Sharanagati

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 10.01.2019 abends, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Einst fragte ein junger Mann seinen Meister: „Wie finde ich meine Bestimmung im Leben?“ Ist das eine gute Frage? Ich denke, es ist eine sehr berechtigte Frage. Denn wenn man den Sinn seines Lebens nicht kennt, wie soll man dann leben? Man verschwendet weitere Jahre seines Lebens, und dann wird es schwieriger, die Balance zu finden. Er hatte also diese Frage, und der Sadhu gab ihm eine konkrete Antwort. Er sagte – genau wie der Wahrsager im vorherigen Vortrag: „Ich sehe zwei Wege.“ Der eine Weg ist der, den wir seit unzähligen Leben praktizieren: Wir versuchen, unseren Platz zu finden. Wir probieren diesen Beruf aus, er gefällt uns nicht, und wir versuchen, ihn zu wechseln. Wir probieren jenen Beruf aus und wechseln ihn dann wieder. Wir versuchen eine bestimmte Rolle in unseren Leben und scheitern dann. Wir versuchen uns in einem anderen Lebensbereich und genießen es. Genau das tun wir also ständig – wir versuchen, unseren Platz zu finden. Eine Zeit lang suchen wir Zuflucht, aber früher oder später werden wir sie wieder verlassen, weil wir spüren: „Das ist nicht meine wahre Bestimmung, das ist nicht der richtige Platz für mich.“ Das können wir als experimentelle Methode bezeichnen – um sozusagen seinen richtigen Platz, seine Bestimmung zu finden.

Die andere Methode ist, eine Autoritätsperson zu fragen: „Bitte sag mir, was gut für mich ist.“ Denn wenn ich es nicht weiß, kann ich versuchen, meinen Platz zu finden, oder ich kann zu jemandem gehen, der es weiß, und direkt fragen: „Sag mir, was soll ich tun?“ Normalerweise wissen wir, wer unsere Mutter ist. Wenn man also wissen möchte, wer der Vater ist, kann man eine biologische Analyse oder einen Gentest machen lassen. Oder man kann einfach zur Mutter gehen und fragen: „Meine liebe Mutter, bitte sag mir, wer mein Vater ist.“ Und sie wird es uns erzählen.

Autorität bedeutet also Wissen, absolute Überzeugung. Wissen über unsere Grenzen hinaus – das können wir als Autorität bezeichnen. Die Autorität ist derjenige, der es weiß. Wenn ihr also euren richtigen Platz in diesem Leben finden wollt, könnt ihr weiter suchen, oder ihr könnt eine Autorität finden und sie fragen: „Bitte sag mir, welcher ist der richtige Platz für mich, welche ist die richtige Perspektive für mich?“ Welche Methode bevorzugt ihr also?

Antwort: Die einfache – zu fragen.

Swami Tirtha: Theoretisch bevorzugen wir die Befragung, aber praktisch gehen wir den anderen Weg – immer wieder versuchen. Und ich stimme dem vollkommen zu: Wenn wir eine Anweisung erhalten und versuchen, ihr zu folgen, ist das nicht einfach. Dennoch ist es sehr ehrenvoll, wenn wir der Anweisung folgen können.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 10.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Однажды молодой человек спросил своего учителя: «Как найти свой долг в жизни?» Хороший ли это вопрос? Я думаю, очень уместный. Потому что, если вы не знаете, в чем смысл вашей жизни, как вы будете жить? Вы потратите еще несколько лет своей жизни впустую, и тогда будет сложнее найти баланс. У него возник этот вопрос, и садху дал на него конкретный ответ. Он сказал – как и гадалка в предыдущей лекции: «Я вижу два пути». Один путь – это то, что мы практикуем на протяжении бесчисленных жизней – мы пытаемся, мы пытаемся найти свое место. Мы пробуем эту профессию, она нам не нравится, и мы пытаемся ее изменить. Мы пробуем эту работу, а потом меняем ее. Мы пробуем эту роль в жизни, а потом терпим неудачу. Мы пробуем другую сторону жизни, и она нам нравится. Вот что мы делаем все время – пытаемся найти свое место. Какое-то время вы ищете убежище, но рано или поздно вы его меняете, потому что чувствуете, что «это не мое призвание, это не то место, которое мне нужно». Это можно назвать экспериментальным методом – найти свое истинное место, свою судьбу, так сказать.

Другой способ — обратиться к авторитету: «Пожалуйста, скажите мне, что для меня лучше». Потому что, если я не знаю, я могу попытаться найти своё место; или я могу обратиться к тому, кто знает, и спросить напрямую: «Скажите мне, что мне делать?» Обычно мы знаем, кто наша мать. Поэтому, если вы хотите узнать, кто ваш отец, вы можете начать биологический анализ или сделать генетический тест. Или вы можете просто пойти к своей матери и спроси: «Моя дорогая мама, пожалуйста, скажи мне, кто мой отец». И она скажет.

