Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. május 10-ei szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Az együtt töltött napokban, felidéztünk néhány tanítást a Szent Név tisztító erejéről, szépségéről, illetve abban is egyetértettünk, hogy folyamatunk a kezdeti hittől az istenszeretet eléréséig tart. Ám mi jellemző az odaadásra, milyen a valódi odaadás? Sríla Rúpa gószvámí, a bhakti, a tiszta istenszeretet következő leírását adja: anjábhilásitá-súnjam gjána-karmádj-anávrtam ánukúljéna krsnánusílanam bhaktir uttamá[1]. Vagyis, „A tiszta odaadás vagy uttamá–bhakti nem más, mint a Legfelsőbbnek, Krisnának olyan szolgálata, amely nemcsak kedvező, de mentes a gyümölcsöző tettektől (karma), a személytelen léten való spekulációtól (gjána) és minden egyéb önző érdektől.” Tehát a tiszta odaadás mentes mindenféle szennyeződéstől. Ez egy örökké létező folyamat, mely olyan tiszta, hogy a közelébe sem férnek a jelen kor ártó erői. Tehát ezért ajánlatos, hogy nagy óvatossággal, és tiszta szándékkal közelítsünk ehhez a folyamathoz. Odaadásunk legyen a lehető legtisztább, s még egy kicsivel több is, hogy feszegessük a határainkat.

Sem a gjána-karma, a mentális spekuláció, sem semmilyen gyümölcsöző cselekedet nem  szennyezheti be a Krisna utáni kutatásunkat. Az ánukúlja, jelentése kedvező, tehát a dolgok általánosan elfogadott értékrendje szerinti legkedvezőbb. Hogyan is kell ezt érteni? Vegyünk egy egyszerű példát. Társadalmilag elfogadott, ha a férj egy magasabb kasztba tartozik, mint a feleség, ezt hívják anulóma házasságnak. Viszont, ha a feleség származik egy magasabb kasztból, a férj pedig egy alacsonyabból, azt már pratilóma házasságnak hívják, tehát ami a általánosan elfogadottal ellentétes. Nos, hogyan is értsük meg ezt a pratilómát? Ha mondjuk van egy macskátok, akkor azonnal meg fogjátok tudni érteni. Hogyan lehet egy macskát simogatni? Azt szereti, ha a fejétől a farkáig simogatjuk. Viszont, ha visszafelé, a farkától a fejéig simítjuk, akkor azonnal el fog szaladni. Tehát a fejétől a farkáig való simogatás az anulóma, az elfogadottnak megfelelő, amilyen irányba nő a szőre.

Nos, akkor mi is az a pratilóma? A pratilóma a megbotránkoztató, vagy negatív eltévelyedés, amikor nem ismerjük a helyes irányt, illetve amikor az Isten iránti szolgálatunk, a mentalitásunk ellenkezik az elvekkel. Amikor az alacsonyabb rendű, átveszi a magasabb rendű pozícióját, ez ellenkezik az általánosan elfogadottól. És mi az anulóma? Amikor a megfelelő irányba simogatjuk a macskát. Ez a helyes, isteni irányultság, amikor úgy végzitek a dolgokat, ahogy azoknak lenniük kell. Rend van a világban, semmi sem véletlen! Néha nem látjuk ezt a belső rendet, de ez még nem jelenti azt, hogy nem is létezik.

Tehát Krisna szolgálatának kifogástalannak, általánosan elfogadottak kell lennie. S miként teremthetünk az elménkben, a tudatunkban ilyen egyre kedvezőbb körülményeket, s hogyan teremthetünk egyre magasabb szintű harmóniát önmagunk és a legfelsőbb között? Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. A tiszta fohász, később pedig a tiszta dicsőítés fogja megtisztítani a szívünket a megfelelő arányban.

Kérdés: Azt mondtad, hogy „tiszta fohász, később pedig a tiszta dicsőítés”. Mondanál erről pár dolgot?

Szvámí Tírtha: Úgy értettem, hogy először általában lelki cselekedeteket végzünk a saját érdekünkben: ‘Meg szeretném tisztítani saját magamat, meg akarom szüntetni a karmámat, szeretném elérni a megvilágosodást’, és így tovább. Ez nem rossz, mert egy reális kezdet, hiszen még a lelki törekvéseink, lelki vágyaink is a felsőbb valóságtól függnek, tehát onnét akarjuk a megvilágosodásunkat, a lelki beteljesedésünket. Később azonban el kell jutnunk odáig, hogy már megfeledkezünk önmagunkról, és a fohászainkat dicsőítéssé változtatjuk. Meglehetősen sokáig velünk kezdődik, illetve ér véget a történet, de valójában, ez a történet Velük kezdődik és Velük is ér véget. El kell jutnunk idáig, s akkor a mantránk már nem önmagunk megtisztulásáért szóló ima lesz, hanem inkább egy csodálatos tavaszi réten történő hajnali virággyűjtés, hogy elvihessük ezeket a virágokat az Isteni Pár lótuszlábához. A tökéletesség elérésének, karma megszüntetésnek, vagy felszabadulásnak ott már nincs helye. Egyszerűen elégedetté tesz e virágok gyűjtése. Feledkezzetek meg önmagatokról, egyszerűen csak szenteljétek oda magatokat az Isteni Párnak. Ezt hívják odaadó szolgálatnak, adjátok oda magatokat. S nem mondanám, a kezdeti fohászokat önösnek, mert szükséges, hogy megtisztuljunk, de ez még rólunk szól. El kell jutnunk odáig, hogy mindez „Róluk szóljon”.

(folytatása következik)

1. Bhakti-raszámrta-szindhu 1.1.11.

(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2018, София)

(продължава от предишния понеделник)

Тези дни се опитваме да си спомним някои учения за силата, красотата и пречистващата мощ на святото име. И говорихме, че нашият процес започва от първоначалната вяра и завършва със съвършеното състояние на божествена любов. Но какво точно означава преданост? Какво точно означава посветеност? Шрила Рупа Госвами дава точно определение за чистата бхакти, чистата преданост към Бога: анябхилашита–шуням гяна-кармадй–анавритам анукулйена кришнану–шиланам бхактир уттамам[1] – „Уттама-бхакти, най-висшата любов към Бога, е специален тип служене към Всевишния, което е не само благотворно, но в него няма плодоносни дейности, безличностна медитация и всякакви други себични амбиции”. И така, чистата преданост е свободна от всякакво замърсяване. Тя е вечна практика, недокосната от злините на настоящето. Затова трябва да сме внимателни как подхождаме към този процес. Нашето отношение също трябва да е чисто. Стремете се в усилията си да сте възможно най-чисти; и дори малко повече. Още една стъпка нататък, отдалечавайте границите си.

