Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.05.2019 evening, Sofia)

It’s a great honour to be here with you. By coming here I feel like visiting my second home. Today I would like to discuss a little bit about time. Time which is a very important factor. We think that time is passing, while time laughs and says: people are passing. Who is more powerful – you or time? Usually time is stronger than humans. There is a chance to overcome the limitations of time – if we know the secret. And you know, we all like secrets. Once we organized a lecture series and the title was “Secret Teachings”. Twice as many people came as usual. Because everybody is searching for the secrets.
So, what is the secret of time? How to manage our life periods? It’s not an easy question. But if we refer to the ancient divine knowledge, revelation, then we receive a lot of profound and great important information about this.
Let’s start with some theory about time. In the Bhagavad Gita it is mentioned that time is a divine energy. In one sense we can say that it is God Himself in a very special form, a very special energy. Krishna says that “I am time, destroyer of the worlds”[1]. It’s quite a frightening aspect of time that will finish everything. Therefore we can see that time is a limitation. Usually this is how we perceive time – that we try to keep up with the passing of time and usually we are so busy that we don’t have any time for anything. They say that time is speeding up. I don’t know what is your experience, but once a devotee told to a spiritual master: “Oh, we are fully aware that you are working for our benefit 28 hours per day”. And then the master said “Now I understand why I am so tired. If I have to work 28 hours per day for you, it’s a heavy job”. So, time as a limitation is there. This is one feature of time energy, which is a divine energy. And usually this is the fearful side of time.
On the other hand, there is another mention in the Gita about time, that “I exist as eternal time, unlimited, unfathomable time”[2]. Such a different approach. Then time doesn’t grab, doesn’t take away, doesn’t rob you of your life, but provides a dimension where you can express yourself and experience your life. And I feel that for spiritual practitioners like us, we need to develop this kind of attitude to time – to accept time as a chance, not something that we shall lose.
So, for materially minded people, time exists as a limitation. But for spiritually minded people, time exists as eternal. Of course, usually we perceive life as full of suffering. And you might think: ‘This limited life is so bitter, that I don’t need eternal life. If it is the same bitter, I don’t need that.” So, beware! Don’t project your today into eternity.
But time is a divine energy. We should treat it nicely, we should use it nicely. They say, in this age generally a hundred years are provided for a human being as a lifetime. Usually we don’t live that long, but this is like a period that you can achieve – a hundred years. Nevertheless, this is not a question of how many years you can accumulate, but the quality of your life. You can live a long life without any meaning. Or maybe your life is short, but if it is very intense and very meaningful, then it is a success. So a sign of a spiritual practitioner is that he or she uses the time properly. Because unfortunately, generally we cannot change the current of time. They say you might achieve such a power that you can stop time. I think we perceive this even without any mystic powers, when we are, for example, waiting in a hospital for an operation – the time stands still, it doesn’t move. This perception of time is something very subjective. Other time when we are sitting here in the yoga studio, a full evening feels like two minutes. So, this perception of time is very important, but nevertheless we shouldn’t lose our time.
You know, once I had to give a lecture on time. And usually I try to be punctual, especially if you are the lecturer, you have to be there. But on this occasion I realized I will be late half an hour. But the audience was very polite and they were waiting patiently. So, I took the opportunity to glorify them and said: “You see, today I demonstrated you time.”
But I don’t want to rob your time, because you came for a spiritual experience. These are just a few thoughts to start with the discussion of time, with the perception of time. As I told you, there is a secret, how to overcome the limitation of time. And if we join the divine current, the divine vibration of chanting the sacred mantras and hymns, then this will provide us a different perception of time – it’s a glimpse into eternity. So, instead of talking too much about time, let’s experience a quantum leap into eternity through chanting.

(to be continued)

1.  Bhagavad Gita 11.32
2.  Bhagavad Gita 10.33

(Szvámí Tírtha, 2019.05.11-i szófiai esti tanításából)

