Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 12.05.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Don’t let people die in bodily consciousness. Because for a materially-minded person, death is an utter loss. For those who have a little shaky faith, this is some loss – some gain. But for those on a realized platform, death is no loss, it’s all gain. It’s a gate, and it’s not a dark gate, it’s a bright gate that they easily cross.

So, you are invited to life eternal. Don’t believe in death, it doesn’t exist. Existence exists. 

All right, but then you can say “I like these ideas, still the fear is with me, what can I do?” Then, as a conclusion, I can tell you one story about the ancient times, when the rishis, the most elevated intellectuals of the time, met Brahma, the Creator, and they inquired, they asked: “Oh, it’s such a complicated picture, there are so many different aspects and personalities. Can you please tell us, who is God Supreme, who is the boss here?” Second question they had: “Everybody is afraid of death; but who is that person from whom death is afraid?” That’s a good question, isn’t it? “And tell us also, please, who is that by knowing whom everything is known? If we know only this one thing, everything is known.” Again, a very good question. You see, they were really wise to have such good questions. And finally, the fourth question was “What makes the world go round?“

Who is God? Who is the enemy of death? Who is the ultimate knowledge? And what makes the world go round? Well, if somebody would ask you these questions, probably you would start a very long, detailed explanation. While Brahma gave a mantra. I won’t tell you this mantra, but I will explain. He said: “The answer to your first question, who is God – it is Krishna. The second question: who is the fear for death – this is Govinda. What should be known – Gopijan, the Lord of the gopis, the Master of the gopis. And what makes the world go round – it’s not money, no; swaha, sacrifice.”  

So, if we pay attention: who is the Supreme? Krishna. Krishna is the God of love, Krishna is all-attractive. Try to understand this beautiful concept of the Supreme – that He is so attractive, so beautiful that He attracts everybody and everything. The enemy of death, the fear for death is Govinda. Therefore Govinda is in the centre of our worship. Because we have committed ourselves that we shall overcome death, right? Therefore, we need to make good friendship with this Govinda, because He can help us. What is the best knowledge, by knowing which everything is known? This is Gopijan, or Krishna in relationship with the gopis, the cowherd ladies. So, what does it mean? If you understand divine love, then you know everything. There is nothing else to be known. All else is secondary to this topic. If you understand something about this, you will know everything. And what makes the world go round? It’s swaha, sacrifice. So, if you want to establish your connection with God Supreme – do sacrifice, swaha. If you want to overcome death or any limitation – do sacrifice, swaha. And if you want to understand the best knowledge, then do the proper sacrifice. This will help us overcome death, overcome limitations, overcome the darkness – everything that is non-real. And then we can come from the unreal to reality, from the darkness to light and from death to eternity. 

(Szvámí Tírtha, 2019.05.12-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Ne engedjétek, hogy az emberek testi tudatban haljanak meg! A materialista emberek számára a halál egyenlő a teljes veszteséggel, az ingatag hitűeknek ez részben veszteség, részben nyereség, míg a megvalósítottak számára, a halálban nincs semmi veszteség, csak nyereség van. Számukra ez egy kapu, és nem egy sötét kapu, hanem egy fényességes átjáró, melyen könnyedén átkelnek.

Tehát az örök életre vagyunk meghíva, ne higgyünk a halálban, az nem létezik! A lét létezik. 

Igen, de erre meg azt mondhatjátok, hogy „Mi ugyan szeretjük az eszményeket, de mégis mitévők legyünk, mert egy kicsit azért félünk?” Emiatt konklúzióképpen szeretnék elmondani nektek egy történetet a régmúlt időkből, amikor a rsik, a kor legemelkedettebb lelki vezetői, találkoztak Brahmával, a Teremtővel, akinek a következő kérdéseket tették fel: „Ó, Kedves Brahmá annyira szerteágazó és bonyolult ez a különböző istenségekből álló rendszer, olyan sokféle aspektusaik vannak, és különböző személyiségekből állnak. Meg tudnád mondani nekünk, hogy ki a Legfőbb Isten, ki itt a főnök?” A második kérdés így hangzott: „Mindenki fél a haláltól, de ki az akitől még a halál is fél?” Ugye ez egy jó kérdés! „S azt is mondd el nekünk kérlek, hogy ki az, akit megismerve minden ismertté válik? Ha azzal az eggyel tisztában vagyunk, akkor mindent tudunk.” Ez szintén egy nagyon jó kérdés! Ebből is láthatjuk, hogy valóban bölcsek voltak, hiszen ilyen kiváló kérdéseket tettek fel. Majd végül a negyedik kérdés így hangzott: „Mi tartja fenn a világot?”

