Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2015.09.05-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Végül Dévakí várandós lett Krsnával. Ez pedig rendkívül szokatlan módon történt, mivel Krsnának ez az isteni megjelenése, Vaszudév elmélyében fogant meg először. Elmélyét, tudatát az isteni jelenlét ragyogta be – mintha fénylő aurája lett volna. Tehát kedves férfitársaim, ha szeretnétek apák lenni – az első a ragyogás! Először az isteni elvnek kell áthatnia a tudatosságotokat. Nos, azt azért nem ígérhetem, hogy ennek hatására isteni gyermeketek születik majd. De legalább megvilágosodtok. Természetesen, egy fiú vagy egy lány Isten ajándéka. Azt mondják, hogy minden újabb gyermek érkezése bizonyíték arra, hogy a Jóisten még nem veszítette el a reményét az emberiségben. Ha új lelkek érkeznek erre a Föld bolygóra, az azt jelenti, hogy Isten reménykedik.

Tehát az első változás Vaszudév tudatában történt, az isteni bölcsesség, erő és jelenlét ragyogta be. Majd hírtelen ez az isteni szikra feleségére is kivetült. Olyanná vált ő is, mint akit átjárt az isteni jelenlét. Ez nagyon, nagyon különleges – végül, olyan hosszú idő után lelki vágyuk beteljesedik. Szerették volna Krsnát szeretett gyermeküket meginvitálni. Saját akaratukból, korábban keresztül kellett menniük ezen a nagyon nehéz tapaszján és ebben az életben a körülmények kényszerítették rájuk a megpróbáltatásokat, hogy vállalják az ezzel járó megpróbáltatásokat. De, sohasem adták fel a reményt, hogy egyszer majd imádott Legfelsőbb Urukkal, mint gyermekükkel találkozzanak.

A ‘conception’ angol szónak két jelentése van: az egyik, mint fogalom, megérteni egy fogalmat. A másik pedig egy gyermek elfogadása, a fogantatás.

S amikor elérkezett Krsna megjelenésének a pillanata, bár meglehetősen sok probléma volt az univerzumban és a Föld bolygón is, minden elkezdett megváltozni. Krsna a teliholdat követő 8. napon jelent meg – tehát a Hold fogyóban volt. Teliholdkor Baladév jelent meg, Krsna pedig fogyó holdkor. De azt mondják, hogy ez a hiányos Hold elkezdett olyanná válni, mint a telihold. Még a csillagképek is kezdtek megváltozni. S valamennyi kedvező jel megnyilvánult. Ez azt mutatja, hogy még a természet is az isteni lílát, Krsna megjelenését a Föld bolygón akarta szolgálni. Ha a félistenek célja az, hogy szolgálják Krsna küldetését, akkor a természet is Krsna segítségére van. S meg kell, hogy mondjam nektek, számomra az egész történésnek ez a legbájosabb pillanata –, hogy még az élettelen teremtmények, még a természet rendje is elkezd megváltozni, mert ők is szolgálni szerenék Krsnát. Így én azért imádkozom, hogy: ha a szívemben felébred a szolgálat iránti vágy, akkor talán én is megváltozom! Ti szeretnétek szolgálni Krsnát, segíteni ennek az isteni tervnek a Föld bolygón történő megnyilvánulását? Igen! Akkor tegyük ki magunkat a változásnak – hogy megtörténhessen ez a személyes csoda velünk is. Szeretnétek részesei lenni ennek a csodának? Igen, kérlek jőj el!

A vallás megfelelő alkalmazkodást jelent. A vallás nem vak hit. Nem társadalmi szokás vagy valamiféle nemzeti hagyomány. Nem, a vallás megfelelő alkalmazkodást/finomhangolást jelent. S láthatjátok, még a természet is elkezdett idomulni az isteni akarathoz. Ez a mi reménységünk – hogy ha megvan a vágyódásunk csatlakozni ehhez az isteni szolgálathoz, akkor a változás bennünk is bekövetkezik.

S akkor végül Krsna megjelent. Miután az apa részesült az isteni ragyogásban és ezt az isteni jelenlétet megosztotta az anyával, Krsna Megjelent teljes isteni pompájában – négy karral, gyönyörűen felékszerezve, koronával s egyéb más atribútumaival. Ez ugye kellőképp meglepő egy anya számára? ‘Mi történt? Ez egy rendkívüli születés! Négy kar! Talán deformált a fiam.’ Igen, Ő nem átlagos, Ő több, mint átlagos.

