Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.05.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

We have got relatively short time on this planet Earth. We should use our time properly. At least 1/3 of this lifetime you sleep, then one other major part you work. Another major part you hang on the internet. Basically this is a waste of time. There is a calculation, how much time is spent in different activities. In a lifetime of, let’s say, eighty years, what do you think, how much time do we dedicate to our studies?
Prem-Prasad: Half.
Swami Tirtha: No… Few months. Few months. Because in general, how much do you think, how much time do you spend in reading? They say 8 hours in a lifetime. And how much time do you spend in searching for your keys? Do you know this feeling? Three months. And on this list there is no mention of praying, or meditation, or spiritual practices – it is so insignificant that you cannot even measure it.
So, my dear brothers and sisters, don’t waste your precious lifetime in searching for your keys. There is a better purpose for the time on this planet Earth. And you have started to correct the time balance of life. Because we are sitting here, right? This is a way to improve our time balance. Dedicate more time to your eternal part. Don’t waste so much time with impermanent things. Because if we have taken birth on this planet Earth, the three qualities, the three gunas will overpower us. You know, one is the tamas – this is the matter, so to say. This is the densest part of your life, most material side of your life – like darkness, like ignorance. The second is energy, like rajas, activity, energy, passion. And the third one is sattva, the light, the knowledge, the bright side of our life.
So, if we separate human existence into two big parts – one is the body and the other is the thought, the consciousness – then what is the proportion of tamas in the consciousness? Small. But the presence of tamas in the body is big, right? Tamas is useful, because it prevents us from perceiving everything in one shot. We couldn’t tolerate it. So, it provides a kind of sequence of experience. Otherwise, if this whole life experience comes in one shot, it just eliminates us. What is the proportion of rajas in body? It is there. And what is the proportion of rajas in consciousness? Same like in the body – it is present. For some with small influence, for others with bigger influence. But let’s check sattva. What is the proportion of sattva in the body? It is small. And what is the chance of sattva in the consciousness? It is big. It is big. Therefore, this presence of sattva in our consciousness provides a chance for spiritual growth. Therefore the qualities, the fruits of sattva – like happiness, knowledge, enlightenment, or close to enlightenment – these are the topics of our practice, due to this presence of sattva in our consciousness.
You see, it is a question of balance, a question of proportions. And this is the same with our lifespan – it is a question of proportions. How much time do you dedicate to the secondary activities of the impermanent part of life? And how much time we dedicate to your spiritual practices, the permanent side? As I look around, a certain period of your time you have wasted already. But from now on, please, be careful.
There is a secret mantra of changing and correcting your time balance. Shall I declare  publicly this secret mantra? It goes like this: ‘My dear Lord, from today on I’m Yours!’ From now on you can decide where is your attention. From now on you can decide the proportion of your life. And it doesn’t matter how much time we have lost, because it is said in the Chaitanya Charitamrita, that “one moment spent in the company of the pure devotees, compensates for unlimited wasted lifetimes”[1]. So, grab the opportunity. Take your time and use your lifespan properly.
I didn’t have the opportunity to associate with my spiritual master for a very long time. I never calculated, but if I have to calculate, I think altogether it is only a few months, that we could spend in physical presence. But I tell you, that was intense enough to determine my life, to help me to commit myself to the bright side, to the spiritual side. One moment is enough. And this intense spiritual association can easily compensate for a much longer period of your lifetime, which you have wasted, unfortunately.
So, take your share. Use your time properly. It is said in the shastras, in the holy scriptures, that you are born from nectar. You belong to the spiritual world. And this nectar of immortality is your birthright. Search for that. Don’t be satisfied with anything less than this. This is the best use of our time. And coming together in a holy elevated atmosphere helps us to perceive these sacred moments. So, I have to express my gratitude to all of you, to help us not only to open the door of the cage – because our soul is like a bird in the cage – but these moments, these mantra-meditations, not only help us to open the door of this cage, but help the soul-bird to fly. Because eternity… It doesn’t matter how many moments we complied together it will never give, never provide eternity, because that’s a totally different dimension.

