Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 „Ráma, Szíta és Laksman társaságában elvonult Dandakáranja erdejébe, hogy eleget tegyen apja száműzetés iránti kérésének. Ott egyszerű szádhunak öltözött és bár haja fénytelenné vált, mégis, oly gyönyörűnek hatott, mint egy fiatal, körülbelül tizenhat esztendős ifjú. Akkoriban, ott az erdőben hatvanezer szent végezte áldozatát. Az árádhaná jelentése, egy Rádhá-Krisnának, Rámának vagy másoknak bemutatott mantra meditációs áldozat. A Gopál mantrát akkoriban már évezredek óta zengték ott. Ez alatt a hosszú idő alatt, noha nem lettek olyanok, mint a halak, akiket, ha kivesznek a vízből azonnal elpusztulnak, mégis e szentek gyakorlatai valahogyan megfakultak, erőtlenné váltak. Bár gyakorlataik sokkal magasabb rendűek voltak a tieiteknél, mégis valahogy meggyöngültek. A ti gyakorlataitok hozzájuk viszonyítva nagyon erőtlenek. Néha elmondjátok a gájatrí mantrát, néha nem; néha ébren vagytok közben, néha pedig nem. Ha közben pedig a problémáitokon gondolkoztok, ahelyett, hogy a mantrára összpontosítanátok, akkor a mantrázásotok egy nagy nulla lesz és belealszotok. Ezután gyorsan jönnek majd a nagyobb problémák.

Tehát ezek a bölcsek éppen végezték a kissé meggyengült gyakorlataikat, amikor meglátták Rámát, aki éppen rájuk pillantott, rögtön némi inspirációt kaptak és fohászkodni kezdtek Hozzá: „Kérünk, légy kegyes irántunk!” Ráma azonnal megértette vágyaikat, mely arra vonatkozott, hogy Rádhá-Krisnát szerették volna szolgálni a bensőséges találkáikon és hogy részesei szerettek volna lenni a rásza-táncnak, illetve más liláknak.”[1]

A rásza-táncot mindig nagyon lírai táncként írják le, melyet az ifjú Krisna és a fiatal gópík táncolnak. Míg, ha megnézzük ezeket a bölcseket, akik évezredek óta végezték mantra-meditációjukat, azt látjuk, hogy nem éppen úgy néztek ki, mint ifjonti fiatalemberek és serdülő leánykák. Mégis ez volt a legfőbb vágyuk, részesei szerettek volna lenni ezeknek az örök kedvteléseknek, liláknak a Legfelsőbb örökifjú ölelésének.

Ha belepillantotok a tükörbe, talán nem ezt az örökifjúságot látjátok, hanem valami más külsőt. Ebből a szempontból viszont nagyon hasonlítunk ezekhez az idős szentekhez.

Baladév: Azt leszámítva, hogy nem vagyunk szentek!

Szvámí Tírtha: Két másik jellemzőt is szerettem volna megvizsgálni. Milyen a saját gyakorlatotok? Legalább ők mantráztak! Szóval, melyek a ti gyakorlataitok? Ha a tükörbe pillantotok: ‘Tükröm, tükröm mondd meg nékem, mi fog ezzel a fickóval történni?’ A másik dolog: mik a ti vágyaitok? Melyek a ti gyakorlataitok és mik a ti vágyaitok? Kérlek nézzetek szembe magatokkal! Legyetek nagyon őszinték és szigorúak magatokkal, hogy megtaláljátok a saját gyakorlataitokat és céljaitokat! Majd cselekedjetek annak megfelelően!

Szóval ezek a szentek személyesen akartak találkozni Krisnával, de abban az életben, mint szentek férfi testben voltak jelen. „Rámacsandra olvasott a gondolataikban, ezért kedvesen és kegyesen így szólt hozzájuk: Ezúttal nem tudom teljesíteni a vágyatokat, de a következő alászállásomkor Krisnaként fogok majd megszületni Vradzsában, ti pedig jóga-májá segítségével gópíkként és akkor majd valóra váltom álmaitokat!”

Ha én kapnék ilyen üzenetet, kész lennék ezer évig folytatni a meditációmat! Most ez az én üzenetem a számotokra. Kérlek, készüljetek fel az elkövetkezendő ezer esztendőre, hogy így folytatjátok tovább a meditációitokat.

