Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)  

Kérdés: Említetted azt, hogy próbáljuk meg szolgálni a női princípiumot. Tudnál erről részletesebben beszélni?

Szvámí Tírtha: Úgy mondják, hogy Rádhiká áldása nélkül nem lehet sikert elérni a lelki életben, ami azt jelenti, hogy a női princípium az egy kulcstényező ebben a törekvésben. Krisna olyan, mint egy hatalmas hegység, ami tele van értékes drágakövekkel. Mi pedig az alföldön élünk, messze, a síkvidéken. A kettő között az összeköttetést a patak, Rádhiká adja, Ő hozza el azokat az értékes drágaköveket nekünk a hegyekből.

A női princípium összehozza az embereket, ahogy a patak összeköti a hegyet és az alföldet. A pénz is egy női minőség. Ha sok pénzed van, akkor sok barátod lesz. Igaz? Ez összeköti az embereket. Ha elveszted a pénzedet, hupsz eltűnnek a jóbarátok. Bár jobb is, ha az ilyen „barátok” eltűnnek az életünkből. Vagy nézzük a szeretetet, ami szintén egy női természetű dolog, hogy az mennyire össze tudja kötni az embereket. Szóval a női energia az összeköt. Tehát, ha a társunkban ezt a női princípiumot, vagy annak a képviselőjét fel tudjuk fedezni, akkor nagyon lelki a látásmódunk, és talán a nehéz pillanatokat, a nehéz helyzeteket is könnyebben tudjuk kezelni.

A jó feleségről azt mondják, hogy ő az otthonnak a szerencse istenasszonya, és az hogy az áldása folytán minden bőség, siker, gyarapodás, boldogság, reá száll az otthonra. Ezért kell szolgálnunk ezt a princípiumot az asszonyban, hogy minden áldást elnyerjünk. S ekkor felmerül a következő kérdés, hogy ‘Hol lelhetünk rá a szerencse istennőjére? Egyenlőre még csak a feleségemet  találtam meg, aki nem úgy viselkedik, mint a szerencse istennője. Hol van a gazdagságom, hol van a szerencsém?’ De, hát tudnivaló, hogy a szerencse istennőjét kinek az oldalán találjuk meg? Visnu mellett, Isten közelében! Tehát nektek minimum Isteni férfivá kell válnotok, hogy egy istennő lakjon veletek az otthonotokban.

És ez valóban működik, hogy Visnu és Laksmí mindig együtt vannak. Hosszú idő után sikerült meginvitálnunk Visnut, ebben a gyönyörű fából készült nagy formában Ludastóra. Egy barátunk hívta fel a figyelmünket arra, hogy a budapesti Hilton szállóban lévő boltban várakozik ez a Visnu szobor. Szerintem hosszú évekig azt várta, hogy végre Ludastóra jöhessen. „Ó, a Hilton ötcsillagos luxusszállodája nem elég jó, Nekem több csillagos kell!” Alighogy megérkezett, szerintem azon a hétvégén történhetett, hogy egy környékbeli barátunk, akit addig még nem ismertünk, valahogy ide vetődött. Talán az ismerősei mondták neki, hogy van itt egy ásram, majd eljött, körbevezettük, és amikor meglátta Visnut, azt mondta, „Hú, nekem is van otthon valami szobrom, nem igazán tudom hogy pontosan kit ábrázol, de lehet, hogy a legjobb helye itt lenne nálatok!” Másnap visszajött az illető, de mi sajnos éppen nem voltunk otthon, azért becsempészte valahogy ezt a szobrocskát, és mikor megérkeztünk láttuk, hogy Ő Laksmí déví, a Szerencse istennője. Amikor realizáltam, hogy ki kicsoda, azt mondtam magamban, „Ki az az őrült, aki Laksmí dévít kiteszi az otthonából?!” Aztán rájöttem, hogy Ők mindig együtt járnak, az Úr Visnu nem bírja Laksmí déví nélkül, úgyhogy Ő is eljött hozzánk. S azóta financiális csodák történnek Ludastón.