Итак, авторитет означает знание, полную убежденность. Знание, выходящее за пределы наших возможностей, – вот что мы можем назвать авторитетом. Авторитет – это тот, кто знает. Поэтому, если вы хотите найти свое истинное место в этой жизни, вы можете продолжать попытки; или вы можете найти авторитета и спросить его или ее: «Пожалуйста, скажите мне, какое место для меня правильное, каковы мои истинные перспективы?» Итак, какой метод вы предпочитаете?

Ответ: Самый простой способ – спросить. 

Свами Тиртха: Теоретически мы предпочитаем поиск, но на практике идем другим путем – пробуем, пробуем и пробуем. И я определенно согласен: если мы получаем указание и пытаемся ему следовать, это непросто. Тем не менее, это очень здорово, если нам удается следовать указанию.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2020 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

So, enough is enough! Enough of collecting material stuff – this is the version of a spiritual person. A materialist will try to collect and be satisfied. A spiritual person doesn’t want to collect and is satisfied. What about a bhakta? A bhakta is a third type. Not a materialistic person; but he is not satisfied with not collecting things. He is a kind of spiritual, but still dissatisfied. So, I told everyone, beware. This is a very dangerous process. You cannot accumulate all the possessions of the world, and you cannot be satisfied.
A devotee is a very special type. He wants to collect all the treasures possible. And is ready not to be satisfied. Enough is enough. My search for happiness – enough of that. My collecting material stuff – enough of that. My collecting spiritual achievements – enough of that. Then what do you want? We want a beautiful version of reality.
In the Gita it is said that a yogi is satisfied with what he has achieved. Are you satisfied with what you have achieved? That’s a tricky question. Because if you say: “Yes”, then I will say: “Ah very nice, then you just go and practice your yoga”. If you say: “No”, then again you will hear “All right, then practice your bhakti”.
But you have to be very careful about this ‘enough is enough’. It’s a spiritual attitude. We are not chasing after spiritual achievements. Enough, enough of that collection! But we are searching for something else. A more refined, a more delicate search. And from that it’s never enough. Why? Because it is not our satisfaction, but it is the satisfaction of the Divine Couple. And if you ask Govinda: “Did You have enough?” So-so. Or if you ask Shrimati Radharani: “And what about You? Did You have enough?” Well, sometimes when they are in an angry mood, the gopis will say: “We have had enough of this whole affair!” But basically, Beauty and Love want more, more and more of each other. So actually this is the original source of this totally impossible, unquenchable thirst of the human soul. Why do we want more? Because originally Beauty and Love want more and more from each other. Krishna wants to show more of His beauty and Radhika wants to embrace more of that beauty in a loving manner.
So, the ultimate version of ‘enough is enough’, is ‘enough is not enough’. We have heard from our masters that even one drop of divine mercy can inundate the whole universe. First you might think that this is a nice poetic expression. But actually we should understand this very deeply, very profoundly. Because one drop of spiritual essence is incomparably greater than the whole material universe – it’s just a different dimension. And it is very much true that one drop of that divine mercy can liberate, inundate and save the whole universe.
So, one drop is enough. But are you satisfied with one drop? Therefore I say we have to be very careful about this expression ‘enough is enough’. Because on the material plane it’s an unquenchable thirst; on the neutral platform, this is true; but on the plane of positive and progressive immortality, the next version is true – ‘enough is not enough’.
All right, but where am I in this great picture? How much percentage have I preserved from my original purity? The nature of my soul – how much is it revealed? Where is my spiritual identity? How much do I act according to body, according to matter, and how much do I act according to spirit? Where is the focus of my vision? If I examine myself – not theoretically, but truly myself – well, there are certain achievements and there are certain shortcomings. I have lost a lot in this lifetime. But I have also gained a lot. So, if we make the balance of our life and it is still positive, on the spiritual side, then we are fortunate.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2020.01.04-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát ott tartottunk, hogy ebből az anyagi világból ennyi is elég! Egy lelki ember úgy gondolkodik, hogy elég az anyagi dolgok gyűjtögetéséből! Egy materialista ember gyűjtögetni fog, és az teszi elégedetté, viszont egy lelki ember anélkül is elégedett. De mi a helyzet egy bhaktával? A bhakták egy harmadik típusba sorolhatók, ők ugyan nem materialisták, de nem is elégszenek meg azzal, hogy nem gyűjtenek bizonyos dolgokat. Ők valamennyire már lelkiek, de azért elégedetlenség is van bennük. Szóval azt szoktam mondani mindenkinek, hogy legyetek óvatosak, ez egy nagyon veszélyes folyamat! Nem gyűjthetjük össze a világ valamennyi birtoktárgyát, és ne is legyünk csak azzal elégedettek.