(folytatása következik)

[1] Bhaktivédánta Nárájan Mahárádzs könyvéből

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„Krsna Dzsaj és Vidzsaj felszabadításán kívül még azért szállt alá, hogy beteljesítse ígéretét, melyet még Rámacsandra alakjában hajdanán tett.”¹ Rámacsandra nagyon ismert személyiség Indiában. Ő az ideális király és a birodalma az ideális királyság. Úgy tartják, sokan még ma is ennek az ideális királyságnak az újbóli eljövetelére várnak Indiában. Rámacsandra király, vagy ahogy az indusok mondják: Rádzs Rámhoz hasonló – ideális személyre várnak a társadalom irányításához. Ha egy ilyen vezető eljön, az olyan lesz, mint egy kisebb aranykor. Azt mondják, egy jó vezető, egy jó király akár egy egész országot képes felemelni, de egy bukott király még egy nagyon erős királyságot is romba tud dönteni.

Rendben van, mi nem vagyunk királyok, de még csak miniszterelnökök sem. Nagyon kis területre van befolyásunk, de ugyanaz az elv érvényes erre is. Ha jó vezetők vagytok a saját környezetetekben, akkor még egy nehéz helyzetet is képesek vagytok rendbe hozni, előre mozdítani; viszont, ha erkölcstelen vezetők vagytok, akkor még a legjobb körülményeket is képesek vagytok tönkre tenni. A legtöbben családfők vagytok, vagy felelősségteljes emberek a saját életetekben, tehát legyetek szívesek – viselkedjetek felelősségteljes királyokként, hiszen ilyenkor tudtok emelni másokat. Ne legyetek erkölcstelen emberek! Emelnünk kell a tudatosságunk szintjét – hogy több lelkiség, isteni megnyilvánulás, spirituális ráérzést érjünk el, jobban megérthessünk másokat és jobb megoldásokat találjunk. Emelni a tudatosság szintjét annyit jelent, hogy még lelkibbé válunk.

Tehát Ráma egy nagyon kedves személy és valóban egy nagyon jó király. Tudjátok Krisna is jó király, de a gazdagsága és a  „mindent megtehetek” hangulat vonzza az úgymond hasonló mentalitású embereket. Mit jelent ez? Látom egy kicsit összezavarodtatok, de elmondom hogyan értem. Tudjátok Vrndávan nincs messze Delhitől, ahol 10-20 millió ember él, egy nagyon nyüzsgő város, sok jómódú emberrel. Mostanában divat lett Vrndávanba menni: „Jól van, amint délután végzünk a munkánkkal – menjünk el Vrndávanba az esti áratira! Ugorjunk be a luxus autónkba és látogassunk meg Bánké Bihárít.” Tehát ez az aranyifjak új szokása – meglátogatni a szent helyeket. Ezért néhány helyen a pudzsárik és a templomi vezetőség próbálják kiszolgálni ennek a generációnak ezt az igényét. Tehát a kor divatja szerint szolgálják Krisnát. Tudjátok, régen nagyon pompázatos ruhákat, díszeket és ékszereket öltöttek Krisnára. Manapság pedig néha a legmodernebb mobiltelefonjaikat ajánlják fel az oltáron. Tehát Krisna megkapja a fuvoláját és a mobiltelefonját is. Egyszer  nagy botrány volt abból, hogy a pudzsári egy új, különleges ruhadarabot adott Krisnára – mégpedig farmert. Valamennyi hagyomány követő hívő elborzadt, míg az aranyifjak szerintem nagyon boldogok voltak: „Ő a mi emberünk!”

Tehát így értem ezt – Krisna olyan, mintha élvezné a helyzetet: „Óh, a bhaktáim ily módon szeretnek Engem – elhozzák a legjobb dolgaikat, amit szeretnének felajánlani Nekem.” Mert Ő nagyon közel áll a jelen korszakunkhoz – hiszen csak ötezer évvel ezelőtt élt. Rámacsandra sokkal békésebb, sokkal hagyományosabb. Nincs farmer. S Ajódhjá körül, ahol Rámacsandra született nincs olyan sok jómódú fiatal sem.