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek veletek, mert amikor hozzátok látogatok olyan, mintha a második otthonomba jönnék. Ma az időről szeretnék egy kicsit beszélni, ami egy nagyon fontos dolog. Míg mi azt gondoljuk, hogy az idő múlik, addig  az idő nevetve pedig azt,  hogy ‘múlnak az emberek’. Melyikünk az erőteljesebb, mi vagy az idő? Általában az idő erősebb az embernél, de van esélyünk legyőzni az idő korlátait – ha ismerjük a titkot. S mint tudjuk, mindannyian szeretjük a titkokat. Egyszer szerveztünk egy előadássorozatot, amelynek  a címe az volt, hogy „Titkos tanítások”. Kétszer annyian jöttek el, mint általában, mert mindenki a titkokat keresi.
Tehát mi is az idő titka, hogyan álljunk hozzá az életszakaszainkhoz? Ez nem egy könnyű kérdés. Viszont, ha az ősi kinyilatkoztatott szentírásokhoz folyamodunk, akkor nagyon fontos és elmélyült információkat kapunk erről.
Kezdjük néhány elméleti gondolattal az időre vonatkozólag. A Bhagavad-gítában az áll, hogy az idő egy isteni energia. Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy az maga Isten egy nagyon különleges formában, energiában. Krisna azt mondja a Gítában, „Idő vagyok, világok pusztítója.”[1] Ez egy meglehetősen ijesztő oldala az időnek, hogy mindennek véget vet, de ezért láthatjuk azt, hogy az idő az korlátozott. Általában mi így érzékeljük az időt. Igyekszünk lépést tartani a múlásával, de általában annyira elfoglaltak vagyunk, hogy semmire sincs időnk. S azt mondják, hogy az idő egyre gyorsabban telik. Nem tudom ti ezt hogy tapasztaljátok, de egyszer egy tanítvány azt mondta a mesterének, „Ó, tudjuk nagyon jól, hogy napi 28 órát miértünk dolgozol!” Mire a mester így felelt „Most már értem miért vagyok annyira fáradt, napi 28 órát a 24-ből értetek vagyok, ez nagyon kimerítő!” Tehát az idő, mint korlát, létezik. Ez az időnek, mint isteni energiának az egyik jellemzője. S általában ez egy igencsak rémisztő oldala.
A Gítában található egy másik utalás is az időre vonatkozólag, „Én a kimeríthetetlen időként is létezem.”[2]. Mennyire másféle megközelítés. Amikor az idő nem elrabol, elvesz az életünkből, hanem az egy olyan dimenzió, ami teret ad az életünknek, ahol kifejezhetjük önmagunkat, és megtapasztalhatjuk az életet. S úgy érzem, nekünk, mint lelki gyakorlóknak, így kell hozzáállnunk az időhöz, mint egy lehetőséghez, nem pedig úgy, mint olyasvalamihez, amit elveszíthetünk.
Tehát annak, aki testi tudatban él, annak fenyegető elmúlás, egy korlát, viszont, aki a lelki mivolta örökkévalóságában él, annak egy végtelen pályát nyit meg. Természetesen, általában úgy érzékeljük az életet, hogy tele van szenvedéssel, s azt gondolhatnánk, hogy „Már, ez a véges élet is annyira fájdalmas, hogy nincs szükségem az örök életre. Ha az is ugyanilyen, akkor nem kell nekem.” Szóval vigyázzunk, hogy ne a mát vetítsük ki az örökkévalóságra.
Tehát az idő az egy isteni energia, mellyel gondosan kell bánnunk, jól kell tudnunk felhasználni. Azt mondják, hogy ebben a világkorszakban körülbelül száz esztendő adatott egy életre. Általában nem élünk ennyi ideig, de ez egy olyan időtartam, amelyet azért elérhetünk – száz év. Mindenesetre, nem az a kérdés, hogy mennyi ideig élünk, hanem az, hogy milyen minőségű az az élet. Élhetünk egy hosszú és értelmetlen életet, vagy pedig egy rövid, intenzív és értelmes életet, amit lelkileg sikerre vittünk. Tehát egy lelki gyakorló ismertetőjele az, hogy megfelelően gazdálkodik az idejével. Általában sajnos nem tudjuk megváltoztatni az idő folyását, bár azt mondják, hogy szert tehetünk olyan képességre, mellyel meg lehet állítani azt. Úgy hiszem, hogy ezt különösebb misztikus erő nélkül is megtapasztalhatjuk, például amikor egy kórházban műtétre várunk, s úgy érezzük, hogy szinte megállt az idő. Tehát ez az időérzékelés egy nagyon szubjektív dolog. Máskor pedig, mint például ilyen alkalmakkor, mint az ilyen, az egész este csupán két percnek tűnik. Tehát ez az időérzékelés egy nagyon fontos dolog, de semmiesetre sem szabad elpazarolnunk azt.
Egyszer előadást kellett tartanom az időről, és általában igyekszem pontosan érkezni, főleg ha én vagyok az előadó, de ez alkalommal rájöttem, hogy fél órát késni fogok. A résztvevők nagyon udvariasak voltak, és türelmesen vártak. Majd odaérve, megragadtam az alkalmat, hogy megdicsérjem őket, és azt mondtam: „Látják, ma demonstráltam, mi is az idő.”
Viszont nem szeretném rabolni az időtöket, mert ti egy lelki élményért jöttetek ide. Ez csupán néhány bevezető gondolat volt, mellyel elindíthatjuk az időről, az idő érzékeléséről szóló beszélgetésünket. Mint ahogy említettem, van egy titok, mellyel legyőzhető az idő korlátja. Ha csatlakozunk az isteni áramlathoz, a szent mantrák és himnuszok zengésével, akkor ez egy másfajta időérzékelést fog adni a számunkra, bepillanthatunk az örökkévalóságba. Tehát ahelyett, hogy túl sokat beszélnénk az időről, inkább ugorjunk egy nagyot és a mantrazengésen keresztül tapasztaljuk meg az örökkévalóság teljességét.

(folytatása következik)

1.  Bhagavad-gítá, 11.32.
2.  Bhagavad-gítá, 10.33.

(от лекция на Свами Тиртха, 11.05.2019 вечер, София)