Tehát ez működik, hogyha egyesítjük az elveket, akkor csodák fognak történni. Ha egy hétköznapi asszonnyal társultok, akkor ti is átlagos fickók lesztek csupán. De ha sikerül egy szerencseistennővel társulnotok, akkor minden esélyetek megvan arra, hogy ti is isteni kvalitásokkal rendelkező emberekké váljatok. Egyik erősíti a másikat. A legnemesebb értelemben tekintve, ha egy igazi asszony van mellettetek, akkor ti is igazi férfiként tudtok viselkedni.

Ezért gondolom azt, hogy a női princípium az egy nagyon fontos tényező. Tehát, ha egyetértünk abban, hogy a fejlődés záloga a női erő, a női shakti áldása, és egy férjnek engedélye van arra, hogy a női princípiumot a felesége képében ölelje magához, akkor mi van a szegény aszkétákkal, mert azok ugye nem ölelgethetnek nőket, mi lesz velük? Kudarcos lesz az aszkéta életük?

Nem, ők nem a nőt ölelik magukhoz, haem a női princípiumot. Ezért mondhatjuk azt röviden, hogy a rádhá-dászjam, a legmagasabb lehetőség a szolgálatra.

Azt hiszem abban mindannyian egyetértünk, hogy a szerencse istennőjével együtt élni egy háztartásban, az mindenkinek tetszene, de erre ti azt mondhatjátok, hogy „De mellettem csak ez az asszony van!” S a tattva, a princípium, illetve annak megjelenítője, tehát az adott ember között van különbség, és lehet súrlódás is. Ugyanez igaz a lelki elöljáróinkkal kapcsolatban is, hiszen a guru tattva, az egy személyen keresztül nyilvánul meg, és a személyes oldal az mindig lehet korlátozott, az mindig emberi, de mégis egy isteni princípium nyilvánul meg egy emberi oldalon keresztül. S ha ezt sikerül mindig szem előtt tartanunk, akkor talán otthon is könnyebb lesz az emberi oldallal társulni, amikor tudjátok, hogy az a másik személy, mégiscsak egy princípiumnak, egy nagyon magas szentségnek a képviselője.

(folytatása következik)

(от беседа за мъжките роли със Свами Тиртха, 13.08.2018, Лудащо) 

(продължава от предишния петък)

Въпрос: Споменахте, че трябва да служим на женския принцип. Бихте ли казали повече по темата?

Свами Тиртха: Казва се, че в духовния живот без благословиите на Шримати Радхарани няма как да успееш. Това означава, че тук женският принцип е ключов. Кришна е сравнен с хълм, с огромна планина от скъпоценни камъни. Ние живеем долу, в равнините. И връзката между планината и равнините – това е реката, а реката е Радха. Реката донася тези скъпоценности при нас от планината.

Женският принцип подпомага връзките между хората, той обединява, събира хората. Съгласни ли сте? Парите са женски принцип, нали? Ако имате пари, ще имате много приятели. Ето – този принцип събира хората. Веднага щом вече нямате толкова пари, приятелите ви ще изчезнат. Или любовта, например – друга женска енергия – тя също събира хората. И много други примери; така че женският принцип обединява. Затова ако виждаме в своята партньорка представителка на женския принцип, виждането ни ще бъде много близко до духовното. По този начин е по-лесно да се справяме в тежки моменти.

Казва се, че добрата съпруга е богинята на щастието у дома – донася целия добър късмет, здраве, богатство, щастие и разцвет в дома. И ако служим на богинята на щастието, всички благословии ще ни споходят. Тогава идва следващият въпрос: „Как да намеря богинята на щастието? Сега-засега намирам само съпругата си, пък тя все още не се държи като богиня на щастието. Къде ми е здравето, къде ми е богатството?“ Обаче къде ще намерите богинята на щастието, къде живее тя? До Вишну, до Бога! Така че трябва да станете богоподобен, за да бъде партньорката ви подобна на богиня.

