Sharanagati

(от лекция на Свами Тиртха, 12.05.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Баладев: Говорихме за времето и съветът беше, че независимо в какъв период на живота си сме, е много важно да си направим план за оставащата част. И понеже говорим за развиване на интелигентността ни, не е сигурно, че ще можем да направим интелигентен план. Моят въпрос, или по-скоро молба към Вас е да ни дадете някакви практични насоки какво е добре да включва този план? 

Свами Тиртха: Съжалявам за примера, който идва от материалния свят, но все пак дава някакъв съвет: имало група от сто студенти и обучителят ги попитал дали имат план за живота си. Двадесетина от тях казали: „Да, имаме“. Тогава той задал следващия си въпрос: „А записали ли сте си своя план?” Трима от сто имали списък с нещата, които искат да постигнат. Няколко години по-късно заплатите или материалните постижения на тези трима души били по-високи от тези на останалите 97. 

Така че плановете ви правят по-ефективни. Разбира се, ако искаме да напредваме в духа, как можем да измерим постиженията? Тук въпросът вече не е в спечелените пари! Не е дори в броя продадени книги. Духовният успех няма физически измерения. Защото едното е ябълка, а другото круша – не можете да ги сравнявате, те са напълно различни. 

При все това си мисля, че е полезно да си направите списък със задачи за изпълнение, тъй като това ще ви помогне да станете по-организирани. Докато сме в активния период на живота си, считам е добре правилно да управляваме времето си. Имам приятел, който си направи такъв списък със задачи. Една от точките беше да организира големи проповеднически програми всеки месец. След няколко години имаше друга точка в списъка: да избягва големи програми. Защото целта беше постигната; сега нека преминем в следващата фаза.

Веднъж и аз бях пълен с планове. Казах си: „Най-сетне имам планове: да направя това, да постигна онова, да действам по такъв и такъв начин… най-после се чувствам толкова организиран!” Една от точките в моя списък със задачи беше ежедневно да чета по нещо от Шрила Шридхара Махарадж. Тъкмо същия ден отворих книгата на Шрила Шридхара Махарадж и там имаше въпрос: „Махарадж, какво би казал за плановете?” Тогава Шридхара Махарадж отговаря: „Планове – о, това е нещо много лошо! Да имаш планове е толкова опасно в духовния живот. То няма нищо общо с осъзнатостта и т.н.” Защо? Защото, казва той, ако имаш планове, това означава, че искаш ти да управляваш ситуацията и да се чувстваш независим от волята на Кришна. Тогава малко се обърках. Понеже аз имах план всеки ден да чета от Шридхара Махарадж, пък той казва: „Не бива да правите планове”. Тогава се опитах да си намеря извинение. Понеже, считам, сме напълно съгласни, че ако имаме погрешното разбиране, че ние владеем ситуацията или че можем да решаваме независимо от контрола на Кришна – това е грешка. Но ако планираме така, че „моят план е Неговият план”, в такъв случай не мисля, че Шридхара Махарадж не би възразил. Така че моят план е напълно да се хармонизирам с божествения план. 

В същото време на практическо ниво е нужно да сме добре организирани. Ако имате такъв списък със задачи, такъв план, ще можете да проверявате дейностите си – колко сте постигнали, какво сте осъществили по отношение на духовното си служене, и т.н. Но в един смисъл можем да кажем, че това е принцип на садхана – да имаш структуриран план. Пък най-висшата цел не е да имаш много стабилна садхана, а да плуваш във вълните на божествения екстаз. „Лалите, защо ме доведе в този океан от нектара на Кришна? Животът иска от мен да съм организиран на брега, но аз искам да плувам във вълните. Защо ме доведе тук? Толкова е болезнено да не мога да се нося по вълните.“ Така че целта е да плуваме във вълните на нектарния океан. Ако това е целта на нашия план, тогава съм съгласен. Какво имате във вашия списък за изпълнение? „Първо, да мантрувам до предела на силите си. Второ, да се удавя в нектарния океан на предания живот. И да преям с прасадам.“ Такива нектарни планове ги окуражаваме. Да, продължавайте с тях! „Искам да танцувам в екстаз тази нощ!“ Това са добри планове. Трябва да сме много организирани, за да достигнем такива спонтанни планове. Прилагайте целия си интелект, за да постигнете целите си. Трябва да сме много умни, защото всичко работи срещу нас. Илюзията не иска да ви пусне на свобода толкова лесно, толкова бързо. Тя също има своите планове за вас. А ако искате да избягате, ще направи всичко по силите си да ви спре. Ала за щастие божествената привличаща мощ е много по-силна от човешката опърничавост. В това е нашата надежда. 