Голяма чест е да бъда тук с вас. Идвайки насам се чувствам като че идвам във втория си дом. Днес бих искал да поговорим малко за времето. Времето, което е много значим фактор. Ние си мислим, че времето отминава, а времето се смее и казва: хората отминават. Кой е по-силен – вие или времето? Обикновено времето е по-силно от човека. Има възможност да надмогнем ограниченията на времето – стига да знаем тайната. А знаете, ние всички обичаме тайни. Веднъж организирахме серия лекции под заглавие „Тайните учения“. Дойдоха два пъти повече хора от обичайно. Защото всеки търси тайните.
И така, каква е тайната на времето? Как да управляваме периодите в живота си? Това не е лесен въпрос. Но ако се обърнем към древното божествено познание и откровение, оттам получаваме много задълбочена и значима информация по темата.
Нека започнем с малко теория относно времето. В „Бхагавад Гита“ се казва, че времето е божествена енергия. В един смисъл можем да кажем, че то е самият Господ в един много специален облик, много специална енергия. Кришна казва: „Аз съм времето, унищожителят на световете”[1]. Това е един доста плашещ аспект на времето, което слага край на всичко. Именно затова долавяме, че времето е ограничение. Обикновено това е начинът, по който възприемаме времето – опитваме се да догонваме отминаващото време и обичайно сме толкова заети, че времето не ни стига за нищо. Казват, че времето се забързва. Не знам какъв е вашият опит, но веднъж един предан каза на един духовен учител: „О, ние напълно осъзнаваме, че ти работиш за нашето добро по 28 часа на ден”. И тогава учителят отвърна: „Сега разбирам защо съм толкова уморен. Щом трябва да работя по 28 часа на ден за вас, това си е тежка работа”. Така че времето като ограничение съществува. Това е една от характеристиките на тази енергия, която е божествена енергия. И обикновено това е плашещата страна на времето.
От друга страна, времето се споменава и на друго място в „Гита“: „Аз съществувам като вечното време, безкрайно и неизмеримо”[2]. Какво различно отношение! Тогава времето не ви отнема, не ви ограбва живота ви, а предоставя измерение, в което можете да изразявате себе си и да преживявате своя живот. И чувствам, че духовни практикуващи като нас, трябва да развием такъв тип отношение към времето – да приемаме времето като възможност, а не като нещо, което ще изгубим.
И така, за материално мислещите хора времето съществува като ограничение. Но за мислещите по духовен начин хора, времето съществува като вечност. Разбира се, обичайно ние виждаме живота като пълен със страдания. И човек може да си рече: „Този ограничен живот е толкова горчив, че не ми е нужен вечен живот. Ако и той ще е същата горчилка, не ми е нужен.” Затова внимавайте! Недейте да проектирате своя днешен ден във вечността.
Но времето е божествена енергия. Трябва да се отнасяме добре с него, да го оползотворяваме добре. Казват, че в настоящата епоха, на човека е дадено да живее по сто години. Ние обикновено не живеем толкова дълго, ала това е периодът, който може да бъде доживян – сто години. При все това, въпросът не е колко години можеш да натрупаш, а какво е качеството на живота ти. Можеш да изживееш един дълъг живот лишен от смисъл. А може животът ти да е кратък, но ако е наситен и смислен, тогава е успешен. Така че признак на духовния практикуващ е, че използва времето си правилно. Понеже, уви, обичайно не можем да променим хода на времето. Казват, че човек може да постигне такава сила, че да спре времето. Аз мисля, че долавяме това дори без никакви мистични сили, когато, да речем, чакаме в болницата за операция – времето застива, то спира да се движи. Възприятието на времето е нещо съвсем субективно. Друг път, когато седим тук в йога студиото, цяла една вечер отлита като две минути. Така че възприятието на времето е нещо много важно, но въпреки това не бива да си губим времето.
Знаете ли, веднъж трябваше да изнеса беседа за времето. Обичайно се стремя да съм точен; особено когато човек ще е лектор, налага се да е там навреме. Обаче този път осъзнах, че ще закъснея с половин час. Но публиката беше много любезна, всички чакаха търпеливо. Затова се възползвах от възможността да ги възхваля и им казах: „Виждате ли, днес ви демонстрирах какво е времето.”
Но не искам да ви отнемам времето, тъй като сте дошли за духовно преживяване. Това са просто някои мисли, с които да започнем разговора за времето, за възприемането на времето. Както ви казах, има тайна как да се преодолеят ограниченията на времето. И ако се влеем в божествения поток, в божествената вибрация на възпяването на свещени мантри и химни, това ще ни донесе едно друго възприятие за времето – надникване във вечността. Затова вместо твърде много да говорим за времето, нека преживеем квантов скок във вечността чрез възпяването.

(следва продължение)

1.  „Бхагавад Гита“ 11.32
2.  „Бхагавад Гита“ 10.33

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question of Yadunath: Gurudev, when a normal person is asking us, “How are you, what’s up with you?” we usually answer in a normal way – a little skeptically: that we are kind of well and we add some success we have achieved. But when the spiritual master asks us, “How are you? What is the news about you?”, then what is the substantial achievement that is worth sharing with him? And what are the anxieties that are worth sharing with him without wasting his time? So what is a true success and what is a true failure before a spiritual master? 

Swami Tirtha: Well, when my spiritual master asked me, “How are you?” Usually I said, “Still in illusion”. “I know – he said, – but I want to know what you have accomplished?” So, you know, sometimes our masters have tricky questions. But in general, we can say that for being able to give a proper answer, we need to qualify ourselves. It is said, when God wants to build the temple of the souls, the humans start to run and bring bricks and sand. We are on a different level of consciousness, different depth of understanding. What I feel is a success for me, my master will start crying: “This is your failure, my dear!” And what I don’t dare to share, because I am ashamed of not achieving, he is very happy about it. Because we are exposed to a test, and by the failure we can move forward. Failure is the pillar of success. Here we have a nice pillar. Without that pillar, this hall wouldn’t exist. And in South India they have a temple with a very famous part – this is called ‘The thousand pillars hall’. But please, my dear brothers and sisters, don’t build your own thousand-pillared-halls, as failure is the pillar of success. 

So, to provide a proper answer, we need to enter the mood of the master. We need to come to a similar level of understanding. Material achievements don’t mean too much in the spiritual sense. And we don’t need to prove ourselves by numbers. There is a subtle quality that is important in spiritual matters, but those who see, they will perceive this fine quality. 

Once Shrila Shridhara Maharaj asked his students: “What is intelligence? How can you understand who is intelligent or not?” The students couldn’t come up with a proper answer. But then the master said, “If you are intelligent, immediately you will understand who is intelligent.” If you have this fine spiritual quality of real success, immediately you will understand who is successful or what is success. 