И това наистина работи; те са винаги заедно, наистина работи. След дълго време това красиво мурти на Вишну дойде при нас. Той чакаше години наред в един магазин в Будапеща, докато някой не ни каза и тогава Го поканихме тук. И когато Той пристигна, на следващата седмица в Лудащо дойде непознат посетител. Не бях срещал този човек, но някой му казал, че тук има ашрам. Поканихме го, разведохме го наоколо и той каза: „О, каква хубава статуя имате тук. И аз имам една вкъщи. Може би е по-добре да я донеса тук при вас.” Отвърнах: „Добре! Разбира се, можете да я донесете.” Той не конкретизира, аз не знаех нищо. И колкото и да е странно, на следващия ден беше дошъл отново, носейки тази малка статуйка. Дори не си бяхме вкъщи, а той влязъл и донесъл Лакшми Деви, богинята на щастието. Та кой е този глупец, дето ще изнесе от дома си богинята на щастието?! Но тогава разбрах: чакай малко, щом Бог Вишну е дошъл при нас, Той не може да стои без богинята на щастието, затова тя също дойде. И след това финансовите чудеса започнаха да се случват.

Така че това работи; ако обединяваме принципите, чудесата започват да се случват. Защото ако общуваш с обикновена жена, тогава си обикновен мъж. Но ако общуваш с божествения женски принцип, тогава е много лесно, много вероятно ти също да се квалифицираш като божествения мъжки принцип. Единият помага на другия да израства. Ако имаш истинска партньорка, ще можеш да се държиш като истински мъж. Приемете това в най-добрия смисъл.

Така че в това отношение чувствам, че женският принцип е нещо много важно. И на съпрузите им е позволено да прегръщат женския принцип във формата на техните съпруги. Но какво да кажем за бедните аскети? Те не могат да прегръщат жени, поне не се очаква да прегръщат жени. Тогава какво ще се случи с тях, с техния успех в духовния живот?

Аскетът трябва да прегърне женския принцип. Той не бива да прегръща жени, но бива да прегърне женския принцип. Затова за истинския аскет себеосъзнаването прераства в радха-дасям.

Обаче има сблъсък между принципа, между таттва и личността, индивида. „С голяма радост бих общувал с богинята на щастието, обаче до себе си виждам само жена ми. А с нея е много трудно.“ Защото тя е личност, тя не е таттва. По същия начин, когато общуваме с духовните си авторитети, възниква същият проблем. Защото гуру-таттва, гуру принципът, е представен от конкретна личност, от индивид. Пък човешката страна си е човешка страна. Но божественият аспект се проявява в човека. Затова си мисля, че по същия начин може би е полезно да се общува с човешката страна на женската таттва у дома.

(следва продължение)

(из беседы о мужских ролях со Свами Тиртхой, 13.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос: Вы упомянули, что мы должны служить женскому началу. Не могли бы вы подробнее об этом рассказать?

Свами Тиртха: Говорят, что невозможно достичь успеха в духовной жизни без благословений Шримати Радхарани. Это означает, что женское начало играет здесь ключевую роль. Кришну сравнивают с холмом, огромной горой, полной драгоценных камней. Мы живём на равнине, внизу. Связь между горой и равниной — это ручей, а это Радхика. Ручей принесёт эти драгоценные камни с горы к нам.

Женское начало способствует связи между людьми, оно объединяет и сближает людей. Согласны? Деньги – это женское начало, верно? Если у вас есть деньги, у вас будет много друзей. Верно – они объединяют людей. Как только у вас не будет столько денег, ваши друзья исчезнут. Или, например, любовь – ещё одна женская энергия – она тоже объединяет людей. И много других примеров как объединяет женское начало. Поэтому, если мы видим в своей партнёрше представительницу женского начала, то наше видение очень близко к духовному. И так будет легче справляться со сложными моментами.

Говорят, что хорошая жена — богиня удачи дома, приносящая в дом все хорошее, успех, здоровье, богатство, счастье и благоустройство. Поэтому, если мы будем служить богине удачи, все благословения придут к нам. И возникает следующий вопрос: «Как найти богиню удачи? До сих пор я нашел только свою жену, и она пока не выступает в роли богини удачи. Где мое здоровье, где мое богатство?» Но где вы найдете богиню удачи, где ее обитель? Рядом с Вишну, рядом с Богом! Поэтому вы должны стать подобными богу, чтобы иметь подобную богине партнершу.

