Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2020 evening, Sofia)

I feel honored to be here with you. It’s always a good start of a new year to come here and to celebrate together. Once there was a lecturer; there was a big hall full of people and the people were full of expectation. And this very world-famous lecturer came and told the audience: “You are so great, what can I say?” Of course everybody was very satisfied. I can only repeat his message: “You are so nice, what can I say?” Are you satisfied?

Yes and no. Usually this is the situation in life – we are halfway satisfied and halfway not satisfied. It is said, enough is enough. But, you know, the mood, the emotional surcharge for this remark is rather negative. If you fight with someone whom you love… because usually you don’t fight with someone whom you don’t like, right? With an outsider you behave very nicely, as a first-class gentlemen and gentlewoman. But with a dear one you give yourself as you are. So, when you fight with someone and you had enough of his or her arguments and of your own arguments, then you say “Enough is enough! I cannot tolerate your behavior anymore.” Do you know this mantra, ‘Enough is enough’? 

But why should we waste our time with such material activities? ‘Enough is enough’ means you want to read your own story, you are not interested in the version of others. Let’s turn this sad story of egotism. And what happens if you are a spiritual person and you will say ‘Enough is enough’ in a very positive manner? When you are fully satisfied, when it’s not the end of your nerves, but it’s a beginning of a new chapter. 

Life is a progressive process. I was just thinking, when you start your journey, everybody is so nice, so innocent and pure. And for a long, considerable time you can maintain your original purity. But then, slowly-slowly some dust starts to accumulate on you. You make your first mistakes, you have your first ambitions and slowly-slowly this dust accumulates over your heart. Still you are young and attractive, but no longer as pure as a child. And then, later on, if you continue your life journey, the original innocence keeps decreasing and the accumulated dust keeps growing. Enough is enough! We have had enough of the dust accumulated over our hearts. We need to reestablish this original purity of the heart. So, if a spiritual person would say, ‘Enough is enough’, it has a completely different meaning. 

One main urge in life is to acquire. If you don’t have something, you might think that you are dissatisfied because you don’t have it. Then you start to collect things, and now you have, but the contentment is still missing. So, it is not the possessions that make you satisfied. I think this urge is a cosmic principle. We are like a black hole – sucking all that is possible and still not satisfied. If you ask a black hole “Are you satisfied, my dear?”, not even an answer comes. Even an answer cannot escape that intensity of gravitation. 

Enough is enough! Because we know the spiritual cosmography. One end of this energy channel is a black hole, sucking in; but what’s on the other end? It must be a white exit, a source. A container is filled up, while a spring overflows – that’s the difference. So don’t act as a black hole, sucking all the energy, all the information, all the everything that you might possess, and still not satisfied – everything is just disappearing inside. And I don’t say: become a white hole, a white spring – because maybe it’s not for us. But worship reality like this! Because if we worship the ultimate truth as a white source of everything, then it’s a beautiful reality. 

So, enough is enough! Enough of collecting material stuff! 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2020.01.04-i szófiai esti tanításából)

Megtiszteltetésnek érzem, hogy itt lehetek veletek! Mindig jó így kezdeni az új esztendőt, hogy ellátogatok ide hozzátok és együtt ünnepelhetünk. Egyszer egy világhírű előadó tartott egy hatalmas teremnyi ember előtt beszédet, akik tele voltak várakozással, majd így szólt a közönséghez: „Önök olyan kiváló emberek, mit is mondhatnék?” Természetesen mindenki nagyon elégedett volt egy ilyen bevezetővel. Szóval csak megismételni tudom az üzenetét: „Ti olyan csodálatosak vagytok, mit is mondhatnék?” Elégedettek vagytok az életetekkel? 

Igen, és egyben nem is. Általában így vagyunk az élettel, félig elégedettek vagyunk vele, félig pedig nem. Azt szokták mondani, hogy: „Ebből ennyi is elég volt!” De tudjátok, ennek a kis  megjegyzésnek van egyfajta érzelmi felhangja, ami inkább negatív. Mintha olyasvalakivel veszekednénk, akit szeretünk, mert általában azzal nem veszekszünk, akit nem kedvelünk. Egy idegennel szemben igyekszünk nagyon kedvesen viselkedni, mint egy úriember vagy hölgy. Viszont azzal szemben akit szeretünk, olyannak mutatkozunk, amilyenek valójában vagyunk. Tehát, amikor veszekeszünk valakivel, és már elegünk van a saját, és a másik érveiből, akkor azt mondjuk, hogy „Na ebből elég volt! Ezt már nem bírom elviselni.” Ismeritek ezt a mantrát: „Ebből elég”?