Egyszer volt lehetőségem Ajódhjába utazni – ez egy nagyon-nagyon elbűvölő hely. Dzsanmaszthán kiemelt hindu komplexumában van egy templom, melynek a bejáratánál nem olyan egyszerű a belépés; regisztrálnotok kell, majd várakozni a sorban – és még a vízumotokat is meg kell mutatnotok. Szóval meglehetősen problémás volt bejutni erre a helyre. De akárhogy is, milyen volt az általános hangulat Ajódhjában? Nagyon egyszerű, puritán, szegény embereket láthattunk – mint Ráma királyságának a polgárai. Az összes templom Rámának volt szentelve; csak egyetlen Visnu templom van Ajódhjában – ott Visnunak négy karja van és fekete színű. Tehát érdeklődtünk az emberektől: „Hol találjuk ezt a Visnu templomot?” Azt mondták: „Visnu templom? Visnu? Visnu….?” Majd azt felelték, hogy: „Ó – a fekete Rámát keresitek!? Igen, tudjuk hol van!” Annyira bájos! Nekik minden Ráma. Ezért mondtam, hogy Rámacsandra egy nagyon-nagyon kedves személyiség, nagyon jó király, aki minden polgárát megvédelmezi.

¹Felolvasás a Gurudév c. könyvből

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai esti tanításából) 

Tehát folytatjuk olvasmányainkat az okokkal kapcsolatban, amiért Krisna eljött erre a Föld bolygóra. Mi volt az első indok?

Manydzsarí: Nehéz idők jártak a világra.

Szvámí Tírtha: Igen. Ez volt az egyik oka Krisna alászállásának – enyhíteni a Föld terhét.

„Másodsorban elérkezett az ideje a juga-dharma létrehozásának.” Mi volt a juga-dharma, az előírt folyamat az előző korszakban? A templomi imádat. A különböző koroknak, más-más ajánlott elsődleges folyamataik voltak a tökéletesség eléréséhez. Mi volt a folyamata a szatja-jugának? A meditáció. Hatvanezer év meditáció egy helyben, csak száraz falevelet fogyasztva és csak néha vettek levegőt. Láthatjátok, ez nem nagyon célszerű ebben a korban. Túl gyakran lélegzünk. Majd a következő korban a jagják voltak ajánlottak; azután a harmadik korszakban – a templomi imádat, a rituális imádat. Most a negyedik korszakban élünk, mi a javasolt folyamat erre a korra?

Krisnaprijá: A Szent Nevek zengése.

Szvámí Tírtha: Helyes! Mindent tudsz, Prijá! Igen, a Szent Nevek zengése. Igazából ez az egyetemes folyamat kiemelt jelentőségű valamennyi vallásban. Hogy szól a Miatyánk A kereszténységben? „Szenteltessék meg a Te Neved”, ugye? A hangsúly a Szent neveken van. Vagy az iszlámban is van málájuk Isten Szent Neveinek zengéséhez. Tehát, a jelen kor számára a legjobb módszer Isten Neveinek a zengése. Az előző korszakban ez a templomi imádat volt.

„A Javanák és India más megszálló hatalmai lerombolták a templomokat, az emberek nem hittek a Murtik (Istenszobrok) erejében és az imádat szintje is nagyon alacsony volt. A helyzet megmentése érdekében Krisna megjelent ezen a Földön, hogy Magával vigye a juga-avatárt, a manvantara-avatárt és az összes többi inkarnációt, mint Nárájanát, Rámát, Nrszinhát, Kalkit és másokat.”[1]

Láthatjátok ismét, a Legfelsőbb egyik legfontosabb feladata a vallási elvek visszaállítása. Úgy gondolom ez egy nagyon fontos oka az eljövetelének. Ha felelősségteljesek vagytok, akkor mindenre, amibe belefogtok megpróbáltok vigyázni. A teremtés e ciklikus körforgása elkezdődött és Krisna, Aki mindenre felügyel kész arra az áldozatra, hogy eljöjjön a Földre. Jóllehet Ő folyamatosan a kedvteléseinek hódol a lelki világban, mégis kész eljönni, hogy visszaállítsa a vallás alapelveit.

