Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.04. szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Árádhaná kérdése: Mit gondolsz a legfontosabbnak a púdzsával kapcsolatban?
Szvámí Tírtha: Krisna szolgálói gyakorlatilag állandóan valamiféle tevékenységgel vannak elfoglalva. Vizet visznek Neki, előkészítik a bételdiót, kimossák a ruháit, üzeneteket hoznak-visznek stb. Viszont mi a helyzet velünk? Bennünket rengeteg más dolog foglal le. Pörgetjük  a YouTube-csatornákat, vagy éppen  számtalan más ostoba dologgal foglalkozunk, ezért fontos, hogy időnként legyen közöttük néhány eszményi szolgálat is. Hivatalosan kétféle módon lehet Krisnának, Istennek szolgálatot végezni: az egyik a jagja,  a másik pedig a púdzsá. A jagja egy közösségi esemény, áldozati szertartás, a púdzsá pedig személyes, a múrtiknak végzett bensőséges szolgálat. A jagja esetében a legkedvezőbb az, ha minél többen gyűlünk össze, hogy felajánljuk fohászainkat, szent himnuszokat zengjünk, gabonát szórjunk az áldozati tűzbe, és így számtalan áldás száll majd a résztvevőkre. A púdzsá ellenben egy olyan személyes kifejezésmód Krisna felé, amikor mintegy vendégként meginvitáljátok Őt az otthonotokba és kedveskedtek Neki, vagy mintha ti mennétek el Őhozzá. Amikor vendégségbe indultok, akkor az a szokás, hogy visztek valamit ajándékba. Ha Krisnához mentek, kérlek akkor is mindig tegyetek ugyanígy, vigyetek Neki valamit.
A púdzsá pedig az, amikor: hozok némi vizet, füstölőt, kis virágot, hogy felajánljam Neked, mert szeretnélek boldoggá és elégedetté tenni ezekkel. Általában, amikor egy nagyon kedves barátunkhoz megyünk, akkor sem szoktunk másodosztályú, dolgokat vinni, csakis igényes és értékes ajándékokat. Ezért Bhaktivinód Thákur a következőket javasolja számunkra: „A rendelkezésetekre álló legjobb minőségű vizet és tüzet ajánljátok fel.” Ugyanis általában ezeket az alap elemeket ajánljuk vissza a Mindenség forrásának, Krisnának. És mi a legszebb tűz és víz amivel rendelkezünk? Szemeink lámpásának fénye, és könnyeink vize. Ezeket kell elhoznunk Neki. Ez a púdzsá lényege. Ezeket hozzátok el, a legjavatokat.
Amikor ily módon végzitek a púdzsát, akkor a ghí lámpás kanóca segít megérteni, hogy mit jelent az extázis, mi az igazi lelki boldogság. Mint tudjátok Maháprabhu egyik nevének a jelentése az, hogy Kiváló Táncos, és bár Ő mindig táncol, néha ezt nem látjuk és azt gondoljuk, hogy Ő csak ott áll mozdulatlanul az oltáron. Gondolkoztatok már azon, hogy milyen nehéz is lehet az örökkévalóságig így állni?
Hozzászólás: Tapaszja.
Szvámí Tírtha: Nem, ez nem tapaszja, hanem extázis, ez a préma. Néhány jógi szintén ugyanígy, magasba tartott karokkal áll mozdulatlanul, mondjuk 12 éven át. Mindeközben elsorvad a karjuk, amíg az ujjaikat ökölben tartják és a körmük belenő a tenyerük húsába. Na ez a tapasz. Viszont Maháprabhu esetében extázisról van szó.
Hiszen Maháprabhunk mindig táncol és amikor a ghí lámpás lángján keresztül tekintetünk Rászegeződik, úgy tűnik, hogy Ő csak táncol, és bármi is legyen a lángok mögött, az is vele táncol. Ily módon a púdzsá, a ghí lámpás felajánlása, az egyik módja annak, hogy meglássuk a valóságot, hogy Maháprabhunk mindig táncol. Tehát kérdésedre válaszként, csak ezt a kis apróságot lehet elmondani a púdzsával kapcsolatban.
Természetesen a púdzsá egy nagyon bensőséges, személyes dolog, melyet egy életen át tapasztalunk. Valójában ez a fajta bensőséges imádat, nem csak azt jelenti, hogy leborulunk az oltár előtt és végzünk pár rituális fogást, illetve lépést, hanem nekünk folyamatosan a púdzsában kell élnünk. Ezért azt mondják, hogy nem elég pusztán azokat a dolgokat megtenni, amiket szeretünk, hanem inkább éljünk aszerint, hogy bármit is teszünk, azt tegyük szeretettel. Tehát ezt jelenti a púdzsá, és így akkor az már nem egyszerű tevékenység lesz, hanem szolgálat. Ez egy nagyon misztikus átalakulás. Nagyon hasonlít egymásra az, ahogy egy bhakta és egy nem bhakta ássa a kertjét: míg az egyik hétköznapi dolgot folytat, addig a másik odaadó szolgálatot végez. Mindannyiunknak megvan a lehetősége arra, hogy a hétköznapi tevékenységeinket felemeljük az odaadó szolgálat szintjére, ahol az már összekapcsolódik Istennel, és életünk Isten felé való törekvésének eszközévé válik.
Tehát a púdzsá személyes, a jagja pedig közösségi aktus. Melyik jagja, ami leginkább javasolt a számunkra? A szankírtan-jagja. Igen! Ne feledkezzetek meg arról, hogy a Szent Nevek együttes zengése szintén jagja. Ez is egy áldozat a Legfelsőbb Úr elégedettségéért. A titkos tanítások megemlítik, hogy volt egyszer egy pap, aki megkérdezte a gyülekezettől: „Milyen áldást szeretnétek kapni? Miközben a mantráimat zengem, majd ezeket az áldásokat fogom kérni rátok.” Tehát a szankírtan-jagja azt jelenti, hogy minden áldást elnyerhettek általa. Mondjátok meg pontosan, hogy milyen áldásokat szeretnétek, például, ha sziddhikre, vagy anyagi gyarapodásra, vagy egy éven belüli teljes Föld feletti uralomra vágytok, lehetséges? Vagy inkább a szolgák szolgáinak az alázatos szolgáivá szeretnétek válni? Kérlek pontosítsátok a vágyaitokat.