  De miért pazaroljuk az időnket ilyen anyagi dolgokra? Az, hogy „Na ebből ennyi is elég”,  az azt jelenti, hogy a saját történetünket akarjuk olvasni, a másoké nem érdekel bennünket! De fordítsuk meg ezt az önző, szomorú hozzáállást! Mi történik akkor, ha lelki emberek vagyunk, és nagyon pozitívan azt mondjuk azt, hogy „Elég volt!”? Amikor teljes elégedettséggel, nem pedig ingerületből mondjuk ezt, amikor egy új dolog veszi kezdetét.

Az élet a fejlődésről szól. Épp azon gondolkodtam, hogy amikor elindulunk ezen a földi úton, mindenki olyan kedves, ártatlan és tiszta. S meglehetősen hosszú ideig sikerül megőrizni ezt az eredeti tisztaságunkat. Aztán lassacskán elkezd ránk rakódni némi por. Elkövetjük az első hibáinkat, különböző ambícióink támadnak, és fokozatosan egyre több por rakódik rá a szívünkre. Ugyan még mindig fiatalok és vonzóak vagyunk, de már nem olyan ártatlanok, mint egy gyermek. Majd tovább folytatjuk az életünket, és egyre inkább csökken ez az eredeti ártatlanságunk, illetve egyre inkább nő ez a felhalmozódott porréteg a szívünkön. Egyszer csak úgy érezzük, hogy „Ebből ennyi is elég volt!” Elegünk lesz a szívünkön felhalmozódott porrétegből, vissza akarjuk állítani a szívünk eredeti tiszta voltát. Tehát, ha egy lelki ember azt mondja, hogy „Ebből ennyi is elég”!, annak egy teljesen más jelentése van.

Az élet egyik fő ösztönzése a birtoklásra irányul. Ha valami hiányzik az életünkből, akkor azt gondolhatjuk, hogy azért érzünk elégedetlenséget, mert nincs meg az a bizonyos dolog. Ekkor elkezdünk mindenfélét gyűjtögetni, és bár megszereztük azokat, mégsem érzünk elégedettséget. Tehát nem attól leszünk boldogok és elégedettek, amiket sikerül megszereznünk. Azt hiszem, hogy ez egy egyetemes vágy bennünk, olyanok vagyunk, mint egy fekete lyuk, ami magába szív mindent, mégsem lesz elégedett vele. Ha megkérdeznénk egy fekete lyuktól, hogy „Kedvesem, elégedett vagy?”, még válasz sem jönne. Még egy válasz sem tud elmenekülni a gravitáció ilyen mérvű erősségétől.

Tehát „Elég volt!” ebből az anyagi világból, mert mi ismerjük a lelki világ leírását, a lelki kozmográfiát. Ha egy energiacsatornának képzeljük el a fekete lyukat, melynek egyik vége ez a lyuk amely beszívja az energiát, akkor mi lehet a másik végén? Bizonyára egy fehér kijárat, a forrás. Tudjuk, hogy egy tartály az megtelik, míg egy forrás az túlcsordul – ez a különbség közöttük. Tehát ne legyünk olyanok, mint egy fekete lyuk, ami beszívja az összes energiát, információt, s mindazt, amit birtokolni akarunk, mégsem válik elégedetté, egyszerűen minden csak eltűnik benne. Nem azt mondom, hogy váljunk fehér lyukká, fehér forrássá, mert ez talán nem a mi utunk. De imádjátok ily módon az abszolút valóságot! Mert ha a végső igazságot, mindenek fehér forrásaként imádjuk, akkor ez egy gyönyörű valóság lesz.

Szóval, ebből ennyi is elég! Most már elég az anyagi dolgok gyűjtögetéséből!

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2020 вечер, София)

За мен е чест да бъда тук с вас. Винаги е добро начало на годината да дойда тук и да празнуваме заедно. Веднъж имало един лектор; имало голяма зала с хора, изпълнени с очакване. И този световно-известен лектор влязъл и казал на публиката: „Вие сте толкова велики, какво мога да ви кажа?” Разбира се, всички били много удовлетворени. Аз мога само да повторя неговото послание: „Толкова сте прекрасни, какво мога да ви кажа?” Удовлетворени ли сте?

Да и не. Обичайно такава е ситуацията в живота – ние сме наполовина удовлетворени и наполовина недоволни. Казва се: достатъчно е. Обаче настроението, емоционалният заряд в тези думи е по-скоро негативен. Ако се карате с някого, когото обичате… защото човек обикновено не се кара с някого, когото не харесва, нали? С чужд човек сте много любезни, първокласни джентълмени и дами. Но с близките си сте такива, каквито сте в действителност. Та когато спорите с някого и ви писне от неговите аргументи, както и от вашите собствени, накрая казвате: „Достатъчно, стига! Не мога повече да търпя държанието ти.” Позната ли ви е тази мантра: „Достатъчно“? 