Csak képzeljétek el azt a pillanatot, amikor az istenség érintkezik az emberi világgal. Mi alig tudunk átjutni a spirituális valóságba, Ő pedig akkor jön ide, amikor csak akar. Mi évente egyszer ünnepeljük Krsna megjelenését, de valójában ugyanezt az élményt kell, hogy megtapasztaljuk nap, mint nap. Létre kell hoznunk ezt a kapcsolatot, minden nap meg kell tapasztalnunk ezt a kapcsolatot.

Vaszudév és Dévakí, ez a nagyon állhatatos isteni pár, vágyakozott arra, hogy meginvitálják a Jóistent, mint gyermeküket. S ezt a nagyon szigorú áldozatot hozták meg azért, hogy elérjék a céljukat. Azt mondják, hogy az áldozat a módja annak, hogy elérd lelki céljaidat. Az eltökéltségük, a meditációjuk és tapaszjájuk nagyon, nagyon régen történt – amikor az emberek még jobban képesek voltak ilyen kihívást jelentő feladatokat végrehajtani. Napjainkban nem igazán vagyunk képesek ilyen komoly áldozatot hozni. Ennek ellenére az áldozat az út. Miféle áldozatot tudunk mi felajánlani? Egy jagját, a szankírtan-jagját. A kírtan, dicsőítést, a szam pedig együttest jelent. Tehát együttes dicsőítés. De a szam jelent szamjakot is, tökéletességet. Tehát a kírtan tökéletessége a Szent Nevek zengése. Az  árádhanam, az imádat tökéletessége, a szolgálat tökéletessége – ez a szankírtan.

Tehát, ha meg akarjuk invitálni Krsnát, hogy jelenjen meg az életünkben, akkor alázatosan hívlak benneteket, hogy csatlakozzatok a jagjához, az áldozathoz – dicsőítsük a Legfelsőbb Urat és a szeretteit a mantrázáson keresztül. Mert bármiféle tökéletességet is érhettek el az emberek az előző korokban a rituálékkal, az imádattal, a meditációval, ez szabadon elérhető a Szent Nevek zengése által ebben a korban. Fürdessük meg Urunkat életünk tejében és szeretetünk vajában. Ez a lényeg, amit mi adhatunk. Ez teszi teljessé az életemet és sohasem adom fel a reményt, hogy Ő majd eljön és átölel engem.

(Szvámí Tírtha 2015.09.05-i szófiai esti tanításából)

A Legfelsőbb nem hagyja el ezt a világot. Ha valóban szükség van Rá, Ő eljön és megsegít bennünket. Ebben az értelemben, ha probléma adódik az kedvező, mert az Úr eljövetelének a hírnöke is egyben. Természetesen nem azt mondom, hogy: ‘Fohászkodjatok még több gondért’. Jönnek azok maguktól is. Sokkal jobb, ha a Legfelsőbb megjelenéséért fohászkodunk. Mivel az Úr Krsna megjelenésének az indítéka, nem csak az anyagi világ nyomorúságos állapota; sokkal inkább lelkesítik Őt szerető híveinek a buzgó fohászai.

De mi is történt ennek az isteni játéknak a történelmi részében? Volt két kiválasztott személy: egyikőjük az uralkodói rend tagja – Vaszudév, mint Krsna jövőbeli apja; és a másikójuk egy nagy tiszteletben álló hölgy – Dévakí. Életeken át az isteni meditációnak szentelték magukat. Korábbi születéseikben egy nagyon komoly vágy élt a szívükben. A leírásokban az található: azért, hogy beteljesüljön a vágyuk, tapaszjákat, lemondásokat végeztek – több ezer éves magányos meditációban, száraz falevéllel táplálkozva.

