Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2016.07.30-i szófiai esti tanításából)

A mai nap nagyon különleges. Ma ünnepeljük az Úr győzelmét az illúzió felett. Más napokon a másik fél ünnepel – amikor az illúzió felülkerekedik a hitünkön. Akkor nagy az ünneplés a sötétségben. Mindenki boldog: ,,Nem veszítettük el egy katonánkat. Ő még mindig az illúzió nagyon engedelmes szolgája.” Ám ékádasí napján egy másfajta ünnepség zajlik – amikor a lélek győzi le az anyagot. Amikor a Jóisten átöleli az embert. Amikor az isteni természet felülkerekedik az anyagi szemléleten.

Hogyan ünnepeljünk meg egy ilyen nagyszerű és ünnepi alkalmat? Tánccal, énekléssel és tortával? Az ének és a tánc rendben van, ám ma hagyjuk ki a süteményt! Mert hogyan is ünneplünk? Egy kevés önmegtartóztató gyakorlattal. Ezen a napon le kell csökkentenünk kicsit az anyagi tevékenységeket. Csak egy kicsit, hogy megszabaduljunk az anyagi, testi tudatosságtól, mivel annyira erre vagyunk kondicionálva. Ha nincs problémád, azt mondod: ,,Ó, én nagyon lelki tudatban vagyok!” Ám amint jön egy szúnyog, az a mély meditációdat máris megzavarja, igaz? Nem is beszélve arról, ha valami komoly dolog történik velünk!

Ezért nagyon ébernek kell lennünk a lelki gyakorlatainkban. A lelki tudatosság emelésének egyik módja az, hogy lecsökkentjük az anyagi tudatosságot, ám ez fordítva is működik. Amint a lelki tudatosságotok emelkedik, a testi kondicionáltságotok azonnal lecsökken. Ezért tartózkodunk ma például attól, hogy sokat együnk. Az ékádasí a telihold vagy az újhold utáni 11. nap, emiatt hívják az ékádasí napjának, a 11. napnak. Ez a böjt napja, amikor is tartózkodunk a gabonafélék és a hüvelyesek fogyasztásától. Miért? Pontosan miért ezek azok a fajta ételek, melyeket nem veszünk magunkhoz ezen a napon? Mivel általában ezeket fogyasztjuk, igaz? S ha szünetet akarunk tartani abban, amit mindennap csinálunk, akkor vissza kell fognunk a tevékenységeket, a táplálkozást. Krsna azt mondja a Gítában, hogy mindenki teste gabonaféléken él.[1] Természetesen Ő nem azt akarja, hogy ne tartsd fenn a tested és túlzásba vidd a böjtöt. Krsna nagyon jól tudja, hogy mik a te testi szükségleteid. Azonban kis ideig szünetet tartani nagyon jótékony hatású. Ezért ezeken a napokon tartózkodunk a gabonafélék, a hüvelyesek plusz néhány fűszerféle fogyasztásától, de a lényeg a gabona és a hüvelyesek elhagyása.

Akkor erre lehet, hogy azt gondoljátok, hogy: ’Böjt van, ma nem eszem gabonát. Ma csak különleges ételeket eszem, szuperélelmiszereket, de azokból sokat! Jöhet az extra juice, stb., stb., csak azért, hogy visszafogjam a gabonát.’ Ilyenek vagyunk mi emberek. Ha valami tilos, megtaláljuk a problémák elkerülésének a módját. Ugye? Ilyenek vagyunk. Mint a kisgyerekek.

Tehát a böjtölés kicsit kényelmetlen érzés, egy kis nehézséggel jár. S ha kissé megfékezzük a testi vagy anyagi tevékenységeket, az így nyert időt a lelki gyakorlatainkra kell fordítanunk. Hogy többet dzsapázzunk vagy, hogy erősödjünk a meditációnkban. Ez az, ahogyan mi ünnepeljük a Jóisten győzelmét az illúzió fölött. Kevesebb testi tudatosság és magasabb lelki tudatosság.

(folytatása következik)

[1]  Bhagavad-gítá 3.14.

(Szvámí Tírtha 2016.07.24-i szófiai esti tanításából) 

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Tudjátok, szeretett Krsnánknak végtelen számú tulajdonsága van. Gyönyörűen fuvolázik, nagyon jó táncos, csodaszép a haja és sok egyéb sajátsággal rendelkezik. Srímatí Rádhárání szintén tömérdek kiváló isteni jellemvonásnak a birtokosa. E Legfelsőbb Úr elbűvölő szeretett kedveséhez szintén ezt az isteni, mennyei szépség minőségét gondolnánk. Rádhárání 64 transzcendentális tulajdonsággal rendelkezik. Milyen művészetekről tesz említést ez a gyűjtemény? Például az egyik a szójáték. Mit is jelent a szójáték? Trükkös, furfangos nyelvhasználatot. Elmondunk egy dolgot, ami ugyanakkor másképp is érthető. Úgy hiszem, ezzel a képességgel, mindannyian rendelkeztek. “Igent” mondotok, melyet úgy gondoltok, hogy “nem”. Máskor pedig “nemet” mondotok, ami “igent” jelent. Ez is Srímatí Rádhárání isteni tulajdonságaiból származik.