(следва продължение)

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Many times the heart is compared to a lotus flower. And usually we expect from a lotus flower to be pure, right? The lotus is a symbol of purity. Also, the lotus is a symbol of divine powers, a symbol of creation as well. When the petals of the lotus flower are open, this represents the manifest form of creation, vyakta. And when it is closed, like a bud, then this is the avyakta state of the universe. So it’s a very important symbol. Therefore it is in the hands of Lord Vishnu – because He holds the key of creation in the form of a lotus flower.
There are many different words in Sanskrit for ‘lotus’. This very beautiful symbol has different biological characteristics as well. One type of lotus blossoms at midnight in the moonshine, the other blossoms during the day in the sunshine. All these characteristics help us understand this universal symbol.
Many times it is used to describe the position of a disciple. We know this description very well: Krishna is the sun, the devotee is the lotus flower and the guru is the water around. Without the water, the flower would die in the scorching heat of the sun. Therefore a disciple should be pure, very pure. It also shows that he is like the creation in its most potential form. From a lotus bud can come the most beautiful flower; in the same way, from a pure-hearted devotee, a pure devotee might come. So you can develop in your spiritual consciousness. And also with this cosmic symbol, the lotus flower, Lord Vishnu blesses His devotees. Therefore we can also say that even this whole creation is a blessing for the beings.
So some words in Sanskrit describe the place where the lotus flower starts from. One is apja. Ap means ‘water’, -ja means ‘birth’; so the birth place of a lotus flower is the water. Or pankaja, panka is ‘mud’, born from mud. This is also like a disciple – born from the mud of illusions, but blossoming in the divine light of Radha-Govinda lila. Other names are more poetic. For example, kairava means the white lotus that will blossom at full moon. Kumuda, this is the white waterlily that will blossom at the rise of the moon. Aravinda is another name for the lotus flower and this is connected to Kamadev, because this is one of his arrows. And you know, if Kamadev pierces the heart with his arrows, then nobody can resist. Pushkara, another name for a lotus – this is the blue lotus. But in general they say padma; or sometimes they say kamala. Padma also means a very great number – ten on the twelfth.
All right. There are some yogis here, right? Tell me, where is the lotus in yoga?
Vedavid: Sahasrara-chakra.
Swami Tirtha: Oh, very good. One. Other? Padmasana – the lotus posture. It’s also very interesting, because in this way your body form a triangle – again providing all the potentials of spiritual elevation. Then what happened when Lord Buddha achieved enlightenment? He rose from his meditation posture, started to walk and in his steps lotus flowers started to pop up from the very dry earth. Through this you can check whether you have achieved enlightenment. If the lotuses are coming, all right, something has happened; if not, then “work now, samadhi later”[1].
And as you mentioned the top, the crown chakra is also compared to a lotus flower. Practically all the other chakras are compared to a lotus, but this is the most important one – the level of enlightened consciousness. Again, a thousand petals; it’s not necessary to count, because here a thousand again means too much, fully blossomed.

(to be continued)

1.  A famous quote from Shrila Prabhupada

(Szvámí Tírtha, 2019.01.09-ei szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A szívet sokszor egy lótuszvirághoz hasonlítják, mellyel kapcsolatban általában azt várjuk el, hogy tiszta legyen. Tehát a lótuszvirág egyrészt a tisztaság, másrészt az erő és a teremtés szimbóluma is egyben. Szirmainak kinyílása, a teremtést, a vjaktát jelképezi, míg összezárt állapotában az univerzum avjakta, megnyilvánulatlan állapotát jelöli. Tehát mindenképpen egy nagyon jelentős szimbólum, s ezért látható az Úr Visnu kezében is, mint egy kulcs, mert Ő felügyeli a teremtést, melyet a lótuszvirág jelképez.
A szanszkrt nyelv számos különböző szót használ a „lótuszvirág” kifejezésére, melynek biológiai jellemzői is változatosak. Az egyik fajta lótusz például éjfélkor, a holdfényben nyílik, míg a másik, nappal, a napfényben. S ezek a különböző tulajdonságai segítenek jobban megérteni ezt az egyetemes szimbólumot.
Jól ismerjük azt, amikor a tanítvány helyzetének a leírására használják, melyben Krisna a Nap, a tanítvány a lótusz, és a tanítómester a körülötte lévő tó. A víz nélkül e virág elpusztulna a Nap perzselő hevétől. Ezért a tanítványnak tisztának, nagyon tisztának kell lennie. S ebben a hármas szimbólumban még azt is jelenti, hogy ő testesíti meg a teremtés legpotenciálisabb formáját. A bimbóból születik a leggyönyörűbb virág, és a legtisztább szívű bhakta. Tehát gyarapodjunk a lelki tudatosságban. E kozmikus jelentésében, e lótuszvirágot, a tanítványt az Úr Visnu áldja meg. Ezért mondhatjuk azt, hogy az egész teremtés áldás az élőlények számára.
A szanszkrt nyelvben találhatók olyan szavak, melyek a lótuszvirág születési helyét írják le. Az egyik ezek közül az apdzsa, melyben az ap ‘vízet’, a -dzsa pedig ‘születettet’ jelent; tehát a lótuszvirág a vízből születik. Vagy nevezik még pankadzsának is, melyben a panka, ‘iszapból’, sárból születettet jelent. Ilyen a tanítvány is, aki a sárból, az illúzióból születik, de Rádhá-Góvinda kedvteléseinek isteni fényében virágzik. Egy másik elnevezése a lótuszvirágnak még költőibb, kairava, fehér lótusz, mely a telihold fényétől nyitja kelyhét. A kumuda, egy fehér tavirózsa, mely a holdkeltében virágzik. Az aravinda, megintcsak egy másik elnevezése a lótuszvirágnak, mellyel Kámadévhez kapcsolódik, az Ő virágnyilát jelöli. S, ha Kámadév eltalálja nyílvesszejével a szívünket, akkor annak senki sem tud ellenállni. Puskara, szintén egy másik elnevezés, a kék lótuszvirágot jelöli. Leggyakrabban mégis padmának, vagy kamalának szokták nevezni, bár a padma egy számot is jelöl, a tíz a tizenkettediken-t.
Ha jól tudom, akkor van néhány jógázó is közöttetek. A jóga tudományában hol említik a lótuszt?
Védavid: Mint szahaszra-csakra, koronacsakra.
Szvámí Tírtha: Nagyon jó! Ez az egyik, s még hol? Mint padmászana, lótuszülés. Ez azért is nagyon érdekes, mert ebben a testhelyzetben egy háromszöget alkot a test, mely több szempontből szintén a lelki emelkedést támogatja. Emélkeztek arra, hogy mi történt akkor, amikor az Úr Buddha elérte a megvilágosodást? Felkelt meditáló testhelyzetéből, elindult és léptei nyomán lótuszvirágok nyíltak a kopár földből. Így tudjátok ellenőrizni, hogy elértétek-e már a megvilágosodást. Ha lépteitek nyomán lótuszvirágok hajtanak, akkor valóban történt már valami; ha nem, akkor „most még dolgozzatok, a szamádhi később következik”[1].
S igen, ahogy említetted a legfelsőbb csakrát, a koronacsakrát szintén a lótuszvirághoz hasonlítják. Valójában az összes csakrát lótusszal jelölik, de ez a legfontosabb – a megvilágosodott tudatszint. Ezt is ezerszirmúként említik, amit nem számolgatnunk kell, mert ebben az esetben is a teljességre, a teljes kibontakozottságára utal.