Гяна-карма – никакви умствени спекулации и никакви плодоносни резултати не бива да замърсяват нашето търсене на Кришна. Анукуля – това означава благоприятно. Анукуля, благоприятно, означава по правилния начин, според ценностната йерархия на нещата. Какво значи това? Да вземем един прост пример. Приемливо е съпругът да принадлежи към по-висша каста от съпругата – такъв брак се нарича анулома. Ако съпругата е от по-висша каста, а съпругът от по-низша, такъв брак е пратилома – против правилния ред. Как да разберем какво значи пратилома? Ако имате котка, веднага ще разберете. Как се гали котка? Посоката на галене е от главата към опашката – това на котката ще ѝ хареса. Ако се опитвате да я галите от опашката към главата, вашата котка ще избяга. Така че галенето на котката от главата към опашката е анулома – в съответствие с правилния ред, по посока на космите на котката.

А какво е пратилома? Пратилома е диаболичната дезориентация – когато не знаем правилната посока. Когато нашето служене към Бога, нашият начин на мислене е обратен на правилния порядък. Ако по-ниската позиция заема по-високото място – това противоречи на порядъка. А какво е анулома, правилното галене на котката? Това е божествената ориентация – когато правите нещата така, както трябва да бъдат направени. Това е скритият ред на нещата. Нищо не е случайно. Понякога не виждаме този скрит порядък, но това не означава, че той не съществува.

И така, служенето към Кришна трябва да е благоприятно, според порядъка. А как да създаваме това все по- и по-благоприятно обкръжение в ума си, в нашето съзнание? Как да постигаме все по- и по-високо ниво на хармония между нас и Всевишния? Харе Кришна Харе Кришна Кришна Кришна Харе Харе/ Харе Рама Харе Рама Рама Рама Харе Харе. Чистата молитва, а по-нататък чистата възхвала ще пречистят сърцето ни в нужната пропорция.

Въпрос: Казахте „чиста молитва, а по-нататък чиста възхвала”. Бихте ли казали повече за това?

Свами Тиртха: Това, което имам предвид е, че в началото обикновено изпълняваме духовните си занимания за наше собствено добро: „Искам да се пречистя, искам да елиминирам своята карма, искам да постигна просветление“ и т.н. Това не е нещо лошо, то е реалистично начало. Защото дори в духовните си стремежи и в духовните си желания ние зависим от върховната реалност, така че ние жадуваме за своето просветление и духовно удовлетворение оттам. По-нататък обаче трябва да забравим за себе си и да превърнем молитвата си във възхвала. Дълго време историята започва и свършва с нас. Ала в действителност тази история почва и свършва с Тях. Дотам трябва да достигнем. Тогава нашата мантра вече не е молитва за собствено пречистване, а по-скоро бране на цветенца рано сутрин на поляната, за да понесем тези цветенца в лотосовите нозе на Божествената Двойка. Съвършенството, или елиминирането на кармата, или освобождението нямат място тук. Аз просто бера цветя и съм щастлив. Забравете за себе си, просто се отдайте. Това се нарича предано служене – да отдадеш себе си. И не бих нарекъл първото себична молитва, тъй като пречистването е необходимо – но то касае нас. А трябва да стигнем дотам, че да касае Тях.

(следва продължение)

[1] „Бхакти Расамрита Синдху“ 1.1.11

(from a talk on man’s roles with Swami Tirtha, 13.08.2018, Ludashto)

Today our session is about certain aspects of man’s life. And I’d like to ask for some contribution from you, so if you have some topic, question or suggestions to start with, it’s easier for me to comment on that.

Ramvijay: My question is what is the duty or what are the most important things a husband has to do in order to have his wife satisfied?

Swami Tirtha: You ask about the impossible.

Ramvijay: Sure. But I think we aim for the impossible anyway.

Swami Tirtha: This is a spiritual practice. If I knew, maybe I would have taken a wife. But as I don’t know, better I refrain from this experiment. Yet, to be more serious, I think there is a short-term and a long-term alternative for solution. The short-term is if you try to satisfy her on the platform of demands. Which will work for some time, but later on it will just burn out. So, when you try to serve her happiness, it’s a limited process. But when you try to search and serve your own highest and spiritual fulfilment, and then you try to share that with a real partner in life, then in the mid- and long-term it will definitely serve to her benefit and to her satisfaction as well. The first version looks like a very simple and easy way, but it is limited. The other is very complicated and very subtle, but therefore I think it works for more profound achievements and on a more penetrating platform.

Many think that happiness is a goal. I think this is a mistake. Happiness is not a goal, it is a consequence. My reading of the story is that we are not strong enough spiritually, therefore we are weak on all other levels of our existence.

But it is true that for Krishna, for God Supreme, the impossible is very much possible. This is unfortunately true for illusion as well. Because illusion works so hard, so effectively that it also acts in the same manner – what is impossible, she will make it possible. What do I mean? For a soul it is impossible to forget about her own spiritual identity. And illusion makes it possible that you forget. So it makes the impossible possible and therefore the way out from this labyrinth must be the same: strive for what looks impossible and then slowly, slowly it starts to manifest and becomes possible.

Many times I have quoted to you a wisdom that what men think about women fills up libraries, but what men know about women is a small notebook with empty pages. So it’s a mystery, but not the ultimate mystery. Because in the spiritual sphere there are some more inviting and challenging mysteries as well.

There is a beautiful story about Dhanurdas. He is a spiritual practitioner. And he is a real man. He is fully enamoured with his wife, who was a charming lady, a very beautiful lady as well. Especially her eyes were so nice that Dhanurdas was always gazing into her eyes. Do you know that feeling? If you look into the eyes of someone and you feel the depth, you feel the spiritual power coming from them – it’s a magic power. Dhanurdas was so enchanted by this beautiful vision of his wife that he wanted to always look into her eyes. In India usually the man goes in front and the lady is following. But that means you don’t have your eyes fixed on your wife, right. So Dhanurdas was in trouble, therefore whenever they were walking out on the street, he was turning his face towards his wife and he was walking backwards. Because he wanted to enjoy the beauty of the eyes of his wife. One day they were walking on the street like this. And Ramanuja Acharya, who is also a man, also a spiritual practitioner, and also a lover, well… maybe on a different plane, he saw this vision: a guy walking backwards and observing the wife. He was fully surprised. He approached Dhanurdas and said, “What are you doing, my dear son?” And Dhanurdas said, “Oh, pranam, Swamiji! I’m observing my wife.” “But why?” “Because her eyes are so beautiful that I cannot give up looking at her.” They happened to stop in front of a temple. Ramanuja observed the lady and said, “Hmm, alright, no doubt – nice.” But then he told to Dhanurdas, “But come, I will show you something more beautiful.” Dhanurdas of course was a little reserved. But Ramanuja showed him a beautiful Vishnu deity with exceptional eyes and then Dhanurdas said, “Yes, Guruji. This is more beautiful than my wife.” So he started to become a devotee, a disciple.