Ki Isten? Ki a halál ellensége? Mi a végső tudás? S mi tartja fenn a világot? Nos, ha valaki nektek tenné fel ezeket a kérdéseket, bizonyára egy nagyon hosszú, részletes magyarázatba fognátok. Ezzel szemben Brahmá egy mantrát adott nekik. Most nem fogom elmondani ezt a mantrát, de azt igen, hogy e mellett milyen válaszokat adott ezekre a kérdésekre. „Az első kérdésetekre, hogy ki Isten – a válasz az, hogy Krisna. A másodikra, hogy ki az akitől még a halál is fél – Ő Góvinda. Ki az, akit megismerve minden ismertté válik – ez Gópídzsana, a a gópík Ura, a gópík Mestere. S mi tartja fenn a világot – nem a pénz, nem, hanem a  szváhá, az áldozat.”  

Tehát nézzük meg alaposabban ezeket a kérdéseket és válaszokat. Ki a Legfelsőbb? Krisna, a szeretet Istene, a mindenkit vonzó. Próbáljátok igazán megérteni a Legfelsőbbnek ezt a csodálatos koncepcióját. Hogy Ő annyira vonzó, olyan gyönyörű, hogy Ő mindent és mindenkit vonz. Ki a halál ellensége, akitől még a halál is fél, Ő Góvinda. Ezért áll Góvinda az imádatunk középpontjában, mert elköteleztük magunkat, hogy legyőzzük a halált, s ezért jó, ha barátságban vagyunk Vele, mert Ő fog tudni segíteni nekünk. Mi az a legfőbb tudás, amit megismerve minden ismertté válik? Ő Gópídzsana, Krisna, a gópík, a fejőslánykák Ura. Nos, de mit is jelent mindez? Azt, hogy ha megértjük az istenszeretetet, azzal mindent megértettünk, akkor már nincs más, amit tudnunk kellene, ahhoz képest minden másodlagos! Ha ebből valamit is megértünk, akkor már mindent tudni fogunk.  Mi tartja fenn a világot? A szváhá, az áldozat. Tehát, ha kapcsolatba szeretnénk lépni a Legfelsőbb Istennel, akkor hozzunk áldozatot, szváhá-t. S ha a legfőbb tudnivalót szeretnénk megérteni, akkor végezzünk megfelelő áldozatot. Az majd segít nekünk legyőzni a halált, a korlátainkat, a sötétséget, mindent ami valótlan. S ezt követően majd eljutunk a valótlanból a valósba, a sötétségből a világosságba, és a halálból a halhatatlanságba.

(от лекция на Свами Тиртха, 12.05.2019 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Не оставяйте хората да умират в телесно съзнание. Защото за човека с материално мислене, смъртта е тотална загуба. За онези които имат някаква клатеща се вяра, смъртта е донякъде загуба, донякъде печалба. Ала за тези, които са на осъзнатото ниво, смъртта не е загуба, а само печалба. Тя е врата, и то не мрачна, а светла врата, която с лекота преминават.

И така, поканени сте за вечен живот. Не вярвайте в смъртта, тя не съществува. Съществуването съществува. 

Добре, но тогава може да кажете: „Харесват ми тези идеи, но въпреки това се страхувам. Какво да правя?” Тогава в заключение мога да ви разкажа една история от древни времена, когато ришите, най-възвишените интелектуалци на времето си, срещнали Брахма, твореца, и го запитали: „О, картината е толкова сложна, има толкова много различни аспекти и личности. Би ли ни казал моля кой е Върховният Бог, кой е главният тук?” Вторият им въпрос бил: „Всеки се бои от смъртта; но кой е този, от когото смъртта се бои?” Това е добър въпрос, нали? „И кажи ни също така моля, кой е този, когото познаеш ли, ще знаеш всичко? Ако познаваме това едничко нещо, всичко ще познаваме.” Отново много добър въпрос. Виждате, те наистина са били мъдри, щом са имали такива добри въпроси. И накрая, четвъртият им въпрос гласял: „Кое кара света да се върти?“