(folytatása következik) 

1.  Sríla Prabhupád egy híres mondása

(от лекция на Свами Тиртха, 09.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Често сърцето се сравнява с лотосово цвете. И обикновено очакваме лотосовото цвете да е чисто, нали? Лотосът е символ на чистота. Също така лотосът е символ на божествени сили, както и символ на творението. Когато листенцата на лотосовия цвят са разтворени, това олицетворява проявената фаза на творението, вякта. А когато е затворен, като пъпка, това е вселената в непроявеното си състояние, авякта. Така че лотосът е много значим символ. Именно затова е в ръцете на Бог Вишну – понеже Той държи ключа към творението във формата на лотосово цвете.
На санскрит има много различни думи за „лотос“. Този толкова красив символ притежава и различни биологични характеристики. Един вид лотос цъфти нощем на лунна светлина, друг цъфти денем на слънце. Всички тези характеристики ни помагат да разберем този вселенски символ.
Често той се използва и да опише позицията на ученика. Знаем много добре това сравнение: Кришна е слънцето, преданият е лотосовото цвете, а гуру е водата около него. Без водата, цветето би загинало в изгарящата жар на слънцето. Затова ученикът трябва да е чист, много чист. Това показва също и, че той е като творението в най-изпълнената му с потенциал форма. От лотосовата пъпчица може да разцъфне най-прекрасното цвете; по същия начин и от един чистосърдечен ученик може да излезе чист предан. Така че вие можете да израствате в духовното си съзнание. Също така с този космически символ, лотосовото цвете, Бог Вишну благославя Своите предани. Затова можем да кажем дори, че цялото това творение е благословия за съществата.
И така, някои санскритски думи описват мястото, откъдето израства лотосовият цвят. Една такава дума е апджа. Ап означава „вода“, -джа значи „раждане“; тоест рожденото място на лотосовия цвят е водата. Или пък панкаджа; панка значи „кал“, роден в калта. Това също е като ученика – роден в калта на илюзията, но разцъфнал в божествената светлина на Радха-Говинда-лила. Други имена са по-поетични. Например кайрава означава белият лотос, който цъфти по пълнолуние. Кумуда е бялата водна лилия, разтваряща се при изгрева на луната. Аравинда е друго наименование на лотосовото цвете, което е свързано с Камадев, понеже е една от неговите стрели. А знаете, ако Камадев прониже сърцето със своите стрели, никой не може да устои. Пушкара, още едно име за лотоса, е синият лотос. Но най-общо го наричат падма; а понякога и камала. Падма също така означава и много голямо число – десет на дванадесета степен.
Добре, тук има йоги, нали? Кажете ми, къде е лотосът в йога?
Ведавид: Сахасрара-чакра.
Свами Тиртха: О, много добре. Това е един лотос; а другаде? Падмасана – лотосовата поза. Тя също е много интересна, защото по този начин тялото формира триъгълник – което отново осигурява целия потенциал за духовно въздигане. А какво се е  случило, когато Бог Буда постигнал просветление? Той се вдигнал от медитативната си поза, тръгнал да върви, а в следите от стъпките му от сухата земя изниквали лотоси. От това можете да проверите дали сте се просветлили. Ако изникват лотоси, добре, значи нещо се е случило; ако не, тогава „сега работете, самадхи по-нататък“[1].
И както споменахте, най-горната, коронната чакра също се сравнява с лотосов цвят. На практика и всички останали чакри са сравнени с лотоси, но тази е най-значимата – нивото на просветленото съзнание. И тя е хилядолистна; не е необходимо да броите листенцата, понеже хиляда значи много, много, напълно разцъфнала.