Но защо да си губим времето в такива материални занимания? „Достатъчно“ означава, че искате да наложите своята история, че не се интересувате от версиите на другите. Нека обърнем тази тъжна история на егоизма. А какво се случва, ако сте духовен човек и кажете: „Достатъчно е“ в позитивен смисъл? Когато сте напълно удовлетворени, когато това не е пределът на нервите ви, а начало на нова глава. 

Животът е прогресивен процес. Замислих се: тръгвайки по пътя си, всеки е толкова прекрасен, толкова невинен и чист. И дълго, значително дълго време съумявате да съхранявате своята първоначална чистота. Ала сетне, малко по малко върху ви започва да се натрупва прах. Правите първите си грешки, пламват първите ви амбиции и тази прах започва да застила сърцето ви. Все още сте млади и привлекателни, но вече не толкова чисти като деца. И после, нататък, в хода на житейското ви пътешествие, тази първоначална невинност все повече намалява, а натрупаният прахоляк все повече расте. Достатъчно! Стига ни прахта, скупчена върху сърцата ни. Нужно е да възстановим изначалната чистота на сърцето. Така че ако един духовен човек каже: „Достатъчно!“, това има съвсем различен смисъл. 

Основен импулс в живота е да се придобива. Ако не притежавате нещо, може да си мислите, че сте неудовлетворени, понеже не го притежавате. Тогава започвате да трупате неща, и вече притежавате, обаче удовлетворението все още липсва. Така че не притежанията са онова, което ви носи щастие. Мисля, че този импулс е космически принцип. Ние сме като черна дупка, която поглъща всичко възможно и пак не е доволна. Ако запитате някоя черна дупка: „Доволна ли си, скъпа моя?” – дори отговор няма. Дори отговор не може да излезе от тази интензивна гравитация. 

Достатъчно! Защото познаваме духовната космография. Единият край на този енергиен канал е черна дупка, която всмуква; но какво има на другия край. Там трябва да има бял изход, източник. Контейнерът се пълни, докато изворът прелива – в това е разликата. Затова не се дръжте като черна дупка – да всмуквате цялата енергия, цялата информация, всичко, което бихте могли да придобиете, и пак да сте недоволни – всичко просто потъва някъде вътре. Не казвам и да станете бяла дупка, бял извор – защото може би това не е за нас. Но обожавайте реалността като такава! Защото ако обожаваме най-висшата истина като белия извор на всичко, тогава това е една красива реалност. 

Така че, достатъчно! Достатъчно сме събирали материални джунджурии! 

(следва продължение)

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

This is our vision about the spiritual sky: the Divine Couple is in the center, divine energies are around Them. The mahamantra is written on the petals of this lotus flower. Beautiful! All the partners of Krishna are around. All the spiritual achievements like siddhis and powers and knowledge and everything are in resplendent form there. All the protection is there as well, so no interference is there. And this is the place where we want to go.

“The Lord of Gokula is the Supreme Personality of Godhead, full in eternal ecstatic bliss. He is the best and supreme in all these supremely powerful personalities. And with a happy heart He enjoys the bliss of his divine realm. The material energy has no contact, no connection there.”[1] 

Don’t forget, the mahamantra is written on the petals of this divine lotus flower. Whenever your heart is a little heavy and you feel like you are losing the taste of the Holy Name, just remember this picture. It’s so beautiful! Maybe you have some questions?

Question of Shyama Tulasi: Yesterday we agreed that to purify the heart we have to chant more. And in Shikshashtaka, Mahaprabhu says that if we want to chant always, we have to be humbler than a blade of grass. My question concerns humility, because I cannot understand it. 

Swami Tirtha: This is a good sign. If somebody is interested in humility, most probably he or she will become a devotee. 

Shyama Tulasi: Is there dignity and self-respect in humility?

Swami Tirtha: Sure! Of course! 

Shyama Tulasi: Because often we mistake humility with denying our abilities…

Swami Tirtha: Yes. This is false ego. I mentioned the other day, if you overestimate or underestimate yourself – that’s the same problem. You still focus on yourself. ‘Oh, I’m the most surrendered servant.’ 

But I think this is an important question, an important topic. Because in my humble understanding, humility is sometimes very proud. We are very proud. Proud of God. Proud of our superiors. But humble about ourselves. If we are compared to a speck of dust, then where is our prestige? Once I heard a person’s story. “I went to a fortune-teller”. You see, there are some clients for such an office. “And I wanted to understand about my previous lifetimes. Then it turned out that I was living in Jesus’ time. Not a very high type of life – a speck of dust. But actually a speck of dust in a special place – very close to the cross of Jesus, to the crucifixion. And what happened? One drop of the Lord’s blood came upon me”. My dear ones, would you buy such a story? I think you understand something about humility. “I’m a speck of dust. But a special one. With a drop of blood of Lord Jesus on me.” Come on! 