A bhakta az egy nagyon különleges típusú ember, aki ugyan szeretné összegyűjteni, megőrizni a világ valamennyi kincsét, de annak is tudatában van, hogy nem ezektől lesz elégedett, és boldog. Tud ezekre nemet mondani, tudja azt mondani, hogy ebből ennyi is elég! Elég a boldogságkeresésből, elég az anyagi javak, a lelki megvalósítások  gyűjtögetéséből! Nos, de akkor mit szeretnénk ezután? Az igazi gyönyörű valóságot akarjuk.

A Gítában az áll, hogy a jógi elégedett mindazzal, amit elért. Ti vajon elégedettek vagytok azzal, amit elértetek? Ez egy becsapós kérdés! Mert ha azt mondjátok, hogy, „Igen”, akkor én azt fogom mondani, hogy: „Ó, remek, akkor csak folytassátok tovább a jógátokat”. De, ha azt mondjátok, hogy: „Nem”, akkor ugyancsak azt fogjátok hallani tőlem, hogy: „Rendben, akkor gyakoroljátok a bhakti-t”. Tehát, ha elégedettek vagytok illetve, ha nem, akkor is folytassátok tovább a lelki gyakorlataitokat!

De nagyon óvatosnak kell lennünk ezzel az „Ebből ennyi is elég!” hozzáállással, mivel ez egy lelki attitűd. Mi nem a lelki megvalósításokat hajszoljuk, fel kell hagynunk azoknak a gyűjtögetésével is! Valami más után kutatunk, amihez egy sokkal kifinomultabb, gyöngédebb keresésre van szükség. S ennek sohasem lehet a végére érni. Miért? Mert ennek a tárgya nem a mi elégedettségünk, hanem az Isteni Pár elégedettsége. Például, ha megkérdezzük Góvindát: „Édes Urunk, most már elég volt Neked?”, akkor azt fogja felelni, hogy: „Úgy-ahogy, közepesen.” S, ha pedig Srímatí Rádháránít kérdezzük, hogy: „Kedves Rádhika, és veled mi a helyzet? Neked elég volt?” Nos, néha, amikor dühösebb hangulatban vannak, akkor a gópík fogják azt mondani, hogy: „Na, most már elég ebből! Drága Úrnőnk, nem akarjuk, hogy ennyi fájdalmat okozzon neked ez az egész viszony!” De alapvetően az isteni Szépség és Szeretet egyre többet, és többet akarnak egymásból. Tehát valójában innen származik a léleknek ez a teljesen lehetetlen, olthatatlan szomjúsága. Miért akarunk folytonosan egyre többet? Mert eredendően az isteni Szépség és Szeretet is egyre többet akarnak Egymásból. Krisna egyre többet szeretne megmutatni az Ő isteni szépségéből, és Rádhika pedig egyre odaadóbban szeretné magához ölelni ezt a Szépséget.

Tehát ennek az „Ebből ennyi is elég!” kifejezésnek a legvégső, legfelsőbb változata az, hogy „Ebből ennyi nem elég!”. Mestereinktől azt hallottuk, hogy az isteni kegy egyetlen cseppje is transzcendentális boldogsággal árasztja el az egész világmindenséget. Elsőre talán azt gondolhatjuk, hogy ez csak egy gyönyörű költői kép. De valójában ezt mélységesen meg kell értenünk, hogy a lelki valóság egyetlen cseppje összehasonlíthatatlanul hatalmasabb, mint az egész anyagi világmindenség – egyszerűen az egy másik dimenzió. S mérhetetlenül igaz, hogy az isteni kegy egyetlen cseppje képes felszabadítani, elárasztani és megmenteni az egész világmindenséget!

Tehát ebből egyetlen csepp is elég. De ti megelégszetek egyetlen cseppel? Ezért azt mondom, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk ezzel a kifejezéssel, hogy „Ebből ennyi is elég!” Mert igaz, hogy a materiális és a semleges szinten olthatatlan anyagi vágy él bennünk, amire egyszer csak azt kell, hogy mondjuk, „Ebből ennyi is elég!” de a pozitív, fejlettebb, halhatatlan szinten a következő változat az igaz – „Ebből ennyi nem elég!”

Rendben, de joggal kérdezhetjük, hogy mi hol állunk ebben a hatalmas isteni dimenzióban? Hány százaléknyit sikerült megőriznünk ebből az eredeti tisztaságunkból? Mennyire tudott feltárulkozni a lelkem valódi természete? Hol található az eredeti lelki személyiségünk? Mennyire cselekszünk a test, az anyag szerint, és mennyire a lélek szintjén? Mi áll a látásmódunk középpontjában? Ha megvizsgáljuk magunkat, nem csupán elméletileg, hanem nagyon mélyen, akkor azt láthatjuk, hogy vannak bizonyos megvalósításaink, és vannak még hiányosságaink is. Sok mindent elvesztettünk, de sok mindent nyertünk is ebben az életben. Tehát, ha mérlegeljük az életünket, és lelki szempontból még mindig pozitívnak látjuk, akkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat!