Кой е Бог? Кой е врагът на смъртта? Кой е върховното познание? И кое кара света да се върти? Ако някой бе задал на вас тези въпроси, най-вероятно бихте подхванали дълго и подробно обяснение. Ала Брахма дал една мантра. Няма да ви кажа тази мантра, но ще я обясня. Той казал: „Отговорът на първия ви въпрос, кой е Бог – това е Кришна. Вторият въпрос: от кого се страхува смъртта – това е Говинда. Кой трябва да бъде познат – Гопиджан, Бога на гопите, господаря на гопите. И кое кара света да се върти – не, не са парите; това е сваха, жертвата”  

И така, ако се вгледаме внимателно: кой е Бог? Кришна. Кришна е Богът на любовта, Кришна е всепривличащ. Опитайте се да вникнете в това красиво разбиране за Всевишния – Той е толкова привлекателен, толкова прекрасен, че привлича всичко и всички. Врагът на смъртта, ужасът за смъртта е Говинда. Затова Говинда е в центъра на нашето обожание. Защото ние сме решили да надмогнем смъртта, нали? Затова трябва добре да се сприятелим с Говинда, понеже Той може да ни помогне. Кое е най-доброто знание, познавайки което ще знаем всичко? Това е Гопиджан, или Кришна във връзката Му с гопите, пастирските девойки. Какво означава това? Че ако разберете божествената любов, тогава ще знаете всичко. Няма какво друго да се научава. Всичко друго е второстепенно спрямо тази тема. Ако разберете нещичко за нея, ще знаете всичко. А кое кара света да се върти? Това е сваха, жертвата. И така, ако искате да установите своята връзка с Всевишния – правете жертва, сваха. Ако искате да надмогнете смъртта или кое да е ограничение – правете жертва, сваха. И ако искате да разберете най-доброто знание, тогава правете правилната жертва. Това ще ни помогне да победим смъртта, да победим ограниченията, да победим тъмнината – всичко, което не е истинско. И тогава ще можем да стигнем от нереалното до реалността, от мрака в светлината и от смъртта във вечността.

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

“The supremely beautiful place of residence for Krishna is compared to a most beautiful thousand-petaled lotus flower. This shelter named Gokula is a result of His endless or unlimited aspect, ananta, and the whorl of this lotus flower is the residence proper for Krishna.” [1]
Krishna is the God of beauty, right? He is so beautiful that He charms even Himself. You remember, His reflection was astonishing. So what kind of residence can we imagine for this most beautiful entity? You can put Him in a block, you can put Him in a house, you can put Him into a palace, you can put Him into the forest, but ultimately you can put Him into that whorl of a lotus flower. Find the most-most-most beautiful place for the most beautiful God. And in the first verse there was this anadi aspect of Krishna, no beginning; and here comes this ananta aspect –  that serves to Krishna with this most beautiful lotus flower. So no beginning, no end – this is spiritual life. For the select souls. And what about us? There should be a beginning, because before we were living as materialists, right, and now we have started to act, we/to pose ourselves as devotees. So there is a beginning, my dear ones, but there should be no end. Therefore, in case somebody finds his or her way back home, back to this lotus flower where Krishna resides, there is no end. So this is the proper residence of Krishna.
“This transcendental lotus flower has a six-angled center, and this is the realm where Krishna resides. This is the residence of the predominating and predominated aspect of the Absolute, which is a result of their intrinsic nature. In the middle, the support is just like a brightly shining Krishna, resplendent in His own splendor, and He is compared to a diamond pillar, and He is the source of all spiritual energies. And the sacred 18 syllable mantra separated into six different parts, is revealed on these petals of this original lotus flower.” [2]
Very meaningful! Before we thought that it is only some nice symbol of nature, like a beautiful flower. But here we understand that this lotus flower reveals something, and it contains some more secrets. Krishna is standing in the center like a diamond pillar. Isn’t that beautiful? A soft-petaled lotus flower and a resplendent diamond pillar! Om mani padme hum – there is the lotus flower, and there is a diamond in the center. So, our dear buddhist brothers glorify Govinda. In some nice stupas this mantra is running all the time. Some people understand, some people understand it better. I have a devotee friend and when visiting a very beautiful buddhist stupa, you know, they have these prayer wheels where the mantra is written on, and you walk by and you just turn the wheels. And there were like 108 such prayer wheels around the stupa. So, he decided to make a parikrama and chant the mahamantra over these wheels.