So isn’t it impossible that you could walk on the street backwards, staring at something beautiful? It is impossible. Yet this amazement due to beauty makes it possible. And is it possible that something goes beyond our concept of beauty? It is possible. Just here, while taking our prasadam, somebody asked, “Why Krishna?” I said: “Because He is the most beautiful”. So we have to upgrade our concept of beauty.

But to put a long story short: if you become more spiritual, I think you can satisfy all the other necessities of life in a more proper manner. You can be in love, you can admire beauty, but if you meet the ultimate beauty, if you meet the ultimate authority, then submit there.

I truly appreciate your question, because “How can I serve the full contentment, full satisfaction of my wife?” – this is the answer. Serve. Service mood is the key. If you take this opportunity as a service to the female principle, then you are on a very spiritual platform. And without the female principle we can hardly achieve success in life, neither material, nor spiritual.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából)

Azért vagyunk ma itt együtt férfiak, hogy a férfiélet bizonyos feladatairól, szakaszairól beszélgessünk. Arra szeretnélek kérni benneteket, hogy ha esetleg van olyan téma, kérdés, gondolat, amit szívesen felvetnétek, akkor ne habozzatok megtenni, mert azzal segítetek nekem elindulni egy szálon,  amihez  aztán én is szívesen hozzáfűzöm a gondolataimat. 

Rámvidzsáj: Azt szeretném kérdezni, hogy vajon mi a férj kötelessége, annak érdekében, hogy elégedetté tegye a feleségét?

Szvámí Tírtha: A lehetetlent kérdezed.

Rámvidzsáj: Igen, hiszen amúgy is a lehetetlenre törekszünk. 

Szvámí Tírtha: Igen, mivel ez is egy lelki gyakorlat. Ha tudnám erre a kérdésre a  választ, akkor lehet, hogy megházasodtam volna. De mivel nem tudtam, ezért tartózkodnék ettől a kisérlettől. Mégis, komolyra fordítva a szót, úgy érzem, hogy ebben a kérdésben, hogy miként lehet az asszonyok örömét, boldogságát szolgálni, van egy rövidtávú, és egy hosszútávú megoldás. A rövidtávú, és eléggé behatárolt megoldás az, amikor próbáljátok az asszonyok különböző igényeit kielégíteni. Ez az út egy ideig működik, azonban viszonylag hamar ki fog égni. A másik megoldás pedig az, amikor a saját magad lelki üdvét, lelki beteljesülését, illetve a felismeréseidet keresed és osztod meg az igazi lelki társaddal, nevesül a feleségeddel. Ez közép és hosszútávon egész bizonyosan az ő lelki emelkedését, és ebből kifolyólag a boldogságát is szolgálni fogja. Az első az egy könnyű és gyors megoldásnak látszik , de viszonylag hamar véget fog érni, mivel ez egy korlátozott, véges forrás. A második az szinte láthatatlan, kifürkészhetetlen, alig-alig kitapintható metódusnak tűnik, viszont éppen ezért sokkal finomabban hat, és sokkal mélyebb, tartósabb eredményeket hoz. 

Sokan ugye a boldogságot keresik, azt tekintik egyfajta célnak. De szerintem ez egy téves felfogás, mivel a boldogság nem cél, hanem valaminek a következménye. Az én olvasatom erről a kérdésről az, hogy a legtöbb esetben lelkileg nem vagyunk elég erősek, és ezért aztán az életünk többi területén is gyengének bizonyulunk. 

Azonban, ha arról beszélünk, hogy a lehetetlenre törekedni, akkor ez, tehát a házastársunk elégedetté tétele, egy igazi lelki cél, és Krisna számára a lehetetlen is teljesen lehetséges. De sajnos ugyanez igaz az illúzióra is, mert az is annyira hathatós, és képes ugyanerre, hogy a lehetetlent lehetségessé tegye. Mire gondolok? A lélek számára elméletileg lehetetlen, hogy megfeledkezik eredeti lelki természetéről, de az illúzió erre képessé teszi, „ha akarsz, elfeledkezhetsz”. Ha tehát az eltévedés úgy zajlik, hogy a lehetetlen lehetségessé válik, akkor a kivezető út is ugyanaz, vagyis hogy a lehetetlen, tehát az hogy „lelki emberré válni”, az is lassan-lassan lehetségessé válik. A labirintusba a befelé és a kifelé vezető út is ugyanaz, csak a cél, az elérhető lehetőség, az nem ugyanaz! 

Sokszor mondtam már nektek azt, hogy amit a férfiak gondolnak a nőkről az könyvtárakat tölt meg, és az amit valóban tudnak az asszonyokról, az vékony füzetke, üres lapokkal. Tehát ez egy nagy misztérium, nagy titok, de nem a végső titok sem az életben, és különösképp nem a lelki életben. Ott további misztériumok vannak, amik feltárása, megismerése ugyanúgy fontos lehet, tehát úgy gondolom, hogy ez nem az egyetlen, a legfőbb titok a világon. 

Van egy nagyon szép történet, ami Dhanurdászról szól, aki egy lelki gyakorló, egy igazi férfi, és igazi szerelmes ember. Imádta a feleségét, aki ráadásul egy gyönyörű nő volt, akinek különösen a szeme volt rendkívül szép. Dhanurdász annyira szerette a feleségét, hogy egyfolytában a szemeit bámulta. Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor belenéztek valakinek a szemébe és meglátjátok azt a hihetetlen mélységet, azt a lelki erőt, ami kisugárzik belőle. Dhanurdászt annyira elbűvölte feleségének a szépsége, hogy soha nem akarta levenni a tekintetét a szemeiről. Amikor kiléptek az utcára ő ment elől, a felesége pedig követte, mivel Indiában ez a szokás. De ez akkor azt jelentette volna, hogy így nem láthatja állandóan a felesége szemeit. Ezért mit csinált, mindig az asszonya felé fordult, és így hátrálva haladt előre, hogy mindig láthassa a felesége szemét, szóval elég furcsa látványt nyújtott. Egyik nap, Rámánudzsa Ácsárja, egy másik férfi, egy másik lelki gyakorló, és egy nagy szerelmes, aki ugyan nem egy asszonyba, hanem Istenbe volt szerelmes, meglátta ahogy ez a fickó hátrafelé sétálva a felesége szemeit bámulja. Teljesen ledöbbent, és odalépve megkérdezte Dhanurdászt, „Kedves fiam, te meg mit csinálsz itten?” Mire Dhanurdász így felelt, „Pranám, Szvámidzsí! Ó, én csak a feleségemet nézem.” „De mégis miért?” „Tudod, olyan csodálatosak a szemei, hogy nem tudom levenni róla a tekintetemet.” Amúgy mindez éppen egy Visnu templom előtt történt. Rámánudzsa ránézett a hölgyre és elismerőleg mondta, hogy „Hmm valóban, kétségkívül szépek a szemei.” De később azt mondta Dhanurdászak, „Gyere, mutatok neked valami még szebbet.” S ekkor Rámánudzsa megmutatott neki egy gyönyörű Visnu múrtit, akinek kivételesen gyönyörű szemei voltak. Mire Dhanurdász azt mondta, „Igen, Gurudzsí, ez tényleg szebb, mint az én feleségem!” S akkor ott helyben a tanítványául szegődött. 