Lenne számotokra egy javaslatom, kövessétek Isten példáját! Ha Ő kész eljönni ide, ti is álljatok arra készen, hogy elmenjetek oda – vegyétek a fáradtságot, hogy elérhessétek a legfelsőbb szintet. Ha nem megfelelő módon követjük Őt, megpróbáljuk az anyagi világ hibáit javítani, aligha lehetünk sikeresek. Ez nem a mi felelősségünk. De, ha megfelelően alkalmazzuk ezt a módszert: hogyha Ő kész eljönni hozzánk, álljunk készen arra, hogy elmenjünk oda; úgy gondolom ez a helyes gyakorlati alkalmazása az elméletnek.

Képzeljétek csak el, Vaikunthán ma összejövetel van. A bhakták, a félistenek, valamennyi szent és mennyei személy hallgatja a tanítást: ‘Mi az oka annak, hogy a dzsíva (a lélek) eljött a lelki világba? Hogyan lehetnek alkalmasak ezek az anyagi világba belegabalyodott élőlények arra, hogy eljöjjenek hozzánk?’ Mindenki elámul a tanítás részleteit hallgatva. Ez egy kicsit meghaladja a felfogásukat, meghaladja a legvadabb elképzelésüket. ‘Hogy lehet, hogy valaki ilyen messze van tőlünk?’ Egyáltalán semmilyen információjuk nincs az anyagi univerzumról. Nincs anyagi látásuk. Csak lelki tudatuk van és nem értik, hogy miről szólnak a szentírások. Születés, halál, betegség, tudatlanság, szenvedély – fogalmuk sincs róla, hogy mik ezek. Úgy hangzik, mint egy városi legenda. És van egy hosszú listájuk az okokról, amiért az élőlények, az elesett lelkek készek áldozatot hozni, hogy elérhessék a mennyországot. 

(folytatása következik)

[1] Felolvasás a Gurudév c. könyvből

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Krisna-prija kérdése: A kérdésem az odaadó szolgálat definíciójához kapcsolódik:   ‘útmutatás és a legjobb képességeim szerint próbálok cselekedni’. Azt szeretném kérdezni, hogy miért történik az, hogy meglehetősen hosszú ideig próbáljuk végezni a szolgálatainkat a tőlünk telhető legjobb módon és az eredmény nem, hogy nem jó, hanem egy lépés választ el a bukástól.

Szvámí Tírtha: Mi az első jele a gyógyulásnak? Magasabb a láz, mint korábban volt. Mi történik veletek a napsütésben? Magatok előtt nem láttok semmit, mögöttetek pedig az árnyékotokkal találkoztok. Mire számítotok? Teljes boldogság, tökéletes tudatosság, megvalósult felszabadulás – egy próbálkozás után? Vagy más valamire? Azt mondod ‘hosszú ideig próbálkozol’. Abba belegondoltatok már, mennyi időt vesztegettetek el ostobaságokra előző életeitek során?

Gyorsan fejlődtök! Az odaadó szolgálat nagyon gyors, már említettem. Láthatjátok ennek a folyamatnak az erejét, ha abbahagyjátok. Abban az esetben azonnal visszatértek oda, ahonnan elindultatok. Miért kellene abbahagynunk? Ne legyetek ennyire ostobák!

Gurudév azt mondta: ennek a folyamatnak csak két verziója van – lassan és kitartóan; vagy gyorsan és kitartóan. Választhattok, de az állhatatosságnak mindig ott kell lennie és akár egy lépés is megmenthet minket. Ne aggódjatok!

Harilílá kérdése: Van egy ide kapcsolódó kérdésem. Az jó, ha a szolgálatunk a körülöttünk élő emberekre irányul; gyakorlatiasnak lenni. Azt mondtad, amikor szolgálatot végzünk, akár van reakció, akár nincs, ez hízelgő az egónknak. Előfordul, hogy a visszajelzés negatív, bár a legjobb szándékod szerint próbálod szolgálni a másikat, az emberek a környezetedben nem lesznek elégedettek. Ez is az egó csapdája vagy azt mutatja, hogy a szolgálatunk nem elég jó? Vagy ez az árnyék mögöttünk?

Szvámí Tírtha: Nos, néha nagyon nehéz megítélni, hogy jó irányba haladunk – e vagy sem. Egyszer jók a visszajelzések, máskor negatívak. Mindenképpen figyelnünk kell a negatív visszajelzésekre, kritikákra, amiket kapunk.

