Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Legutóbb onnan kezdtük beszélgetésünket, hogy a Hold tele van vágyakkal. Amikor a Holdistenben a legfőbb vágy megfogant az az volt, hogy csatlakozhasson Krisna táncos kedvteléséhez a rasza-lílához. Aztán teljesen zavarba jött, hogy mit is tegyen, hogy közelebb kerüljön  Krisnához? Eszébe jutott ez a vers a Bhágavata-puránából: akámah szarva-kámó vá, móksa-káma udára-dhíh – ‘Csak a Legfelsőbb boldogsága tesz engem is boldoggá – ezért szeretnék közelebb kerülni Krsna liláihoz. De akkor most mit kell tennem?’ Ezért megvitatta ezt a kérdését a szentéletű bhaktákkal: „Kérlek, mondjátok meg, hogy most mit tegyek? Én az égen vagyok, nagyon távol a líláktól. Mit tegyek? Néha egy szempillantásnyira megláthatom Krisna és a gópík táncát, ami olyan elbűvölő, hogy elkezdek megolvadni, a testem egyszerűen ellágyul, és telihold formám félholddá alakul. Mit tegyek tehát, kérlek mondjátok meg, hogyan kerülhetek közelebb Krisna líláihoz?”

Majd a szentéletű bhakták ezt felelték: „Ó, Krisna nagyon kiváló táncos, színész, s mint ilyennek, neki is mindig van jelmeze, mellyel átváltozik és ennek legfontosabb eleme a pávatoll. Mivel kedves Hold, te férfi vagy, nem léphetsz be a rasza-táncba. Gópésvar Mahádév (Síva) az, aki megvédi a rasza-táncot azoktól, akik szeretnének belépni oda. Ő maga is férfi, de még neki is át kellett változtatnia nőire a testét ahhoz, hogy betölthesse azt a szerepet, hogy ő legyen a szent dháma, a rasza-tánc szent helyszínének az oltalmazója. Tehát még ehhez a kapuőr szerephez is át kell formálódnotok, meg kell változtatnotok magatokat; hogy a körbe való belépésről ne is beszéljünk. Értitek, ez a transzformáció. Az Úr Síva mindig holdsarlót visel a hajkoronájában. És Gópésvar Mahádév, mint a szent dháma kapuőre, bár gópí formát öltött, mégis ott hordja a félholdat a hajában. Nos, így talán elégedetté tudtunk tenni ezzel a válasszal.”

„Nem”, felelte Csandra: „Nem, nem és nem! Nekem ennyi nem elég! Úgy érzem, mint akit kirekesztettek ebből a kedvtelésből. Kérlek adjatok egy másik tanácsot is!” Erre így szóltak: „Rendben, ha szeretnél közelebb kerülni, akkor pávatollá kell változnod.” A Holdisten pedig megfogadta ezt a tanácsot. A fénylő Telihold pávatollá változott és amikor Krisna megpillantotta ezt a gyönyörű kiegészítőt, azonnal a Hajába tűzte. S azon az éjjelen valamennyi gópí túlfűtött hangulattal volt eltelve és különlegesen erős vonzalmat érzett Krisna iránt, ettől az új pávatolltól. A Telihold pedig sokkal boldogabban ragyogott az égen, mert még bensőségesebb bebocsátást kapott Krisna líláiba. Akámah szarva-kámó vá, móksa-káma udára-dhíh/ tívréna bhakti-jógéna jadzséta purusam param[1] – „Aki fejlettebb értelemmel rendelkezik — akár tele van mindenféle anyagi vággyal, akár mentes azoktól, akár a felszabadulásra vágyik —, annak minden eszközzel a legfelsőbb egészet, az Istenség Személyiségét kell imádnia.”

És hogy befejezzük a mai olvasmányunkat, engedjetek meg még egy idézetet Rúpa-gószvámí: Az odaadás nektárja című művéből: „Az Úrral szolgai viszonyban lévő bhaktákat négy csoportra oszthatjuk: kijelölt  szolgák (például az Úr Brahmá és az Úr Síva, akiket a szenvedély és a tudatlanság anyagi kötőerőinek irányítására jelöltek ki), azok a szolgai viszonyban lévő bhakták, akiket az Úr védelmez, azok a bhakták, akik mindig az Úr társai, valamint azok, akik csupán az Úr nyomdokait követik”[2].

Tehát mi is volt a definíciója a szolgai kapcsolatnak? Segítsetek kérlek már nem emlékszem.

Krisna-prijá: A Krisna iránti folyamatos vonzódás és ragaszkodás.

Szvámí Tírtha: Helyes! Látjátok, mi egy szisztematikus rendszerű lelki iskolába tartozunk.

(folytatása következik)

1. Bhágavata-purána, 2.3.10.
2. Az odaadás nektárja, 36. fejezet