Van egy bhaktánk, aki hihetetlen módon szereti a szójátékokat. Minden második mondata egy szóvicc. Néha kissé bosszantó! Egyszer azt mondtam neki, hogy: „Ó, kedvesem, most már elég ebből, hogy állandóan ezt csinálod!” S akkor nagyon elkedvetlenedett: „De Mahárádzs, számomra ez a legjobb módja a fesztültség oldásnak”. Tudjátok, amikor túl stresszes – így fejezi ki magát, s akkor kicsit megkönnyebbül, nyugodtabbá válik. Látjátok, annyira különbözünk egymástól, de ha Srímatí Rádhárání kegyében részesít benneteket, akkor még az élet ezen vicces momentumait is lelki módon élhetitek meg.

Rádhárání mestere a szép és ízléses öltözködésnek, igazán ez az, amit elvárunk egy hölgytől – a szépség művészetét! Járatos a virágok esztétikus elrendezésében; s mindenféle zenei műfajban. Tehát biztos vagyok abban, hogy ezekből a nagyon finom és gyengéd művészetekből megérzitek azt, hogy kihez is szól a felajánlása.

Van egy bhakta, aki ács. Egyszer, amikor Rádháránínak a 64 transzcendentális művészetét vettük sorra és ahhoz a részhez értünk, mely arról szól, hogy Ő a legkiválóbb ácsmester is, akkor először nagyon meglepődött a bhaktánk. „Micsoda, az ácsmesterségben is s legjobb?”, majd egy isteni mosoly jelent meg az arcán. „Még amikor a fát munkálom, akkor is Srímatí Rádháránín meditálhatok!” Bár általában a férfiak szoktak ácsmunkát végezni, nem igazán nőies szakma; azonban még itt is Ő a legkiválóbb szaktekintély. De mit számít az ácsmesterség, ha még a kohászatban is Ő a legkiválóbb! Ezt komolyan mondom! Ebből megérthetjük, hogy a legkiválóbb tulajdonságok messze túl vannak a mi megértésünkön. S ez csupán a 64 megemlített transzcendentális tulajdonság! Ezek után elképzelhetitek azokat a tulajdonságokat, melyeket itt nem is említenek, melyek rejtve vannak!

Tehát mi a végkövetkeztetésünk? Ha jó ácsmesterek akartok lenni, mit kell tennetek?

Paramánanda: Akkor Srímatí Rádháráníhoz kell menni.

Szvámí Tírtha: Akkor ránk száll az ereje. S mi lesz a tárgya, célpontja a ránk szállt képességeknek? Krsna szolgálata. Tehát, ez olyan, mint egy teljes kör. Részei vagyunk egy isteni körnek. Valójában Ők egymás után kutatnak. Nem én kutatok, hanem Ők! De ha valahogy meghívást kapunk ebbe a transzcendentális isteni körbe, akkor ez a mi esélyünk a tökéletességre. Ez a varázskör, a varázslat, amit szeretnénk az életünkben. Ez nem az illúzió varázslata és nem az igazság személytelen délibábja, hanem egy invitálás az isteni kölcsönösségbe.

(Szvámí Tírtha 2016.07.24-i szófiai esti tanításából) 

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

(Ahol az előző tanítás véget ért: „Tehát önzetlen odaadás – ez az igazi kihívás! Bármikor készen állni! Valójában ez volt Gurudév elvárása – hogy a bhakták bármikor álljanak készen bármiféle szolgálatra. Ha főzésről van szó az éjszaka kellős közepén, készen kell állnotok! Ha ugrani kell a vaksötétbe, készen kell állnotok arra is! Ha a folyóiratának a terjesztéséről van szó, készen kell állnotok! Ha egy missziót kell elindítanotok, készen kell állnotok! Függetlenül az egyéni képességeitektől, mert ha meghódoltok, meg fogjátok kapni az erőt is, ami szükséges a végrehajtásához!”)

Ez az önzetlen odaadásnak a nagyon hathatós működése – hogy az erőt, a tudást, bármire is van szükségetek a szolgálathoz azt megkapjátok. Megadatik, biztosítják, delegálják számotokra. A mi részünk az odaadás (dedication), az Ő része a segítségnyújtás (delegation).

Egyszer Sríla Srídhar Mahárádzs tekintélyes szannjász tanítványai mesterük köré gyűltek. Ő eléjük tárta a távolabbi jövőt és beszélt arról, hogyan prédikáljanak, mi módon képviseljék Maháprabhut a saját környezetükben Ausztráliától az Egyesült Államokig, Európától Indiáig – az egész világon. S ez a víziója olyan nagyívű és hatalmas volt, hogy a prédikációnak ezen rendíthetetlen tagjai teljesen elámultak, beleremegtek. S legtöbbjük így reagált: „Nem, nem, nem! Képtelenek vagyunk erre! Erre nem vagyunk képesek!” De Srídhar Mahárádzs így felelt: „Én megadom hozzá az erőt”. Erre mindannyian így kiáltottak: „Hariból!”

Mi annyira jelentéktelenek vagyunk! De ha készen állunk arra, hogy „Igent!” mondjunk a feljebbvalóinknak, akkor minden erőt megkapunk hozzá. Akkor nem ti, hanem valaki más cselekszik helyettetek. Valaki rajtatok keresztül munkálkodik. Ez a meghódolás mértékének függvénye és lehetséges.