Természetesen figyelmesnek kell lennünk. Mert mennyiségi és minőségi kritikák is vannak. Mit jelent ez? Ha mindenki elégedett veled, csak egyetlen személynek van észrevétele, az mennyiségileg nem számottevő. De, ha mindenki elégedett veled, csak a lelki tanítómestered nem – csak egy, de minőségileg jelentős – az már elég. Akár minőségi, akár mennyiségi kritikát kapunk – oda kell rá figyelnünk. Ha mindenki azt mondja: „Várj egy kicsit, ez rossz, amit csinálsz”, akkor erre figyeljetek oda. Vagy, ha csak egy személy van, de fontos a számotokra, és ő azt mondja: „ Hé, mit csinálsz!” – figyeljetek oda!

Meg kell találnunk a megfelelő felvilágosítást:

vászudévé bhagavati
bhakti-jóga prajódzsitah
dzsanajatj ásu vairágjam
gjánam csa jad ahaitukam[1]

„Az Istenség Személyiségének, Srí Krisnának végzett odaadó szolgálat által az ember azonnal indokolatlan tudásra tesz szert, s eltávolodik a világtól.” Tehát folytassátok a gyakorlataitokat és többet fogtok elérni, többet fogtok megérteni.

1. Bhágavata-purána, 1.2.7.

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Pavitra: Gurudév, amikor korábban kérdeztem Tőled, hogy mi az első lépés a lelki életben, azt mondtad, hogy a lelki íz. Honnan jön ez a kezdeti íz? Ezzel már eredendően rendelkezünk, amikor ide jövünk vagy esetleg valahogy fokozatosan fejlődik ki bennünk? Ki ennek az íznek a tulajdonosa?

Szvámí Tírtha: Maháprabhu az, aki mérhetetlenül osztja szét ezt az ízt! Nem mérlegel: ‘Kifogy a készletem vagy sem’. Tényleg így van! Az eksztatikus szeretet misztériuma nem tárult fel ilyen intenzitásában Maháprabhu megjelenése előtt. Azt mondhatjuk, hogy a hozzájárulása a vallási elvekhez egészen rendkívüli.

Ez az eredeti íz természetesen a lelki birodalomban létezik. A raszából jön. Ez az ánanada birodalma. És ez az ánanda cseppenként hatol be a bhakták szívébe. Hogyan lehetséges ez? Gólókéra préma-dhana harináma-szankírtana¹  – a préma, Gólóka isteni szeretete a harinámban is jelen van. Tehát ez a módja, hogy visszakapcsolódjunk ehhez a gyönyörű valósághoz.

Végül azon kellene gondolkoznunk: vajon ki birtokolja ezt a kezdeti raszát, az ádi-raszát? Egyszerűbben fogalmazva: ki a legboldogabb ebben az egész létezésben?

Hajagríva: Srímatí Rádhárání?

Szvámí Tírtha: Hééé! Túl gyors vagy! Azt gondolhatnánk, hogy Isten a legboldogabb, hiszen Ő a leg-leg-leg – tehát neki kellene a legboldogabbnak is lennie. De kell, hogy legyen valaki, aki kivonja Belőle ezt a nektárt és elsőként élvezi; és Ő, mint ahogy mondtad, az Úr szeretet energiája, a megtestesült Szeretet.

De az odaadó szolgálattal, miszerint „irányítás alatt cselekszem és próbálom a legjobban végezni” elég messzire juthatunk.

 (folytatása következik)

¹Naróttam dász Thákur verse

(Tírtha Szvámí 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Tehát mi lesz annak az eredménye, ha az odaadó szolgálatra összpontosítunk? Mik a jellemzői az odaadó szolgálatnak? Az első az, hogy megszünteti az anyagi fájdalmat, szenvedést. Éreztek néha ilyen anyagi szenvedést? Nem? Akkor, sajnálom a préma-bhakti nem nektek való! Tehát ez azt jelenti, hogy mindannyian meg vagyunk invitálva. Mivel, ha ez a folyamat segít abban, hogy megszabaduljunk az összes anyagi szenvedéstől, akkor ez nekünk való, nekem való! Nem szeretnék többé szenvedni.