So, humility. In this way we express our gratitude. In this way we express our respect and our willingness to learn, to serve. Real humility I think should be very positive. Self-reflection should be real, so that we can face our positive sides and shortcomings as well. And if somehow we are integrated nicely into a spiritual community, then we can understand that all our merits and all our prestige is for service, for serving the others. So, if we are great in any respect, we are great for service. We want to use our abilities as an offering. And if somehow we are integrated into this loving partnership, divine partnership – I think this is the real encouragement for proper spiritual self-esteem. So don’t deny; dedicate. Don’t kill your false identity, rather purify and offer it. 

1. Brahma Samhita, 5.6

(Szvámí Tírtha, 2019.01.10-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Tehát mi így képzeljük el a transzcendentális lótuszvirághoz hasonlatos lelki világot, hogy az Isteni Pár foglal helyet legközépütt, és Őket öleli körül valamennyi isteni energia, illetve az örök társak is ott vannak Körülöttük. A mahámantra pedig ennek a lótuszvirágnak a szirmaira van felírva. Milyen csodálatos! Az összes lelki megvalósítás, mint a különböző sziddhik, misztikus képességek, energiák, tudás és minden más tündöklő formában ott ragyog Körülöttük. S mindezeket, az oltalmazó, őrző mantrák védelmezik, így tehát semmiféle zavaró tényező nem juthat be oda. S mi erre az örök helyre akarunk eljutni!

„Gókula Ura az Istenség transzcendentális személyisége, az örök eksztatikus alkatú Lény. Legfõbb Ő mind a kiválóságok között, s önfeledten élvezi a lelki birodalom gyönyöreit. Világi energiájával nincs kapcsolata.”[1]

Ne felejtsétek el, hogy a mahámantra ennek az isteni lótuszvirágnak a szirmaira van felírva! Bármikor is érzitek kicsit nehezebbnek a szíveteket, és úgy tűnik, hogy kezditek elveszíteni a Szent Név ízét, akkor csak gondoljatok erre a képre. Olyan gyönyörű! Esetleg van az elhangzottakkal kapcsolatban kérdésetek?

 Sjáma Tulaszí: Tegnap egyetértettünk abban, hogy a szív megtisztításához többet kell mantráznunk. Viszont a Siksástakában pedig Maháprabhu azt mondja, hogy „Aki alázatosabb a fűszálnál, béketűrőbb a fánál, és minden tiszteletet megad másoknak anélkül, hogy ezt magának elvárná, az méltó arra, hogy szüntelenül zengje Krisna szent nevét.” Szóval, ha állandóan a Szent Nevet akarjuk zengeni, akkor alázatosabbnak kell lennünk egy fűszálnál. Tehát a kérdésem az alázatra vonatkozik, mert nem igazán értem.

Szvámí Tírtha: Ez nagyon jó jel, mivel ha valakit az alázat érdekel, akkor nagy valószínűséggel bhakta lesz belőle.

Sjáma Tulaszí: Létezhet az, hogy az alázat mögött tartás, méltóság, és önérzet van?

Szvámí Tírtha: Persze, természetesen! 

Sjáma Tulaszí: Mert gyakran összetévesztjük azt, hogy akkor vagyunk alázatosak, ha letagadjuk a képességeinket, melyeket kaptunk…

Szvámí Tírtha: Igen, az hamis ego! A minap említettem, hogy ha túl-, vagy alábecsüljük magunkat – az ugyanaz a probléma. Ugyanis mindkettő még mindig magunkról szól. „Ó, én vagyok a legmeghódoltabb szolga.” Még mindig valamiben legnek hisszük magunkat.

De úgy hiszem, hogy ez egy fontos kérdés, fontos téma, mert az én szerény megértésem szerint az alázatosság néha nagyon is büszkeséget jelent! Ugyanis igen, nagyon büszkék vagyunk Istenre, a feljebbvalóinkra, de magunkkal szemben alázatosak vagyunk. Ha minket egy porszemhez hasonlítanak, akkor mire vagyunk büszkék? Egyszer hallottam egy embernek a történetét, ami így szólt. „Elmentem egy jóshoz, mivel szerettem volna megérteni a korábbi életeimet. ” Tudjátok, vannak olyanok, akik felkeresnek ilyen embereket. „Akkor derült ki, hogy egyszer, Jézus keresztrefeszítésének az idejében éltem. Nem valami nagyon magasrangú életet, csak egy kis porszemcse voltam, de egy nagyon különleges helyen, méghozzá Jézus keresztjénél. S mi történt? A vérének egy cseppje rám hullott.” Drága barátaim, ti elhinnétek egy ilyen történetet? Azt hiszem, ti tudjátok, hogy mi az alázat. „Egy porszemcse vagyok, de azért egy igencsak különleges porszemcse, amire az Úr Jézus vérének egy cseppje hullott.” Na ugyan már!

