Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Mi a szolgálat definíciója? Az egyik definíció, hogy felajánljátok a cselekedeteitek eredményét. Ez olyan, mint egy üzleti tranzakció – nem teszi elégedetté a szíveteket. Egy másik definíció szerint a szolgálat egy állandó és szeretetteljes meditáció. Ó, ez már jobban hangzik! Ez a fajta szolgálat, amit szeretünk –, amikor szeretettel gondolunk valakire. Ez egy jó szolgálat. Ezért Krsnára gondolni, dicsőíteni Őt, zengeni a Neveit – ez is minőségi szolgálat. Állandó, szeretetteljes meditáció.

Hogyan tudjuk ezt teljesíteni? Milyen eszközökkel tudjuk a szolgálatainkat végezni?

Válasz: Az időnkkel, a képességeinkkel, szívvel-lélekkel.

Tírtha Szvámí: Ó, ugyan kérlek, legyetek gyakoratiasabbak! Felejtsetek el minden romanikus spirituális dolgot! Mondjatok valami reálisat!

Válasz: Pénzünkkel, kezeinkkel.

Tírtha Szvámí:  Helyes! Az első dolog, amit be tudtok vetni a szolgálatba az a pénzetek. Ez azt jelenti – a kiterjesztett tulajdonotok. Ezért minden templomban, amit meglátogattok, bárhova is mentek a Földön, találni fogtok adományos dobozt – hogy ezt is felhasználhassátok a szolgálatba. Csak, hogy emlékeztessen ‘Ah, Várjunk csak újabb lehetőség a szolgálatra!’ Bár a “pénz édesebb, mint a méz”, valami nagyon külsődleges dolog, ezek nem ti vagytok. ‘Szolgálat’ azt jelenti ‘Adok valamit’, igaz? De, ha adtok valamit, amik nem ti vagytok –  csak néhány fém és papírdarab – az nagyon rajtunk kívül álló dolog.

Egy második módja a szolgálatnak a vács – a szavakkal, amikor Istenről beszéltek: dicsőítitek, prédikáltok. Látjátok, ez egy kicsit közelebb áll hozzátok. Ez nem valami külső, tárgyszerű dolog, hanem egy belső képesség. Testi képességeiteket, a beszédeteket foglalkoztatjátok a szolgálatban.

Ha sokkal mélyebbre megyünk, akkor mi a következő szintje a szolgálatnak? Amikor gondolkodtok, felajánljátok a gondolataitokat az Úrnak. Nincs második gondolat – Ő az első. Ez egy hozzánk nagyon közel álló dolog, ezért nagyon nehéz megkülönböztetni mi az én, ‘a gondolataim, az érzéseim, magam’. Tehát ezek majdnem ti vagytok!

Végül a negyedik szint –  a prána. Odaszentelhetitek, feláldozhatjátok az életeteket, a lélegzeteteket. Amikor az életeteket ajánljátok a szolgálatért. Látjátok a fokozatokat: az első szinten azt gondolhatjuk, hogy ‘meg tudom venni a Jóistent vagy a megváltást egy kis pénzzel’. Sajnálom ez nem működik! Oda kell adnunk mindenünket, oda kell adnunk az életünket! Aztán vagy lesz valami visszajelzés, vagy nem. Ki tudja?!

Ha sokkal jobban koncentrálunk a gyakorlatainkra, akkor képesek vagyunk betartani a szabályokat, melyek Istentől valók. Követni minden társadalmi és vallási regulát – ez is egy felajánlás, mint egy áldozat. Végül a legmagasabb szint, ahogyan azt mondtátok, valami teljesen belülről áradó dolog: amikor magas szintű önzetlen szeretettel odaadjuk magunkat – ez a préma-bhakti.

Következik néhány jó tanács. Az nem elég, hogy először cselekesztek és csak utána ajánljátok fel. Először elvégzitek a feladatokat, utána pedig azt mondjátok, hogy: ‘Ó, drága Uram! Ez mind a Tiéd!’ Nem – először próbáljátok meg felajánlani Neki. Ő az első!

Tudjátok, néha nehéz eltalálni mi kedves Neki, mit szeretne ma tőlünk. Tudakozódnunk kell valamiképp, mit vár ma tőlünk. Természetesen, ha van valaki, aki közvetlen kapcsolatban van Vele, akkor figyeljetek a tanácsaira. Abban az esetben, ha ez nem így van, mit tegyünk? Elkészíthetjük a javaslataink listáját, majd fohászkodhatunk: “Kedves Uram, így szeretnélek ma szolgálni Téged, ezzel és ezzel a cselekedetemmel. Úgy gondolom, ezt tudom felajánlani. Mi a véleményed erről?” Tehát próbáljatok meg kapcsolódni, próbáljatok így fohászkodni – van egy elképzelésetek, de álljatok készen, hogy elfogadjátok az Ő véleményét is!

(folytatása következik)