И это действительно работает, они всегда вместе, это действительно работает. После долгого времени к нам пришло это прекрасное божество Вишну. Он годами ждал в магазине в Будапеште, пока кто-то нам не рассказал, и тогда мы пригласили Его сюда. И когда Он приехал, на следующих выходных в Лудашто зашёл неизвестный друг. Я не встречался с этим человеком, но кто-то сказал ему, что здесь есть ашрам. Мы пригласили его, провели внутрь, и он сказал: «Ух ты, какая красивая статуэтка у вас. У меня тоже есть кое-что дома. Может быть, лучше я принесу это вам». Я сказал: «Хорошо, конечно, можешь принести». Он не уточнил, я не знал. И как ни странно, на следующий день он вернулся и принёс эту маленькую статуэтку. Нас даже не было дома, а он вошёл и принёс Лакшми Деви, богиню удачи. Кто этот дурак, который выгонит из своего дома богиню удачи?! Но потом я понял: погодите-ка, если Господь Вишну приходит к вам, Он не может оставаться без богини удачи, вот она тоже пришла. И тут начали происходить финансовые чудеса.

Итак, это работает: если мы объединим принципы, начнут происходить чудеса. Ведь если вы общаетесь с обычной женщиной, то вы обычный мужчина. Но если вы общаетесь с божественным женским началом, то очень легко, очень вероятно, что вы также станете достойными божественного мужского начала. Одно помогает другому развиваться. Если у вас есть настоящая партнёрша, то вы можете вести себя как настоящий мужчина. В лучшем смысле.

В этом смысле я считаю, что женское начало очень важно. И мужьям позволено принимать женское начало в лице своих жён. Но как быть бедным аскетам? Они не могут принимать женщин, по крайней мере, им не положено принимать женщин. Что же тогда с ними будет, каковы будут их успехи в духовной жизни?

Аскет должен принять женское начало. Он не должен принимать женщину, но он должен принять женское начало. Поэтому для настоящего аскета радха-дасьям развивается как осознание.

Но существует конфликт между принципом, таттвой, и личностью, индивидуумом. «Я очень рад общаться с богиней удачи, но рядом со мной только моя жена. А с ней очень сложно». Поскольку она личность, она не таттва. Но подобным образом, если мы общаемся с нашими духовными наставниками, возникает та же проблема. Потому что гуру-таттва представлена личностью, индивидуумом. И человеческая сторона — это человеческая сторона. Но божественный аспект представлен человеческой личностью. Поэтому я думаю, что таким же образом, возможно, полезно общаться с человеческой стороной женской таттвы в нашем доме.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2018, Sofia) 

(continues from the previous Monday)

If I may mention one story concerning pride. This story is about Narada Muni. He is a very special person. He is cursed not to be able to stay in one place for a long time. So, I think, the sannyasis are students of Narada – they cannot stay in one place for a long time. It is said in the tradition that in a farm you can stay for the time of milking a cow, in a small village – for one day or one night, in a little bigger place – for three nights, and in a big city – for five nights. So I think our time is over, although Sofia is big enough.

So, this story is about Narada. He is the apostle of bhakti. And now you might raise a question: ‘How is an Apostle cursed? Wait a minute, if I join this process of prema-bhakti and I become an apostle of bhakti, am I expected to be cursed? I have to think twice whether this is my process or not. If this is a prospect of a prophet here, then better I choose a different religion. Better I become a Christian.’ But sorry, my dears, what has happened to the apostles? It is not a simple curse, but dying on the cross. So, wherever you go, you must face some realities.

But anyway, back to the story. Narada Muni is a personality that is a little controversial. He is fully aware of all the truths of divine reality and wherever he appears, things start to happen. He gives some little news here and there, he instructs somebody like that and all of a sudden the soup is stirred. This time he saw a peasant, a gardener who prayed to Krishna in the morning: “Oh, my dear Lord, I love You so much. Please give me blessings so that I can perform my duty today nicely”. For a few minutes he prayed and then he went off for a job. And then after a busy day, returning in the evening, he said: “Oh my Lord, thank You for Your blessings for this day.”

