Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából, mely „A női szerepek”-ről szól)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Labanga: Gurudév, ahogy említetted, a lelkek családba való leszületésének elsősorban karmikus okai vannak. A kérdésem az lenne, hogy létezik olyan születés, melynek oka nem karmikus, hanem karma feletti?
Szvámí Tírtha: Vannak olyan gyerekek, akik dharmából születnek, nem karmából, és olyanok is vannak, akik a dharma végett születnek. Krisna a Gítában azt mondja, hogy: „Én vagyok az a nemi élet, ami nem ellenkezik a vallásos elvekkel, a dharmával”. Tehát lesznek olyan gyerekek, akik a dharmából születnek, és lesznek olyan gyerekek is, akik a dharmáért születnek. Illetve Ő azt is mondja, hogy: „Én vagyok a legvégső cél”, tehát lesznek olyan gyerekek, akik a dharmáért, a dharma beteljesítéséért születnek. A próféták, az Úr Jézus is leszületett ide a Földre valamilyen formában, és ég a szanjászíkat is anya szülte. Tehát ti egy szent intézmény megtestesítői vagytok.
A klasszikus időkben egy női tanítvány a gurujával kapcsolatban azt a megjegyzést tette, hogy: „Ha szükség van arra, hogy a mesterem ismét eljöjjön ebbe a világba, akkor én szívesen leszek az édesanyja”. Hű! Ugye milyen tekintélyes gondolat? Mennyire szentséges, szolgálatkész hozzáállás? Ez egy nagyon, nagyon magas gondolat! Hát ez nem éppen a dharmért való cselekedet? Elképesztő! Szóval imádjátok tisztelettel ezeket a klasszikus ideálokat.
Sjáma Tulaszí: Kötelező-e a női dharma beteljesítése azáltal, hogy gyermekeket szülünk?
Szvámí Tírtha: Nem, nem kötelező érvényű, de egy kivételesen jó lehetőség, ez az egyetemes módszer. Sajnálom, ha valaki most ez alapján majd magára ismer, de néha, amikor fiatal hölgyek az ásramba kerülnek, gyakran panaszkodnak arra, hogy: „Ó, ez annyira nehéz, ma annyira fáradt vagyok, képtelen vagyok felkelni a reggeli áratíra. Nem, nem ez nekem túl nehéz szolgálat”. Majd aztán, amikor gyerekeik születtek, öt évig egyáltalán nem volt egy nyugodt éjszakájuk sem, szóval ehhez nincs mit hozzátenni. Tehát úgy hiszem, hogy ha gyerekeket vállaltok, az egy nagyon jó lecke, egy nagyon jó lehetőség az állandó önzetlen szolgálatra. Viszont mi az, ami kötelező? Az, hogy adjátok oda valakinek, szenteljétek oda az életeteket valaminek. A széva az kötelező. S hogy milyen formában, az teljesen mindegy, oda kell szentelnünk magunkat valaminek.
Ádidévi: Amikor a nők méltóságteljességéről beszéltél, akkor számomra úgy tűnt, hogy ez az alázatosságot is magában foglalja, tehát hogy a méltóság szinte egyenértékű az alázatossággal. Egy héttel ezelőtt olvastam Bhakti Vigjána gószvámí három definícióját az alázatról, és nagyon hasonlított mindahhoz, amit említettél. Az egyik az volt, hogy az alázat annyit jelent, hogy az ember tudja, mi az életének a célja. A másik, hogy az alázat egy belső finomságot, gyengédséget jelent. A harmadik, pedig egy adaptációs készség, hogy kellő intelligenciánk legyen ahhoz, hogy minden helyzethez tudjunk alkalmazkodni. Jól gondolom, hogy ez a kettő mintha egy lenne, a  tekintély és az alázat?
Szvámí Tírtha: Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy igen. De az alázatosság az nem jelent megaláztatást, hanem egy nagyon magas kvalitás, és egy ellenállhatatlan erő. Míg megalázott senki sem akar lenni, az egy negatív dolog.
Viszont ne feledkezzetek meg a rendelkezésre álló időkerekről. Egyszer találkoztam egy érett korban lévő 50-körüli asszonnyal és ő így áradozott: „Ó engem már csak a lelki dolgok érdekelnek, csak ezzel akarok foglalkozni. Ide, meg ide járok és ezt meg ezt tanulom, de most már csak a lelkiséggel akarok foglalkozni. Amikor még fiatal voltam, akkor csak a szerelem érdekelt, de most már más is érdekel.“ Nem azt mondom, hogy az egyik helyébe tegyük a másikat, lehet ezeket kombinálni is, ebbe az időkeretbe nyugodtan belefér, hogy ezek kiegészítsék egymást. Ne vesztegessétek az időtöket, a romantika elmúlik. Nem pesszimista vagyok, hanem realista. Mi az, ami megmarad? A lelki értékek, a lelki megvalósítások velünk maradnak. Szóval nyugodtan kombináljátok ezeket. Mert mit mond Bhaktivinód Thákur? „Még, ha veszekedsz is valakivel, még akkor is vond be abba Krisnát.”
Tehát úgy hiszem, hogy az időkeret az egy nagyon fontos tényező. Például az életkor előrehaladtával a méltóságunk, tekintélyességünk is gyarapszik, hiszen sokkal inkább az örök lelki értékekre összpontosítunk, rengeteg tapasztalatra teszünk szert. Szóval, miért ne szerezzük meg már most ezt a bölcsességet? Miért késlekedjünk? Kezdjétek el most.
Beszéltünk még a szolgálatról, és az áldozathozatalról. Legyetek készek arra, hogy odaszenteljétek az életeteket valaminek, valakinek, valamilyen eszménynek, szolgálatnak. Beszéltünk még arról is, hogy: megszerezni valamit az radzsasz, elveszíteni valamit az tamasz, viszont megőrizni valamit az szattva.

(folytatása következik)