Sharanagati

(Aus einem Gespräch über die Rolle der Frau mit Swami Tirtha, 13.08.2018, Ludashto)

(Fortsetzung vom letzten Freitag)

Manjari: Ich habe eine Frage zur Hingabe der Frau. Wir haben oft erlebt, wie sich eine Frau ganz hingibt, aber den Respekt und sogar die Liebe ihres Mannes und manchmal auch der Kinder verliert. Was liegt in dieser Situation falsch und was können wir tun? Und was können wir anderen raten, damit das nicht passiert?

Swami Tirtha: Sehr schön, danke für die Frage, dieses Thema stand auf meiner Liste. Zunächst möchte ich eine sehr interessante Person zitieren, die ich in einem Vortrag gehört habe. In diesem Vortrag ging es um Heilung, und er richtete sich praktisch an Frauen. Er war den Frauen gegenüber sehr wohlwollend und beschützerisch, sehr verständnisvoll, aber er erwähnte auch etwas. Er sagte: „Wenn Ihr Mann nach zehn oder fünfzehn Ehejahren anfängt, ein Trinker zu werden, überlegt selbst, was Ihr Fehler ist.“ Es liegt nicht nur an den anderen, eine Familie hält immer zusammen. Es heißt: Eine Person reicht aus, um eine Familie zu zerstören, aber um sie erfolgreich zu machen, braucht es zwei.

Ist es leicht, einen Mann zu gewinnen?

Krishna Priya: Ja.

Swami Tirtha: Wow! Ich muss eine sehr strenge Lektion erteilen. Und ist es leicht, sie zu halten?

Krishna Priya: Vielleicht nicht so sehr.

Swami Tirtha: Seht ihr? Also sucht nicht nach dem einfachen Weg. Denn es ist leicht, jemanden zu gewinnen. Erhaltet es! Jemanden zu gewinnen ist Rajas, jemanden zu verlieren ist Tamas, eine Beziehung zu erhalten ist Sattva. Bitte kommt auf die Sattva-Plattform. Setzt eure Talente nicht für Rajas ein – das ist grob und nicht gut für euch. Seit nicht so dumm und verliert den Schatz, den ihr erworben habt. Das ist dumm. Seit würdevoll!

Und wir sprechen hier nur von materiellen Dingen, nicht von spirituellen, oder? Aber wenn eure Praxis falsch ist, werdet ihr ein sehr schlechtes Ergebnis erzielen. Wenn eure Praxis gut ist, werdet ihr ein gutes Ergebnis erzielen. Dann ist es einfacher, den nächsten Schritt zu machen – die ganze Sache zu spiritualisieren.

Wo der Fehler liegt, kann ich nicht sagen. Aber mein Rat: Wenn ihr etwas bewahren wollt – sei es eure Familie, Gesundheit, Mission, Glaube oder was auch immer – handelt auf der sattvischen Ebene. Denn was Sattva bewirkt, ist Wissen und Glück. Jeder möchte glücklich sein, jeder möchte Wissen haben. Dann finde die richtige Methode.

Shyama Tulasi: Ich möchte Gurudev um etwas mehr Anleitung zum Thema Würde bitten. Ich verstehe die Wörterbuchdefinition auf intellektueller Ebene, aber innerlich scheint es mir, als könne ich sie nicht verstehen.

Swami Tirtha: Anders ausgedrückt: Würde bedeutet, dass man einen Plan für dieses Leben hat – man weiß, was zu tun ist. Es heißt: „Für ein Schiff, das nicht weiß, in welchen Hafen es fährt, gibt es keinen günstigen Wind.“ Wollt ihr so ein Schiff sein? Nein, dann seid ihr sowieso verloren. Aber positiv ausgedrückt: Wenn ein Schiff weiß, in welche Richtung es fährt, ist jeder Wind günstig. Jeder Wind! Meiner Meinung nach bedeutet Würde, einen Zeitplan für das Leben zu haben; nicht nur Ziele, die man erreichen will, sondern auch einen Zeitrahmen, ein Zeitmanagement. Es ist sehr interessant, dass dieses kleine Mädchen Ana hier ist. Sie ist fünf Jahre alt und trägt alle Keime ihrer zukünftigen Kinder in sich. Ich möchte nicht sagen, dass sie eine biologische Bombe in sich trägt, sondern dass sie für etwas bestimmt ist. Und die Zeit wird kommen, in der diese Bombe für sie aktiviert wird. Dieser Drang ist so stark, dass er fast unwiderstehlich ist. Warum? Denn Mutter Natur möchte die zukünftigen Kinder erziehen.
Das meine ich – einen Zeitrahmen. Es gibt bestimmte Zeitabschnitte in unserem Leben. Ihr als Frauen seid Trägerinnen des Lebens, des Mysteriums des Lebens. Ohne euch ist alles unmöglich. Macht es also zu einem heiligen Dienst – nicht zu einem bloßen biologischen Drang, sondern zu einem mystischen Dienst am Mysterium des Lebens. Aber es ist nur ein Teil eurer Existenz. Denn euer Körper ist nicht nur mit Eiern zukünftigen Lebens bepflanzt, sondern ihr seid auch eine spirituelle Seele, die in diesem Körper lebt. Erkennt und harmonisiert also diese beiden Pflichten oder Aspekte. Der eine dient dem allgemeinen Dienst am Leben, der andere eurer individuellen spirituellen Entwicklung. Es ist eine andere Art von Zeitrahmen.
Ein Teil befindet sich also im Samsara, weil ihr neue Seelen in den Samsara-Kreis einladet, was, man könnte sagen, fast sündig ist. Weil ihr anderen so viel Ärger bereitet, werden sie sehr leiden. Aber ihr bietet auch einen Ausweg – durch diesen Lebensabschnitt können sie einen Ausweg finden. Dies ist also der heilige Dienst. Ein Teil ist im Samsara, der andere Teil ist außerhalb des Samsara, auch für euch selbst. Versucht also, diese beiden Pflichten, diese beiden Dharmas, zu erkennen und zu vereinen.

