Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.05-ei szófiai reggeli tanításából)

Egy tradícióhoz való tartozás azt jelenti, hogy ismeritek valaminek a lényegét. Ez nem egyfajta felszínes csatlakozás, hanem egy mély meggyőződés. Rendkívül fontosak hitünk alapigazságai, mert ezek adják életünk irányvonalát. Bhaktivinód Thákur azt mondja: „A kristálytiszta odaadás, az a képesség, ami által a hétköznapi cselekedeteinket, feladatainkat harmonizálni tudjuk a legfelsőbb eszményekkel, és  az együttérző jóakarat más élőlények iránt. Ez a három meghatározó tényező az útmutatások lényege, krémje azok számára, akik valóban az igazságot kutatják.” A krém, avagy a hab a tortán, a dolgok legjava.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ellátogathattam ide hozzátok Bulgáriába, mert ily módon egy parányit megérthetünk abból, hogy mi is a rasza. Egy adott dolognak a  krémje alatt nem pusztán a vajra, vagy habra gondolunk. Nem, ez a legfelsőbb magasság, a legcsodálatosabb dolgok legcsodálatosabbika. Tömör és intenzív, édes és savanyú, és mennyei, illetve még annál is jobb! Ezt jelenti a rasza. Olyasvalami, amit nem lehet elmagyarázni, hanem meg kell ízlelni, hogy fogalmatok legyen arról, mi is az egyáltalán.

Ezután az érzelmes bevezető után, pedig térjünk vissza a száraz filozófiához, a kristálytiszta odaadás után kutatók három fő eleme közül az elsőhöz, ami a ti odaadó hozzáállásotokat jelenti. Milyen is az? Az élet valamennyi dolga iránt alapvetően odaadással, szeretettel viszonyulunk. Ha odaszentelitek magatokat valaminek, akkor sokkal magasabbra juthattok, mint bármely más módon. Azt hiszem, mindannyian jól ismerjük a különbséget aközött, ha valamit kötelességből illetve ha szívvel-lélekkel végzünk el. Az egyik munka, a másik öröm, ami óriási különbség! Viszont nem egyszerű, hanem kristálytiszta odaadásról van szó. A ‘Kristály’ szó ‘Krisna’ nevéből keletkezett. Tehát ez fogja megtisztítani a Krisnához fűződő kapcsolatunkat, az odaadásunkat. A kristály áttetsző, de amikor  rávetül egy napsugár, akkor azt nagyon változatos módon veri vissza.

A Legfelsőbb iránti kristálytiszta odaadás volt az első alapelv. Ha ez a ragyogó fényesség tölti be az életünket, akkor onnan eltűnik minden sötétség. Ez olyan, mint egy ragyogó keleti csillag tudatunk horizontján. „Kelet ragyogó csillaga” – Bhakti Abhaj Nárájan Maharádzs.

A második alapelv, a szeretetteljes együttérzés minden élőlény iránt. Milyen fajta figyelmet várunk el másoktól? Úgy hiszem mindannyian azt szeretjük, ha együttérző, szeretetteljes figyelmet kapunk a körülöttünk lévőktől. Tehát az ember úgy bánjon a többi emberrel, ahogy szeretné, hogy mások bánjanak vele. Vagy pedig megfordítva: ne úgy bánjatok másokkal, amit ti sem fogadnátok szívesen. Ez egy nagyon egyszerű alapelv, amit Aranyszabálynak hívnak, mely gyakorlatilag minden kultúrában megtalálható. Maháprabhu szintén azt mondja: „Adjatok meg minden tiszteletet másoknak, anélkül, hogy ezt magatoknak elvárnátok.”[1]

Tehát a második alapelv a szeretetteljes kedvesség, az együttérző jóakarat mások iránt. Ez képes áthidalni még az ellentétes nézőpontok közötti különbségeket is.

A harmadik alapelv pedig az, hogy képesek legyünk összehangolni a hétköznapi életünket, a gyakorlati tennivalóinkat a legfelsőbb eszményekkel . Ez nagyon fontos, mert ha a gyakorlati megvalósításotok csapnivaló, akkor milyen eredményre is számíthattok?

És ennél a pontnál nagyon konkrétnak kell lennünk. Az ‘silány gyakorlat’, nem azt jelenti, hogy néha szenvedünk a lelki gyakorlataink végzése közben, bár ez is benne van. A ‘hitvány gyakorlat’ azt jelenti, amikor elhanyagoljátok, vagy hanyagul végzitek a szolgálataitokat. Amikor nem enni és aludni felejtetek el, hanem dzsapázni és meditálni. Ezt hívjuk silány szolgálatnak, és milyen eredményre is számíthatnánk az ilyen elhanyagolt gyakorlat során? Silány eredményre. Semmilyen megvalósításra nem számíthatunk vagy talán csak valamiféle fél-tökéletességre. Viszont a legkiválóbb gyakorlat, a legkiválóbb eredménnyel jár. Ez nem azt jelenti, hogy olyan kemény a gyakorlatunk, amivel az Isteni és a Természeti törvényeket arra kényszeríthetjük, hogy a legjobb eredményt adják a számunkra. Nem! Viszont, ha kellőképpen alázatos a felajánlásunk, akkor azzal elnyerjük a Legfelsőbb, illetve az Égiek figyelmét, akik majd továbbajánlják szolgálatainkat.

Tehát ezt jelenti ‘a hab a tortán’, azokat a lényeges jótanácsokat, amelyek ajánlottak a Legfőbb igazság után kutatók számára. Nagyon egyszerű és gyakorlatias tanácsok arra vonatkozóan, hogyan emelhetjük gyakorlataink szintjét. Látjátok, Bhaktivinód Thákur néha nagyon konkrét és hasznos tanácsokat ad, máskor pedig igencsak költőien ír műveiben. Tehát mi a lényeg? Az, hogy figyelmünket jobban összpontosítsuk.