(следва продължение)

1.   Известен цитат от Шрила Прабхупада

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 09.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Das Herz wird oft mit einer Lotusblume verglichen. Und normalerweise erwarten wir von einer Lotusblume Reinheit, nicht wahr? Der Lotus ist ein Symbol der Reinheit. Er ist auch ein Symbol göttlicher Kräfte und der Schöpfung. Wenn die Blütenblätter der Lotusblume geöffnet sind, repräsentiert dies die manifestierte Form der Schöpfung, Vyakta. Und wenn sie geschlossen sind, wie eine Knospe, dann ist dies der Avyakta- Zustand des Universums, der Unmanifistierte. Daher ist es ein sehr wichtiges Symbol. Deshalb liegt es in den Händen von Lord Vishnu – denn er hält den Schlüssel zur Schöpfung in Form einer Lotusblume.
Es gibt viele verschiedene Wörter im Sanskrit für „Lotus“. Dieses wunderschöne Symbol hat auch verschiedene biologische Eigenschaften. Eine Lotusart blüht um Mitternacht im Mondschein, die andere tagsüber im Sonnenschein. All diese Eigenschaften helfen uns, dieses universelle Symbol zu verstehen.
Oft wird es verwendet, um die Stellung eines Schülers zu beschreiben. Wir kennen diese Beschreibung sehr gut: Krishna ist die Sonne, der Anhänger die Lotusblume und der Guru das Wasser, das sie umgibt. Ohne Wasser würde die Blume in der sengenden Hitze der Sonne vollkommen vertrocknen. Daher sollte ein Schüler rein sein, sehr rein. Es zeigt auch, dass er wie die Schöpfung in ihrer höchsten Form ist. Aus einer Lotusknospe kann die schönste Blume entstehen; ebenso kann aus einem reinen Herzen ein reiner Anhänger heranwachsen. So kann man sein spirituelles Bewusstsein entwickeln. Und mit diesem kosmischen Symbol, der Lotusblume, segnet Vishnu seine Anhänger. Daher können wir auch sagen, dass die gesamte Schöpfung ein Segen für alle Wesen ist.
Einige Sanskrit-Wörter beschreiben den Ursprung der Lotusblume. Eines davon ist apja. Ap bedeutet „Wasser“, -ja bedeutet „Geburt“; der Geburtsort der Lotusblume ist also das Wasser. Oder pankaja, panka bedeutet „Schlamm“, geboren aus Schlamm. Dies ist auch wie ein Schüler – geboren aus dem Schlamm der Illusionen, aber erblühend im göttlichen Licht der Radha-Govinda-Lila. Andere Namen sind poetischer. Zum Beispiel bedeutet kairava der weiße Lotus, der bei Vollmond erblüht. Kumuda, dies ist die weiße Seerose, die bei Mondaufgang erblüht. Aravinda ist ein anderer Name für die Lotusblume und steht in Verbindung mit Kamadeva, denn dies ist einer seiner Pfeile. Und ihr wisst, wenn Kamadeva das Herz mit seinen Pfeilen trifft, dann kann niemand widerstehen. Pushkara, ein weiterer Name für einen Lotus – dies ist der blaue Lotus. Aber im Allgemeinen sagt man padma; oder manchmal auch kamala. Padma bedeutet auch eine sehr große Zahl – zehn am zwölften.
Gut. Gibt es hier auch Yogis? Sagt mir, wo ist der Lotus im Yoga?
Vedavid: Sahasrara-Chakra.
Swami Tirtha: Oh, sehr gut. Das ist ein Lotus, wo noch? Padmasana – die Lotusposition. Sie ist auch sehr interessant, denn so bildet der Körper ein Dreieck – und bietet damit alle Potenziale für spirituelle Erhebung. Was geschah, als Buddha die Erleuchtung erlangte? Er erhob sich aus seiner Meditationshaltung, begann zu gehen, und in seinen Schritten sprossen Lotusblumen aus der trockenen Erde. Daran kann man erkennen, ob man die Erleuchtung erlangt hat. Wenn die Lotusblumen erscheinen, ist etwas geschehen; wenn nicht, dann heißt es: „Jetzt arbeiten, später Samadhi“[1].
Und wie ihr vor kurzem erwähnt habt, wird auch das Kronenchakra mit einer Lotusblume verglichen. Praktisch alle anderen Chakren werden mit einem Lotus verglichen, doch dieses ist das wichtigste – die Ebene des erleuchteten Bewusstseins. Wiederum tausend Blütenblätter; man muss sie nicht zählen, denn tausend bedeuten sehr viel, in voller Blüte.

