Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából, mely „A női szerepek”-ről szól)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Szeretnék megemlíteni néhány dolgot a szanszkrt szavak értelmezésével kapcsolatban. A prakriti az egy női princípium, és 17 különböző jelentése van, melyeket most nem fogok egytől-egyig felolvasni, mivel ez egy igen hosszú lista. Az elsődleges jelentése, ‘eredeti állapot, természetes helyzet, hajlam, vérmérséklet, alászállás, eredet, forrás, tavasz, minta, modell, mérce, és értelemszerűen nő, asszony’. Aztán egy nagyon érdekes következik, ‘a Legfelsőbb Úrnak azon akarata, ami a teremtésben nyilvánul meg’, ez az amit illúzióval azonosítanak. ‘Anya, vérmérséklet, kézműves mester, és a Legfelsőbb Lény’. Tehát nagyon-nagyon sokféle, változatos definíciója van a prakriti szónak! Viszont mindegyikben ott rejlik ez a valamit létrehozó, valamit világra hozó, okozó, előidéző jelleg, s úgy érzem ez egy nagyon szép hivatás a női princípium vonatkozásában. Ott van benne a ‘kr’ csinálni gyök, mely erre a kreatív eergiára utal. Általában a nagy teljesítményeket a férfiaktól várjuk el, de ne feledjétek, hogy egy sikeres férfi mellett, mindig ott áll egy erős nő!
A Gítában, Ardzsuna így faggatja Krisnát: „Kérlek mondd el, hogyan vehetlek Téged észre, sorold fel, milyen formákban láthatom meg fenségedet?” Ekkor Krisna egy hosszú felsorolásba kezd: „Én vagyok a cápa, az oroszlán, a király, az óm, és a Nap…”. Majd tovább folytatja: „A nők közül, a hírnév, a jószerencse, a szónoki képesség, a memória, az értelem, a hűség, és a türelem vagyok.”[1]. Tehát, ha kíváncsiak vagytok az isteni, női vonásokra, amik igazán tekintélyessé tesznek egy asszonyt, akkor ezek azok. A jóhírűség, a hírnév, a jószerencse ezek női minőségek, azt mondják, hogy az asszony az otthon szerencseistennője. Tehát kérlek mutassátok ki otthon az elégedettségeteket, mert a férjeitektől az váratik el, hogy a ti elégedettségetekért dolgozzanak, ami egy szinte lehetetlen vállalkozás. Ne frusztráljátok őket, mutassátok ki, hogy elégedettek vagytok, ami majd maradéktalan boldogságot hoz a családotokra. ‘A beszélőkészség’, azt hiszem ezt nem nagyon kell magyarázni. Viszont ‘a memória’… Nos, ez egy kissé keserű pirula lesz a számotokra. Még, ha azt is mondjátok, hogy ‘nem’, ezt akkor is el fogom mondani nektek. Azt mondják, hogy a férfiak sohasem feledkeznek meg a barátaikról, viszont a kedvesükről könnyedén. Ezzel szemben a nők könnyedén elfelejtkeznek a barátaikról, de a szerelmükről sohasem. Ezért gyakoroljuk mi a Bhakti-jóga vallását, mert itt van, egy örök kedvesünk. Hajdanán egy hölgy azt mondta nekem: „Nos, most már mást szeretek, a férjemet követően lett egy új szerelmem.” erre azt mondtam: „Várjál csak, ez totális illúzió! Hiszen tudod, hogy ez illúzió, a szerelem az anyagi világban csak illúzió! Mindhárom világban, csak egy férfi létezik, akivel érdemes szerelembe esni, a férjeteken kívül, és Őt Góvindának hívják. Nincs más alternatíva, vagy a férjetek, vagy Góvinda! Nekem ne gyertek más alternatívával!” Nem így van? Szóval már az elején gondoljátok meg kétszer! Én nem hiszek ezekben a romantikus dolgokban. Vagy a párotok, vagy Krisna. A jóga önfegyelmet jelent, s nem azt hogy kimentek a rétre virágokat gyűjtögetni. Leszakítotok egy virágot… aztán meg eldobjátok. Nem! Ha már egyszer leszedtétek, akkor azt kell megtartanotok, az már a tiétek. Ezért kell az elköteleződés erre az életre.
Manydzsarí:  Ezzel kapcsolatban szeretnék kérdezni. Említetted, hogy „gondoljuk meg kétszer hogyan választunk férjet”, viszont korábban pedig arról beszéltél, hogy a gondolkodás nem igazán a nők erőssége. Akkor esetleg tudnál tanácsot adni abban, hogyan válasszunk helyesen, ha nem igazán támaszkodhatunk, az intelligenciánkra, és amúgy is túl érzelgősek vagyunk?
Valaki: De Manydzsarí, te már választottál!
Manydzsarí: De én nem magam miatt kérdezem, hanem a barátnőm miatt.
Szvámí Tírtha: Nagyon jó kérdés! Ebben az esetben a következő lelki minőséget kell alkalmaznunk, ami a tudatosság, és ez nem intellektuális, hanem erkölcsi kérdés. Illetve ez egy kozmikus, isteni, lelki elköteleződés kérdése. Ha elfogadjuk azt, hogy szükségünk van egy társra ahhoz, hogy beteljesítsük a dharmánkat, együtt haladhassunk a lelki úton, akkor abban nincs semmi rossz. De ezt vegyétek nagyon komolyan, ezt az egyetlen egy dolgot! Egy igazi lelki társ, az a Jóisten ajándéka. S ti vagytok a férjeitek elsődleges tanácsadói, nem pedig én. Hozzátok fognak fordulni, nem pedig hozzám. Tehát ez egy nagyon tiszteletteljes pozíció, mivel bíznak bennetek, rátok számítanak. Egy élet, egy társ.

(folytatása következik)