(folytatása következik)

1. Siksástakam, 3.

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.04. szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Árádhaná kérdése: Mit gondolsz a legfontosabbnak a púdzsával kapcsolatban?
Szvámí Tírtha: Krisna szolgálói gyakorlatilag állandóan valamiféle tevékenységgel vannak elfoglalva. Vizet visznek Neki, előkészítik a bételdiót, kimossák a ruháit, üzeneteket hoznak-visznek stb. Viszont mi a helyzet velünk? Bennünket rengeteg más dolog foglal le. Pörgetjük  a YouTube-csatornákat, vagy éppen  számtalan más ostoba dologgal foglalkozunk, ezért fontos, hogy időnként legyen közöttük néhány eszményi szolgálat is. Hivatalosan kétféle módon lehet Krisnának, Istennek szolgálatot végezni: az egyik a jagja,  a másik pedig a púdzsá. A jagja egy közösségi esemény, áldozati szertartás, a púdzsá pedig személyes, a múrtiknak végzett bensőséges szolgálat. A jagja esetében a legkedvezőbb az, ha minél többen gyűlünk össze, hogy felajánljuk fohászainkat, szent himnuszokat zengjünk, gabonát szórjunk az áldozati tűzbe, és így számtalan áldás száll majd a résztvevőkre. A púdzsá ellenben egy olyan személyes kifejezésmód Krisna felé, amikor mintegy vendégként meginvitáljátok Őt az otthonotokba és kedveskedtek Neki, vagy mintha ti mennétek el Őhozzá. Amikor vendégségbe indultok, akkor az a szokás, hogy visztek valamit ajándékba. Ha Krisnához mentek, kérlek akkor is mindig tegyetek ugyanígy, vigyetek Neki valamit.
A púdzsá pedig az, amikor: hozok némi vizet, füstölőt, kis virágot, hogy felajánljam Neked, mert szeretnélek boldoggá és elégedetté tenni ezekkel. Általában, amikor egy nagyon kedves barátunkhoz megyünk, akkor sem szoktunk másodosztályú, dolgokat vinni, csakis igényes és értékes ajándékokat. Ezért Bhaktivinód Thákur a következőket javasolja számunkra: „A rendelkezésetekre álló legjobb minőségű vizet és tüzet ajánljátok fel.” Ugyanis általában ezeket az alap elemeket ajánljuk vissza a Mindenség forrásának, Krisnának. És mi a legszebb tűz és víz amivel rendelkezünk? Szemeink lámpásának fénye, és könnyeink vize. Ezeket kell elhoznunk Neki. Ez a púdzsá lényege. Ezeket hozzátok el, a legjavatokat.
Amikor ily módon végzitek a púdzsát, akkor a ghí lámpás kanóca segít megérteni, hogy mit jelent az extázis, mi az igazi lelki boldogság. Mint tudjátok Maháprabhu egyik nevének a jelentése az, hogy Kiváló Táncos, és bár Ő mindig táncol, néha ezt nem látjuk és azt gondoljuk, hogy Ő csak ott áll mozdulatlanul az oltáron. Gondolkoztatok már azon, hogy milyen nehéz is lehet az örökkévalóságig így állni?
Hozzászólás: Tapaszja.
Szvámí Tírtha: Nem, ez nem tapaszja, hanem extázis, ez a préma. Néhány jógi szintén ugyanígy, magasba tartott karokkal áll mozdulatlanul, mondjuk 12 éven át. Mindeközben elsorvad a karjuk, amíg az ujjaikat ökölben tartják és a körmük belenő a tenyerük húsába. Na ez a tapasz. Viszont Maháprabhu esetében extázisról van szó.
Hiszen Maháprabhunk mindig táncol és amikor a ghí lámpás lángján keresztül tekintetünk Rászegeződik, úgy tűnik, hogy Ő csak táncol, és bármi is legyen a lángok mögött, az is vele táncol. Ily módon a púdzsá, a ghí lámpás felajánlása, az egyik módja annak, hogy meglássuk a valóságot, hogy Maháprabhunk mindig táncol. Tehát kérdésedre válaszként, csak ezt a kis apróságot lehet elmondani a púdzsával kapcsolatban.
Természetesen a púdzsá egy nagyon bensőséges, személyes dolog, melyet egy életen át tapasztalunk. Valójában ez a fajta bensőséges imádat, nem csak azt jelenti, hogy leborulunk az oltár előtt és végzünk pár rituális fogást, illetve lépést, hanem nekünk folyamatosan a púdzsában kell élnünk. Ezért azt mondják, hogy nem elég pusztán azokat a dolgokat megtenni, amiket szeretünk, hanem inkább éljünk aszerint, hogy bármit is teszünk, azt tegyük szeretettel. Tehát ezt jelenti a púdzsá, és így akkor az már nem egyszerű tevékenység lesz, hanem szolgálat. Ez egy nagyon misztikus átalakulás. Nagyon hasonlít egymásra az, ahogy egy bhakta és egy nem bhakta ássa a kertjét: míg az egyik hétköznapi dolgot folytat, addig a másik odaadó szolgálatot végez. Mindannyiunknak megvan a lehetősége arra, hogy a hétköznapi tevékenységeinket felemeljük az odaadó szolgálat szintjére, ahol az már összekapcsolódik Istennel, és életünk Isten felé való törekvésének eszközévé válik.
Tehát a púdzsá személyes, a jagja pedig közösségi aktus. Melyik jagja, ami leginkább javasolt a számunkra? A szankírtan-jagja. Igen! Ne feledkezzetek meg arról, hogy a Szent Nevek együttes zengése szintén jagja. Ez is egy áldozat a Legfelsőbb Úr elégedettségéért. A titkos tanítások megemlítik, hogy volt egyszer egy pap, aki megkérdezte a gyülekezettől: „Milyen áldást szeretnétek kapni? Miközben a mantráimat zengem, majd ezeket az áldásokat fogom kérni rátok.” Tehát a szankírtan-jagja azt jelenti, hogy minden áldást elnyerhettek általa. Mondjátok meg pontosan, hogy milyen áldásokat szeretnétek, például, ha sziddhikre, vagy anyagi gyarapodásra, vagy egy éven belüli teljes Föld feletti uralomra vágytok, lehetséges? Vagy inkább a szolgák szolgáinak az alázatos szolgáivá szeretnétek válni? Kérlek pontosítsátok a vágyaitokat. 