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2020 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

И така, достатъчно! Достатъчно сме събирали материални джунджурии – това е версията на духовния човек. Материалистът ще се опитва да насъбира и да е удовлетворен. Духовният човек не иска да насъбира; и е удовлетворен. А какво да кажем за бхактата? Той е трети вид. Не е материалист, обаче не е удовлетворен да не насъбира неща. Един вид духовен е, но пак не е удовлетворен. Предупредих всички – внимавайте! Това е много опасен процес. Нито можете да натрупате всички притежания на света, нито можете да сте удовлетворени. 

Преданият е много особен тип. Той иска да събере всички възможни съкровища. И е готов да не бъде удовлетворен. Достатъчно! Стига с това мое търсене на щастие! Стига с това събиране на материални неща! И със събирането на духовни постижения стига! Е, какво искаш тогава? Ние искаме една красива версия на реалността. 

В „Гита“ се казва, че един йоги е удовлетворен с това, което е постигнал. А вие доволни ли сте от постигнатото? Коварен въпрос. Защото ако кажете: „Да!“ тогава ще ви река: „Ами много хубаво, тогава продължавайте да си практикувате йога”. Ако кажете: „Не!“, Тогава отново ще чуете: „Добре, тогава практикувайте бхакти”. 

Обаче трябва да сте много внимателни с това „достатъчно е“. То е духовно отношение. Ние не преследваме духовни постижения. Достатъчно, стига с това трупане! Но ние търсим нещо друго. Едно по-пречистено, по-фино търсене. А при него никога не е достатъчно. Защо? Защото не става въпрос за собственото ни удовлетворение, а за удовлетворението на Божествената Двойка. И ако попитате Говинда: „Достатъчно ли ти е?” Горе-долу. Или ако попитате Шримати Радхарани: „Ами Ти? На Теб достатъчно ли ти е?” Е, понякога, когато са гневни, гопите ще рекат: „Писна ни от цялата тази история!” Но като цяло Красотата и Любовта искат още, искат все повече и повече един от друг. Така че всъщност това е изначалният източник на тази напълно невъзможна за утоляване жажда на човешката душа. Защо ние все искаме още и още? Защото изначално Красотата и Любовта искат все повече и повече един от друг. Кришна иска да разкрие все повече от Своята красота, а Радхика иска да прегърне все повече от тази красота с любовта си.

Така че най-висшата версия на „достатъчно е“ е „не е достатъчно“. Чували сме от нашите учители, че дори една капка божествена милост може да потопи цялата вселена. Отначало може да си помислите, че това са някакви красиви поетични думи. Ала всъщност трябва да ги разбираме много дълбоко, много проникновено. Защото една капчица духовна същина е несравнимо по-голяма от цялата материална вселена – тя просто е в различно измерение. И е съвсем вярно, че една капка от тази божествена милост може да освободи, потопи и спаси цялата вселена. 

Така че и една капка стига. Но на вас стига ли ви една капка? Затова казвам, че трябва да сме много внимателни с тези думи: „достатъчно е“. Защото в материален смисъл жаждата е неутолима; в неутрален смисъл тези думи са верни; обаче в равнината на позитивното и прогресивно безсмъртие, вярна е следващата версия – „не е достатъчно“. 

Добре, но къде съм самият аз в тази грандиозна картина? Аз колко процента съм съхранил от изначалната си чистота? Доколко се е разкрила природата на душата ми? Къде е моята духовна идентичност? До каква степен действам според тялото и материята, и до каква степен действам според духа? Накъде е насочен фокусът на виждането ми? Ако изследвам себе си – не теоретично, а наистина самия себе си – има известни постижения, има и недостатъци. Изгубил съм много в този живот. Но съм и спечелил много. Така че ако теглим чертата и балансът все пак е позитивен, откъм духовната страна, тогава сме щастливци.

(следва продължение)

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.01.2019 evening, Sofia)

Swami Tirtha: It’s never too early to join a spiritual sangha. Sometimes we come a little late. Other times we come on time. What is the age of your dear daughter? 

Answer: Five months. 

Swami Tirtha: You see? For her, it would be very easy to spend the same amount of time in devotional service that she had spent without devotional service. What about your balance? The later you start, the more difficult it is to get that balance. For example, if you start when you are 20 years old, you have to spend the same amount of time in order to have that equal balance. And when you reach 40, you will be on equal terms: with devotion and without devotion. The later we start, the more difficult is to reach that balance. And of course, this is not simply a question of material dimensions, like how many years you had spent in devotional service, because we can be very lazy, although we are here around; and also we can be very intent on our devotional practice. So the intensity also counts – how much dedication we are ready to give to our service. If we start too late, then maybe even this mathematical balance is something we cannot reach in a lifetime. Because if you start at 50-60, it’s not certain that you will have another 50-60 years to compensate your previous lifestyles. 