Vajon lehetséges az, hogy elkezdünk hátrálva haladni előrefelé az utcán, azért mert nem akarjuk levenni a tekintetüket valami szépségről? Igen, ez bár lehetetlennek tűnik, mégis lehetséges. És lehetséges az is, hogy ennél még gyönyörűbbet fogunk találni? Igen az is elképzelhető, hogy a szépségről alkotott addigi felfogásunk mind dugába dől, és valami egészen káprázatosat fogunk találni? Igen, ez is lehetséges. Épp az imént, ebéd közben valaki megkérdezte, hogy „Jó, jó, de miért éppen Krisna?” Mire azt feleltem, „Azért, mert Ő a legszebb.” Tehát a szépségről alkotott elképzelésünket időről-időre érdemes felülvizsgálni, újra értékelni. 

De hogy rövidre zárjam a szót, ha ti erősődtök lelkileg, akkor meggyőződésem, hogy az életnek az összes többi szintjén és feladatán is jobban helyt tudtok majd állni. Nyugodtan lehettek szerelmesek, nyugodtan bámulhatjátok a szépséget, de ha meglelitek a végső szépséget, és a legfőbb tekintélyt, vagy autoritást, akkor azelőtt hajtsatok fejet.

Ez egy nagyon jó kérdés volt részedről, ami tehát így szólt „Hogyan szolgálhatja egy férj az asszonyának a végső boldogságát?” Itt a szolgálat a kulcs. Ha ezt úgy tekintitek, mintha a női princípium szolgálatára kapnátok esélyt, akkor nagyon magas lelki szinten álltok. S a női princípium nélkül, aligha érhetünk el sikert az életben, ami mind anyagi, mind lelki szinten igaz. 

(folytatása következik)

(от беседа за мъжките роли със Свами Тиртха, 13.08.2018, Лудащо)

Днес нашата сесия е за някои аспекти от живота на мъжа. И бих искал да помоля за вашия принос, така че ако имате някакви теми, въпроси или предложения, с които да започнем, за мен ще е по-лесно да ги коментирам.

Рамвиджай: Моят въпрос е какви са задълженията, или кои са най-важните неща, които един съпруг трябва да прави, за да бъде съпругата му доволна?

Свами Тиртха: Ти питаш за невъзможното.

Рамвиджай: Сигурно. Но мисля, че ние бездруго се стремим към невъзможното.

Свами Тиртха: Това е духовна практика. Ако знаех, сигурно щях да съм си взел жена. Обаче понеже не знам, по-добре да се въздържа от този експеримент. Все пак, за да сме по-сериозни: мисля, че има краткосрочна и дългосрочна алтернатива за решение. Краткосрочната е да се опитваш да я удовлетворяваш на нивото на изискванията. Което ще работи за известно време, ала по-нататък просто ще прегори. Тоест, докато се стремиш да служиш на нейното щастие, това е ограничен процес. Но когато се стараеш да потърсиш и да служиш на своето по-висше, духовно осъществяване, и след това се опитваш да споделяш това с една истинска партньорка в живота, тогава в средносрочен и в дългосрочен план това определено ще бъде за нейно добро и ще ѝ донесе удовлетворение. Първата версия изглежда съвсем простичък и лесен начин, обаче е ограничена. Другата е много сложна и фина, но именно затова считам, че работи за по-дълбоки достижения и на по-проникновено ниво.

Мнозина считат, че щастието е цел. Според мен това е грешка. Щастието не е цел, то е следствие. Моят прочит на историята е, че ние не сме достатъчно силни духовно, и затова сме слаби във всички останали сфери на своето съществуване.

Обаче е вярно, че за Кришна, за Всевишния Бог, невъзможното е съвсем възможно. Уви, същото важи и за илюзията. Защото илюзията работи толкова здраво, толкова ефективно, че и тя действа по същия начин – което е невъзможно тя го прави възможно. Какво имам предвид? За душата е невъзможно да забрави собствената си духовна идентичност. А илюзията прави възможно да я забрави. Така че тя прави невъзможното възможно; затова и пътят навън от този лабиринт би трябвало да е същият – да се стремим към онова, което изглежда невъзможно, и малко по малко то ще започне да се проявява и да става възможно.

Много пъти съм ви цитирал една мъдрост: че онова, което мъжете мислят за жените изпълва цели библиотеки, но това, което мъжете знаят за жените е мъничка тетрадка с празни страници. Така че то е мистерия, но не е най-висшата мистерия. Защото в духовната сфера има някои още по-примамливи и предизвикателни мистерии.

Има една красива история за Дханурдас. Той бил духовен практикуващ. И бил истински мъж – напълно влюбен в жена си. Която, от своя страна, била очарователна, красива дама. Особено очите ѝ били толкова хубави, че Дханурдас през цялото време я гледал в очите. Познато ли ви е това чувство? Когато гледате в нечии очи и чувствате дълбочината, чувствате духовната сила, извираща от тях – това е магия. Дханурдас бил толкова омаян от този прекрасен взор на жена си, че искал винаги да я гледа в очите. В Индия обичайно мъжът върви напред, а жената го следва. Но това означава очите ти да не гледат жена ти, нали? Така че Дханурдас бил в беда; затова всеки път, когато вървели по улицата, той се обръщал с лице към жена си и стъпвал заднешком. Понеже искал да се наслаждава на красотата на очите на своята съпруга. Един ден те вървели по улицата по описания начин. И Рамануджа Ачария – който също е мъж, също е практикуващ, също е влюбен, е… може би в по-различен план – видял тази гледка: някакъв човек върви заднешком и се взира в жена си. Той бил напълно смаян. Отишъл при Дханурдас и го попитал: „Скъпи синко, какво правиш?!“ А Дханурдас отвърнал: „О, пранам, свамиджи! „Ами, гледам жена си.“ „Но защо?!“ „Защото очите ѝ са толкова хубави, че не мога да спра да я гледам.“ Случило се, че били спрели тъкмо пред един храм. Рамануджа погледнал жената и казал: „Хм, да, несъмнено са хубави.“ Но след това рекъл на Дханурдас: „Обаче ела, ще ти покажа нещо още по-красиво!“ Дханурдас, разбира се, бил леко недоверчив. Но Рамануджа му показал едно красиво мурти на Вишну с изключителни очи и тогава Дханурдас признал: „Да, гуруджи. Това е по-красиво от съпругата ми.“ Така той му станал предан ученик.