But also it is recommended that in front of our spiritual master we should feel like a fool number one, yet it is said, don’t act like a fool number one. Be reasonable. Because then your master might be disappointed with you, he might be angry at you. Although usually we expect from a sadhu to be very peaceful all the time, but in case he is angry, in the Vedas there is some advice of protection for the disciples – you should run out of the reach of sound. And stay far. 

You see, spiritual life is not a theory. It is something alive. And if you expect from your sadhus not to show any feedback, then better you associate with a piece of stone. Guru is a person who will dispel our darkness. With any means that he has got. Just like Krishna. Krishna has two instruments at hand. He is famous for his flute and the flute has a very charming sound. And our Krishna has many different flutes. One is made of bamboo; the other is made of gold; and a very special one is made of marble; one is bedecked with precious stones. So all these different flutes of Krishna have got different names and different shades and different sounds, but all charm you. This is the charming instrument of Krishna. He is tending the cows with its beautiful sound. And also the gayatri-mantra is the sound of Krishna’s flute. So whenever you chant your gayatris, you can remember that ‘Oh, this is an invitation from the Supreme’. And the cows are ready to run after Krishna’s flutes. 

But Krishna has another instrument as well, and it is a stick. Because I am sure most of you have visited India and you know the cow is a holy cow in India, but all the shopkeepers at the market have a stick as well. Because when the cows come to taste their fruits and vegetables, they will use the stick. In the same way, God, Krishna has a flute to charm you and a stick to chastise you. He will use both instruments to instruct us – but only for our spiritual benefit. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.06-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Jadunáth  kérdése: Gurudév, amikor egy hétköznapi ember megkérdez bennünket, „Hogy vagy, mi újság veled?”, akkor általában, bár kissé hezitálva, de azt szoktuk felelni, hogy meglehetősen jól, esetleg még hozzátesszük, hogy mostanában milyen jó dolgok történtek velünk. De amikor a lelki tanítómester kérdezi tőlünk „Hogy vagy? Mi újság veled?”, akkor melyek azok a lényeges dolgok, eredmények amiről beszámoljunk neki? S melyek azok az félelmeink, melyeket viszont érdemes megosztanunk vele, anélkül hogy az idejét pazarolnánk? Tehát mi számít igazán sikernek, vagy kudarcnak egy lelki tanítómester szemében? 

Szvámí Tírtha: Nos, amikor a lelki tanítómesterem megkérdezte tőlem „Hogy vagy?”, általában azt válaszoltam, hogy „Még mindig illúzióban vagyok.” Mire ő, „Tudom, de azt szeretném hallani, hogy mit sikerült véghez vinned?” Mint tudjátok, néha a mestereink igen csalafinta kérdéseket tesznek fel. De általánosságban azt mondhatjuk, hogy ahhoz, hogy helyes választ tudjunk adni, ahhoz megfelelő képzettséggel kell rendelkeznünk. Azt mondják, hogy amikor Isten fel akarja építeni a lelkek templomát, akkor az emberek azonnal rohannak, hogy téglát és homokot hozzanak. Nekünk más a tudatszintünk, más mélységű a megértésünk. Amit mi sikernek érzünk, attól a mestereink elsírják magukat, és azt mondják, hogy „Kedvesen, ez inkább a kudarcod!” Az pedig, amit már meg sem merünk vele osztani, mert szégyelljük, hogy nem sikerült elérnünk, az teszi őt nagyon boldoggá. Mert próba alá kerültünk, és azáltal, hogy elbuktunk léptünk előrébb. A bukás a siker oszlopa! S itt a teremben van egy szép nagy oszlop, ami nélkül nem létezhetne ez a helyiség. Dél-Indiában van egy különleges templom, melynek egyik részét úgy hívják, hogy ‘Az ezeroszlopos csarnok’. De kedveseim, kérlek ne építsétek meg a magatok ezeroszlopos csarnokát, annak nevében, hogy a bukás a siker oszlopa. 

Tehát, hogy illően tudjunk válaszolni a Guru érdeklődésére ránk vonatkozólag, bele kell helyezkednünk az ő hangulatába, hasonló megértési szintre kell, hogy jussunk. Lelki szempontból az anyagi eredményeknek, számszerű bizonygatásnak nincs túl sok értelme. Ami lelki szempontból fontos az egy nagyon finom minőség, de ezt csak azok érzékelik, akik valóban látnak. 

Egyszer Sríla Srídhar Mahárádzs megkérdezte a tanítványaitól, hogy „Mi az intelligencia? Hogyan tudjuk észrevenni, hogy valaki intelligens vagy sem?” A tanítványok nem igazán tudtak megfelelő magyarázatot adni erre. Majd végül saját maga adott választ, „Ha ti intelligensek vagytok, akkor azonnal érzékelni fogjátok, hogy ki az.” Ha bennetek megvan ez a valódi sikerhez vezető nagyon finom lelki minőség, akkor azonnal tudni fogjátok, hogy ki sikeres, illetve mi valójában a siker. 

Egyrészt azt javasolják, hogy lelki tanítómesterünk társaságában érezzük magunkat a legnagyobb tökfilkónak, másrészt azt is hozzáteszik, hogy azért ne legyünk teljesen idióták sem. Legyetek ésszerűek! Hiszen, ha túlzásba visszük ezt, akkor esetleg csalódik bennünk és mérges lesz ránk. Bár általában azt várjuk egy szádhutól, hogy mindig legyen nagyon békés, de ha mégis megharagszik, akkor a védák azt tanácsolják a mi érdekünkben, hogy – a tanítvány kerüljön hallótávolságon kívül, és maradjon is ott! 