1.  Bhagavad-gítá, 10.34.

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából, mely „A női szerepek”-ről szól)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Labanga: Gurudév, ahogy említetted, a lelkek családba való leszületésének elsősorban karmikus okai vannak. A kérdésem az lenne, hogy létezik olyan születés, melynek oka nem karmikus, hanem karma feletti?
Szvámí Tírtha: Vannak olyan gyerekek, akik dharmából születnek, nem karmából, és olyanok is vannak, akik a dharma végett születnek. Krisna a Gítában azt mondja, hogy: „Én vagyok az a nemi élet, ami nem ellenkezik a vallásos elvekkel, a dharmával”. Tehát lesznek olyan gyerekek, akik a dharmából születnek, és lesznek olyan gyerekek is, akik a dharmáért születnek. Illetve Ő azt is mondja, hogy: „Én vagyok a legvégső cél”, tehát lesznek olyan gyerekek, akik a dharmáért, a dharma beteljesítéséért születnek. A próféták, az Úr Jézus is leszületett ide a Földre valamilyen formában, és ég a szanjászíkat is anya szülte. Tehát ti egy szent intézmény megtestesítői vagytok.
A klasszikus időkben egy női tanítvány a gurujával kapcsolatban azt a megjegyzést tette, hogy: „Ha szükség van arra, hogy a mesterem ismét eljöjjön ebbe a világba, akkor én szívesen leszek az édesanyja”. Hű! Ugye milyen tekintélyes gondolat? Mennyire szentséges, szolgálatkész hozzáállás? Ez egy nagyon, nagyon magas gondolat! Hát ez nem éppen a dharmért való cselekedet? Elképesztő! Szóval imádjátok tisztelettel ezeket a klasszikus ideálokat.
Sjáma Tulaszí: Kötelező-e a női dharma beteljesítése azáltal, hogy gyermekeket szülünk?
Szvámí Tírtha: Nem, nem kötelező érvényű, de egy kivételesen jó lehetőség, ez az egyetemes módszer. Sajnálom, ha valaki most ez alapján majd magára ismer, de néha, amikor fiatal hölgyek az ásramba kerülnek, gyakran panaszkodnak arra, hogy: „Ó, ez annyira nehéz, ma annyira fáradt vagyok, képtelen vagyok felkelni a reggeli áratíra. Nem, nem ez nekem túl nehéz szolgálat”. Majd aztán, amikor gyerekeik születtek, öt évig egyáltalán nem volt egy nyugodt éjszakájuk sem, szóval ehhez nincs mit hozzátenni. Tehát úgy hiszem, hogy ha gyerekeket vállaltok, az egy nagyon jó lecke, egy nagyon jó lehetőség az állandó önzetlen szolgálatra. Viszont mi az, ami kötelező? Az, hogy adjátok oda valakinek, szenteljétek oda az életeteket valaminek. A széva az kötelező. S hogy milyen formában, az teljesen mindegy, oda kell szentelnünk magunkat valaminek.
Ádidévi: Amikor a nők méltóságteljességéről beszéltél, akkor számomra úgy tűnt, hogy ez az alázatosságot is magában foglalja, tehát hogy a méltóság szinte egyenértékű az alázatossággal. Egy héttel ezelőtt olvastam Bhakti Vigjána gószvámí három definícióját az alázatról, és nagyon hasonlított mindahhoz, amit említettél. Az egyik az volt, hogy az alázat annyit jelent, hogy az ember tudja, mi az életének a célja. A másik, hogy az alázat egy belső finomságot, gyengédséget jelent. A harmadik, pedig egy adaptációs készség, hogy kellő intelligenciánk legyen ahhoz, hogy minden helyzethez tudjunk alkalmazkodni. Jól gondolom, hogy ez a kettő mintha egy lenne, a  tekintély és az alázat?
Szvámí Tírtha: Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy igen. De az alázatosság az nem jelent megaláztatást, hanem egy nagyon magas kvalitás, és egy ellenállhatatlan erő. Míg megalázott senki sem akar lenni, az egy negatív dolog.
Viszont ne feledkezzetek meg a rendelkezésre álló időkerekről. Egyszer találkoztam egy érett korban lévő 50-körüli asszonnyal és ő így áradozott: „Ó engem már csak a lelki dolgok érdekelnek, csak ezzel akarok foglalkozni. Ide, meg ide járok és ezt meg ezt tanulom, de most már csak a lelkiséggel akarok foglalkozni. Amikor még fiatal voltam, akkor csak a szerelem érdekelt, de most már más is érdekel.“ Nem azt mondom, hogy az egyik helyébe tegyük a másikat, lehet ezeket kombinálni is, ebbe az időkeretbe nyugodtan belefér, hogy ezek kiegészítsék egymást. Ne vesztegessétek az időtöket, a romantika elmúlik. Nem pesszimista vagyok, hanem realista. Mi az, ami megmarad? A lelki értékek, a lelki megvalósítások velünk maradnak. Szóval nyugodtan kombináljátok ezeket. Mert mit mond Bhaktivinód Thákur? „Még, ha veszekedsz is valakivel, még akkor is vond be abba Krisnát.”
Tehát úgy hiszem, hogy az időkeret az egy nagyon fontos tényező. Például az életkor előrehaladtával a méltóságunk, tekintélyességünk is gyarapszik, hiszen sokkal inkább az örök lelki értékekre összpontosítunk, rengeteg tapasztalatra teszünk szert. Szóval, miért ne szerezzük meg már most ezt a bölcsességet? Miért késlekedjünk? Kezdjétek el most.
Beszéltünk még a szolgálatról, és az áldozathozatalról. Legyetek készek arra, hogy odaszenteljétek az életeteket valaminek, valakinek, valamilyen eszménynek, szolgálatnak. Beszéltünk még arról is, hogy: megszerezni valamit az radzsasz, elveszíteni valamit az tamasz, viszont megőrizni valamit az szattva.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából, mely „A női szerepek”-ről szól)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Manydzsarí: Folytatva a témát, a nők meghódolásával kapcsolatban lenne egy kérdésem. Sokszor találkozunk azzal, hogy egy nő, egy anya teljesen átadja magát a családjának, és ennek ellenére elveszíti férje, sőt néha még a gyerekei megbecsülését is. Hol rontjuk el, mit tehetünk ebben az esetben? Mit tanácsolnak más hasonló helyzetben lévő személyek, hogy ez ne történjen meg?

Szvámí Tírtha: Köszönöm ezt a kérdést, mert ez a téma valahogy az én listámon is szerepelt. Először is egy nőknek szóló előadásból szeretnék idézni, amelyben a férfi előadó alapvetően a gyógyításról beszélt. Nagyon megértő és rendkívül gondoskodó volt a hölgyek problémái iránt, viszont volt egy meglehetősen szigorú megjegyzése, ami úgy szólt: „Ha a férjetek mellettetek élve 10-15 év után iszákos lesz, akkor gondolkodjatok el azon, hogy ebben mekkora volt a ti szerepetek.” Mert ugye nem mondhatjuk azt, hogy a másik fél ilyen, meg olyan, hiszen, ha együtt haladtok az élet útján, akkor ti már együtt vagytok. Azt mondják, hogy egy ember is elég, hogy tönkretegyen egy házasságot, de hogy sikeres legyen, ahhoz viszont kettő kell. 

Könnyű megszerezni egy férfit?

Krsna-prijá: Igen.

Szvámí Tírtha: Hűha! Akkor délután majd egy nagyon szigorú leckét kell, hogy tartsak a fiatalembereknek. De megtartani vajon ugyanilyen könnyű?

Krsna-prijá: Az már nem annyira.

Szvámí Tírtha: Látjátok? Ne a könnyebbik utat válasszátok, mert megszereznii valamit az nagyon könnyű, viszont megtartani…!? Megszerezni valamit az radzsasz, elveszíteni valamit az tamasz, viszont megőrizni valamit az szattva. Tessék a szattva szintjén létezni! Megszerezni valamit az káma, de ne a  radzsaszban leld meg az életed értelmét. Ne legyetek ostobák, hogy elveszítitek azt a kincset, amit megtaláltatok, az teljes ostobaság. Őrizzétek meg a méltóságotokat!

S még mindig csak az anyagi tulajdonságokról, a gunákról beszélünk, ez nem lelkiség! Viszont, ha negatívan cselekszik az ember, akkor miként várhatunk attól jó eredményt, annak nem pozitív dolog lesz a következménye. Ha jót cselekedtek, akkor jó eredményre számíthattok. Onnan könnyebb azt az egy lépést megtenni, ami átlelkesíti az egész helyzetet.