И така, не е ли невероятно да вървите по улицата заднешком, вгледани в нещо красиво? Невероятно е. Обаче това удивление от красотата го прави възможно. А възможно ли е нещо да надхвърля нашето разбиране за красота? Възможно е. Тъкмо тук, докато приемахме прасадам, някой попита: „Защо Кришна?“ Отвърнах: „Защото Той е най-красивият“. Така че трябва да подобряваме своето разбиране за красота.

Но да го кажем накратко: ако ставате все по-духовни, мисля, че ще можете да удовлетворявате всичките си останали житейски нужди по един по-правилен начин. Може да сте влюбени, може да се възхищавате на красотата, обаче ако срещнете най-висшата красота, ако срещнете върховния авторитет, покорете му се.

И наистина ми харесва въпросът ти, защото „Как мога да служа на пълното удовлетворение на жена си?” – това е отговорът: служѝ. Настроението на служене е ключът. Ако приемеш тази възможност като служене към женския принцип, тогава си на много духовно ниво. А без женския принцип едва ли можем да постигнем успех в живота – нито в материалния, нито в духовния.

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag über die Rolle des Mannes mit Swami Tirtha, 13.08.2018, Ludashto)

Heute geht es in unserer Sitzung um bestimmte Aspekte des männlichen Lebens. Ich möchte euch um euren Beitrag bitten. Wenn ihr also ein Thema, eine Frage oder einen Vorschlag habt, kann ich darauf leichter eingehen.

Ramvijay: Meine Frage ist: Was ist die Pflicht oder das Wichtigste, was ein Ehemann tun muss, um seine Frau zufriedenzustellen?

Swami Tirtha: Sie fragen nach dem Unmöglichen.

Ramvijay: Sicher. Aber ich denke, wir streben sowieso nach dem Unmöglichen.

Swami Tirtha: Das ist eine spirituelle Praxis. Wenn ich es gewusst hätte, hätte ich vielleicht geheiratet. Aber da ich es nicht weiß, verzichte ich lieber auf dieses Experiment. Im Ernst: Ich denke, es gibt eine kurzfristige und eine langfristige Lösung. Kurzfristig ist es, wenn man versucht, sie über die Plattform der Ansprüche zufriedenzustellen. Das funktioniert zwar eine Zeit lang, aber später wird es sich als ausgebrannt erweisen. Wenn man also versucht, ihr Glück zu fördern, ist das ein begrenzter Prozess. Aber wenn man versucht, seine eigene höchste und spirituelle Erfüllung zu finden und diese dann mit einem echten Lebenspartner zu teilen, wird das mittel- und langfristig definitiv zu ihrem Vorteil und ihrer Zufriedenheit sein. Die erste Variante scheint ein sehr einfacher und leichter Weg zu sein, ist aber begrenzt. Die andere ist sehr kompliziert und subtil, aber ich denke, sie führt zu tieferen Erfolgen und tieferen Einsichten.

Viele denken, Glück sei ein Ziel. Ich halte das für einen Irrtum. Glück ist kein Ziel, sondern eine Folge. Ich lese die Geschichte so, dass wir spirituell nicht stark genug sind und deshalb auf allen anderen Ebenen unserer Existenz schwach sind.

Doch es stimmt, dass für Krishna, für den Höchsten Gott, das Unmögliche durchaus möglich ist. Das gilt leider auch für die Illusion. Denn die Illusion wirkt so stark, so effektiv, dass sie genauso wirkt – was unmöglich ist, macht sie möglich. Was meine ich damit? Für eine Seele ist es unmöglich, ihre eigene spirituelle Identität zu vergessen. Und die Illusion macht es möglich, dass man sie vergisst. Sie macht also das Unmögliche möglich, und deshalb muss der Weg aus diesem Labyrinth derselbe sein: Strebt  nach dem, was unmöglich erscheint, und dann beginnt es sich langsam, langsam zu manifestieren und wird möglich.

Ich habe euch schon oft die Weisheit zitiert, dass das, was Männer über Frauen denken, Bibliotheken füllt, aber was Männer über Frauen wissen, ist ein kleines Notizbuch mit leeren Seiten. Es ist also ein Mysterium, aber nicht das ultimative Mysterium. Denn auch im spirituellen Bereich gibt es einige verlockende und herausfordernde Geheimnisse.

Es gibt eine wunderschöne Geschichte über Dhanurdas. Er praktiziert spirituell. Und er ist ein echter Mann. Er ist völlig verliebt in seine Frau, eine bezaubernde, wunderschöne Frau. Besonders ihre Augen waren so schön, dass Dhanurdas ihr ständig in die Augen blickte. Kennt ihr dieses Gefühl? Wenn man jemandem in die Augen schaut, spürt man die Tiefe, die spirituelle Kraft, die von ihm ausgeht – eine magische Kraft. Dhanurdas war so verzaubert von diesem wunderschönen Anblick seiner Frau, dass er ihr ständig in die Augen sehen wollte. In Indien geht normalerweise der Mann voran, und die Frau folgt ihm. Das bedeutet aber, dass man seine Frau nicht direkt ansieht. Dhanurdas war also in Schwierigkeiten, denn jedes Mal, wenn sie auf der Straße gingen, wandte er sein Gesicht seiner Frau zu und ging rückwärts. Weil er die Schönheit der Augen seiner Frau genießen wollte. Eines Tages gingen sie so auf der Straße. Und Ramanuja Acharya, der ebenfalls ein Mann, ein spiritueller Praktizierender und ein Liebhaber ist, nun ja … vielleicht auf einer anderen Ebene hatte er diese Vision: Ein Mann ging rückwärts und beobachtete seine Frau. Er war völlig überrascht. Er ging auf Dhanurdas zu und fragte: „Was machst du da, mein lieber Sohn?“ Und Dhanurdas sagte: „Oh, Pranam, Swamiji! Ich beobachte meine Frau.“ „Aber warum?“ „Weil ihre Augen so schön sind, dass ich sie einfach nicht aus den Augen lassen kann.“ Sie blieben zufällig vor einem Tempel stehen. Ramanuja beobachtete die Frau und sagte: „Hmm, in Ordnung, zweifellos – schön.“ Doch dann sagte er zu Dhanurdas: „Aber komm, ich zeige dir etwas noch Schöneres.“ Dhanurdas war natürlich etwas zurückhaltend. Doch Ramanuja zeigte ihm eine wunderschöne Vishnu-Murti mit außergewöhnlichen Augen, und dann sagte Dhanurdas: „Ja, Guruji.“ Das ist schöner als meine Frau.‘ Also begann er, ein Anhänger, ein Schüler zu werden.

Ist es nicht unmöglich, rückwärts auf der Straße zu gehen und etwas Schönes anzustarren? Es ist unmöglich. Doch dieses Staunen über die Schönheit macht es möglich. Und ist es möglich, dass etwas über unser Schönheitskonzept hinausgeht? Es ist möglich. Gerade hier, als wir unser Prasadam einnahmen, fragte jemand: „Warum Krishna?“ Ich sagte: „Weil er der Schönste ist.“ Wir müssen also unser Schönheitskonzept verbessern.