(Fortsetzung folgt)

1. Ein berühmtes Zitat von Srila Prabhupada

(из лекции Свами Тиртхи, 09.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Сердце часто сравнивают с цветком лотоса. И обычно мы ожидаем от лотоса чистоты, не так ли? Лотос — символ чистоты. Кроме того, лотос — символ божественных сил, символ творения. Когда лепестки лотоса раскрыты, это представляет собой проявленную форму творения, вьякту. А когда он закрыт, как бутон, это состояние авьякты  Вселенной. Поэтому это очень важный символ. Поэтому он находится в руках Господа Вишну — потому что Он держит ключ к творению в виде цветка лотоса.
В санскрите существует множество разных слов для обозначения «лотоса». Этот прекрасный символ также обладает различными биологическими характеристиками. Один вид лотоса расцветает в полночь при лунном свете, другой — днем ​​при солнечном свете. Все эти характеристики помогают нам понять этот универсальный символ.
Часто это используется для описания положения ученика. Мы хорошо знаем это описание: Кришна — это солнце, преданный — это лотос, а гуру — это окружающая вода. Без воды цветок погиб бы под палящим солнцем. Поэтому ученик должен быть чистым, очень чистым. Это также показывает, что он подобен творению в его наиболее устремленной к совершенстве форме. Из бутона лотоса может вырасти самый прекрасный цветок; точно так же из преданного с чистым сердцем может появиться чистый преданный. Таким образом, вы можете развиваться в своем духовном сознании. И также этим космическим символом, лотосом, Господь Вишну благословляет Своих преданных. Поэтому мы можем также сказать, что все это творение является благословением для всех существ.
В санскрите есть несколько слов, описывающих место рождения лотоса. Одно из них — апджа. Ап означает «вода», -джа — «рождение»; таким образом, местом рождения лотоса является вода. Или панкаджа, панка — «грязь», рожденный из грязи. Это также похоже на ученика — рожденного из грязи иллюзий, но расцветающего в божественном свете лилы Радхи-Говинды. Другие имена более поэтичны. Например, кайрава означает белый лотос, который расцветает в полнолуние. Кумуда — это белая водяная лилия, которая расцветает при восходе луны. Аравинда — другое имя лотоса, и оно связано с Камадевом, потому что это одна из его стрел. А знаете, если Камадев пронзает сердце своими стрелами, то никто не может ему противостоять. Пушкара — другое имя лотоса — это голубой лотос. Но обычно говорят падма; или иногда говорят камала. Падма также означает очень большое число – десять в двенадцатой степени.
Хорошо. Здесь же есть йоги, верно? Скажите, где в йоге лотос?
Ведавид: Сахасрара-чакра.
Свами Тиртха: О, очень хорошо. Это один. Другой? Падмасана – поза лотоса. Она тоже очень интересна, потому что таким образом ваше тело образует треугольник, что снова открывает все возможности для духовного возвышения. А что произошло, когда Будда достиг просветления? Он поднялся из позы медитации, начал идти, и на следах его шагов из очень сухой земли стали появляться лотосы. По этому можно проверить, достигли ли вы просветления. Если появляются лотосы, значит, что-то произошло; если нет, то «сейчас работай, потом самадхи»[1].
И, как вы упомянули, коронная чакра также сравнивается с цветком лотоса. Практически все остальные чакры сравниваются с лотосом, но эта — самая важная, уровень просветленного сознания. Опять же, тысяча лепестков; считать не нужно, потому что тысяча — это означает очень много, полностью распустившаяся.

(продолжение следует)

1.  Известная цитата Шрилы Прабхупады

(from a lecture of Swami Tirtha, 12.05.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

“The soldier of eagerness was defeated by the soldier of fear. When Radha and Krishna reached the outskirts of Vraja returning from Their walk, this victory of fear forcibly took away the jewel-like embrace of Krishna’s arm on the shoulder of Shrimati Radharani. Fear personified admonished Radha and Krishna, forbidding Them to walk on the path together. Their maidservants started to cry when they saw how pitifully They looked at each other. Radha and Krishna’s moon-like faces instantly lost their luster out of sorrow over having to separate. When They were forced to walk on separate paths, Radha and Krishna became very sad for having to separate after having first attained the jewels of each other’s hearts. But Their pure love gave them the guarantee for Their next meeting.”[1]
So, this is our pitiful condition as well. Due to some ignorance, some illusion, we have lost this eternal connection to the supreme Divine Couple. Due to our stupidity, we are forced to walk a separate path. But, take this sentence, take this advice: “Their pure love gave them the guarantee for their next meeting.” If we acquire this pure inner spiritual attraction to divinity, then we shall meet again.
“Krishna, feeling great pain of separation, couldn’t walk anymore. And Radhika’s body was full in blisters of severe separation. Shri Radhika said “O friends, I am dying from the pain of separation. How will you take me to Braja? Fate has become my enemy, taking away my blissful union with Krishna. How can you lock me up in my mother-in-law’s house? Lalita, you took me out of my home today and now you are making me enter into it again on the same day! Why did you make me greedy after stepping into the nectarean ocean of Krishna’s company? Sakhi! The sun that I saw setting, now is yet again rising in the east. Now the night has become as illusory as a flower in the sky. Curses on my ears! Curses on my tongue! Curses on my eyes! They are always burning with the fever of loving eagerness, unable to drink even a drop of the nectar of Krishna’s nice voice, nice taste and nice form.”
Then Lalita said “Oh naive girl, today the yoga of nocturnal meeting with Krishna recited the nirveda, or impious activities to you. Now your separation is also reciting the nirveda, that means another meaning – pain to you. The meeting gave you the nectar of Achyuta, Krishna. And the separation made you taste the bitter poison.” Shri Radhika, the supreme goddess of love for Krishna, could not understand the words of her girlfriends, although they surrounded her. She entered her house without being seen by the people of Vraja and had gone to bed.”
From the basic principles, then moral standards, then religious principles and intellectual achievements, finally we have to come to some spiritual realization. And when we remember the bliss of divine union of Radha-Govinda and the very painful separation of Them, then we can come closer to that intensity, which helps us taste a few drops of nectar here. As it is said in the text of Shrila Vishvanatha Chakravarti Thakura, Radhika was happy when the sun was setting, and she was morose when the sun was rising. So, whenever you gaze at the sun – of course, we are very happy to greet the rising sun – but if you remember the reason why Radhika is not happy when the sun is rising; and when you gaze at the setting sun and you say farewell to the light, and also you remember that Radhika is very happy when the sun is setting, because she can greet the darkness, the dark Lord – then, due to your studies, day and night will merge. So, don’t stop – here, there, on the next platform… Go further!