1. Chaitanya Charitamrita, Madhya, 22.54

(Szvámí Tírtha, 2019.05.11-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Viszonylag kevés időnk van itt a Földön, melyet érdemes lenne jól kihasználnunk. Életünk legalább egyharmadát alvással, nagyobb részét munkával, és szintén jelentős részét internetezéssel töltjük. Alapvetően ez mind elpazarolt idő. Létezik egy hozzávetőleges becslés, arról, hogy mennyi időt töltünk a különböző tevékenységekkel. Egy élet során, ami mondjuk nyolcvan esztendő, mit gondoltok, mennyi időt szentelünk a tanulásnak?
Prémpraszád: A fél életünket.
Szvámí Tírtha: Á, dehogy … néhány hónapot. Általánosságban véve, mit gondoltok, mennyi időt töltünk olvasással? Azt mondják, hogy egy egész élet alatt összesen 8 órát. S mennyi időt töltünk a kulcsok keresésével? Ugye ismerős az érzés? Három hónapot. S ebben a listában egyáltalán nem esik szó az imádkozásról, vagy a meditációról, a lelki gyakorlatokról, mivel ez annyira elenyésző idő, hogy már említésre sem méltó.
Tehát, kedves testvéreim, kérlek ne pazaroljátok a drága életeteket a kulcsaitok keresésével! Van nemesebb célja is az itt töltött időnknek! De ti már elkezdtétek ezt kiegyensúlyozni azzal, hogy itt ültök és hallgatjátok a tanításokat. Ez is az egyik módja annak, hogy okosan használjuk ki azt, amíg itt vagyunk. Szenteljünk több időt az örök lényegünkre, ne pazaroljunk annyi időt az ideiglenes, múló dolgokra! Azzal, hogy ideszülettünk, a három guna, a három kötőerő befolyása alá kerültünk. Mint tudjátok, az egyik a tama-guna – ez úgymond az anyag, életünk legsűrűbb, legmasszívabb, leganyagibb része, mint a sötétség, a tudatlanság. A második a radzsasz, a szenvedély, aktivitás, energia. S a harmadik a szattva-guna, a világosság, a tudás, életünk ragyogó, fénylő, jobbik része.
Tehát, ha az embert két nagy részre osztjuk, akkor az egyik a testi létünk, a másik pedig a gondolkozó, tudatos részünk. A kérdés az, hogy mekkora rész jut a tudatunkban a tamasznak, a tudatlanságnak? Csekély. Ezzel szemben a testben a tamasz igen nagy arányban van jelen. A tamasz mégis hasznos, mivel megóv bennünket attól, hogy mindent egyszerre érzékeljünk, hiszen azt nem bírnánk elviselni. Tehát ez kissé megossza a tapasztalni valók sokaságát, sok kis élményre adva lehetőséget. Máskülönben egy dózisban, egy pillanat alatt kapnánk az egész életre szóló benyomásokat, ami elemésztene, elpusztítana bennünket. Aztán nézzük meg, hogy milyen arányban van jelen a testünkben a radzsasz? Igen, ott is jelen van. S mekkora hányadban van jelen a tudatunkban? Körülbelül ugyanannyira, mint a testünkben. E kettő közül némelyik kevésbé hat ránk, míg a másik nagyobb mértékben. S mi a helyzet a szattvával, mekkora mértékben van jelen a szattva a testünkben? Minimálisan. S mekkora esélyünk van arra, hogy a  tudatunkban is jelen legyen a szattva? Hatalmas! Óriási! A szattvának a tudatunkban való jelenléte adja azt a lehetőséget, hogy lelkileg emelkedhessünk, fejlődhessünk. Éppen ezért a szattva tulajdonságai, a boldogság, a tudás, a megvilágosodás, vagy legalábbis a megvilágosodás közelébe kerülés. Ezek kísérik a lelki gyakorlatainkat is, a tudatunkban jelen levő szattvának köszönhetően.
Látjátok ez egyensúly, arány kérdése.  Ugyanez vonatkozik az életünkre is, az is arányok kérdése, hogy mennyi időt szánunk belőle a másodlagos, mulandó dolgokra, és mennyit a lelki gyakorlatainkra, az örök énünkre? Ahogy körbenézek  azt látom, hogy egy jókora részét már elvesztegettétek. Viszont mostantól, kérlek legyetek körültekintőbbek!
Létezik egy titkos mantra, mellyel megváltoztathatjuk, helyrehozhatjuk az idővel való helyes gazdálkodásunk arányát. Szeretnétek, hogy elmondjam ezt a titkos mantrát? Ez úgy hangzik, hogy ‘Drága Uram, mától a Tiéd vagyok!’ S akkor mostantól, ti dönthettek arról, hogy mit helyeztek a figyelmetek középpontjába, milyen fontossági arányt állítotok fel. S nem számít, hogy mennyi időt vesztegettünk már el, mert a Csaitanja-csaritámrtában az áll, hogy „Ha csak egy pillanatot is töltünk egy tiszta bhakta társaságában, az kárpótolja a számtalan elpazarolt életet, amit eddig éltünk”[1]. Tehát ragadjuk meg a lehetőséget, és éljünk megfelelő életet.
Nekem nem adatott meg az, hogy hosszú időt töltsek a mesteremmel. Nem számoltam ki sohasem, de ha összeadnám úgyhiszem mindössze néhány hónapot tenne ki az az idő, amit fizikálisan vele lehettem. Azt viszont elmondhatom, hogy eléggé intenzív volt ahhoz, hogy meghatározza az életemet, és segítsen elköteleződnöm a fényes, lelki oldal felé. Egy pillanat is elég ehhez. S ez az intenzív lelki társulás könnyen kárpótol bennünket azért a hosszabb periódusért, amit sajnos elvesztegettünk.
Tehát vegyétek el azt, ami nektek jár, használjátok ki jól az időtöket! A shásztrákban, a szentírásokban az áll, hogy a nektár szülöttei vagyunk, a lelki világhoz tartozunk, a halhatatlanság nektárja a mi jussunk. Ezt keressétek! Ne elégedjetek meg kevesebbel. Ez életünk legjobb felhasználása. S az, hogy egy szent emelkedett társulásban lehet részünk, segít bennünket abban, hogy megélhessük ezeket a szent pillanatokat. Ezért szeretném kifejezni hálámat mindannyiótoknak nemcsak azért, hogy segítetek kinyitni a kalitka ajtaját – mivel a lélek olyan, mint egy kalitkába zárt madár, – hanem ezekért a pillanatokért, a mantra-meditációért is, mely segít ennek a lélekmadárnak valóban szárnyalni. Hiszen az örökkévalóság… Nem számít, hogy mennyi időt töltöttünk együtt, hiszen az sohasem fogja az örökkévalóság érzetét adni, mert az egy teljesen más dimenzió.