Tehát mi történik akkor, ha meghirdetünk egy ilyen tapaszját? Nem túl sok résztvevő fog jelentkezni. ‘Igen! Én készen állok, hogy több ezer évig száraz faleveleket egyek!’ Ki áll készen erre? De, ha magas a cél, akkor magas az ár is érte. Az Ő céljuk nagyon magas volt. Ők a Legfelsőbb Édesanyja és Édesapja szerepét szerették volna betölteni. Azt akarták, hogy Isten legyen a gyermekük. Tudtok ennél magasabb célt mondani? Azt hiszem, megéri megfizetni az árát néhány évnyi könnyű meditációval és egy jó diétával. Összehasonlítva a céllal megéri ez a jelentéktelen áldozat, mely messze meghaladja a mai emberek képességeit. Olyannyira megéri, hogy megkapták az ígéretet: „Igen, fiatokként fogok eljönni”.

S ebben az életben ők voltak Vaszudév és Dévakí. Egy ragyogó fiatal pár voltak, házasságkötésük napján. Olyan romantikus. Épp az esküvői körmenet zajlott, mialatt az ifjú menyasszony bátyja, nagyon zaklatott lett, mert ő is kapott egy égi jóslatot: „Óvakodj ettől a pártól, mert a nyolcadik gyermekük meg fog ölni téged.” Elég erőteljes, nehéz üzenet. ‘Mitévő legyek? Hogyan védjem meg magam, ha egy ilyen jóslatot kapok?’ Tehát elhatározta: ‘Jobb, ha egyszer és mindenkorra megoldom a problémát.’ Úgy döntött, hogy karddal a kezében csatlakozik ehhez a nagyon ünnepi esküvői körmenethez, hogy megölje a fiatal menyasszonyt, a saját húgát. Ez egy szép megoldás, igaz? Csak, hogy még emlékezetesebbé tegye ezt az eseményt. Véres esküvői menet. Mindenki örökké emlékezni fog egy ilyen esetre. Ez volt az ő megoldása: ‘Rendben. Meg kell ölnöm a leendő anyát, azért, hogy megvédjem saját magam.’

Nos, Vaszudév és Dévakí kissé meglepődött. S tudjátok fiatal férjként „alig van némi” birtoklási érzésed fiatal feleséged iránt. Épp, hogy megkaptad a feleséged, tehát nem akarod őt azonnal elveszíteni. Vaszudév meg akarta védeni a feleségét. De miként harcoljon meg egy ilyen kegyetlen ellenséggel? Tehát elkezdett diplomáciai módszereket alkalmazni. Először azt mondta: „Ó, te nagyon kedves vagy! Olyan hírneves úriember vagy. Miért kellene ezt tenned? Ez nem kelti jó híredet.” Majd megpróbálta elterelni a figyelmét, például: „Nos, volna egy javaslatom.” Tehát ő mindent megtett, hogy elkerülje a veszélyt és végül sikerrel járt. Végül Kansza, Dévakí bátyja, nem ölte meg saját nővérét és Vaszudév meggyőzte őt: „Nem kell félned. A jóslat a nyolcadik gyermekről szól, akkor miért kellene megölnöd az anyát? A nyolcadik gyermek jelenti a veszélyt nem az anya.” Ennek hatására Kansza arra az elhatározásra jutott, hogy életfogytig börtönbe zárja őket: „Meghagyom az életeteket, viszont mindkettőtöket megleckéztetlek egy életre szólóan.” Nos, egyfajta értelemben ez volt a jobbik megoldás, mert abban a pillanatban ez megoldást jelentett. Tehát börtönbe kerültek. Elég váratlan fordulat: egy romantikus esküvői szertartáson kezded a napod, majd börtönben fejezed be. De legalább még életben voltak.

Szóval, mit tanulhatunk mindebből? Azt, hogy néha veszélyben van az életünk. Egy romantikus utazáson kezdjük, majd a problémák útvesztőjében végezzük. De jobb, ha megmentjük életünket a közvetlen veszélyektől, hogy később rátaláljunk az igazi megoldásra.

Tehát ezt az árat kellett megfizetnie Vaszudévnak és Dévakínak, akik azért meditáltak, hogy Krsnát fiukként fogadhassák el. Ahogy teltek az évek sorra születtek gyermekeik. S bár a jóslat a nyolcadik gyermekről szólt, mégis Kansza valamennyi Krsna előtt született gyermeket megölte. Ez egy nagyon fájdalmas helyzet. Börtönben vagy és nem rendelkezel szabadsággal és amikor életet adsz egy új gyermeknek, biztos vagy abban, hogy az a gyermek meg fog halni. Ennek ellenére vállalták a megrázkódtatásokat, vállalva helyzetüket és várták a kedvezőbb fordulatot és az áldásos alkalmat.