Kurz gesagt: Wenn man spiritueller wird, kann man meiner Meinung nach alle anderen Bedürfnisse des Lebens besser befriedigen. Man kann verliebt sein, man kann Schönheit bewundern, aber wenn man der höchsten Schönheit begegnet, der höchsten Autorität, dann unterwirft man sich ihr.

Ich schätze Ihre Frage sehr, denn: „Wie kann ich der vollkommenen Zufriedenheit meiner Frau dienen?“ – das ist die Antwort. Dienen. Dienende Haltung ist der Schlüssel. Wenn du diese Gelegenheit als Dienst am weiblichen Prinzip nutzt, befindest du dich auf einer sehr spirituellen Ebene. Und ohne das weibliche Prinzip können wir im Leben kaum Erfolg haben, weder materiell noch spirituell.

(Fortsetzung folgt)

(из беседы о мужских ролях со Свами Тиртхой, 13.08.2018, Лудащо)

Сегодня наша сессия посвящена определенным аспектам жизни мужчины. И я хотел бы попросить вас внести свой вклад, так что если у вас есть какая-то тема, вопрос или предложения, с которых можно начать, мне будет легче прокомментировать это.

Рамвиджай: Мой вопрос: в чем заключается обязанность или что самое важное должен делать муж, чтобы его жена была довольна?

Свами Тиртха: Ты спрашиваешь о невозможном.

Рамвиджай: Конечно. Но я думаю, что мы так или иначе стремимся к невозможному.

Свами Тиртха: Это духовная практика. Если бы я знал, может быть, я бы взял жену. Но поскольку я не знаю, лучше я воздержусь от этого эксперимента. Но, если быть более серьезным, я думаю, что есть краткосрочная и долгосрочная альтернатива решения. Краткосрочная — это если вы попытаетесь удовлетворить ее на платформе требований. Это будет работать какое-то время, но позже это просто выгорит. Так что, когда вы пытаетесь служить ее счастью, это ограниченный процесс. Но когда вы пытаетесь искать и служить своему собственному высшему и духовному удовлетворению, а затем пытаетесь разделить это с реальным партнером в жизни, то в среднесрочной и долгосрочной перспективе это определенно послужит ей на пользу и к ее удовлетворению. Первый вариант выглядит очень простым и легким способом, но он ограничен. Другой очень сложный и очень тонкий, но поэтому я думаю, что он работает для более глубоких достижений и на более глубоком уровне.

Многие думают, что счастье — это цель. Я думаю, что это ошибка. Счастье — это не цель, это следствие. Мое прочтение истории таково, что мы недостаточно сильны духовно, поэтому мы слабы на всех других уровнях нашего существования.

Но верно, что для Кришны, для Бога Всевышнего, невозможное вполне возможно. К сожалению, это верно и для иллюзии. Потому что иллюзия работает так усердно, так эффективно, что она также действует таким же образом – то, что невозможно, она сделает возможным. Что я имею в виду? Для души невозможно забыть о своей собственной духовной идентичности. А иллюзия делает возможным, чтобы вы забыли. Так что она делает невозможное возможным, и поэтому выход из этого лабиринта должен быть таким же: стремиться к тому, что выглядит невозможным, и тогда мало по малу оно начинает проявляться и становится возможным.

Много раз я цитировал вам мудрость о том, что то, что мужчины думают о женщинах, заполняет библиотеки, но то, что мужчины знают о женщинах, это маленькая тетрадка с пустыми страницами. Так что это тайна, но не окончательная тайна. Потому что в духовной сфере есть еще более заманчивые и сложные тайны.

Есть прекрасная история о Дханурдасе. Он духовно практикующий. И он настоящий мужчина. Он полностью влюблен в свою жену, которая была очаровательной женщиной, очень красивой женщиной. Особенно ее глаза были такими красивыми, что Дханурдас всегда смотрел в ее глаза. Вы знаете это чувство? Если вы смотрите в глаза кому-то и чувствуете глубину, вы чувствуете духовную силу, исходящую от них – это магическая сила. Дханурдас был так очарован этим прекрасным видением своей жены, что он хотел всегда смотреть ей в глаза. В Индии обычно мужчина идет впереди, а женщина следует за ним. Но это значит, что вы не смотрите на свою жену, верно.

Итак, Дханурдас был в беде, поэтому всякий раз, когда они выходили на улицу, он поворачивался лицом к жене и шел спиной вперед. Потому что он хотел насладиться красотой глаз своей жены. Однажды они шли по улице именно так. И Рамануджа Ачарья, который тоже мужчина, тоже духовный практик, а также влюбленный, ну… может быть, на другом плане, он увидел это видение: парень, идущий спиной вперед и наблюдающий за женой. Он был полностью удивлен. Он подошел к Дханурдасу и сказал: «Что ты делаешь, мой дорогой сын?» И Дханурдас сказал: «О, пранам, Свамиджи! Я наблюдаю за своей женой». «Но почему?» «Потому что ее глаза настолько прекрасны, что я не могу перестать смотреть на нее». Они случайно остановились перед храмом. Рамануджа посмотрел на женщину и сказал: «Хм, хороши, без сомнения». Но затем он сказал Дханурдасу: «Но пойдем, я покажу тебе кое-что более прекрасное». Дханурдас, конечно, был немного недоверчивым. Но Рамануджа показал ему прекрасное божество Вишну с исключительными глазами, и тогда Дханурдас сказал: «Да, Гуруджи. Это красивее, чем моя жена». Так он стал преданным, учеником.

Так разве не невозможно, чтобы вы могли идти по улице задом наперед, уставившись на что-то прекрасное? Это невозможно. Однако это изумление, вызванное красотой, делает это возможным. И возможно ли, чтобы что-то выходило за рамки нашего понятия красоты? Это возможно. Только что, когда мы принимали прасад, кто-то спросил: «Почему Кришна?» Я ответил: «Потому что Он самый красивый». Поэтому нам нужно обновить наше понятие красоты.

Но, говоря короче: если вы станете более духовными, я думаю, вы сможете удовлетворить все остальные потребности жизни более правильным образом. Вы можете быть влюблены, вы можете восхищаться красотой, но если вы встретите высшую красоту, если вы встретите высший авторитет, тогда подчинитесь ему.

Я действительно ценю твой вопрос, потому что «Как я могу служить полному удовлетворению, полному удовлетворению моей жены?» — это ответ. Служить. Настроение служения — это ключ. Если вы воспримете эту возможность как служение женскому началу, то вы находитесь на очень духовной платформе. А без женского начала мы вряд ли сможем достичь успеха в жизни, ни материального, ни духовного.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2018, Sofia)

Sometimes we think that we understand something about the importance of our spiritual practices. I doubt that we can fully and deeply understand it, but we need to come closer to this reality. I think we all agree that the ultimate things are always very simple: you are a spirit soul, you belong to God and there is a living and loving connection between you. Is it simple? Yes. And is it easy to accomplish? Yes. Yes, don’t say ‘no’! Say ‘no’ to ‘no’! This is our philosophy – to say ‘yes’. Correct?