1.  Csaitanja-csaritamrta, Madhja, 22.54

(от лекция на Свами Тиртха, 11.05.2019 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Разполагаме с относително кратко време на тази планета Земя. Нека използваме времето си правилно. Най-малко 1/3 от това време спите, друга голяма част работите. Друга голяма част пък висите в Интернет. Това основно е загуба на време. Има едно изчисление колко време се прекарва в различни дейности. В един живот от, да речем, осемдесет години, как мислите, колко време отделяме на обучението си?
Прем Прасад: Половината.
Свами Тиртха: Не… няколко месеца. Няколко месеца. Защото общо взето как смятате, колко време прекарвате в четене? Казват: осем часа за целия живот. А колко време прекарвате в търсене на ключовете си? Познато ли ви е това чувство? Три месеца. И в този списък въобще не се споменават молитви, медитации или духовни практики – времето за тях е толкова незначително, че дори не може да се измери.
Затова, мои скъпи братя и сестри, не пропилявайте ценния си живот в търсене на ключовете си. Времето ни на тази планета Земя има по-добра цел. И вие вече сте започнали да поправяте времевия баланс в живота си. Защото ето, седим тук, нали? Това е начин да подобрим своя времеви баланс. Посвещавайте повече време на вечната си страна. Недейте да пилеете толкова много време по незначителни неща. Защото щом сме се родили на тази Земя, трите качества, трите гуни ни превземат. Знаете, едната е тамас – това е материята, така да се каже. Това е най-сгъстената, най-материалната страна на живота ни – тя е като мрак, като невежество. Втората е раджас, енергия, действие, страст. И третата е саттва – светлината, знанието, сияйната страна на живота ни.
Ако разделим човешкото съществуване на две големи части – едната е тялото, а другата са мислите, съзнанието – тогава каква е пропорцията на тамас в съзнанието? Малка. Но присъствието на тамас в тялото е голямо, нали? Тамас е полезна, защото не ни позволява да поемем всичко наведнъж. Не бихме могли да го понесем. Така че тя осигурява един вид последователност на преживяванията. Инак, ако целият житейски опит ни се струпа изведнъж, това просто ще ни довърши. Каква е пропорцията на раджас в тялото? Тя присъства. А каква е пропорцията на раджас в съзнанието? Също както и в тялото – присъства. За някои с малко въздействие, за други – с голямо. Но да разгледаме саттва. Каква е пропорцията на саттва в тялото? Малка. А какъв е шансът на саттва в съзнанието? Голям. Голям. Това присъствие на саттва в съзнанието ни ни дава шанс за духовен растеж. Затова качествата, плодовете на саттва – като щастие, знание, просветление, или близко до просветление – са темите на нашата практика, благодарение на това присъствие на саттва в съзнанието ни.
Виждате, това е въпрос на баланс, въпрос на пропорции. Същото е и с продължителността на живота – въпрос на пропорции е. Колко време посвещавате на второстепенни дейности от непостоянната страна на живота? И колко време посвещаваме на духовните си практики, на неизменната му страна? Като се огледам наоколо, известен период от живота си вече сте пропилели. Отсега насетне моля ви, бъдете внимателни.
Има една тайна мантра за промяна и коригиране на времевия ви баланс. Да произнеса ли публично тази тайна мантра? Тя гласи: „Мой скъпи Господи, от днес аз съм Твой!“ Отсега нататък можете да решавате къде да влагате вниманието си. Отсега нататък можете да решавате каква да бъде пропорцията на живота ви. И няма значение колко време сме изгубили, защото в „Чайтаня Чаритамрита“ се казва, че „и един миг в компанията на чистите предани компенсира безчет пропилени животи”[1]. Затова грабнете възможността. Вземете в ръце времето си и оползотворете живота си правилно.
Аз нямах възможността да общувам с духовния си учител много дълго. Не съм пресмятал, но ако трябва да изчисля, мисля, че взето заедно са едва няколко месеца, в които съм могъл да бъда във физическото му присъствие. Но трябва да ви кажа, че те бяха достатъчно интензивни да предопределят живота ми и да ми помогнат да се посветя на светлата страна, на духовната страна. И един миг е достатъчен. А това наситено духовно общуване може с лекота да компенсира много по-дълъг период от живота ви, който уви сте пропилели.
Затова вземете своя дял. Използвайте времето си правилно. В шастрите, в свещените писания се казва, че сте родени от нектар. Че принадлежите към духовния свят. И че този нектар на безсмъртието е ваше рождено право. Търсете го. Не се удовлетворявайте с нищо по-малко. Това ще е най-добрата употреба на времето ни. А да се събираме заедно в свята, възвишена атмосфера – това ни помага да усещаме тези свещени мигове. Затова нека изразя благодарността си към всички вас, които помагате не просто да отворим вратата на клетката – тъй като душата ни е досущ като птица в клетка – но тези мигове, тези мантра-медитации помагат да полети тази душица-птица. Понеже вечността… без значение колко мигове събираме един до друг, те никога няма да съставят вечност; тя е съвсем различно измерение.

1.  „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя, 22.54

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question: How can we practice, how can we develop bhakti in our daily life? 

Swami Tirtha: Beg. Well, there are different ways of practicing bhakti. Worship is an expression of love; so if we worship our superiors, if we worship our deities, this is one way to express our gratitude, our love, our service mood. Also if you chant your mantras, the mood that you can add, as you can improve your meditation, is this loving offering. Also to develop real shishya-abhiman. Abhiman is ‘mentality’, shishya is ‘disciple’. So, the real mentality of the disciple is a very high state of consciousness. What is this shishya–abhiman? Shishya-abhiman means that ‘I am a student‘. But it also means, ‘I am a student of my master. I am ready to receive instructions from my source’. First we have to focus on one source of information, and then, when we are trained, we can see the multiplicity of masters, gurus and proper sources of information. Therefore for the elevated practitioners, the mantra to offer their respects is vande gurun – so it’s plural, gurun, it’s not only one, but the many gurus, ‘My respect to the many masters’. 

But returning to the proper shishya-abhiman, this proper disciple mentality, it also means that we have to deeply understand that the welfare of humanity, the fate of this planet depends on our spiritual practice. Spiritual practice is so important that it can help others. If you are negligent or if you are lazy in a spiritual sense, then you are not bringing benefit to the world, to the other living beings, to the planet. Therefore the student mentality with this cosmic vision is very important. This is a welfare activity. If you perfect your life, then it will contribute to the welfare of the whole universe. And this is a very compassionate feeling, right? So, if we practice this compassion, then we also develop our loving serving mood. Because actually, to love somebody means to serve somebody. You don’t need to explain what love is to a mother. It’s obvious for them. They serve their children without a second thought. So we can make this equation very simple – love means service. 

Once in a very nice company, we made a kind of search for values. People had to contribute what are the most important things in their life, what they considered the best, most important. And I was writing this down on a desk. What do you think? What was the first? 

Answer: Love.

Swami Tirtha: Yes. Love. We started with love. And then we made a long, long list, coming up with other priorities and ideas, etc., so much so that we reached the bottom of this board. And there was one last contribution – this was service, service mood. But at the bottom of the list there was no space left, so I could put service at the top, next to love. And I can tell you, everybody was satisfied with that. So, if we want, we shall always find a chance to serve others. If your heart is there, you will always find a solution. If your heart is not there, you will always find an excuse. We can say that this is the way of the heart – to find solutions. 

And you know, the heart of a human being is a very delicate instrument. Sometimes there is a storm. Other times there is some darkness. Yet another time there are some tender feelings. Other times it is a place for the anahata sound. Oh, that’s very special. Do you remember in the Gheranda Samhita how it describes the anahata sound? How the sound is usually generated? You hit a surface and then the sound comes. But the anahata sound comes in a different way. It’s a resonance by itself. This is such a sound, which is generated not by hitting. Anahata means not by hitting, ‘a not-hit sound’. This is the inner sound in the heart. At first, it is just like a very gentle breeze. Then it is like the sound of the grasshoppers. Later on like gongs. And then bells. And finally like a thunder. Depending on our level of this fine ability to listen to this inner voice. So, this anahata sound is very important. 

Once I met a very knowledgeable sadhu, who described the purification of the chakras very nicely. And he said, even if your shakti crosses through all the chakras and reaches the topmost platform of enlightenment, after that it should return to the heart chakra level – that means that you are compassionate. And if this heart chakra is not pure enough, then you will have big troubles. Therefore, this purification of the heart is very important. And with chanting our mantras, and especially chanting the holy names of God, you can purify this heart chakra, this mirror of the heart. Then some beautiful anahata sound will be revealed. We need to develop this beautiful resonance inside. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.06-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Kérdés: Hogyan gyakorolhatjuk, illetve fejleszthetjük a bhaktit a mindennapi életünkben? 

