Sharanagati

Ma egy nagyon különleges témáról fogunk beszélgetni és ez a jóga. A jóga nagyon különleges kapcsolatot jelent. Emberi lények vagyunk, ez azt jelenti, hogy szükségünk van társaságra. Ahogy ma este is összegyűltünk itt, ez egyben jó alkalom és lehetőség energiaszintünk növelésére. Ezen kívül a jóga kapcsolódást is jelent – szívek, lelkek, emberi és Isten között. Természetesen a mi témánk magába foglalja a misztikus kapcsolatokat és a miszticizmust, bár a miszticizmus ténylegesen azt jelenti, hogy elcsendesedni. Így hát, hogy is beszéljünk a miszticizmusról? Ez gyakorlatilag lehetetlen, mivel csendben kell maradnunk. Mivel azonban emberi lények vagyunk, szeretnénk megosztani azt, amink van. A legfontosabb dolog pedig, amivel rendelkezünk, az érzelmeink. Az érzelem azt jelenti, hogy felesleged van, amiből szeretnél másoknak is adni. Az érzelem szeretőt is jelent. Ezért a beszéd a misztikusok halála, amíg a csend a szeretőé. Akkor most mitévők legyünk? Maradjunk egy kicsit csendben, hogy behatolhassunk a saját birodalmunkba? Tegyük ezt! A saját csendünk megtalálásának érdekében, hadd mutassak most én egy hangot. Ez a hang isteni hang. Egy különleges hangszerből, a hangtálból származik. Próbáljátok meg ráhangolódni! (Hangtál megszólaltatása).

Azt hiszem, hogy ez mindannyiunk számára egy misztikus tapasztalatot jelentett! Milyen hatással van e hang belső világunkra, a szívünkre, a tudatállapotunkra? A mai napon is sokat lótottunk- futottunk mindannyian. Végül megérkeztünk Szófia egyik legnagyobb katedrálisa mögé, egy gyönyörű helyre; a művészetek pazar otthonába. Utána a lefelé vezető lépcsőket kellett megmásznunk. Ennek jelentése az, hogy egyre mélyebbre kell jutnunk a saját spirituális csendünkben.  Valószínű, hogy észleltétek azt a csodálatos illatot is. Itt nagyon jó társaságban vagyunk a világ legmisztikusabb részéről származó gyönyörű képekkel körülvéve. Ezen kívül pedig a hang bemutató is nagy hatással volt a tudatállapotunkra. Valójában ez az, amit kutatnunk kell.

A tudatosság kérdése – ez egy nagyon fontos téma. Mi emberi lények homo szapienszek vagyunk – intelligens lények. Azonban néha elfeledjük használni ezt az intelligenciát. Azt mondják, agyunknak mindössze csekély kapacitását használjuk tudatosan. Sőt, még azt is mi célra? Ostobaságokra. Annak ellenére, hogy az emberi élet egy nagyon fontos, nagyon becses alkalom. A jóga ősi tudománya szerint, nagyon ritka az emberi születés. Az életnek milliónyi különböző létformája ismeretes, míg végül elérjük az emberi létformát. Ez egy nagyon különleges alkalom, mivel nem pusztán úgy élhetünk, mint a többi élőlény, hanem azért is, mert rendkívüli lehetőség adatott számunkra és ez pedig, a tökéletesség.

