Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából)

Azért vagyunk ma itt együtt férfiak, hogy a férfiélet bizonyos feladatairól, szakaszairól beszélgessünk. Arra szeretnélek kérni benneteket, hogy ha esetleg van olyan téma, kérdés, gondolat, amit szívesen felvetnétek, akkor ne habozzatok megtenni, mert azzal segítetek nekem elindulni egy szálon,  amihez  aztán én is szívesen hozzáfűzöm a gondolataimat. 

Rámvidzsáj: Azt szeretném kérdezni, hogy vajon mi a férj kötelessége, annak érdekében, hogy elégedetté tegye a feleségét?

Szvámí Tírtha: A lehetetlent kérdezed.

Rámvidzsáj: Igen, hiszen amúgy is a lehetetlenre törekszünk. 

Szvámí Tírtha: Igen, mivel ez is egy lelki gyakorlat. Ha tudnám erre a kérdésre a  választ, akkor lehet, hogy megházasodtam volna. De mivel nem tudtam, ezért tartózkodnék ettől a kisérlettől. Mégis, komolyra fordítva a szót, úgy érzem, hogy ebben a kérdésben, hogy miként lehet az asszonyok örömét, boldogságát szolgálni, van egy rövidtávú, és egy hosszútávú megoldás. A rövidtávú, és eléggé behatárolt megoldás az, amikor próbáljátok az asszonyok különböző igényeit kielégíteni. Ez az út egy ideig működik, azonban viszonylag hamar ki fog égni. A másik megoldás pedig az, amikor a saját magad lelki üdvét, lelki beteljesülését, illetve a felismeréseidet keresed és osztod meg az igazi lelki társaddal, nevesül a feleségeddel. Ez közép és hosszútávon egész bizonyosan az ő lelki emelkedését, és ebből kifolyólag a boldogságát is szolgálni fogja. Az első az egy könnyű és gyors megoldásnak látszik , de viszonylag hamar véget fog érni, mivel ez egy korlátozott, véges forrás. A második az szinte láthatatlan, kifürkészhetetlen, alig-alig kitapintható metódusnak tűnik, viszont éppen ezért sokkal finomabban hat, és sokkal mélyebb, tartósabb eredményeket hoz. 

Sokan ugye a boldogságot keresik, azt tekintik egyfajta célnak. De szerintem ez egy téves felfogás, mivel a boldogság nem cél, hanem valaminek a következménye. Az én olvasatom erről a kérdésről az, hogy a legtöbb esetben lelkileg nem vagyunk elég erősek, és ezért aztán az életünk többi területén is gyengének bizonyulunk. 

Azonban, ha arról beszélünk, hogy a lehetetlenre törekedni, akkor ez, tehát a házastársunk elégedetté tétele, egy igazi lelki cél, és Krisna számára a lehetetlen is teljesen lehetséges. De sajnos ugyanez igaz az illúzióra is, mert az is annyira hathatós, és képes ugyanerre, hogy a lehetetlent lehetségessé tegye. Mire gondolok? A lélek számára elméletileg lehetetlen, hogy megfeledkezik eredeti lelki természetéről, de az illúzió erre képessé teszi, „ha akarsz, elfeledkezhetsz”. Ha tehát az eltévedés úgy zajlik, hogy a lehetetlen lehetségessé válik, akkor a kivezető út is ugyanaz, vagyis hogy a lehetetlen, tehát az hogy „lelki emberré válni”, az is lassan-lassan lehetségessé válik. A labirintusba a befelé és a kifelé vezető út is ugyanaz, csak a cél, az elérhető lehetőség, az nem ugyanaz! 

Sokszor mondtam már nektek azt, hogy amit a férfiak gondolnak a nőkről az könyvtárakat tölt meg, és az amit valóban tudnak az asszonyokról, az vékony füzetke, üres lapokkal. Tehát ez egy nagy misztérium, nagy titok, de nem a végső titok sem az életben, és különösképp nem a lelki életben. Ott további misztériumok vannak, amik feltárása, megismerése ugyanúgy fontos lehet, tehát úgy gondolom, hogy ez nem az egyetlen, a legfőbb titok a világon. 