Látjátok, a lelkiség nem csupán elméletből áll, hanem nagyon is életszerű. S ha azt várjuk egy szádhutól, hogy ne nagyon adjon semmilyen visszajelzést, akkor jobb, ha inkább egy darab kővel társulunk. A guru az a személy, aki eloszlatja a sötétségünket, bármilyen eszközzel, ami csak a rendelkezésére áll. Például Krisnának is két ilyen kellék van a kezében. Az egyik ezek közül a híres fuvolája, aminek nagyon elbűvölő hangja van. Számos különböző fuvolája van. Az egyik bambuszból, a másik aranyból, a harmadik márványból készült, s van még egy különleges, amit drágakövek borítanak. Krisna mindegyik fuvolájának van saját neve, hangzása, de az összes elbűvöl bennünket. Ez Krisna varázslatos hangszere, aminek csodálatos hangjával a teheneket terelgeti. A gájatrí-mantra is Krisna fuvolájának egyik hangja. Tehát bármikor is zengitek a gájatrít, emlékezzetek arra, hogy ‘Ó, ez a Legfelsőbb invitálása’. S a tehenek készek nyomban Krisna fuvolájának hangja után szaladni. 

Viszont Krisnának van egy másik kelléke is, mégpedig a pásztorbotja. Biztos többetek járt már Indiában, s mint tudjátok ott a tehén szent állat, mégis a piacon minden boltosnak van egy botja is. Ugyanis, ha jönnek a tehenek, hogy megkóstolgassák a gyümölcsöket és zöldségeket, akkor ezzel tartják távol őket. Tehát Krisnának van egy fuvolája, amellyel elbűvöl bennünket, és egy botja, amellyel pedig megbüntet. Mindkettőt használja annak érdekében, hogy tanítson minket, persze csak a mi jól felfogott lelki érdekünkben. 

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2019 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Ядунатх: Гурудев, когато нормален човек ни попита: „Как си, какво става с теб?” ние обикновено отговаряме нормално, леко скептично – че сме добре и добавяме някакви успехи, които сме постигнали. Но когато духовният учител ни попита: „Как си? Какво ново при теб?” – какви са действителните постижения, които си струва да споделим с него? И кои са тревогите, които си струва да споделим с него, без да му изгубим времето? Тоест, кое е истински успех и кое е истински провал пред лицето на духовния учител? 

Свами Тиртха: Когато моят духовен учител ме питаше „Как си?“, обикновено  отвръщах: „Още съм в илюзия”. „Знам, – казваше той, – но искам да знам какво си постигнал?” Така понякога нашите учители задават коварни въпроси. Най-общо можем да кажем, че за да можем да дадем правилен отговор, трябва да се квалифицираме. Казват, че когато Бог поискал да построи храма на душите, хората се втурнали да носят тухли и пясък. Ние сме на различно ниво на съзнание, с различна дълбочина на разбирането. За онова, което аз си мисля, че е успех за мен, учителят ми ще заплаче: „Това е провалът ти, скъпи мой!” А за онова, което не се осмелявам да споделя, понеже се срамувам, че нищо не съм постигнал, той е много радостен. Защото сме подложени на изпитания и чрез провалите си можем да вървим напред. Провалът е колоната на успеха. Ето тук има красива колона. Без тази колона, тази зала нямаше да съществува. А в Южна Индия има храм с много известна част – нарича се „Залата с хиляда колони“. Но моля ви, мои скъпи братя и сестри, недейте да си строите своя лична „зала с хиляда колони“ – понеже провалът е колоната на успеха. 

За да дадем верния отговор, трябва да влезем в настроението на учителя. Трябва да стигнем до подобно ниво на разбиране. Материалните постижения не значат кой знае колко много в духовен смисъл. И не е нужно да се самодоказваме чрез цифри. Има едно фино качество, което е важно в духовните въпроси, ала тези които виждат, ще доловят това фино качество. 

Веднъж Шрила Шридхара Махарадж запитал учениците си: „Какво е интелигентност? Как можете да разберете дали някой е интелигентен или не?” Учениците не могли да измислят правилен отговор. Но тогава учителят казал: „Ако самите вие сте интелигентни, незабавно ще разберете кой е интелигентен и кой не.” Ако вие имате това фино духовно качество на истинския успех, незабавно ще разбирате кой е успешен и какво е успех. 

Също така се препоръчва пред духовния си учител да се чувствате като пръв глупак, обаче се казва, че не трябва да се държите като пръв глупак. Бъдете разумни. Защото инак духовният ви учител може да се разочарова от вас, може да ви се ядоса. Макар обикновено да очакваме от един садху да е омиротворен през цялото време, но в случай, че се разгневи, във Ведите има съвет в защита на ученика – той трябва да избяга извън обсега на звука. И да стои далеч. 

Виждате ли, духовният живот не е теория. Той е нещо живо. И ако очаквате от вашия садху да не дава никаква обратна връзка, тогава по-добре общувайте с къс камък. Гуру е онзи, който разпръсва мрака. С каквито средства разполага. Точно като Кришна. Кришна има два инструмента подръка. Той е известен с флейтата си, а флейтата издава много пленителен звук. Пък нашият Кришна има множество различни флейти. Една е бамбукова, друга е златна; една много специална е направена от мрамор; друга е обсипана със скъпоценни камъни. Всички тези различни флейти на Кришна имат различни имена, различни нюанси и различни мелодии, но всичките ви очароват. Това е очароващият инструмент на Кришна. Той пасе кравите с тези прекрасни мелодии. Също и гаятри-мантрата е звукът от флейтата на Кришна. Така че всеки път, когато повтаряте своите гаятри, можете да си спомните: „О, това е покана от Бога“. И кравите са готови да тичат след флейтата на Кришна. 