Tehát visszatérve az alázatra. Ezzel tudjuk kifejezni a hálánkat, a tiszteletünket és a tanulás, szolgálat iránti hajlandóságunkat. Úgy hiszem, hogy az igazi alázatnak nagyon pozitívnak kell lennie. Valódi önismerettel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy szembenézhessünk mind a pozitív tulajdonságainkkal, mind a hiányosságainkkal. S ha valahogyan sikerül szépen beilleszkedünk egy lelki közösségbe, akkor megérthetjük, hogy az összes erényünk, érdemünk a szolgálatra, mások szolgálatára való. Tehát, ha bármilyen kimagasló érdemünk is van, akkor azt a szolgálat érdekében kaptuk, hogy felajánlhassuk ezeket a képességeinket. S ha valahogyan becsatlakoztatnak bennünket ebbe a szeretetteljes isteni kapcsolatba, szerintem ez nyújtja az igazi ösztönzést a helyes lelki önbecsüléshez. Tehát nem megtagadni, megölni kell mind a kvalitásainkat, mind a hamis önazonosításunkat, hanem odaszentelni, megtisztítani és felajánlani!

1. Brahma-szanhitá, 5.6.

(от лекция на Свами Тиртха, 10.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Такава е нашата визия за духовното небе: Божествената Двойка е в центъра, божествените енергии са навсякъде около Тях. Махамантрата е изписана върху листенцата на лотосовото цвете. Прекрасно е! Всички партньори на Кришна са наоколо. Всички духовни постижения – сиддхите, силите, знанието, всичко – присъстват във великолепни форми там. Цялата защита също е там, няма вмешателства. Това е мястото, където искаме да отидем.

„Богът на Гокула е трансценденталният Върховен Господ, самото олицетворение на вечния екстаз. Той е отвъд светските предели и винаги се наслаждава в съзнателната духовна област без да е свързан с измамната земна природа.”[1]

Не забравяйте, махамантрата е изписана върху листенцата на това божествено лотосово цвете. Винаги когато сърцето ви натежи и изпитвате усещане, че губите вкуса към святото име, просто си припомнете тази картина. Толкова е красива! Може би имате някакви въпроси?

Въпрос на Шяма Туласи: Вчера говорихме, че за да пречистим сърцето трябва да мантруваме повече. А в „Шикшащака“ Махапрабху казва, че ако искаме да мантруваме винаги, трябва да сме по-смирени от стрък трева. Въпросът ми касае смирението, тъй като не мога да го разбера. 

Свами Тиртха: Това е добър знак. Щом някой се интересува от смирението, най-вероятно ще стане бхакта. 

Шяма Туласи: Има ли достойнство и самоуважение в смирението?

Свами Тиртха: Разбира се! Разбира се! 

Шяма Туласи: Защото често бъркаме смирението с отричане на способностите си…

Свами Тиртха: Да. Това е фалшиво его. Казах онзи ден: дали се надценяваш или се подценяваш – това е все същият проблем. Все се фокусираш върху себе си: „О, аз съм най-отдаденият слуга!“ 

Но мисля, че това е важен въпрос, важна тема. Защото, по мое скромно разбиране, смирението е нещо изпълнено с гордост. Ние сме много горди. Горди със своя Бог. Горди със своите наставници. Но смирени спрямо себе си. Ако се сравняваме с прашинки, тогава къде е престижът ни? Веднъж чух историята на един човек. „Ходих на гадател”. Виждате, има клиентела за такава услуга. „Исках да науча за предишните си животи. Оказа се, че съм живял по времето на Исус. Не съм бил нещо кой знае колко висше – бил съм песъчинка. Обаче песъчинка на специално място – съвсем близо до кръста на Исус при разпятието. И какво станало? Една капка от кръвта на Исус капнала върху мен”. Скъпи мои, бихте ли се вързали на подобна история? Мисля, разбирате нещичко за смирението. „Аз съм прашинка. Обаче специална прашинка. Кръвта на Исус Христос е върху мен.” Хайде стига! 

Така че, смирение. По този начин изразяваме своята благодарност. По този начин изразяваме уважението си и готовността си да учим, да служим. Истинското смирение според мен трябва да е много позитивно. Саморефлексията трябва да е реална – да сме способни да виждаме и положителните си страни, и недостатъците си. И ако сме интегрирани по хубав начин в някаква духовна общност, тогава можем да разберем, че всичките ни добродетели и целият ни престиж са, за да служим на останалите. Така че ако сме велики в каквото и да било отношение, ние сме велики за служене. Искаме да прилагаме способностите си като приношение. А ако сме приети в това любящо духовно партньорство – мисля, че това е истинско насърчение за вярна духовна самооценка. Така че недейте да отричате; посвещавайте. Недейте да убивате фалшивата си самоличност, вместо това я пречистете и поднесете. 