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.04. szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Végül pedig ismerkedjünk meg az Úr követőivel: „Azokat, akik szüntelenül az Úr személyes szolgálatát végzik, anugáknak, követőknek nevezik. Ilyen követő például Szucsandra, Mandana, Sztamba és Szutamba. Mindannyian Dváraká városában élnek, és úgy öltöznek, valamint úgy ékszerezik fel magukat, akár az Úr többi társa. Az anugák sokféle szolgálatra kapnak megbízást. Mandana mindig napernyőt tart az Úr Krisna feje fölé. Szucsandra fehér csámarával (szőrből készült legyezővel) hűsíti az Urat, Szutamba pedig bételdióval kínálja Őt. Mindannyian kiváló bhakták, és szakadatlanul az Úr transzcendentális szerető szolgálatába merülnek. 

Ahogyan Dvárakában, úgy Vrndávanban is sok anuga él. A vrindávani anugák a következők: Raktaka, Patraka, Patrí, Madhukantha, Madhuvrata, Raszála, Szuvilásza, Prémakanda, Marandaka, Ánanda, Csandrahásza, Pajóda, Bakula, Raszada és Sárada.

A vrindávani anugák külsejéről a következő leírás számol be: „Hadd ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat Nanda Mahárádzs fia állandó társainak! Örökké Vrndávanban élnek, és testüket gyöngysorok, arany karkötők és karperecek ékesítik. Színük olyan, akár a fekete méheké és az arany holdé, s pontosan sajátos testi vonásaikhoz illően öltözködnek. Egyéni kötelességeiket Jasódá anya következő szavaiból ismerhetjük meg: Bakula, kérlek, mosd ki Krisna sárga ruháját! Várika, illatosítsd a fürdővizet aguruval! Te pedig, Raszála, készítsd el a bételdiót! Mindannyian láthatjátok, hogy Krisna közeledik. Nagy porfelhő kerekedett, és a teheneket már tisztán látni.”

       Az anugák közül Raktakát tartják a legfőbbnek. A következő leírás az ő külsejéről szól: „Sárga ruhát visel, és testének színe olyan, akár a zsenge fűé. Kiváló énekes, és mindig Nanda Mahárádzs fiát szolgálja. Legyünk mind Raktaka követői, s végezzük Krisna transzcendentális szerető szolgálatát!” Raktaka szavaiból, melyeket Raszadához intézett, megérthetjük, milyen ragaszkodás fűzi az Úr Krisnához: „Hallgass rám! Arra kérlek, tégy olyan helyzetbe, hogy mindig az Úr Krisna szolgálatát végezhessem, aki oly híres lett amiatt, hogy felemelte a Góvardhan-hegyet!”[1]

Krisna személyes szolgájának lenni egy nagyon szép meghívás. Gondoltatok valaha arra, hogy Krisna fürdővizébe valamilyen különleges illatot tegyetek? Vagy valami olyat hozni Neki, ami az Ő örömét szolgálja? Nem csak kötelességből imádni Krisnát, amikor púdzsát tartunk, vagy felajánlást végzünk. Nem, ez egy igazán személyes dolog. Milyen gyönyörű invitálás!

„A Krisna személyes szolgálatában álló bhakták mindig nagyon óvatosak, hiszen tudják: nem mindennapi dolog, hogy valaki az Úr Krisna személyes szolgája lehet. Az, aki még a hangyáknak is a tiszteletét ajánlja, akik az Úr szolgálatát végzik, örökké boldogok. Mit mondhatnánk akkor arról az emberről, aki közvetlenül Krisnát szolgálja? Raktaka egyszer így szólt magában: „Nemcsak Krisna az, akit Uramként imádatommal és szolgálatommal árasztok el: Krisna barátnőit, a gópíkat ugyanúgy imádom és szolgálom, mindazokkal együtt, akik az Úr szolgálatát végzik. Tudom, nagyon kell vigyáznom, nehogy túl büszke legyek arra, hogy az Úr egyik szolgája és bhaktája vagyok.” Ebből a kijelentésből megtudhatjuk, hogy a tiszta bhakták, akik valóban elmélyülten szolgálják az Urat, mindig nagyon óvatosak, és sohasem lesznek túlságosan büszkék a szolgálatukra.”

Majd Sríla Rúpa gószvámí tovább részletezi ezeknek a különböző szeretetteljes érzelmeknek az alfejezeteit. Végül így szól az utolsó bekezdés:

„Az Úr transzcendentális szerető szolgálatához ragaszkodó bhaktákról elmondhatjuk, hogy vagy meghódolt lelkek, vagy az odaadás tudományában fejlett lelkek, vagy olyan lelkek, akik teljesen átadták magukat a transzcendentális szerető szolgálatnak. Az ilyen bhaktákat ebben a sorrendben kezdőnek, tökéletesnek, illetve örökké tökéletesnek nevezik.”

Tehát maradéktalan és szüntelen meggyőződésünk kell legyen arról, hogy először kezdőnek, majd tökéletesnek, nem pedig csak félig tökéletesnek minősülünk. És melyik volt az utolsó? Örökké tökéletes. Tegnap még nem volt tökéletes a szolgálatunk, de mostantól az örökkévalóságig ennek szenteljük magunkat, ami annyit jelent, hogy végérvényesen. Szerencsére a múltunk ott már nem létezik, és sajnos a jövőnk sem. Az idő rejtett módon létezik, vagy mondjuk úgy, hogy egy lehetséges jövőbeni létezés van. A múltra vonatkozóan nincs idő, csak ez a jelen pillanat van. A múlt történelem, a jövő még rejtelem, de a jelen az ajándék.

(folytatása következik)

1.Az odaadás nektárja, 36. fejezet

(Szvámí Tírtha, 2018.01.04-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Most pedig nézzük meg az öt elsődleges odaadó szolgálat közül a harmadik kategóriát, ami Krisna közeli társairól szól.