Hogy hol rontjuk el, ha elveszítünk valamit, azt én nem tudom megmondani nektek. Viszont ezzel kapcsolatban az a tanácsom, hogy ha meg akartok őrizni valamit, legyen az a párod, a családod, az egészségetek, a misszió, a hitetek, bármi, próbáljatok meg szattva szintjén létezni, ahhoz szattvikus hozzáállás kell. Mert mi a szattva eredménye, a tudás és a boldogság. Ezt a két dolgot mindenki szeretné elérni, úgyhogy tessék alkalmazni az ide vezető helyes módszert! 

Sjáma Tulaszí: A női méltósággal kapcsolatban szeretném kérdezni azt, hogy intellektuálisan értem magának a szónak a jelentését, de belsőleg már nem teljesen érzem át ennek a lényegét.

Szvámí Tírtha: Köszönöm ezt a kérdést, mert erről is szerettem volna bővebben beszélni. A tekintély, számomra azt is jelenti, hogy tudod, hogy mit akarsz csinálni, van tervetek erre az életre. Seneca azt mondja, hogy: „Az a hajó, amelyik  nem tudja, hogy melyik kikötőbe tart, annak egyetlen szél sem kedvező”. Ilyen hajók szeretnétek lenni, aki egyetlen szelet sem tud befogni a vitorlájába, és nem éri el a biztonságos kikötőt? Nem akartok ilyen hajók lenni. De fordítsuk ezt át pozitívra, „Amelyik hajó viszont tudja, hogy hova tart, annak minden szél kedvező lesz.” Bármilyen szél legyen is az! Tehát ilyen hajókká válhattok ebben az életben. Az, hogy tervetek van erre az életre, az nem csak azt jelenti, hogy elérendő célotok van, hanem azt is, hogy idő menedzsmentetek van, tudtok az idővel bánni. S nagyon örülök, hogy itt van Annácska, mert jóllehet, hogy ő még picike, most öt esztendős, de benne van a leendő gyermekeinek az összes csírája. S ma ez még egy rejtett potenciál, nem akarom azt mondani, hogy ő egy időzített biológiai bomba, de el fog jönni az az idő, amikor majd ez aktiválódni fog. Amikor ez majd ellenállhatatlan erővel kényszeríteni fogja őt valamire. Mire is? Arra, hogy az Anyatermészet majd az ő gyermekeiről gondoskodhasson. 

Tehát én erre gondoltam, mint tervezett időtartamra, ami egy nagyon erős meghatározott vonala az életünknek. Azon dolgozni kell, hogy ez ne csupán egy biológiai késztetés legyen, hanem hogy ezt megpróbáljátok egy szent hivatássá nemesíteni.  Az élet misztériumának a szolgálata. Nélkületek nincs következő generáció. Ezt nagyon nemessé kell tenni, és ez is szolgálat. Az élet misztériumát szolgálom azzal, hogy megszülöm a gyermekeimet, világra segítem a következő generációt, mert hogy ott van bennetek a lehetőség. De nem csak ez vagytok, hogy a testetekben ott van a következő generáció lehetősége, hanem ti magatok, mint lelkek, magatok is ott utaztok ebben a testben. Ez is egy idő kalkuláció, hogy ezt a két hivatást realizáljátok, és át is ültessétek a gyakorlatba. Igen, van egy földi hivatásom, az élet szentségének a misztikus szolgálata, de ezen túlmenően van egy abszolút égi hivatásom is, hogy visszajussak az őshazába.  

Tehát az életetek egyik része az a szamszárával kapcsolatos, meghívtok lelkeket arra, hogy ebben a szamszárában vegyenek részt, amiről azt mondhatjuk, hogy szinte bűnös, mivel annyi gondot okoztok másoknak, ami miatt ők sokat fognak szenvedni. De ugyanakkor a kivezető utat is megadhatjátok ezzel az élettel, ez viszont az áldott szentség szolgálata. Tehát az egyik a szamszárán belül van, a másik pedig a szamszárán kívül. Amikor nektek, mint individuális lelkeknek meg kell találnotok az utat, vissza Istenhez. Tehát próbáljátok meg egységbe hozni ezt a két hivatást, ezt a két dharmát.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából, mely „A női szerepek”-ről szól)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Krsna-prijá: Szeretném megkérdezni, hogy egy hölgy számára mi a kedvezőbb, ha egyedül marad, vagy az, ha kapcsolatban él? 

Szvámí Tírtha: Mármint kapcsolatban a  Jóistennel?

Manydzsarí: Párkapcsolatra értette.

Szvámí Tírtha: Ez a rasza, az a legjobb!

Asvini: Szádhu Mahárádzs azt mondta, hogy az embernek akkor kezdődnek a problémái, ha párkapcsolatba kerül, viszont anélkül, nagyon nehezen lehet fejlődni ebben az anyagi világban.

Manydzsári: A személyes tapasztalatomat, és a körülöttem élőknek a megfigyeléseit szeretném megosztani ebben a témában. Hogyha egy nőnek úgy alakul az élete, hogy hosszú éveken keresztül egyedül van, akkor ez magával vonja azt is, hogy férfi tulajdonságokat, férfias jellemvonásokat kell kifejlesztenie magában, hogy egyáltalán létezni tudjon. S akkor vagy attól szenved, hogy magányos és nincs olyasvalaki, akivel megoszthatná az életét, vagy pedig jól érzi magát, de akkor nem tudja ezt a női test által adott lehetőséget, a mély, belső női minőséget kifejleszteni magában. Ezért a személyes véleményem az, hogy bár nehéz egy kapcsolatban élni, melyben konfliktusok is adódhatnak, mégis egy nő számára az a természetes, és kedvező, ha   kapcsolatban él.

Szvámí Tírtha: Illetve azt is mondják, hogy egy férfi akkor tud igazán férfiként viselkedni, ha egy asszony van mellette.

Sjáma Tulaszí: Azt hiszem az is nagyon fontos, hogy kivel áll fenn ez a kapcsolat, mivel nem szabad annak teljesen öncélúnak lennie.

Csandrakántí: Ha valaki sokáig egyedül él, akkor is érdemes megvárni, azt a méltó férfit, akivel kapcsolatba tud lépni, illetve kell kérni a Legfelsőbb segítségét, hogy az a férfi lépjen be az életünkbe, akihez mi vagyunk méltók.

Ádi-déví: Amikor távol vagyok a családomtól, akkor én azt szoktam érezni, hogy oltalomra van szükségem. Tehát akkor érzem magam a legjobban, ha a családommal, a férjemmel lehetek. Ha éppen távol vagyok tőlük, akkor nagyon fontos a számomra, hogy az édesapámmal vagy olyasvalakivel lehessek, aki Istent képviseli, aki védelmez. 

Lílá-shaktí: Az is fontos, hogy egy nő gondoskodni tudjon másokról, még akkor is, ha pillanatnyilag nincs mellette egy férj. Tehát gondoskodjon a gyerekeiről, idősekről, vagy azokról, akik körülötte vannak. Ez létfontosságú egy nő számára, enélkül nem igazán van értelme az életének.

