdi dicsőíteni Krsnát. Srímatí Rádhárání álmodozik és pihenget, s ez a mi gópink nem a fejénél, hanem a lábánál van. S mikor Rádhárání meghallja “Krsna” nevét, összerándul, meglegyintve a gópit a lábáva, hirtelen a talpát a gópi homlokára nyomja, s így szól: „Szakhí, mit mondtál?” Erre a mi gópink így kiált fel: „Ó, mekkora áldás! Végül sikerült megkapnom ezt a különleges jelet a homlokomra! Ez adhikárívá tett! Adhikárinívé! Most már felhatalmazást kaptam egy különleges szolgálatra.”
De egy dolog biztos – nem elég csupán olvasni vagy hallani, vagy elismételni a szép történeteket; ki kell fejlesztenünk magunkban ezt a hangulatot. Mert a Gangesz vizében nem a víz az, amely megtisztít, hanem az isteni elem.