„Dváraká városában a következő bhaktákat tartják Krisna közeli társainak: Uddhava, Dáruka, Szátjaki, Srutadéva, Satrudzsi, Nanda, Upananda és Bhadra. Valamennyien titkáraként vannak az Úrral, de néha személyes szolgálatát is végzik.”[1]

Ismerkedjünk meg közülük az első kettővel. Ki Dáruka? Ő Krisna szekérhajtója, ami egy nagyon tekintélyes pozíció. Miért? Mivel Krisna ugyanazt a feladatot végzi, mint Dáruka, miután Ardzsuna Őt választotta és nem pedig Krisna seregét. Ez egy nagyon bensőséges dolog, mivel Krisna alázatosan vállalja azt, hogy szolgálja barátját. De próbáljátok csak elképzelni azt a személyt, akitől Krisna elfogadja azt a szolgálatot, hogy a kocsihajtója lehet!

Az emberek néha azt gondolják, hogy ha van egy tekintélyes autójuk, az már valami, és nagy örömmel vezetik, de ez még mindig nem olyan előkelő, mintha privát sofőrük lenne. Saját járművet vezetni elég hétköznapi, közönséges dolog. Miért? Mivel itt azt láthatjuk, hogy Krisnának saját kocsihajtója van Dáruka személyében, ami igencsak elegáns dolog. Néha Krisnának ehhez van kedve, hát nem csodálatos? Ez egy igazán bensőséges kapcsolat, ugyanakkor Krisna ily módon felügyelet alatt is áll, mivel ha a saját fogatát vezeti, akkor csak Ő tudja, hogy merre jár. Viszont, ha van egy kocsihajtótok, akkor másvalaki is tisztában van azzal, hogy hol jártok. Valakinek mindig ott van a szeme rajtatok.

Ez a személy Dáruka, aki jól ért a járművek szereléséhez és nem meglepő, hogy ez a jelentése a nevének is.

Most pedig nézzük meg, hogy Krisna bensőséges társai közül ki a második személy. Ő Uddhava, Krisnának egy nagyon különleges barátja. Mielőtt Krisna elhagyta ezt a bolygót, Uddhavának furcsa érzése támadt, hogy már nincs túl sok ideje hátra, így alázatosan megkérte Krisnát: „Összefoglalnád kérlek még egyszer, hogy mi a legfontosabb az életben?” És ekkor Krisna elismételte tanításainak a végkövetkeztetését az Uddhava-gítában. Ezek a Bhágavata-purána 11. énekének rendkívül tömör és jelentőségteljes tanításai.

Uddhava szintén nagyon bensőséges barátja Krisnának, aki néha még a hírvivő szerepét is játssza. Mivel nagyon hasonlít Krisnára, amikor Vrndávanba érkezett a gópík teljesen összezavarodtak: „Lehet, hogy visszatért szeretett Kirsnánk? Ó nem, ez csak Uddhava…” Uddhavára a különböző stílusok jellemzők, mint ahogy a Krisnával való kapcsolata is nagyon változó. Alapvetően baráti a viszonyuk és egy kicsit feljebbvalója is Krisnának, mint egy idősebb rokon, vagy barát, egy szerető barát. Érzitek a különbséget az egyszerű barát és a szerető barát között? Nagyon nagy a különbség!

„Az Úr Krisna sok-sok közeli társa közül Uddhavát tartják a legkiválóbbnak. A következő leírás őt mutatja be: „Teste feketés színű, akár a Jamuná folyó, és hasonlóan hűvös. Mindig olyan virágfüzérek ékesítik, melyeket előzőleg az Úr Krisna nyakában volt, és sárga selyemből készült ruhát visel. Két karja olyan, mint egy kapu két keresztrúdja, szeme olyan, mint a lótuszvirág, és ő a legfontosabb bhakta az Úr valamennyi társa közül. Ajánljuk hát tiszteletteljes hódolatunkat Uddhava lótuszlába előtt!”

Uddhava a következőképpen beszélt Srí Krisna transzcendentális tulajdonságairól: „Az Úr Srí Krisna, aki mesterünk és imádandó Istenségünk, az Úr Siva és az Úr Brahmá vezére és az egész univerzum irányítója, engedelmeskedik nagyatyja, Ugraszéna parancsainak. Ő a tulajdonosa sok millió univerzumnak, mégis egy parányi földért esdekelt az óceánhoz. S annak ellenére, hogy a bölcsesség óceánjához lehet hasonlítani, néha tőlem kér tanácsot. Végtelenül hatalmas és nagylelkű, mégis úgy hajtja végre tetteit, akár egy közönséges halandó.”

Látjátok, ez az, amit csodálunk, amit szeretünk Krisnában, hogy emberként jön el közénk.

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja, 36. fejezet

(Szvámí Tírtha, 2018.01.04-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Bhakták, akik az Úr védelmét és oltalmát élvezik

„Vrndávan egyik lakója egyszer így szólt az Úr Krisnához: „Kedves Krisnám, óh, Vrndávan boldogsága! Az anyagi léttől rettegve oltalmat kerestünk Nálad, hiszen Te teljes védelmet tudsz nyújtani nekünk! Tisztában vagyunk kiválóságoddal, ezért lemondtunk arról a vágyunkról, hogy felszabaduljunk, és lótuszlábad tökéletes oltalmába ajánlottuk magunkat. Hallottunk örökké fokozódó transzcendentális szeretetedről, így aztán önként átadjuk magunkat transzcendentális szolgálatodnak.” Ez a kijelentés egy olyan bhaktától származik, aki az Úr Krisna védelme alatt áll, s akit Ő oltalmaz.”[1]

Látjátok épphogy elhagytuk a semleges szintet, és máris a szolgai kapcsolatnál járunk. És itt van a kulcsa ennek a következő szintnek: „Hallottunk örökké fokozódó transzcendentális szeretetedről, így oltalmat kerestünk Nálad. Még nincs meg bennünk ez a szeretet Irántad, csak hallottunk róla.” Ti hallottatok már a Krisna iránti örökké fokozódó transzcendentális szeretetről és ragaszkodásról? Igen, mintha hallottunk volna valamit róla. Ezért készen állunk oltalmat venni ennél a folyamatnál, az ácsárjáinknál és ebben az elhívásban, mivel a hit: a Rádhá és Góvinda közötti egyre növekvő szeretet dicsőítéséből meríthető boldogság. 