Hajdanán történt egy nagyon különleges eset. Egy bhakta meglátogatta a Rádhá–kundát. Ez a történet különbözik az igazság és a szeretet elméleti síkú eszmecseréjétől. Többé már nem filozófia, hanem valóság, egy igaz történet. Tehát ez a bhakta meglátogatta a Rádhá–kundát; tudjátok a Rádhá–kunda egy különösen nagyrabecsült zarándokhely. Ha egyszer fürdőt vesztek itt a Rádhá–kundban, mérhetetlenül nagy odaadás száll rátok. Ez egy nagyon fontos szent helye a bhakták meditációjának. Nos, a barátunk meglátogatta ezt a helyet és hirtelen valaki odalépett hozzá. Ez a másik bhakta egy guru-bhái volt a saját lelki tanítómesterének. Az idősebb bhakta nem ismerte még a fiatalabbat, de a fiatalabb tudta, hogy az idősebb a lelki tanítómesterének a hittesttestvére. Tehát az idősebb odament a fiatalabbhoz és megkérdezte: „Prabhu, lehet, hogy te szeretett hittestvéremnek ennek és ennek a szvámínak vagy a tanítványa?” Mire a fiatalabb így szólt: „Igen, a tanítványa vagyok.” Majd az idősebb ezt felelte: „Rögtön tudtam, ahogy rádnéztem! Olyan hitelesen képviseled a tanítómesteredet, hogy ő itt van veled, megnyilvánul rajtad keresztül.”

Erre azt mondhatjátok, hogy: „Á ez csak legenda! Nem voltunk ott, nem láttuk! Hiszem, ha látom!” De el kell, hogy mondjam nektek, ez fordítva is működik: ha hisztek benne, meg fogjátok látni! Ez az önzetlen odaadás ereje. Ha teljes mértékben meghódoltok a lelki tanítómesteretek előtt, akkor képviselhetitek őt. Rajtatok keresztül fog cselekedni. Ha teljesen meghódoltok Maháprabhu előtt, Ő fog rajtatok keresztül énekelni.

Ma reggel megértettem valamit a szófiai Misszióval kapcsolatban. Miért vonzódnak itt annyira a bhadzsanokhoz és a kírtanokhoz? Nem tudom miért! Miért nyilvánulnak meg itt ilyen erőteljesen ezek a kírtan éjszakák? De aztán Maháprabhu teliholdhoz hasonlatos arcát nézve megértettem valamit. Hogy Ő annyira szereti a szankírtanát, hogy itt arra ösztönzi a bhakáit, hogy ők is ezt tegyék. Ez az Ő ízlése szerint való, ebben biztos vagyok! Tehát, ha szeretnétek imádni e számotokra oly kedves Maháprabhut, ez a legjobb út. Ha imádkoztok, akkor Ő megadja a kegyét. Ha meghódoltok, akkor Ő elküldi valamennyi angyalát és gandharváját ide. Miért? Mert a meghódolással a képességek eljutnak az ásraja-tattvához, az alanyhoz. Ezért azt mondják, hogy egy tiszta bhakta a Legfelsőbb valamennyi tulajdonságával rendelkezik – a meghódolás folyamatán keresztül. Ezt már láttam megnyilvánulni. Például a tanítómesteremnek, megvolt a képessége az alkotáshoz, hogy teremtsen valamit. Azt mondta: „Legyen egy Kagylókürt újság” és lett! Egyszerűen az isteni oltalomba helyezés által, a tanítómesterének szolgálata által megnyilvánult a teremtő erő!

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2016.07.24-i szófiai esti tanításából) 

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Az alany és a tárgy – ez a szeretetteljes kapcsolat kulcsa. Az első káprázat, az első bűvölet a kihasználás. Mivel az illúzió azt jelenti, hogy a kihasználás világa szerint éltek. Ez a pillanatnyi feltételekhez kötött helyzetünk, ebben a káprázatban élünk. A második szint, a második szakasz a lemondás. Ez az igazság káprázata. A harmadik szint a szeretet csodája. Itt az alapelv az odaadás. Kihasználás, lemondás, odaadás – melyiket választjátok? Ebben a körben ezt könnyű eldönteni. Melyikőtök akar a kihasználás világában élni? Senki sem. S a lemondás világában? Nos, talán néhányan közületek azt felelik, hogy ők akarnak, de nem tehetik. S kik akarnak az odaadás világában élni? Ezzel már többen értetek egyet, de ti sem tehetitek meg. Miért? Mert a kihasználás nagyon könnyen megy, nagyon természetes a számunkra! A lemondás – ‘az nem nekem való, nem’. De az odaadás annyira nehéz, mert akkor önzetlennek kell lennetek. Még a lemondásban is van jutalmazás. Nagyszerűen fogod érezni magad tőled: ‘Ezt meg tudom tenni! Le tudok mondani a banánfagylaltról! Olyan tökéletes vagyok!’ Van visszajelzés. Érzitek az erőt, mely a lemondásotokból fakad. De milyen visszajelzést kaphattok az odaadás révén? Amikor egyszerűen tennetek kell a dolgotokat, önzetlenül? Csak emlékezzetek Maháprabhunak erre a nagyon áldozatkész kijelentésére: „Akár szeretettel magadhoz ölelhetsz vagy akár el is tiporhatsz, itt vagyok, vállalom!” Ki tudja ezt megtenni? Mindannyian egyetértünk abban, hogy ez gyönyörű. De mi az ölelést akarjuk – legalábbis néha vagy egyszer az életben! Ha csak az eltiprást kapjuk, ki tudja azt elviselni? Én nem!