Szvámí Tírtha: Kérnünk kell. A bhakti gyakorlásának különböző módjai vannak. Az imádattal tudjuk kifejezni a szeretetünket. Tehát, ha dicsőítjük az elöljáróinkat, ha imádjuk a múrtiainkat, akkor például ez az egyik módja annak, hogy kifejezzük a hálánkat, a szeretetünket, a szolgálatkészségünket. Illetve az a hangulat, amit a mantrázásunkhoz hozzáadunk, miközben egyre gyakorlottabbak leszünk ebben a fajta meditációban, ez a valódi sisja-abhimán hozzáállás kialakítása. Az abhimán jelentése ‘mentalitás’, a sisja pedig ‘tanítványt’ jelent. Tehát ez a tanítvány igazi mentalitása, egy nagyon magas szintű tudatállapot. Mi is ez a sisja–abhimán? A sisja-abhimán azt jelenti, hogy ‘Tanítvány vagyok‘, de azt is jelenti, hogy ‘A mesterem tanítványa vagyok. Készen állok arra, hogy elfogadjam annak az utasításait, akihez tartozom, akitől származom.’ Először egyféle információforrásra, kell összpontosítanunk, majd amikor már elég képzetteké váltunk, akkor egyre inkább látni fogjuk másokban is a mester, guru és a helyes tanítások sokféleségét. Ezért az emelkedettebb gyakorlók hódolatajánló mantrája, a vandé gurún – mely a gurunak a többes száma. Hódolatunkat ajánljuk nem csak egy, hanem számtalan gurunak, ‘gurún’. ‘Hódolatom a mestereknek’. 

De térjünk vissza a helyes sisja-abhimánra, erre a helyes tanítványi hozzáállásra. Ez azt is jelenti, hogy mélyen meg kell értenünk, hogy az emberiség jóléte, a bolygó sorsa a mi lelki gyakorlatunktól függ. Ez annyira fontos, hogy másokon is ezzel tudunk segíteni. Ha lelki értelemben hanyagok, lusták vagyunk, akkor nem tudunk a világ, más élőlények, és a bolygó hasznára lenni. Ezért annyira fontos az a tanítványi mentalitás, amely az egész világmindenséget magába foglalja. Ezért ez, egy mindenki számára üdvözítő cselekedet. Ha tökéletességre visszük az életünket, akkor az, az egész világmindenség üdvének elnyerését szolgálja. Ehhez nagyon nagy együttérzés kell. Tehát, ha gyakoroljuk ezt az együttérzést, akkor a szeretetteljes szolgálatkészségünk is növekedni fog, mivel szeretni valakit, annyit jelent, hogy szolgálni szeretnénk azt az illetőt. Egy anyának nem kell elmagyarázni azt, hogy mit jelent a szeretet, hiszen neki az egyértelmű. Gondolkodás nélkül szolgálják gyermekeiket. Tehát a képlet egyszerű – a szeretet, egyenlő szolgálat. 

Egyszer egy nagyon kedves lelki társaságban felmérést készítettünk az emberi értékekről. Mindenki elmondta, hogy mi a legfontosabb, legjobb dolog az életében, én pedig mindet felírtam egy táblára. Mit gondoltok mi volt az első? 

Válasz: A szeretet.

Szvámí Tírtha: Igen, a szeretet. Ez volt az első, majd egy nagyon hosszú lista következett különböző prioritásokkal, eszményekkel. Olyan sok volt, hogy teljesen teleírtuk a táblát. Majd végül következett egy utolsó hozzászólás, s ez pedig a szolgálat, a szolgálatkészség volt. De a lista alján már nem maradt hely, így a szolgálatot csak a legelejére tudtam felírni, a szeretet mellé, és azt mondhatom, hogy ezzel mindenki nagyon elégedett volt. Tehát a lényeg, ha van akarat, akkor mindig megtaláljuk a módját is annak, hogyan szolgáljunk másokat. Ha ott van a szíved mindig találsz megoldást, ha nincs ott a szíved, mindig találsz kifogást. Azt mondhatjuk, hogy rátalálni a megoldásra, az a szív útja. 

S tudjátok, hogy az emberi szív az egy nagyon érzékeny műszer. Néha viharok dúlnak, máskor sötétség honol benne, megint máskor pedig gyengéd érzelmek lakhelye. Néha pedig az anáhata hang otthona. Ó, ez nagyon különleges! Emlékeztek, hogy a Ghéranda-szanhitá hogyan írja le az anáhata hangot? Hogyan keletkeznek általában a hangok? Megütünk egy hangképző felületet, és akkor megszólal a hang. Viszont az anáhata hang másként keletkezik. Ez egy olyan hang, mely nem az ütéstől, hanem önmagától kezd el rezonálni. Anáhata jelentése, nem ütéssel, ‘egy nem megütött hang’. Ez a szív belső hangja. Először olyan, mint egy nagyon finom szellő, majd pedig, mint a szöcske hangja, majd, mint egy gong, egy harang, végül pedig, mint a villámlás hangja. Attól függően, hogy milyen szinten állunk ennek a belső hangnak a finom meghallásának a képességében. Tehát ez az anáhata hang egy nagyon fontos dolog! 

Egyszer találkoztam egy nagytudású bölcs szádhuval, aki nagyon szépen elmagyarázta a csakrák megtisztulását. Ő azt mondta, hogy ha még a shakti segítségével sikerül is keresztüljutni valamennyi csakrán és feljutni a legmagasabb megvilágosodott tudatszintre, akkor is vissza kell térnünk a szívcsakrához, ami annyit jelent, hogy az együttérzés a legfontosabb. S, ha ez a szívcsakra nem elég tiszta, akkor nagy problémába kerülünk. Ezért annyira fontos a szív megtisztítása. S a mantráink zengésével, Isten Szent Neveinek zengésével, tudjuk megtisztítani ezt a szívcsakrát, szívünk tükrét. S akkor majd megszólal a csodálatos anáhata hang. Ki kell bontakoztatnunk a szív e gyönyörű rezonálását a bensőnkben. 

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2019 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос: Как можем да практикуваме, как можем да развиваме бхакти в ежедневния си живот? 