Van egy nagyon szép történet, ami Dhanurdászról szól, aki egy lelki gyakorló, egy igazi férfi, és igazi szerelmes ember. Imádta a feleségét, aki ráadásul egy gyönyörű nő volt, akinek különösen a szeme volt rendkívül szép. Dhanurdász annyira szerette a feleségét, hogy egyfolytában a szemeit bámulta. Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor belenéztek valakinek a szemébe és meglátjátok azt a hihetetlen mélységet, azt a lelki erőt, ami kisugárzik belőle. Dhanurdászt annyira elbűvölte feleségének a szépsége, hogy soha nem akarta levenni a tekintetét a szemeiről. Amikor kiléptek az utcára ő ment elől, a felesége pedig követte, mivel Indiában ez a szokás. De ez akkor azt jelentette volna, hogy így nem láthatja állandóan a felesége szemeit. Ezért mit csinált, mindig az asszonya felé fordult, és így hátrálva haladt előre, hogy mindig láthassa a felesége szemét, szóval elég furcsa látványt nyújtott. Egyik nap, Rámánudzsa Ácsárja, egy másik férfi, egy másik lelki gyakorló, és egy nagy szerelmes, aki ugyan nem egy asszonyba, hanem Istenbe volt szerelmes, meglátta ahogy ez a fickó hátrafelé sétálva a felesége szemeit bámulja. Teljesen ledöbbent, és odalépve megkérdezte Dhanurdászt, „Kedves fiam, te meg mit csinálsz itten?” Mire Dhanurdász így felelt, „Pranám, Szvámidzsí! Ó, én csak a feleségemet nézem.” „De mégis miért?” „Tudod, olyan csodálatosak a szemei, hogy nem tudom levenni róla a tekintetemet.” Amúgy mindez éppen egy Visnu templom előtt történt. Rámánudzsa ránézett a hölgyre és elismerőleg mondta, hogy „Hmm valóban, kétségkívül szépek a szemei.” De később azt mondta Dhanurdászak, „Gyere, mutatok neked valami még szebbet.” S ekkor Rámánudzsa megmutatott neki egy gyönyörű Visnu múrtit, akinek kivételesen gyönyörű szemei voltak. Mire Dhanurdász azt mondta, „Igen, Gurudzsí, ez tényleg szebb, mint az én feleségem!” S akkor ott helyben a tanítványául szegődött. 

Vajon lehetséges az, hogy elkezdünk hátrálva haladni előrefelé az utcán, azért mert nem akarjuk levenni a tekintetüket valami szépségről? Igen, ez bár lehetetlennek tűnik, mégis lehetséges. És lehetséges az is, hogy ennél még gyönyörűbbet fogunk találni? Igen az is elképzelhető, hogy a szépségről alkotott addigi felfogásunk mind dugába dől, és valami egészen káprázatosat fogunk találni? Igen, ez is lehetséges. Épp az imént, ebéd közben valaki megkérdezte, hogy „Jó, jó, de miért éppen Krisna?” Mire azt feleltem, „Azért, mert Ő a legszebb.” Tehát a szépségről alkotott elképzelésünket időről-időre érdemes felülvizsgálni, újra értékelni. 

De hogy rövidre zárjam a szót, ha ti erősődtök lelkileg, akkor meggyőződésem, hogy az életnek az összes többi szintjén és feladatán is jobban helyt tudtok majd állni. Nyugodtan lehettek szerelmesek, nyugodtan bámulhatjátok a szépséget, de ha meglelitek a végső szépséget, és a legfőbb tekintélyt, vagy autoritást, akkor azelőtt hajtsatok fejet.

Ez egy nagyon jó kérdés volt részedről, ami tehát így szólt „Hogyan szolgálhatja egy férj az asszonyának a végső boldogságát?” Itt a szolgálat a kulcs. Ha ezt úgy tekintitek, mintha a női princípium szolgálatára kapnátok esélyt, akkor nagyon magas lelki szinten álltok. S a női princípium nélkül, aligha érhetünk el sikert az életben, ami mind anyagi, mind lelki szinten igaz. 

(folytatása következik)