Archives

Calendar

May 2021
M T W T F S S
« Apr    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




51620284_2113764712023858_2619911195653570560_n

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Baladév kérdése: Az anyagi világba történő belebonyolódással kapcsolatban említetted, hogy az összes evilági cselekedetünket valamilyen hiba árnyékolja. S az egyik nagyon nagy hiba az önzőség, melynek akár nem is vagyunk a tudatában és egy nagyon fárasztó szokás. Hogyan lehet megszabadulni ettől a viselkedéstől vagy inkább hogyan lehet helyettesíteni egy másikkal, mert azt hallottam, hogyha szeretnénk megszabadulni valamilyen rossz szokástól, akkor azt cseréljük fel egy jobbra?

Szvámí Tírtha: Nos, az egoizmus nem rossz – ha az igazi ego, az átman szintjén állunk. A problémák az önbecsülés és az identitás elveinek torzulásából fakadnak. Aham – én – azzal nincs semmi probléma. Valójában az aham szanszkritül azt jelenti, hogy ‘önmagam, én’. Ez egy nagyon misztikus kifejezés. Mert mivel kezdődik ez a szó? ‘A’. Krsna mondja a Gítában, hogy: „A betűk közül én vagyok az ‘A’ ”.[1] Az ‘A’ a szanszkrit ábécé első karaktere. S melyik az utolsó? Találgassatok! Az utolsó karakter pedig a ‘ha’. S mi az ahamnak az utolsó hangja? Az ‘m’, egy nazális hangvibráció, amely mindig a spirituális lényeget jelenti.

Tehát az aham azt jelenti, hogy: az ábécé legelső jegyétől a legutolsóig, plusz a lelki többlet – minden! Minden, amit a szavak leírhatnak – az Én vagyok. Természetesen ez nem a titeket jelölő ‘én’, hanem az isteni ‘Én’. Ki az, aki azt mondja, hogy: ’Én’? Ha ti mondjátok, hogy ’én’, az korlátozott. Ha Ő mondja, hogy ’Én’ – az isteni üzenet. Ki meri azt mondani, hogy: ’Én’? Teljesen jogosan, csak személy tudja ezt mondani, hogy ’Én’, aki teljes mértékben birtokában van a létezésnek. Tehát ez egy isteni szó: ’Én’, aham.

Nos, van egyáltalán valami gond az ahammal? Nincs semmi baj az ahammal. Az aham a létezés szentségét jelenti. Akkor mégis mi a probléma? Mindannyian érezzük, hogy itt valami nem stimmel. A torzítással van a probléma – amikor az ahankára van. A kára jelentése: tévesen alkotott személyazonosság. Mi, lelki lények szintén kijelenthetjük, hogy: „Aham, én,” de mi a Legfelsőbb ahamtól, a legfelsőbb létezőtől függünk. Tehát a mi ahamunk viszonyul valakihez. Ha megfeledkezünk erről a kapcsolatról, akkor torzul. Aztán létrehozunk egy identitást magunknak, és ez az ahankára, a tévesen alkotott személyazonosság, a kreált ‘én’. Az egyetlen probléma azzal van, hogy – ez egy csinált, hamis énképzet önmagamról.

S alapvetően nekünk, embereknek háromféle elképzelésünk van, önmagunk tekintetében. Az egyik az, hogy mások hogyan tekintenek ránk? A második, hogy ti hogyan tekintetek önmagatokra? S a harmadik, hogy kik vagytok ti valójában? Például, ti bölcs embernek gondolhatjátok magatokat, miközben mások első számú tökfilkónak tartanak. Mégis, a valóságban ti se tökfilkók, se bölcsek nem vagytok, hanem valami a kettő között. Tehát e háromféle énképpel rendelkeztek: mit gondolnak mások rólatok, ti mit gondoltok saját magatokról, és hogy kik vagytok valójában? S ha ez a három énkép mind közelebb kerül egymáshoz, az egészséges és előremutató. Ne próbáljatok meg egy olyan egyéniséget kialakítani, ami másoknak kedvező képet mutat rólatok, inkább legyetek készek olyat mutatni, amiben az látszik, hogy milyenek vagytok valójában! Ahhoz, hogy ezt elérjétek, először a valódi önmagatokká kell válnotok.

Tehát az egyetlen probléma ezzel a torz énképpel, az ahankárral van. S fel kell cserélnünk a tévesen alkotott személyazonosságot, a hamis egoizmust a valódira, fel kell élesztenünk a valódi, az eredeti tudatosságunkat. Az egész lelki folyamat az eredeti azonosságunk felélesztéséről szól.

Nem akarok nagyon általánosan fogalmazni, de többnyire azt gondoljuk, hogy mi vagyunk az univerzum középpontja. Ez szintén többé-kevésbé igaz, hiszen a saját életünk a legfontosabb a számunkra, valamit tennünk kell érte, ezért bizonyos mértékig önmagunkra kell koncentrálnunk. Csak le kell söpörnünk a piszkot, a port, eltávolítanunk a befedettséget, a rárakódott rétegeket – s akkor az eredeti lelki szikra fog felragyogni. Az illúzió bűvöletében tápláljuk hamis énképünket, míg a lelki tanítómester, Maháprabhu, Krsna oltalma alatt a folyamat a valódi énünket táplálja. Így szabadulhatunk meg a hamis énképzettől és lelhetünk rá valódi lelki személyiségünkre.

 

[1] Bhagavad-gítá 10.33.

 



Leave a Reply