Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




care

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából)
 
(az előző hétfői tanítás folytatása)
Kérdés: Mivel én még azon a szinten vagyok, hogy szükségem van visszajelzésre, megerősítésre, szeretném megkérdezni: honnan tudjuk, hogy Krisna elfogadja a felajánlásunkat – ha ez egyáltalán a mi dolgunk.
Szvámí Tírtha: Nagyszerű! Mivel Te Alázatos vagy ezért, ha nem tudod megítélni a dolgokat, megkérdezel valakit, aki el tudja dönteni. Ha a bhakták boldogok attól az ételtől, amit felszolgáltál nekik, akkor valószínű, hogy Krisna elfogadta a felajánlásodat. Ők általában boldogok, tehát nagyon valószínű, hogy mindig elfogadja.
Viszont mindig emlékezzetek Maháprabhunak arra a csodálatos történetre – amikor megkóstolt egy édességet. Azt mondta: „Ó, mindannyian tudjuk ennek az édességnek a hozzávalóit: cukor, tej és fűszerek – mindannyian tudjuk ezt. De van itt valami magasabb íz is. Honnan jön ez? Biztosan megízlelte Krisna; megérintette az ajkával, onnan jön ez a kivételes isteni íz.”
Tehát, ha egyre jobban megtisztultok és szakavatottabbak lesztek a konyhában is,  minden hozzávalót ismerni fogtok, akkor majd a lelki tisztaságotokkal érzékelni fogjátok, a magasabb lelki ízt. Ez misztérium és azt mondják, hogy Krisna Maga lesz az étel. Ez azt jelenti, hogy az étel teljes mértékben, lelkileg átminősülve isteni erőre tud szert tenni.
Kérdés: Hogyan ültessük át az elméletet a gyakorlatba?
Szvámí Tírtha: Isten szolgálatával – általában távol vagyunk ennek a valóságától. Szükségünk van valamire, valakire a közelünkből – hogy megértsük, meg tudjuk ítélni.
Mikor Gurudév egyik tanítványa meg akart emlékezni mesteréről, nem a komoly filozófia tanításai vagy a szigora jutott az eszébe, nem a nagy boldogság, amit a közös szolgálatok során megtapasztaltak – hanem amikor főzött a mesterének. Egy új recept és amikor Gurudév időnként kíváncsian bekukucskált a konyhába: “Ó, mi ez?”
Ez a szolgálat!
A lelki élet néha nagyon jelentéktelen. Úgy értem: amiből megérthetitek a lényeget, az néha nagyon mellékesnek tűnő, elenyésző dolog. De úgy gondolom, nagyon szerencsések vagyunk, ha van néhány ilyen lelki pillanatunk.
Ugyan így van a mantrazengéssel is. A mantrázás egy egyéni meditáció, ez is egy felajánlás Istennek és tudjuk, hogy ez a legfőbb lelki gyakorlatunk. Általában szolgálatként ajánljuk fel és néha elfogadja az Úr – akkor azt fogjátok érezni: ‘ Ma nem én mantráztam, ma elfogadta az Úr.’
Úgy gondolom mindannyiunknak van olyan tapasztalata, hogy mit jelent önzetlenül, spontán szeretettel felajánlani valamit, szeretetteljes szolgálatként. Ez nem olyan bonyolult dolog, nagyon is emberi. Ez a szépsége ennek a folyamatnak – hogy még a leghétköznapibb emberi tevékenységeket is meg tudjuk szentelni, be tudjuk vonni a szolgálatba.
(folytatása következik)


Leave a Reply