Elmesélem, hogy életem legkeserűbb pillanata akkor volt, amikor Gurudév egy Föld körüli útra indult. Ez még az előző este történt, másnap reggel kellett elindulnia. Nagyon élveztem, hogy a társaságában lehetek, bár tudtam, hogy készülődnie, csomagolnia kell. Végül mérges lett és így szólt: „Na most már elég volt kedvesem! Menjél!” S úgy éreztem, hogy kirúgtak. Nagyon keserű tapasztalat volt. Legalább néha szükségünk van az ölelésre!

Tehát önzetlen odaadás – ez az igazi kihívás! Bármikor készen állni! Valójában ez volt Gurudév elvárása – hogy a bhakták bármikor álljanak készen bármiféle szolgálatra. Ha főzésről van szó az éjszaka kellős közepén, készen kell állnotok! Ha ugrani kell a vaksötétbe, készen kell állnotok arra is! Ha a folyóiratának a terjesztéséről van szó, készen kell állnotok! Ha egy missziót kell elindítanotok, készen kell állnotok! Függetlenül az egyéni képességeitektől, mert ha meghódoltok, meg fogjátok kapni az erőt is, ami szükséges a végrehajtásához!

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2016.07.24-i szófiai esti tanításából) 

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

A Jóistennel való találkozás két szinten történik. Az egyik a semleges és személytelen szint, amikor találkoztok valamilyen elvvel, energiával és azt gondoljátok, hogy: ‘Ó, ez a Legfelsőbb erő olyan, mint egy lila köd’. Majd találkoztok a bhaktákkal, akik azt mondják, hogy: ‘Nem, ez nem lila köd, hanem egy kékesfekete fiú. Mit beszélsz itt lila ködről, Ő kékesfekete, nem pedig lila!’ Tehát ismét változtatnotok kell a nézőpontotokon. Korábban megismertétek, hogyan is működik ez az anyagi világ, majd elegetek lett a kettősségekből és végre rá akartatok lelni az igazságra, úgy vélve, hogy az semleges, békés, személytelen és lila. De, akkor ismét elbizonytalanodtatok, amikor egy másik, egy kékesfekete Úr valóságával szembesültetek. S Krsna, hogy elbűvölje azokat, akik nem annyira vonzódnak Őhozzá működésbe hozza anyagi energiáját, máját. Rejtett, semleges hatalmát igazságként is használja, hogy elkápráztassa azokat, akik meg akarják találni a szabadságukat, békéjüket stb. Krsna egyfajta passzív örökkévalósággal táplálja őket. S végül személyként nyilvánul meg mindazoknak, akik szeretetre vágynak.

Tehát ez a ti választásotok, hogy melyik bűvöletet, káprázatot akarjátok az életetekben? Ha anyagi bűvöletet akartok – az is nagyon jól működik, teljesen elégedetté tud tenni benneteket. S az illúzió betartja az ígéreteket. Ugye? ‘Ez az új típusú autó erősebb lesz, mint az előző! Ez az új számítógépetek sokkal gyorsabb lesz, mint az előbbi! A korábbi praktikus okostelefon volt, de most ez az új egy szuper okostelefon!’ Tehát az illúzió betartja az ígéreteket. Akarjátok ezt a fajta káprázatot?

Az igazság szintén nagyon vonzó. Vonzereje Krsnától származik, aki a mindenkit vonzó. A teljes igazság magában foglalja azt a részt is, amit ti kerestek. Rá fogtok lelni a tudásra, a megvilágosodásra és a halhatatlanságra. Ez egy misztikus tapasztalás, mivel valamennyi misztikus iskola két kinyilatkoztatott végcéllal rendelkezik, amelyet általa elérhettek. Szeretnétek tudni, mi ez a két kinyilatkoztatás, vagy hagyjuk elrejtve? Ez a két kinyilatkoztatása a tradicionális misztikus iskoláknak a következő: az első – minden összetartozik! Van egy egységes elv. S a második – az örökkévalóság létezik! Húsz évet elvesztegettetek az életetekből, hogy erre a végkövetkeztetésre jussatok. Ha részt vesztek a bhakták egyetlen leckéjén, ez lesz a bevezető (intro). Mielőtt bármi komoly dologba kezdenénk, összegezzük a valóság két jelentéktelen aspektusát: minden összetartozik és van örök élet!

De ugorjuk át ezeket a jelentéktelen, úgymond másodlagos eredményeket! Koncentráljunk valami még érdekesebbre! Ez a semleges, negatív és regresszív halhatatlanság a gjáník misztikus iskoláinak a sajátja. Ez egy másik káprázat és annyira elbűvölő, hogy sok embert vonz ez a szint. Mégis, a valóság harmadik szintje a pozitív és progresszív halhatatlanság. Ez az odaadó élet. A szeretetteljes odaadás szintje. A személyes szeretet, ahol ti vagytok a tárgyai a szeretetteljes kapcsolatnak. S meg kell találnotok azt, akire a szeretetetek irányul. Ebben az esetben a szubjektum, a tárgy az ásraja-tattvát jelenti. A tattva jelentése ‘igazság’ vagy ‘elv’ és az ásraja jelentése olyan, mint az ‘oltalom’. Akik az oltalom elvvel rendelkeznek, akik képesek oltalmat adni ennek az érzésnek. Tehát ebben a kapcsolatban ti vagytok az ásraja, ti vagytok a szeretetteljes érzelmek és ti vagytok az oltalmazottjai ennek a szeretetteljes érzelemnek. De ki a visaja, ki a tárgya, ki a figyelmetek célja? Ha komolyak vagytok, meg kell határoznotok a lelki célotok tárgyát. Tehát vagy Krsnában, a mindenkit vonzó tehénpásztor fiúban találjátok meg a szeretetetek tárgyát; vagy a Számára legkedvesebb személyben leltek rá az oltalomra. Néha pedig egy megnyilvánulásában találjátok meg a szeretetetek célját. Ha nem tudsz dönteni kettejük között, akkor imádhatod Maháprabhut, kettejük egyesülését.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2016.07.24-i szófiai esti tanításából) 