Akkor most meg kell kérdeznem, hogy mit jelent az élet tökéletessége? Valamiféle siker elérését? Nem rossz. Vagy megnyerni a lottón a főnyereményt? Hallottam, hogy nem ritkán ez nagy összeg errefelé, de sokszor láthatjuk mégis, hogy ez mennyire tönkreteszi azok életét, akik nyernek. Vagy bármilyen anyagi jellegű dolog elérését? Nos, nem kellene elhanyagolnunk ezeket, mivel életünk szükségszerű részei. Azonban függetlenül attól, hogy mennyi anyagi javat élvezetünk, a belső béke és a belső elégedettség teljesen különböző dolgok. Minden a tudatunktól függ. Néha úgy érezhetjük, hogy “Túl sokat szenvedünk”, vagy éppen úgy, hogy “nagyon boldogok vagyunk”, de ez mind viszonylagos. Ha éppen szenvedsz, gondolj csak a Föld összes élőlényének a szenvedésire – ehhez képest a te személyes szenvedésed nagyon is jelentéktelenné válik. Amikor pedig boldognak érezzük magunkat, az én kicsinyke saját boldogságom teljesen elenyésző a Föld összes boldogságához képest.

Mondhatjuk tehát, hogy még az objektív valóság is nagyon szubjektív. Ami számomra nagyon kedves, mások számára nagyon is bántó. Szeretném a kedvenc zenémet nagyon hangosan hallgatni, de a szomszédomat kiborítja. Van, ami élvezet az egyik ember számára, míg szenvedés a másiknak. Az akció és reakció világában élünk. Elégedettek vagytok ezzel a két választási lehetőséggel – Tett (actio) és következmény (reactio). Talán nem vagyunk annyira elégedettek, de ez a mi valóságunk: cselekszünk, és learatjuk a termést.

Azonban az actio és a reactio (cselekvés és következmény) – ez csak két nézőpont. Szükségünk van egy harmadik szemszögre is és ez a tökéletesség. Akció- reakció- perfekció. A harmadik aspektus nagyon fontos számunkra, mivel intelligens emberek vagyunk, ugye? Az intelligencia pedig azt jelenti, hogy elérjük a céljainkat, mégpedig a spirituális céljainkat!

(az előző hétfő folytatása)

“A Krishnától való elválás utáni első perctől kezdve Rádhikát az állandóan felélénkülő különböző érzelmek kavalkádja kínozza, mint például az alázatosság és a nyugtalanság. Minden egyes aggodalma szertefoszlik, mihelyst újból együtt lehet Sri Krishnával, amely küzdelmes erőfeszítések eredményeképpen valósul meg kettejük között, mint például üzeneteket közvetítő hírnökök segítségével. Bárcsak Rádhiká oly kegyes volna hozzám, hogy lótuszvirág lábainál végezhetnék szolgálatokat!”

Kettejük eksztázisának egyik nagyon különleges fajtája az, amikor már a találkozásuk alatt az elválás miatti félelem kínozza Őket. Éreztetek már így valaha?

Krishna Priya: Igen.

Tirtha Maharaj: Krisnától?

Krishna Priya: Krisnától?!  Nem erről szólt a kérdés.

Tirtha Maharaj: Tehát ez egy nagyon különleges érzés. Egy találkozástól várhatunk elégedettséget, azonban félünk attól is, hogy elveszítjük szívünk választottját. Amikor azonban elválunk kedvesünktől, nagyon intenzív vágyódást érezhetünk az után, hogy újra találkozzunk vele. Tehát mi a jobb – az egyesülés vagy az elválás?

Yamuna: Az egyesülés.

Krishna Priya: Az elválás.

Krishna Premi: Az elválás, időről időre.

Tirtha Maharaj: Igen, de ha az ellenkező oldalról nézzük a dolgokat- néha annyira fájdalmas az egyesülés és annyi bonyodalommal jár, hogy utána némi szünetre van szükségünk. De amikor elválunk, utána nem a vágyat, hanem egyfajta belső békét érzünk. Vagyis ismét tanúi lehetünk annak, hogy mekkora misztikus átváltozás is az, ha másik nézőpontból szemléljük a dolgokat.

