Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)  

Sjáma Tulaszí: Segítenél megvilágítani, hogy mi a különbség a következő két hozzáállás között? Az egyik az, amikor mások lelki fejlődése érdekében szolgáljuk őket (például praszádával kínálva emelkedhetnek lelkileg), a másik pedig az, amikor olyanok vagyunk, mint a gyermekéről gondoskodó édesanya, aki mindentől megóvja és egyben mindenben megakadályozza gyermekét.

Szvámí Tírtha: Tehát túlságosan gondoskodó?

Sjáma Tulaszí: Igen, túl gondoskodó.

Szvámí Tírtha: Ez nagyon egyszerű. Ha az ösztönök vezérelnek, akkor az utóbbi típusba tartozol. Ha bölcsek vagytok, akkor a másik hozzáállás jellemző rátok, értük cselekedtek, mely néha meglehetősen kegyetlennek tűnhet. Ha a természetet, az állatvilágot vesszük alapul, akkor különböző típusú szülői szeretettel, szolgálatkész hozzáállással találkozunk. Például a kutyamama egy darabig alázatosan tűri a kiskutyák mindenféle szeszélyét, de miután túlságosan harapósak lesznek, akkor kilöki őket az alomból. Erre azt mondhatnánk, hogy ez igencsak kegyetlen dolog, de ezáltal válnak erőssé, önállóvá és így tudnak majd élelmet szerezni maguknak, nem csak az anyjuk tejét és vérét szívják. A túlzott gondoskodás, úgy hiszem egy igen ösztönös dolog, amikor uralkodni akartok a másikon, és ez a legjobb módja annak, hogy elrontsátok őket.

Mindig függeni fognak tőletek. Viszont ha bölcs szülők vagytok, akkor néha ki kell löknötök a gyermekeiteket a “szülői fészekből”, mellyel egyben szabaddá, önjáróvá is teszitek őket.

Hozzászólás: Természetesen szeretettel téve mindezt.

Szvámí Tírtha: Igen, az ő érdekükben, hogy megerősödjenek és szembe tudjanak nézni a valós élet adta nehézségekkel. Ezért azt mondják, hogy: „Érted és veled kész vagyok mindent megtenni, de helyetted semmit.”

Csakórí kérdése: Krisna esetében beszélhetünk-e túlzott gondoskodásról, túlzott szolgálatról?

Szvámí Tírtha: Túlzottan szolgálni Krisnát? ‘Ó, ma túldzsapáztam magam.’ Szóval a válasz, igen lehetséges. Ezért kell vigyáznunk, hogy ne váljunk bosszantó szolgává a Jóisten számára. Tisztában kell lennetek a határaitokkal, mikor kedves és mikor terhes a jelenlétetek. Bár, ti igazán méltók vagytok az üdvösségre, mégis néha adjatok némi szünetet Krisnának is.

Ezt megérthetjük Rúpa gószvámí következő magyarázatából, ahol különböző szinten lévő bhaktákról beszél, nem csak a szolgálatkészség, hanem a raszák tekintetében is. Mindenkinek egy adott rangsor, az őt megillető pozíció szerint ildomos cselekednie, és nem többet, nem túlbuzgón, nem átugorva ezeket a szinteket. Tudniillik ez egy tudatosan felépített rendszer, ahol mindenkinek meg kell valósítania, be kell tölteni az általa vállalt feladatot, kötelezettséget. Máskülönben káosz lesz. Például, ha azok a bhakták, akik virágfüzért készítenek Krisnának, kissé túlgondolnák ezt a szolgálatot és két tonna virágból szeretnének fűzni – nos, természetesen ezt a terhet Ő könnyűszerrel elbírja, mégis lehet, hogy kicsit nehéz lenne Neki. Vagy például, ha elkezdenék felcserélgetni a szolgálatokat, végül senki sem tudná, hogy mit kell tennie, kész katasztrófa lenne. Természetesen, lelki vonatkozásban minden harmonikus, gördülékeny és a fejlődésről szól, bár előfordulhatnak apróbb… nos, nem mondanám, hogy kellemetlenségek, inkább módosítások, amik bizonyos visszahatással járnak. Tehát ez egy élő, eleven dolog. Viszont Rúpa gószvámí leírásában az is megtalálható, hogy ezek a különböző szolgálatokat végző csoportok mindig egy felsőbb vezető irányítása alatt állnak, így biztosítva azok harmóniáját és egységét.

(folytatása következik)