Свами Тиртха: Като просим. Има различни начини за практикуване на бхакти. Обожанието е израз на любов; така че ако почитаме нашите наставници, ако обожаваме нашите мурти, това е един начин да изразим благодарността си, любовта си, своето настроение на служене. Също като повтаряте мантрите си, настроението, което можете да вложите, докато напредвате в медитацията си – това е любящо приношение. Също ако развиете истински шишя-абхиман. Абхиман значи „манталитет“, а шишя значи „ученик“. Истинският начин на мислене на ученик – това е много високо ниво на съзнание. Какъв е този шишя-абхиман? Шишя-абхиман означава „аз съм ученик“. Но също така значи „Ученик съм на моя учител. Готов съм да получавам напътствия от моя източник“. Най-напред трябва да се съсредоточим върху един източник на информация, а по-сетне, когато се обучим, можем да разглеждаме многообразието от учители, гуру и верни източници. Затова мантрата, с която възвишените практикуващи поднасят почитанията си е ванде гурун – тоест в множествено число, гурун – не само към един, а към много гуру, „Моите почитания на множеството от учители“. 

Но връщайки се на правилния шишя-абхиман, правилния начин на мислене на ученика, това означава също и че трябва дълбоко да разбираме, че добруването на човечеството, съдбините на тази планета зависят от нашата практика. Духовната практика е толкова значима, че може да помогне на останалите. Ако сте небрежни или лениви в духовно отношение, тогава не носите добро на света, на другите живи същества, на планетата. Затова манталитетът на ученика с такава космическа визия е нещо много важно. Това е благотворителна дейност. Ако усъвършенствате своя живот, така ще допринесете за благото на цялата вселена. А това е много състрадателно чувство, нали? Ако практикуваме такова състрадание, тогава развиваме и своето настроение на служене. Защото всъщност да обичаш някого означава да му служиш. На една майка не е нужно да ѝ обяснявате какво е любов. За нея е очевидно. Тя без да се замисля служи на децата си. Така че съвсем простичко можем да изведем това уравнение: любов = служене. 

Веднъж в една много хубава компания правихме проучване за ценностите. Хората трябваше да изреждат кои са най-важните неща в живота им, кое считат за най-доброто, за най-ценното. Пък аз записвах на една дъска. Как мислите, кое беше първото? 

Отговор: Любов.

Свами Тиртха: Да, любов. Започнахме с любов. И след това направихме дълъг-предълъг списък, пълен с всякакви други приоритети, идеи и т.н. – толкова дълъг, че стигнахме до дъното на дъската. И накрая някой добави едно последно нещо – беше служенето, настроението на служене. Но най-долу на списъка нямаше място, затова аз го написах най-отгоре, точно до любовта. И мога да ви кажа, че всички бяха удовлетворени от това. Така че ако искаме, винаги ще намерим начин да служим на другите. Ако сърцето ви е вложено в нещо, винаги ще намерите решение. Ако сърцето ви не е вложено там, винаги ще намерите извинение. Можем да кажем, че това е пътят на сърцето – да намира решения. 

Пък знаете, човешкото сърце е много деликатен инструмент. Понякога там бушува буря. Друг път цари мрак. Друг път има някакви нежни чувства. А друг път то е вместилище на звука анахата. О, това е нещо много специално. Спомняте ли си как в „Гхеранда Самхита“ е описан звукът анахата? Обикновено как се генерира звук? Удряте дадена повърхност и следва звук. Но звукът анахата се произвежда по различен начин. Той резонира от само себе си. Това е такъв звук, който се образува не от удар. Анахата означава „неударен звук“. Това е вътрешният звук на сърцето. В началото той е като много лек ветрец. След това наподобява звука от скакалци. По-нататък еква като гонг. Сетне камбани. И накрая е като гръм – в зависимост от нивото на тази ни фина способност да долавяме този вътрешен звук. Така че звукът анахата е нещо много важно. 

Веднъж срещнах един много начетен садху, който много добре описваше пречистването на чакрите. И той каза, че дори вашата шакти да премине през всички чакри и да достигне до най-високото ниво на просветление, след това тя трябва да се върне до нивото на сърдечната ви чакра – това означава да сте състрадателни. И ако тази сърдечна чакра не е достатъчно чиста, ще имате големи проблеми. Затова пречистването на сърцето е толкова важно. А чрез повтаряне на нашите мантри, и особено чрез възпяване на светите имена на Бога, можете да пречистите сърдечната си чакра, огледалото на сърцето. Тогава ще се дочуе красивият звук анахата. Трябва да разкрием този прекрасен вътрешен звън. 