Itt egy nagyon szép példáját említik az Úr Krisna lótuszlábainál történő menedékvételnek, mégpedig Kálija mérgeskígyó személyében: 

„Amikor Krisna megbüntette Káliját, a Jamunában élő fekete kígyót, és megállás nélkül rugdosta a fejét, Kálija magához tért, s elismerte: „Drága Uram! Annyi sértést elkövettem Ellened, Te mégis olyan kedves vagy hozzám, hogy fejemet lótuszlábad nyomával jelölted meg. Ez ugyancsak arra példa, amikor valaki oltalmat keres Krisna lótuszlábánál.”

Látjátok ez azoknak a bhaktáknak a csoportja, akiket az Úr védelmez. 

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja, 36. fejezet

(Szvámí Tírtha, 2018.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

Ma egy nagyon kedves régi jó barátom társaságában töltöttem a napot, aki Sríla Paramadvaiti Mahárádzs tanítványa. Amerikából származik és már régóta tiszteletbeli magyarként él hazánkban, tökéletesen beszéli a nyelvet, ami már önmagában egy csoda. Jógaoktató és Magyarországon kapott avatást. Tehát ez a kedves barátom nemrégiben indult haza Indiából és útban Magyarországra megállt egy kicsit Szófiában.
Látjátok ez az egyik előnye a bhaktaságnak, hogy a világ minden részén lesznek barátaitok és ez egy nagyon nagy érték. Viszont fontos az is, hogy ne a múltbéli emlékeinkben, és ne a vágyott jövőben, hanem az örök boldog jelenben éljünk.
Ezért folytassuk tovább a lelki tudománnyal kapcsolatos tanulmányainkat, ami nem csak elméleti, hanem egy élő tapasztalati dolog. Reggel a Legfelsőbb iránti szolgálatkész hangulatról beszélgettünk, ami így folytatódik.
Sríla Rúpa gószvámí azt mondja: „Az Úrral szolgai viszonyban lévő bhaktákat négy csoportra oszthatjuk: kijelölt szolgák (például az Úr Brahmá és az Úr Siva, akiket a szenvedély és a tudatlanság anyagi kötőerőinek irányítására jelöltek ki), azok a szolgai viszonyban lévő bhakták, akiket az Úr védelmez, azok a bhakták, akik mindig az Úr társai, valamint azok, akik csupán az Úr nyomdokait követik.“
Tehát erről fogunk ma tanulni. Kinevezett szolgálók.
„Amikor egyszer Dzsámbavatí, Krisna egyik felesége barátnőjével, Kálindível beszélgetett, így faggatta őt:
Ki az a személyiség, aki körüljárja a mi Krisnánkat?
Ő Ambiká, aki az univerzumban mindenre felügyel — felelte Kálindí. Dzsámbavatí tovább kérdezősködött:
Ki az a személyiség, aki remeg Krisna láttán?
Az Úr Siva — válaszolta Kálindí.
Ki az, aki imákat ajánl Neki? — kérdezte ezután Dzsámbavatí.
Az Úr Brahmá — felelte Kálindí.
Ki az, aki a földre roskadva mutatja ki a tiszteletét Iránta? — kérdezte ekkor Dzsámbavatí, és Kálindí így felelt:
Ő Indra, a mennyek királya.
És ki az, aki a félistenekkel együtt érkezett, s velük nevet?
Ő a bátyám, Jamarádzs, a halál ura — válaszolta Kálindí.
„Ez a beszélgetés bemutatja azokat a félisteneket — köztük Jamarádzsát is —, akik olyan szolgálatot végeznek, melyet az Úr jelölt ki számukra. Adhikrta-dévatáknak, olyan félisteneknek nevezik őket, akiket egy bizonyos területre jelöltek ki, hogy ott végezzenek szolgálatot.”
Természetesen ez Szófiában nem történhet meg, mivel a ti Maháprabhutok nagyon jól ismer benneteket. Ha valamilyen extázisból kifolyólag mégsem ismerne fel titeket, meg fogja kérdezni, hogy: „Ki ez a bhakta, aki virágot hozott Nekem?” Mire az ásram vezetője Tulaszí azt mondja majd Krisnának: „Ő ez és ez a bhakta.” „Ki az a másik bhakta, aki olyan szépen énekel Nekem?” mire Tulaszí azt fogja felelni: „Ő Param.” Majd Krisna tovább érdeklődik: „Ki az aki kint főz a konyhámban?” mire Tulaszí azt mondja: „Ő Prijá, aki most abbahagyta a könyvek árusítását, a szankírtant, hogy főzhessen Neked.” „És ki ez a másik gópí, akit már olyan régóta nem láttam?” „Ő a mi Rágicskánk, aki Magyarországról tért haza.” „És ki ez a nagyon kedves bhakta, aki annyira szeret engem?” „Ő Valyo, épp a mantráit zengi és lelkes gyakoroló.” És persze még sok bhaktát sorolhatnánk, végtelen a lista, mivel bhakták százai és ezrei vannak itt Maháprabhu szolgálatában.
Ez valóban így van, mivel ma csak 30-40 embert látunk itt, de a bolgár puránában majd azt fogják írni, hogy: „A 21.század elején volt egy nagyon erőteljes kis közösség Szófiában, ahol több ezren csatlakoztak Krpadhám mindent elsöprő kírtanjához.” Esetleg Maháprabhu az extázistól könnyes szemekkel megkérdi majd, hogy: „Ki ez a kedves bhakta akinek ma van a születésnapja?” Ő a mi Kripadhámunk, dzsáj hóóóó! És ez az igazság, ez a mi valóságunk! Ez nem csupán 20-30 emberre korlátozódik, hanem valójában százak és ezrek ülnek itt. Az odaadás matematikája nagyon különleges. Azt gondolhatjátok, hogy egy, meg egy az kettő, de ez tévedés. Egy meg egy az minimum három. Egyszer vagytok ti, egyszer a másik bhakta, plusz még a közöttetek lévő szeretetteljes szolgálatkész hangulat. Az egységben, a harmóniában a kicsi is megsokszorozódik, a diszharmóniában, a bizalmatlanságban pedig még az erős is gyenge lesz. Ezért kérlek becsüljétek meg amitek van! Akkor a helyi puránában majd arról olvashatunk, hogy: „A 21. század kezdetén volt egy nagyon erőteljes kis közösség Szófiában, ahol több ezren gyűltek össze Maháprabhu szolgálatában.”
Ezek a kinevezett szolgálók. Ezért kérlek, váljatok alkalmassá, hogy benneteket is bevonhassanak majd egy adott fajta szolgálatba.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)  