A következő jellemzője: sikeressé válik az életetek. Azt hiszem erre is mindannyiunknak szüksége van.

Transzcendentális, lelki elégedettséget eredményez. Ne csak egyszerű anyagi elégedettséget várjatok, táplálni fogja a lelketeket!

Az odaadó szolgálat eredménye, hogy túl tudtok jutni a felszabaduláson. Ez valami nagyon magasztos dolog! Általában az emberek, még a vallásos emberek is megállnak a felszabadulásnál. De a bhaktival túljuthattok ezen.

Az ötödik eredmény az, hogy még Krsnát is elbűvöli.

Mind az öt eredmény értünk van. A szenvedések végét eredményezi, minden áldást  elhoz az életünkbe és még a Jóistent is elbűvölhetjük, ha ilyen odaadással rendelkezünk. Sajnos azonban van még egy hatodik jellemzője is: hogy a préma-bhakti nehezen elérhető. Ezt az egy pontot ne tekintsük természetes következménynek! Ezt el kell érnünk, ezért tennünk kell! Tehát vegyétek figyelembe ezeket a pontokat – melyek az odaadó szolgálat eredményei, emiatt becsüljük olyan nagyra azt.

Következzen most egy nagyon édes dolog. Ahogy azt megértettük, az odaadó szolgálat még Krsnát, Magát a Jóistent is elbűvöli. Van itt egy kérdés: miért figyel Krsna az elesett lelkekre jobban, mint az örök társaira?

Látjátok, Krsna szereti az újonnan érkezőket. Miért? Hogyan van az, hogy elbűvölheted a Jóistent még akkor is, ha később érkeztél. Azt mondják, hogy az örök társak odaadása és szeretete az természetes. Nem akarnak semmi mást. A lelki világban mi mást is tehetnétek, mint hogy Krsnát szeretitek – ott semmi mást nem kell tennetek. Addig az elesett lelkeknek fel kell adniuk minden anyagi ragaszkodásukat, megpróbálnak megtisztulni, vállalják ennek a hosszú útnak minden megpróbáltatását. És azt mondják erről, hogy Krsna értékeli ezeket az erőfeszítéseket.

Tehát Krsna próbál mindenkit meghívni az odaadó szolgálatra, még több lelki tettre  azáltal, hogy több figyelmet szentel az újonnan érkezőkre. Ez nem azt jelenti, hogy bele se kellene fognunk a lelki szolgálatokba. Inkább arról szól, hogy az újonnan érkezők mentalitását kell megőriznünk, az ártatlan lelkek mentalitását. Hiszen ez a fajta szolgálat nagyon önzetlen, nagyon tiszta. A motiváció nagyon tiszta, nagyon jelentőségteljes. Ezért mindig olyannak kellene lennünk, mint az újaknak. És minél többet foglalkozunk a szolgálatainkkal, annál kevesebb figyelmet fordítunk májá szolgálatára.

Egyesek azt mondják, a szolgaság az nem igazi odaadó szolgálat, nem bhakti. Mások azt mondják ez az odaadó szolgálat kezdete, mely túl van a semleges szinten. Rúpa Gúszvámí azt mondja, a szolgaság az odaadó szolgálat egyik tökéletes szintje, ami általában egy tiszteletteljes hangulatot eredményez a Jóisten felé.

Az isteni birodalomban sok különböző fokozata van a szolgaságnak. Szolgálhattok egy kozmikus feladatban, gyakorlóként a misszióban, a meditációtok alkalmával közvetlen segítőként a lílákban. De egy dolgot nem szabad elfelejtenünk – a szolga is a király palotájában lakik! Ez a szolgaság lényege – hogy nagyon közel kerülhetsz a szeretett Uradhoz.

Van egy nagyon-nagyon tanulságos példa, amit Krsna ad a számunkra. Bár Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Ardzsuna nagyra értékelte, amikor a kocsihajtója szerepét elvállalta. Ez azt jelenti, hogy a Jóisten kész szolgálni a barátját, Ardzsunát.

Ez az odaadó szolgálat dicsősége. A vaisnavák szolgálatának a dicsősége. Ha Krsna kész mindennel szolgálni bennünket, akkor mi nem vagyunk készek ugyanerre Őérte? Pártha-szárathi – Pártha, Ardzsuna kocsihajtója – van néhány templom Indiában, ahol Krsnát ebben a kocsihajtó formájában imádják. 