Но Кришна има и друг инструмент – това е тоягата. Сигурен съм, че повечето от вас са ходили в Индия и знаете, че в Индия кравата е свещена, но всички продавачи на пазара си имат тояги. Защото когато кравите дойдат да ядат плодовете и зеленчуците им, те ще използват тоягата. По същия начин и Богът, Кришна, има и флейта да ви очарова, и тояга – да ви пропъжда. Той използва и двата инструмента да ни обучава – и то единствено за духовното ни добруване. 

(следва продължение)

 (Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2019 abends, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Frage von Yadunath: Gurudev, wenn uns ein normaler Mensch fragt: „Wie geht es dir? Was gibt es Neues?“, antworten wir meist ganz normal – etwas skeptisch: dass es uns einigermaßen gut geht und erzählen von unseren Erfolgen. Aber wenn uns der spirituelle Meister fragt: „Wie geht es dir? Was gibt es Neues?“, was ist dann die bedeutende Errungenschaft, die es wert ist, mit ihm geteilt zu werden? Und welche Sorgen sind es wert, mit ihm geteilt zu werden, ohne seine Zeit zu verschwenden? Was ist also ein wahrer Erfolg und was ein wahres Versagen vor einem spirituellen Meister?

Swami Tirtha: Nun, wenn mein spiritueller Meister mich fragte: „Wie geht es dir?“, sagte ich gewöhnlich: „Immer noch in der Illusion.“ „Ich weiß“, sagte er, „aber ich möchte wissen, was du erreicht hast.“ Auf diese Art und Weise, stellen uns manchmal unsere Meister knifflige Fragen. Aber im Allgemeinen kann man sagen, dass wir uns qualifizieren müssen, um eine angemessene Antwort geben zu können. Es heißt, wenn Gott den Tempel der Seelen bauen will , rennen die Menschen los und bringen Ziegel und Sand. Wir befinden uns auf einer anderen Bewusstseinsebene, mit einem anderen Verständnis. Was ich als Erfolg empfinde, lässt meinen Meister weinen: „Das ist dein Versagen, mein Lieber!“ Und was ich nicht zu teilen wage, weil ich mich schäme, es nicht erreicht zu haben, freut ihn sehr. Denn wir werden einer Prüfung unterzogen, und durch das Scheitern können wir vorankommen. Scheitern ist die Säule des Erfolgs. Hier haben wir eine schöne Säule. Ohne diese Säule gäbe es diese Halle nicht. Und in Südindien gibt es einen Tempel mit einem sehr berühmten Teil – der „Halle der tausend Säulen“ genannt wird. Aber bitte, meine lieben Brüder und Schwestern, baut euch keine eigenen Hallen mit tausend Säulen, denn Scheitern ist die Säule des Erfolgs.

Um eine angemessene Antwort zu geben, müssen wir uns in die Stimmung des Meisters hineinversetzen. Wir müssen ein ähnliches Verständnisniveau erreichen. Materielle Errungenschaften bedeuten im spirituellen Sinne nicht allzu viel. Und wir müssen uns nicht durch Zahlen beweisen. Es gibt eine subtile Qualität, die in spirituellen Angelegenheiten wichtig ist, aber diejenigen die ein Feingefühl entwickelt haben, werden diese feine Qualität erkennen.

Einst fragte Shrila Shridhara Maharaj seine Schüler: „Was ist Intelligenz? Wie könnt ihr erkennen, wer intelligent ist und wer nicht?“ Die Schüler konnten keine passende Antwort geben. Doch dann sagte der Meister: „Wenn ihr intelligent seid, werdet ihr sofort erkennen, wer intelligent ist.“ Wenn ihr diese feine spirituelle Qualität des wahren Erfolgs besitzt, werdet ihr sofort verstehen, wer erfolgreich ist oder was Erfolg ist.

Es wird uns zwar empfohlen, uns vor unserem spirituellen Meister wie ein Narr zu fühlen, doch es heißt: Verhalte dich nicht wie ein Narr. Sei vernünftig. Denn sonst könnte dein Meister enttäuscht oder wütend auf dich sein. Obwohl wir normalerweise von einem Sadhu erwarten, dass er stets friedvoll ist, gibt es in den Veden für den Fall seines Zorns einen Schutzratschlag für die Schüler: Entferne dich aus der Reichweite von Geräuschen und halte Abstand.

Seht ihr, spirituelles Leben ist keine Theorie. Es ist lebendig. Und wenn ihr von euren Sadhus erwartet, dass sie euch keine Rückmeldung geben, dann solltet ihr besser mit einem Stein Umtausch haben. Ein Guru ist jemand, der unsere Dunkelheit vertreiben wird – mit allen Mitteln, die ihm zur Verfügung stehen. Genau wie Krishna. Krishna hat zwei Instrumente. Er ist berühmt für seine Flöte, die einen sehr bezaubernden Klang hat. Und unser Krishna besitzt viele verschiedene Flöten. Eine ist aus Bambus, die andere aus Gold. Und eine ganz besondere ist aus Marmor; eine andere ist mit Edelsteinen verziert. So haben all diese verschiedenen Flöten Krishnas unterschiedliche Namen, Klangfarben und Töne, aber alle bezaubern. Dies ist Krishnas bezauberndes Instrument. Er hütet die Kühe mit seinem wunderschönen Klang. Und auch das Gayatri-Mantra ist der Klang von Krishnas Flöte. Wann immer du also deine Gayatri rezitierst, kannst du dich daran erinnern: „Oh, dies ist eine Einladung vom Höchsten.“ Und die Kühe sind bereit, Krishnas Flöten zu folgen.