(to be continued)

1.  From Shri Krsna Bhavanamrta Mahakavya by Vishvanatha Chakravarti Thakura

(Szvámí Tírtha, 2019.05.12-i szófiai reggeli tanításából)

(előző hétfői tanítás folytatása)

„Miután Rádhá és Krisna visszatértek sétájukból, Vradzsa határát elérve a szívüket betöltő felfokozott érzelmek helyébe a félelem lépett. Ahogy ez a nyugtalanság eluralkodott rajtuk, úgy oldotta le Krsna, Srímatí Rádhárání vállán ékszerként nyugvó karjait. A megtestesült ijedelem intette Rádhát és Krisnát, megtiltva Nekik, hogy együtt sétáljanak az úton. A körülöttük lévő szolgálólányok sírva fakadtak, mikor látták, milyen fájón néztek Egymásra. Rádhá és Krisna holdsugárhoz hasonlatos orcájának ragyogása, az Egymástól való elválás fájdalma miatt azonnal elhalványult. Miután elnyerték egymás szívének legdrágább kincsét, Rádhá és Krisna nagyon szomorúak lettek, amikor arra kényszerültek, hogy elváljanak egymástól, és más-más úton térjenek haza. De az egymás iránti tiszta szerelmük volt a biztosíték a következő találkozásra.”[1]
Mi is ilyen fájdalmas helyzetben vagyunk. Valamiféle tudatlanság, és illúzió révén elvesztettük ezt az örök kapcsolatunkat a legfelsőbb Isteni Párral. Ostobaságunknak köszönhetően kénytelenek vagyunk külön úton járni. De fogadjuk meg ezt a tanácsot, és véssük jól a szívünkbe ezt a mondatot: „A tiszta szerelmük a biztosíték a következő találkozásra.” Ha sikerül szert tenni erre a tiszta belső lelki vonzalomra, akkor ismét fogunk találkozni a Legfelsőbbel.
„Krisna, a kínzó elválás fájdalma miatt, nem tudott tovább menni, Rádhika testét pedig fájdalmas kelések borították. Srí Rádhika így szólt „Ó, kedves barátnőim, belehalok a Krisnától való elválás fájdalmába. Hogy fogtok elvinni engem Vradzsába? A sorsom lett a végzetem, ellenségemmé vált, elrabolta tőlem a Krisnával való boldog együttlétemet. Miért kényszerít anyósom házába? Kedves Lalitám, ma elhívtál otthonról, s ugyanaznap pedig arra kérsz, hogy térjek is vissza oda! Miért tettél annyira telhetetlenné, hogy belekóstolhattam a Krisnával való együttlét nektáróceánjába, s most csak azt kívánom? Drága barátnőm, drága szakhim! A nap, melyet láttam lenyugvani, most ismét felkel keleten, az éjszaka pedig olyan illuzórikus lett, mint egy virág az égen. Átkozott füleim, átkozott nyelvem, átkozott szemeim! Állandóan a szerelmes sóvárgás lázában égnek, és füleim nem ihatják Krisna gyönyörű hangjának egyetlen cseppjét se, nem kóstolhatják Őt, s nem láthatom szépséges alakját.”
Majd Lalitá így szólt, „Ó, te jóhiszemű leány, ma a Krisnával való éjszakai találkozás megismertette veled a nirvéda jógát, vagyis a bűnös cselekedeteket, s a kiábrándulást. Így most az elválásotok is ezt a nirvédát zengi, aminek egy másik jelentése, hogy fájdalmas a számodra, és közömbössé tesz az élet más kötelességei számára. Míg a Krisnával való találkozás Acsjuta nektárját, addig az elválás egy keserű méregpoharat adott neked.” Srí Rádhika, a Krisna iránti szeretet legfőbb istennője, nem értette az Őt körülvevő kedves barátnői szavait. Majd anélkül, hogy Vradzsa lakói észrevették volna Őt, belépett otthonába és azonnal nyugodni tért.”
Az egyszerű alapelvektől indulva, az erkölcsi normákon, vallásos eszményeken és intellektuális ismeretszerzésen keresztül, végül el kell jussunk valamiféle lelki megvalósításig. S ha sikerül emlékeznünk Rádhá-Góvinda örömteli együttlétére és a nagyon fájdalmas elválásukra, akkor valamelyest sikerül közelebb kerülnünk ahhoz az intenzitáshoz, mely segít bennünket megízlelni néhány csöppnyi nektárt. Ahogy Sríla Visvanáth Csakravartí Thákur szövegében olvashatjuk, Rádhikát boldogsággal töltötte el a lenyugvó Nap látványa, míg a felkelő Napé elkedvetlenítette. Tehát bármikor is pillantunk rá a Napra – természetesen nagyon boldogok vagyunk, ha köszönthetjük a felkelő Napot – de, ha sikerül emlékeznünk arra, hogy Rádhika ettől miért vált szomorúvá, illetve, ha a lenyugvó Napra nézünk, elbúcsúzunk a fénytől, megintcsak az jut az eszünkbe, hogy Rádhika ettől miért vált boldoggá, hogy végre üdvözölheti a sötétséget, a sötét színű Urat – akkor valóra válik az a védikus tanítás,  mely szerint „tanulmányaink során egybeolvad az éj és a nappal”. Tehát ne álljatok meg, menjetek tovább, a következő szintre!