Narada said: “What is this? Is this uttama-bhakti? Such a miserable service! He is thinking of God only twice a day. Some prayers here and there, otherwise he is busy with the daily activities. What is this?” So, he complained to Krishna about this devotee. “You see? There are such guys. He is thinking of You only twice a day. It is incredible. How it happens, I don’t understand.” And Krishna said: “Yes, some people are really deeply in maya. By the way, My dear Narada, can you help Me?” Narada answered: “Yes, I am Your unconditional servant. I am always ready to glorify You, I am always ready to serve You, I am always ready to think of You – tell me what to do.” Then Krishna said: “Well, here is this little cup”. And this cup was full up to the brim. “Can you please carry this cup around this city?” Narada said, “No problem, I can carry Your cup.” “But please, pay attention not to spill even a drop from the cup.”

You know, around Krishna, and especially in the cases of Narada – he has got many other stories also – the dimensions start to change. Sometimes Narada thinks only for a moment and yugas have passed. Other times Narada thinks that, ‘Well, this is a small village, I can cover the distance in half an hour’, but then it starts to grow. The same happened this time again: Narada started his journey carrying the cup and the distance started to grow. So until he could accomplish his circumambulatiоn the village, it took a full day. He started in the morning and returned in the evening. He was in sweat, trying to pay full attention to the cup. And his mission was successful – not even one drop was spilled. So with all his enthusiasm he approached Krishna and said, “Here is Your cup, my dear Lord.” Krishna said, “Oh, very nice, but may I have a question? Did you think of Me while carrying this cup?” “Think of You? No, I was focusing all my attention on the cup, not to spill the water. I couldn’t think of You, I was thinking of the water.” And Krishna said, “Aha, there are such kinds of people! Not even twice did you think of Me?” Narada immediately understood that he committed the mistake of pride, criticizing a person who at least twice remembered the Lord.

So in our process it is very much recommended to avoid even this type of innocent criticism. The general way how things happen is criticism. Why not be independent from this bad habit? The practice of others is not our job, our job is our own practice.

(Szvámí Tírtha, 2018. május 10-ei szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Ha megengeditek ma szeretnék elmesélni egy büszkeségről szóló történetet, ami Nárada Munival kapcsolatos. Ő egy nagyon különleges személy, akit azzal átkoztak meg, hogy ne tudjon sokáig egy helyen tartózkodni, így állandóan vándorolni kényszerül a világban. Úgy hiszem a szannjászík Nárada tanítványai lehetnek, mivel számukra is azt tanácsolják, hogy ne tartózkodjanak huzamosabb ideig egy helyen. A hagyomány úgy tartja, hogy tanyán – egy tehénfejésnyi ideig, egy kisebb faluban – egy napig, egy kisvárosban – három éjszakányit, míg egy nagyvárosban – öt éjszakát tanácsos maradni. Szóval úgy sejtem, hogy lassan innen is tovább kell állnom, bár Szófia elég nagynak számít!

Tehát ez a történet Nárada Muniról szól, aki a bhakti apostolának számít. S ekkor felmerülhet bennetek a kérdés, ‘Hogyan lehetséges az, hogy Isten egy hírvivőjét megátkozzák? Várjunk csak egy kicsit, akkor ha én is csatlakozom a tiszta istenszeretet folyamatához, a préma-bhaktihoz, és netán én is majd egykor a bhakti apostola leszek, akkor történetesen engem is megátkoznak majd? Nos, ez esetben, jobban teszem, ha kétszer is meggondolom, hogy belefogok-e ebbe a folyamatba! Ha itt erre számíthat egy ilyen kaliberű isteni hírnök, akkor jobb, ha egy másik vallást választok, és inkább keresztény leszek!’ Már megbocsássatok kedveseim, de emlékeztek mi történt az apostolokkal? Ott nem csak átok volt, hanem keresztrefeszítés is! Szóval bárhová is mentek, az ottani valósággal szembe kell néznetek.