(to be continued)

1. Brahma Samhita, 5.2
2. Brahma Samhita, 5.3

(Szvámí Tírtha, 2019.01.10-ei szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)
„Krsna legeslegkiválóbb tartózkodási helye ezernyi szirmú és pártájú lótuszvirághoz hasonlatos. Ez a Gókula néven ismeretes hajlék az Ő végtelen aspektusából (Ananta) hajtott ki. E virág kelyhe Krsna igazi otthona.” [1]
Mint tudjuk Krisna a szépséges Isten, aki annyira gyönyörű, hogy még saját Magát is elbűvöli. Emlékeztek arra, hogy mennyire lenyűgözte az, amikor megpillantotta a saját tükörképét. Nos, a kérdés az, hogy milyen lakhelyet tudunk elképzelni ennek a leggyönyörűbb személynek? Tehetjük Őt, akár lakótelepi lakásba, családi házba, palotába, vagy erdőbe, de akár elhelyezhetjük Őt egy lótuszvirág kelyhébe is. Keressük meg a legcsodálatosabb helyet a leggyönyörűbb Isten számára. A Brahma-szanhitá első versben olvashattunk Krisna anádi (kezdet nélküli) aspektusáról, itt pedig megjelenik az ananta, mint vég nélküli jellemző – s ezt a végtelen aspektusát szolgálja ez a leggyönyörűbb lótuszvirág. Tehát nincs se kezdete, se vége – ilyen a kiválasztott lelkek világa. De akkor mi van velünk? Nekünk kell, hogy legyen kezdetünk, mivel mi korábban materialistaként éltünk, most pedig elkezdtünk bhaktaként viselkedni, legalább is azt mutatni, mintha azok lennénk. Nos kedveseim a lényeg, hogy igen van valamilyen kezdeti állapot, de nem szabad, hogy véget érjen. Ezért abban az esetben, ha valaki megtalálja a hazafelé vezető utat, vissza ehhez a gyönyörű lótuszvirághoz, ahol Krisna lakozik, akkor annak sohasem lesz vége. Tehát ez Krisna igazi lakhelye!
„E transzcendentális lótuszvirág hatszögletű kelyhe az a birodalom, ahol Krsna lakozik. Ez az otthona az Abszolút benső lényéből fakadó uralt s uralkodó arculatának. Középütt a támasz, a gyémánthoz hasonlatos, önnön fényében ragyogó Krsna áll, mint az összes energiák lelki forrása. A tizennyolc transzcendentális szótagból álló szent mantra hat részre tagoltan, hatszög alakban nyilvánul meg.” [2]
Ez nagyon fontos leírás! Korábban azt gondolhattuk, hogy ez csak valamiféle szép természeti szimbólum, ez a gyönyörű virág, de ebből a versből megérthetjük, hogy ez a lótuszvirág felfed számunkra valamit, egy még nagyobb titkot. E lótuszvirág közepén, mint egy gyémánt oszlop, Krisna áll. Hát nem gyönyörű? Egy bársonyos szirmú lótuszvirág és egy tündöklő gyémántoszlop! Ha a lótuszvirág szimbólumának kapcsán említettétek ezt az óm mani padmé hum mantrát, akkor annak az értelme is az, hogy itt van ez a gyöngéd lótuszvirág, melynek kelyhében ott van a gyémánt. Tehát kedves buddhista testvéreink így dicsőítik Góvindát. Vannak olyan buddhista sztúpák, ahol ez a mantra folyamatosan szól, melyet vannak akik értenek, és vannak olyanok, akik még teljesebben értenek. Van egy kedves bhakta barátom, akivel egyszer meglátogattunk egy buddhista sztúpát, ahol, mint tudjátok olyan imakerekek találhatók, melyeken mantrák vannak felírva, s ha elhaladnak mellettük a hívők megforgatják azokat. 108 ilyen imakerék volt a sztúpa körül. Nos, ez a bhakta barátunk elhatározta, hogy parikramát tartva zengi a mahámantrát az imakerekek körül.