(Fortsetzung folgt)

(from a talk of woman’s roles with Swami Tirtha, 13.08.2018, Ludashto)

(continued from the previous Friday)

Manjari: I have a question about woman’s surrender. Many times we have seen how a woman gives herself completely, but loses the respect and even the love of her husband and sometimes of the children. Where are we wrong in this situation and what could we do? And what to advise others around us so that this does not happen?

Swami Tirtha: Very nice, thank you for this question, this topic was on my list. First I’d like to quote a very interesting person I heard in his lecture. This lecture was about healing and practically it was for women. He was very favorable and very protective of the ladies, very much understanding, but he also mentioned something. He said: “If your husband starts to become a drunkard after ten or fifteen years of your marriage, think for yourself what is your mistake.” It’s not only the other, a family is always together. It is said: one person is enough to break a family, but to make it successful, it needs two. 

Is it easy to acquire a man?

Krishna Priya: Yes.

Swami Tirtha: Wow! I have to give a very strict lecture. And is it easy to keep them? 

Krishna Priya: Maybe not so much.

Swami Tirtha: You see? So don’t go for the easy job. Because it’s easy to catch someone. Maintain! To catch somebody is rajas, to lose somebody is tamas, to maintain a relationship is sattva. Please come to the sattva platform. Don’t use your talents on rajas – it’s brutal, it’s not nice for you. Don’t be a fool to lose the treasure that you have acquired, that is stupid. Be dignified!

And we are speaking only about these material qualities, it’s not spiritual, right? But if your practice is wrong, you will have a very bad result. If your practice is good, you will have a good result. Then it’s easier to make the next step – to spiritualize the whole affair.

So what the mistake is, I cannot tell. But this is my advice: if you want to maintain anything – be it a family, or health, or mission, or faith, whatever – act on the sattvic platform. Because what is the result of sattva – knowledge and happiness. Everybody wants to be happy, everybody wants to be knowledgeable. Then find the proper method. 

Shyama Tulasi: I would like to ask Gurudev for a little more guidance on dignity. I understand the dictionary definition on an intellectual level, but it seems like internally I cannot understand it.

Swami Tirtha: To put it in another word, dignity means you have a program for this lifetime – you know what to do. It is said: “For a ship which doesn’t know which port it is facing, there is no favorable wind”. Do you want to be such a ship? No, then you will be lost anyway. But if you put it in a positive way, if a ship knows which direction it goes – any wind would be favorable. Any wind! But in my understanding it means to have a time schedule for your life; not only goals to achieve, but also timeframe, a time management in your life. It is very interesting that this small little girl Ana is here. She is five years old and she has all the seeds of her future kids in her body. I don’t want to say she’s got a biological bomb inside her body, but that she is destined for something. And the time will come where it will be activated for her. This urge is so strong that it’s almost irresistible. Why? Because Mother Nature wants to nurture the future children. 

This is what I mean – a timeframe. Certain time periods are there in our life. You as women are carriers of life, of the mystery of life. Without you it’s impossible. So turn it into a sacred service – not a simple biological urge, but a mystic service to the mystery of life. But it’s only a part of your existence. Because your body is not only laid with eggs of future life, but you are a spiritual soul also riding in this body. So realize and harmonize these two duties or aspects. One is for the general service of life and the other is for your individual spiritual achievement. It’s another kind of timeframe. 

So one part is in samsara, because you invite new souls to the samsara circle which is, we can say, almost sinful. Because you give so much trouble to others, they will suffer a lot. But you also provide an escape – through this life period they can find a way out. So this is the sacred service. One part is in samsara and the other part is out of samsara, for yourself as well. So try to realize and unite both these duties, both these dharmas.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából, mely „A női szerepek”-ről szól)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Manydzsarí: Folytatva a témát, a nők meghódolásával kapcsolatban lenne egy kérdésem. Sokszor találkozunk azzal, hogy egy nő, egy anya teljesen átadja magát a családjának, és ennek ellenére elveszíti férje, sőt néha még a gyerekei megbecsülését is. Hol rontjuk el, mit tehetünk ebben az esetben? Mit tanácsolnak más hasonló helyzetben lévő személyek, hogy ez ne történjen meg?

Szvámí Tírtha: Köszönöm ezt a kérdést, mert ez a téma valahogy az én listámon is szerepelt. Először is egy nőknek szóló előadásból szeretnék idézni, amelyben a férfi előadó alapvetően a gyógyításról beszélt. Nagyon megértő és rendkívül gondoskodó volt a hölgyek problémái iránt, viszont volt egy meglehetősen szigorú megjegyzése, ami úgy szólt: „Ha a férjetek mellettetek élve 10-15 év után iszákos lesz, akkor gondolkodjatok el azon, hogy ebben mekkora volt a ti szerepetek.” Mert ugye nem mondhatjuk azt, hogy a másik fél ilyen, meg olyan, hiszen, ha együtt haladtok az élet útján, akkor ti már együtt vagytok. Azt mondják, hogy egy ember is elég, hogy tönkretegyen egy házasságot, de hogy sikeres legyen, ahhoz viszont kettő kell. 