Szvámí Tírtha: Ez nagyon fontos, amit említettél, s van is erről egy nagyon szép kép nálam. Ez egy csinos női alakot, Csamunda Dévít ábrázolja, aki éppen lefejezi önmagát, és spriccel a vér a nyakából, gyermekei pedig, a mellette álló ifjú hölgyek ezt a sugárból ömlő vért isszák, miközben egy szerelmes pár testén álldogálnak, akik éppen öngyilkosságot követnek el. Vérszívó emberevők. Rendkívül nehéz értelmezni ezt a képet! Esetleg arra gondolhattok, hogy ‘Ó, ez egy horror és szekszus keveréke, borzalmas! Mint egy 18+os film’. De hogyan is tudjuk ezt a kódot megfejteni?

A keleti ikonográfiában rendkívül gyakori, hogy a nagyon negatív dolgok pont az ellentéteset képviselik. Itt arról van szó, hogy Csamunda Déví vörös teste az Egyetemes Anyát reprezentálja, aki hajlandó az életét adni azzal, hogy a saját fejét vágja le, a vérét pedig a lányainak a táplálására áldozza. Nem érzitek ti is azt néha, hogy ezek itt körülöttem csak a véremet szívják. Nagyon jó ez a kép, mert a való életből ellesett pillanatot ábrázolja, és ezt mindenki megérti. De mi a lényeg? Az áldozathozatal. 

Tehát teljesen egyetértek veletek, hogy a szolgálat, mint olyan, az egy valódi, és gyönyörű szép női dharma. S egyáltalán nem alávetett, hanem nemes értelemben. Van egy opera, melyben egy olyan női karakter is található, aki egy kétarcú személyiség. Az egyik egy lelkileg törekvő valaki, a másik pedig el van varázsolva, egy valóságos démon, akinek az a passziója, hogy kolostori szerzeteseket csábít el. A második felvonásban kudarcot vall, ebben a törekvésében. A harmadik felvonásban, pedig csak egyetlen szó hangzik el tőle,  „Szolgálj”! Ez nekem egy nagyon kedves darab! Miért? Mivel az életben számtalan probléma és nehézség  adódhat, például szembesülünk önmagunkkal, de ha ismeritek ezt a titkot, akkor sohasem fogtok elveszni! 

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából, mely “A női szerepek”-ről szól)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Azért gyűltünk most itt össze, hogy a női életút egyes kérdéseiről beszélgessünk. A nő éppúgy, mint a férfi, önmagában nehezen értelmezhető, illetve a probléma akkor adódik, amikor kapcsolatba, interakcióba kerülnek egymással. Hiszen, ha nincs közeg, akkor nincs súrlódás, ha van közeg, akkor lesz súrlódás. 

A férfi barátaimnak mindig elmondom a következőt, hogy amit a férfiak gondolnak a nőkről, azzal könyvtárakat lehetne megtölteni, viszont amit tudnak az asszonyokról, az egy vékony kis füzet üres lapokkal. Ha elfogadjuk, hogy ez a tetszetős megjegyzés, ez így van, akkor felmerül a kérdés, hogy de miért is van így? Azért, mert a férfi princípium a nyílt titkokat képviseli, a női  princípium pedig a rejtett titkokat. A férfiakat alapvetően a gondolkodás motiválja, a nőket pedig a szív, az érzelmek. Ez egy kibékíthetetlen konfliktus, két külön világ. A Nap és a Hold örök konfliktusa. Megérteni az érzéseket, az gyakorlatilag lehetetlen. Viszont megérezni valakinek a gondolatát – az szerintem egy egészen fantasztikus dolog! 

Van egy másik mondás is, melyet egy olyan hölgy fogalmazott meg, aki tizenkét férjet fogyasztott el, és így szól: „A nő mindig egy örök kérdés a férfi számára, míg a férfi a nő számára egy örök megoldás.” Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes gondolat, mivel a férfiak képtelenek megérteni a nőket. Amíg tehát a test és az elme síkján mozgunk, addig ezeket a különbözőségeket és az ezekből fakadó súrlódásokat fogjuk tapasztalni. Ezek nem teljesen ellentétesek, csupán más nézőpontok. Ezért az én véleményem az, hogy érdemesebb minél inkább a lelki síkra emelni a kapcsolatot, és akkor ott a különbözőségek helyett inkább az egyezőségeket, a közös jegyeket fogjuk tapasztalni. 

Az utóbbi 120-150 évben végbement egy különös jelenség, amit női emancipációnak, női egyenrangúságnak nevezünk, de azt hiszem ezt a kérdést kissé túlhangsúlyozzuk. Nemrégiben hallottam egy interjút, ahol egy kutató elment egy amerikai egyetemre és érdeklődött, hogy hol található a férfi tanulóknak a tanszéke. Mire azt a választ kapta, hogy itt csak a női tanulóknak van tanszéke. Majd tovább érdeklődött: „Hogy mégis, hogyan oszlik meg a nemek aránya az egyetemen?” „Kétharmad-egyharmad arányban, a nők javára, ezért nekünk csak a női jogokat kell védenünk.” Értitek, ezért érzem azt, hogy itt kicsit túltolták a biciklit. S ha megpróbálnánk a férfiak tanszékét megszervezni, akkor lehet, hogy kiközösítenének bennünket. 

Miért? Mivel sokan azt gondolják, hogy eddig paternalisztikus, erőszakon alapuló férfi dominancia valósult meg a társadalomban, mivel a Mars uralma mennyi zavart hozott, de ennek itt most vége, átveszi a Vénusz az uralmat, és likvidáljuk a Marsot a szeretet nevében. S nem vitatom, bizonyára történtek hibák, az eddigi társadalmi szerkezetben, de abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ha az egyik dominanciát felváltjuk egy másik dominanciára, akkor esetleg nem ugyanazok a hibák fognak-e előjönni. Miért? Mivel, ha csak az egyikre, vagy csak a másikra összpontosítunk, akkor az még nem egy magasabb szintézisnek a megvalósulása. 

Tehát ez a nemek, az emberek közötti különbségekről, a születésünkkel kapott adottságainkról, fizikai korlátainkról szólnak. A kérdés szerintem az, hogy miként tudnánk egy magasabb tudati síkra eljutni? Hiszen, ha megmaradunk a test és az elme síkján, akkor ott ezeket a bizonyos konfliktusokat fogjuk tapasztalni. 

Nekem van egy javaslatom ez ügyben, nem tudom ti hogyan vélekedtek erről. Ez pedig egy szóval kifejezhető, tekintély. Úgy értve, hogy például, ha valaki kiáll és az mindeniben figyelmet ébreszt. Méltóság, mennyire is hiányzik ez a szó a beszédünkből. Ha ti tisztelitek önmagatokat, akkor kötelező másokat is tisztelnetek, és akkor nagy valószínűséggel a többiek is tisztelni fognak benneteket. Ha tekintélyes, komoly a megjelenésetek, az egészen másfajta figyelmet fog ébreszteni, mintha nem az. Ezt nevezem én méltóságnak.