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2019 abends, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Frage: Wie können wir Bhakti in unserem Alltag praktizieren und entwickeln?
Swami Tirtha: Nun, es gibt verschiedene Wege, Bhakti zu praktizieren. Verehrung ist ein Ausdruck der Liebe. Wenn wir also unsere Höhergestellten oder unsere Murtis verehren, ist dies ein Weg, unsere Dankbarkeit, unsere Liebe und unsere dienende Haltung auszudrücken. Auch wenn man Mantras chantet, kann man durch das Chanten von Mantras die Meditation vertiefen und so die liebevolle Hingabe stärken. Außerdem geht es darum, wahres Shishya-Abhiman zu entwickeln. Abhiman bedeutet „Mentalität“, Shishya bedeutet „Schüler“. Die wahre Mentalität des Schülers ist also ein sehr hoher Bewusstseinszustand. Was ist dieses Shishya-Abhiman? Shishya-abhiman bedeutet „Ich bin ein Schüler“. Es bedeutet aber auch „Ich bin ein Schüler meines Meisters. Ich bin bereit Unterweisungen von meiner Quelle zu empfangen“. Zuerst müssen wir uns auf eine Informationsquelle konzentrieren, und dann, wenn wir geschult sind, können wir die Vielfalt der Meister, Gurus und geeigneten Informationsquellen erkennen. Für fortgeschrittene Praktizierende lautet das Mantra, um ihren Respekt zu erweisen, Vande Gurun – also im Plural Gurun, nicht nur einer, sondern die vielen Gurus: „Mein Respekt gilt den vielen Meistern“.
Doch zurück zum eigentlichen Shishya-abhiman, dieser wahren Schülermentalität: Sie bedeutet auch, dass wir zutiefst verstehen müssen, dass das Wohl der Menschheit, das Schicksal dieses Planeten, von unserer spirituellen Praxis abhängt. Spirituelle Praxis ist so wichtig, dass sie anderen helfen kann. Wenn du nachlässig oder im spirituellen Sinne faul bist, dann tust du der Welt, den anderen Lebewesen, dem Planeten keinen Nutzen. Deshalb ist die Lernmentalität mit dieser kosmischen Vision so wichtig. Es ist eine wohltätige Tätigkeit. Wenn du dein Leben vervollkommst, trägst du zum Wohl des gesamten Universums bei. Und das ist ein sehr mitfühlendes Gefühl, nicht wahr? Wenn wir also dieses Mitgefühl praktizieren, entwickeln wir auch unsere liebende Hilfsbereitschaft. Denn jemanden zu lieben bedeutet, jemandem zu dienen. Man muss einer Mutter nicht erklären, was Liebe ist. Für sie ist es selbstverständlich. Sie dienen ihren Kindern ohne zu zögern. Wir können diese Gleichung also ganz einfach formulieren: Liebe bedeutet Dienen.
Einmal haben wir in einer sehr netten Gesellschaft eine Art Wertesuche durchgeführt. Die Teilnehmer sollten aufzählen, was ihnen im Leben am wichtigsten ist, was sie für das Beste, am wichtigsten halten. Und ich habe das auf einem Schreibtisch notiert. Was meint ihr? Was stand an erster Stelle?
Antwort: Liebe.
Swami Tirtha: Ja. Liebe. Wir begannen mit der Liebe. Und dann erstellten wir eine sehr lange Liste, auf der wir weitere Prioritäten und Ideen entwickelten usw., bis wir schließlich am Ende dieser Liste angelangt waren. Und es gab noch einen letzten Punkt – den Dienst, die Bereitschaft zum Dienen. Aber unten auf der Liste war kein Platz mehr, also konnte ich den Dienst ganz oben platzieren, neben der Liebe. Und ich kann euch sagen, alle waren damit zufrieden. Wenn wir also wollen, werden wir immer eine Gelegenheit finden, anderen zu dienen. Wenn Ihr Herz dabei ist, werdet ihr immer eine Lösung finden. Wenn euer Herz nicht dabei ist, werdet ihr  immer eine Ausrede finden. Man könnte sagen, das ist die Art des Herzens – Lösungen zu finden.
Und ihr wisst, das Herz eines Menschen ist ein sehr sensibles Instrument. Manchmal tobt ein Sturm. Manchmal herrscht Dunkelheit. Und dann wieder zärtliche Gefühle. Manchmal ist es ein Ort für den Anahata-Klang. Oh, das ist etwas ganz Besonderes. Erinnert ihr euch an die Beschreibung des Anahata-Klangs in der Gheranda Samhita? Wie er normalerweise entsteht? Man schlägt auf eine Oberfläche, und dann entsteht der Klang. Der Anahata-Klang entsteht jedoch anders. Er ist eine Resonanz von selbst. Es ist ein Klang, der nicht durch Schlagen erzeugt wird. Anahata bedeutet „nicht durch Schlagen“, ein Klang, der nicht durch Schlagen entsteht. Es ist der innere Klang im Herzen. Zuerst ist er wie eine sanfte Brise. Dann wie das Zirpen der Grillen. Später wie Gongs. Und dann wie Glocken Und schließlich wie Donner. Je nachdem, wie gut wir diese feine Fähigkeit besitzen, auf unsere innere Stimme zu hören. Dieser Anahata-Klang ist also sehr wichtig.
Ich habe einmal einen sehr weisen Sadhu getroffen, der die Reinigung der Chakren sehr schön beschrieb. Und er sagte, selbst wenn deine Shakti alle Chakren durchdringt und die höchste Stufe der Erleuchtung erreicht, sollte sie danach zum Herzchakra zurückkehren – das bedeutet, dass ihr mitfühlend seid. Und wenn dieses Herzchakra nicht rein genug ist, werdet ihr große Probleme haben. Deshalb ist diese Reinigung des Herzens sehr wichtig. Und durch das Chanten unserer Mantras, insbesondere der heiligen Namen Gottes, könnt ihr dieses Herzchakra, diesen Spiegel des Herzens, reinigen. Dann wird ein wunderschöner Anahata-Klang erklingen. Wir müssen diese wunderschöne Resonanz in uns entwickeln.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 06.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос: Как мы можем практиковать, как мы можем развивать бхакти в нашей повседневной жизни?

Свами Тиртха: Просить. Итак, существуют разные способы практики бхакти. Обожание — это выражение любви; поэтому, если мы поклоняемся своим наставникам, своим божествам, это один из способов выразить нашу благодарность, нашу любовь, наше стремление к служению. Также, если вы читаете мантры, вы можете добавить это чувство любви и подношения, которое улучшит вашу медитацию. Это также способствует развитию истинного шишья-абхимана. Абхиман — это «менталитет», шишья — это «ученик». Таким образом, истинный менталитет ученика — это очень высокое состояние сознания. Что же такое шишья-абхиман? Шишья-абхиман означает «я ученик». Но это также означает: «Я ученик своего учителя. Я готов получать наставления из своего источника». Сначала мы должны сосредоточиться на одном источнике информации, а затем, когда мы будем обучены, мы сможем увидеть множество учителей, гуру и надлежащих источников информации. Поэтому для духовно развитых практиков мантра, выражающая их почтение, звучит так: ванде гурун – то есть во множественном числе, гурун, это не один, а множество гуру, «Мое почтение многим учителям».

Но, возвращаясь к истинному принципу «шишья-абхиман», к этому истинному менталитету ученика, мы также должны глубоко понимать, что благополучие человечества, судьба этой планеты зависят от нашей духовной практики. Духовная практика настолько важна, что она может помочь другим. Если вы небрежны или ленивы в духовном смысле, то вы не приносите пользы миру, другим живым существам, планете. Поэтому менталитет ученика с этим космическим видением очень важен. Это благотворительная деятельность. Если вы совершенствуете свою жизнь, то это будет способствовать благополучию всей вселенной. И это очень сострадательное чувство, не так ли? Поэтому, если мы практикуем это сострадание, то мы также развиваем в себе любящее стремление к служению. Потому что на самом деле любить кого-то означает служить кому-то. Вам не нужно объяснять, что такое любовь матери. Для них это очевидно. Они служат своим детям, не задумываясь. Поэтому мы можем упростить это уравнение – любовь означает служение.

Однажды в очень хорошей компании мы провели своего рода исследование ценностей. Люди должны были указать, что для них наиболее важно в жизни, что они считают лучшим, самым важным. И я записывал это на доске. Что вы думаете? Что было первым?

Ответ: Любовь.