(folytatása következik)

1.  Visvanáth Csakravartí Thákur: Srí Krsna-bhávanámrta-mahákávja  című művéből

(от лекция на Свами Тиртха, 12.05.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

„Воинът на страстта бе победен от воина на страха. Когато Радха и Кришна достигнаха покрайнините на Враджа, завръщайки се от Своята разходка, тази победа на страха насила отне скъпоценната прегръдка на Кришна от раменете на Шримати Радхарани. Олицетвореният страх порица Радха и Кришна, забранявайки им да вървят по пътечката заедно. Прислужничките Им заплакаха, като видяха колко жално Те се гледаха един друг. Лунноликите Радха и Кришна начаса изгубиха блясъка на образите си от скръб, че трябва да се разделят. Когато трябваше да тръгнат по различни пътеки, Радха и Кришна много тъгуваха, че са принудени да се разделят, след като първо бяха получили скъпоценните сърца един на друг. Ала Тяхната чиста любов Им даваше гаранция за следващата среща.”[1]
И така, такова е и нашето жалко положение. Заради невежество, заради илюзия, ние сме изгубили тази вечна връзка с върховната Божествена Двойка. Заради глупостта ни сме принудени да вървим по отделен път. Но запомнете това изречение, този съвет: „Тяхната чиста любов Им даваше гаранция за следващата среща.” Ако придобием такова чисто, съкровено духовно привличане към божественото, тогава ще се срещнем отново.
„Чувствайки огромна болка от раздялата, Кришна не можеше да върви. А тялото на Радхика бе цялото в пришки от жестоката разлъка. Шри Радхика каза: „О, приятелки! Умирам от болката на раздялата. Как ще ме заведете във Враджа? Съдбата стана мой враг, отнемайки ми блаженото единение с Кришна. Как можете да ме заключите в дома на свекърва ми? Лалите, ти ме изведе днес от вкъщи, а сега ме принуждаваш отново да вляза там още същия ден! Защо ме накара да закопнея така, след като стъпих в нектарния океан на компанията на Кришна? Сакхи! Слънцето, което видях да залязва, сега отново изгрява на изток. Сега нощта стана илюзорна като цвете в небето. Проклети да са ушите ми! Проклет да е езикът ми! Проклети да са очите ми! Те безспир изгарят от треската на любовни желания, без да могат да пийнат дори капка от нектара на прекрасния глас, прекрасния вкус и прекрасния облик на Кришна.”
Тогава Лалита отвърна: „О, наивно момиче, днес йогата на нощната среща с Кришна ти рецитира нирведа, неблагочестивите постъпки. Сега радялата също ти рецитира нирведа, което означава болка за теб. Срещата ти даде нектара на Ачюта, Кришна. А раздялата те накара да вкусиш горчивата отрова.” Шри Радхика, върховната богиня на любовта към Кришна, не можа да разбере какво ѝ говорят приятелките ѝ, макар да я бяха наобиколили. Тя влезе в дома си, невидяна от хората във Враджа, и отиде да си легне.”
От основните правила, през нравствените стандарти, през религиозните принципи и интелектуалните постижения, най-накрая трябва да стигнем до някакви духовни реализации. И когато си спомняме блаженството на божественото единение на Радха-Говинда, както и Тяхната толкова болезнена разлъка, тогава можем да се доближим до онази интензивност, която да ни помогне да вкусим няколко капчици нектар тук. Както е казано в текста от Шрила Вишванатха Чакраварти Тхакура, Радхика се радвала когато слънцето залязва, а тъгувала когато то изгрява. Така че когато съзерцавате слънцето – разбира се, ние с радост посрещаме изгряващото слънце – но ако си спомняте причината защо Радхика не е щастлива, когато слънцето изгрява; а когато съзерцавате залязващото слънце и се сбогувате със светлината, спомняйки си защо Радхика е толкова щастлива по залез-слънце, понеже ще може да приветства мрака, тъмния Бог – тогава, благодарение на изучаването ви, денят и нощта ще се слеят. Затова недейте да спирате – ни тук, ни там, нито на следващото ниво… Вървете по-нататък!