Könnyű megszerezni egy férfit?

Krsna-prijá: Igen.

Szvámí Tírtha: Hűha! Akkor délután majd egy nagyon szigorú leckét kell, hogy tartsak a fiatalembereknek. De megtartani vajon ugyanilyen könnyű?

Krsna-prijá: Az már nem annyira.

Szvámí Tírtha: Látjátok? Ne a könnyebbik utat válasszátok, mert megszereznii valamit az nagyon könnyű, viszont megtartani…!? Megszerezni valamit az radzsasz, elveszíteni valamit az tamasz, viszont megőrizni valamit az szattva. Tessék a szattva szintjén létezni! Megszerezni valamit az káma, de ne a  radzsaszban leld meg az életed értelmét. Ne legyetek ostobák, hogy elveszítitek azt a kincset, amit megtaláltatok, az teljes ostobaság. Őrizzétek meg a méltóságotokat!

S még mindig csak az anyagi tulajdonságokról, a gunákról beszélünk, ez nem lelkiség! Viszont, ha negatívan cselekszik az ember, akkor miként várhatunk attól jó eredményt, annak nem pozitív dolog lesz a következménye. Ha jót cselekedtek, akkor jó eredményre számíthattok. Onnan könnyebb azt az egy lépést megtenni, ami átlelkesíti az egész helyzetet.

Hogy hol rontjuk el, ha elveszítünk valamit, azt én nem tudom megmondani nektek. Viszont ezzel kapcsolatban az a tanácsom, hogy ha meg akartok őrizni valamit, legyen az a párod, a családod, az egészségetek, a misszió, a hitetek, bármi, próbáljatok meg szattva szintjén létezni, ahhoz szattvikus hozzáállás kell. Mert mi a szattva eredménye, a tudás és a boldogság. Ezt a két dolgot mindenki szeretné elérni, úgyhogy tessék alkalmazni az ide vezető helyes módszert! 

Sjáma Tulaszí: A női méltósággal kapcsolatban szeretném kérdezni azt, hogy intellektuálisan értem magának a szónak a jelentését, de belsőleg már nem teljesen érzem át ennek a lényegét.

Szvámí Tírtha: Köszönöm ezt a kérdést, mert erről is szerettem volna bővebben beszélni. A tekintély, számomra azt is jelenti, hogy tudod, hogy mit akarsz csinálni, van tervetek erre az életre. Seneca azt mondja, hogy: „Az a hajó, amelyik  nem tudja, hogy melyik kikötőbe tart, annak egyetlen szél sem kedvező”. Ilyen hajók szeretnétek lenni, aki egyetlen szelet sem tud befogni a vitorlájába, és nem éri el a biztonságos kikötőt? Nem akartok ilyen hajók lenni. De fordítsuk ezt át pozitívra, „Amelyik hajó viszont tudja, hogy hova tart, annak minden szél kedvező lesz.” Bármilyen szél legyen is az! Tehát ilyen hajókká válhattok ebben az életben. Az, hogy tervetek van erre az életre, az nem csak azt jelenti, hogy elérendő célotok van, hanem azt is, hogy idő menedzsmentetek van, tudtok az idővel bánni. S nagyon örülök, hogy itt van Annácska, mert jóllehet, hogy ő még picike, most öt esztendős, de benne van a leendő gyermekeinek az összes csírája. S ma ez még egy rejtett potenciál, nem akarom azt mondani, hogy ő egy időzített biológiai bomba, de el fog jönni az az idő, amikor majd ez aktiválódni fog. Amikor ez majd ellenállhatatlan erővel kényszeríteni fogja őt valamire. Mire is? Arra, hogy az Anyatermészet majd az ő gyermekeiről gondoskodhasson. 

Tehát én erre gondoltam, mint tervezett időtartamra, ami egy nagyon erős meghatározott vonala az életünknek. Azon dolgozni kell, hogy ez ne csupán egy biológiai késztetés legyen, hanem hogy ezt megpróbáljátok egy szent hivatássá nemesíteni.  Az élet misztériumának a szolgálata. Nélkületek nincs következő generáció. Ezt nagyon nemessé kell tenni, és ez is szolgálat. Az élet misztériumát szolgálom azzal, hogy megszülöm a gyermekeimet, világra segítem a következő generációt, mert hogy ott van bennetek a lehetőség. De nem csak ez vagytok, hogy a testetekben ott van a következő generáció lehetősége, hanem ti magatok, mint lelkek, magatok is ott utaztok ebben a testben. Ez is egy idő kalkuláció, hogy ezt a két hivatást realizáljátok, és át is ültessétek a gyakorlatba. Igen, van egy földi hivatásom, az élet szentségének a misztikus szolgálata, de ezen túlmenően van egy abszolút égi hivatásom is, hogy visszajussak az őshazába.  

Tehát az életetek egyik része az a szamszárával kapcsolatos, meghívtok lelkeket arra, hogy ebben a szamszárában vegyenek részt, amiről azt mondhatjuk, hogy szinte bűnös, mivel annyi gondot okoztok másoknak, ami miatt ők sokat fognak szenvedni. De ugyanakkor a kivezető utat is megadhatjátok ezzel az élettel, ez viszont az áldott szentség szolgálata. Tehát az egyik a szamszárán belül van, a másik pedig a szamszárán kívül. Amikor nektek, mint individuális lelkeknek meg kell találnotok az utat, vissza Istenhez. Tehát próbáljátok meg egységbe hozni ezt a két hivatást, ezt a két dharmát.

