Archives

Calendar

April 2021
M T W T F S S
« Mar    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




18360330-node-image-upload-darkness

(Szvámí Tírtha 2016.07.24-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Élünk, szeretünk, távozunk (live, love, leave). Tehát, éljük a lelki életünket és szerezzük a tapasztalatokat valamennyi mellette és ellene szóló érvvel együtt. Igyekszünk megtanulni és megtapasztalni az istenszeretetet. Majd távozunk. Mi is ez az ‘eltávozás’?                                                                        Mit kell itt hagynunk? Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy: „A bizonytalan ’valóságából’ a biztos valóságba kell bebocsájtást nyernünk”.

‘A távozás (leave)’ azt jelenti, hogy néha meg kell szabadulnunk a lelki illúzióinktól. Ez nagyon célravezető. Nem igazán könnyű, de nagyon hasznos. A ‘távozás‘ totális elhagyást jelent. Ez csak idézet a részemről, mert nem rendelkezem ezzel a minőséggel, nem vagyok ezen a szinten. Azt mondják, hogy valamennyi elvünket itt kell hagynunk, szarva dharmán paritjadzsja [1]. Add fel valamennyi ragaszkodásodat! Könnyebb a tárgyakhoz, sokkal nehezebb a társakhoz, barátokhoz fűződő ragaszkodást feladni. De feladni az összes ragaszkodásunkat az elveinkhez, az elképzeléseinkhez – hűha! Például azt gondoljátok, hogy: ‘Én egy nagyszerű bhakta vagyok!’ vagy: ‘Én egy kis bhakta vagyok’. Ezeknek a különböző koncepcióknak a feladása, ez egy nehéz feladat.

De egy ilyen döntő pillanatban az isteni misztérium, mint egy villanás képes feltárulkozni a számotokra. Egyik barátom egyszer azt mondta, hogy nagy hibát követett el és úgy érezte ‘Most elbuktam.’ Abban a pillanatban kapott egy kinyilatkoztatást. Személyesen beszélgetett a Legfelsőbbel! Tehát, mi is a célunk? Ilyen személyes kapcsolatba kerülni a Legfelsőbbel. S melyik a mi utunk? A bukás, a hibák vagy mindaz az ostobaság, amit elkövethettek? Nem, nem. Azt hiszem értitek, hogy mire gondolok – arra, hogy sohasem vagytok magatokra hagyva! Amikor erősnek hiszitek magatokat, akkor nem tudtok kétségbeesetten könyörögni. De, amikor a szemed előtt hullik darabokra az életed, akkor valóban sírsz. ‘Ó, Uram! Mi történik? Nem mondtad, hogy ez ilyen lesz! Valami mást vártam! S most! Eddig képes voltam elrendezni az életemet, de most minden darabokra hullik. Te jössz! Kérlek vezesd az életem, erre már nem vagyok képes!’ Ekkor azonnal valamennyi risi, muni, jógí, bhakta és az egész parampará, akik már eltávoztak – mosolyogni kezdenek: Végre megértette! Igen! Erre a pillanatra vártunk!” Gondoltatok már valaha is arra, hogy hány jóakarótok van? Fogalmatok sincs róla. Néha a tudósok azt mondják, hogy: „Ó, az emberiség igen nagy létszámú, ők vannak többségben.” Nem, az itt élő lelkek – kisebbségben vannak, ez egy jelentéktelen kisebbség. A jobbik és a jelentősebb rész odaát van! Azt mondják, hogy egyetlen anyagi univerzum, mely igencsak jelentős – csupán egy mustármag méretű! S ha van egy nagy zsák mustármagotok, melyből elvész egy szem, mit számít az? Semmit. Tehát, ez teljesen jelentéktelen. Az élőlények valamennyi itt szerzett tapasztalata, felhalmozott elképzelése teljesen elenyésző az isteni, lelki valósághoz viszonyítva. Egy nulla!

S itt talán van egy-két barátunk, mely egy igen jó arány egy élet alatt, ha legalább egy barátotok van, egy igazi. Nem az a barát, aki csak addig az, míg fizeted a számláját. Mert, amíg mások helyett fizetsz, addig sok barátod van. S lesznek hitvány barátaid is, akik csak addig vannak melletted, amíg minden rendben és süt a nap. De egy igaz barátra szert tenni, aki olyan, mint a másik éned, isteni ajándék – sokkal nehezebb rálelni. S néhány jóakaróra szert tenni szintén nagyon ritka ajándék – aki semmit nem vár viszonzásképpen.

Tudom, mert megtapasztaltam én is. Bár a tapasztalás nem a legmagasabb fajta bizonyítás, de átéltem, megkaptam. Amikor találkoztam Sríla Bhakti Vaibhav Purí Mahárádzzsal, mindig ezt éreztem. Ő kilencven egynehány éves volt és minden egyes alkalommal, amikor találkoztunk, mely csupán néhány alkalom volt ebben az életben, mindig éreztem felőle ezt a nem egyszerűen atyai, hanem nagyatyai szeretetet. Bár nem voltam tagja a missziójának, nem szolgáltam őt, nem sokat voltam a környezetében, de mindig éreztem ezt a nagyon tiszta, nagyon szeretetteljes figyelmet. Tehát létezik! Itt lehet, hogy van néhány ilyen jóakarónk, de odaát még több van. Az összes megvalósított lélek odaát vár rád. Mert úgy érzik, hogy sohasem elég, azt érzik, hogy ‘Mi vagyunk kisebbségben. Még mindig van néhány elveszett szolga és amíg nem gyűjtjük őket vissza, ezeket az elveszett, elszökött lelkeket nem vagyunk boldogok.’ Tehát, ez a reményünk és a meggyőződésünk – hogy a jóakaróink többsége vár bennünket.

Ezért az élni, szeretni, távozni (live, love, leave) elvek szintén alkalmazhatók a lelki ügyekben is. Az Isteni Párért kell, hogy éljünk, szeretnünk kell Őket és el kell hagynunk valamennyi hamis tévképzetet. Élni, szeretni, távozni (live, love, leave.) Ez a mi helyes beállítódásunk, ez a vallásunk.

Most mindenki a lelki érzések hullámaiban lebeg. De hadd törjem össze ezt az álmot. Mit is jelent ez gyakorlatilag? Azt, hogy ‘Megszerelem ezt a szétesett ablakot’. Ez a gyakorlati alkalmazása, amit most megtapasztaltatok. Ne legyetek lusták, akik csak élvezik az ásram, a misszió adta kényelmet. Tegyetek érte valamit! Ehhez elég egyetlen ember is. Ha mindenki ezt az egy ablakot akarja rendbe tenni – az egy másik nyomorúság. Tehát, legyetek jól szervezettek. Ezért mondják azt, hogy: „A lelki tanítómestered előtt első számú bolondnak kell érezned magad. De ne így cselekedj.” De ne így cselekedj!

 

[1] Bhagavad-gítá 18.66.

 



Leave a Reply