Van egy nagyon kedves barátom, aki azt mondta: „Nekem, három évig kellett a leendő feleségemnek udvarolnom. Nem volt egy könnyű nő.” Ily módon értelmezem én a méltóságot. S ez a család azóta is nagyon szépen működik. Tehát úgy érzem, hogy ez egy olyan tulajdonság, amire támaszkodhatunk, amire építhetünk, és amelynek alapján fejlődhetünk. Ha ti felelősségteljes és méltóságteljes emberek vagytok, akkor ilyen emberekkel fogtok találkozni.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából, mely “A női szerepek”-ről szól)

Nagy örömömre szolgál, hogy együtt lehetünk! Azért vagyunk ma itt, hogy megvitassuk az asszonylét néhány aspektusát, és ezen túlmenően, mint női lelki gyakorlóknak az életét. Én nem vagyok szakértő ezekben a kérdésekben, csupán szemlélő vagyok. De meggyőződésem, hogy kétféleképpen tehetünk szert tudásra. Vagy úgy, hogy kitesszük magunkat a tapasztalásnak, vagy pedig úgy, hogy megfigyeljük a körülöttünk történő dolgokat. Én ebbe az utóbbi csoportba tartozom. Ha megengeditek, akkor szeretnék megosztani néhány dolgot gondolatébresztő gyanánt. 

Melyik a két legfontosabb égitest? A Nap és a Hold. A Nap a férfierőt, a Hold pedig a női erőt képviseli. Ha megnézitek a templomszoba feletti szimbólumot, akkor ott egy Napot és egy Holdat láthattok együtt. Azt mondják, hogy ahol e két égitest együtt szerepel oda semmi rossz semmi ártó nem teheti be a lábát. De mit jelent ez valójában? Hogy a két különböző, egymástól eltérő princípium egy magasabb szintézisben egyesül. Tehát nem arról van szó, hogy melyik az erősebb, vagy hogy melyik a gyengébb, melyik van előbb, melyik van később, vagy hogy az egyik jobb, mint a másik, az teljesen mindegy. A lényeg az, hogy bár különböznek egymástól, mégis ez ad esélyt arra, hogy ez a két princípium egy magasabb szintézisben találkozhasson egymással. Az elválás azért jó, mert akkor lehet újra találkozni. Mondhatjuk azt is, hogy az együttlét pedig azért jó, mert utána következhet az elválás, de ez egy másik téma.  

A Nap domináns módon uralja a nappalt, a látható, a nyílt titkokat, a Hold pedig az éjszakát, a rejtett dolgokat. S néhányan azt mondják, hogy az igazi megvilágosodás – milyen érdekes, hogy ezt a Naphoz kötnénk -, és a valódi misztikus kinyilatkoztatás a sötétben, a Hold hatására, az éj leple alatt történik. Ez egy igazi misztérium! De a Nap olyannyira ontja a forróságot, hogy nem leszünk képesek magas megvalósításra szert tenni, egyszerűen elájulunk. De mit is jelent mindez? A Napról azt mondják, hogy az intelligencia képviselője, míg a Hold pedig az intuíció. Amikor tehát valaki azt mondja, hogy a nők nem valami intelligensek, ne legyetek megsértve, ez nem azt jelenti, hogy nincs eszük, hanem azt, hogy egy más erőt kell képviselniük. Nektek asszonyoknak intuitívnak kell lennetek. 

Egyszer meghívást kaptam egy bhakta hölgyhöz, ahová egy másik bhakta hölgy vitt el engem autóval. Ez volt az első alkalom, hogy találkoztam a ház asszonyával. Amikor megérkeztünk és leültünk az asztalhoz beszélgetni, a hölgy első kérdése így szólt: „Mahárádzs, mi a véleményed a nőkről?”. Mire ezt feleltem, „Tudod, kevesebb agykapacitással rendelkeznek, és másodrendű emberek.” Erre kissé meglepődött, és megkérdezte: „Mahárádzs, hol akarsz te ma este aludni, mert az én házamban nem fogsz!” Majd megkérdezte a sofőr hölgy is, hogy, „És ki fog téged hazavinni?” Aztán más dolgokról kezdtünk el beszélgetni, és így már egy mély barátság alakult közöttünk. Mert anatómiailag mérhető tény, hogy a női agy kicsit kisebb súlyú, mint a férfiaké. De ez nem jelenti azt, hogy az egyik jobb, mint a másik. Különbözőek!  Például a nők tüze, nemi vágya az is nagyobb, mint a férfiaké. S a hagyományunk is azt mondja, hogy a hölgyek étvágya az hatszor, a tanácsadó képessége pedig tizenkétszer nagyobb, mint a férfiaké. Miért vannak ezek? Mert a nő az ösztönösen tudja, hogy mit akar, a férfinak pedig el kell döntenie. S ez egy óriási különbség. A férfi az elveszett a gondolatainak a labirintusában, míg a nők természetükből adódóan, egyszerűen tudják, hogy mi van. Ez az intuíció. Mások azt mondják, hogy a női nem az 300,000 éves genetikai előnyben van a férfiakhoz képest. Hogy miként értik ezt, erről sajnos nem tudok többet mondani, de az bizonyosnak tűnik, hogy a nők túlélési képessége jelentősebb. Ezek bizonyos testi, mentális jegyek, amivel a nők rendelkeznek. 

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)  