Hogy lehetséges-e túlzott módon szolgálnunk Krisnát…? Tudjátok néha múrti formát öltve jelenik meg közöttünk, hogy elfogadja szolgálatainkat. Egyszer egy nagyon szépen működő mátádzsí ásramban történt a következő eset. Mint tudjátok, egy ásramban minden nagyon-nagy körültekintéssel zajlik, máskülönben összeomlana az ott működő rendszer. Általában a konyha igényli a legnagyobb felügyeletet, mert ha nem vagyunk elég figyelmesek és az első nap elhasználjuk az összes bhógát a felajánláshoz, akkor másnap már nem lesz miből főznünk. Tehát nagyon előrelátónak és beosztónak kell lennetek a konyhában. Amikor Gurudév ásramjában a bhakták összeírták a bevásárló listát és megmutatták Neki, azt mondta: „Három karfiol?! Nem, csak egyet vegyetek!” Így a vele való vásárlás egyrészt nagyon kedves, másrészt igencsak nehéz volt, mivel nagyon szigorúan, a lista felét majdnem mindig kihúzta.

De visszatérve az eredeti történetünkhöz: ebben az ásramban szigorú rendben zajlott minden, beosztással éltek és kellően vigyáztak a megvásárolt bhógára. Azonban történt egyszer, hogy egy vendég matadzsí érkezett külföldről, aki hozta a saját kis múrtijait is, Rádhá-Ramant. Szépen szolgálta a saját múrtijait, akikkel nagyon bensőséges viszonyban volt. Viszont tudta, hogy Krisna múrtija (Rámana) nagyon szereti a reggeli édességet, ezzel szokta kezdeni a napot. Szóval próbálta itt az új helyen is szépen ellátni Rádhá-Ramant, beosonva a konyhába és felhasználva az egész napi vaj adagot, ami félre volt téve, majd kis cukrot meg ezt meg azt tett még hozzá és felajánlotta az egészet az ő szeretett Krisnájának. Tehát ennyire szerette kedvesen szolgálni drága Urát. Na ezekután megérkezett a szakács, aki keresgélve így szólt: „De hol a vaj?!’

Odáig fajult a történet, hogy minden nap egyre több vaj hiányzott. S a mi kedves gópínk addig fokozta szeretett Góvindájának az imádatát, hogy a múrti elkezdett egyre nehezebb és nehezebb lenni, ezt érzékelte a Mátádzsínk is és így szólt: ‘Ó, Ő nagyon szereti az édességeket, amiket készítek Neki.’

Tudom, hogy ti nagyon szépen követitek az útmutatásokat és mindent próbáltok betartani, amit a leckéken hallotok, de kérlek osszátok be a vajat, amit használtok.

Védavid: Mi van, ha Krisna csente el a vajat?

Gangá Mátá: Jó kifogás!

Szvámí Tírtha: Erre a kérdésre akkor tudnál válaszolni, ha te vezetnél egy ásramot és neked kellene beosztanod a vajat, amit használtok. Természetesen minden az isteni akarat szerint működik. Viszont onnan indultunk ki, hogy túlzott gondoskodás. Valójában, a többlet nem a vaj illetve a cukor, amit hozzáadunk. A többlet, a szeretetünk és ezt soha nem lehet túladagolni, túlzásba vinni, ez soha nem lesz terhes a kedves Urunk számára. Mivel a tiszta odaadás ismeri a szeretet valamennyi titkát. Ez a nagyon intelligens szolgálat mindig szem előtt tartja Krisna vágyait, hangulatát. Az egyetlen kérdés csupán az, hogy Ő így szereti-e a dolgokat vagy sem?

Már sokszor meséltem azt a történetet, amikor egy gópa Krisna bal lábát masszírozta éppen. Nagy odaadással masszírozta már egy fél órája, miközben Krisna  jóga-nidrába merült. Majd azt gondolta ez a gópánk: ‘Most már befejeztem a bal lábának a masszírozását, így áttérek a jobb lábára, hiszen így lesz teljes a szolgálatom.’ Tehát, nagyon gyengéden abbahagyta a bal láb masszírozását és óvatosan megérintette Krisna jobb lábát. Mire Krisna résnyire kinyitotta a szemét és így szólt: „Ne, menj vissza a balhoz.” Szóval, ahogy Ő szeretné, úgy kell tennünk a dolgokat. Előfordul, hogy néha javasol dolgokat és el kell fogadnunk azt, ahogyan Ő szeretné. Ez alól a szabály alól csak nagyon kevés bhakta képez kivételt, amikor a szolga vágya erősebb és legyőzi Krisnát.

(Szvámí Tírtha, 2018.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)  

Sjáma Tulaszí: Segítenél megvilágítani, hogy mi a különbség a következő két hozzáállás között? Az egyik az, amikor mások lelki fejlődése érdekében szolgáljuk őket (például praszádával kínálva emelkedhetnek lelkileg), a másik pedig az, amikor olyanok vagyunk, mint a gyermekéről gondoskodó édesanya, aki mindentől megóvja és egyben mindenben megakadályozza gyermekét.

Szvámí Tírtha: Tehát túlságosan gondoskodó?

Sjáma Tulaszí: Igen, túl gondoskodó.

Szvámí Tírtha: Ez nagyon egyszerű. Ha az ösztönök vezérelnek, akkor az utóbbi típusba tartozol. Ha bölcsek vagytok, akkor a másik hozzáállás jellemző rátok, értük cselekedtek, mely néha meglehetősen kegyetlennek tűnhet. Ha a természetet, az állatvilágot vesszük alapul, akkor különböző típusú szülői szeretettel, szolgálatkész hozzáállással találkozunk. Például a kutyamama egy darabig alázatosan tűri a kiskutyák mindenféle szeszélyét, de miután túlságosan harapósak lesznek, akkor kilöki őket az alomból. Erre azt mondhatnánk, hogy ez igencsak kegyetlen dolog, de ezáltal válnak erőssé, önállóvá és így tudnak majd élelmet szerezni maguknak, nem csak az anyjuk tejét és vérét szívják. A túlzott gondoskodás, úgy hiszem egy igen ösztönös dolog, amikor uralkodni akartok a másikon, és ez a legjobb módja annak, hogy elrontsátok őket.

