Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2016. január 10-én este Szófiában elhangzott tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Ám ekkor egy kicsit több információ következik. Hogyan érhetjük el ezt? Srnvatám szva-katháh krsnah, punja-sravana-kírtanah, hrdj-antah szthó-hjabadráni, vidhunóti szuhrt szatám[1] –, –„Srí Krsna, az Istenség Személyisége, aki Paramátmá, a Felsőlélek mindenki szívében, s aki az őszinte bhakta jótevője, megtisztítja az anyagi élvezet utáni vágytól annak a bhaktának a szívét, akiben felébredt a vágy arra, hogy hallja az Ő üzenetét, melynek megfelelő hallgatása és elmondása már önmagában jámbor tett.”

Tehát már maga az is egy jámbor cselekedet, ha hallunk az isteni üzenetről és a Jóisten dicsőségéről. Segíteni fog bennünket abban, hogy egyre jobban megtisztuljunk. Ez egy mód rá, hogy magunkra vonjuk a Jóisten figyelmét. S akkor mi történik? Egy nagyon alapos és mélyreható tisztulás megy végbe a szívünkben. Az anyagi élvezetvágy átalakul. Háromféle élvezet létezik: az anyagi természetű, a lelki természetű és az odaadásból fakadó. Ez utóbbi a legkifinomultabb boldogság.

Belső vágyakozásaink tisztulnak. Az anyagi törekvéseket felváltják a lelki vágyak. Miért? Mivel a Legfelsőbb Úr ott lakozik mindenki szívében. Krsna azt mondja, hogy „Nem a lelki hajlékomban élek” – bár azt várnánk, hogy a Jóisten lakóhelye a menny, és nem avatkozik bele túlságosan az életünkbe, igaz? „Nem ott fent lakom, nehogy azt gondoljátok! Sem nem a jógík a szívében, akik meditálnak.” Náham vaszámi vaikunthé[2] – „nem a mennyben”; jógínám hrdajé na csa – “sem a jógík szívében”; mad-bhaktá jatra gájanti – „hanem ott, ahol híveim együtt vannak”; tatra tisthámi nárada – „ott lakozom”. Tehát ha rá akartok találni a Jóisten hajlékára, akkor a bhaktáinak a társaságában találjátok, amikor összegyűlnek, hogy dicsőségéről halljanak, mantrázzanak és énekeljenek. Ő ott van, jobban mondva, itt van.

Mi történik ezután? Ha végbemegy a szív megtisztulása, valamint az anyagi vágyak és törekvések megtisztítása, akkor ennek várható néhány következménye. Nasta-prájésv abhadrésu, nitjam bhágavata-szévajá, bhagavatj-uttama-slóké, bhaktir bhavati naisthikí[3] – „A Bhágavatamról szóló előadások rendszeres látogatásával és a tiszta bhakták szolgálatával minden, ami a szívben bajt okoz, szinte teljesen elpusztul, s a transzcendentális dalokkal dicsőített Istenség Személyiségének végzett szerető szolgálat visszavonhatatlan tényként szilárdul meg.”

Tehát e megtisztulás után az odaadás megalapozódik a szívben. Melyik a testünk legbecsesebb része? Mondhatjátok azt, hogy ’a fejünk, mert azzal gondolkodunk’. De azt is, hogy ’a nemi szerveim, mivel azok okozzák számomra a legnagyobb gyönyört.’ Vagy előállhattok egyéb ötletekkel, de úgy vélem, mindannyian érezzük, hogy a legbecsesebb hely a szívünk. Az ember valódi ereje a szívben rejtőzik. Kétségtelen, hogy van némi erő a férfiak karjában; a nők érveiben; és mindannyian részesülünk bizonyos intellektuális erőben, ami az agyunkban található; de alapvetően a legeslegjobb hely és a legerősebb energia a keblünkben rejlik. Ez a lélek és egyben Isten székhelye. Ezért ezt a helyet meg kell tisztítani.

(folytatása következik)

[1] Srímad Bhágavatam 1.2.17.

[2] Nárada-szanhitá

[3] Srímad Bhágavatam 1.2.18.

(Szvámí Tírtha 2016.01.10-i szófiai esti tanításából)

Örülök neki, hogy tegnap néhány alapvető dologban egyetértettünk: az élet jó, van egy lelki célja, és mi mindannyian az áldásokat kutatjuk. S kérlek, emlékezzetek erre a három tényre is: az első az volt, hogy lélekszikrák vagyunk, örökkévaló lelkek; a második, hogy a Legfelsőbbhöz, a Jóistenhez tartozunk; a harmadik tényező pedig, hogy egy élő és szerető kapcsolat van közöttünk. Ez nagyon egyszerű: nem a haldokló anyagi test vagyok, hanem lelki energia, lélek; s a legfelsőbb forráshoz, a Legfelsőbb Istenhez tartozom; és a kapcsolatunk a szereteten alapszik. Ő szeretetteljes velem, s én szintén megteszek minden tőlem telhetőt, hogy megmutassam a hajlandóságomat. Ám meg kell találnunk a módjait annak, hogy hogyan valósítsuk meg ezeket az igazságokat az életünkben. Hiszen ez nem pusztán azt jelenti, hogy egyetértünk ezekben a dolgokban, hanem ezeket meg is kell valósítanunk, át kell őket ültetnünk a gyakorlatba.