Aber Krishna hat noch ein anderes Instrument, und zwar einen Stock. Denn ich bin sicher, die meisten von euch waren schon einmal in Indien und wissen, dass die Kuh dort heilig ist, aber alle Händler auf dem Markt haben auch einen Stock. Denn wenn die Kühe kommen, um ihr Obst und Gemüse zu probieren, benutzen sie den Stock. Genauso hat Gott, Krishna, eine Flöte, um euch zu bezaubern, und einen Stock, um euch zu vertreiben. Er wird beide Instrumente benutzen, um uns zu unterweisen – aber nur zu unserem spirituellen Wohl.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 06.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Ядунатха: Гурудев, когда обычный человек спрашивает нас: «Как дела, как ты поживаешь?», мы обычно отвечаем обычным образом – немного скептически: что у нас всё вроде бы хорошо, и добавляем к этому какие-то достижения. Но когда духовный учитель спрашивает нас: «Как дела? Что нового у тебя?», то какое существенное достижение стоит ему рассказать? И какие тревоги стоит ему рассказать, не тратя его время? Так что же является истинным успехом, а что – истинным провалом перед духовным учителем?

Свами Тиртха: Ну, когда мой духовный учитель спрашивал меня: «Как дела?», я обычно отвечал: «Всё ещё в иллюзии». «Я знаю, — говорил он, — но я хочу знать, чего ты достиг?» Так что, знаете, иногда у наших учителей бывают каверзные вопросы. Но в целом можно сказать, что для того, чтобы дать правильный ответ, нам нужно соответствовать определенным требованиям. Говорят, когда Бог хотел построить храм душ, люди кинулись бежать и приносить кирпичи и песок. Мы находимся на другом уровне сознания, на другой глубине понимания. То, что я считаю своим успехом, мой учитель начинает плакать: «Это твоя неудача, дорогой!» А то, чем я не смею поделиться, потому что мне стыдно за то, что я не достиг, он очень радуется. Потому что мы проходим испытание, и благодаря неудачам мы можем двигаться вперед. Неудача — это колонна успеха. Здесь у нас есть прекрасная колонна. Без этой колонны этого зала не существовало бы. А в Южной Индии есть храм с очень известной частью — он называется «Зал тысячи колонн». Но, пожалуйста, мои дорогие братья и сестры, не стройте свои собственные залы с тысячей колонн, ибо неудача — это столп успеха.

Итак, чтобы дать правильный ответ, нам нужно проникнуться настроением учителя. Нам нужно достичь подобного уровня понимания. Материальные достижения не имеют большого значения в духовном смысле. И нам не нужно доказывать себя цифрами. В духовных вопросах важна тонкая составляющая, но те, кто видит, успеют ощутить эту тонкую составляющую.

Однажды Шрила Шридхара Махарадж спросил своих учеников: «Что такое интеллект? Как понять, кто умён, а кто нет?» Ученики не смогли дать вразумительного ответа. Но тогда учитель сказал: «Если вы умны, вы сразу поймете, кто умён». Если у вас есть это прекрасное духовное качество, дарующее истинный успех, вы сразу поймете, кто успешен или что такое успех.

Но также рекомендуется, чтобы перед нашим духовным учителем мы чувствовали себя полным дураком, хотя и говорится: не ведите себя как дурак. Будьте благоразумны. Потому что иначе ваш учитель может разочароваться в вас, он может рассердиться на вас. Хотя обычно мы ожидаем от садху постоянного спокойствия, но на случай, если он рассердится, в Ведах есть совет для защиты учеников: следует бежать подальше охвата звука и держаться на расстоянии.

Видите ли, духовная жизнь — это не теория. Это нечто живое. И если вы ожидаете от своих садху никакой обратной связи, то лучше вам общаться с камнем. Гуру — это человек, который рассеет нашу тьму. Любыми доступными ему средствами. Как и Кришна. У Кришны два инструмента. Он славится своей флейтой, и у этой флейты очень очаровательный звук. А у нашего Кришны много разных флейт. Одна сделана из бамбука; другая — из золота; а одна, особенная, — из мрамора; третья украшена драгоценными камнями. Все эти разные флейты Кришны имеют разные названия, разные оттенки и разные звуки, но все они очаровывают. Это очаровательный инструмент Кришны. Он пасет коров под его прекрасный звук. А также гаятри-мантра — это звук флейты Кришны. Поэтому всякий раз, когда вы читаете гаятри, помните: «О, это приглашение от Всевышнего». И коровы готовы бежать за флейтой Кришны.

