Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 „Ráma, Szíta és Laksman társaságában elvonult Dandakáranja erdejébe, hogy eleget tegyen apja száműzetés iránti kérésének. Ott egyszerű szádhunak öltözött és bár haja fénytelenné vált, mégis, oly gyönyörűnek hatott, mint egy fiatal, körülbelül tizenhat esztendős ifjú. Akkoriban, ott az erdőben hatvanezer szent végezte áldozatát. Az árádhaná jelentése, egy Rádhá-Krisnának, Rámának vagy másoknak bemutatott mantra meditációs áldozat. A Gopál mantrát akkoriban már évezredek óta zengték ott. Ez alatt a hosszú idő alatt, noha nem lettek olyanok, mint a halak, akiket, ha kivesznek a vízből azonnal elpusztulnak, mégis e szentek gyakorlatai valahogyan megfakultak, erőtlenné váltak. Bár gyakorlataik sokkal magasabb rendűek voltak a tieiteknél, mégis valahogy meggyöngültek. A ti gyakorlataitok hozzájuk viszonyítva nagyon erőtlenek. Néha elmondjátok a gájatrí mantrát, néha nem; néha ébren vagytok közben, néha pedig nem. Ha közben pedig a problémáitokon gondolkoztok, ahelyett, hogy a mantrára összpontosítanátok, akkor a mantrázásotok egy nagy nulla lesz és belealszotok. Ezután gyorsan jönnek majd a nagyobb problémák.

Tehát ezek a bölcsek éppen végezték a kissé meggyengült gyakorlataikat, amikor meglátták Rámát, aki éppen rájuk pillantott, rögtön némi inspirációt kaptak és fohászkodni kezdtek Hozzá: „Kérünk, légy kegyes irántunk!” Ráma azonnal megértette vágyaikat, mely arra vonatkozott, hogy Rádhá-Krisnát szerették volna szolgálni a bensőséges találkáikon és hogy részesei szerettek volna lenni a rásza-táncnak, illetve más liláknak.”[1]

A rásza-táncot mindig nagyon lírai táncként írják le, melyet az ifjú Krisna és a fiatal gópík táncolnak. Míg, ha megnézzük ezeket a bölcseket, akik évezredek óta végezték mantra-meditációjukat, azt látjuk, hogy nem éppen úgy néztek ki, mint ifjonti fiatalemberek és serdülő leánykák. Mégis ez volt a legfőbb vágyuk, részesei szerettek volna lenni ezeknek az örök kedvteléseknek, liláknak a Legfelsőbb örökifjú ölelésének.

Ha belepillantotok a tükörbe, talán nem ezt az örökifjúságot látjátok, hanem valami más külsőt. Ebből a szempontból viszont nagyon hasonlítunk ezekhez az idős szentekhez.

Baladév: Azt leszámítva, hogy nem vagyunk szentek!

Szvámí Tírtha: Két másik jellemzőt is szerettem volna megvizsgálni. Milyen a saját gyakorlatotok? Legalább ők mantráztak! Szóval, melyek a ti gyakorlataitok? Ha a tükörbe pillantotok: ‘Tükröm, tükröm mondd meg nékem, mi fog ezzel a fickóval történni?’ A másik dolog: mik a ti vágyaitok? Melyek a ti gyakorlataitok és mik a ti vágyaitok? Kérlek nézzetek szembe magatokkal! Legyetek nagyon őszinték és szigorúak magatokkal, hogy megtaláljátok a saját gyakorlataitokat és céljaitokat! Majd cselekedjetek annak megfelelően!

Szóval ezek a szentek személyesen akartak találkozni Krisnával, de abban az életben, mint szentek férfi testben voltak jelen. „Rámacsandra olvasott a gondolataikban, ezért kedvesen és kegyesen így szólt hozzájuk: Ezúttal nem tudom teljesíteni a vágyatokat, de a következő alászállásomkor Krisnaként fogok majd megszületni Vradzsában, ti pedig jóga-májá segítségével gópíkként és akkor majd valóra váltom álmaitokat!”

Ha én kapnék ilyen üzenetet, kész lennék ezer évig folytatni a meditációmat! Most ez az én üzenetem a számotokra. Kérlek, készüljetek fel az elkövetkezendő ezer esztendőre, hogy így folytatjátok tovább a meditációitokat.

(folytatása következik)

[1] Bhaktivédánta Nárájan Mahárádzs könyvéből