Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.06-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Jadunáth  kérdése: Gurudév, amikor egy hétköznapi ember megkérdez bennünket, „Hogy vagy, mi újság veled?”, akkor általában, bár kissé hezitálva, de azt szoktuk felelni, hogy meglehetősen jól, esetleg még hozzátesszük, hogy mostanában milyen jó dolgok történtek velünk. De amikor a lelki tanítómester kérdezi tőlünk „Hogy vagy? Mi újság veled?”, akkor melyek azok a lényeges dolgok, eredmények amiről beszámoljunk neki? S melyek azok az félelmeink, melyeket viszont érdemes megosztanunk vele, anélkül hogy az idejét pazarolnánk? Tehát mi számít igazán sikernek, vagy kudarcnak egy lelki tanítómester szemében? 

Szvámí Tírtha: Nos, amikor a lelki tanítómesterem megkérdezte tőlem „Hogy vagy?”, általában azt válaszoltam, hogy „Még mindig illúzióban vagyok.” Mire ő, „Tudom, de azt szeretném hallani, hogy mit sikerült véghez vinned?” Mint tudjátok, néha a mestereink igen csalafinta kérdéseket tesznek fel. De általánosságban azt mondhatjuk, hogy ahhoz, hogy helyes választ tudjunk adni, ahhoz megfelelő képzettséggel kell rendelkeznünk. Azt mondják, hogy amikor Isten fel akarja építeni a lelkek templomát, akkor az emberek azonnal rohannak, hogy téglát és homokot hozzanak. Nekünk más a tudatszintünk, más mélységű a megértésünk. Amit mi sikernek érzünk, attól a mestereink elsírják magukat, és azt mondják, hogy „Kedvesen, ez inkább a kudarcod!” Az pedig, amit már meg sem merünk vele osztani, mert szégyelljük, hogy nem sikerült elérnünk, az teszi őt nagyon boldoggá. Mert próba alá kerültünk, és azáltal, hogy elbuktunk léptünk előrébb. A bukás a siker oszlopa! S itt a teremben van egy szép nagy oszlop, ami nélkül nem létezhetne ez a helyiség. Dél-Indiában van egy különleges templom, melynek egyik részét úgy hívják, hogy ‘Az ezeroszlopos csarnok’. De kedveseim, kérlek ne építsétek meg a magatok ezeroszlopos csarnokát, annak nevében, hogy a bukás a siker oszlopa. 

Tehát, hogy illően tudjunk válaszolni a Guru érdeklődésére ránk vonatkozólag, bele kell helyezkednünk az ő hangulatába, hasonló megértési szintre kell, hogy jussunk. Lelki szempontból az anyagi eredményeknek, számszerű bizonygatásnak nincs túl sok értelme. Ami lelki szempontból fontos az egy nagyon finom minőség, de ezt csak azok érzékelik, akik valóban látnak. 

Egyszer Sríla Srídhar Mahárádzs megkérdezte a tanítványaitól, hogy „Mi az intelligencia? Hogyan tudjuk észrevenni, hogy valaki intelligens vagy sem?” A tanítványok nem igazán tudtak megfelelő magyarázatot adni erre. Majd végül saját maga adott választ, „Ha ti intelligensek vagytok, akkor azonnal érzékelni fogjátok, hogy ki az.” Ha bennetek megvan ez a valódi sikerhez vezető nagyon finom lelki minőség, akkor azonnal tudni fogjátok, hogy ki sikeres, illetve mi valójában a siker. 

Egyrészt azt javasolják, hogy lelki tanítómesterünk társaságában érezzük magunkat a legnagyobb tökfilkónak, másrészt azt is hozzáteszik, hogy azért ne legyünk teljesen idióták sem. Legyetek ésszerűek! Hiszen, ha túlzásba visszük ezt, akkor esetleg csalódik bennünk és mérges lesz ránk. Bár általában azt várjuk egy szádhutól, hogy mindig legyen nagyon békés, de ha mégis megharagszik, akkor a védák azt tanácsolják a mi érdekünkben, hogy – a tanítvány kerüljön hallótávolságon kívül, és maradjon is ott! 

Látjátok, a lelkiség nem csupán elméletből áll, hanem nagyon is életszerű. S ha azt várjuk egy szádhutól, hogy ne nagyon adjon semmilyen visszajelzést, akkor jobb, ha inkább egy darab kővel társulunk. A guru az a személy, aki eloszlatja a sötétségünket, bármilyen eszközzel, ami csak a rendelkezésére áll. Például Krisnának is két ilyen kellék van a kezében. Az egyik ezek közül a híres fuvolája, aminek nagyon elbűvölő hangja van. Számos különböző fuvolája van. Az egyik bambuszból, a másik aranyból, a harmadik márványból készült, s van még egy különleges, amit drágakövek borítanak. Krisna mindegyik fuvolájának van saját neve, hangzása, de az összes elbűvöl bennünket. Ez Krisna varázslatos hangszere, aminek csodálatos hangjával a teheneket terelgeti. A gájatrí-mantra is Krisna fuvolájának egyik hangja. Tehát bármikor is zengitek a gájatrít, emlékezzetek arra, hogy ‘Ó, ez a Legfelsőbb invitálása’. S a tehenek készek nyomban Krisna fuvolájának hangja után szaladni. 

Viszont Krisnának van egy másik kelléke is, mégpedig a pásztorbotja. Biztos többetek járt már Indiában, s mint tudjátok ott a tehén szent állat, mégis a piacon minden boltosnak van egy botja is. Ugyanis, ha jönnek a tehenek, hogy megkóstolgassák a gyümölcsöket és zöldségeket, akkor ezzel tartják távol őket. Tehát Krisnának van egy fuvolája, amellyel elbűvöl bennünket, és egy botja, amellyel pedig megbüntet. Mindkettőt használja annak érdekében, hogy tanítson minket, persze csak a mi jól felfogott lelki érdekünkben. 

(folytatása következik)