Answers: Yes.

Swami Tirtha: Thank you, you learn very fast. Usually, humans learn very slowly and forget very fast. Sometimes it takes 20 years to instruct somebody on one point, and in one moment he forgets it. But Krishna says in the Gita that “My devotee is independent of the general way how things happen”[1]. Usually things happen like this – we learn very slowly and we forget very fast. So, why not change this method? Why not be independent of the general way things happen? What is the general way in the Kali Yuga? Conflicts, misunderstandings, false concepts and also laziness in spiritual affairs – these are the basic characteristics of this age. Why not change the general ways? Why not learn fast and don’t forget? Why not be independent of the influence of the three gunas? Why not avoid conflicts? And not only avoid, but eliminate conflicts. You know, there are three types of people. One is the conflict creator, the second is the conflict avoider and the third is the conflict harmonizer. I think you don’t want to belong to the first class, to create more conflicts – it’s enough. It’s not enough to be an avoider, be a harmonizer. Radiate such a spiritual vibration around yourself, that harmony is automatically created around you.

We emanate waves. Because you are a soul, you emanate spiritual waves. If your consciousness is disturbed, you will emanate disturbed waves. Let’s purify our consciousness to emanate harmonious waves. So why not change the general way things happen? Conflicts, misunderstanding, false concepts and laziness in spiritual affairs – change that habit. You can practice your laziness – concerning material ambitions. You can enjoy your doubts – concerning your doubts. But you should eliminate your laziness concerning spiritual affairs. Small little sacrifice – eternal happiness.

So be independent of the general way of how things happen. How to gain this freedom, this independence? Sell your soul. But not to the devil. While coming here I saw a hotel, its name was Hotel ‘Devil’. Diabolic residence. I thought, ‘Wait a minute, who will take a room there? Hotel ‘Devil’ – who the hell will go there?’ Very strange invitation. But that shows the reality of Kali Yuga around – it’s diabolic. So we can say that there is diabolic disorientation, even concerning spiritual affairs. We must know what to avoid. If you forget about diabolic disorientation, you will end up in the Devil’s hotel.

And how to avoid this diabolic disorientation? We need divine orientation. Do you see the difference between diabolic disorientation and divine orientation? For the first you don’t have to work, it happens automatically. Illusion, forgetfulness, false concepts, conflicts – it all happens automatically. This is the general way things happen. But how to find our divine orientation? My humble suggestion is: try to find this in the Orient, not in the Occident. ‘Orientation’ comes from ‘Orient’. Really, this is not a joke. Proper orientation will come from the East. This is a place of wisdom, this is a place of light, this is a place of sacred tradition. Something very unique is preserved there. Prema-bhakti, for example, is not some Indian stuff; this is a universal concept of love of Godhead. Our faith is not an Indian cult. This is a universal link to the supreme reality. Try to find the light in the Orient.

So, let’s change the history of the universe. Why not? Let’s free ourselves from the general way things happen. Let’s find a favorable expression of our service mood. By the blessings of the holy name, the pure name will reveal itself. And all the other necessary realizations in spiritual life will come. So pray.

(to be continued)

[1] Bhagavad Gita 12.16

(Szvámí Tírtha, 2018. május 10-ei szófiai tanításából)

Néha azt gondoljuk, hogy már valamit megértettünk a lelki gyakorlatok fontosságából, bár kétlem, hogy teljesen és igazán mélyen képesek lennénk felfogi azt, mégis közelebb kell kerülnünk ehhez a valósághoz. Úgy hiszem mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a végső dolgok mindig rendkívül egyszerűek: lélek vagyok, Istenhez tartozom, és eleven, szeretetteljes kapcsolat fűz össze bennünket. Ez így egyszerű, ugye? Igen. S vajon könnyű ezt megvalósítani? Igen! Igen! Ne mondjátok azt, hogy „nem”! Mondjatok „nemet”, a „nemre”! A mi filozófiánk az, hogy „igen”-t mondunk. Így van?

Válasz: Igen!

Szvámí Tírtha: Köszönöm, nagyon gyorsan tanultok! Bár az emberek általában épp fordítva vannak ezzel, nagyon lassan tanulnak, és rendkívül gyorsan felejtenek. Előfordul, hogy 20 évbe telik megvilágítani valakinek egy adott dolgot, amit aztán azonnal elfelejt. Viszont Krisna azt mondja a Gítában, hogy „A bhaktáim függetlenek a dolgok általános menetétől”[1]. Jórészt úgy történnek a dolgok, hogy nagyon lassan tanulunk, és nagyon gyorsan felejtünk, de miért is ne változtathatnánk ezen, miért ne lehetnénk függetlenek attól, ahogyan a dolgok általában történnek? Jobbára mi jellemző a kali-jugára? Erre a korszakra a nézeteltérések, veszekedések, tévképzetek, képmutatás, illetve a lelki dolgok iránti lustaság a jellemző. Akkor miért is ne változtassuk meg a dolgok általános menetét? Miért is ne tanuljunk gyorsan és sohase felejtsünk el semmit? Miért ne legyünk függetlenek a három guna befolyásától, és kerüljük el a konfliktusokat? Illetve ne csak elkerüljük, hanem szüntessük is meg azokat. Mint tudjátok, háromféle ember létezik. Az első, aki teremti a konfliktusokat, a második a konfliktuskerülő, a harmadik pedig az, aki harmóniát teremt a nézeteltérések között. Gondolom az első csoportba nem szeretnétek tartozni, mert  azokból van bőven. Viszont nem elég csupán konfliktuskerülőnek lenni, olyanná kell válnunk, akik harmonizálják a konfliktusokat. Sugározzunk olyan lelki rezgést magunk körül, hogy automatikusan harmónia jöjjön létre.

Mindannyian hullámokat keltünk, és mivel lelkek vagyunk, ezért lelki hullámokat ébresztünk. Ha zavart a tudatunk, akkor zavart fogunk magunk körül kelteni. Tehát tisztítsuk meg a tudatunkat, hogy harmonikus hullámokat sugározzunk. Miért is ne változtathatnánk meg tehát a dolgok általános menetét? Veszekedések, félreértések, hamis tévképzetek és lustaság a lelki dolgokban? Hát változtassunk ezen! Gyakoroljuk a lustaságot az anyagi késztetésekkel szemben, kételkedjünk a kételyeket illetően. De a lelki dolgok iránti lustaságot meg kell hogy szüntessük, hiszen ezek csak apró áldozatok, az örök boldogság oltárán!