Annak érdekében, hogy többet tudjunk meg erről a lelki tudományról, tanulmányoznunk kell néhány szentírást. Mára elhoztam India egyik legbecsesebb, legnagyobb kincsének tartott szentírását, melyet a Védák kinyilatkoztatásának érett gyümölcseként tartanak számon. A Véda „tudást” jelent – anyagi és isteni tudást, továbbá spirituális bölcsességet. Tehát a Véda olyan, mint egy valamennyi információt tartalmazó hatalmas fa. S ez a fa nem terméketlen, ez a fa gyümölcsöt terem. S a tudás isteni fájának a legbecsesebb gyümölcse – ez a Srímad Bhágavatam vagyis a Bhágavata-purána. Ez egy kinyilatkoztatott szentírás, a Legfelsőbbel, Bhagavánnal kapcsolatos.

Tulajdonképpen ez egy megbeszélés – egy beszélgetés az elmúlt korok, letűnt idők bölcsei között. Az ő találkozásuk nagyon hasonló volt a mi mai összejövetelünkhöz. Értesültünk róla, hogy a mai napon lesz egy társulás, ezért eljöttünk. Hasonlóképpen, ők is kaptak arról információt, hogy egy nagyon fontos lelki témájú megbeszélés zajlik – ’tehát menjünk el és vegyünk részt!’ Ez egy eszmecsere volt az előadó és a közönség között – volt néhány kérdésük. Ezek közül az egyik fő kérdés így hangzott: ,,Melyik a legjobb út? Annyiféle vallási út és lelki folyamat létezik – melyik a legjobb, a legközvetlenebb közülük?”  Ez egy időszerű kérdés? Szerintem nagyon is! Ma még sokkal több folyamat és út ismeretes, ezért tudnunk kell, mi az, ami jó, és mi a legjobb.

A tanács így szólt: sza vai punszám paró dharmó jató bhaktir adhóksadzsé, ahaitukj apratíhatá jajátmá szupraszídati. ,,Az emberiség legmagasabb rendű hivatása (dharmája) az, amely által az ember eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig. Ennek az odaadó szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól, hogy teljes elégedettséget nyújtson az önvalónak.”[1]

Képzeljétek csak el magatokat, hogy felteszitek ezt a kérdést: ,,Mi a legjobb út?” És képzeljétek el, hogy ugyanazt a választ kapjátok: „A legjobb út mindenki számára az, amelyen keresztül elérheti az isteni szeretetet. Lelki törekvéseitekben töretlennek és minden indítéktól mentesnek kell lennetek. Akkor élvezni fogjátok a legfőbb boldogságot a szívetek legmélyén.” Egyetértetek? Igen!

Ám ekkor jön még egy kis információ. Hogyan lehet ezt elérni?

(folytatása következik) 

[1] Srímad Bhágavatam 1.2.6.

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Kérlek benneteket, emlékezzetek erre! Krsna a Sötét Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; Haré – Krsna isteni szeretetenergiája; Ráma – ez is Hozzá kapcsolódik, ám szintén emlékeztet bennünket a boldogságra, amit elnyerhetünk. Nem csupán az életünk végén, hanem most azonnal, itt és most. Látjátok, az ’itt és most’ azt jelenti, hogy ,tér és idő’. Hogyan szeljük át az időt és a teret? Hogyan oldjuk el az összes karmikus kötést, amink van? Ehhez szükségünk van az ebben a 84 millió mantrában található információra, mely e végső üzenetben sűrűsödik össze: Haré Krsna. Vagy azt is lehet mondani: Haré Ráma, hiszen olyan ez, mint egy körtánc – Nem tudni, hol a kezdet és hol a vég. Ez mindig körkörös.

Ám tudjátok, hogy a lelki fejlődés egy fokozatos folyamat, mely lépésről lépésre zajlik. Nagyon hasonló ahhoz az élményhez, amikor reggel üdvözölni szeretnénk a napot. Éjszaka sötétség van, nem láthatjuk a nap áldott fényét. Hajnalban, a napfelkeltére várakozva aztán lassan-lassan kirajzolódik, hogy mi micsoda körülöttünk. A sötétből lassan-lassan a fák, a házak, az emberek is láthatóvá válnak, mert közeledik az isteni nap, s mindenre rávetül a fénye. S mikor a nap feltűnik a horizonton, minden kitisztul. Nincs többé sötétség. Hasonlóképpen, az isteni fény, a Krsna-nap isteni világossága, az isteni nap szintén felbukkanhat szívünk és lelkünk horizontján. És talán ma sötétség van a szívünkben. Ám amint ez az isteni nap megjelenik a horizontomon, akkor mindent megvilágít. „A sötétségből vezess a világosságba!”