Végül Dévakí várandós lett Krsnával.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2015.09.05-i szófiai reggeli tanításából)

„Réges régen amikor a világra óriási teherként nehezedtek azok a fegyverek, melyeket a Föld királyai állítottak fel – akik valójában démonok voltak, ám magukat a királyi rendbe tartozónak vallották.”[1] Mi a helyzet a szívetekkel – az is túl van terhelve a felesleges és nehéz terhekkel? Igen, általában így van. Bizonyos erők működnek a szívünkben és a tudatunkban. Úgy tüntetik fel magukat, mint királyaitok, uralkodóitok. De valójában az anyagi befolyásolásuk által akarnak teljesen birtokolni benneteket, mint a szellemek. S katonai hatalommal rendelkeznek, melyek a – káma, kródha, lóbha[2] és a többi régi barát, akik ezeknek a királyoknak dolgoznak, birtokolva a szíveteket.

„Akkoriban az egész világ háborgott…” Tehát ez történik, ha ezek a páváskodó hatalmak katonai befolyást gyakorolnak az elmédre és a tudatosságodra – háborodottság. „…s ezért Bhúmi, a Föld uralkodó istensége elment Brahmához, hogy elpanaszolja neki a démonikus királyok okozta szerencsétlen állapotot. Bhúmi tehéntestet öltve, könnyekkel a szemében jelent meg Brahmá előtt.”

Látjátok, amikor bajban vagyunk, nagyon hasznos a feminin érzékenységünket használni. Hiszen, ha bajban vagytok és erős hősként viselkedtek, nehezen fogtok könyörületes segítséget találni. De, ha alázatos nőként érkeztek, akkor könnyebben találtok oltalomra. Ezt a Föld bolygót egy hölgy istenség képviseli – Bhúmi. Bátyja a Nap, nővére a Hold; atyja a Menny, anyja a Föld. Ha megalázottnak, elnyomottnak mutatjuk magunkat az Urunk előtt, akkor Ő együttérző lesz irántunk. 

„…Bhúmi szavainak hallatán, az Úr Brahmát mélységes bánat töltötte el, s azonnal a tejóceánhoz indultak, Visnu lakhelyére.” Tehát, ha probléma esetén azonnal alázatot mutatunk és segítséget, védelmet kapunk, akkor az egy óceánnyi nektárhoz juttat bennünket. Mivel a tejóceán, mint kozmikus forrás, a világ valamennyi áldásának forrása.

„Az Úr Brahmával tartottak a félistenek is, élükön Sivával, s Bhúmi is követte őket.” Tehát Brahmá, mint ennek a kozmikus építménynek a vezetője, tudta hol van a forrás, hol található a válasz. S az összes többi félisten követte a példáját – együtt mentek a felsőbb forráshoz. Még az Úr Siva is velük tartott. Ki is az Úr Siva? Ő Gurudév képviselője. Tehát, mindannyian ott voltak, valamennyi jóakarónk ott volt. Az anyagi univerzum vezetője, a kozmikus rendszernek a legmagasabb intelligenciája, Gurudévánk is ott van és valamennyi félisten is ott van. S hol van a mi helyünk? Ott van, az ő példájukat követve. S ez az a hely, ahol az Úr Visnu tartózkodik.

„A tejóceán partját elérve Brahmá békíteni kezdte az Úr Visnut, aki egyszer már megmentette a Földet, amikor egy transzcendentális vadkan formáját öltötte magára.”