De ez most mindegy is, térjünk vissza Nárada Muni történetéhez, aki egy igencsak ellentmondásos személyiség. Egyrészt teljes mértékben tudatos az Isteni valóságról, másrészt bárhol is jelenik meg, ott igencsak felkavaródnak, és beindulnak az események. Itt-ott elhint néhány dolgot, illetve valamire inspirál valakiket, majd hirtelen felkavaródnak a történések. Nos, ez alkalommal megpillantott egy földművelő parasztot, egy kertészt, aki reggelente Krisnához imádkozott: „Ó, Kedves Uram, annyira szeretlek! Kérlek áldj meg, hogy szépen végezhessem a napi kötelességem.” Még pár percig imádkozott, majd nekilátott a munkának. Majd mikor este a fáradságos nap után hazatért, ismét imáiba merült: „Ó, Kedves Uram, köszönöm, hogy ma is megtapasztalhattam végtelen kegyelmed!”

Nárada ekkor felháborodva így szólt: „Na, ez meg micsoda? Ez lenne az uttama-bhakti? Milyen nyomorúságos szolgálat ez, egész nap csak kétszer gondol az Úrra! Egy kis ima reggel, meg este, máskülönben meg egész nap csak a dolgaival van elfoglalva. Hogy lehet az, hogy csak ennyit csinál?” Nos, ezt el is panaszolta Krisnának. „Érted? Vannak ilyen emberek, akik egész nap csak kétszer gondolnak Rád! Elképesztő! Nem is értem, hogy történhet meg ilyen.” Mire Krisna így felelt: „Igen, előfordul, hogy vannak olyan személyek, akik mélységes majában vannak. Apropó, kedves Náradám tudnál nekem segíteni egy kicsit?” Nárada így felelt: „Igen, örök szolgád vagyok, mindig a dicsőséged zengem, kész vagyok szolgálni Téged, mondd mit tehetek Érted?” Ekkor a következőt kérte tőle Krisna: „Nos, itt ez a kis pohár víz”, – ami gyakorlatilag csordultig tele volt, „Megtennéd Nekem, hogy körbeviszed ezt a pohár vizet az egész városon úgy, hogy egy csepp se folyjon ki belőle?” Erre Nárada azt felelte, hogy, „Természetesen, körbeviszem.”

Mint tudjátok Krisna körül, főleg Nárada Muni esetében, akiről számtalan sok más hasonló történet is szól, megváltoznak a dimenziók. Például, néha Nárada csak egy pillanatra elgondolkodik, közben pedig jugák telnek el. Máskor meg azt gondolja, hogy, ‘Ó, ez csak egy kis falu itten, fél óra alatt körbejárom’, miközben valahogy kitágulnak a dimenziók. Nos, ez esetben is ez történt, Nárada elindult, hogy körbevigye a poharat, de az út egyre csak hosszabb lett. Így aztán egy egész napba telt mire körbejárta a falut. Reggel elindult, és este ért vissza. Teljesen leizzadt a nagy igyekezettől, hogy egy csepp se hulljon ki a pohárból, de végül is sikerrel járt. Úgyhogy nagy örömmel ment Krisnához, hogy elújságolja az örömhírt, „Nézd Kedves Uram, itt a pohár.” Mire Krisna így felelt, „Ó, ez igazán csodálatos, de kérdezhetek tőled valamit? Miközben vitted a poharat, hányszor gondoltál Rám közben?” „Hogy Rád gondoltam volna?! Egyszer sem! Minden figyelmemet a pohárra szenteltem, nehogy kiloccsanjon a víz. Nem tudtam még Rád is gondolni, egyfolytában a vizet figyeltem.” Erre Krisna így felelt, „Szóval, vannak ilyen emberek, akik még csak kétszer sem gondolnak Rám!” Nárada azonnal megértette, hogy a büszkeség hibájába esett, egy olyan embert kritizált, aki ugyan, csak reggel, és este imádkozott Istenhez, de közben minden figyelmét az Úr szolgálatának szentelte.

Ezért a folyamatunkban, nagyon ajánlatos még az ilyen ártatlan kritikáktól is tartózkodni. A dolgokat általában kritikával illetjük, miért is ne szabaduljunk meg ettől a rossz szokástól? Ahogy mások működnek, az az ő dolguk, a miénk pedig az, hogy a saját feladatunkat végezzük a  magunktól telhető legtökéletesebben.