Lelki fejlődésünk sok-sok lépésből áll. A tanítóink 64 különböző lépést adtak meg; a legelső közülük az oltalomvétel. Mit is jelent az ‘oltalom’? Azt, hogy nem vagytok többé kitéve a nehézségeknek. Megtaláltátok a hazátokat, megtaláltátok a védelmeteket. Az oltalom azt jelenti, hogy többé nem vagytok egyedül, ez tehát egy nagyon megnyugtató érzés, olyasmi, mint az otthon biztonsága. Ezért nagyon ajánlatos szert tenni erre az oltalomra az életünkben, hogy képesek legyünk valamiféle útmutatást követni, hogy tudjuk gyakorolni a meditációt, hogy segíthessük a saját egyéni megvilágosodásunkat és meghívjuk a szeretet napjának isteni fényét, hogy beragyogja szívünket-lelkünket. S az oltalomvétel után aztán lelki életünk és fejlődésünk sok egyéb lépése következik, melyek egyre közelebb visznek bennünket a tökéletességről, a harmóniáról, a szépségről és a szeretetről alkotott gyönyörűséges ideáljainkhoz.

Eddig nem értettük, hogy mi is a szeretet. Ám ha csoda történik az életünkben, akkor lesz fogalmunk róla. Valami legbelül reszketni fog.

A mai társulásunk zárásaként hadd kívánjak mindenkinek nagyon áldott és sikeres esztendőt, hogy valamennyi lelki törekvésetek teljesüljön, hogy valamennyi áldás ránk szálljon, s hogy az idő-tér-karma információjának sűrített lényege az isteni nektár, az amrta cseppjeként hulljon mindannyiunkra, s ez a nektár váljon szágarává, a nektár óceánjává. Legyetek lélekben együtt! Áldás mindannyiótokra! Legyen béke a világban! Kérlek, gyertek el holnap is!

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-ei szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Ebben az univerzumban 84 millió mantra létezik, plusz azok kombinációi és különféle permutációi. 84 millió mantra! Édes Istenem, hogy fogjuk mi elsajátítani ezt a lelki tudományt?! Ezek a mantrák alkotják a teremtés információs hátterét. Az anyagi univerzumot bizonyos tényezők határozzák meg, az egyik a tér. Ez a tér olyan hatalmas, hogy nagyon nehéz megtalálni a középpontját, ám egyetlen dolog bizonyos. Az univerzum egyik középpontja ez a hely, ahol itt és most vagyunk.

Egy másik tényező, mely szintén meghatározza a létezést, az idő. Tér és idő. Az egyik könyv, melyet lelki tanítómesterem fordított le gurujának az utasítására Az időn és a téren túl[1] címet kapta. Hogyan leljünk rá mi a saját utunkra, hogy túljussunk az időn és a téren?

A kozmikus rendszert meghatározó harmadik tényező a karma, vagyis az akció-reakció. Tehát tér, idő, akció-reakció… Még valami? Van még egy dolog, ez pedig az információ. A lelki információt ez a 84 millió mantra tartalmazza. Gyakorlatilag egyetlen élet nem elegendő ahhoz, hogy mindegyiket megfelelően tanulmányozzuk. Ám szerencsére tanítóink elárulták nekünk, hogy ebből a több millió mantrából három van, ami nagyon fontos. Hárommal már lehet boldogulni, igaz? 80 millióval nem tudunk boldogulni, de hárommal – talán erre képesek vagyunk.

Az egyik fő mantra az óm – bizonyára ezt ismeritek. Mi is az óm jelentése? Ez az isteni hangrezgés, a sabda-brahman. Ez annyira hatalmas erejű, hogy képes a káoszt kozmosszá alakítani, az összevisszaságból rendet teremteni. Képzeljétek csak el, ha ez az isteni hangvibráció képes rá, hogy az egész kozmosz ügyeit megfelelően kezelje, hogy megteremtse ezeket a harmonikus univerzumokat, ha ez a mantra zeng az elménkben és a szívünkben, akkor a jelenlegi kaotikus tudatállapotunkból egy harmonikus rendet fog létre hozni.

S vajon mi az óm rejtett jelentése? Most ezt fogjátok mondani: ,,A halálból vezess az örökkévalóságba”, hiszen az előbb nagyon odafigyeltetek. Ám valójában ez három hang kombinációja – ‘A’, ‘U’ és ‘M’, AUM. Ki az A, ki az első mindenben? A Jóisten. Ő a legelső minden tekintetben. Ki az ‘M” – ez az ember, az ‘M’ mi vagyunk. És vajon ki az ‘U’ a kettő között? Ki áll a Jóisten és ti közöttetek? Ez az isteni szeretet.

Tehát, ha ebben a szellemben emlékeztek erre a mantrára, az óm mantrára, hogy itt van a Jóisten, itt vagyok én, és kettőnk között a kapocs az isteni szeretet, akkor ez egy harmonikus univerzumot fog teremteni az életetekben.