Ez a megoldás: ha bármikor is úgy érzed, hogy az illúzió befolyása alá kerülsz vagy belebonyolódsz az anyagba – légy alázatos, keress fel egy intelligens vezetőt, találd meg a segítőidet, a félisteneket és kövesd a leli tanítómestereid példáját. Mert mit tesznek ők? Valamennyien az Úr Visnuhoz vagy Krsnánkhoz fohászkodnak. Árádhanánám szarvésám visnór árádhanám param[3] – “Valamennyi egyéb imádat közül az Úr Visnu imádata a legkiválóbb.” Ezek a nagyon emelkedett lelkek gyakorlatilag a fohászaikkal, a meditációikkal a Legfelsőbb Urat imádják. Ez az elv a követendő: ha meg akarod védeni magadat, ha segíteni akarod a világot vagy ha elégedetté szeretnéd tenni a Legfelsőbb Urat – az imádatot, az árádhanamot kell gyakorolnod. Viszont van egy kis probléma, mivel mindenki valamiféle megoldásért fohászkodik: „Kérlek, Krsna! Gyere és mentsd meg a világot, s vele együtt engem is!” S ha ez a fohász elég intenzív, akkor nem képes ellenállni annak. Akkor ez a teljesen független Legfelsőbb Úr leköteleződik, hogy megmentse hívét és teljesítse feladatát.

De van itt valami nagyon, nagyon fontos: a félistenek pontos szanszkrt elnevezése. Kérlek ne felejtsétek el ezt a szót! Ezt úgy definiálják, mint tat-prijártham – egy félisten csak az Ő elégedettségéért él. Tat-prijártham; a tat annyit jelent a Legfelsőbb Úr, az Úr Krsna. Prijá pedig azt jelenti, hogy ‘kedvesem’, vagy ‘boldogság’, vagy ‘azonnali elégedettség’. Az artha pedig ‘a célt’ jelenti. Tehát, ha Isten boldogsága az egyetlen célod, akkor te egy félisten vagy. Hogy érzed ettől magad? Megnyilvánultak a szárnyaid? Talán még nem, de koncentrálj jobban. Tat-prijártham – ez kell, hogy legyen a célunk, hogy csupán az Isteni Pár elégedettségéért éljünk. Akkor azonnal a létezés egy másik síkjára emelkedtek. Ez a mi célunk – hogy elérjük az odaszentelődés mind magasabb szintjét. Bármilyen gond közepette is vagyunk, véget kell vetni annak, új fejezetet kezdeni és csodálni édes Urunk eredeti természetét, mivel ánanda (örömlényegű) az Úr természete. Nagyon határozottan el kell köteleznünk magunkat a fejlődésnek. El kell kötelezzük magunkat a gyakorlatnak, melyet követnünk kell, el kell kötelezzük magunkat hittestvéreink szolgálatának. Látjátok, ez nem egy magányos út, ez kölcsönösségen alapul. Ez egy meghallgatlak és megosztom veled kölcsönösségén alapuló viszony. Kommunikáció.

[1] Sríla Prabhupáda: Krsna (könyv), Az Istenség Legfelsőbb Személyisége

[2] Kéj, düh, kapzsiság

[3] A vers a Padma-puránából való, Sríla Prabhupáda idézi a Srímad Bhagavatam, 8.20.11. versében (és sok más helyen)

 (Szvámí Tírtha 2015.09.04-i szófiai esti tanításából)

A lelkiségből sohasem elég. Ha megtapasztalod egy cseppjét, akkor egy egész pohárnyit akarsz. Ha van egy pohárnyid, akkor egy egész tónyit akarsz. Ha van egy tónyid, akkor egy óceánnyit akarsz. Szerencsére eredeti forrásunk mérhetetlenül mély. Tehát, bármikor is szenvedünk szükséget, tudjuk, hogy hol keressük. Sok ember mondja azt, hogy: ‘Én kereső vagyok. Én nyitott vagyok.’ De ez annyit jelent, hogy még nem találtak rá arra, amit keresnek. Általában, ha az emberek azt mondják, hogy nyitottak, az azt jelenti, hogy még nem határozták el magukat azzal kapcsolatban, hogy itt maradjanak-e ezen a relatív síkon, valamennyi viszontagságával együtt; vagy kötelezzék el magukat azirányban, hogy megtalálják a hazavezető utat az eredeti otthonukba, vissza Istenhez. Ti meghoztátok már ezt a döntéseteket?

Válasz: Igen!