Но у Кришны есть и другой инструмент — палка. Я уверен, что большинство из вас бывали в Индии и знают, что корова там священна, но у всех торговцев на рынке тоже есть палка. Потому что, когда коровы приходят попробовать фрукты и овощи, они используют палку. Точно так же у Бога Кришны есть флейта, чтобы очаровать вас, и палка, чтобы наказать. Он использует оба инструмента, чтобы наставлять нас — но только для нашей духовной пользы.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.05.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Gita Govinda: In the Fifth Canto of Bhagavatam there is this verse that “One who cannot deliver his dependents from the path of repeated birth and death should never become a spiritual master, a father, a husband, a mother or a worshipable demigod.”[1] One can ask your spiritual master for guidance sometimes in your life situations, but how to get this confidence to even ask?
Swami Tirtha: Just ask.
Gita Govinda: Okay, but I’m not confident that I can manage to care for myself even. How can I care for somebody else?
Swami Tirtha: Therefore don’t take that position. Don’t become a guru.
Gita Govinda: “Father, mother, teacher or demigod”.
Swami Tirtha: Alright, don’t become a demigod. I see now you have the confidence to ask. But I don’t agree in one sense. Because until we think that ‘I will deliver this person. I am doing, I achieve…’ All right, I don’t question the authority of the Bhagavatam, but you know, we can misunderstand some things. As we said, the false concepts are with us for a very long time. Gurudev for example was very sensitive to the wording. If somebody started to tell him that “Well, since I became a devotee…”, immediately he interrupted: “What? You think you have become a devotee?” So, he was very sharp on that topic. Don’t think! Or another way of wording: “I made two devotees in this preaching campaign.” He was cutting that. Why? Because you cannot make a devotee. A devotee is there, waiting for the chance, but you cannot make them. So, in the same manner, we cannot liberate another person, not even ourselves. But fortunately we have saviours. Fortunately we have superiors, who will help us achieve liberation.
In the same manner, if we have really dedicated our life… If you have said: “My dear Lord, from today on I’m Yours!” and then He starts to put you in certain conditions and positions, would you say: “No, no, no, according to the shastra I cannot do that”? And you start to quote philosophy to Krishna, trying to convince Him that He is wrong. “No, no, it will not happen.”
For example, if you have to become a king, although you feel totally unqualified, then you have to become a king. If this is expected from you as a divine service, you have to do it. If you escape, that is false ego. Then you say “I am the most insignificant.” If you simply say “Yes, I will take this job; You want me to be a king, I will take it” – that is surrender. ‘Whatever You like, I will do. Make me dance, make me dance, make me dance as You like.’ In the beginning stage we want to dance as we like. We want mercy according to our understanding.
Baladev: And according to our needs.
Swami Tirtha: So, what is the key of success? The key of success is a surrendered devotee and an omnipotent God. Then total success is guaranteed.

1.  Shrimad Bhagavatam 5.5.18

(Szvámí Tírtha, 2019.05.11-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Gíta-góvinda kérdése: A Bhágavatam ötödik énekében található az a vers, hogy „Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az soha ne legyen tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”[1] Időnként, bizonyos élethelyzetekben, fordulhatunk a lelki tanítómesterünkhöz útmutatásért, de miként vegyük a bátorságot ahhoz, hogy egyáltalán megkérdezzük?
Szvámí Tírtha: Csak kérdezzetek!
Gíta-góvinda: Rendben, de még abban sem vagyok biztos, hogy magamról tudok gondoskodni. Hogyan gondoskodhatnék másokról?
Szvámí Tírtha: Akkor ne vállaj olyan szerepet! Ne legyél guru!
Gíta-góvinda: „Apa, anya, tanító vagy félisten”.
Szvámí Tírtha: Rendben, ne legyél félisten. Na látom, most már belejöttél a kérdezésbe. Viszont egyfelől mégsem értek ezzel egyet, mivel amíg azt gondoljuk, hogy ‘Én szülök, én csinálom ezt, én érem el azt… ’ Rendben, nem kérdőjelezem meg a Bhágavatamot, de tudjátok, képesek vagyunk félreérteni dolgokat. Már említettük, hogy a téves berögződéseink sokáig velünk maradnak. Például Gurudév nagyon érzékeny volt a helyes szóhasználatra. Mint amikor valaki úgy kezdte a mondandóját, hogy „Nos, amióta bhakta lettem…”, ilyenkor azonnal közbevágott: „Micsoda? Te azt hiszed, hogy már bhakta lettél?” Tehát, nagyon kihegyezet volt arra, ha így beszéltünk. Ne gondoljátok, hogy nem! Egy másik ilyen példa: „Két embert sikerült bhaktává tennem a legutóbbi prédikációs utamon.” Azonnal lecsapott az ilyenekre. Miért? Mert nem mi teszünk valakit bhaktává. A bhakta már ott van, várva a lehetőséget, de nem mi teszünk valakit bhaktává. Tehát hasonlóan, mi nem vagyunk képesek felszabadítani másokat, még magunkat sem. Azonban szerencsére vannak megmentőink, elöljáróink, akik segíteni fognak nekünk a felszabadulás elérésében.
Ugyanígy, ha valóban odaszenteltük az életünket… Ha kimondtuk már azt, hogy: „Drága Uram, mától a Tiéd vagyok!” és Ő ezután elkezd bizonyos élethelyzetekbe, szerepekbe rakni bennünket, akkor mondhatjuk ilyet? „Nem, nem, nem, a shásztrák szerint én ezt nem tehetem meg!” Majd különböző filozófiai idézetekkel próbáljuk meggyőzni Krisnát, hogy tévedett.
Például, ha fel kell vennünk a király szerepét, annak ellenére, hogy teljesen alkalmatlannak érezzük magunkat, akkor is, muszáj hogy azok legyünk. Ha ezt a szolgálatot várja el tőlünk az isteni gondviselés, akkor meg kell tennünk. Ha elmenekülünk ez elől, akkor az hamis ego, aki azt mondatja velünk, hogy „Én vagyok a legjelentéktelenebb.” Viszont, ha egyszerűen csak annyit mondunk „Igen, vállalom ezt a feladatot. Azt akarod, hogy király legyek, vállalom.” – ez a meghódolás. ‘Bármit akarsz, megteszem. Táncoltass, táncoltass, táncoltass, ahogy akarod.’ Kezdő szinten, úgy szeretnénk táncolni, ahogy mi akarjuk, olyan kegyre vágyunk, amilyen a megértésünk.
Baladév: Illetve amilyenek a szükségleteink.
Szvámí Tírtha: Tehát mi a siker kulcsa? Egy meghódolt bhakta és egy mindenható Isten, és akkor a siker garantált.

1.  Bhágavata-purána, 5.5.18.