Tehát legyetek függetlenek a dolgok általános menetétől. És hogy miként érjük el ezt a szabadságot, függetlenséget? Adjátok el a lelketeket, de ne az ördögnek! Idefele tartván láttam egy szállodát, melynek a neve ‘Ördög Hotel’ volt. Sátáni rezidencia. Ekkor azt gondoltam, hogy ‘Várjunk csak egy pillanatot, vajon ki fog itt megszállni? ‘Ördög Hotel’, ki az ördög megy ide?’ Elég furcsa csalogatás. Viszont elég jól érzékelteti a kali-juga valóságát, ami meglehetősen sátáni. Szóval azt mondhatjuk, hogy a démoni dolgok beszivárogtak még a lelki dolgok közé is, és tisztában kell lennünk azzal, hogy mitől óvakodjunk. Ha erről megfeledkezünk, akkor esetleg az ördög bugyrában landolhatunk egy ilyen hotelben.

És hogyan óvakodjuk az ördögi félrevezetéstől? Úgy, hogy az égi vezetésre bízzuk magunkat. Értitek a különbséget a démoni, illetve az égi befolyás között? Az elsőért tennünk sem kell, automatikus. Illúzió, feledékenység, tévképzetek, konfliktusok, ezek mind automatikusan megtörténnek. Általában így működnek a dolgok. Viszont hogyan tehetünk szert az Isteni útmutatásra, orientációra? Alázatos javaslatom az, hogy ezt az iránymutatást próbáljuk meg Keleten (orient), és ne pedig Nyugaton (occident) keresni. Az ‘orientatiáció’, az iránymutatás Keletről (orient) érkezik. Ez nem vicc, ez valóban így van! A helyes útmutatás Keletről fog jönni, ami a függetlenség, a világosság, és a szent hagyományok földje. Valami nagyon különleges dolgot őriznek ott. A préma-bhaktit, ami egyáltalán nem csak valami indiai dolog, hanem az Istenszeretet egyetemes elve. A hitünk az nem egy indiai szektás hit, hanem egy egyetemes kapcsolat a Legfelsőbb valósághoz. Próbáljatok világosságot találni a Keletben, Keleten (orient).

Változtassátok meg az Univerzum történetét. Miért is ne? Függetlenítsük magunkat a dolgok általános menetétől. Keressük meg a szolgálatnak azt a hangulatát, ami kedves a számunkra. A Szent Név kegyéből fel fog tárulni a tiszta Szent Név, és a lelki élet összes többi szükséges felismerése is meg fog nyílni a számunkra. Imádkozzuk tehát.

(folytatása következik)

1. Bhagavad-gítá, 12.16.

(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2018, София)

Понякога си мислим, че разбираме нещо за важността на нашите духовни практики. Съмнявам се, че можем напълно и дълбоко да я разберем, обаче трябва да се доближаваме до тази реалност. Мисля всички сме съгласни, че най-висшите неща винаги са съвсем простички: вие сте души от духа, принадлежите на Бога и помежду ви има жива и любяща връзка. Просто ли е? Да. А лесно ли е да се постигне? Да. Да, недейте да казвате „не“! Кажете „не“ на „не“-то! Това е нашата философия – да кажем „да“. Така ли е?

Отговор: Да.

Свами Тиртха: Благодаря ви, учите много бързо. Обикновено хората учат много бавно и забравят много бързо. Понякога отнема 20 години да научиш някого на нещо, а той го забравя за един миг. Но Кришна казва в „Гита“: „Моят предан е независим от обичайния начин, по който се случват нещата”[1]. Обичайно нещата се случват така – учим много бавно и забравяме много бързо. Тогава защо да не променим този метод? Защо да не сме независими от обичайния начин, по който се случват нещата? Какъв е обичайният начин в Кали Юга? Конфликти, неразбирателства, фалшиви концепции и леност в духовните дела – това са основните характеристики на тази епоха. Защо да не променим тези обичайни начини? Защо да не се учим бързо и да не забравяме? Защо да не бъдем независими от влиянията на трите гуни? Защо да не избягваме конфликтите? И не само да ги избягваме, но да ги премахваме. Знаете, има три типа хора. Единият създава конфликти, вторият избягва конфликтите, а третият хармонизира конфликтите. Мисля, че не искате да спадате към първата група, да създавате повече конфликти – бездруго има достатъчно. Не е достатъчно и да ги избягвате; внасяйте хармония. Излъчвайте такава духовна вибрация около себе си, че хармонията от само себе си да се възцарява край вас.

Ние излъчваме вълни. Понеже сте души, вие излъчвате духовни вълни. Ако съзнанието ви е разтревожено, ще излъчвате тревожни вълни. Нека пречистваме съзнанието си, та да излъчва хармонични вълни. Защо да не променим обичайния начин, по който се случват нещата? Кавги, неразбирателства, лъжовно разбиране и леност в духовните дела – променете този навик. Можете да прилагате своята леност – по отношение на материалните си амбиции. Можете да се наслаждавате на съмненията си – по отношение на собствените си съмнения. Но трябва да премахнете леността си по отношение на духовните дела. Мъничка жертва – вечно щастие.

Така че бъдете независими от обичайния начин, по който се случват нещата. Как да се сдобием с такава свобода, с такава независимост? Продайте душата си. Ала не на дявола. Идвайки насам видях един хотел, наричаше се „Дявол“. Диаболична резиденция. Рекох си: „Чакай малко, кой ще наеме стая там? Хотел „Дявол“ – кой, по дяволите, ще иде там?“ Много странна покана. Но това разкрива реалността на обкръжаващата ни Кали Юга – тя е диаболична. Така можем да кажем, че съществува диаболична дезориентация, дори по отношение на духовните теми. Трябва да знаем какво да избягваме. Ако нехаете за диаболичната дезориентация, ще се озовете в дяволския хотел.

А как да избягваме диаболичната дезориентация? Нуждаем се от божествена ориентация. Виждате ли разликата между двете? За първата не се налага да се трудите, тя се случва от само себе си. Илюзия, забрава, лъжливи концепции, конфликти – всичко това става автоматично. То е обичайният начин, по който се случват нещата. Но как да открием нашата божествена ориентация? Смиреното ми предложение е: опитайте се да я намерите на изток, в Ориента, не в Окцидента, на запад. „Ориентация“ идва от „Ориент“. Наистина, това не е шега. Истинската ориентация ще дойде от Изток. Това е място на мъдрост, място на светлина, място на свещена традиция. Нещо много уникално е съхранено там. Према-бхакти, не е нещо индийско; това е универсална концепция за любовта към Бога. Нашата вяра не е някакъв индийски култ. Тя е универсална връзка към божествената реалност. Стремете се да намерите светлината в Ориента.

Така че нека да променим историята на вселената. Защо не? Нека се избавим от обичайния начин, по който се случват нещата. Нека намерим благоприятно изражение на настроението си на служене. По благословиите на святото име, чистото име ще ни се разкрие. И всички други необходими реализации в духовния живот ще последват. Затова, молете се.

(следва продължение)

[1] „Бхагавад Гита“ 12.16