Szvámí Tírtha: Ezért jöttem hozzátok! Hogy tanuljak tőletek. Hogyan találjuk meg ezt az elkötelezettséget és ezt az elszántságot lelki céljaink eléréséhez? Eleinte azt gondoljuk, hogy ez egy rövid és könnyű út lesz. Vagy ahogy Vrindávanban a Loi Bazárban mondják: „olcsó és nagyon jó”. Majd néhány hónap múlva, néhány év múlva, néhány élettel később rájöttök, hogy ez nem is olyan könnyű és nem is olyan gyors. Viszont amikor eljutsz oda és visszatekintesz, azt látod, hogy: ‘Egy pillanatnál is kevesebb volt – ez az egész út.’ Miért? mert azt mondják, hogy amióta elhagytuk a lelki otthonunkat, csak két muhúrta telt el – ami lelki idővel mérve másfél óra. S amikor azt érzed vagy azt gondolod, hogy nagyon messze vagy a mi szeretett Isteni Párunktól, valójában akkor Ők közelebb vannak hozzád, mint a bőröd. Ám szükségünk van egy kis elhatározásra, elköteleződésre a lelki gyakorlataink során. S én nagyon boldog vagyok, hogy ti meghoztátok ezt a döntést. Hogy eldöntöttétek, hová mentek, hová szentelitek energiáitokat és figyelmeteket.

Mivel be kell, hogy valljam: Krsna nagyon nagylelkű. Oly sok módon észlelhetjük gondoskodását és irántunk való teljeskörű figyelmét. S igazából Ő betartja a filozófia elveit. Mert azt mondják, hogy: a Jóisten könnyedén megadja az „olcsó” dolgokat, viszont ami igazán értékes azt nagyon nehezen. Tehát, ha még mindig elégedettek vagytok az üvegcserepekkel, akkor azokat kapjátok meg. Viszont, ha az igazi kincset szeretnétek megtalálni, akkor arra még várni kell egy kis ideig. Azonban ez a várakozási idő nagyon édes. Miért? Mert a Legfelsőbb Úr segítőket adott mellénk ebben a folyamatban. Például, kapcsolatba kerülhetünk Vele a Szent Néven keresztül, találkozhatunk a társaival, a családjával. Azt gyakorolhatjuk, amit a lelki világban is szeretnénk tenni. Ezért körültekintőnek kell lennetek, mert amit itt tesztek, az lesz odaát is a gyakorlatotok. Tehát, ha lelki törekvéseitek, igyekezetetek során állandóan panaszkodtok, akkor ezzel azt a gyakorlatot erősítitek. Azonban, ha megtanuljátok, hogyan végezzétek helyesen a lelki gyakorlataitokat, akkor könnyedén át tudjátok szelni az anyagi lét óceánját.

De kérlek, ne higgyetek nekem. Ne higgyetek nekem vakon. Ellenőrizzétek saját magatok, amit hallottatok – vajon működik-e a számotokra vagy sem. Mindig működik. Abban az esetben, ha mégsem működne, akkor az nem a folyamat hibája.

De mi nyújtja egy bhakta számára a leges legnagyobb boldogságot? Ez a Szent Név. Dicsőítsük mestereinket, mert ők hozzák el számunkra a világosságot. Ha csak egy cseppet is kapsz belőle, az olyan hatalmas, mint az óceán. Az isteni kegyelem határtalan. Kérlek, tartsátok ezt mindig az eszetekben, hogy a mi célunk az, hogy túllépjünk a korlátainkon, hogy valamit megváltoztassunk az életünkben, hogy megvalósítsunk lényeges célokat. Ha valahogy képesek vagyunk a pillanatot örökkévalósággá változtatni – az egy óriási eredmény. Ha képes vagy óceánná változtatni egy cseppet, az egy újabb eredmény.