Egy másik fő mantra egy védőmantra. Néha mindannyian védelemre szorulunk, igaz? Amikor sorra kapjuk az élet nehézségeit, vagy személyes életünk problémái elhatalmasodnak, bármi legyen is az – akkor az isteni védelemre van szükségünk. Ez a második mantra így hangzik: óm namó bhagavaté vászudévája. ,,Hódolatomat ajánlom Vászudévának – Ez Krsna neve, a Jóisten mindent tudó aspektusa – tehát az Ő védelmének rendelem alá magam.” ,,Azt mondják, ez a legerősebb védőmantra. Nekem elhihetitek – kiállta a próbát, működik. Tehát ha bármikor szükségetek van rá, vagy bajba kerültök, vagy szeretnétek az isteni védelmet másokra is kiterjeszteni, elmondhatjátok ezt a fohászt.

Tehát akkor van nekünk egy mantránk a rendre: az óm; van egy mantránk a védelemre: óm namó bhagavaté vászudévája; van-e még szükség valami egyébre? Igen! Még egy különleges belső elégedettségre is szükségünk van, a lélek boldogságát kutatjuk – erre is van egy mantránk. Így hangzik: Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Ez pedig az isteni szeretet mantrája. Ez nem csupán a javunkra válik, és isteni perspektívával áld meg bennünket, hanem olyan, mint az isteni szeretet elsöprő győzelmének az ünnepe. Olyan ez, mint az Isteni Párral folytatott párbeszéd. Egyszer megemlítettem, hogy ez a mantra nagyon fontos az életben, s a tanítás végén odajött hozzám egy idős hölgy és ezt kérdezte: ,,Azt mondta, hogy ha ezt a mantrát zengjük életünk végén, akkor az örök élet áldása száll majd ránk – hogy is van ez pontosan?”

(folytatása következik)

[1] Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád: Könnyű utazás más bolygókra c. könyvének korábbi címe

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-i szófiai esti tanításából) 

 (az előző hétfői tanítás folytatása) 

Íme az intellektuális jelentése ennek a fohásznak, mantrának: A valótlanból vezess a valóságba, a sötétségből vezess a világosságba, a halálból vezess az örökkévalóságba. Azonban bölcs mestereink, akiknek a nyomdokain szeretnénk haladni különleges módon magyarázták ezeket a szavakat. Ők azt mondják, hogy: amikor a mantrában arról van szó, hogy a valótlanból vezess a valóságba,’ valójában azt jelenti, hogy ‘a halálból vezess az örökkévalóságba’. Ez a rejtett jelentése a fohásznak! Amikor azt mondja, hogy: ‘a sötétségből vezess a világosságba’, valójában úgy értelmezhető, hogy ‘a halálból vezess az örökkévalóságba’. Igen, ez a rejtett jelentése a szimbolikus nyelvnek. S majd, amikor végül azt mondja, hogy: ‘a halálból vezess az örökkévalóságba,’ az azt jelenti, hogy ‘a halálból vezess az örökkévalóságba’. Mert ez a végleges üzenet!

Az ’aszató má szad gamaja’ … „A valótlanból vezess a valóságba” mantrában található szat az életnek egy nagyon magas intellektuális nézőpontja, melyben ott rejlik a titkos üzenet: a halálból vezess az örökkévalóságba. S emlékeztek, ígértem egy harmadik nézőpontot, mely boldoggá tesz majd benneteket. Valójában már el is árultam, mert úgy gondolom mindannyian boldogan üdvözöljük az örök élet győzelmét a halál felett.

De valójában van még néhány további apró dolog, amit az eddig elhangzottakhoz hozzáfűzhetünk. Például az aszat jelenti még az univerzum megnyilvánulatlan állapotát is – amikor az élet valamennyi különböző változata és a bolygók, elemek, illetve valamennyi szükséges összetevője ennek az univerzumnak még nem nyilvánult meg. Minden még potenciálként létezik. Abból a potenciálból, kérlek vezess engem a manifesztálódott, megnyilvánult világba. Csak nézzetek magatokra – tele vagytok potenciállal, melyek legtöbbje még nincs megnyilvánulva. Még csak el sem tudjuk képzelni a lelki jövőnket! Fogalmunk sincs a kilátásainkról! Ezért van szükségünk a fohászra: Kérlek! Küldj valakit, aki kivezet életem e megnyilvánulatlan állapotából képességeim megvalósított szintjére. Tehát a valótlanból vezess a valóságba! A beteljesületlen lehetőségektől vezess a lelki boldogság közvetlen, valódi megtapasztalásához!