(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2018, София)

(продължава от предишния понеделник)

Позволете да разкажа една история за гордостта. Тя е за Нарада Муни. Той е много специална личност. Прокълнат е да не може да остава за дълго време на едно място. Затова си мисля, че саннясите са ученици на Нарада – те не могат да остават дълго на едно място. В традицията се казва, че в чифлик можеш да останеш само за времето, докато се дои една крава, в малко село – за един ден или една нощ, в малко по-голямо поселище – за три нощи, а в голям град – за пет нощи. Така че мисля, времето ми изтече, макар София да е достатъчно голяма.

И така, тази история е за Нарада. Той е апостолът на бхакти. Сега може да повдигнете въпроса: „Как така един апостол е прокълнат? Чакай малко, ако се присъединя към процеса на према-бхакти и стана апостол на бхакти, нима се очаква да бъда прокълнат? Трябва да премисля по-добре дали този процес е за мен или не. Ако такива са перспективите за един пророк тук, тогава по-добре да предпочета друга религия. По-добре да стана християнин.“ Но съжалявам, скъпи мои, какво се е случило с христовите апостоли? Не просто проклятие, а смърт на кръста. Така че където и да идете, трябва да посрещнете реалността.

Но както и да е, нека се върнем към историята. Нарада Муни е леко противоречива личност. Той е напълно осъзнат за всички истини на божествената реалност и където и да се появи, нещата започват да се случват. Предава някакви вести, раздава някакви съвети и изведнъж супата вече е разбъркана. Този път бил видял един селянин, градинар, който сутрин се молел на Кришна: „О, мой скъпи Господи, обичам те толкова много. Моля те, дари ми благословиите си да мога днес да си върша добре задълженията”. Молил се така няколко мига, пък след това се заел с работата си. А сетне, след натоварения ден, връщайки се вечерта, рекъл: „О, мой Господи, благодаря ти за благословиите ти този ден.”

Нарада си казал: „Ама какво е това? Нима това е уттама-бхакти? Какво мизерно служене! Сеща се за Бога само два пъти на ден. По някоя молитвичка тук-таме, а иначе по цял ден се занимава с баналните си дела. На какво прилича това?” И той възроптал пред Кришна: „Гледай какви хора има! Тоя мисли за Тебе само два пъти на ден. Не е за вярване! Как става така, не ми го побира умът?!” А Кришна отвърнал: „Даа, някои хора наистина са потънали дълбоко в мая. Между другото, скъпи ми Нарада, би ли ми помогнал с нещо?” Нарада отговорил: „Да, аз съм Твой безусловен слуга. Винаги съм готов да Те прославям, винаги съм готов да Ти служа, винаги съм готов да мисля за Теб – кажи ми какво да направя.” Тогава Кришна казал: „Ами, ето я тая малка чаша“. А въпросната чаша била пълна до ръба. „Можеш ли, моля те, да носиш тази чаша около целия град?” Нарада отвърнал: „Няма проблем, мога да нося Твоята чаша.” „Ама моля те, внимавай да не се разлее и капка.”

Знаете, около Кришна, и особено в случая с Нарада – той има и множество други истории – измеренията започват да се променят. Понякога Нарада се замисля само за миг, а са изтекли юги. Друг път Нарада си казва: „Е, това е малко поселище, мога да измина разстоянието за половин час“, обаче ненадейно пространството започва да нараства. Същото се случило и този път: Нарада започнал пътешествието си, носейки чашата, а разстоянието започнало да расте. Така че докато успял да обиколи цялото поселище изминал целият ден. Той тръгнал сутринта, а се върнал вечерта. Целият бил в пот в старанието си да не разлее чашата. И мисията била успешна – дори капчица не се разсипала. Така че изпълнен с ентусиазъм той отишъл при Кришна и казал: „Ето чашата ти, скъпи Господи.” Кришна рекъл: „О, много добре; обаче мога ли да те попитам нещо? Мислеше ли за Мен докато носеше чашата?” „Да мисля за Теб ли? Не, цялото ми внимание беше насочено към чашата, за да не се разлее водата. Нямаше как да мисля за Теб, мислех за водата.” А Кришна отвърнал: „Аха! Гледай какви хора има! И дори два пъти ли не се сети за Мен?” Нарада моментално осъзнал, че бил допуснал грешката на гордостта, критикувайки човек, който поне два пъти си бе спомнил за Бога.