(следва продължение)

1.  От „Шри Кришна Бхаванамрита Махакавя“ от Вишванатха Чакраварти Тхакура

(Szvámí Tírtha, 2019.01.09-ei szófiai reggeli tanításából)

Ma egy fontos témáról szeretnék beszélni veletek, mégpedig a szív lótuszáról. Sok esetben, amikor a szívről hallunk, azonnal nagyon érzelmesek, szentimentálisak leszünk, de nagyon tisztán kell látnunk a létezésünknek ezt a rétegét. Ugyanis ez egy kapu a magasabb isteni  valóság felé, ezért ezt nagyon pontosan kell tudnunk meghatározni és megérteni. 

Ha jól mennek a dolgaink, akkor eljövünk a templomba. De ez a jobbik eset, mert előfordul az is,  hogy nagyon jól alakul az életünk, s éppen ezért egyáltalán nem megyünk el a templomba, ugyanis élvezzük az életet. Viszont, amikor nehézségekbe ütközünk, akkor azonnal eszünkbe jut, hogy hová kell fordulnunk segítségért, s elmegyünk a templomba. Onnan várjuk a segítséget, a támogatást, az iránymutatást. Egyfelől ez teljesen rendben van, nincs ezzel semmi probléma. Viszont, ha jó helyzetben vagytok és nem támogatjátok a lelki központot, akkor hogy várjátok el azt, hogy valaki majd segíteni fog nektek, amikor szükségetek van rá? Mindannyian várjuk a segítséget, ezért kérlek arra is álljatok készen, hogy ti is nyújtsatok támogatást, amikor módotokban áll. Azt hiszem a józan ész is ezt diktálja. Ez egyfajta közös tárháza, gyűjtőmedencéje a segítségnek, isteni áldásnak, melynek nektári vizéből mindenki meríthet egy pohárral. De kérlek ti is adjatok, mert amikor ínségben vagytok, akkor eljöhettek ide. Amikor nem tudtok adni, akkor vennetek kell valahonnan. Viszont, amikor megtehetitek, hogy adjatok, osztozzatok, akkor tegyétek is meg! Eljön az idő, amikor ti, vagy mások szorulnak segítségre. Most azért kell gyűjtenünk, hogy később legyen miből adnunk. 

Próbáljunk erre a közös megértésre jutni, ami olyan, mint egy önsegítő közösség. Ha egyedül vagyunk, akkor önmagunknak kell megoldani az élet valamennyi problémáját. Viszont, ha megtanulunk egy összetartó közösség tagjaként élni, akkor meghatványozódnak az erőink. Ugye jó érzés az, amikor vannak barátaink, akik támogatnak, ha szükségünk van rá? Ez egy jó érzés, tehát legyetek ott úgy is, mint akik segítenek, ne csak úgy, mint akik elvárnak valamit. Ezt az elvet tartsátok észben! 

Például, ha egy nagy összejövetelt, esti tanítást szerveztek, melyre mondjuk 200 ember várható és csupán egy embernek kell állnia az étel, a praszádam költségeit, az nem könnyű! Viszont, ha 100 ember beszáll ennek a finanszírozásába, az már nem lesz olyan megerőltető. Mivel, ha egyesítjük az erőinket, akkor az megsokszorozódik. Viszont, ha megosztódik a közösség, akkor még az erős alapok, gazdag lehetőségek is eltörpülnek. Tehát kérlek tartsatok össze! S ne csak anyagilag, hanem lelkileg is! 

Nos, ezek után beszéljünk arról, hogy mi történik az emberi életben a szív szintjén? Sjáma Tulaszí, mondanál nekünk valamit a szívcsakráról? 

Sjáma Tulaszí: Mivel az alsó és a felső csakrák között helyezkedik el, ezért ez az a hely, ahol a lélek és az anyag találkozik. S amennyire képesek vagyunk meghallani ezt a szívcsakrát, annyira leszünk képesek az élet táncát is lejteni.

Szvámí Tírtha: Ó, azt hittem, hogy annyira leszünk képesek Maháprabhu missziójában táncolni. Rendben, köszönöm. Nagyon fontos dolgot említettél nekünk, ami valójában az ember alaptermészetét is mutatja. Míg az alsó régió, az ösztönszint, addig  a felső rész pedig egy kissé túl intelligens. Nos, akkor mit mondjunk az emberről, hogy ösztönös intellektuális lény, vagy inkább intellektuális ösztönlény? Vagy mondhatjuk esetleg azt is, hogy mi emberek kissé állatiasak és egyben angyaliak is vagyunk? Valahol a kettő között? S ez a találkozási hely, ez a metszéspont fogja eldönteni, hogy inkább ez, vagy az a rész fog dominálni bennünk. Tehát úgy hiszem, hogy egy nagyon mély magyarázatot adtál nekünk. Ez azt jelenti, hogy egy ember érzelmi énje fogja eldönteni, hogy inkább állatias, vagy angyali személyiségünk lesz. Ezért kell gyakorolnunk ezt az érzelmi szintet, hogy egyre inkább megtisztuljunk. Máskülönben az ösztöneink fognak árnyékot vetíteni az érzelmi énünkre.

(folytatása következik)