A második sor így hangzik: „A sötétségből vezess a világosságba!” A sötétség fekete, míg a világosság fehér, ugye? Tehát ez azt is jelenti, hogy: a Feketétől vezess a Fehérhez. De ez nem egy sakkjáték, egy mélyebb értelmezés húzódik meg mögötte. Korábban már megbeszéltük, hogy általában a sötétséget valami hibának, a fény hiányának vagy valami tudatlanságnak képzeljük el. De valójában, ha megvizsgálsz egy képet az Úr Visnuról vagy az Úr Krsnáról, az Ő testük sötét, feketés, kékesfekete. Miért? Csakhogy bizonyítsa azt, hogy Ő nem közönséges ember! Isten minden képzeleten túl létezik! És általában azt gondoljuk, hogy a sötétség nem sugároz fényt, de az ő esetében igen. Krsna sötétsége misztikus sötétség, fényt áraszt!

Szent tanítóink által megértettük, hogy az isteni személyiség, Krsna sötét – Ő a Sötét Úr. De a bolgár néphagyományotokból megtudhatjuk, hogy ki is a falu legszebb lánya? Hogyan is hívják? Rádhá! S valójában tudjuk, hogy az Úr Krsna szeretett hitvese Rádhá. Tehát ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy ti bolgárok Gangesz Anya partjaitól származtok. S megértettük, hogy e sötétes árnyalatú Legfelsőbb Úr nagyon jó, de Ő mindig e gyönyörű Rádhá nevezetű hölgynek a társaságát élvezi, aki világos színű. Ezért, ha úgy fohászkodunk, hogy: „A sötétségből vezess a világosságba”, az egy különleges jelentést is kap. A sötétes árnyalatú Legfelsőbb Úrtól, vezess engem a falu szépségének a koncepciójához! Ez nagyon misztikus, nagyon ezoterikus jelentés! A sötétségből vezess a világosságba.

S mi az utolsó sor misztikus magyarázata? „A halálból vezess az örökkévalóságba”? Ez „a halálból vezess az örökkévalóságba”.

Ezért vagyunk olyan szerencsések, hogy ezt a mantrát zenghetjük. Ez a végső haszna egy tiszta fohásznak – felfedi az eredeti boldogító természetünket. Tehát mi foglaltatik benne egy jó mantrában, egy jó fohászban? Szat – egy mély tartalma az életnek, csit – egy nagyon magas intellektuális megértése ugyanannak a témának, és ánanda – a boldogság, amit mindannyian kutatunk.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-i szófiai esti tanításából) 

Az élet egy gyönyörű tapasztalás. Az élet szent, mert isteni forrásból származik! Ebben a szobában mindannyiunkban van valami közös és ugyanakkor különbözünk is egymástól bizonyos dolgokban. Mi az a közös vonás, ami összeköt bennünket? Az isteni eredet, a lelki mivoltunk és az isteni cél. S miben különbözünk egymástól? A különleges, egyéni szépség, amely még csodálatosabbá teszi az összképet. Ebben az értelemben lelkileg egyek vagyunk, ugyanakkor a személyiségünk mégis különbözik, mely megmutatkozik egyedi tulajdonságainkban és egyéniségünkben. S mindannyiunkban van egy nagyon különleges rész, s ez az eredeti lelki természetünk. Életünk során számos dolog változik, de van egyvalami, ami soha nem változik, s ez a személyiségünk, legbensőbb természetünk. Tehát intelligens emberi lényekként meg kell keresnetek ezt az örök részt és nagyon szerencsések vagytok, mert az örök boldogság forrását keresitek!

Ezek nagy szavak. De ez az igazság! Miért? Mert ha a legjobb részünk, a lelkünk szerinti örök kapcsolatot szeretnénk ápolni szeretetteljes módon az eredeti forrással, akkor a legjobb helyen vagyunk!

Az élet bonyolult. A filozófia még bonyolultabb! A teológia olyan, mint egy labirintus! De a végső igazság mindig nagyon egyszerű: nem a test az énünk, lelkek vagyunk; Istenhez tartozunk; és élő, szeretetteljes kapcsolat fűz össze bennünket! Bonyolult ez így? Nem, nem az! S amikor megpróbáljuk önmagunk legjavát adni, akkor ez a módja, hogy a létezés, a minden tudás, az örök boldogság végső és legfelsőbb forrását megközelítsük.

Ez az élet – mint misztikus tapasztalat – érdemes arra, hogy megéljük! Még egy nyomorúságos élet is jobb a nem létnél! De, ha megkaptuk ezt a lehetőséget, akkor miért ne tegyük ezt boldogan? Ezért kell az örök részünket lelki módon ápolnunk, hogy kapcsolatban legyünk az örök forrással.