Az egyik kérdés amit felírtam magamnak, és szeretném ha beszélgethetnénk róla, az az időkeret – nektek van ilyen időbeli tervetek erre az életre, hogy melyik életszakaszban mit fogtok csinálni, mit szeretnétek elérni? A legtöbb esetben ez nincs meg. Kérlek szépen benneteket készítsetek élettervet! Hogyha elmulasztunk tervezni, akkor ezzel a mulandóságot tervezzük!
Az egyik jelentős probléma az életben, amibe a férfiak gyakorta belecsúsznak, hogy húszéves fejjel szeretnék azokat a feltételeket élvezni, amik ötven éves fejjel szoktak megjönni. Ez nem működik. Húszéves fejjel ne azt próbáld élvezni, ami majd ötvenévesen fog megadatni. Megjön az, minden megjön a maga idejében, csak megfelelőképpen várjátok ki az idejét. Most még többségetek a legaktívabb, gyümölcsöző életszakaszában tart, illetve kicsit előtte vagy utána, a lényeg szempontjából ez teljesen mindegy.
Most arra biztatlak benneteket, hogy hát igen, kovácsoljatok terveket. Viszont egyszer, amikor én is nagyon benne voltam a tervezgetésben, meg a célok kitűzésében, akkor felütöttem Sríla Srídhar mahárádzs egyik könyvét, amelyben egy bhakta épp ezt a kérdést tette fel: „Mahárádzs, azt tervezem, hogy…”. Mire Srídhar mahárádzs így felelt: „Ó, tervezni, az nagyon rossz, nagyon  ártalmas és veszélyes!” Majd elmagyarázta: „Ha terveid vannak, akkor az azt jelenti, hogy azt tervezed hogyan fogsz itt ragadni az anyagi életben.” Tehát kovácsoljunk olyan terveket is, hogy miként fogunk innen kikeveredni.
De úgy hiszem értitek mire gondolok, ha elosszuk a különböző életszakaszokra a feladatokat, terveket, és mindeközben a legmagasabb  lelki céljainkat sem tévesztjük szem elől, akkor meg tudunk felelni annak az tanácsnak, ami a Gítában található: „Hajtsd végre harcosi kötelességedet és közben gondolj mindig Rám”. Tehát cselekedjetek, éljétek az életeteket, de közben gondoljatok mindig az Úrra! Az élet nem egy elmélet, hanem egy misztérium, amit meg kell tapasztalni.
Szóval az idő az egy nagyon fontos tényező, mert borzasztóan gyorsan halad, és ha nem kalkulálunk vele, akkor hamar véget is fog érni, de akkor már késő lesz. Tehát, ha nem vagyunk tudatosak a feladataink megvalósítását illetően, akkor elbukunk. Szóval az időkeretről szerettem volna beszélni először.
A másik dolog, amit felírtam magamnak, az pedig egy hősies cselekedet, amit egyikőtöktől tanultam. Tudjátok, hogy mit ér el a ksatrija azzal, ha hősi halált hal az igaz csatában? Felszabadulást, üdvösséget, mennyei bolygókat, teljes tökéletességet. Miért, mert egy hős, lovag, ksatrija számára elegendő egyszer meghalni a helyes módszer szerint az igazságért, és azzal el is éri a tökéletességet.
De mi a helyzet a bráhmanákkal, a bhaktákkal, azoknak hányszor kell meghalniuk? Egy bráhmanának nem egyszer, hanem sokszor kell meghalnia, tehát ez egy rendkívül hősies cselekedet. Ezért arra kell törekednünk, hogy készek legyünk meghalni, akár többször  is ebben az életben. Hogyan is értsük ezt? Bhaktisziddhánta Szaraszvatí azt mondta: „Elvárom a  Gaudíja Math összes tagjától, hogy hajlandó legyen az összes vérét ötször feláldozni a többi élőlény lelki üdvének az érdekében.” Álljatok készen arra, hogy ötször meghaljatok!
A másik pedig Brahmának, a másodlagos teremtőnek a példája, és itt nem szeretnék túlzottan belemenni a részletekbe, de a lényeg, hogy szembesült az egyik hibájával. S azt mondják, hogy meghalt ennek a hibájának a számára, majd újjászületett egy magasabb tudati nívón. Aztán szembesült egy újabb hibájával, meghalt annak a hibájának a számára is, és így tovább. S a mi listánk vajon milyen hosszú, hány hibánk van? Hány halálra kell készen állnunk, hogy ezeknek a hibáknak, ezeknek a korlátoknak a számára meghaljunk, és újjászülethessünk egy magasabb tudati szinten? Természetesen fenn kell tartanunk az életünket, de erre a fajta halálra is szükség van, hogy meghaljunk a rossz szokásaink, a rossz beidegződéseink számára.
Ezt az önfeláldozásra való hajlandóságot, egy nagyon férfias jellemvonásnak érzem. Tehát azt, hogy álljatok készen erre az újjászülető meghalásra a saját és mások lelki fejlődése, lelki üdvének elnyerése érdekében. S nekünk nem elegendő egyszer hősi halált halnunk, hanem sokszor meg kell halnunk a gyengeségeink számára!

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)  

Dzsagannáth Prahu kérdése: Gurudév, amiket mondtál azok nagyon szép elvek, de sokszor azt látjuk, hogy amikor nézeteltérés adódik férfi és nő között, akkor ott hiába próbáljuk felsorakoztatni az elveket, előbb-utóbb félrerakjuk azokat. Ilyenkor jó esetben azt mondjuk, hogy ha a szeretet a legvégső elv, akkor engedünk, mert ha nem ezt tesszük, akkor oda a béke. Úgy látom, hogy ez egy elég gyakori dolog, legalábbis az én életemben. A kérdésem az, hogy hol van ebben a férfi szerep, az hogy végül engedünk? De akkor, hogyan vezessük a hölgyeket?

Szvámí Tírtha: Hát így vezetünk. Okosan.

Dzsagannáth: Úgy, hogy engedünk?

Szvámí Tírtha: Igen.

Dzsagannáth: Viszont így eszembe jut a Bhágavatam, amely azt írja, hogy a nőknek hatszor nagyobb az egójuk, tehát esélytelenek vagyunk. Akkor ez lenne a férfi szerep, hogy…?

Szvámí Tírtha: Hogy a lehetetlennel próbálkozunk? Persze! De most tűzzünk ki egy könnyű célt? Amit könnyen meg tudunk valósítani, azzal minek foglalkozzunk? Olyat tűzzünk ki, ami lehetetlen. Irány a rinocérosz, irány a lehetetlen! Hátha egyszer lehetséges lesz!

Kétségtelen, azt mondják, hogy a nők étvágya hatszorosa, a kámája nyolcszorosa, és a tanácsadó képessége 12-szerese a férfiakénak. S ez teljes mértékben alá van támasztva. Valahányszor evőversenyt rendeztek Nandafalván, mindig az asszonyok nyertek. Jöttek a nagy brahmacsárik, például fénykorában Pránanáth mindent, még a tányért is megette, de úgy kiettek az asszonynépek bennünket, hogy csak na, labdába se tudtunk rúgni, tényleg. A többiről nem beszélek, azt nem tudom, de az étvágy az garantáltan így van.

Mit jelent ez, mi ez a női tanácsadó képesség? A női princípium, az a természeténél fogva intuitív. A férfi az intellektuális. A nő mindig tudja, hogy mit kell csinálni, a férfiak ezt el kell döntenie, és néha ez meglehetősen hosszú ideig tart. Tehát a férfi az már elveszett a gondolatainak, meg az elemzéseinek a labirintusában, míg egy nő azt mondja, hogy „ezt kell csinálni”, és kész.

Biztos vannak olyan részei egy ilyen társulásnak, amik nagyon nehezek, de vannak olyan előnyei is, amikkel viszont nagyon érdemes társulni. Úgy érzem, hogy valamit megőrizni, akár a békességet, az nyilván áldozatot követel, de úgy gondolom, hogy megéri ezt tenni. Hogy valamit elveszítsünk, azért nem kell dolgozni, tehát, ha nem tesztek semmit, akkor máris elvesztettetek dolgokat. Viszont valamit megszerezni, ahhoz nagyon keményen kell dolgozni, és hogy  megőrizzünk, fenntartsunk dolgokat, azért viszont az életeteket kell adni, áldozat nélkül nem fog menni. Mégis, úgy gondolom, hogy a család, az asszony, vagy a párkapcsolat az nem az egyetlen, és talán nem is a legfőbb hivatása egy férfinak. Kétségtelen, hogy a női princípium mindannyiunk életében jelen van, hiszen még az aszkétákat is anya szülte. S, mint, ahogy a kezdet kezdetén is elhangzott, hogyha mi magunk a saját lelki fejlődésünkben, lelki pozíciókban jobban meggyökereződünk, akkor valószínűleg az életünknek a többi relatív platformján is eredményesebbben fogunk tudni cselekedni.