1. „Брахма Самхита“, 5.6

(из лекции Свами Тиртхи, 10.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вот наше видение духовного неба: Божественная Пара находится в центре, божественные энергии окружают Их. Махамантра написана на лепестках этого лотоса. Прекрасно! Все партнеры Кришны находятся вокруг. Все духовные достижения, такие как сиддхи, силы, знания и всё остальное, находятся там в сияющей форме. Там же находится вся защита, поэтому нет никакого вмешательства. И это то место, куда мы хотим попасть.

«Владыка Гокулы — Верховная Личность Бога, пребывает в вечном экстатическом блаженстве. Он — лучший и высший из всех этих могущественнейших личностей. И с радостным сердцем Он наслаждается блаженством своего божественного царства. Материальная энергия там не имеет никакого контакта, никакой связи»[1].

Не забывайте, что махамантра написана на лепестках этого божественного лотоса. Всякий раз, когда ваше сердце немного тяжелеет и вы чувствуете, что теряете вкус Святого Имени, просто вспомните эту картинку. Она так прекрасна! Может быть, у вас есть какие-то вопросы?

Вопрос Шяма Туласи: Вчера мы пришли к соглашению, что для очищения сердца нам нужно больше воспевать, повторять мантру. А в «Шикшаштаке» Махапрабху говорит, что если мы хотим постоянно повторять мантру, то должны быть смиреннее травинки. Мой вопрос касается смирения, потому что я не могу его понять.

Свами Тиртха: Это хороший знак. Если кто-то заинтересован в смирении, скорее всего, он или она станет преданым.

Шяма Туласи: Есть ли в смирении достоинство и самоуважение?

Свами Тиртха: Конечно! Разумеется!

Шяма Туласи: Потому что зачастую мы путаем смирение с отрицанием своих способностей…

Свами Тиртха: Да. Это ложное эго. Я уже говорил на днях, что если вы переоцениваете или недооцениваете себя, это одна и та же проблема. Вы всё равно сосредотачиваетесь на себе. «О, я самый преданный слуга».

Но я думаю, это важный вопрос, важная тема. Потому что, по моему скромному пониманию, смирение иногда бывает очень гордым. Мы очень горды. Гордимся Богом. Гордимся своими наставниками. Но смиренны по отношению к себе. Если нас сравнивают с пылинкой, то где же наш престиж? Однажды я услышал историю одного человека: «Я пошел к гадалке». Видите ли, у таких гадалок есть клиенты. «И я хотел узнать о своих прошлых жизнях. И оказалось, что я жил во времена Иисуса. Не очень высокого вида жизни – пылинка. Но на самом деле пылинка в особом месте – очень близко к кресту Иисуса, к распятию». И что же произошло? «Одна капля крови Господа сошла на меня». Дорогие мои, поверили бы вы такой истории? Думаю, вы понимаете, что такое смирение. «Я — пылинка. Но особенная. На мне капля крови Господа Иисуса». Ну же!

Итак, смирение. Таким образом мы выражаем свою благодарность. Таким образом мы выражаем свое уважение и готовность учиться, служить. Истинное смирение, я думаю, должно быть очень позитивным. Самоанализ должен быть подлинным, чтобы мы могли видеть как свои положительные стороны, так и недостатки. И если каким-то образом мы хорошо интегрированы в духовное сообщество, тогда мы можем понять, что все наши заслуги и весь наш престиж предназначены для служения, для служения другим. Поэтому, если мы в чем-то хороши, мы хороши для служения. Мы хотим использовать свои способности как подношение. И если каким-то образом мы интегрированы в это любящее партнерство, божественное партнерство – я думаю, это настоящее поощрение для правильного духовного самоуважения. Поэтому не отрицайте; посвящайте. Не убивайте свою ложную идентичность, а очищайте и предлагайте ее как подношение.

1. „Брахма Самхита“, 5.6

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 10.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Dies ist unsere Vision vom spirituellen Himmel: Das göttliche Paar befindet sich im Zentrum, göttliche Energien umgeben sie. Das Mahamantra ist auf den Blütenblättern dieser Lotusblume geschrieben. Wunderschön! Alle Partner Krishnas sind anwesend. Alle spirituellen Errungenschaften wie Siddhis, Kräfte, Wissen und alles andere erstrahlen dort in voller Pracht. Auch jeglicher Schutz ist dort, sodass keine Einmischung stattfindet. Und dies ist der Ort, an den wir gelangen wollen.

„Der Herr von Gokula ist die Höchste Persönlichkeit Gottes, erfüllt von ewiger ekstatischer Glückseligkeit. Er ist der Beste und Erhabenste unter all diesen überaus mächtigen Persönlichkeiten. Und mit glücklichem Herzen genießt er die Glückseligkeit seines göttlichen Reiches. Die materielle Energie hat dort keinen Kontakt, keine Verbindung.“ [1]

Vergisst nicht, das Mahamantra ist auf den Blütenblättern dieser göttlichen Lotusblume geschrieben. Wenn euer Herz einmal etwas schwer ist und ihr das Gefühl habt, den Geschmack des Heiligen Namens zu verlieren, denkt einfach an dieses Bild. Es ist so schön! Vielleicht habt ihr ein paar Fragen?