(folytatása következik)

(Tírtha Szvámí 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Eddig csak a szolgálatról beszéltünk, most beszélnünk kell az odaadó szolgálatról is. Tehát mi az odaadó szolgálat definíciója? Prija?

Krsna-prija: Odaadással és szeretettel végzett szolgálat. Ez ismét romantikusra sikerült.

Tírtha Szvámí: Rendben – ez az egyik oldal. Mi a másik oldal, a másik feltétel?

Szanátan: Amikor a Szentírásokkal összhangban végzed a szolgálataidat, melyek az Úrtól származnak.

Tírtha Szvámí: Jó, jó. Tehát Tőle jönnek, igaz? Ez nagyon közel áll az odaadó szolgálat pontos meghatározásához. Kedveseim, útmutatás alapján kell cselekednetek. Még nem hallottátok ez az apócska részletet? Mindannyian ismeritek a romantikus részt, de a szabály és az előírás az, hogy utasítás szerint cselekszem! Ha mindenki a saját szeretetteljes felajánlásával kezdi a templomba így vagy úgy, az egy katasztrófa. Az a raszák keveredése, néha meglehetősen rossz ízléssel.

Ez egy lényeges dolog – kérlek, próbáljátok ezt a szívetekbe zárni: az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy útmutatás szerint cselekszem és megpróbálom ezt a legnagyobb lelkesedéssel tenni. Két feltétel van: útmutatás szerint cselekedni, szépen és lelkesedéssel. Ezt tudnotok kell! Még, ha az ágyból keltenek is fel titeket, ezt a definíciót el kell tudnotok mondani.

vászudévé bhagavati

bhakti-jógah prajódzsitah

dzsanajatj-ásu vairágjam

gjánam csa jad ahaitukam[1]

Az odaadó szolgálat definíciója a Srímad Bhágavatam szerint: vászudévé bhagavati   –  „Vászudév Bhagavánnak, a Legfelsőbb Úr Vászudévának, a legfelsőbb intelligenciának” – bhakti-jógah prajódzsitah – „odaadással szolgálni Őt”. Majd mi lesz az eredménye a Legfelsőbb önzetlen, odaadó szolgálatának? Vairágjam és gjánam. Mentesek lesztek a bonyodalmaktól és isteni tudásban részesültök. Tehát az odaadó szolgálat eredménye ez a két nagyon hasznos áldás lesz. Elnyeritek az anyagi bonyodalmaktól való mentességet és isteni tudásra tesztek szert – ezek rátok fognak szállni.

jad atra kriyaté karma

bhahavat-paritósanam

gjánam jat tad adhínam hi

bhakti-jóga-szamanvitam[2]

„Bármilyen munkát is végez az ember ebben az életében az Úr missziójának beteljesítése érdekében, azt bhakti-yogának, az Úr transzcendentális szerető szolgálatának nevezik, s amit tudásnak hívnak, az természetes velejárója mindennek.”

Ezek az odaadó szolgálat áldásai. Elnyeritek a szabadságot és megértitek, hogyan haladjatok tovább.

Most adok egy kis házi feladatot – gyűjtsétek össze a bhakti kilenc gyakorlatát, a bhakti 64 elemét, a bhakti öt legfőbb gyakorlatát és az odaadás hat fokozatát.

(folytatása következik)

1. Srímad Bhágavatam 1.2.7.
2. Srímad Bhágavatam 1.5.35.

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Mi a szolgálat definíciója? Az egyik definíció, hogy felajánljátok a cselekedeteitek eredményét. Ez olyan, mint egy üzleti tranzakció – nem teszi elégedetté a szíveteket. Egy másik definíció szerint a szolgálat egy állandó és szeretetteljes meditáció. Ó, ez már jobban hangzik! Ez a fajta szolgálat, amit szeretünk –, amikor szeretettel gondolunk valakire. Ez egy jó szolgálat. Ezért Krsnára gondolni, dicsőíteni Őt, zengeni a Neveit – ez is minőségi szolgálat. Állandó, szeretetteljes meditáció.