(folytatása következik)

1. Brahma-szanhitá, 5.2.
2. Brahma-szanhitá, 5.3.

(от лекция на Свами Тиртха, 10.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

„Великолепната обител на Кришна, известна като Гокула, има хиляди листица и съцветие досущ като лотос, израснал от частица от Неговия безграничен аспект (Ананта), а тичинката сред венчелистчетата е действителният дом на Кришна.” [1]
Кришна е Богът на красотата, нали? Толкова е красив, че очарова дори самия себе си. Спомняте си, виждайки отражението си, Той бил смаян. Тогава каква обител можем да си представим за това най-прекрасно същество? Можете да Го поставите в блок, можете да Го поставите в къща, можете да Го поставите в дворец, можете да Го поставите в гората, а в края на краищата можете да Го поставите в тичинката на лотосово цвете. Открийте най-най-най-красивото място за най-красивия Бог. И в първия стих беше описан аспекта на Кришна анади – без начало; а тук идва аспектът ананта, който служи на Кришна с това най-прекрасно лотосово цвете. И така, без начало и без край – това е духовният живот. За избраните души. А за нас? Би следвало да има начало, защото преди сме живели като материалисти, нали, а сега сме започнали да действаме, да се представяме като предани. Така че начало има, скъпи мои, но не бива да има край. Затова ако някой намери пътя си обратно към дома, към лотосовото цвете, където живее Кришна, няма край. И така, това е действителният дом на Кришна.
„Тичинката на този трансцендентален лотос е царството, където обитава Кришна. То е очертано като шестоъгълен мистичен символ, обител на доминираната и доминиращата половини на Абсолюта. Досущ диамант, сияйният върховен Кришна, изворът на всички божествени енергии, стои като централна ос. Великата мантра, състояща се от осемнадесет срички, оформена от шест интегрални части, е проявена като шестоъгълна фигура с шест подразделения.” [2]
Много изпълнено със смисъл! Досега си мислехме, че това е просто някаква красива природна метафора – лотосовото цвете. Ала тук разбираме, че това лотосово цвете разкрива нещо, и съдържа още тайни. Кришна стои в центъра като диамантена колона. Не е ли красиво? Лотосът с нежни листенца и сияйната диамантена колона! Ом мани падме хум – съществува лотосът, а в центъра му съществува диамантът. Така че нашите скъпи братя будисти всъщност възхваляват Говинда. В някои красиви ступи през цялото време се върти тази мантра. Някои разбират, други разбират по-добре. Имам един приятел бхакта и когато той посетил една хубава будистка ступа, знаете, те имат онези молитвени колела, на които е написана мантрата, и като минава човек покрай тях, просто завърта колелата. Има 108 такива молитвени колела около ступата. И той решил да направи парикрама и да повтаря махамантрата на тези колела.

(следва продължение)

1.  „Брахма Самхита“ 5.2
2.  „Брахма Самхита“ 5.3

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 10.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

„Der überaus schöne Wohnort Krishnas wird mit einer wunderschönen tausendblättrigen Lotusblume verglichen. Dieser Zufluchtsort namens Gokula ist ein Ergebnis seines endlosen oder unbegrenzten Aspekts, Ananta, und die Blütenwirbel dieser Lotusblume sind Krishnas eigentlicher Wohnort.“[1]
Krishna ist der Gott der Schönheit, nicht wahr? Er ist so schön, dass er sich selbst bezaubert. Erinnert ihr euch? Sein Spiegelbild war atemberaubend. Welchen Wohnort können wir uns also für dieses überaus schöne Wesen vorstellen? Man kann ihn in einen Block setzen, in ein Haus, in einen Palast, in den Wald, aber letztendlich kann man ihn in die Blütenwirbel einer Lotusblume setzen. Findet den allerschönsten Ort für den schönsten Gott. Und im ersten Vers gab es diesen Anadi-Aspekt Krishnas, ohne Anfang; und hier kommt dieser Ananta-Aspekt hinzu – der Krishna mit dieser wunderschönen Lotusblume dient. Also kein Anfang, kein Ende – das ist spirituelles Leben. Für die auserwählten Seelen. Und was ist mit uns? Es sollte einen Anfang geben, denn zuvor lebten wir materialistisch, nicht wahr, und jetzt haben wir begonnen zu handeln, uns als Devotees zu präsentieren. Es gibt also einen Anfang, meine Lieben, aber es sollte kein Ende geben. Wenn also jemand den Weg zurück nach Hause findet, zurück zu dieser Lotusblume, wo Krishna wohnt, gibt es kein Ende. Dies ist also der wahre Wohnort Krishnas.
„Diese transzendentale Lotusblume hat ein sechseckiges Zentrum, und dies ist die Sphäre, in der Krishna weilt. Dies ist der Wohnsitz des vorherrschenden und beherrschten Aspekts des Absoluten, was auf ihre immanente Natur zurückzuführen ist.Wie ein Diamant steht der strahlende, höchste Krishna, die Quelle aller göttlichen Energien, als zentrale Achse. Er ist die Quelle aller spirituellen Energien. Und das heilige 18-silbige Mantra, aufgeteilt in sechs verschiedene Teile, wird auf diesen Blütenblättern dieser ursprünglichen Lotusblume offenbart.“ [2]
Sehr bedeutungsvoll! Zuvor dachten wir, es sei nur ein schönes Symbol der Natur, wie eine schöne Blume. Aber hier verstehen wir, dass diese Lotusblume etwas offenbart und weitere Geheimnisse birgt. Krishna steht in der Mitte wie eine Diamantsäule. Ist das nicht wunderschön? Eine weichblättrige Lotusblume und eine strahlende Diamantsäule! Om mani padme hum – da ist die Lotusblume, und da ist ein Diamant in ihrer Mitte. So preisen unsere lieben buddhistischen Brüder Govinda. In manchen schönen Stupas wird dieses Mantra ständig rezitiert. Manche verstehen es, manche verstehen es besser. Ich habe einen Freund bhakta, und als er eine sehr schöne buddhistische Stupa besuchte, ihr kennt diese Gebetsmühlen, auf denen das Mantra geschrieben steht, und man geht vorbei und dreht einfach die Mühlen. Und es gab etwa 108 solcher Gebetsmühlen um die Stupa herum. Also beschloss er, eine Parikrama zu machen und das Mahamantra über diesen Mühlen zu chanten.

