Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. május 10-ei szófiai tanításából)

Néha azt gondoljuk, hogy már valamit megértettünk a lelki gyakorlatok fontosságából, bár kétlem, hogy teljesen és igazán mélyen képesek lennénk felfogi azt, mégis közelebb kell kerülnünk ehhez a valósághoz. Úgy hiszem mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a végső dolgok mindig rendkívül egyszerűek: lélek vagyok, Istenhez tartozom, és eleven, szeretetteljes kapcsolat fűz össze bennünket. Ez így egyszerű, ugye? Igen. S vajon könnyű ezt megvalósítani? Igen! Igen! Ne mondjátok azt, hogy „nem”! Mondjatok „nemet”, a „nemre”! A mi filozófiánk az, hogy „igen”-t mondunk. Így van?

Válasz: Igen!

Szvámí Tírtha: Köszönöm, nagyon gyorsan tanultok! Bár az emberek általában épp fordítva vannak ezzel, nagyon lassan tanulnak, és rendkívül gyorsan felejtenek. Előfordul, hogy 20 évbe telik megvilágítani valakinek egy adott dolgot, amit aztán azonnal elfelejt. Viszont Krisna azt mondja a Gítában, hogy „A bhaktáim függetlenek a dolgok általános menetétől”[1]. Jórészt úgy történnek a dolgok, hogy nagyon lassan tanulunk, és nagyon gyorsan felejtünk, de miért is ne változtathatnánk ezen, miért ne lehetnénk függetlenek attól, ahogyan a dolgok általában történnek? Jobbára mi jellemző a kali-jugára? Erre a korszakra a nézeteltérések, veszekedések, tévképzetek, képmutatás, illetve a lelki dolgok iránti lustaság a jellemző. Akkor miért is ne változtassuk meg a dolgok általános menetét? Miért is ne tanuljunk gyorsan és sohase felejtsünk el semmit? Miért ne legyünk függetlenek a három guna befolyásától, és kerüljük el a konfliktusokat? Illetve ne csak elkerüljük, hanem szüntessük is meg azokat. Mint tudjátok, háromféle ember létezik. Az első, aki teremti a konfliktusokat, a második a konfliktuskerülő, a harmadik pedig az, aki harmóniát teremt a nézeteltérések között. Gondolom az első csoportba nem szeretnétek tartozni, mert  azokból van bőven. Viszont nem elég csupán konfliktuskerülőnek lenni, olyanná kell válnunk, akik harmonizálják a konfliktusokat. Sugározzunk olyan lelki rezgést magunk körül, hogy automatikusan harmónia jöjjön létre.

Mindannyian hullámokat keltünk, és mivel lelkek vagyunk, ezért lelki hullámokat ébresztünk. Ha zavart a tudatunk, akkor zavart fogunk magunk körül kelteni. Tehát tisztítsuk meg a tudatunkat, hogy harmonikus hullámokat sugározzunk. Miért is ne változtathatnánk meg tehát a dolgok általános menetét? Veszekedések, félreértések, hamis tévképzetek és lustaság a lelki dolgokban? Hát változtassunk ezen! Gyakoroljuk a lustaságot az anyagi késztetésekkel szemben, kételkedjünk a kételyeket illetően. De a lelki dolgok iránti lustaságot meg kell hogy szüntessük, hiszen ezek csak apró áldozatok, az örök boldogság oltárán!

Tehát legyetek függetlenek a dolgok általános menetétől. És hogy miként érjük el ezt a szabadságot, függetlenséget? Adjátok el a lelketeket, de ne az ördögnek! Idefele tartván láttam egy szállodát, melynek a neve ‘Ördög Hotel’ volt. Sátáni rezidencia. Ekkor azt gondoltam, hogy ‘Várjunk csak egy pillanatot, vajon ki fog itt megszállni? ‘Ördög Hotel’, ki az ördög megy ide?’ Elég furcsa csalogatás. Viszont elég jól érzékelteti a kali-juga valóságát, ami meglehetősen sátáni. Szóval azt mondhatjuk, hogy a démoni dolgok beszivárogtak még a lelki dolgok közé is, és tisztában kell lennünk azzal, hogy mitől óvakodjunk. Ha erről megfeledkezünk, akkor esetleg az ördög bugyrában landolhatunk egy ilyen hotelben.

És hogyan óvakodjuk az ördögi félrevezetéstől? Úgy, hogy az égi vezetésre bízzuk magunkat. Értitek a különbséget a démoni, illetve az égi befolyás között? Az elsőért tennünk sem kell, automatikus. Illúzió, feledékenység, tévképzetek, konfliktusok, ezek mind automatikusan megtörténnek. Általában így működnek a dolgok. Viszont hogyan tehetünk szert az Isteni útmutatásra, orientációra? Alázatos javaslatom az, hogy ezt az iránymutatást próbáljuk meg Keleten (orient), és ne pedig Nyugaton (occident) keresni. Az ‘orientatiáció’, az iránymutatás Keletről (orient) érkezik. Ez nem vicc, ez valóban így van! A helyes útmutatás Keletről fog jönni, ami a függetlenség, a világosság, és a szent hagyományok földje. Valami nagyon különleges dolgot őriznek ott. A préma-bhaktit, ami egyáltalán nem csak valami indiai dolog, hanem az Istenszeretet egyetemes elve. A hitünk az nem egy indiai szektás hit, hanem egy egyetemes kapcsolat a Legfelsőbb valósághoz. Próbáljatok világosságot találni a Keletben, Keleten (orient).

Változtassátok meg az Univerzum történetét. Miért is ne? Függetlenítsük magunkat a dolgok általános menetétől. Keressük meg a szolgálatnak azt a hangulatát, ami kedves a számunkra. A Szent Név kegyéből fel fog tárulni a tiszta Szent Név, és a lelki élet összes többi szükséges felismerése is meg fog nyílni a számunkra. Imádkozzuk tehát.

(folytatása következik)

1. Bhagavad-gítá, 12.16.