Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.09-ei szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A szívet sokszor egy lótuszvirághoz hasonlítják, mellyel kapcsolatban általában azt várjuk el, hogy tiszta legyen. Tehát a lótuszvirág egyrészt a tisztaság, másrészt az erő és a teremtés szimbóluma is egyben. Szirmainak kinyílása, a teremtést, a vjaktát jelképezi, míg összezárt állapotában az univerzum avjakta, megnyilvánulatlan állapotát jelöli. Tehát mindenképpen egy nagyon jelentős szimbólum, s ezért látható az Úr Visnu kezében is, mint egy kulcs, mert Ő felügyeli a teremtést, melyet a lótuszvirág jelképez.
A szanszkrt nyelv számos különböző szót használ a „lótuszvirág” kifejezésére, melynek biológiai jellemzői is változatosak. Az egyik fajta lótusz például éjfélkor, a holdfényben nyílik, míg a másik, nappal, a napfényben. S ezek a különböző tulajdonságai segítenek jobban megérteni ezt az egyetemes szimbólumot.
Jól ismerjük azt, amikor a tanítvány helyzetének a leírására használják, melyben Krisna a Nap, a tanítvány a lótusz, és a tanítómester a körülötte lévő tó. A víz nélkül e virág elpusztulna a Nap perzselő hevétől. Ezért a tanítványnak tisztának, nagyon tisztának kell lennie. S ebben a hármas szimbólumban még azt is jelenti, hogy ő testesíti meg a teremtés legpotenciálisabb formáját. A bimbóból születik a leggyönyörűbb virág, és a legtisztább szívű bhakta. Tehát gyarapodjunk a lelki tudatosságban. E kozmikus jelentésében, e lótuszvirágot, a tanítványt az Úr Visnu áldja meg. Ezért mondhatjuk azt, hogy az egész teremtés áldás az élőlények számára.
A szanszkrt nyelvben találhatók olyan szavak, melyek a lótuszvirág születési helyét írják le. Az egyik ezek közül az apdzsa, melyben az ap ‘vízet’, a -dzsa pedig ‘születettet’ jelent; tehát a lótuszvirág a vízből születik. Vagy nevezik még pankadzsának is, melyben a panka, ‘iszapból’, sárból születettet jelent. Ilyen a tanítvány is, aki a sárból, az illúzióból születik, de Rádhá-Góvinda kedvteléseinek isteni fényében virágzik. Egy másik elnevezése a lótuszvirágnak még költőibb, kairava, fehér lótusz, mely a telihold fényétől nyitja kelyhét. A kumuda, egy fehér tavirózsa, mely a holdkeltében virágzik. Az aravinda, megintcsak egy másik elnevezése a lótuszvirágnak, mellyel Kámadévhez kapcsolódik, az Ő virágnyilát jelöli. S, ha Kámadév eltalálja nyílvesszejével a szívünket, akkor annak senki sem tud ellenállni. Puskara, szintén egy másik elnevezés, a kék lótuszvirágot jelöli. Leggyakrabban mégis padmának, vagy kamalának szokták nevezni, bár a padma egy számot is jelöl, a tíz a tizenkettediken-t.
Ha jól tudom, akkor van néhány jógázó is közöttetek. A jóga tudományában hol említik a lótuszt?
Védavid: Mint szahaszra-csakra, koronacsakra.
Szvámí Tírtha: Nagyon jó! Ez az egyik, s még hol? Mint padmászana, lótuszülés. Ez azért is nagyon érdekes, mert ebben a testhelyzetben egy háromszöget alkot a test, mely több szempontből szintén a lelki emelkedést támogatja. Emélkeztek arra, hogy mi történt akkor, amikor az Úr Buddha elérte a megvilágosodást? Felkelt meditáló testhelyzetéből, elindult és léptei nyomán lótuszvirágok nyíltak a kopár földből. Így tudjátok ellenőrizni, hogy elértétek-e már a megvilágosodást. Ha lépteitek nyomán lótuszvirágok hajtanak, akkor valóban történt már valami; ha nem, akkor „most még dolgozzatok, a szamádhi később következik”[1].
S igen, ahogy említetted a legfelsőbb csakrát, a koronacsakrát szintén a lótuszvirághoz hasonlítják. Valójában az összes csakrát lótusszal jelölik, de ez a legfontosabb – a megvilágosodott tudatszint. Ezt is ezerszirmúként említik, amit nem számolgatnunk kell, mert ebben az esetben is a teljességre, a teljes kibontakozottságára utal.

(folytatása következik) 

1.  Sríla Prabhupád egy híres mondása