(folytatása következik)

(от беседа за женските роли със Свами Тиртха, 13.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък

Манджари: Имам въпрос за отдаването на жената. Много пъти сме виждали как жената се отдава напълно, но губи уважението и дори любовта на съпруга си, пък понякога и на децата. Къде грешим ние в тази ситуация и какво бихме могли да направим, а и да посъветваме съответно другите около нас, за да не се получава така? 

Свами Тиртха: Много добре, благодаря ти за този въпрос, тази тема беше в моя списък. Първо искам да цитирам един много интересен човек, чух това на негова лекция. Лекцията беше за изцелението и на практика беше за жени. Той беше много благоразположен и закрилнически спрямо жените, беше много разбиращ, обаче спомена едно нещо. Каза: „Ако съпругът ви се пропие след 10-15 години брак с вас, замислете се в какво е вашата грешка.” Вината не е само у другия, семейството винаги е заедно. Казва се: един човек е достатъчен за да разбие семейството, но за да бъде то успешно са нужни двама. 

Лесно ли е да спечелите един мъж?

Кришна Прия: Да.

Свами Тиртха: Леле! Значи трябва да давам много строги лекции. А лесно ли е да го задържите? 

Кришна Прия: Може би не чак толкова.

Свами Тиртха: Виждате ли? Затова не се залавяйте за лесната работа. Понеже е лесно да хванете някого. Съхранявайте! Да си хванеш някого е раджас, да изгубиш някого е тамас, но да поддържаш една връзка е саттва. Моля ви, стигнете до нивото на саттва. Не пилейте талантите си за раджас – това е грубо, не ви подхожда. Не бъдете глупачки, които губят придобитото съкровище, глупаво е. Бъдете достойни!

И говорим само за материалните качества, не за нещо духовно, нали? Но ако практиката ви е погрешна, ще имате много лоши резултати. Ако практиката ви е добра, ще имате добри резултати. Тогава е по-лесно да направите следващата стъпка – да одухотворите всичко това.

Така че къде е грешката аз не мога да кажа. Обаче съветът ми е: ако искате да съхраните каквото и да е – било то семейството си, здравето си, мисията, вярата, каквото и да е – действайте на нивото на саттва. Защото какви са резултатите от саттва – знание и щастие. Всеки иска да е щастлив, всеки иска да е знаещ. Тогава намерете верния метод. 

Шяма Туласи: Аз бих искала да попитам Гурудев за малко повече насоки по отношение на достойнството, защото разбирам дефиницията по речник, на интелектуално ниво, но като че ли вътрешно не мога да я проумея. 

Свами Тиртха: Да го кажем с други думи, достойнство означава да имаш програма за този живот – да знаеш какво да правиш. Казва се: „За кораб, който не знае към кое пристанище пътува, няма попътен вятър”. Бихте ли искали да сте такъв кораб? Не, тогава при всички случи сте изгубени. Но ако го кажем по позитивен начин: ако един кораб знае в каква посока плава, всеки вятър ще е благоприятен. Всеки вятър! Ала по мое разбиране това означава да имаш график на времето в живота си; не само цели за постигане, но и времева рамка, управление на времето в живота си. Много е интересно, че тук сега седи мъничката Ана. Тя е на пет годинки, но всички яйцеклетки на бъдещите ѝ деца са в тялото ѝ. Не искам да кажа, че носи биологична бомба вътре в тялото си, но това означава, че тя е предопределена за нещо. И ще дойде времето, когато това нещо ще бъде активирано в нея. Този импулс е толкова силен, че е почти неустоим. Защо? Защото Майката Природа иска да подхрани бъдещите деца. 

Именно това имам предвид – времева рамка. В живота ни има определени времеви периоди. Вие като жени сте носителки на живота, на мистерията на живота. Без вас е невъзможно. Затова превърнете го свещено служене – не само някакъв биологичен импулс, а мистично служене към мистерията на живота. Обаче това е само част от вашето съществуване. Защото тялото ви не просто е пълно с яйцеклетки за бъдещия живот, но вие сте и духовна душа, която живее в това тяло. Така че осъзнайте и хармонизирайте тези две задължения или аспекти. Едното е общо служене към живота, а другото е вашето индивидуално духовно постижение. Това е друг вид времева рамка. 

И така, едната част е в самсара, понеже вие поканвате нови души в цикъла на самсара, което, можем да кажем, е почти греховно. Понеже създавате толкова много проблеми за други същества, те ще страдат много. Обаче вие им предоставяте и изход – през периода на живота си те могат да намерят пътя навън – и това е свещеното служене. Едната част е в самсара, а другата е извън самсара, също и за самите вас. Така че стремете се да осъзнаете и да обедините тези две задължения, тези две дхарми.

(следва продължение)

(из беседы о женских ролях со Свами Тиртхой, 13.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Манджари: У меня есть вопрос о женской самоотдаче. Мы много раз видели, как женщина отдаёт себя полностью, но теряет уважение и даже любовь мужа, а иногда и детей. В чём мы ошибаемся в этой ситуации и что нам делать? И что посоветовать окружающим, чтобы этого не произошло?

Свами Тиртха: Очень хорошо, спасибо за вопрос, эта тема была в моём списке. Сначала я хотел бы процитировать одного очень интересного человека, которого я слушал на лекции. Эта лекция была об исцелении и, по сути, была для женщин. Он был очень благосклонен и очень заботлив по отношению к женщинам, очень понимающий, но он также упомянул кое-что. Он сказал: «Если ваш муж начинает пить после десяти или пятнадцати лет брака, подумайте сами, в чём ваша ошибка». И дело не только в другом: семья всегда вместе. Говорят: одного человека достаточно, чтобы разрушить семью, но чтобы она была счастливой, нужны двое.