Meglehet nem vagyunk holmi nagy csodatévők. Lehet, hogy nem vagyunk mahárádzsák, hatalmas királyok. Lehet, hogy nagyon parányiak vagyunk, nagyon jelentéktelenek. De remélhetőleg Urunknak is tetszik ez az átalakulás – óceánná változtatni egy cseppet vagy egy pillanatot örökkévalósággá. Talán a Szent Nevek óceánját várja tőlünk. De mit tudunk mi felajánlani neki? Csupán egyetlen cseppet. Mégis, biztos vagyok abban, hogy ha ezeket a kis szolgálat cseppeket tiszta szívvel ajánljuk fel, akkor Ő elégedett. Amit hozzá tudunk adni a kis felajánlás cseppekhez az egy nagyon finom minőség. S akkor Ő csodákat tehet. Tehát engedjük, hadd tehessen Ő is valamit. Ha részünkről mi mindent megteszünk, ha mi vagyunk a nagy csodatévők, akkor semmi sem marad a számára. De úgy hiszem, hogy akkor boldogok, ha Ők is tehetnek valamit – Krsnánk, az Isteni Pár, lelki tanítómestereink – ha ők átalakíthatják ezeket a kis felajánlásokat gyönyörű, boldog áldozattá.  Hogy a holnapot örökkévalósággá változtathassuk. Az ő segítségükkel ez valóra válik. Tehát mi itt a mi teendőnk? Hogy elhozzuk ezeket a kicsi szolgálat cseppeket; és majd Ők véghez viszik az isteni alkímiát.

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából) 

Nelly kérdése: A következő lenne a kérdésem: az anyagi világban mindenki feltételekhez kötött – és nem akarok semmilyen sértést elkövetni, csak tudni akarom, hogy – lehetséges-e az, hogy a guru is feltételhez kötött vagy elfogult?

Szvámí Tírtha: Lehetséges. Úgy értem lehetséges, hogy előítélettel rendelkezik…. A guru, mint elv nem hibázik, nem téved. A gurunak, mint gyakorlónak, mint egyszerű emberi lénynek, megértésem szerint lehetnek korlátai. De azt javasolják, hogy ne kritizáljuk a teliholdat azért, ha vannak sötét foltjai.  Hiszen még akkor is világosságot ad.

Mégis azt kell mondjam nektek, hogy az árnyékunk hosszú, hosszú ideig elkísér bennünket. S ki tiszta bhakta? Azt csak egy tiszta bhakta tudja megítélni, senki más. De ez nem jelenti azt, hogy fel kellene adnunk azt a vágyunkat, hogy tiszta bhaktákká váljunk. Mivel nem az a célunk, hogy híres szvámíkká vagy nagy gurukká váljunk, vagy ezzé és azzá. Nem, a mi vágyunk az, hogy egyszerű táncossá váljunk. S amint hallottuk, a tisztaság a szeretet függvénye. Tehát, ha az a lelki személy vagy bárki más, aki szereti Istent – előbb vagy utóbb megtisztul. S ha mi szeretjük azt a személyt, akkor előbb vagy utóbb tiszta lesz a látásmódunk. Ugyanis az nem csak az ő tisztasága, az az én tisztaságom is. Akár látom vagy akár képes vagyok-e érzékelni a tisztaságát, ugye? Vagy csak a hibákat, foltokat látom a Holdon? Egyetértetek?

Természetesen a Gítá nagyon határozottan kijelenti, hogy ebben az anyagi világban mindenki a gunák befolyása alatt áll, mindenki[1]. Mégis a 9. fejezetben Krsna azt mondja, hogy: mahátmánasz tu mám pártha, daivím prakrtim ásrtáh– „De a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az Isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen elmerülnek az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.”[2]. S mi az ő elfoglaltságuk? Állandóan igyekeznek dicsőíteni a Legfelsőbbet[3]. Tehát, ahol látjuk ezt az alapelvet – ha valaki megpróbálja Istent dicsőíteni, megpróbálja szolgálni, megpróbál mindent Érte tenni – ott nagyon mélyen kell kutatnunk, mert valószínűleg ő egy nagyon meghódolt lélek. S a társasága által mi is feljogosítjuk magunkat az egyre nagyobb odaadásra.

Tehát a guru, mint alapelv soha nem hibázik. És tudjátok, két szabály létezik a lelki életben: 1 szabály: A guru sohasem téved! 2. szabály: Abban az esetben, ha mégis tévedne, automatikusan az első paragrafus lép érvénybe.

[1] Bhagavad-gítá 18.40.

[2] Bhagavad-gítá 9.13.

[3] Bhagavad-gítá 9.14.

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Krsna-prémí kérdése: Ahogy beszélgettünk a szeretetről és az áldozatról, az lenne a kérdésem, hogy milyen mértékben kapcsolódik az áldozat a szeretethez?

