Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.04. szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Végül pedig ismerkedjünk meg az Úr követőivel: „Azokat, akik szüntelenül az Úr személyes szolgálatát végzik, anugáknak, követőknek nevezik. Ilyen követő például Szucsandra, Mandana, Sztamba és Szutamba. Mindannyian Dváraká városában élnek, és úgy öltöznek, valamint úgy ékszerezik fel magukat, akár az Úr többi társa. Az anugák sokféle szolgálatra kapnak megbízást. Mandana mindig napernyőt tart az Úr Krisna feje fölé. Szucsandra fehér csámarával (szőrből készült legyezővel) hűsíti az Urat, Szutamba pedig bételdióval kínálja Őt. Mindannyian kiváló bhakták, és szakadatlanul az Úr transzcendentális szerető szolgálatába merülnek. 

Ahogyan Dvárakában, úgy Vrndávanban is sok anuga él. A vrindávani anugák a következők: Raktaka, Patraka, Patrí, Madhukantha, Madhuvrata, Raszála, Szuvilásza, Prémakanda, Marandaka, Ánanda, Csandrahásza, Pajóda, Bakula, Raszada és Sárada.

A vrindávani anugák külsejéről a következő leírás számol be: „Hadd ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat Nanda Mahárádzs fia állandó társainak! Örökké Vrndávanban élnek, és testüket gyöngysorok, arany karkötők és karperecek ékesítik. Színük olyan, akár a fekete méheké és az arany holdé, s pontosan sajátos testi vonásaikhoz illően öltözködnek. Egyéni kötelességeiket Jasódá anya következő szavaiból ismerhetjük meg: Bakula, kérlek, mosd ki Krisna sárga ruháját! Várika, illatosítsd a fürdővizet aguruval! Te pedig, Raszála, készítsd el a bételdiót! Mindannyian láthatjátok, hogy Krisna közeledik. Nagy porfelhő kerekedett, és a teheneket már tisztán látni.”

       Az anugák közül Raktakát tartják a legfőbbnek. A következő leírás az ő külsejéről szól: „Sárga ruhát visel, és testének színe olyan, akár a zsenge fűé. Kiváló énekes, és mindig Nanda Mahárádzs fiát szolgálja. Legyünk mind Raktaka követői, s végezzük Krisna transzcendentális szerető szolgálatát!” Raktaka szavaiból, melyeket Raszadához intézett, megérthetjük, milyen ragaszkodás fűzi az Úr Krisnához: „Hallgass rám! Arra kérlek, tégy olyan helyzetbe, hogy mindig az Úr Krisna szolgálatát végezhessem, aki oly híres lett amiatt, hogy felemelte a Góvardhan-hegyet!”[1]

Krisna személyes szolgájának lenni egy nagyon szép meghívás. Gondoltatok valaha arra, hogy Krisna fürdővizébe valamilyen különleges illatot tegyetek? Vagy valami olyat hozni Neki, ami az Ő örömét szolgálja? Nem csak kötelességből imádni Krisnát, amikor púdzsát tartunk, vagy felajánlást végzünk. Nem, ez egy igazán személyes dolog. Milyen gyönyörű invitálás!

„A Krisna személyes szolgálatában álló bhakták mindig nagyon óvatosak, hiszen tudják: nem mindennapi dolog, hogy valaki az Úr Krisna személyes szolgája lehet. Az, aki még a hangyáknak is a tiszteletét ajánlja, akik az Úr szolgálatát végzik, örökké boldogok. Mit mondhatnánk akkor arról az emberről, aki közvetlenül Krisnát szolgálja? Raktaka egyszer így szólt magában: „Nemcsak Krisna az, akit Uramként imádatommal és szolgálatommal árasztok el: Krisna barátnőit, a gópíkat ugyanúgy imádom és szolgálom, mindazokkal együtt, akik az Úr szolgálatát végzik. Tudom, nagyon kell vigyáznom, nehogy túl büszke legyek arra, hogy az Úr egyik szolgája és bhaktája vagyok.” Ebből a kijelentésből megtudhatjuk, hogy a tiszta bhakták, akik valóban elmélyülten szolgálják az Urat, mindig nagyon óvatosak, és sohasem lesznek túlságosan büszkék a szolgálatukra.”

Majd Sríla Rúpa gószvámí tovább részletezi ezeknek a különböző szeretetteljes érzelmeknek az alfejezeteit. Végül így szól az utolsó bekezdés:

„Az Úr transzcendentális szerető szolgálatához ragaszkodó bhaktákról elmondhatjuk, hogy vagy meghódolt lelkek, vagy az odaadás tudományában fejlett lelkek, vagy olyan lelkek, akik teljesen átadták magukat a transzcendentális szerető szolgálatnak. Az ilyen bhaktákat ebben a sorrendben kezdőnek, tökéletesnek, illetve örökké tökéletesnek nevezik.”

Tehát maradéktalan és szüntelen meggyőződésünk kell legyen arról, hogy először kezdőnek, majd tökéletesnek, nem pedig csak félig tökéletesnek minősülünk. És melyik volt az utolsó? Örökké tökéletes. Tegnap még nem volt tökéletes a szolgálatunk, de mostantól az örökkévalóságig ennek szenteljük magunkat, ami annyit jelent, hogy végérvényesen. Szerencsére a múltunk ott már nem létezik, és sajnos a jövőnk sem. Az idő rejtett módon létezik, vagy mondjuk úgy, hogy egy lehetséges jövőbeni létezés van. A múltra vonatkozóan nincs idő, csak ez a jelen pillanat van. A múlt történelem, a jövő még rejtelem, de a jelen az ajándék.

(folytatása következik)

1.Az odaadás nektárja, 36. fejezet