But fortunately, we have a shortcut. Shall I tell you? Well, you have to become a great personality. Because for them, years count one and a half times. You spent one year and it’s equal to one and a half years. Many times we feel this change of dimensions, don’t we? You spend one day and it feels like a moment. Other times you spend a few minutes and it feels like ages. So even our perception of time depends on our spiritual condition.

This happened to Lord Krishna as well when He visited this planet Earth. He was a small boy and He started to act as a hero. So He was running ahead of His age, counted by the years – it is said at least one and a half times. One year of His was counted one and a half times as age. So when He was five years old, that means He was seven-eight in the depth of reality. Or when He left Vrindavan around nine-ten years old, He was almost fifteen at that time. So if you want to compensate for the lost years of your life, please, very quickly become a great personality and in this way you can speed up your account.

It is said in the Shrimad Bhagavatam – which is practically the most important scientific revelation of God – that even a short time spent in the company of pure devotees or elevated saints will compensate for the many wasted lifetimes of previous births. Therefore we should grab the opportunity provided for us. Full enlightenment can happen in a moment. But the preparation time usually takes a long, long, long period. Who will help us in this preparation? The divine invitation, the urge to avoid material limitations and suffering, the thirst of the soul and also the help from our superiors. 

So, these days we discuss a very special symbolic form – the mandala. Last summer we created a living mandala in Ludashto, in our place. We put the worship and the Holy Name in the center. And then we were all arranged around this center in a concentric, beautiful, harmonious way. Don’t forget that we discussed that in the center of our understanding how we understand the spiritual sky, there is a lotus flower. It is protected by a square shape to isolate it from all that is external to that center. So we can say that the arrangement of Goloka Vrindavan is a lotus mandala. And we tried to create this living mandala in Ludashto, so please recognize the parallels. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.10-i szófiai esti tanításából)

Szvámí Tírtha: Sohasem túl korai csatlakozni egy szangához, lelki közösséghez. Van aki kicsit később, van aki épp a legjobbkor kerül kapcsolatba a bhaktákkal. Hány éves most a kislányotok? 

Válasz: Öt hónapos. 

Szvámí Tírtha: Nos, neki még nagyon könnyű lenne ugyanannyi időt szentelnie az odaadó szolgálatnak, mint amennyit anélkül töltött el. De mi a helyzet velünk? Nekünk, ha minél később kezdjük el, annál nehezebb lesz elérnünk ezt az egyensúlyt. Például, ha 20 évesen kezdünk bele a lelki életbe, akkor ugyanannyi időt kell ráfordítanunk ahhoz, hogy megteremtsük ennek az egyensúlyát. Amikor elérjük a 40-et, akkor lesz egyenlő az az idő, amit a bhaktival, illetve anélkül töltöttünk. S minél később kezdjük el, annál nehezebb elérni ezt az egyensúlyt. Természetesen ezt nem csupán anyagi mércével mérhető, hogy például hány évet töltöttünk el az odaadó szolgálattal, mert lehetünk lusták annak ellenére, hogy a bhakták között vagyunk, vagy  az is lehet, hogy nagyon elszántan végezzük a lelki gyakorlatainkat. Tehát az intenzitás is számít, hogy mennyi odaadást vagyunk képesek beleadni a szolgálatainkba. Ha túl későn kezdjük, akkor számtanilag mérve egy élet alatt talán el sem tudjuk érni ezt az egyensúlyt. Mert ha 50–60 évesen kezdjük, nem biztos, hogy lesz még 50–60 évünk, hogy kompenzáljuk a korábbi életvitelünket.

De szerencsénkre van egy rövidebb út is. Szeretnétek hallani? Az, hogy nagyon komoly bhaktává, nagy lelkekké kell válnunk, mert akkor másfélszeresen számítanak az évek. Az egy év, az másfél évnek fog megfelelni. Sokszor tapasztaljuk ezt a dimenzióváltást, amikor egy napot is úgy érzékelünk, mintha csak egy szemvillanás lenne, máskor pedig néhány percet is úgy élünk meg, mintha egy örökkévalóságig tartott volna. Tehát még az időérzékelésünk is a lelki állapotunktól függ.

Ugyanez történt az Úr Krisnával is, amikor itt járt a Földön. Ugyanis, bár még kisfiú volt, de már úgy viselkedett, mint egy csodálatos hős. Tehát, ha években nézzük, akkor megelőzte az életkorát, úgy mondják, legalább másfélszeresen. Nála az egy év, másfélszer annyinak számított, tehát amikor Ő öt éves lett, az azt jelentette, hogy a valóságban hét-nyolc éves volt. Vagy amikor kilenc-tíz évesen elhagyta Vrndávant, akkor már majdnem tizenöt esztendős volt. Tehát ha pótolni akarjátok az életetek elveszett éveit, akkor kérlek, nagyon gyorsan váljatok nagy lelkekké, és ily módon felgyorsíthatjátok ezt az időszámítást.