Свами Тиртха: Да, любовь. Мы начали с любви. А потом составили длинный-длинный список, придумывая другие приоритеты и идеи, и так далее, до такой степени, что дошли до самого низа этой доски. И был ещё один последний пункт – это было служение, настроение служения. Но внизу списка не осталось места, поэтому я мог бы поставить служение на первое место, рядом с любовью. И могу сказать вам, все остались довольны. Так что, если мы захотим, мы всегда найдём возможность служить другим. Если ваше сердце к этому готово, вы всегда найдёте решение. Если вашего сердца там нет, вы всегда найдёте оправдание. Можно сказать, что это путь сердца – находить решения.

Знаете, сердце человека — очень тонкий инструмент. Иногда в нём бушует буря. Иногда царит тьма. Иногда возникают нежные чувства. А иногда это место для звука анахата. О, это что-то особенное. Помните, как в «Гхеранда Самхите» описывается звук анахата? Как обычно генерируется звук? Вы ударяете по поверхности, и тогда появляется звук. Но звук анахата возникает по-другому. Это самостоятельный резонанс. Это звук, который генерируется не ударом. Анахата означает «не ударяющий», «звук, не сопровождающийся ударом». Это внутренний звук в сердце. Сначала это похоже на лёгкий ветерок. Затем — на стрекотание кузнечиков. Потом — на звон гонгов. Затем — на звон колоколов. И наконец — на гром. В зависимости от нашего уровня этой тонкой способности слышать этот внутренний голос. Поэтому звук анахата очень важен.

Однажды я встретил очень знающего садху, который очень хорошо описывал очищение чакр. Он сказал, что даже если ваша шакти проходит через все чакры и достигает высшей ступени просветления, после этого она должна вернуться на уровень сердечной чакры – это значит, что вы сострадательны. И если эта сердечная чакра недостаточно чиста, то у вас будут большие проблемы. Поэтому это очищение сердца очень важно. И с помощью повторения мантр, и особенно повторения святых имен Бога, вы можете очистить эту сердечную чакру, это зеркало сердца. Тогда откроется прекрасный звук анахата. Нам нужно развить этот прекрасный внутренний резонанс.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.05.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

If we have started this journey of life by taking birth, one thing looks certain – that we shall end this journey as well. It is said that at the time of our birth our years and our fate are written on our forehead. At the moment of birth it is decided how long we shall live. And how much suffering we have to tolerate. And also how much happiness we shall harvest in this life. If everything is written on our foreheads, then fate is not a question of beauty industry. So even if we go to a beauty parlour, it will not change our destiny. Nevertheless, we want to avoid the troubles and we want to acquire more happiness. And we all want to live a long life. Everybody wants to have a long enough period of life; yet you want to avoid old age. It is not very reasonable. If you want to have a long life, the process to achieve that long life is called aging. How can you have the one without the other? It’s impossible. Better we try to establish some friendly relationship with time, and old age as well.
As I told you, about 100 years is projected for humans of this age. Have you ever thought how many years you are ready to give to yourself?
Gita-Govinda: 108.
Swami Tirtha:  Nice. Give some time to yourself and try to plan your life. You must have a plan for this lifetime. And usually the different periods in life follow each other step by step. First you are a baby, then you are a child, then you are a young man or woman, then you are a grown-up responsible person, then you are an elderly one, after that a senior one, then again a child. But in every age period we should try to behave accordingly. When you are young, you want to pose as more senior. When you grow old, you want to pose as younger.
But you know, if we have 100 years period for this lifetime, let’s check what we should do in these ages, what we should learn, what we should perform.
There is a discussion[1] between a master and a student. And the student has some questions about space and time, and human beings, and divinity, and faith, and atonement, and different important topics. And as there is a profound inquiry from the side of the student, the master tries to give profound answers. And now they come to discussing time.
Everything is changing in this life. Yet certain things remain the same. Your bodily constitution is changing from baby to an old man, but your feeling, your self-identity, this inner identification, doesn’t change. So, this is what the master tells the student. “Alright, everything is changing, but you are the same.”
Nevertheless, in these different ages that we perceive, we have to perform various different activities. So, I tell you the age, and then you tell me what we should learn and how we should do in this age.
“So, in this ever-changing process, there is some permanent feature. You are what you have been, and you will remain the same. When a person is one year old, what should he learn?
Comment: To walk.
Swami Tirtha: Correct, walking. When you are ten years old, you start to learn to…?
Answer: To read.
Swami Tirtha: You start to learn how to think, to develop your consciousness. When you are twenty, you start to learn..? When you are twenty, then you start to learn to stand on your own feet, to be independent. When you are thirty..?
Anwer: To be responsible.
Swami Tirtha: Yes, correct. When you are thirty, then you have to face yourself. And establish a family life – this is facing yourself. When you are forty, what do you start to learn?
Answer: To divorce.
Swami Tirtha: No, this is not allowed.
Comment: To be useful for the society.
Swami Tirtha: Correct, this is the time when we have to learn how to be very useful for others, how to serve the benefit of others. When you are fifty?
Comment: Half of the time has passed.
Swami Tirtha: Correct, then we have to face a kind of withdrawal from external activities. When you are sixty, what do you have to learn when you are sixty?
Response: Wisdom.
Swami Tirtha: Yes, wisdom. When you are seventy, what you have to learn?
Answer: That nobody owes you anything.
Swami Tirtha: Well, I think it’s also necessary to learn this. But here it is said we have to learn deep faith. When you are seventy, you have to learn deep faith. What happens when you are eighty? Prem Prasad?
Prem-Prasad: Rethink everything that has happened in your life.
Swami Tirtha: Correct. When we are eighty, we have to learn this absolute stability.
When you are ninety? When you are ninety, you have to face death. And what do we have to learn when we are a hundred years old?
Comment: To die.
Swami Tirtha: Correct, to pass away peacefully and in a contented manner.
Gita-Govinda: What if you don’t reach even 70?
Swami Tirtha: Bad luck. Because it is said: if you are not pure by 10, if you are not beautiful by 20, if you are not strong by 30, if you are not determined by 40, if you are not wealthy by 50, if you are not wise by 60, and if you are not saintly by 70, you will not become one later either.
You see, we have a relatively short time, my dear ones. So according to your age, try to achieve the best. I think this is enough now to ponder, to think, to digest.