Isten nem csupán egy elmélet. Sok ember azt mondja, hogy: „Nos, hiszek Istenben. De hogy létezik is…!?” Nem, Ő létezik! A képzeletünkön túl! S amikor azt gondoljuk, hogy nagyon távol vagyunk Tőle, Ő készen áll arra, hogy közel jöjjön hozzánk. S amikor azt érezzük, hogy ‘Most egy lépéssel közelebb kerültem Őhozzá,’ valójában Ő jött ezernyi lépéssel közelebb mihozzánk! Szerencsére Ő ez az aktív fajta! Nem csak passzívan vár, amíg a legmagasabbra felmászunk a lelki emelkedés létráján. A mi Istenünk egy válaszolós fajta! Krsna a mindenkit vonzó! S vonzerejét végtelen módon alkalmazza. Ezért csak ki kell tennünk magunkat ennek a vonzerőnek. Ez a legjobb, amit tehetünk – feladni az ellenállásunkat. Feladni a lelki boldogsággal szembeni ellenállásunkat! Ne taszítsátok el magatoktól az üdvösségeteket! Ne szalasszátok el az esélyt, hogy egy lépéssel közelebb kerültök Istenhez, egyszerűen csak hagyjátok, hogy Ő ezer lépést tehessen felétek!

Ezért kell időnként összegyűlnünk, hogy Istenről, a lelki kötelességünkről elmélkedjünk. De Isten dicsőségéről énekelni – az a legjobb! Tehát csatlakozhatunk a lelki öröm e grandiózus énekes, táncos ünnepéhez! Mivel az eredeti lelki természetünk a boldogság, ezért ezt kell felélesztenünk, a lélek eredeti természetét!

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-i szófiai reggeli tanításából) 

Szvámí Tírtha: Úgy hallottam, hogy olyan tanfolyamokat tartotok, ahol a szentírásokat tanulmányozzátok? Igaz ez? Mit is vesztek pontosan? Mi a témája?

Prémánanda: A Bhagavad-gítá.

Szvámí Tírtha: Ó, a Gítá! Az nagyon jó! Kiváló! Sok titkot fogtok találni a Gítában. Feltehetek néhány kérdést? Van köztetek néhány Bhagavad-gítá szakértő. Megkérdezhetem, hogy melyik a Gítá középső verse?

Baladév: Még csak első” osztályosak” vagyunk.

Szvámí Tírtha: Első osztályú bhakták, igen, mint ahogy erről már korábban szó volt! Talán még nem érintettétek ezt a részt, tehát kérlek ellenőrizzétek. Majd látni fogjátok, hogy mit helyezett Krsna a középső részbe, a Gítá középpontjába. Tehát számoljátok ki, találjátok meg pontosan a Gítá közepét és ott nagyon bizalmas információt fogtok találni.

És még sok-sok egyéb titok rejlik a Gítában. Tehát kérlek folytassátok a tanulmányozást és nagyon gyorsan az abszolút neofita (kezdő) szintről egy hozzáértő szintre juthattok.

Jadunáth: Ez a kilencedik fejezet a Gítá közepén? „A legbizalmasabb tudás”?

Szvámí Tírtha: Ó! Már ki is számoltátok!

Jadunáth: Igen kiszámoltuk. Közel járunk?

Szvámí Tírtha: Nos, van köztetek matematikus? Van-e közepe a páros számú fejezeteknek? Hány fejezet található a Gítában?

Jadunáth: Tizennyolc.

Szvámí Tírtha: Tehát valójában nincsen középső fejezet, illetve kettő van! Az egyik a kilencedik, melynek a címe „A legbizalmasabb tudás”. S melyik a másik középső fejezet? A tizedik, „Az Abszolút fensége”. Tehát a hangsúly ezeken van – a legbizalmasabb tudás és a Legfelsőbb dicsősége. Ez olyan, mint a mag, melyet az összes többi fejezet, mint különböző rétegek védelmezik és más-más szempontok alapján tárják föl a lényeget.

Jadunáth: Mondhatjuk azt, hogy a kilencedik fejezet közepe a 17. vers? „Én vagyok az univerzum atyja, az anya, a fenntartó és az ősatya. Én vagyok a tudás tárgya, a tisztító és az om szótag…”

Szvámí Tírtha: Nos, ez is szép, de nem ez az. Mi az összes 700 versnek keressük a közepét. Ismétlem, ha egy páros szám a versek száma az adott fejezetben, akkor van-e annak középső verse? Kedveseim, valószínűleg nincsen. Ismét mondom, hogy két versnek kell lennie! Tehát számoljátok át újra! Legyen ez házi feladat a számotokra!

Általában sohasem gondolkozunk ezen, igaz? Azt gondoljuk, hogy: ‘Á, a Gítát már olvastam. S mi az, amit megértettél belőle kedvesem? „Már kétszer olvastam!” A Gítát egy egész életen át olvashatjuk!

Már ennek a két középső fejezetnek a címéből is megérthetjük, hogy valami nagyon fontos információ van itt, ami az isteni kinyilatkoztatás középpontjában áll. Az egyik egy rejtett titok, a másik egy nyílt dicsőítés. Olyan gyönyörűen van felépítve!

