Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha, 2018. 01.05-ei szófiai reggeli tanításából)

Egy tradícióhoz való tartozás azt jelenti, hogy ismeritek valaminek a lényegét. Ez nem egyfajta felszínes csatlakozás, hanem egy mély meggyőződés. Rendkívül fontosak hitünk alapigazságai, mert ezek adják életünk irányvonalát. Bhaktivinód Thákur azt mondja: „A kristálytiszta odaadás, az a képesség, ami által a hétköznapi cselekedeteinket, feladatainkat harmonizálni tudjuk a legfelsőbb eszményekkel, és  az együttérző jóakarat más élőlények iránt. Ez a három meghatározó tényező az útmutatások lényege, krémje azok számára, akik valóban az igazságot kutatják.” A krém, avagy a hab a tortán, a dolgok legjava.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ellátogathattam ide hozzátok Bulgáriába, mert ily módon egy parányit megérthetünk abból, hogy mi is a rasza. Egy adott dolognak a  krémje alatt nem pusztán a vajra, vagy habra gondolunk. Nem, ez a legfelsőbb magasság, a legcsodálatosabb dolgok legcsodálatosabbika. Tömör és intenzív, édes és savanyú, és mennyei, illetve még annál is jobb! Ezt jelenti a rasza. Olyasvalami, amit nem lehet elmagyarázni, hanem meg kell ízlelni, hogy fogalmatok legyen arról, mi is az egyáltalán.

Ezután az érzelmes bevezető után, pedig térjünk vissza a száraz filozófiához, a kristálytiszta odaadás után kutatók három fő eleme közül az elsőhöz, ami a ti odaadó hozzáállásotokat jelenti. Milyen is az? Az élet valamennyi dolga iránt alapvetően odaadással, szeretettel viszonyulunk. Ha odaszentelitek magatokat valaminek, akkor sokkal magasabbra juthattok, mint bármely más módon. Azt hiszem, mindannyian jól ismerjük a különbséget aközött, ha valamit kötelességből illetve ha szívvel-lélekkel végzünk el. Az egyik munka, a másik öröm, ami óriási különbség! Viszont nem egyszerű, hanem kristálytiszta odaadásról van szó. A ‘Kristály’ szó ‘Krisna’ nevéből keletkezett. Tehát ez fogja megtisztítani a Krisnához fűződő kapcsolatunkat, az odaadásunkat. A kristály áttetsző, de amikor  rávetül egy napsugár, akkor azt nagyon változatos módon veri vissza.

A Legfelsőbb iránti kristálytiszta odaadás volt az első alapelv. Ha ez a ragyogó fényesség tölti be az életünket, akkor onnan eltűnik minden sötétség. Ez olyan, mint egy ragyogó keleti csillag tudatunk horizontján. Kelet ragyogó csillaga” – Bhakti Abhaj Nárájan Maharádzs.

A második alapelv, a szeretetteljes együttérzés minden élőlény iránt. Milyen fajta figyelmet várunk el másoktól? Úgy hiszem mindannyian azt szeretjük, ha együttérző, szeretetteljes figyelmet kapunk a körülöttünk lévőktől. Tehát az ember úgy bánjon a többi emberrel, ahogy szeretné, hogy mások bánjanak vele. Vagy pedig megfordítva: ne úgy bánjatok másokkal, amit ti sem fogadnátok szívesen. Ez egy nagyon egyszerű alapelv, amit Aranyszabálynak hívnak, mely gyakorlatilag minden kultúrában megtalálható. Maháprabhu szintén azt mondja: „Adjatok meg minden tiszteletet másoknak, anélkül, hogy ezt magatoknak elvárnátok.”[1]

Tehát a második alapelv a szeretetteljes kedvesség, az együttérző jóakarat mások iránt. Ez képes áthidalni még az ellentétes nézőpontok közötti különbségeket is.

A harmadik alapelv pedig az, hogy képesek legyünk összehangolni a hétköznapi életünket, a gyakorlati tennivalóinkat a legfelsőbb eszményekkel . Ez nagyon fontos, mert ha a gyakorlati megvalósításotok csapnivaló, akkor milyen eredményre is számíthattok?

És ennél a pontnál nagyon konkrétnak kell lennünk. Az ‘silány gyakorlat’, nem azt jelenti, hogy néha szenvedünk a lelki gyakorlataink végzése közben, bár ez is benne van. A ‘hitvány gyakorlat’ azt jelenti, amikor elhanyagoljátok, vagy hanyagul végzitek a szolgálataitokat. Amikor nem enni és aludni felejtetek el, hanem dzsapázni és meditálni. Ezt hívjuk silány szolgálatnak, és milyen eredményre is számíthatnánk az ilyen elhanyagolt gyakorlat során? Silány eredményre. Semmilyen megvalósításra nem számíthatunk vagy talán csak valamiféle fél-tökéletességre. Viszont a legkiválóbb gyakorlat, a legkiválóbb eredménnyel jár. Ez nem azt jelenti, hogy olyan kemény a gyakorlatunk, amivel az Isteni és a Természeti törvényeket arra kényszeríthetjük, hogy a legjobb eredményt adják a számunkra. Nem! Viszont, ha kellőképpen alázatos a felajánlásunk, akkor azzal elnyerjük a Legfelsőbb, illetve az Égiek figyelmét, akik majd továbbajánlják szolgálatainkat.

Tehát ezt jelenti ‘a hab a tortán’, azokat a lényeges jótanácsokat, amelyek ajánlottak a Legfőbb igazság után kutatók számára. Nagyon egyszerű és gyakorlatias tanácsok arra vonatkozóan, hogyan emelhetjük gyakorlataink szintjét. Látjátok, Bhaktivinód Thákur néha nagyon konkrét és hasznos tanácsokat ad, máskor pedig igencsak költőien ír műveiben. Tehát mi a lényeg? Az, hogy figyelmünket jobban összpontosítsuk.

(folytatása következik)

  1. Siksástakam, 3.


Leave a Reply