Легко ли приобрести мужчину?

Кришна Прия: Да.

Свами Тиртха: Ого! Мне придётся прочитать очень строгую лекцию. А легко ли его задержать?

Кришна Прия: Может быть, не так уж и легко.

Свами Тиртха: Теперь понимаете? Так что не ищите лёгкой работы. Ведь поймать кого-то легко. Удерживайте! Поймать кого-то — это раджас, потерять кого-то — тамас, поддерживать отношения — саттва. Пожалуйста, поднимитесь на уровень саттвы. Не тратьте свои таланты на раджас — это грубость, это вам не подходит. Не будьте дурами, чтобы не потерять обретённое сокровище, это глупо. Будьте достойны!

И мы говорим только об этих материальных качествах, это не духовно, верно? Но если ваша практика неправильная, результат будет очень плохим. Если ваша практика хорошая, результат будет хорошим. Тогда легче сделать следующий шаг – одухотворить всё это.

В чём именно ошибка, я не могу сказать. Но вот мой совет: если вы хотите что-то сохранить – будь то семья, здоровье, миссия, вера, что угодно – действуйте на саттвической платформе. Потому что результат саттвы – знание и счастье. Все хотят быть счастливыми, все хотят быть знающими. Тогда найдите правильный метод.

Шьяма Туласи: Я хотела бы попросить Гурудева дать мне немного больше советов о достоинстве. Я понимаю определение словаря на интеллектуальном уровне, но, похоже, внутренне я его не понимаю.

Свами Тиртха: Иными словами, достоинство означает, что у вас есть программа на эту жизнь – вы знаете, что делать. Говорят: «Для корабля, который не знает, в какую гавань он плывёт, нет попутного ветра». Хотите ли вы быть таким кораблём? Нет, тогда вы пропадёте. Но если говорить позитивно, если корабль знает, куда он плывёт, любой ветер будет попутным. Любой ветер! Но в моём понимании это означает иметь расписание на всю жизнь; не только цели, но и временные рамки, управление временем. Очень интересно, что эта маленькая девочка Ана здесь. Ей пять лет, и в её теле заложены все семена её будущих детей. Я не хочу сказать, что в её теле заложена биологическая бомба, но что она предназначена для чего-то. И придёт время, когда это желание активируется для неё. Это стремление настолько сильно, что почти непреодолимо. Почему? Потому что Мать-природа хочет взрастить будущих детей.

Вот что я имею в виду – временные рамки. В нашей жизни есть определённые периоды. Вы, женщины, – носители жизни, тайны жизни. Без вас это невозможно. Так превратите же это в священное служение – не просто биологическое побуждение, а мистическое служение тайне жизни. Но это лишь часть вашего существования. Ведь ваше тело не только заложено яйцеклетками будущей жизни, но вы – духовная душа, также обитающая в этом теле. Так что осознайте и гармонизируйте эти два долга или аспекта. Один – для общего служения жизни, а другой – для вашего индивидуального духовного достижения. Это ещё один вид временных рамок.

Итак, одна часть находится в самсаре, потому что вы приглашаете новые души в круг самсары, что, можно сказать, почти греховно. Поскольку вы причиняете другим столько хлопот, они будут много страдать. Но вы также даёте им возможность уйти – через этот период жизни они могут найти выход. Таково священное служение. Одна часть находится в самсаре, а другая – вне самсары, в том числе и для вас. Поэтому постарайтесь осознать и объединить обе эти обязанности, обе эти дхармы.

(from a lecture of Swami Tirtha, summer 2024, Poland)

(continues from the previous Monday)

Our treasures: our life and the essence of our life – our love; only these two things we have to give. And to whom to give it, to whom to dedicate our life force and our affection? I think it’s a proper question. And it’s easy to answer that we have to give our love to another human being, but I think we have all tried that, with more or less success, right? I think we all had high expectations of our human relationships. And you know it is said: no expectation – no frustration, but high expectation – big frustration. So if we dedicate our affection to something limited, the result will be limited, right? If we offer our affection to something unlimited, then the result, the feedback will also be unlimited. 

So the best object of our heartfelt offering, of emotional dedication – I think this is the lotus feet of the Divine Couple. If you meet Govinda, very soon you will meet Radhika as well. If by chance you meet Radhika, very soon you will meet Govinda as well. So, either this way or that way, you cannot escape. In this way we can offer the best, the cream of our life, to the proper place, to the proper object. 

Our life in general we have to dedicate to something higher than ourselves – then it will be a mystic offering. If we dedicate our life to something that is lower than our present condition, then it will be some very miserable life. If we offer our life to something higher than ourselves, it will be sublime offering. Therefore don’t be satisfied with anything less than amrita. As it is said in the shastras: you are born from the ocean of amrita, don’t be satisfied with anything less than amrita. You are part and parcel of that divine bliss, this is your inheritance, this is your wealth, don’t be satisfied with anything less. This should be our ideal. Then the offering of our life will be a majestic offering, will be a sublime offering. And the dedication of our affection, the dedication of our love, as the strongest capacity a human being has, will be also the best offering and the properly directed offering at the lotus feet of the Divine Couple. 