A Srímad Bhágavatamban az áll – ami gyakorlatilag Isten legfontosabb tudományos kinyilatkoztatott szentírása –, hogy ha csak egyetlen pillanatra is élvezhetjük egy a tiszta bhakta, vagy emelkedett szent társaságát, az kárpótolni tudja a sok millió elvesztegetett korábbi születést. Ezért kell megragadnunk minden lehetőséget, ami egy ilyen társulásra, szolgálatra adódik az életünkben. A teljes megvilágosodáshoz elég egyetlen pillanat is, de amíg odáig eljutunk az rendkívül hosszú ideig tarthat. S mi segít bennünket ebben az előkészületben? Egyrészt az isteni meghívás, illetve feljebbvalóink segítsége, másrészt a léleknek az a szomjúsága, sürgető vágya, hogy kikerüljünk ebből a korlátozott anyagi világból, szenvedésből.

Tehát kicsit foglaljuk össze az együtt töltött napjainkat, melyben egy nagyon különleges szimbólumról, a lelki mandaláról beszélgettünk. Tavaly nyáron, közösségünk központi helyén Ludastón a mezőn, alkottunk egy élő mandalát, melynek középpontjába a Szent Név imádatát helyeztük, majd gyönyörűen, harmonikusan e köré a középpont köré rendeződtünk koncentrikusan. Tehát ne felejtsétek el, amiről beszéltünk, ahogy mi csodáljuk, és megértettük a lelki világ felépítését, melynek középpontjában ez a gyönyörű lótuszvirág áll. Ezt egy négyzet alakú keret védelmezi, azért hogy elszigetelje mindattól, ami a középponthoz viszonyítva kívülről érkezne, illetve teljesen lényegtelen. Tehát azt mondhatjuk, hogy Gólóka Vrndávan felépítése egy lótusz-mandalaként létezik, és mi is egy ilyen élő mandalát igyekeztünk létrehozni Ludastón. Kérlek vegyétek észre és véssétek a szívetekbe ezt a párhuzamot!

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 10.01.2019 вечер, София)

Свами Тиртха: Никога не е твърде рано да се присъединиш към някоя духовна санга. Понякога идваме малко късно. Друг път идваме навреме. На каква възраст е скъпата ти дъщеря? 

Отговор: На пет месеца. 

Свами Тиртха: Виждате ли? На нея ще ѝ е много лесно да изравни времето, прекарано в предано служене, с времето без предано служене. А какъв е вашият баланс? Колкото по-късно започнете, толкова по-трудно ще ви е да постигнете този баланс. Например, ако започнете на двадесетгодишна възраст, ще трябва да прекарате същото количество време с бхактите, за да се изравни балансът. И когато станете на 40, годините ви с преданост и без преданост ще бъдат поравно. Колкото по-късно започнем, толкова по-трудно е да достигнем това изравняване. Разбира се, не става въпрос само за материални измерения, като колко години сте прекарали в предано служене, понеже може да сме много мързеливи, дори да се навъртаме тук наоколо; а може да сме и много решителни в духовната си практика. Така че интензитета също важи – колко посветеност сме готови да вложим в своето служене. Ако започнем твърде късно, тогава не можем да достигнем дори този математически баланс в рамките на живота си. Защото ако започнете на 50-60, не е сигурно, че ще имате още 50-60 години да компенсирате предишния си начин на живот. 

Ала за щастие имаме пряк път. Да ви го кажа ли? Ами трябва да станете велики личности. Защото за тях годините се броят по една и половина. Една година се равнява на година и половина. Много пъти сме усещали тази промяна в измеренията, нали? Прекарвате цял ден, а го усещате като един миг. Друг път няколко минути се чувстват като векове. Така че дори възприятието ни за времето зависи от духовното ни състояние.

Така било и с Бог Кришна, когато Той бил на тази планета Земя. Бил малко момче, а се държал като герой. Така че Той се развивал напред за възрастта си, ако се броят годините – казва се поне един и половина пъти. Една негова година се брояла за година и половина по възраст. Така че когато бил петгодишен, това означава, че в дълбините на реалността всъщност е бил на седем-осем. Или когато е напуснал Вриндавана на девет-десетгодишна възраст, Той е бил почти на петнадесет години по онова време. Така че ако искате да компенсирате изгубените години от живота си, моля ви, бързо станете велика личност и по този начин ще можете да ускорите сметката.