Viszont a kérdésed egyik része tényleg nagyon fontos volt, hogy akkor hol van az a terep, ahol a férfiember az erejét, a vezető képességét, és az intelligenciáját meg tudja mutatni? Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy a békességet elérjük, ahhoz minden eszünkre, és erőnkre szükségünk van. Nekünk férfiaknak, nagyon finoman kell tudunk vezetni a ránk bízottakat, ahhoz hogy elérjük céljainkat. Számomra az intelligencia azt jelenti, hogy elérjük a céljainkat. S természetesen azt nem kell magyarázni, hogy itt lelki célokról van szó, de még anyagi értelemben is, enélkül nem megy semmi. S mi egy férjnek, egy férfiak a hivatása, mire tesz ígéretet, hogyha valakivel összeköti az életét? Arra, hogy visszavezeti asszonyát a lelki világba, hozzásegíti az üdvösséghez, és felszabadulást hoz a gyermekei számára. Ez egy férfinak, egy apának, egy férjnek a hivatása, nem kevesebb! Nyilvánvaló, hogy nekünk egészen hosszútávon kell gondolkodnunk. Máma zűrzavar van, hát persze, az lesz holnap is. De vajon a végén tudod-e nyújtani ezt a lelki üdvösséget a rád utaltaknak? Hiszen azt mondják, hogy „Ne legyen apa, férj, tanító, vagy király az, aki a ráutaltaknak nem tudja garantálni az üdvösséget.” Ez nagyon fontos feladat! S ehhez az összes erőnket, energiánkat össze kell szednünk, hogy meg tudjuk valósítani. S ez nem a másik ember, haem a ti sikeretek lesz, ha hozzásegítitek ahhoz, hogy ezeket elérje.

S ha már a kapcsolatokról beszélünk, akkor tudjuk, hogy az emberi viszonyainkban néha feszültség támad, – amit ez a két ember által kifeszített kötél szimbolizál. Ha kicsit meglazítjátok ezt a kötelet, akkor ezt a hiperbolikus görét kapjuk, amit tekintsünk a feleségetek mosolygós szájának. Ha valami nézeteltérésetek támad, és ti nekiálltok erősen hangoztatni az elveket, húzzátok, feszítitek a szituációt, akkor ez a feszített kötélre emlékeztet. Ha egy kicsit hagyjátok megnyugodni a dolgokat, nem feszítitek tovább a húrt, akkor ilyen mosolygós formát fog adni. Tehát kérlek benneteket, bár nem tudom, hogy a ti szátok milyen formát fog felvenni eközben, de a lényeg, hogy legalább a társatoknak az ajka derüljön mosolyra.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)  

Kérdés: Említetted azt, hogy próbáljuk meg szolgálni a női princípiumot. Tudnál erről részletesebben beszélni?

Szvámí Tírtha: Úgy mondják, hogy Rádhiká áldása nélkül nem lehet sikert elérni a lelki életben, ami azt jelenti, hogy a női princípium az egy kulcstényező ebben a törekvésben. Krisna olyan, mint egy hatalmas hegység, ami tele van értékes drágakövekkel. Mi pedig az alföldön élünk, messze, a síkvidéken. A kettő között az összeköttetést a patak, Rádhiká adja, Ő hozza el azokat az értékes drágaköveket nekünk a hegyekből.

A női princípium összehozza az embereket, ahogy a patak összeköti a hegyet és az alföldet. A pénz is egy női minőség. Ha sok pénzed van, akkor sok barátod lesz. Igaz? Ez összeköti az embereket. Ha elveszted a pénzedet, hupsz eltűnnek a jóbarátok. Bár jobb is, ha az ilyen „barátok” eltűnnek az életünkből. Vagy nézzük a szeretetet, ami szintén egy női természetű dolog, hogy az mennyire össze tudja kötni az embereket. Szóval a női energia az összeköt. Tehát, ha a társunkban ezt a női princípiumot, vagy annak a képviselőjét fel tudjuk fedezni, akkor nagyon lelki a látásmódunk, és talán a nehéz pillanatokat, a nehéz helyzeteket is könnyebben tudjuk kezelni.

A jó feleségről azt mondják, hogy ő az otthonnak a szerencse istenasszonya, és az hogy az áldása folytán minden bőség, siker, gyarapodás, boldogság, reá száll az otthonra. Ezért kell szolgálnunk ezt a princípiumot az asszonyban, hogy minden áldást elnyerjünk. S ekkor felmerül a következő kérdés, hogy ‘Hol lelhetünk rá a szerencse istennőjére? Egyenlőre még csak a feleségemet  találtam meg, aki nem úgy viselkedik, mint a szerencse istennője. Hol van a gazdagságom, hol van a szerencsém?’ De, hát tudnivaló, hogy a szerencse istennőjét kinek az oldalán találjuk meg? Visnu mellett, Isten közelében! Tehát nektek minimum Isteni férfivá kell válnotok, hogy egy istennő lakjon veletek az otthonotokban.

És ez valóban működik, hogy Visnu és Laksmí mindig együtt vannak. Hosszú idő után sikerült meginvitálnunk Visnut, ebben a gyönyörű fából készült nagy formában Ludastóra. Egy barátunk hívta fel a figyelmünket arra, hogy a budapesti Hilton szállóban lévő boltban várakozik ez a Visnu szobor. Szerintem hosszú évekig azt várta, hogy végre Ludastóra jöhessen. „Ó, a Hilton ötcsillagos luxusszállodája nem elég jó, Nekem több csillagos kell!” Alighogy megérkezett, szerintem azon a hétvégén történhetett, hogy egy környékbeli barátunk, akit addig még nem ismertünk, valahogy ide vetődött. Talán az ismerősei mondták neki, hogy van itt egy ásram, majd eljött, körbevezettük, és amikor meglátta Visnut, azt mondta, „Hú, nekem is van otthon valami szobrom, nem igazán tudom hogy pontosan kit ábrázol, de lehet, hogy a legjobb helye itt lenne nálatok!” Másnap visszajött az illető, de mi sajnos éppen nem voltunk otthon, azért becsempészte valahogy ezt a szobrocskát, és mikor megérkeztünk láttuk, hogy Ő Laksmí déví, a Szerencse istennője. Amikor realizáltam, hogy ki kicsoda, azt mondtam magamban, „Ki az az őrült, aki Laksmí dévít kiteszi az otthonából?!” Aztán rájöttem, hogy Ők mindig együtt járnak, az Úr Visnu nem bírja Laksmí déví nélkül, úgyhogy Ő is eljött hozzánk. S azóta financiális csodák történnek Ludastón.

Tehát ez működik, hogyha egyesítjük az elveket, akkor csodák fognak történni. Ha egy hétköznapi asszonnyal társultok, akkor ti is átlagos fickók lesztek csupán. De ha sikerül egy szerencseistennővel társulnotok, akkor minden esélyetek megvan arra, hogy ti is isteni kvalitásokkal rendelkező emberekké váljatok. Egyik erősíti a másikat. A legnemesebb értelemben tekintve, ha egy igazi asszony van mellettetek, akkor ti is igazi férfiként tudtok viselkedni.

Ezért gondolom azt, hogy a női princípium az egy nagyon fontos tényező. Tehát, ha egyetértünk abban, hogy a fejlődés záloga a női erő, a női shakti áldása, és egy férjnek engedélye van arra, hogy a női princípiumot a felesége képében ölelje magához, akkor mi van a szegény aszkétákkal, mert azok ugye nem ölelgethetnek nőket, mi lesz velük? Kudarcos lesz az aszkéta életük?