Azért, hogy e különböző érzelmeket áthidalják, néha az Isteni Párnak hírnökökre van szüksége. A hírnökök bármely kapcsolat nagyon fontos résztvevői. Élt egyszer egy mester, aki nagyon intim viszonyban volt az egyik tanítványával. Ez a tanítvány megtagadta a mesterét, elhagyta, és a missziótól is eltávolodott. Természetesen minden egyes ilyen cselekedet egy jel: „Figyelj rám jobban, légy szíves!”. Rendben, tehát ez pszichológia, egyszerű pszichológia. A tanítvány több figyelemre és törődésre vágyott a mesterétől. Sok-sok év után, amikor ismét találkoztak, ez a tanítvány így szólt a mesterhez: „Sajnálom, hibát követtem el. Most már belátom, hogy annyira ostoba helyzetben voltam, hogy te nem tudtál közel kerülni hozzám, mert én annyira magamba voltam zárva.” És akkor a mestere azt mondta: „Igen, de hogyan jöttél erre rá?” Azt válaszolta: „Tudod, a fiammal kapcsolatban ugyanez a problémám volt. Képtelen voltam közel kerülni hozzá. És ez után eszembe jutott, hogy mi történt a mi kapcsolatunkban.”

Tehát, ha egy ilyen helyzetben létezik egy hírvivő, aki segíti a holtpontra jutott közötti kommunikációt, akkor valamennyi konfliktus, hiba és fájdalom csakúgy magától eltűnik. Néha hírnökökre van szükségünk – valamennyi érzelmi helyzetben, legyen az pozitív vagy negatív. Bármikor egy ilyen elakadás keletkezik, szükségünk van valakire, aki eltávolítja azt. Ezért ezek a hírnökök vagy közvetítők Rádhiká és Krisna között, illetve a gopák és a gopik között is nagyon lényegesek. Az ő fáradságos erőfeszítéseik árán valósul meg a béke. Fáradságos erőfeszítés! Valamennyi leleményességükre szükségük van ahhoz, hogy elérjék céljaikat. Ezért imádkozunk Shrimati Rádháránihoz, hogy legyen oly kegyes hozzánk, hogy lótuszvirág lábainál végezhessünk szolgálatot!

“Shrimati Rádháráni darshanját ritkán lehet elnyerni még az olyan istenségek számára is, mint Parvati felettébb nehéz. Rádháráni kegyét gyorsan elnyerheted, az Ő személyes nektári szolgálata által, ahogy Ő ragyog Sri Krishna társaságában – ha Ti is hódolatotokat ajánljátok ezen ének nyolc versszakának eszközeivel.”

Ez ennek a versszaknak a végkövetkeztetése. Ha ezekkel a fohászokkal imádjuk Shrimati Rádháránit, elnyerjük áldását. Nem kérdezem meg, hogy van-e kérdésetek, mivel úgysem érthetjük és nem is szükséges, hogy értsük az abszolút igazságot és tudományt, Shrimati Rádháráni titkát és misztériumát. Sokkal jobb, ha imádjuk Őt.

(az előző hét folytatása)

“Rádhárání a kifogyhatatlan birtokosa az örökifjú szépségnek, kedvtelésnek és a Krsna iránt érzett soha el nem múló szeretetnek. Rádhárání eksztatikus érzései Krsna iránt a kiváltói a gópík reszketésének, akik szintén Krsna szerelmesei. Mindig az Úr Krsna elbűvölő formáján, ékességein, öltözékén és kedvtelésein meditál. Bárcsak Rádhiká oly kegyes volna hozzám, hogy lótuszvirág lábainál végezhetnék szolgálatokat!”