Mindig függeni fognak tőletek. Viszont ha bölcs szülők vagytok, akkor néha ki kell löknötök a gyermekeiteket a “szülői fészekből”, mellyel egyben szabaddá, önjáróvá is teszitek őket.

Hozzászólás: Természetesen szeretettel téve mindezt.

Szvámí Tírtha: Igen, az ő érdekükben, hogy megerősödjenek és szembe tudjanak nézni a valós élet adta nehézségekkel. Ezért azt mondják, hogy: „Érted és veled kész vagyok mindent megtenni, de helyetted semmit.”

Csakórí kérdése: Krisna esetében beszélhetünk-e túlzott gondoskodásról, túlzott szolgálatról?

Szvámí Tírtha: Túlzottan szolgálni Krisnát? ‘Ó, ma túldzsapáztam magam.’ Szóval a válasz, igen lehetséges. Ezért kell vigyáznunk, hogy ne váljunk bosszantó szolgává a Jóisten számára. Tisztában kell lennetek a határaitokkal, mikor kedves és mikor terhes a jelenlétetek. Bár, ti igazán méltók vagytok az üdvösségre, mégis néha adjatok némi szünetet Krisnának is.

Ezt megérthetjük Rúpa gószvámí következő magyarázatából, ahol különböző szinten lévő bhaktákról beszél, nem csak a szolgálatkészség, hanem a raszák tekintetében is. Mindenkinek egy adott rangsor, az őt megillető pozíció szerint ildomos cselekednie, és nem többet, nem túlbuzgón, nem átugorva ezeket a szinteket. Tudniillik ez egy tudatosan felépített rendszer, ahol mindenkinek meg kell valósítania, be kell tölteni az általa vállalt feladatot, kötelezettséget. Máskülönben káosz lesz. Például, ha azok a bhakták, akik virágfüzért készítenek Krisnának, kissé túlgondolnák ezt a szolgálatot és két tonna virágból szeretnének fűzni – nos, természetesen ezt a terhet Ő könnyűszerrel elbírja, mégis lehet, hogy kicsit nehéz lenne Neki. Vagy például, ha elkezdenék felcserélgetni a szolgálatokat, végül senki sem tudná, hogy mit kell tennie, kész katasztrófa lenne. Természetesen, lelki vonatkozásban minden harmonikus, gördülékeny és a fejlődésről szól, bár előfordulhatnak apróbb… nos, nem mondanám, hogy kellemetlenségek, inkább módosítások, amik bizonyos visszahatással járnak. Tehát ez egy élő, eleven dolog. Viszont Rúpa gószvámí leírásában az is megtalálható, hogy ezek a különböző szolgálatokat végző csoportok mindig egy felsőbb vezető irányítása alatt állnak, így biztosítva azok harmóniáját és egységét.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Legutóbb onnan kezdtük beszélgetésünket, hogy a Hold tele van vágyakkal. Amikor a Holdistenben a legfőbb vágy megfogant az az volt, hogy csatlakozhasson Krisna táncos kedvteléséhez a rasza-lílához. Aztán teljesen zavarba jött, hogy mit is tegyen, hogy közelebb kerüljön  Krisnához? Eszébe jutott ez a vers a Bhágavata-puránából: akámah szarva-kámó vá, móksa-káma udára-dhíh – ‘Csak a Legfelsőbb boldogsága tesz engem is boldoggá – ezért szeretnék közelebb kerülni Krsna liláihoz. De akkor most mit kell tennem?’ Ezért megvitatta ezt a kérdését a szentéletű bhaktákkal: „Kérlek, mondjátok meg, hogy most mit tegyek? Én az égen vagyok, nagyon távol a líláktól. Mit tegyek? Néha egy szempillantásnyira megláthatom Krisna és a gópík táncát, ami olyan elbűvölő, hogy elkezdek megolvadni, a testem egyszerűen ellágyul, és telihold formám félholddá alakul. Mit tegyek tehát, kérlek mondjátok meg, hogyan kerülhetek közelebb Krisna líláihoz?”

Majd a szentéletű bhakták ezt felelték: „Ó, Krisna nagyon kiváló táncos, színész, s mint ilyennek, neki is mindig van jelmeze, mellyel átváltozik és ennek legfontosabb eleme a pávatoll. Mivel kedves Hold, te férfi vagy, nem léphetsz be a rasza-táncba. Gópésvar Mahádév (Síva) az, aki megvédi a rasza-táncot azoktól, akik szeretnének belépni oda. Ő maga is férfi, de még neki is át kellett változtatnia nőire a testét ahhoz, hogy betölthesse azt a szerepet, hogy ő legyen a szent dháma, a rasza-tánc szent helyszínének az oltalmazója. Tehát még ehhez a kapuőr szerephez is át kell formálódnotok, meg kell változtatnotok magatokat; hogy a körbe való belépésről ne is beszéljünk. Értitek, ez a transzformáció. Az Úr Síva mindig holdsarlót visel a hajkoronájában. És Gópésvar Mahádév, mint a szent dháma kapuőre, bár gópí formát öltött, mégis ott hordja a félholdat a hajában. Nos, így talán elégedetté tudtunk tenni ezzel a válasszal.”