S ha adhatok egy kis segítséget, hogy a Gítá közepének két versét a kilencedik fejezet tartalmazza. Mint tudjátok valamennyi szentírásnak vannak központi versei. Emlékeztek arra, hogy néhány évvel ezelőtt megvitattuk a Bhágavatam csatur-slókí verseit. A Bhágavatam 18 000 verset tartalmaz és négy versben megtalálható a lényege. „Voltam, vagyok és leszek. Bármit is látsz az Én vagyok. Ha látsz valamit, ami Rajtam kívül létezik – az illúzió. S el kell jutnotok a kutatásotok végére.”[1] – ez a Bhágavatam lényege. S a Gítának is vannak csatur-slókí versei. Melyik fejezetben találhatóak? Helyes, a kilencedikben. Tehát a középső versek a kilencedikben és a csatur-slókí versek a tizedikben találhatóak. Kérlek, ellenőrizzétek! Nagyon fontos útmutatást fogtok találni erre az életre.

Most már elég az elméletből! Teljesen belebonyolódtunk a versek keresgélésébe. Azt mondják, hogy az összes kinyilatkoztatott szentírás az elejétől a végéig és valamennyi slóka egyszerűen a Legfelsőbbet, az Úr Visnut dicsőíti. Ez a lényeg, erre kell emlékeznünk, hogy az összes kinyilatkoztatott szentírás ezt az üzenetet adja nekünk: a dicsőítés és az imádat a lényeg! S ha ez a tudás ránk száll, akkor remélhetőleg a szavaink, a gondolataink és a cselekedeteink szintén a Legfelsőbb dicsőítésévé válnak. 

[1] Srímad Bhágavatam 2.9.33-36.

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.01.2016 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Question of Baladev: You said in connection with entanglement that our every action here in this world is connected to some mistake. And one very major mistake is the egotism that we have even unconsciously and it’s a very tiresome habit. How to get rid of this habit, or rather how to replace it with another one, because I have heard that when you want to get rid of some habit, you have to replace it with a better habit?

Swami Tirtha: Well, egotism is not bad – if we are on the real ego platform, on the atman platform. The problems come from the distortion of this principle of self-esteem and identity. Aham – myself or ‘I am’ – there’s nothing wrong with that. Actually aham in Sanskrit means ‘me, I am’. It’s a highly mystical expression. Because what is the beginning of this word? ‘A’. Krishna says in the Gita: “From the characters I am ‘A’”.[1] ‘A’ is the first character of the Sanskrit alphabet. And which one is the last character? You guess! The last character is ‘ha’. And what is the last sound of this aham? It’s the ‘m’, the nasal vibration sound, which always signifies the spiritual essence.

So aham means: from the very beginning of the alphabet to the last character, plus the spiritual surplus – everything! Everything that words can describe – it’s Me. Of course it’s not your ‘me’, it’s the divine ‘Me’. “I am.” Who says: “I am”? If you say “I am”, it’s limited. If He says “I am” – that’s a divine message. Who dares to say: “I am”? With all the rights only one person can say “I am”, who is in full possession of existence. So it’s a divine word “I am”, aham.

So is there anything wrong with aham? There’s nothing wrong with aham. Aham means the sanctity of existence. But then what’s wrong? We all feel that something is wrong. The distortion is wrong – when it is aham-kara. Kara means created identity. We, spiritual souls, we also can declare: “Aham, I am,” but we are a dependent reality on the Supreme aham, the supreme existence. So our aham is relative to someone. If we forget about that relationship, then it becomes distorted. Then we create an identity for ourselves and this is ahankara, the created identity, the created ‘me’. The only problem is with that – with this created false concept about myself.

And basically we, humans, have three images, three identities concerning ourselves. One is how others consider us. The second is how you consider yourself. And the third one is who you really are. For example you might consider yourself a wise person. While others consider you a fool number one. Yet in reality you are neither a fool nor a wise man, but something in between. So you have these three types of identity: what others think of you, what you think of yourself and who you really are. And if these three pictures come closer and closer together, then it’s healthy, then it’s progressive. You don’t try to create an identity for yourself that others would appreciate, but you are ready to show yourself as you are. Yet in order to do that first you have to achieve your proper realized self.

So the only problem is with this distorted identity, this ahankara. And we have to replace that created, false egotism or identity with the real one, revive the real one, revive the original consciousness. The whole spiritual process is about reviving our original identity.

I don’t want to be very general, but usually we think that we are the centre of the universe. Which is also more or less true, because our life is the most important for us, we have to do something about it, so we have to focus on ourselves to a certain extent. But only to remove the dirt, remove the dust, remove the coverings, the layers – and then the original spiritual spark will shine. Under the spell of illusion we nourish our false identity, while under the protection of the spiritual master, the process, Mahaprabhu, Krishna, we nourish our real identity. This is the way to get rid of the false concepts and to find our ultimate spiritual identity.

[1] Bhagavad Gita 10.33

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Baladév kérdése: Az anyagi világba történő belebonyolódással kapcsolatban említetted, hogy az összes evilági cselekedetünket valamilyen hiba árnyékolja. S az egyik nagyon nagy hiba az önzőség, melynek akár nem is vagyunk a tudatában és egy nagyon fárasztó szokás. Hogyan lehet megszabadulni ettől a viselkedéstől vagy inkább hogyan lehet helyettesíteni egy másikkal, mert azt hallottam, hogyha szeretnénk megszabadulni valamilyen rossz szokástól, akkor azt cseréljük fel egy jobbra?