Nem, ők nem a nőt ölelik magukhoz, haem a női princípiumot. Ezért mondhatjuk azt röviden, hogy a rádhá-dászjam, a legmagasabb lehetőség a szolgálatra.

Azt hiszem abban mindannyian egyetértünk, hogy a szerencse istennőjével együtt élni egy háztartásban, az mindenkinek tetszene, de erre ti azt mondhatjátok, hogy „De mellettem csak ez az asszony van!” S a tattva, a princípium, illetve annak megjelenítője, tehát az adott ember között van különbség, és lehet súrlódás is. Ugyanez igaz a lelki elöljáróinkkal kapcsolatban is, hiszen a guru tattva, az egy személyen keresztül nyilvánul meg, és a személyes oldal az mindig lehet korlátozott, az mindig emberi, de mégis egy isteni princípium nyilvánul meg egy emberi oldalon keresztül. S ha ezt sikerül mindig szem előtt tartanunk, akkor talán otthon is könnyebb lesz az emberi oldallal társulni, amikor tudjátok, hogy az a másik személy, mégiscsak egy princípiumnak, egy nagyon magas szentségnek a képviselője.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Rámvidzsáj kérdése: Gurudév, említetted ezeket a nagyon világos kapcsolódási eseteket, amikor az egó találkozik az egóval, a test a testtel, a szív a szívvel,  és a lélek a lélekkel. De mi van akkor, ha ez a találkozás a különböző szintek között történik, például egy szív találkozik az egóval?

Bhakta: Ugyanaz a probléma, mint amikor két egó találkozik.

Szvámí Tírtha: Nos, egyetértek abban, hogy adódhatnak problémák. Viszont ez egy különleges eset, amit érdemes megvizsgálnunk. Általában azt mondhatjuk, hogy két ember viszonyában a legtöbb esetben nincs egyensúly, például míg az egyik ember számára fontosabb egy adott kapcsolat, addig a másiknak kevésbé, az egyik fél többet ad bele, mint a másik. Tehát mindig ott van ez az egyensúlytalanság a két oldal között. Nagyon, nagyon ritkán fordul elő, hogy mind a két fél számára egyformán fontos a másik, a közös élet.

Ezek a különböző szintek bizonyos hierarchiát is jelentenek. Ha megvizsgáljuk magunkat, akkor azt látjuk, hogy a legalacsonyabb szintű, legelemibb részünk, a hamis egónk. Ez szinte játékszere a különböző befolyásoknak, ami mintegy ösztönlény, rendkívül impulzív, folyton reagál, így nagyon nehezen fegyelmezhető.

A test már egy könnyebben fegyelmezhető részünk, mert ott már bizonyos törvényszerűségek érvényesülnek. A jóga azt mondja, hogy ha kontrolláljátok a táplálkozást, a munkát, a pihenést, a légzést, az egészséget, akkor egy kiegyensúlyozott  helyzetet tudtok teremteni. Tehát a test már egy magasabban lévő hierarchia szint, mely jobban kontrollálható, mint az egó.

A szív, az ember érzelmi énje, ami pedig nyilván magasabb, mint a testi identitása, ami miatt kicsit érzékenyebb is. A legmagasabb szinten a lelki identitás áll. Ha pedig egy magasabb energiaszint, egy alacsonyabb energiaszinttel találkozik, akkor ott ugye különbség adódik. Tehát igaz, hogy lesznek súrlódások, ebben teljesen igazad van, de mégis egy magasabb erő is jelen van. Az energiaszintek különbsége miatt, ha te egy teljesen megalapozott, lelkileg nagyon erős ember vagy, még ha találkozol is egy ego-szinten lévő másikkal, akkor sem fogsz befolyásolódni, vagy eltérülni, sőt a másikat is emelni fogod.

Bhakta hozzászólás: Viszont az a baj, hogy néha azt tapasztaljuk, hogy bármennyire is szeretnénk egy emelkedett lelki szinten stabilan megállapodni, ha találkozunk egy igencsak egoista emberrel, akivel gyakorlatilag lehetetlen kommunikálni, akkor  a legjobb, amit tehetünk, hogy továbbállunk. Ugyanis ez az ember folyamatos küzdelemben áll önmagával, sőt még a jószándékot sem veszi észre, mivel folyamatosan csak támadást lát mindenben, illetve azt, hogy uralkodni akarsz rajta.

Szvámí Tírtha: Sajnos azt kell mondjam, hogy ez lehetséges, előfordul, mivel vannak valóban vesztett helyzetek. Viszont én egy idealista vagyok, és azt gondolom, hogy még ha ki is kell lépnünk egy adott helyzetből, akkor is van egy esélyünk, attól még a lelkének kívánhatunk minden jót. S ez is egy magasabb energiaszinten való kommunikáció.

Gondoljátok át, hogy vajon embertársaitokkal milyen szinten tudtok társulni. Legyen az akár a barátod, a feleséged, a gyermeked, a főnököd, a lelki tanítómestered, a hittestvéred, gondoljátok végig, hogy kivel milyen szinten társultok!

Ahogy figyeltem a lelki tanítómesteremet, aki lelkileg nagyon erőteljes és megalapozott személy volt, azt láttam, hogy a butácska tanítványaival nagyon gyengéden bánt, az elszántabbaktól már nagyon sokat követelt, és a kedvenceit meg igencsak satu alatt tartotta, szinte kipréselte. Viszont a kívülállókkal szemben, egy rendkívül elbűvölő, barátságos és inspiratív személy volt.  Mindegy, hogy ki volt az, a szomszéd tanyából a paraszt bácsi, vagy egy első osztályú egoista, egyszerűen mindenkivel nagyon jól tudott bánni. Azt gondolhatnánk, hogy mindezekkel az emberekkel, más más szinten társult, de nem, ő mindig emelkedett tudatban volt.

Például, mondhatom, hogy az egyik legkedvesebb tanítványa, érthető okból, éppen Bradzsésvar Prabhu volt. Ő nagyon fiatalon kapott felavatást, és mint tudjátok ilyenkor a tanítványok általában valamilyen ajándékot szoktak adni a tanítómesterüknek. Remélem nem sértem meg ezzel, az ezerszer áldott hittestvéremet Bradzsésvar Prabhut, de ő nem tartozott a legkiválóbb énekesek közé, mégis mit gondoltok mi volt az ő felajánlása felavatásakor? Felállt és elénekelte a Srí Guru Csarana Padma kezdetű bhadzsant. Gurudév pedig, aki mindig egy nagyon komoly, összeszedett személy volt, akin gyakorlatilag nem nagyon lehetett érzelmi hullámokat látni, a könnyeivel küszködött. Mi ott elájultunk a teremben. Gópika, aki egy nagyon komoly bhakta volt, és szinte egész Nandafalvát vitte a vállán, lecsapta a főzőkanalat a konyhában és azt mondta, „Hogy létezik ez? Mi itt évek óta küzdünk, hogy valami kis érzelmet kisrófoljunk magunkból, s jön ez a kölyök, és….!” Ezt nevezem én a lelkek találkozásának. Amikor egy őszinte ártatlan lélek elvarázsol egy ilyen kaliberű bhaktát.

Testek, egók, szívek vagy lelkek találkozása? Ezt gondoljátok át

(folytatása következik)