This ideal and this practice we have to learn from the mahajanas who are doing this, who are living this. For them this is not a theory – that sometimes they think: ‘Ah, yeah, theologically I have to offer my affection and theoretically I love God’. Just imagine yourself: somebody comes up to you and says: “Prabhu, theoretically I love you.” What kind of relationship is that? There is no such relationship! Love can only be real, otherwise it’s not love. Our offering should be real, otherwise it’s not an offering. Our dedication of our life must be real, otherwise it’s not dedication, you are still living for yourself. And if we live for ourselves, we live for nobody. If you live for another human being, you live for someone. But if you live for the glory of the Supreme, of the Divine Couple, then your life is sublime, that is the best offering. So don’t forget about these two objects that you have: one is your life, prana, and the other is you love, prema. And we should offer this at the lotus feet of Radha and Govinda.

(to be continued)

 (Szvámí Tírtha, 2024. nyári lengyelországi tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Szóval csupán a következő két kinccsel rendelkezünk, ezeket tudjuk odaadni, s ez az életünk,valamint a létezésünk lényege, a szeretetünk. S kinek adjuk oda mindezeket, kinek szenteljük az életenergiánkat, a szeretetünket? Úgy hiszem ez a legfőbb kérdés. Valószínűleg erre a legegyszerűbb válasz az, hogy a szeretetünket egy másik személynek kell, hogy odaadjuk, de azt hiszem, ezzel már mindannyian próbálkoztunk több-kevesebb sikerrel. Azt hiszem, mindannyiunknak magas elvárásai vannak az emberi kapcsolatokat illetően. S tudjátok, azt mondják, hogy ha nincs elvárásunk, akkor nem fogunk csalódni, viszont, ha igen magas az elvárásunk, az biztosan komoly frusztrációt eredményez. Tehát, ha a szeretetünket valami behatárolt, időleges dologra kell, hogy szenteljük, akkor az eredmény is, ideiglenes lesz? Viszont, ha a szeretetünket valami határtalan dolognak szenteljük, akkor annak az eredménye, és viszonzása is mérhetetlen lesz. 

Úgy gondolom, hogy a szívbéli felajánlásunknak, az érzelmi elköteleződésünknek a legmegfelelőbb tárgya az Isteni Pár lótuszlába. Ha találkoztok Góvindával, akkor hamarjában Rádhikával is találkozni fogtok, illetve, ha véletlenül Rádhikával találkoztok, akkor nyomvást Góvindával is fogtok találkozni. Tehát, akár így lesz, akár úgy, nem menekültök. Ily módon tudjuk a legjobbat, életünk legjavát a megfelelő helyen és a megfelelő személynek felajánlani.  

Az életünket általában önmagunknál valami magasabbnak kell szentelnünk, s akkor válik ez egy misztikus felajánlássá. Viszont, ha a jelenlegi helyzetünkhöz viszonyítva, valami alacsonyabb rendűnek kötelezzük el magunkat, akkor az egy nagyon boldogtalan élet lesz. Tehát, ha önmagunkat egy magasabbrendűnek ajánljuk fel, akkor az egy nagyon örömteli, boldog felajánlás lesz. Ezért ne elégedjetek meg semmi alacsonyabb rendűvel, mint a nektárral, az amrtával. Mint ahogy a sásztrákban olvashatjuk, ‘A nektáróceán szülöttei vagytok, ne érjétek be kevesebbel!’ Az isteni boldogság részei vagytok, ez a ti jussotok, ez a vagyonotok, ne elégedjetek meg semmi kevesebbel. Ez legyen a mi eszményünk, akkor életünk eme felajánlása egy dicsőséges, és örömteli felajánlás lesz. Szeretetünk, és elkötelezettségünk odaszentelése, e két legerősebb emberi tényező, ezek lesznek a legszebb felajánlások az Isteni Pár lótuszlábánál. 

Ezt az eszményt, és ezt a gyakorlatot a mahádzsanáktól kell megtanulnunk, akik az életükkel ezt gyakorolják. Számukra ez nem csupán elmélet, hogy néha azt gondolják, ‘Ó, igen, elméletileg fel kell ajánlanom a szeretetemet és elméletileg szeretem Istent’. Csak képzeljétek el magatokat, hogy valaki odalép hozzátok és azt mondja, hogy „Prabhu, elméletileg szeretlek.” Miféle kapcsolat lehet az ilyen? Ilyen kapcsolat nem létezik! A szeretet csak igazi lehet, máskülönben az nem szeretet. A felajánlásunknak valódinak kell lennie, máskülönben az nem felajánlás. Életünk odaszentelésének szintén igazinak kell lennie, máskülönben az nem odaszentelődés, hiszen akkor még mindig magatokért éltek. S ha saját magunkért éltünk, akkor senkiért sem élünk, de, ha egy másik emberért élünk, akkor már legalább másvalakiért élünk. Viszont, ha a Legfelsőbb, az Isteni Pár dicsőségéért éltek akkor életetek csodálatos és örömteli lesz, s ez a legkiválóbb felajánlás. Tehát ne feledkezzetek meg erről a két dologról, amivel rendelkeztek, az egyik az életetek a pránátok, a másik pedig a szeretetetek, a prémátok, s mindezeket Rádhá és Góvinda lótuszlábainál kell felajánlanunk. 

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, лято 2024, Полша)

(продължава от предишния понеделник)

Нашите съкровища: живота ни и есенцията на живота ни – нашата любов; само тези две неща имаме, за да ги отдадем. А на кого да ги отдадем, на кого да посветим своята жизнена сила и своята обич? Считам, че това е подобаващ въпрос. И е лесно да се отвърне, че трябва да дадем любовта си на друго човешко същество, но мисля всички сме пробвали това, с по-голям или по-малък успех, нали? Мисля, че всички сме имали високи очаквания от нашите човешки взаимоотношения. А знаете какво се казва: без очаквания няма разочарования, но големите очаквания водят до големи разочарования. Така че ако посветим обичта си на нещо ограничено, и резултатът ще бъде ограничен, нали? Ако поднесем обичта си на нещо безгранично, тогава и резултатът, откликът също ще бъде безграничен. 