Казано е в „Шримад Бхагаватам“ – който в действителност е най-значимото научно откровение за Бога – че дори и кратко време, прекарано в компанията на чисти предани или на възвишени светци ще компенсира множество пропилени животи в предходни раждания. Затова нека грабнем възможността, която ни се дава. Пълното просветление може да се случи в един миг. Ала времето за подготовка обикновено обхваща дълъг, дълъг, дълъг период. Кой ще ни помага в тази подготовка? Божественото вдъхновение, стремежът да избягаме от материалните ограничения и страдания, жаждата на душата, а също и помощта на нашите наставници. 

Тези дни говорим за една много специална символична форма – мандалата. Миналото лято създадохме една жива мандала в Лудащо, нашето място. Поставихме обожанието и святото име в центъра. И след това всички се подредихме около този център по концентричен, красив, хармоничен начин. Не забравяйте, говорихме, че в центъра на нашето разбиране за духовното небе има лотосово цвете. То е защитено от квадрат – да го изолира от всичко, което е външно спрямо този център. Така можем да кажем, че подредбата в Голока Вриндавана е лотосова мандала. А ние се опитахме да създадем тази жива мандала в Лудащо – моля ви да разпознаете паралелите. 

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 10.01.2019 abends, Sofia)

Swami Tirtha: Es ist nie zu früh, einer spirituellen Gemeinschaft beizutreten. Manchmal kommen wir etwas später. Manchmal genau richtig. Wie alt ist deine liebe Tochter?
Antwort: Fünf Monate.
Swami Tirtha: Seht ihr? Für sie wird es sehr einfach, genauso viel Zeit im hingebungsvollen Dienst zu verbringen wie zuvor ohne. Wie sieht es mit eurem Gleichgewicht aus? Je später ihr anfangt, desto schwieriger ist es, dieses Gleichgewicht zu erreichen. Wenn  ihr beispielsweise mit 20 Jahren anfangt, müsst ihr genauso viel Zeit investieren, um dieses Gleichgewicht zu erreichen. Und mit 40 Jahren befindet ihr euch auf Augenhöhe: mit und ohne Hingabe. Je später wir anfangen, desto schwieriger ist es, dieses Gleichgewicht zu erreichen. Und natürlich geht es hier nicht nur um materielle Dimensionen, wie die Anzahl der Jahre, die man im hingebungsvollen Dienst verbracht hat, denn wir können sehr faul sein, obwohl wir hier sind; und wir können uns auch sehr intensiv unserer hingebungsvollen Praxis widmen. Die Intensität zählt also auch – wie viel Hingabe wir bereit sind, unserem Dienst zu widmen. Wenn wir zu spät anfangen, ist dieses mathematische Gleichgewicht vielleicht etwas, das wir in einem Leben nicht erreichen können. Denn wenn man mit 50-60 anfängt, ist es nicht sicher, ob man weitere 50-60 Jahre hat, um den früheren Lebensstil auszugleichen. 

   Aber zum Glück gibt es eine Abkürzung. Soll ich sie euch verraten? Nun, ihr müsst eine große Persönlichkeit werden. Denn für sie zählen Jahre anderthalbmal so viel. Sie verbringen ein Jahr, und es entspricht anderthalb Jahren. Oft spüren wir diesen Wandel der Dimensionen, nicht wahr? Sie verbringen einen Tag, und er fühlt sich wie ein Augenblick an. Manchmal vergehen nur wenige Minuten, und es fühlt sich an wie eine Ewigkeit. Sogar unsere Zeitwahrnehmung hängt von unserem spirituellen Zustand ab.

  Das geschah auch Krishna, als er die Erde besuchte. Er war ein kleiner Junge und begann, sich wie ein Held zu verhalten. Er war seinem Alter, gerechnet nach Jahren, weit voraus – man sagt, mindestens anderthalbmal so alt. Ein Jahr von ihm wurde als anderthalbfaches Alter angerechnet. Als er also fünf Jahre alt war, war er in der Tiefe der Wirklichkeit sieben oder acht Jahre alt. Oder als er Vrindavan mit etwa neun oder zehn Jahren verließ, war er fast fünfzehn. Wenn ihr also die verlorenen Jahre eures Lebens ausgleichen möchtet, werdet bitte schnellstmöglich zu einer herausragenden Persönlichkeit und so könnt ihr eure Lebenszeit schneller aufwiegen.

Im “Shrimad Bhagavatam“– der wohl wichtigsten wissenschaftlichen Offenbarung Gottes – heißt es, dass selbst kurze Zeit in der Gesellschaft reiner Gottgeweihter oder erhabener Heiliger die vielen vergeudeten Leben vergangener Geburten ausgleicht. Deshalb sollten wir die uns gebotene Gelegenheit nutzen. Volle Erleuchtung kann in einem Augenblick geschehen. Doch die Vorbereitungszeit ist meist sehr lang. Wer hilft uns dabei? Die göttliche Einladung, der Drang, materielle Beschränkungen und Leiden zu überwinden, die Sehnsucht der Seele und die Unterstützung unserer Lehrer.