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Tudjátok az igazság mindig személytelen, mégpedig azért, mert számomra, számodra és mindenki más számára az igazság ugyanaz. Mindenki számára egyforma. A Nap egyenlően süt mindenkire. Rendben, néhányan a barlangokban rejtőznek, ahová már nem jut be a napsugár. Ez igaz, de mindenki más élvezheti a Napot. Függetlenül attól, hogy valaki értékeli-e vagy sem, a Nap fel fog kelni. Ott van, nagyon önzetlenül ott van! Azok számára is ott van, akik csúfolják, nem pedig csak azok számára, akik imádják! Nagyon önzetlen. Nagyon önzetlen!

Tehát az igazság, mely a lét misztériumához kapcsolódik, a végső igazság, az pedig általános, semleges és személytelen. Az igazság az igazság. De van még egy elv – a szeretet. A szeretet pedig mindig személyes, igaz? Mert szeretetet nem lehet gyakorolni a szeretet tárgya, egy személy nélkül. A szeretet önmagában nem létezik, mint elv. Kölcsönösséget feltételez és a kölcsönösséghez partnerek kellenek. A valódi átélése, megtapasztalása nélkül nem létezik.

Az igazság mindig személytelen; a szerelem pedig mindig személyes! Tehát itt van két tabletta: az egyik a kék, a másik egy piros tabletta. Melyiket választjátok? A békés, semleges és nagyon szattvikus igazságot vagy a mindenféle problémával átitatott szeretetet, mely személyes? Ez tőletek függ! Ez a választás a ti szabadságotok. Ez a választás a ti szabadságotok! Vagy élvezni akarjátok az igazság áldásait; vagy boldogok akartok lenni. Csak képzeljétek el, hogy rendelkeztek ezzel az áldással vagy átokkal, ezt nem tudom megítélni, hogy bármit is mondotok, láttok vagy vizsgáltok, az igaz. Valóra válnak az meglátásaitok, megvalósulnak, amit mondotok. Mindig igazatok van. Csak képzeljétek el így magatokat! Nem tudom, hogy ez áldás vagy átok! Azt hiszem, inkább az átokhoz áll közelebb. Nagyon hamar olyan teherré válik, amelyet szinte lehetetlen cipelni. Jobb eldobni ezt a terhet!

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2016.07.24-i szófiai esti tanításából)

Találkozás a Jóistennel. Ez az amiről beszélnünk kell, ez az, amit kutatunk és néha ez az, amitől tartunk is. Jelenleg oly annyira az illúzió befolyása alatt állunk, hogy ezt érezzük igazi otthonunknak. Csak figyeljétek meg az életeteket! Komfortosan éltek, jól eligazodtok a benneteket körülvevő környezetben, ismeritek az élet néhány jó és rossz oldalát. S ezért itt, otthon érezzük magunkat, ismerős a környezet. Ez egyfajta kondicionálás. Azon nyomban, hogy egy másik országba vagy városba kell mennetek, egy ismeretlen környezet bizonytalanságának vagytok kitéve. Azonnal egyfajta kétségbeesett érzésetek támad: ‘Nem tudom, hogyan kell itt mozogni! Nem ismerem a nyelvet! Otthon felejtettem a mobilomat! Hogyan fogom itt biztonságban érezni magam? Nem ismerem ezt a környezetet!’ Bár sohasem tudhatjátok, hogy mire számíthattok egy újfajta környezetben! Talán a legnagyobb áldás száll rátok ezen az új helyen! De mivel ismeretlen számotokra a környezet, ezért kissé meg is ijeszt benneteket. Értitek mire gondolok? Csak képzeljétek el, hogy hirtelen eltávolítanak a jelenlegi helyetekről és mint egy ejtőernyős, ki vagytok dobva valami teljesen ismeretlen helyen, váratlan dolgoknak kitéve. Természetes, hogy megijedtek. Tehát ne háborogjatok a jelenlegi élethelyzeteteket miatt, mivel egykettőre új világban találhatjátok magatokat! Az én alázatos megértésem szerint értékelnünk kell mindazt, amink van! Lehet, hogy nem sok, de mégis van némi alapotok az életutatokhoz.