Така че най-добрият обект на нашето сърдечно приношение, на емоционалната ни посветеност, според мен са лотосовите нозе на Божествената Двойка. Ако срещнете Говинда, съвсем скоро ще срещнете и Радхика. Ако пък случайно срещнете Радхика, съвсем скоро ще срещнете и Говинда. И по единия, и по другия начин не можете да избягате. Така можем да поднесем най-доброто, каймака на живота си на правилното място, на подобаващия обект. 

Най-общо казано, трябва да посветим живота си на нещо по-висше от самите себе си – тогава това ще бъде мистично приношение. Ако посветим живота си на нещо по-нисше от сегашното си положение, тогава това ще е някакъв мизерен живот. Ако посветим живота си на нещо по-висше от себе си, това ще бъде възвишено приношение. Затова не се задоволявайте с нищо по-малко от амрита. Както е казано в шастрите: вие сте родени от океан от амрита, не се удовлетворявайте с нищо по-незначително. Вие сте частички от онова божествено блаженство, то е вашето наследство, то е вашето богатство, не се задоволявайте с нищо по-малко. Това трябва да е нашият идеал. Тогава приношението на живота ни ще бъде величествено приношение, ще бъде възвишено приношение. А посвещаването на нашата обич, посвещаването на нашата любов, като най-силната способност, която човек има, също ще бъде най-доброто приношение, правилно насочено към лотосовите нозе на Божествената Двойка. 

Този идеал и тази практика трябва да научим от махаджаните, които правят това, които живеят с това. За тях то не е теория – понякога да си помислят: „О, да, теоретично трябва да поднеса обичта си и теоретично аз обичам Бога.“ Представете си себе си; някой идва при вас и ви казва: „Прабху, на теория те обичам.” Що за отношение е това? Няма такова отношение! Любовта може да е само реална, иначе не е любов. Нашето приношение трябва да е истинско, иначе не е приношение. Нашата посветеност на живота ни трябва да е реална, иначе не е посветеност, иначе още си живееш за себе си. А ако живеем за себе си, не живеем за никого. Ако живееш за друг човек, поне живееш за някого. Но ако живееш за славата на Бога, на Божествената Двойка, тогава животът ти е възвишен и това е най-доброто приношение. Така че не забравяйте за тези две неща, които имате: едното е живота ви, прана, а другото е любовта ви, према. Тях трябва да поднесем в лотосовите нозе на Радха и Говинда.

(следва продължение)

(from a talk of woman’s roles with Swami Tirtha, 13.08.2018, Ludashto)

(continued from the previous Friday)

Question of Krishnapriya: I would like to ask if it is better if a woman is alone, or if it’s better if she is in a connection? 

Swami Tirtha: Connection with God Supreme? 

Manjari: In a relationship.

Swami Tirtha: This is rasa, it is the best!

Ashvini: Sadhu Maharaj said: where relationship starts, problems start. But also: without а relationship, it’s difficult to progress in this material world.

Manjari: I’s like to share my personal opinion on this topic, and also the observation of people around me, that when a woman is alone for a long time, I mean for years, life forces her to develop more of а male energy and male qualities so that she’s able to cope. So she is either unhappy and lonely, missing a relationship, or she is okay, yet she feels far away from her intrinsic female nature. Therefore my opinion is that although it’s difficult to live together with a partner, still the female nature requires to be with someone, so that she can be a woman and feels good.

Swami Tirtha: And also they say: a man can behave as a man if he has a woman.

Shyama Tulasi: I think, since we are talking about relationships, it’s very important with whom this relationship is. We should not turn this being-in-a-relationship into an end in itself.

Chandrakanti: Even if a woman has to be alone for a long time, it’s better to wait for the proper man, or even to pray for a proper man, than to enter in whatever kind of connections simply not to be alone.

Adidevi: What I’ve felt when I’m away from my family is that a woman needs a protector. She feels best when she is in her family with her husband. But when this is missing, it’s best to have around her father or someone who is her protector, or to have a connection to God as a protector.

Hungarian Mataji: It is vital for a woman to take care for others. Even if she has no husband, to take care of her children or the elderly. Or someone who is around. That is vital for a woman. Without that, her life doesn’t make much sense.

Swami Tirtha: This is very important. I have a picture about that. It’s very beautiful. You don’t see it like this, but it’s very beautiful. This is Chamunda Devi, she is beheading herself. The blood is erupting from her neck. So it’s a charming beautiful picture. And these two young ladies by her side are drinking her blood. And they are standing over some copulating dead bodies. It is very difficult to read this picture. You might say: ‘Ah, this is horror and sex combined – horrible! Like an 18+ movie’. But what is the meaning?

The red body represents the Universal Mother. Decapitating means total self-sacrifice – give your life. Plus give your blood, give your energy, your consciousness to your daughters, who are drinking your blood. Usually in the oriental iconography the very fearful or negative pictures are telling the opposite story. For outsiders this is: ‘Ah! Some blood sacrifice or something horrible!’ But if you decipher the code, you will understand what it means. Do you feel sometimes that ‘Oh, I feel like I have totally lost my life. I have to fully sacrifice myself. I feel like these guys around me are just sucking my blood!” – don’t you feel like this sometimes? This is depicted here, and that is sacrifice.

