Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

Ma egy nagyon kedves régi jó barátom társaságában töltöttem a napot, aki Sríla Paramadvaiti Mahárádzs tanítványa. Amerikából származik és már régóta tiszteletbeli magyarként él hazánkban, tökéletesen beszéli a nyelvet, ami már önmagában egy csoda. Jógaoktató és Magyarországon kapott avatást. Tehát ez a kedves barátom nemrégiben indult haza Indiából és útban Magyarországra megállt egy kicsit Szófiában.
Látjátok ez az egyik előnye a bhaktaságnak, hogy a világ minden részén lesznek barátaitok és ez egy nagyon nagy érték. Viszont fontos az is, hogy ne a múltbéli emlékeinkben, és ne a vágyott jövőben, hanem az örök boldog jelenben éljünk.
Ezért folytassuk tovább a lelki tudománnyal kapcsolatos tanulmányainkat, ami nem csak elméleti, hanem egy élő tapasztalati dolog. Reggel a Legfelsőbb iránti szolgálatkész hangulatról beszélgettünk, ami így folytatódik.
Sríla Rúpa gószvámí azt mondja: „Az Úrral szolgai viszonyban lévő bhaktákat négy csoportra oszthatjuk: kijelölt szolgák (például az Úr Brahmá és az Úr Siva, akiket a szenvedély és a tudatlanság anyagi kötőerőinek irányítására jelöltek ki), azok a szolgai viszonyban lévő bhakták, akiket az Úr védelmez, azok a bhakták, akik mindig az Úr társai, valamint azok, akik csupán az Úr nyomdokait követik.“
Tehát erről fogunk ma tanulni. Kinevezett szolgálók.
„Amikor egyszer Dzsámbavatí, Krisna egyik felesége barátnőjével, Kálindível beszélgetett, így faggatta őt:
Ki az a személyiség, aki körüljárja a mi Krisnánkat?
Ő Ambiká, aki az univerzumban mindenre felügyel — felelte Kálindí. Dzsámbavatí tovább kérdezősködött:
Ki az a személyiség, aki remeg Krisna láttán?
Az Úr Siva — válaszolta Kálindí.
Ki az, aki imákat ajánl Neki? — kérdezte ezután Dzsámbavatí.
Az Úr Brahmá — felelte Kálindí.
Ki az, aki a földre roskadva mutatja ki a tiszteletét Iránta? — kérdezte ekkor Dzsámbavatí, és Kálindí így felelt:
Ő Indra, a mennyek királya.
És ki az, aki a félistenekkel együtt érkezett, s velük nevet?
Ő a bátyám, Jamarádzs, a halál ura — válaszolta Kálindí.
„Ez a beszélgetés bemutatja azokat a félisteneket — köztük Jamarádzsát is —, akik olyan szolgálatot végeznek, melyet az Úr jelölt ki számukra. Adhikrta-dévatáknak, olyan félisteneknek nevezik őket, akiket egy bizonyos területre jelöltek ki, hogy ott végezzenek szolgálatot.”
Természetesen ez Szófiában nem történhet meg, mivel a ti Maháprabhutok nagyon jól ismer benneteket. Ha valamilyen extázisból kifolyólag mégsem ismerne fel titeket, meg fogja kérdezni, hogy: „Ki ez a bhakta, aki virágot hozott Nekem?” Mire az ásram vezetője Tulaszí azt mondja majd Krisnának: „Ő ez és ez a bhakta.” „Ki az a másik bhakta, aki olyan szépen énekel Nekem?” mire Tulaszí azt fogja felelni: „Ő Param.” Majd Krisna tovább érdeklődik: „Ki az aki kint főz a konyhámban?” mire Tulaszí azt mondja: „Ő Prijá, aki most abbahagyta a könyvek árusítását, a szankírtant, hogy főzhessen Neked.” „És ki ez a másik gópí, akit már olyan régóta nem láttam?” „Ő a mi Rágicskánk, aki Magyarországról tért haza.” „És ki ez a nagyon kedves bhakta, aki annyira szeret engem?” „Ő Valyo, épp a mantráit zengi és lelkes gyakoroló.” És persze még sok bhaktát sorolhatnánk, végtelen a lista, mivel bhakták százai és ezrei vannak itt Maháprabhu szolgálatában.
Ez valóban így van, mivel ma csak 30-40 embert látunk itt, de a bolgár puránában majd azt fogják írni, hogy: „A 21.század elején volt egy nagyon erőteljes kis közösség Szófiában, ahol több ezren csatlakoztak Krpadhám mindent elsöprő kírtanjához.” Esetleg Maháprabhu az extázistól könnyes szemekkel megkérdi majd, hogy: „Ki ez a kedves bhakta akinek ma van a születésnapja?” Ő a mi Kripadhámunk, dzsáj hóóóó! És ez az igazság, ez a mi valóságunk! Ez nem csupán 20-30 emberre korlátozódik, hanem valójában százak és ezrek ülnek itt. Az odaadás matematikája nagyon különleges. Azt gondolhatjátok, hogy egy, meg egy az kettő, de ez tévedés. Egy meg egy az minimum három. Egyszer vagytok ti, egyszer a másik bhakta, plusz még a közöttetek lévő szeretetteljes szolgálatkész hangulat. Az egységben, a harmóniában a kicsi is megsokszorozódik, a diszharmóniában, a bizalmatlanságban pedig még az erős is gyenge lesz. Ezért kérlek becsüljétek meg amitek van! Akkor a helyi puránában majd arról olvashatunk, hogy: „A 21. század kezdetén volt egy nagyon erőteljes kis közösség Szófiában, ahol több ezren gyűltek össze Maháprabhu szolgálatában.”
Ezek a kinevezett szolgálók. Ezért kérlek, váljatok alkalmassá, hogy benneteket is bevonhassanak majd egy adott fajta szolgálatba.

(folytatása következik)