Ugyanakkor helyesen kell megítélnetek, hogy mi micsoda. ‘Mi az előzménye                                        a jelenlegi anyagi helyzetemnek, mi a realitása a lelki ambícióimnak?’ Mert előfordulhat, hogy a jelenlegi anyagi életünk feltételeit egy másfajta élet feltételeire cserélik – mondjuk lelkiekre. Az élet azt jelenti, hogy kifejezed önmagad. Egy ismert helyen már tudjátok, hogyan fejezzétek ki magatokat. Egy új világban, egy új helyen meg kell tanulnunk egy újfajta nyelvet, egy új módot az önkifejezésre. Például, ha csatlakozol a bhakták köreihez, ezzel egy új nyelvet kezdesz el megtanulni. Ez egy újfajta kondicionálás. Más ruhát öltesz magadra. Azelőtt a hölgyek farmerben jártak, most pedig elkezdtek szárikat viselni. Vagy ti, férfiak felveszitek a dhótikat, ami azelőtt teljesen ismeretlen volt a számotokra. Vagy később pedig a kírtan közben ugrálással és tánccal mutatjátok ki lelkesültségeteket. Elkezditek a szanszkrtot utánozni, próbáltok bhaktaként viselkedni. S számos egyéb módon tudjátok kifejezni az újonnan tanultakat. De mi is a lényeg? Változtattunk valamit is a formaságokon? A bolgár néphagyományt felcseréltétek az indiai Uttar Pradés-i néphagyományra, az egyik ruhadarabot egy másfajta ruhadarabra. A formát vagy a lényeget cseréljük fel? Belekezdünk egy új nyelv tanulásába, de ugyanazzal a mentalitással vagy inkább kezdjünk el egy új mentalitást megtanulni? Bár nem a mentalitás az, ami te vagy, az olyasvalami, amit birtokolsz.

Nem szabad félreértenünk – a forma megváltoztatásával nem fogjátok elérni az igazán lényeges dolgokat. Ne cseréljétek fel az egyik kondicionálást egy másikra! Tegyetek inkább egy lépést az igazság felé!

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2016.07.24-i szófiai reggeli tanításából)

Kérdés: Úgy értesültem, hogy tegnap reggel 8 órakor tartottál volna itt leckét. El is jöttem, de nem volt tanítás és elvesztegettem 4 órát. Kárpótolva leszek valamiképpen ezért a veszteségért?

Szvámí Tírtha: Ha 4 órát lelki célra áldozol, odaszentelsz az életedből – azt gondolom, hogy az semmi esetre sem veszteség, mivel benne van a felajánlásod. Nem volt lecke, feltehetően nem tudtam időben megérkezni. Ez az én hibám, ez az én saram. De a te részed az megvalósult! Eljöttél, ideszentelted a figyelmed, áldozatot hoztál. S ez nem vész el soha!

Meg kell tennünk a kötelességünket! Ha kapunk visszajelzést vagy ha egyáltalán nem, ha jó lesz a végeredmény vagy ha egyáltalán nincs – akkor is meg kell tennünk. Mivel bármilyen tapasztalattal is szembesülünk az életünk során, kétféle módon lehet megoldani a felmerülő kérdéseket. Az egyik a gyakorlati, a nyilvánvaló oldala, amit láthatunk. Van visszajelzés, van némi siker vagy kudarc. Azonban van egy másik, láthatatlan, rejtett oldala, a lelki oldal. S az sokkal erősebb, sokkal fontosabb. Tehát, ha legbelül valamiképpen meg tudjuk érinteni ezt az isteni békét, ezt a lelki biztonságot, akkor sikeresek vagyunk. Mivel Krsna azt mondja, hogy: „Engem nem a nagy áldozatok tesznek elégedetté, hanem ha valamit szeretettel ajánlanak fel, akkor Én azt elfogadom.” Hasonló módon, ezt a különleges minőséget kell hozzátennünk, ezt a lelki szeretetet. Lehet akár parányi, akár grandiózus a felajánlásunk, nem számít. Ezt a nagyon finom minőséget kell hozzátennünk – ez a teljes odaadás.

Egyébként valaki el fogja rabolni az időnket. Az illúzió nem csupán 4 órát, hanem megszámlálhatatlan életet rabolt el tőlünk. Most Krsna 4 órát rabolt el az életedből – valamilyen jó cél érdekében, Ő tudja csak miért! Mert Ő a vajtolvaj. Ő egy tolvaj. El fogja rabolni az időnket a figyelmünket és legvégül pedig a szívünket. Tehát, ha megfelelő jövőképpel rendelkezünk, akkor látni fogjuk Őt minden mögött, ami velünk történik. Ezért azt mondhatjuk, hogy egy tiszta bhakta olyan erőteljes – még Istennél, a mindenható Istennél is erőteljesebb, mivel az Úr sohasem tud elrejtőzni egy bhakta szíve elől.

prémánydzsana-ccshurita-bhakti-vilócsanéna
szantah szadaiva hrdajésu vilókajanti
jam sjámaszundaram acsintja-guna-szvarúpam

góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi [1]

„Góvindát imádom, az őseredeti Urat, akit a szeretet írjával megkent szemű tiszta bhakták elfoghatatlan, számtalan tulajdonságban bővelkedő gyönyörű kékesfekete Sjámaszundar Krsna formájában mindig a szívükben látnak.”

[1] “Brahma-szanhitá” 5.38.

(Szvámí Tírtha 2016.07.24-i szófiai reggeli tanításából) 

Kérdés: Hogyan lehet megítélni, ki a hűséges és ki nem, kinek valódi és kinek hamis az odaadása?

