Archives

Calendar

June 2021
M T W T F S S
« May    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Narayan Maharaj

(Szvámí Tírtha 2016.07.24-i szófiai esti tanításából) 

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Az alany és a tárgy – ez a szeretetteljes kapcsolat kulcsa. Az első káprázat, az első bűvölet a kihasználás. Mivel az illúzió azt jelenti, hogy a kihasználás világa szerint éltek. Ez a pillanatnyi feltételekhez kötött helyzetünk, ebben a káprázatban élünk. A második szint, a második szakasz a lemondás. Ez az igazság káprázata. A harmadik szint a szeretet csodája. Itt az alapelv az odaadás. Kihasználás, lemondás, odaadás – melyiket választjátok? Ebben a körben ezt könnyű eldönteni. Melyikőtök akar a kihasználás világában élni? Senki sem. S a lemondás világában? Nos, talán néhányan közületek azt felelik, hogy ők akarnak, de nem tehetik. S kik akarnak az odaadás világában élni? Ezzel már többen értetek egyet, de ti sem tehetitek meg. Miért? Mert a kihasználás nagyon könnyen megy, nagyon természetes a számunkra! A lemondás – ‘az nem nekem való, nem’. De az odaadás annyira nehéz, mert akkor önzetlennek kell lennetek. Még a lemondásban is van jutalmazás. Nagyszerűen fogod érezni magad tőled: ‘Ezt meg tudom tenni! Le tudok mondani a banánfagylaltról! Olyan tökéletes vagyok!’ Van visszajelzés. Érzitek az erőt, mely a lemondásotokból fakad. De milyen visszajelzést kaphattok az odaadás révén? Amikor egyszerűen tennetek kell a dolgotokat, önzetlenül? Csak emlékezzetek Maháprabhunak erre a nagyon áldozatkész kijelentésére: „Akár szeretettel magadhoz ölelhetsz vagy akár el is tiporhatsz, itt vagyok, vállalom!” Ki tudja ezt megtenni? Mindannyian egyetértünk abban, hogy ez gyönyörű. De mi az ölelést akarjuk – legalábbis néha vagy egyszer az életben! Ha csak az eltiprást kapjuk, ki tudja azt elviselni? Én nem!

Elmesélem, hogy életem legkeserűbb pillanata akkor volt, amikor Gurudév egy Föld körüli útra indult. Ez még az előző este történt, másnap reggel kellett elindulnia. Nagyon élveztem, hogy a társaságában lehetek, bár tudtam, hogy készülődnie, csomagolnia kell. Végül mérges lett és így szólt: „Na most már elég volt kedvesem! Menjél!” S úgy éreztem, hogy kirúgtak. Nagyon keserű tapasztalat volt. Legalább néha szükségünk van az ölelésre!

Tehát önzetlen odaadás – ez az igazi kihívás! Bármikor készen állni! Valójában ez volt Gurudév elvárása – hogy a bhakták bármikor álljanak készen bármiféle szolgálatra. Ha főzésről van szó az éjszaka kellős közepén, készen kell állnotok! Ha ugrani kell a vaksötétbe, készen kell állnotok arra is! Ha a folyóiratának a terjesztéséről van szó, készen kell állnotok! Ha egy missziót kell elindítanotok, készen kell állnotok! Függetlenül az egyéni képességeitektől, mert ha meghódoltok, meg fogjátok kapni az erőt is, ami szükséges a végrehajtásához!

(folytatása következik)



Leave a Reply