„Nem”, felelte Csandra: „Nem, nem és nem! Nekem ennyi nem elég! Úgy érzem, mint akit kirekesztettek ebből a kedvtelésből. Kérlek adjatok egy másik tanácsot is!” Erre így szóltak: „Rendben, ha szeretnél közelebb kerülni, akkor pávatollá kell változnod.” A Holdisten pedig megfogadta ezt a tanácsot. A fénylő Telihold pávatollá változott és amikor Krisna megpillantotta ezt a gyönyörű kiegészítőt, azonnal a Hajába tűzte. S azon az éjjelen valamennyi gópí túlfűtött hangulattal volt eltelve és különlegesen erős vonzalmat érzett Krisna iránt, ettől az új pávatolltól. A Telihold pedig sokkal boldogabban ragyogott az égen, mert még bensőségesebb bebocsátást kapott Krisna líláiba. Akámah szarva-kámó vá, móksa-káma udára-dhíh/ tívréna bhakti-jógéna jadzséta purusam param[1] – „Aki fejlettebb értelemmel rendelkezik — akár tele van mindenféle anyagi vággyal, akár mentes azoktól, akár a felszabadulásra vágyik —, annak minden eszközzel a legfelsőbb egészet, az Istenség Személyiségét kell imádnia.”

És hogy befejezzük a mai olvasmányunkat, engedjetek meg még egy idézetet Rúpa-gószvámí: Az odaadás nektárja című művéből: „Az Úrral szolgai viszonyban lévő bhaktákat négy csoportra oszthatjuk: kijelölt  szolgák (például az Úr Brahmá és az Úr Síva, akiket a szenvedély és a tudatlanság anyagi kötőerőinek irányítására jelöltek ki), azok a szolgai viszonyban lévő bhakták, akiket az Úr védelmez, azok a bhakták, akik mindig az Úr társai, valamint azok, akik csupán az Úr nyomdokait követik”[2].

Tehát mi is volt a definíciója a szolgai kapcsolatnak? Segítsetek kérlek már nem emlékszem.

Krisna-prijá: A Krisna iránti folyamatos vonzódás és ragaszkodás.

Szvámí Tírtha: Helyes! Látjátok, mi egy szisztematikus rendszerű lelki iskolába tartozunk.

(folytatása következik)

1. Bhágavata-purána, 2.3.10.
2. Az odaadás nektárja, 36. fejezet

(Szvámí Tírtha 2018. 01. 04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Jelenleg épp az áldó telihold időszakában vagyunk, és a Hold, ó, ő nagyon vágyakozó. Mitévők legyünk, ha tele vagyunk vágyakkal? Kérlek ne idézzétek nekem tüstént a Bhágavata- puránából azt, hogy: akámah szarva-kámó vá  móksa-káma uráda-dhíh  tívréna bhakti-jógéna   jadzséta purusam param[1]. (Aki fejlettebb értelemmel rendelkezik — akár tele van mindenféle anyagi vággyal, akár mentes azoktól, akár a felszabadulásra vágyik —, annak minden eszközzel a legfelsőbb egészet, az Istenség Személyiségét kell imádnia.)Ugye pont ezt szerettétek volna ti is mondani?
Mindenesetre a Bhágavata- purána nagyon gyakorlatias. Nem egy elméleti, fellegekben járó valami, hanem rendkívül gyakorlatias szentírás. Sukadév gószvámí és a Bhágavata-purána jól ismeri az emberi lélek természetét, mert a következőképp ír le bennünket. Akámah szarva-kámó vá – vagy egyáltalán nincs bennünk káma, ami fölöttébb ritka; vagy az összes lehetséges vágy megtalálható bennünk; vagy csak egyetlen vágyunk van már, ami a felszabadulás, móksa-káma… Tehát az emberek ebbe a három kategóriába sorolhatók: vagy vágy nélküliek, vagy az összes vágy megtalálható bennük, vagy csupán egyetlen vágyuk van. Akámah szarva-kámó vá  móksa-káma uráda-dhíh – akármelyik vágy él is bennünk, a szentírások azt javasolják, hogy tívréna – szomjúhozzunk a Legfelsőbb szolgálatára. Tívréna bhakti-jógéna – odaadással szomjazzuk a Legfelsőbb szolgálatát, mert ily módon kapunk viszonzást, így részesülhetünk mindenben.
Ne feledkezzetek meg erről! Ne gondoljátok azt, hogy ha vannak még vágyaitok, akkor már nincs esélyetek az üdvösségre. Igenis van lehetőségünk tovább fejlődni, feljebb emelni a szintet. Tívréna bhakti-jógéna – intenzív vágyakozással, őszinte elkötelezettséggel, odaadással kell szolgálnunk a Legfelsőbbet. Így számíthattok arra, hogy majd létrejön a transzformáció. Ha ma még nincsenek vágyaitok, viszont az átalakulás megtörténik veletek, mi az amire számíthattok?
Bhagavat-praszád: Lesz vágyunk a szolgálatra.
Szvámí Tírtha: Igen, lesz jó sok vágyatok, és ha közben létrejön az átalakulás, akkor mi fog történni?
Bhagavat-praszád: Utána már csak egy vágyunk lesz.
Szvámí Tírtha: Nem, nem lesznek vágyaitok. Ez a semleges szint. Az anyagi ambícióktól a semleges szintre fogtok kerülni. És ha már csak egy vágyatok van, ami a felszabadulás, akkor mi fog történni?
Válasz: Elnyeritek.
Szvámí Tírtha: Igen és még tovább is juttok. Amint tovább haladtok, automatikusan teljesülni fognak korábbi vágyaitok, viszont már jelentőségüket fogják veszíteni. Ez a transzformáció lényege, valami megváltozik, megtisztulnak a vágyak, vagy mondhatjuk azt is, hogy eltűnnek.
Ezért kell a mi tökéletes Urunkat imádni! Egy tökéletes példát kell követnünk. És mi motivál, mi az egyetlen célja egy tiszta bhaktának? Az Isteni Pár szolgálata és elégedettsége. Ezért ez a nagyon finom gyakorlat fog majd segíteni bennünket, hogy ugyanezeket a tulajdonságokat, ugyanezeket a törekvéseket elérjük. Ezért hangsúlyozzuk, hogy mennyire létfontosságú a megfelelő társulás. Ha iszákosokkal társultok, akkor ti is azzá váltok, mert az a minta fog hatni rátok. Ha pedig szentekkel társultok, akkor a szent eszmények azok, amik hatni fognak rátok. Úgy hiszem ez egyértelmű. Ugye?

(folytatása következik)

1.Srímad Bhágavatam  2.3.10.