Szvámí Tírtha: Nos, hadd idézzek fel két alkalmat ennek a problémának a megválaszolására. Egyszer Srídhar Mahárádzs megkérdezte a körülötte lévő bhaktáktól, hogy „Hogyan tudjátok eldönteni valakiről, hogy intelligens-e vagy sem?” Mindenki tudása legjavát összeszedve kezdett el gondolkozni, hogyan álljon ehhez a problémához, de egyikük sem állt elő a megfelelő válasszal. S akkor Srídhar Mahárádzs azt mondta: „Ha te magad is intelligens vagy! Ha intelligens vagy, akkor azonnal tudni fogod, hogy ki az, aki intelligens.” Mivel, ha nem vagyunk azok, akkor egy nagyon ostoba emberről is azt gondolhatjuk, hogy nagyon intelligens. De azon nyomban, amint rendelkezünk a megfelelő mércével, kétségkívül, azonnal megértjük ki van ugyanazon a szinten. Ugyanígy, ha tiszta a szíved, azonnal fel fogod ismerni azokat, akik szintén tiszta szívűek. Ha erős a hited, azonnal látni fogod az erős hitet másokban is. Ha te hiteles vagy meg fogod találni azokat, akik szintén hitelesek.

De nem ez a legmagasabb szint. Mivel a legmagasabb szint azt jelenti, hogy még ha látod is mások hibáit, hiányosságait, nem azokkal foglalkozol. Ha azt tapasztalod, hogy másoknak gyenge a hitük, kész vagy arra, hogy megerősítsd őket.

Egy másik alkalommal valaki megkérdezte Gurudévet: „Hogyan tudjuk megítélni más bhakták szintjét vagy fejlődését?” Miként ítéljük meg a bhaktákat – alapvetően ez volt a kérdés. Tudom, hogy már százszor is említettem nektek ezt a történetet, de érdemes újra és újra elismételni. Nagyon elszomorodott és azt mondta: „Isten nem azért küldte a bhaktákat, hogy ítélkezzünk felettük, hanem hogy szolgáljuk őket!” Tehát ez kell, hogy legyen az elv. Ha bhakták vannak körülöttünk, értékeljük őket! Mivel talán nem tudjuk megítélni, hogy ki hiteles és ki nem. Azonban Krsna és guru igen! De segítsük egymást, hogy még hitelesebbé váljunk! Mivel egy nagyon különleges elv szerint működünk – a te sikered az én sikerem is egyben. Tehát, ha egyvalaki előrébb halad a lelki fejlődésben, az áldásos, mindenki más eredménye is, mert az egész közösség ereje, lelki ereje gyarapodott általa.

Természetesen egy kicsit intelligensnek is kell lennünk, hogy ezt megértsük. Mert mi a mércénk? Lehet, hogy valaki eleget tesz valamennyi külső formalitásnak, de nincs belső megvalósítása. Lehet, hogy valaki élvezi a helyzetét, de nem rendelkezik a valódi minőségekkel. Vagy azt gondolhatnánk ‘Ott vannak a frontvonalas bhakták és vannak a másodosztályú bhakták.’ De én úgy érzem magam, mint egy harmad- vagy negyed osztályú bhakta. Szóval amúgy is egy kis intelligencia szükséges a megfelelő mércéhez. Van egy bengáli közmondás: ati bhakti csórér lakhan. Ati bhakti. Erre azt fogjátok mondani: ‘Ó igen! Ez a bhaktiról szól! Ez nekünk való!’ De vigyázzatok! Ati azt jelenti, hogy ‘rendkívüli’ vagy ‘túl magas’, vagy ‘túlzott’. Ati bhakti – a túlzott odaadás. A lakhan olyan, mint egy valamire irányuló ‘jel’ vagy ‘szimbólum’. A csóréra, a csór egy nyelvtani esete. Mit jelent a csór?

Válasz: ‘Tolvaj’.

Szvámí Tírtha: Igen. Nos mit jelent ez összességében? A túl sok tolvaj jele a kiváló bhaktinak? Vagy hogyan is tegyük ezt össze? Ati bhakti csórér lakhan – „A túlzott odaadás tolvajt rejt”! Tehát, ha valaki mutogatja az odaadását, legyetek óvatosak! Ha valaki nagyon alázatos a szolgálatában és megingathatatlan a hitében – kövessük őt, ez a helyes példa.

(Szvámí Tírtha 2016.07.24-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Élünk, szeretünk, távozunk (live, love, leave). Tehát, éljük a lelki életünket és szerezzük a tapasztalatokat valamennyi mellette és ellene szóló érvvel együtt. Igyekszünk megtanulni és megtapasztalni az istenszeretetet. Majd távozunk. Mi is ez az ‘eltávozás’?                                                                        Mit kell itt hagynunk? Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy: „A bizonytalan ’valóságából’ a biztos valóságba kell bebocsájtást nyernünk”.

‘A távozás (leave)’ azt jelenti, hogy néha meg kell szabadulnunk a lelki illúzióinktól. Ez nagyon célravezető. Nem igazán könnyű, de nagyon hasznos. A ‘távozás‘ totális elhagyást jelent. Ez csak idézet a részemről, mert nem rendelkezem ezzel a minőséggel, nem vagyok ezen a szinten. Azt mondják, hogy valamennyi elvünket itt kell hagynunk, szarva dharmán paritjadzsja [1]. Add fel valamennyi ragaszkodásodat! Könnyebb a tárgyakhoz, sokkal nehezebb a társakhoz, barátokhoz fűződő ragaszkodást feladni. De feladni az összes ragaszkodásunkat az elveinkhez, az elképzeléseinkhez – hűha! Például azt gondoljátok, hogy: ‘Én egy nagyszerű bhakta vagyok!’ vagy: ‘Én egy kis bhakta vagyok’. Ezeknek a különböző koncepcióknak a feladása, ez egy nehéz feladat.