Frage von Shyama Tulasi: Gestern waren wir uns einig, dass wir zur Reinigung des Herzens mehr chanten müssen. Und im Shikshashtaka sagt Mahaprabhu, dass wir immer wenn wir chanten wollen, demütiger sein müssen als ein Grashalm. Meine Frage betrifft die Demut, weil ich sie nicht verstehe.

Swami Tirtha: Das ist ein gutes Zeichen. Wenn sich jemand für Demut interessiert, wird er oder sie höchstwahrscheinlich ein Devotee werden.

Shyama Tulasi: Liegt Würde und Selbstachtung in der Demut?

Swami Tirtha: Sicher! Natürlich!

Shyama Tulasi: Weil wir Demut oft mit der Leugnung unserer Fähigkeiten verwechseln…

Swami Tirtha: Ja. Das ist falsches Ego. Ich erwähnte neulich, dass es dasselbe Problem ist, sich selbst zu überschätzen oder zu unterschätzen. Man konzentriert sich immer noch auf sich selbst. „Oh, ich bin der ergebenste Diener.“ 

Aber ich denke, das ist eine wichtige Frage, ein wichtiges Thema. Denn nach meinem bescheidenen Verständnis ist Demut manchmal sehr stolz. Wir sind sehr stolz. Stolz auf Gott. Stolz auf unseren Lehrern. Aber demütig uns selbst gegenüber. Wenn wir mit einem Staubkorn verglichen werden, wo bleibt dann unser Ansehen? Ich hörte einmal die Geschichte eines Menschen: „Ich ging zu einer Wahrsagerin.“ Seht ihr, es gibt tatsächlich einige Kunden für solche Angebote. „Und ich wollte mehr über meine früheren Leben erfahren. Dann stellte sich heraus, dass ich zur Zeit Jesus lebte. Kein besonders hohes Leben – nur ein Staubkorn. Aber tatsächlich ein Staubkorn an einem besonderen Ort – ganz nah am Kreuz Jesus. Und was geschah? Ein Tropfen des Blutes des Herrn kam auf mich.“ Meine Lieben, würdet ihr mir diese Geschichte glauben? Ich denke, ihr versteht etwas von Demut. „Ich bin ein Staubkorn. Aber ein besonderes. Mit einem Tropfen des Blutes des Herrn Jesus auf mir.“ Na kommt schon!

Also, Demut. So drücken wir unsere Dankbarkeit aus. So drücken wir unseren Respekt und unsere Bereitschaft aus, zu lernen und zu dienen. Wahre Demut sollte, denke ich, sehr positiv sein. Selbstreflexion sollte echt sein, damit wir uns unseren Stärken und Schwächen stellen können. Und wenn wir uns auf irgendeine Weise in eine spirituelle Gemeinschaft einfügen, dann können wir verstehen, dass es am besten ist alle unsere Verdienste und unser ganzes Ansehen durch dienen den anderen zu widmen . Wenn wir also in irgendeiner Hinsicht herausragend sind, dann sind wir herausragend im Dienst. Wir wollen unsere Fähigkeiten als Opfergabe einsetzen. Und wenn wir uns auf irgendeine Weise in diese liebevolle, göttliche Partnerschaft einfügen, dann ist dies meiner Meinung nach die wahre Ermutigung für ein gesundes spirituelles Selbstwertgefühl. Leugne es also nicht; widme dich ihm. Vernichte nicht deine falsche Identität, sondern reinige sie und opfere sie auf.

1. Brahma Samhita, 5.6

(из лекции Свами Тиртхи, 10.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вот наше видение духовного неба: Божественная Пара находится в центре, божественные энергии окружают Их. Махамантра написана на лепестках этого лотоса. Прекрасно! Все партнеры Кришны находятся вокруг. Все духовные достижения, такие как сиддхи, силы, знания и всё остальное, находятся там в сияющей форме. Там же находится вся защита, поэтому нет никакого вмешательства. И это то место, куда мы хотим попасть.

«Владыка Гокулы — Верховная Личность Бога, пребывает в вечном экстатическом блаженстве. Он — лучший и высший из всех этих могущественнейших личностей. И с радостным сердцем Он наслаждается блаженством своего божественного царства. Материальная энергия там не имеет никакого контакта, никакой связи»[1].

Не забывайте, что махамантра написана на лепестках этого божественного лотоса. Всякий раз, когда ваше сердце немного тяжелеет и вы чувствуете, что теряете вкус Святого Имени, просто вспомните эту картинку. Она так прекрасна! Может быть, у вас есть какие-то вопросы?