So I fully agree. Service is absolutely a feminine dharma. In a very dignified sense again. There is an opera where there is one double-sided character – one side is a saintly woman, other side is like a demon. Her main business is to seduce monks. But in the second act she fails. In the third act, she has only one line: “Serve”. I like this opera very much. Why? Because we might have so many troubles and difficulties in our life, but if we know this secret, we shall never fail. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából, mely „A női szerepek”-ről szól)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Krsna-prijá: Szeretném megkérdezni, hogy egy hölgy számára mi a kedvezőbb, ha egyedül marad, vagy az, ha kapcsolatban él? 

Szvámí Tírtha: Mármint kapcsolatban a  Jóistennel?

Manydzsarí: Párkapcsolatra értette.

Szvámí Tírtha: Ez a rasza, az a legjobb!

Asvini: Szádhu Mahárádzs azt mondta, hogy az embernek akkor kezdődnek a problémái, ha párkapcsolatba kerül, viszont anélkül, nagyon nehezen lehet fejlődni ebben az anyagi világban.

Manydzsári: A személyes tapasztalatomat, és a körülöttem élőknek a megfigyeléseit szeretném megosztani ebben a témában. Hogyha egy nőnek úgy alakul az élete, hogy hosszú éveken keresztül egyedül van, akkor ez magával vonja azt is, hogy férfi tulajdonságokat, férfias jellemvonásokat kell kifejlesztenie magában, hogy egyáltalán létezni tudjon. S akkor vagy attól szenved, hogy magányos és nincs olyasvalaki, akivel megoszthatná az életét, vagy pedig jól érzi magát, de akkor nem tudja ezt a női test által adott lehetőséget, a mély, belső női minőséget kifejleszteni magában. Ezért a személyes véleményem az, hogy bár nehéz egy kapcsolatban élni, melyben konfliktusok is adódhatnak, mégis egy nő számára az a természetes, és kedvező, ha   kapcsolatban él.

Szvámí Tírtha: Illetve azt is mondják, hogy egy férfi akkor tud igazán férfiként viselkedni, ha egy asszony van mellette.

Sjáma Tulaszí: Azt hiszem az is nagyon fontos, hogy kivel áll fenn ez a kapcsolat, mivel nem szabad annak teljesen öncélúnak lennie.

Csandrakántí: Ha valaki sokáig egyedül él, akkor is érdemes megvárni, azt a méltó férfit, akivel kapcsolatba tud lépni, illetve kell kérni a Legfelsőbb segítségét, hogy az a férfi lépjen be az életünkbe, akihez mi vagyunk méltók.

Ádi-déví: Amikor távol vagyok a családomtól, akkor én azt szoktam érezni, hogy oltalomra van szükségem. Tehát akkor érzem magam a legjobban, ha a családommal, a férjemmel lehetek. Ha éppen távol vagyok tőlük, akkor nagyon fontos a számomra, hogy az édesapámmal vagy olyasvalakivel lehessek, aki Istent képviseli, aki védelmez. 

Lílá-shaktí: Az is fontos, hogy egy nő gondoskodni tudjon másokról, még akkor is, ha pillanatnyilag nincs mellette egy férj. Tehát gondoskodjon a gyerekeiről, idősekről, vagy azokról, akik körülötte vannak. Ez létfontosságú egy nő számára, enélkül nem igazán van értelme az életének.

Szvámí Tírtha: Ez nagyon fontos, amit említettél, s van is erről egy nagyon szép kép nálam. Ez egy csinos női alakot, Csamunda Dévít ábrázolja, aki éppen lefejezi önmagát, és spriccel a vér a nyakából, gyermekei pedig, a mellette álló ifjú hölgyek ezt a sugárból ömlő vért isszák, miközben egy szerelmes pár testén álldogálnak, akik éppen öngyilkosságot követnek el. Vérszívó emberevők. Rendkívül nehéz értelmezni ezt a képet! Esetleg arra gondolhattok, hogy ‘Ó, ez egy horror és szekszus keveréke, borzalmas! Mint egy 18+os film’. De hogyan is tudjuk ezt a kódot megfejteni?

A keleti ikonográfiában rendkívül gyakori, hogy a nagyon negatív dolgok pont az ellentéteset képviselik. Itt arról van szó, hogy Csamunda Déví vörös teste az Egyetemes Anyát reprezentálja, aki hajlandó az életét adni azzal, hogy a saját fejét vágja le, a vérét pedig a lányainak a táplálására áldozza. Nem érzitek ti is azt néha, hogy ezek itt körülöttem csak a véremet szívják. Nagyon jó ez a kép, mert a való életből ellesett pillanatot ábrázolja, és ezt mindenki megérti. De mi a lényeg? Az áldozathozatal. 

Tehát teljesen egyetértek veletek, hogy a szolgálat, mint olyan, az egy valódi, és gyönyörű szép női dharma. S egyáltalán nem alávetett, hanem nemes értelemben. Van egy opera, melyben egy olyan női karakter is található, aki egy kétarcú személyiség. Az egyik egy lelkileg törekvő valaki, a másik pedig el van varázsolva, egy valóságos démon, akinek az a passziója, hogy kolostori szerzeteseket csábít el. A második felvonásban kudarcot vall, ebben a törekvésében. A harmadik felvonásban, pedig csak egyetlen szó hangzik el tőle,  „Szolgálj”! Ez nekem egy nagyon kedves darab! Miért? Mivel az életben számtalan probléma és nehézség  adódhat, például szembesülünk önmagunkkal, de ha ismeritek ezt a titkot, akkor sohasem fogtok elveszni! 

(folytatása következik)