Szvámí Tírtha: Különböző szintű áldozathozatal létezik, mint ahogy tárgyak felajánlása is különböző lehet. Mint például, az áldozati állatok. Mennyi szeretet rejlik ebben a tranzakcióban? Nem, nem. Ne nevessetek! Igen sok, mert mi a felajánlásnak a motivációja? Nem az, hogy az áldozati állat megölésével felmentsük magunkat a bűneink alól – ez így helytelen. De – ha azért akarják feláldozni az állatot, hogy felszabadítsák a jelenlegi egyszerű állati testben való létezésből, tudatszintből, ezáltal nagyobb esélyt nyújtva annak a léleknek – az már egy másik szintű motiváció. Tehát, még abban a nagyon erőszakos cselekedetben is találtok némi együttérzést, szeretetet. Ez az alapelv mindig megtalálható.

Az áldozathozatal szeretet nélkül… nos, nem mondom, hogy förtelmes, de nem is kellemes, nem szép. Mert ebben az esetben ez inkább üzlet vagy valami kikényszerített dolog. ‘Adok ugyan, de viszonzást is várok, azzal a motivációval, hogy majd kapok valamit’. Rendben, ha nincsen magasabb szintű motiváció, akkor végezzétek így. De ez radzsaszikus hozzáállás. Ha csupán kérésre vagy nyomás hatására vagyunk képesek áldozatot hozni, akkor az tamaszikus attitűd. Ha elhivatottságból, kellő tudás birtokában, a dharma útját járva hozunk áldozatot – akkor az szattvikus minőségű. Ha pedig szeretettel hozunk áldozatot – az bhaktikus cselekedet. Tehát mi a motivációnk? Ha áldozathozatalainkban ez a szeretetteljes, gyengéd, szolgálatkész hozzáállás a motiváció – akkor létrejön az azonnali kapcsolat. Mivel valójában nem a tárgy az, amit fel kell áldoznunk, hanem az a hangulat, mellyel azt az áldozatot meghozzuk. De nem tudom, mennyiben kapcsolódott ez a kérdésedhez.

Krsna-prémí: Kellően bő választ adtál. A részletesebb kérdésem arra az áldozathozatalra vonatkozik, melyet naponta végzünk, például amikor a családunk kedvéért feláldozzuk saját érdekeinket.

Szvámí Tírtha: Az nemes, mivel a család érdeke feljebb való, mint az egyéni érdek. A falu érdeke előrébb való, mint a család érdeke. Az ország érdeke előrébb való, mint az egyén érdekei stb. Tehát, ha mindig alávetjük magunkat a magasabb, a feljebb való érdekeinek – általában az az igazi, a megfelelő viszonyulás. Hiszen akkor, végsősoron rá fogunk lelni a legmagasabb hatalomra, ami Isten. Természetesen ez a szentségen alapuló társadalomban valósulhat meg. Lehet, hogy most azonnal ezt nem lelitek meg, de elsősorban a társadalom magasabb szintje, a magasabb szintű integráció megkívánja, kiérdemli az alacsonyabb szintről jövő szolgálatot.

Ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy életünknek két oldala, két aspektusa van – az egyik a személyes, amikor egyedül vagyunk; és a másik a társadalomban való részvételünk. Mindkettőt megfelelően kell művelnünk. S van három alapelv, melyet már sokszor említettem: szolgáld a saját egyéni lelki érdekeidet; légy hasznára másoknak; és élj Isten dicsőségére. Az első kettő az itteni világra vonatkozik – mindig tartsd szem előtt a saját lelki érdekeidet, a Legfelsőbb iránti tudakozódásodat; és legyél is mások hasznára. Valójában mindkettőhöz áldozathozatalra van szükség. A Gítában az található, hogy: „Áldozathozatal nélkül senki sem lehet elégedett sem ebben sem a következő életében” [1]. Ezért jobb, ha áldozatkészen teszünk vagy adunk valamit. Mivel Krsna elégedett, ha “egy kis vizet, levelet, gyümölcsöt – áldozol Nekem szeretettel és áhítattal, Én elfogadom azt”[2]. Az ezt követő verset olvassátok el otthon.

De a mi legjobb áldozatunk? Harináma.

[1] Bhagavad-gítá 4.31.

2 Bhagavad-gítá 9.26.

[2] Bhagavad-gítá 4.31.

2 Bhagavad-gítá 9.26.