Hogyan tudjuk ezt teljesíteni? Milyen eszközökkel tudjuk a szolgálatainkat végezni?

Válasz: Az időnkkel, a képességeinkkel, szívvel-lélekkel.

Tírtha Szvámí: Ó, ugyan kérlek, legyetek gyakoratiasabbak! Felejtsetek el minden romanikus spirituális dolgot! Mondjatok valami reálisat!

Válasz: Pénzünkkel, kezeinkkel.

Tírtha Szvámí:  Helyes! Az első dolog, amit be tudtok vetni a szolgálatba az a pénzetek. Ez azt jelenti – a kiterjesztett tulajdonotok. Ezért minden templomban, amit meglátogattok, bárhova is mentek a Földön, találni fogtok adományos dobozt – hogy ezt is felhasználhassátok a szolgálatba. Csak, hogy emlékeztessen ‘Ah, Várjunk csak újabb lehetőség a szolgálatra!’ Bár a “pénz édesebb, mint a méz”, valami nagyon külsődleges dolog, ezek nem ti vagytok. ‘Szolgálat’ azt jelenti ‘Adok valamit’, igaz? De, ha adtok valamit, amik nem ti vagytok –  csak néhány fém és papírdarab – az nagyon rajtunk kívül álló dolog.

Egy második módja a szolgálatnak a vács – a szavakkal, amikor Istenről beszéltek: dicsőítitek, prédikáltok. Látjátok, ez egy kicsit közelebb áll hozzátok. Ez nem valami külső, tárgyszerű dolog, hanem egy belső képesség. Testi képességeiteket, a beszédeteket foglalkoztatjátok a szolgálatban.

Ha sokkal mélyebbre megyünk, akkor mi a következő szintje a szolgálatnak? Amikor gondolkodtok, felajánljátok a gondolataitokat az Úrnak. Nincs második gondolat – Ő az első. Ez egy hozzánk nagyon közel álló dolog, ezért nagyon nehéz megkülönböztetni mi az én, ‘a gondolataim, az érzéseim, magam’. Tehát ezek majdnem ti vagytok!

Végül a negyedik szint –  a prána. Odaszentelhetitek, feláldozhatjátok az életeteket, a lélegzeteteket. Amikor az életeteket ajánljátok a szolgálatért. Látjátok a fokozatokat: az első szinten azt gondolhatjuk, hogy ‘meg tudom venni a Jóistent vagy a megváltást egy kis pénzzel’. Sajnálom ez nem működik! Oda kell adnunk mindenünket, oda kell adnunk az életünket! Aztán vagy lesz valami visszajelzés, vagy nem. Ki tudja?!

Ha sokkal jobban koncentrálunk a gyakorlatainkra, akkor képesek vagyunk betartani a szabályokat, melyek Istentől valók. Követni minden társadalmi és vallási regulát – ez is egy felajánlás, mint egy áldozat. Végül a legmagasabb szint, ahogyan azt mondtátok, valami teljesen belülről áradó dolog: amikor magas szintű önzetlen szeretettel odaadjuk magunkat – ez a préma-bhakti.

Következik néhány jó tanács. Az nem elég, hogy először cselekesztek és csak utána ajánljátok fel. Először elvégzitek a feladatokat, utána pedig azt mondjátok, hogy: ‘Ó, drága Uram! Ez mind a Tiéd!’ Nem – először próbáljátok meg felajánlani Neki. Ő az első!

Tudjátok, néha nehéz eltalálni mi kedves Neki, mit szeretne ma tőlünk. Tudakozódnunk kell valamiképp, mit vár ma tőlünk. Természetesen, ha van valaki, aki közvetlen kapcsolatban van Vele, akkor figyeljetek a tanácsaira. Abban az esetben, ha ez nem így van, mit tegyünk? Elkészíthetjük a javaslataink listáját, majd fohászkodhatunk: “Kedves Uram, így szeretnélek ma szolgálni Téged, ezzel és ezzel a cselekedetemmel. Úgy gondolom, ezt tudom felajánlani. Mi a véleményed erről?” Tehát próbáljatok meg kapcsolódni, próbáljatok így fohászkodni – van egy elképzelésetek, de álljatok készen, hogy elfogadjátok az Ő véleményét is!

(folytatása következik)