(Fortsetzung folgt)

1. Brahma Samhita, 5.2
2. Brahma Samhita, 5.3

(из лекции Свами Тиртхи, 10.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)
«Прекраснейшее место обитания Кришны сравнивается с самым прекрасным тысячелепестковым лотосом. Это убежище, называемое Гокула, является результатом Его бесконечного или безграничного аспекта, Ананты, и венчик этого лотоса — это место обитания, подобающее Кришне». [1]
Кришна — Бог красоты, не так ли? Он настолько прекрасен, что очаровывает даже Самого Себя. Помните, Его отражение было поразительным. Так какое же жилище мы можем представить для этого прекраснейшего существа? Вы можете поместить Его в многоквартирный дом, вы можете поместить Его в хату, вы можете поместить Его во дворец, вы можете поместить Его в лес, но в конечном итоге вы можете поместить Его в этот центр лотоса. Найдите самое-самое-самое прекрасное место для самого прекрасного Бога. И в первом стихе был этот аспект аннади Кришны, отсутствие начала; а здесь появляется этот аспект ананта — который служит Кришне этим прекраснейшим лотосом. Так что нет начала, нет конца — это духовная жизнь. Для избранных душ. А что насчет нас? Должно быть начало, потому что раньше мы жили как материалисты, верно, а теперь мы начали действовать, мы позиционируем себя как преданные. Так что есть начало, мои дорогие, но конца быть не должно. Поэтому, если кто-то найдет путь домой, обратно к этому лотосу, где пребывает Кришна, конца нет. Таково истинное место обитания Кришны.
«Этот трансцендентный цветок лотоса имеет шестигранный центр, и это царство, где пребывает Кришна. Это обитель доминированного и доминирующего аспекта Абсолюта, являющегося результатом их внутренней природы. В центре находится опора, подобная ярко сияющему Кришне, блистательному в своем собственном великолепии, которого сравнивают с алмазным столбом, и Он является источником всех духовных энергий. А священная 18-сложная мантра, разделенная на шесть частей, явлена ​​на этих лепестках этого изначального цветка лотоса»[2].
Очень значимо! Раньше мы думали, что это всего лишь какой-то красивый символ природы, вроде красивого цветка. Но тут мы понимаем, что этот цветок лотоса что-то открывает и таит в себе еще несколько тайн. Кришна стоит в центре, как алмазный столб. Разве это не красиво? Цветок лотоса с мягкими лепестками и сияющий алмазный столб! Ом мани падме хум – цветок лотоса, а в центре – бриллиант. Итак, наши дорогие братья-буддисты прославляют Говинду. В некоторых красивых ступах эта мантра звучит постоянно. Кто-то понимает, кто-то понимает лучше. У меня есть друг-преданный, и когда он посетил очень красивую буддийскую ступу, вы знаете, у них есть эти молитвенные колеса, на которых написана мантра, и вы проходите мимо и просто поворачиваете колеса. И таких молитвенных барабанов вокруг ступы было около 108. Итак, он решил совершить парикраму и произность махамантру над этими колесами.

