Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)  

Hogy lehetséges-e túlzott módon szolgálnunk Krisnát…? Tudjátok néha múrti formát öltve jelenik meg közöttünk, hogy elfogadja szolgálatainkat. Egyszer egy nagyon szépen működő mátádzsí ásramban történt a következő eset. Mint tudjátok, egy ásramban minden nagyon-nagy körültekintéssel zajlik, máskülönben összeomlana az ott működő rendszer. Általában a konyha igényli a legnagyobb felügyeletet, mert ha nem vagyunk elég figyelmesek és az első nap elhasználjuk az összes bhógát a felajánláshoz, akkor másnap már nem lesz miből főznünk. Tehát nagyon előrelátónak és beosztónak kell lennetek a konyhában. Amikor Gurudév ásramjában a bhakták összeírták a bevásárló listát és megmutatták Neki, azt mondta: „Három karfiol?! Nem, csak egyet vegyetek!” Így a vele való vásárlás egyrészt nagyon kedves, másrészt igencsak nehéz volt, mivel nagyon szigorúan, a lista felét majdnem mindig kihúzta.

De visszatérve az eredeti történetünkhöz: ebben az ásramban szigorú rendben zajlott minden, beosztással éltek és kellően vigyáztak a megvásárolt bhógára. Azonban történt egyszer, hogy egy vendég matadzsí érkezett külföldről, aki hozta a saját kis múrtijait is, Rádhá-Ramant. Szépen szolgálta a saját múrtijait, akikkel nagyon bensőséges viszonyban volt. Viszont tudta, hogy Krisna múrtija (Rámana) nagyon szereti a reggeli édességet, ezzel szokta kezdeni a napot. Szóval próbálta itt az új helyen is szépen ellátni Rádhá-Ramant, beosonva a konyhába és felhasználva az egész napi vaj adagot, ami félre volt téve, majd kis cukrot meg ezt meg azt tett még hozzá és felajánlotta az egészet az ő szeretett Krisnájának. Tehát ennyire szerette kedvesen szolgálni drága Urát. Na ezekután megérkezett a szakács, aki keresgélve így szólt: „De hol a vaj?!’

Odáig fajult a történet, hogy minden nap egyre több vaj hiányzott. S a mi kedves gópínk addig fokozta szeretett Góvindájának az imádatát, hogy a múrti elkezdett egyre nehezebb és nehezebb lenni, ezt érzékelte a Mátádzsínk is és így szólt: ‘Ó, Ő nagyon szereti az édességeket, amiket készítek Neki.’

Tudom, hogy ti nagyon szépen követitek az útmutatásokat és mindent próbáltok betartani, amit a leckéken hallotok, de kérlek osszátok be a vajat, amit használtok.

Védavid: Mi van, ha Krisna csente el a vajat?

Gangá Mátá: Jó kifogás!

Szvámí Tírtha: Erre a kérdésre akkor tudnál válaszolni, ha te vezetnél egy ásramot és neked kellene beosztanod a vajat, amit használtok. Természetesen minden az isteni akarat szerint működik. Viszont onnan indultunk ki, hogy túlzott gondoskodás. Valójában, a többlet nem a vaj illetve a cukor, amit hozzáadunk. A többlet, a szeretetünk és ezt soha nem lehet túladagolni, túlzásba vinni, ez soha nem lesz terhes a kedves Urunk számára. Mivel a tiszta odaadás ismeri a szeretet valamennyi titkát. Ez a nagyon intelligens szolgálat mindig szem előtt tartja Krisna vágyait, hangulatát. Az egyetlen kérdés csupán az, hogy Ő így szereti-e a dolgokat vagy sem?

Már sokszor meséltem azt a történetet, amikor egy gópa Krisna bal lábát masszírozta éppen. Nagy odaadással masszírozta már egy fél órája, miközben Krisna  jóga-nidrába merült. Majd azt gondolta ez a gópánk: ‘Most már befejeztem a bal lábának a masszírozását, így áttérek a jobb lábára, hiszen így lesz teljes a szolgálatom.’ Tehát, nagyon gyengéden abbahagyta a bal láb masszírozását és óvatosan megérintette Krisna jobb lábát. Mire Krisna résnyire kinyitotta a szemét és így szólt: „Ne, menj vissza a balhoz.” Szóval, ahogy Ő szeretné, úgy kell tennünk a dolgokat. Előfordul, hogy néha javasol dolgokat és el kell fogadnunk azt, ahogyan Ő szeretné. Ez alól a szabály alól csak nagyon kevés bhakta képez kivételt, amikor a szolga vágya erősebb és legyőzi Krisnát.