Szvámí Tírtha: Nos, az egoizmus nem rossz – ha az igazi ego, az átman szintjén állunk. A problémák az önbecsülés és az identitás elveinek torzulásából fakadnak. Aham – én – azzal nincs semmi probléma. Valójában az aham szanszkritül azt jelenti, hogy ‘önmagam, én’. Ez egy nagyon misztikus kifejezés. Mert mivel kezdődik ez a szó? ‘A’. Krsna mondja a Gítában, hogy: „A betűk közül én vagyok az ‘A’ ”.[1] Az ‘A’ a szanszkrit ábécé első karaktere. S melyik az utolsó? Találgassatok! Az utolsó karakter pedig a ‘ha’. S mi az ahamnak az utolsó hangja? Az ‘m’, egy nazális hangvibráció, amely mindig a spirituális lényeget jelenti.

Tehát az aham azt jelenti, hogy: az ábécé legelső jegyétől a legutolsóig, plusz a lelki többlet – minden! Minden, amit a szavak leírhatnak – az Én vagyok. Természetesen ez nem a titeket jelölő ‘én’, hanem az isteni ‘Én’. Ki az, aki azt mondja, hogy: ’Én’? Ha ti mondjátok, hogy ’én’, az korlátozott. Ha Ő mondja, hogy ’Én’ – az isteni üzenet. Ki meri azt mondani, hogy: ’Én’? Teljesen jogosan, csak személy tudja ezt mondani, hogy ’Én’, aki teljes mértékben birtokában van a létezésnek. Tehát ez egy isteni szó: ’Én’, aham.

Nos, van egyáltalán valami gond az ahammal? Nincs semmi baj az ahammal. Az aham a létezés szentségét jelenti. Akkor mégis mi a probléma? Mindannyian érezzük, hogy itt valami nem stimmel. A torzítással van a probléma – amikor az ahankára van. A kára jelentése: tévesen alkotott személyazonosság. Mi, lelki lények szintén kijelenthetjük, hogy: „Aham, én,” de mi a Legfelsőbb ahamtól, a legfelsőbb létezőtől függünk. Tehát a mi ahamunk viszonyul valakihez. Ha megfeledkezünk erről a kapcsolatról, akkor torzul. Aztán létrehozunk egy identitást magunknak, és ez az ahankára, a tévesen alkotott személyazonosság, a kreált ‘én’. Az egyetlen probléma azzal van, hogy – ez egy csinált, hamis énképzet önmagamról.

S alapvetően nekünk, embereknek háromféle elképzelésünk van, önmagunk tekintetében. Az egyik az, hogy mások hogyan tekintenek ránk? A második, hogy ti hogyan tekintetek önmagatokra? S a harmadik, hogy kik vagytok ti valójában? Például, ti bölcs embernek gondolhatjátok magatokat, miközben mások első számú tökfilkónak tartanak. Mégis, a valóságban ti se tökfilkók, se bölcsek nem vagytok, hanem valami a kettő között. Tehát e háromféle énképpel rendelkeztek: mit gondolnak mások rólatok, ti mit gondoltok saját magatokról, és hogy kik vagytok valójában? S ha ez a három énkép mind közelebb kerül egymáshoz, az egészséges és előremutató. Ne próbáljatok meg egy olyan egyéniséget kialakítani, ami másoknak kedvező képet mutat rólatok, inkább legyetek készek olyat mutatni, amiben az látszik, hogy milyenek vagytok valójában! Ahhoz, hogy ezt elérjétek, először a valódi önmagatokká kell válnotok.

Tehát az egyetlen probléma ezzel a torz énképpel, az ahankárral van. S fel kell cserélnünk a tévesen alkotott személyazonosságot, a hamis egoizmust a valódira, fel kell élesztenünk a valódi, az eredeti tudatosságunkat. Az egész lelki folyamat az eredeti azonosságunk felélesztéséről szól.

Nem akarok nagyon általánosan fogalmazni, de többnyire azt gondoljuk, hogy mi vagyunk az univerzum középpontja. Ez szintén többé-kevésbé igaz, hiszen a saját életünk a legfontosabb a számunkra, valamit tennünk kell érte, ezért bizonyos mértékig önmagunkra kell koncentrálnunk. Csak le kell söpörnünk a piszkot, a port, eltávolítanunk a befedettséget, a rárakódott rétegeket – s akkor az eredeti lelki szikra fog felragyogni. Az illúzió bűvöletében tápláljuk hamis énképünket, míg a lelki tanítómester, Maháprabhu, Krsna oltalma alatt a folyamat a valódi énünket táplálja. Így szabadulhatunk meg a hamis énképzettől és lelhetünk rá valódi lelki személyiségünkre.

[1] Bhagavad-gítá 10.33.