Вопрос Шяма Туласи: Вчера мы пришли к соглашению, что для очищения сердца нам нужно больше воспевать, повторять мантру. А в «Шикшаштаке» Махапрабху говорит, что если мы хотим постоянно повторять мантру, то должны быть смиреннее травинки. Мой вопрос касается смирения, потому что я не могу его понять.

Свами Тиртха: Это хороший знак. Если кто-то заинтересован в смирении, скорее всего, он или она станет преданым.

Шяма Туласи: Есть ли в смирении достоинство и самоуважение?

Свами Тиртха: Конечно! Разумеется!

Шяма Туласи: Потому что зачастую мы путаем смирение с отрицанием своих способностей…

Свами Тиртха: Да. Это ложное эго. Я уже говорил на днях, что если вы переоцениваете или недооцениваете себя, это одна и та же проблема. Вы всё равно сосредотачиваетесь на себе. «О, я самый преданный слуга».

Но я думаю, это важный вопрос, важная тема. Потому что, по моему скромному пониманию, смирение иногда бывает очень гордым. Мы очень горды. Гордимся Богом. Гордимся своими наставниками. Но смиренны по отношению к себе. Если нас сравнивают с пылинкой, то где же наш престиж? Однажды я услышал историю одного человека: «Я пошел к гадалке». Видите ли, у таких гадалок есть клиенты. «И я хотел узнать о своих прошлых жизнях. И оказалось, что я жил во времена Иисуса. Не очень высокого вида жизни – пылинка. Но на самом деле пылинка в особом месте – очень близко к кресту Иисуса, к распятию». И что же произошло? «Одна капля крови Господа сошла на меня». Дорогие мои, поверили бы вы такой истории? Думаю, вы понимаете, что такое смирение. «Я — пылинка. Но особенная. На мне капля крови Господа Иисуса». Ну же!

Итак, смирение. Таким образом мы выражаем свою благодарность. Таким образом мы выражаем свое уважение и готовность учиться, служить. Истинное смирение, я думаю, должно быть очень позитивным. Самоанализ должен быть подлинным, чтобы мы могли видеть как свои положительные стороны, так и недостатки. И если каким-то образом мы хорошо интегрированы в духовное сообщество, тогда мы можем понять, что все наши заслуги и весь наш престиж предназначены для служения, для служения другим. Поэтому, если мы в чем-то хороши, мы хороши для служения. Мы хотим использовать свои способности как подношение. И если каким-то образом мы интегрированы в это любящее партнерство, божественное партнерство – я думаю, это настоящее поощрение для правильного духовного самоуважения. Поэтому не отрицайте; посвящайте. Не убивайте свою ложную идентичность, а очищайте и предлагайте ее как подношение.

1.  „Брахма Самхита“, 5.6

(from a lecture of Swami Tirtha, 13.05.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

As we discussed yesterday night, many are attracted to the home comfort, the home feeling of a small circle. But if people are attracted to a small circle and are ready to join, then it will become a big circle, right? And then you will say “Oh, it’s not the same mood anymore. It’s not a small circle, it’s a big circle. Why are others coming? It’s not a closed circle anymore.”

But wait a minute. You have also joined, somebody has accepted you. And now you want to close the door in front of others? “Sorry, with you we are too big a circle, so you are excluded from the nectar.” Sorry, you cannot do that. Then how to maintain the same mood that was so charming for us that when we entered this room for the first time, we said “Wow, what’s happening here?!” Our duty is to maintain that mood. And if we have enjoyed the benefit of joining this mood, this circle, we need to open this circle to all those who want to taste the same nectar. 

In the beginning, we are on the receiving side. Why? Because we come from the desert of material life. We are full of absence. Therefore, we need to fill up this vacancy that is inside. But later on, we have to stand on the other side, which is the supplier side. And if you want to enjoy the same mood that you have been receiving, try to supply others with it. Then you can enjoy the same mood, but on the other side. It’s sweet to receive, but the wise say it’s sweeter to give. 

And it’s not the complicated philosophy that will convince anyone to search for their own individual spiritual perfection. We cannot catch the supreme intellect with some intellect. Just remember these good friends of yours, the gopis. They are not satisfied with some theoretical meditation. They want something real. We also need something real. A personal encounter. To join the divine presence of the Supreme. When you sit in front of Him. ‘You and me. Me and You.’ Show others what you have found. 

From the goswamis, Jiva Goswami was the philosopher. He had written 400,000 verses about philosophy. And what is the essence of his teachings? It’s not the Bhagavat Sandarbha, it’s not the Tattva Sandarbha, it’s not the philosophical treatise. But we can say this is the essence of his teachings: Krishna Prema Mayi Radha. Radha Prema Mayo Hari.

So, what is the essence of your existence? What makes you live? This treasure and this secret please show to others. Make this ashram a focus of spiritual energy. So that all those who come with empty hands and thirsty souls, they can find the treasures and the nectar to fill up their needs. Be smart. Be intelligent. And pray. If you do these three things, you will be successful.