So beschäftigen wir uns derzeit mit einer ganz besonderen symbolischen Form – dem Mandala. Letzten Sommer haben wir in Ludashto, an unserem Wohnort, ein lebendiges Mandala erschaffen. Wir stellten die Verehrung und den Heiligen Namen in den Mittelpunkt. Anschließend versammelten wir uns alle konzentrisch um dieses Zentrum – auf einer schönen, harmonischen Weise. Vergesst  nicht, dass wir besprochen haben, dass im Zentrum unseres Verständnisses des spirituellen Himmels eine Lotusblume steht. Sie ist durch eine quadratische Form geschützt, um sie von allem Äußeren abzugrenzen. Daher können wir sagen, dass die Anordnung von Goloka Vrindavan ein Lotus-Mandala ist. Und wir haben versucht, dieses lebendige Mandala in Ludashto zu erschaffen – bitte erkennt  daher die Parallelen.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 10.01.2019 вечером, София)

Свами Тиртха: Никогда не рано присоединиться к духовной сангхе. Иногда мы немного опаздываем. Иногда приходим вовремя. Сколько лет вашей дорогой дочери?

Ответ: Пять месяцев. 

Свами Тиртха: Видите? Для неё было бы очень легко потратить на духовное служение столько же времени, сколько она потратила без него. А как насчёт вашего баланса? Чем позже вы начинаете, тем сложнее достичь этого баланса. Например, если вы начинаете в 20 лет, вам нужно потратить столько же времени, чтобы достичь этого равного баланса. И когда вы достигнете 40, вы окажетесь в равных условиях: с духовным служением и без него. Чем позже мы начинаем, тем сложнее достичь этого баланса. И, конечно, это не просто вопрос материальных аспектов, таких как количество лет, потраченных на духовное служение, потому что мы можем быть очень ленивыми, даже находясь здесь; а также мы можем быть очень сосредоточены на своей духовной практике. Поэтому интенсивность тоже имеет значение – насколько мы готовы посвятить себя своему служению. Если мы начнём слишком поздно, то, возможно, даже этого математического баланса мы не сможем достичь за всю жизнь. Потому что, если вы начинаете в 50-60 лет, нет никакой гарантии, что у вас будет еще 50-60 лет, чтобы компенсировать прежний образ жизни.

Но, к счастью, у нас есть короткий путь. Рассказать? Нужно стать великой личностью. Потому что для них годы значат полтора года. Один год равен полутора годам. Мы часто ощущаем это изменение измерений, не так ли? Один день кажется мгновением. А несколько минут кажутся целой вечностью. Так что даже наше восприятие времени зависит от нашего духовного состояния.

Так случилось и с Господом Кришной, когда Он посетил Землю. Он был маленьким мальчиком, а начал вести себя как герой. Поэтому Он опережал свой возраст, считая годы – говорят, по меньшей мере, в полтора раза. Один год Его жизни был засчитан как полтора года. Так что, когда Ему было пять лет, это значит, что в глубине реальности Ему было семь-восемь. Или, когда Он покинул Вриндаван, Ему было около девяти-десяти лет, тоесть тогда Ему было почти пятнадцать. Поэтому, если вы хотите наверстать упущенные годы своей жизни, пожалуйста, очень быстро станьте великой личностью и таким образом вы сможете ускорить свой счет и жизненный путь.

В «Шримад Бхагаватам» — практически самом важном научном откровении Бога — говорится, что даже короткое время, проведенное в обществе чистых преданных или возвышенных святых, компенсирует множество потраченных впустую жизней предыдущих воплощений. Поэтому мы должны воспользоваться предоставленной нам возможностью. Полное просветление может произойти в одно мгновение. Но подготовка к нему обычно занимает очень, очень, очень много времени. Кто поможет нам в этой подготовке? Божественное приглашение, стремление избегать материальных ограничений и страданий, жажда души, а также помощь наших наставников.

Итак, на днях мы обсуждали особую символическую форму – мандалу. Прошлым летом мы создали живую мандалу в Лудашто, у себя дома. Мы поместили в центр обожание  и Святое Имя. А затем все мы расположились вокруг этого центра концентрическим, прекрасным, гармоничным образом. Не забывайте, что мы говорили о том, что в центре нашего понимания того, как мы понимаем духовное небо, находится цветок лотоса. Он защищен квадратной формой, чтобы изолировать его от всего внешнего по отношению к этому центру. Поэтому можно сказать, что расположение Голока Вриндавана – это лотосовая мандала. И мы попытались создать эту живую мандалу в Лудашто, поэтому, пожалуйста, обратите внимание на параллели.

(продолжение следует)