Ő sohasem öregszik, örökké megőrzi fiatalos báját. Bár kedvtelései örökkévalók, Rajta sosem látszik az idő múlása. Ez azt jelenti, hogy Krsna boldogsága sosem múlik el. ‘Ő a Krsna iránt érzett soha el nem múló szeretet birtokosa.” Mi lesz az eredménye annak, hogy Ő mindezt birtokolja? Nem az, hogy Krsnához kötődik, hanem az, hogy a Krsna iránt érzett szeretethez. Krsna szeretete, mely az Ő valódi célja – egyben kelepce is Számára. De ez valójában a Kettejük kelepcéje, úgyszólván. Igen, igen, igen, Mindkettejüké. Valójában ez a találkozási pont.
‘Rádhárání eksztatikus érzései Krsna iránt a kiváltói a gópík reszketésének, akik szintén Krsna szerelmesei.’ Ha ismét elemezzük egy kicsit ezeket az isteni borzongásokat… Mi is a neve a nagyon fiatal gópíknak?
Harilílá: Manydzsárík.
Tírtha Mahárádzs: Igen, manydzsárí. Láttatok már tulaszí növényt tele manydzsáríkkal?
A kis nyitott virágok, tele nektárral.
Jamuná: A tulaszí virágait manydzsáríknak hívják?
Tírtha Mahárádzs: Igen, igen. A bimbóit. Azok, amelyek épphogy csak megnőttek, ki vannak nyílva. Ezek a napistent köszöntő virágocskák: „Itt vagyok, nyitva vagyok, tele vagyok nektárral. Légy szíves, jöjj el hozzám!” Ezután jön a poszméh, melynek magyarázata: „Add nekem a nektárt!” De tudjátok, a poszméh nehéz, a tulaszí pedig annyira lágy. Vagyis amikor a poszméh elkap egy virágot, a fiatalabb virágok lehajlanak. És mialatt a poszméh begyűjti a nektárt, a fiatal manydzsáríkat is futólag megérinti. Ezért mondják azt, hogy Ő (Rádhárání) okozza a manydzsárík remegését.
És „Mindig az Úr Krsna elbűvölő formáján, ékességein, öltözékén és kedvtelésein meditál. Bárcsak Rádhiká oly kegyes volna hozzám, hogy lótuszvirág lábainál végezhetnék szolgálatokat!”

„Rádhárání az eksztázis nyolc szimptómájával van megáldva (száttvika-bháva), melyek a reszketés, verejtékezés, égnek álló haj, a hang elcsuklása, és így tovább. Különböző eksztatikus érzelmek ékesítik, melyek a türelmetlenség, öröm, ellenkezés, és így tovább. Gyönyörű ékszerek ékesítik, melyek ragyogása Krsna szemeit gyönyörködteti. Bárcsak Rádhiká oly kegyes volna hozzám, hogy lótuszvirág lábainál végezhetnék szolgálatokat!”
Az odaadás érzelmének számos különböző szintje ismeretes: vibháva, bháva, anubháva, mahábháva, száttvika-bháva, sztháji-bháva és ezen kívül az érzelmeknek több különböző típusa, szintje és nézőpontja létezik. Általában arra számítunk, hogy csak a pozitív érzelmek jönnek elő a lelki gyakorlatok során. Mint például az eufórikus örömérzés, táncolás a boldogságban… rendben van, néha ez a kicsit elcsukló hang, egy kis borzongás, égnek álló haj – ez mind rendben van. De amikor a gyötrő szerelem érzése megjelenik, na, erre nem számítottunk. De amikor a bhakták, és különösen Srímatí Rádhárání a vjabhicsárí-bháva 33 különböző típusát megtapasztalja, ezek az érzelmek meghökkentőek. Mivel az elájulás, a feldúltság, a halálos döbbenet – ezek a vjabhicsárí-bháva végső szintjei. Tehát Őt ékesítik ezek a néha fájdalmas, néha szörnyű érzések. De szintén őt ékesíti a Krsna elégedettsége iránti elkötelezettség.
Vagyis ne várjátok azt, hogy egyszerűen a bhakti-jóga gyakorlásával kizárólag boldogok lesztek. Keresztül kell mennünk az érzelmek különböző szintjein, mivel az érzelmek iskolájába járunk. De imádkozunk azért, hogy Rádhiká oly kegyes legyen hozzánk, hogy lótuszvirág lábainál végezhessünk szolgálatokat!

(folytatása következik)