De egy ilyen döntő pillanatban az isteni misztérium, mint egy villanás képes feltárulkozni a számotokra. Egyik barátom egyszer azt mondta, hogy nagy hibát követett el és úgy érezte ‘Most elbuktam.’ Abban a pillanatban kapott egy kinyilatkoztatást. Személyesen beszélgetett a Legfelsőbbel! Tehát, mi is a célunk? Ilyen személyes kapcsolatba kerülni a Legfelsőbbel. S melyik a mi utunk? A bukás, a hibák vagy mindaz az ostobaság, amit elkövethettek? Nem, nem. Azt hiszem értitek, hogy mire gondolok – arra, hogy sohasem vagytok magatokra hagyva! Amikor erősnek hiszitek magatokat, akkor nem tudtok kétségbeesetten könyörögni. De, amikor a szemed előtt hullik darabokra az életed, akkor valóban sírsz. ‘Ó, Uram! Mi történik? Nem mondtad, hogy ez ilyen lesz! Valami mást vártam! S most! Eddig képes voltam elrendezni az életemet, de most minden darabokra hullik. Te jössz! Kérlek vezesd az életem, erre már nem vagyok képes!’ Ekkor azonnal valamennyi risi, muni, jógí, bhakta és az egész parampará, akik már eltávoztak – mosolyogni kezdenek: Végre megértette! Igen! Erre a pillanatra vártunk!” Gondoltatok már valaha is arra, hogy hány jóakarótok van? Fogalmatok sincs róla. Néha a tudósok azt mondják, hogy: „Ó, az emberiség igen nagy létszámú, ők vannak többségben.” Nem, az itt élő lelkek – kisebbségben vannak, ez egy jelentéktelen kisebbség. A jobbik és a jelentősebb rész odaát van! Azt mondják, hogy egyetlen anyagi univerzum, mely igencsak jelentős – csupán egy mustármag méretű! S ha van egy nagy zsák mustármagotok, melyből elvész egy szem, mit számít az? Semmit. Tehát, ez teljesen jelentéktelen. Az élőlények valamennyi itt szerzett tapasztalata, felhalmozott elképzelése teljesen elenyésző az isteni, lelki valósághoz viszonyítva. Egy nulla!

S itt talán van egy-két barátunk, mely egy igen jó arány egy élet alatt, ha legalább egy barátotok van, egy igazi. Nem az a barát, aki csak addig az, míg fizeted a számláját. Mert, amíg mások helyett fizetsz, addig sok barátod van. S lesznek hitvány barátaid is, akik csak addig vannak melletted, amíg minden rendben és süt a nap. De egy igaz barátra szert tenni, aki olyan, mint a másik éned, isteni ajándék – sokkal nehezebb rálelni. S néhány jóakaróra szert tenni szintén nagyon ritka ajándék – aki semmit nem vár viszonzásképpen.

Tudom, mert megtapasztaltam én is. Bár a tapasztalás nem a legmagasabb fajta bizonyítás, de átéltem, megkaptam. Amikor találkoztam Sríla Bhakti Vaibhav Purí Mahárádzzsal, mindig ezt éreztem. Ő kilencven egynehány éves volt és minden egyes alkalommal, amikor találkoztunk, mely csupán néhány alkalom volt ebben az életben, mindig éreztem felőle ezt a nem egyszerűen atyai, hanem nagyatyai szeretetet. Bár nem voltam tagja a missziójának, nem szolgáltam őt, nem sokat voltam a környezetében, de mindig éreztem ezt a nagyon tiszta, nagyon szeretetteljes figyelmet. Tehát létezik! Itt lehet, hogy van néhány ilyen jóakarónk, de odaát még több van. Az összes megvalósított lélek odaát vár rád. Mert úgy érzik, hogy sohasem elég, azt érzik, hogy ‘Mi vagyunk kisebbségben. Még mindig van néhány elveszett szolga és amíg nem gyűjtjük őket vissza, ezeket az elveszett, elszökött lelkeket nem vagyunk boldogok.’ Tehát, ez a reményünk és a meggyőződésünk – hogy a jóakaróink többsége vár bennünket.

Ezért az élni, szeretni, távozni (live, love, leave) elvek szintén alkalmazhatók a lelki ügyekben is. Az Isteni Párért kell, hogy éljünk, szeretnünk kell Őket és el kell hagynunk valamennyi hamis tévképzetet. Élni, szeretni, távozni (live, love, leave.) Ez a mi helyes beállítódásunk, ez a vallásunk.

Most mindenki a lelki érzések hullámaiban lebeg. De hadd törjem össze ezt az álmot. Mit is jelent ez gyakorlatilag? Azt, hogy ‘Megszerelem ezt a szétesett ablakot’. Ez a gyakorlati alkalmazása, amit most megtapasztaltatok. Ne legyetek lusták, akik csak élvezik az ásram, a misszió adta kényelmet. Tegyetek érte valamit! Ehhez elég egyetlen ember is. Ha mindenki ezt az egy ablakot akarja rendbe tenni – az egy másik nyomorúság. Tehát, legyetek jól szervezettek. Ezért mondják azt, hogy: „A lelki tanítómestered előtt első számú bolondnak kell érezned magad. De ne így cselekedj.” De ne így cselekedj!

[1] Bhagavad-gítá 18.66.