(продолжение следует)

1. „Брахма Самхита“ 5.2
2. „Брахма Самхита“ 5.3

(from a lecture of Swami Tirtha, 12.05.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Many times we say, ‘Let there be eternal light for the dead’. Other times we speak about enlightenment as a spiritual goal – again connected to light. Yet in most of the cases we compare death to darkness.
Today we have been to an excursion to a very nice place, near the river Erma. There was a tunnel and this was like a spiritual demonstration of our topic today. From the bright side you enter into something very dark and very long, you don’t see anything. You notice some light at the end of the tunnel, very far, a small little bright light. And also when I entered, I saw that somebody was waiting there, on the other side. Really it was like that!
But you know, we are living in the 21st century. So, many of us have taken out our phones and turned on the light ‘I want to see in the darkness’. You don’t focus at the eternal light on the other side of the tunnel, but you light your small little candles.
You know, you wants to show the sun to a blind person, who is living in a cell, never going out of this cell, living in darkness. And then you say ‘Come, come with me, I will show you the light, I will show you the sun”, he says “Alright, I will bring my torch”. Or if this is an up-to-date story – “Alright, I will bring my phone”. Then you say “There’s no need for that”. It’s so difficult to believe that there is an eternal light waiting for us.
And as a beautiful mantra from the Upanishads[1] say: That is purnam, that is complete; and this is also complete. We originate from this eternal purnam, the eternal complete whole, divinity. Our soul shares this quality – so you are an eternal soul, don’t be afraid! Don’t be afraid of the transition. The first stage of life is birth, the second is growth, the third is reproduction, the fourth is staying for some time, the fifth is decline and the sixth is decay. It’s always going on. Don’t be afraid of these changes. Because your body is a perfect instrument to achieve your spiritual goals. It is an imperfect instrument to achieve your material goals, but it is the very best instrument to achieve spiritual ideals.
Why? Because your body is penetrated by energy channels. There are 72,000 channels. And when the soul prepares to leave the body, when you come closer to your last moment in this body, then, in a fortunate case, the tip of the heart starts to shine, starts to glow. And this light coming from the tip of the heart will illuminate one special channel, which is connected to the top of the head. There is a mystic exit, entrance and exit, at the top of the skull. And if you have reached a realized standard of your spiritual practice, then you will exit through this channel from the heart to the top of the head, I mean the soul will exit this body. This is the path of light. And then, through this mystic gate, exit of the body, you will follow again the same direction of light. And through the cosmic Sun Door you can enter into eternity.
This is our goal – so that at the last moment your heart is enlightened, it shows light on this special channel, leading to the top of the head; then, through this brahma-randra you can exit and follow the path of light; and then, through the Sun Gate, you can enter eternity. Krishna says “Those who come to Me, they will never return”[2]. So, once we reach perfection through this enlightened path, there is no return. If we didn’t learn our lesson, then we have to return. Therefore, our hope and our commitment is to follow this path of light, divine light. Actually, we are invited in a divine contract to counteract death, to overcome death. And the more we realize that we are not the impermanent body, but eternal souls, the more convinced we are in this spiritual ideal.
Please help others to also realize this very simple fact – that we are not a decaying body, but an eternal soul. You are not a pile of decomposing proteins, but you are a spiritual spark that is destined to find its way back home, back to Godhead.

(to be continued)