(to be continued)

1.  In Hansakunda Upanishad

(Szvámí Tírtha, 2019.05.11-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Ha egyszer már megszülettünk és elkezdtük ezt a vándorutat, annyi bizonyos, hogy egyszer majd be is fogjuk ezt fejezni. Azt mondják, hogy a születésünk pillanatában a homlokunkra van vésve az éveink száma és a hitvallásunk. A születés pillanatában eldöntetik, hogy milyen hosszan fogunk élni, mennyi szenvedést kell elviselnünk, illetve mennyi boldogságban lesz majd részünk. S ha minden a homlokunkra van írva, akkor a sorsunk sem a szépségiparon múlik. Tehát még ha el is látogatunk egy szépségszalonba, akkor sem nagyon fog változni mindaz, ami már eleve elrendeltetett. Mindenesetre az biztos, hogy a problémáktól meg akarunk szabadulni, illetve egyre inkább boldogok akarunk lenni, és hosszú életet akarunk élni. Mindenki hosszan akar élni, de azért el is szeretné kerülni az öregkort. Ez egyáltalán nem valószerű! Ha hosszú életet szeretnénk élni, akkor az annak eléréséhez vezető folyamatot hívják öregedésnek. Hogyan lehetne elérni az egyiket a másik nélkül? Az lehetetlen! Jobban tesszük, ha jó viszonyba kerülünk, mind az idővel, mind pedig az öregkorral.
Ahogy már említettem nektek, körülbelül 100 esztendő adatik egy életre. Gondolkoztatok már azon, hogy ti hány évet adnátok magatoknak?
Gíta-Góvinda: 108.
Szvámí Tírtha: Az szép! Próbáljatok egy kis időt szánni magatokra, hogy megtervezzétek az életeteket. Kell, hogy legyen tervetek erre az életre! S általában a különböző életszakaszok szépen következnek egymás után. Először az újszülött, majd a kisgyermekkor, s ezt követően fiatalok, felelős felnőttek, majd idősebbek, egyre korosabbak, s aztán ismét gyermekek leszünk. Viszont minden életkorban igyekeznünk kell annak megfelelően élni. Bár jellemző, hogy amíg fiatalok vagyunk, addig idősebbnek szeretnénk látszani, viszont amikor pedig idősebbé válunk, akkor pedig fiatalabbnak akarunk látszani.
De hogyha ez az életünk 100 esztendeig tart, akkor nézzük meg, hogy mit is kellene csinálnunk, mit kellene tanulnunk, mit kellene véghez vinnünk, az adott életkorban.
Egyszer, mester és tanítvány beszélgettek[1]. A növendék feltette kérdéseit, melyek időre, térre, istenre, emberre, hitre, vezeklésre, s más egyéb fontos témákra vonatkoztak. S mivel a tanítványnak ezek a kérdései meglehetősen elmélyültek voltak, ezért a mester is igyekezett mélyreható válaszokat adni. Majd eljutottak az idő megtárgyalásához, melyet nézzünk meg mi is együtt.
Idővel minden változik, de az is igaz, hogy bizonyos dolgok változatlanok maradnak. A testünk gyermekből felnőtté változik, viszont az érzéseink, az önazonosságunk az nem lesz más. Tehát így szólt a mester a tanítványhoz. „Rendben minden változik, de te ugyanaz maradsz.”
Mindenesetre ezekben a különböző életkorokban különböző életfeladataink vannak. Legyen az, hogy én mondom az életkort, ti pedig azt, hogy mit kell abban az életkorban megtanulni, véghezvinni.
Tehát ebben az örökké változó folyamatban, azért vannak bizonyos állandó elemek. Azok vagyunk, akik voltunk, és azok is maradunk. Tehát mi az amit egyesztendősen meg kell tanulnunk az életben?
Hozzászólás: Járni.
Szvámí Tírtha: Igen, járni. S amikor tíz esztendőssé válunk, akkor mi az amit el kell kezdenünk megtanulni…?
Válasz: Olvasni.
Szvámí Tírtha: Elkezdünk megtanulni gondolkodni, tudatunkra ébredni. S amikor húszévessé válunk, akkor mit kell elkezdünk megtanulni..? Önálló lábra állni, függetlenedni. Harmincévesen..?
Válasz: Felelősségteljesnek lenni.
Szvámí Tírtha: Helyes! Harmincévesen szembe kell néznünk önmagunkkal, családot alapítani, ez jelenti a szembenézést önmagunkkal. Negyvenévesen mi az, amit el kell kezdenünk megtanulni?
Válasz: Elválni.
Szvámí Tírtha: Nem, ez nem megengedett!
Hozzászólás: A társadalom hasznára válni.
Szvámí Tírtha: Pontosan, ez az az időszak, amikor meg kell tanulnunk, hogyan legyünk igazán hasznosak mások számára, hogyan szolgáljuk mások legfőbb javát. Ötvenévesen?
Hozzászólás: Az időnk felén már túl vagyunk.
Szvámí Tírtha: Igen, akkor szembesülnünk kell azzal, hogy csökkentsük a külvilág felé való aktivitásunkat. Hatvanévesen?
Válasz: Bölcsnek lenni.
Szvámí Tírtha: Igen, bölcsé válni. Hetvenévesen, mi az, amit meg kell tanulnunk?
Válasz: Azt, hogy senki sem tartozik neked semmivel.
Szvámí Tírtha: Igen, azt hiszem ezt is fontos megtanulni, de itt az áll, hogy mély hitre kell, hogy jussunk. Mi történik nyolcvanévesen? Prémpraszád?
Prémpraszád: Ismét végiggondoljuk mindazt, ami addig az életünkben történt.
Szvámí Tírtha: Igen, amikor nyolcvanévessé válunk, meg kell tanulnunk teljesen stabillá válni. Kilencvenévesen? Meg kell tanulnunk szembenézni a halállal. És mit kell megtanulnunk, amikor száz évessé válunk?
Hozzászólás: Meghalni.
Szvámí Tírtha: Igen, békésen és elégedetten eltávozni.
Gíta-Góvinda: Mi van akkor, ha még a hetven évet se éljük meg?
Szvámí Tírtha: Az pech, mert azt mondják, ha 10 éves korunkra nem tanulunk meg tiszták lenni, ha 20 éves korunkra nem szépülünk meg, ha 30 éves korunkra nem leszünk erősek, ha 40 éves korunkra nem leszünk elszántak, ha 50 éves korunkra nem leszünk gazdagok, ha 60 éves korunkra nem válunk bölccsé, és ha 70 éves korunkra nem leszünk szentek, akkor már később se leszünk azok.
Látjátok kedveseim, viszonylag kevés időnk van. Tehát próbáljátok meg az életkorotoknak megfelelő legfőbb dolgot elérni. Azt hiszem, ennyi most elég is lesz az elmélkedéshez, a gondolkodáshoz, ezeknek a megemésztéséhez.

(folytatása következik)

1.  Hanszakunda-upanisad