1.  Shri Ishopanishad, Invocation
2.  Bhagavad Gita 8.15; 15.6

(Szvámí Tírtha, 2019.05.12-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Sokszor mondjuk, hogy „Az örök világosság fényeskedjék neki ” (elhunyt esetén), máskor pedig szintén a fényhez kötődően a megvilágosodásról beszélünk úgy, mint lelki célról. Mégis, a legtöbb esetben a halált a sötétséghez hasonlítjuk.
Ma kirándulni voltunk egy nagyon szép helyen, az Erma folyó közelében, ahol volt egy alagút, ami lelki értelemben nagyon jól szemlélteti a mai témánkat. A fényes, világos oldalán lehetett bejutni ennek az alagútnak, ami valamiféle nagyon sötét, hosszú helynek tűnt, és ahol nem lehetett semmit se látni, illetve az alagút végén nagyon távol felsejlett egy apró-kis fényes pont. S amikor beléptem, láttam, hogy valaki vár ott a másik oldalán. Tényleg ilyen volt!
De tudjátok, a 21. században élünk, így sokan közülünk elővették a telefonjaikat, és világítani kezdtek vele, „Jajj, de jó lenne látni valamit ebben a sötétben!” Tehát nem az alagút túloldalon lévő örök fényre összpontosítunk, hanem meggyújtjuk a saját kis lámpásainkat.
Tudjátok ez olyan, mint amikor egy cellában élő vak embernek, meg akarjuk mutatni, hogy milyen is a Nap, tehát egy olyasvalakinek, aki soha nem megy ki onnan, ott él a sötétben. Majd azt mondjuk neki, hogy „Gyere velem, majd én megmutatom milyen is az a fényt, megmutatom a Napot.” Mire ő azt mondja: „Rendben, akkor hozom a zseblámpámat”. Vagy, ha ez egy modern történet, akkor „Rendben, hozom a telefonomat”. Mire azt mondjátok, hogy: „Erre nincs semmi szükség.” Nagyon nehéz elhinni, hogy van egy örök világosság, ami ránk vár.
S, ahogy egy gyönyörű Upanisad mantra[1] mondja, púrnam: az is teljes, és emez is teljes. Mi, ebből az örök púrnamból, az örök teljes egészből, az isteniből származunk. A lelkünk része, egyik tulajdonsága ez, tehát nem kell félnünk, mivel örökkévaló lelkek vagyunk!
Ne féljünk ettől az átmenettől, ennek a testnek az elhagyásától. Életünk első része a születés, a második a növekedés, a harmadik az utódok nemzése, a negyedikben még maradunk egy kicsit, az ötödik a hanyatlás, a hatodik pedig a halál, a test elmúlása, lebomlása. Ez folyamatosan zajlik, ne féljünk ettől a változástól, mert testünk egy tökéletes eszköz a lelki céljaink megvalósításához. Az anyagi célok eléréséhez egy tökéletlen eszköz, de a lelki eszményeink megvalósításához pedig a legjobb eszköz.
Miért? Mert a testünket energiacsatornák hálózzák be, összesen 72 000 ilyen csatorna van. S amikor a lélek a test elhagyására készül, amikor közelebb kerülünk ahhoz az utolsó pillanathoz, akkor szerencsés esetben, a szív csúcsa elkezd fényleni, ragyogni. S ez a fény megvilágít egy különleges csatornát, ami a fejtetőhöz kapcsolódik, ahol van egy misztikus be-, illetve kijárat. S, ha lelki gyakorlataink révén eljutottunk egy megvalósított szintre, akkor ezen a csatornán keresztül fogunk távozni a szívből a fejtetőn keresztül, azaz a lélek elhagyja ezt a testet. Ez a fény útja. Majd ezen a misztikus kapun, a test kijáratán keresztül, újra követni fogjuk a fény irányát, mint amikor idekerültünk. S halálunkkor ezen a kozmikus Nap Kapun keresztül lépünk majd be az örökkévalóságba.
Ez a mi célunk, hogy az utolsó pillanatban a szívünk megvilágosodjon, fényt sugározzon ezen a fejtetőhöz vezető különleges csatornán, a brahma-randhrán keresztül, ki tudjon lépni, és követhesse a fény útját, majd a Nap Kapun keresztül beléphessen az örökkévalóságba. Kṛiṣṇa azt mondja: „Azok, akik elértek Engem, soha többé nem térnek vissza”[2]. Tehát, ha egyszer már elértük azt a tökéletességet ezen a megvilágosodott úton keresztül, akkor nincs visszatérés. Ha nem tanultuk meg a leckét, akkor vissza kell térnünk. Ezért ez a mi reménységünk, és ezért köteleztük el magunkat arra, hogy kövessük ezt a fény, az isteni fény útját. Valójában egy isteni egyezségre lettünk meghívva, hogy legyőzzük és túllépjünk a halálon. S minél inkább tudatára ébredünk annak, hogy nem ez a mulandó test, hanem örökkévaló lelkek vagyunk, annál inkább meggyőződésünk lesz ez a lelki eszmény.
Kérlek, segítsetek másoknak is abban, hogy felismerhessék ezt az egyszerű igazságot, hogy nem a múlandó test, nem egy lebomló fehérjehalmaz vagyunk, hanem örökkévaló lelkek, lélekszikrák, amiknek az a sorsuk, hogy visszataláljanak az igazi otthonukba, vissza Istenhez.

(folytatása következik)

1. Srí Isópanisad, Bevezetés
2. Bhagavad-gítá, 8.15; 15.6