Затова в нашия процес е много препоръчително да избягваме такъв тип дори невинен критицизъм. Обичайният начин, по който се случват нещата, са критиките. Защо да не бъдем независими от този лош навик? Практиките на другите не са наша работа, нашата работа е нашата собствена практика.

(from a talk on man’s roles with Swami Tirtha, 13.08.2018, Ludashto)

(continues from the previous Friday)

Question of Ramvijay: Gurudev, you mentioned these very clear-cut situations of connecting – ego to ego, body to body, heart to heart and soul to soul. But is it possible and what happens when we meet at different levels? Like for example the heart meets the ego?

Devotee: It’s the same problem as with the two egos.

Swami Tirtha: Well, I agree, there might be some trouble. But this is a very special case, we have to examine that. Because usually we can say that human relationships are not on an equal platform. One side gives more, the other side gives less. Or the same relationship is more important for one side than for the other. There is always an imbalance. Really, very rarely have I seen a balanced situation, when it is important for both sides.

But these levels also mean a certain hierarchy. If we examine this on ourselves, the most elementary platform of your existence is your ego, false ego. It’s brutal, it’s a toy of instincts basically. It’s very difficult to control it, it’s so impulsive, there might hardly be any control there.

Our body is more disciplined. Because the body has certain rules, certain laws. If you control the body, you will achieve a good result. Yoga says, if you control your sleeping, your eating, your work, your health – you can achieve a balanced situation. So there are certain rules, which are much more controllable than this instinctive ego.

The heart is even higher than the body. And your spiritual identity is on the top of this hierarchic system. Therefore, if a higher level of authority meets with a lower level of authority, there is a difference between the energy level. So that is true – problems will be there, but nevertheless a higher energy platform is also included in the system. Therefore it is possible to harmonize such an unbalanced situation due to the presence of this higher energy, this higher consciousness. So if you are a spiritual person, if you are fully established on your spiritual plane, even if you meet with a person on the ego-platform, you will have no problem and he will be uplifted.

Comment of a devotee: Sometimes you see that even if you try to be established on the spiritual platform, if you meet an egoist, number one, it’s practically impossible to communicate with such a person; then it’s better to move out of the situation.

Swami Tirtha: But even then we have a chance, we can wish all good success to that person and then you contributed with something.

So please think of these different layers of existence – on which platform you associate with your fellow human beings. Whether this is your wife, your children, your boss, your spiritual master, your brothers and sisters – think!

I had seen my spiritual master – and he was quite a powerful person, quite well established on the spiritual platform. With the stupid disciples he was very gentle; with the willing disciples he was very demanding; with the pet disciples he was smashing; and with the outsiders – wow, he was so charming and so friendly and activating to those persons. So it depends on your established platform. You might think that he associated with all these different people on a different platform, but no – he was always fixed in his spiritual vision.

For example, one of his pet disciples was Brajeshvar Prabhu – for good reason. When he was very young and he was supposed to receive his initiation, you know during initiations we usually give some gift to our master. I hope I don’t offend Brajesh, but he was not the best singer. But what was his offering? His offering was to sing Shri Guru Charana Padma. Gurudev was always very composed, you could hardly see any emotional feedback on his face. But I was standing by him and that time I saw that he was almost crying, he was in tears. This I call a meeting of the souls. When a very strong person is melted by a young one.

Meeting of the bodies, meeting of the egos, meeting of the souls – see for yourself.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Rámvidzsáj kérdése: Gurudév, említetted ezeket a nagyon világos kapcsolódási eseteket, amikor az egó találkozik az egóval, a test a testtel, a szív a szívvel,  és a lélek a lélekkel. De mi van akkor, ha ez a találkozás a különböző szintek között történik, például egy szív találkozik az egóval?

Bhakta: Ugyanaz a probléma, mint amikor két egó találkozik.

Szvámí Tírtha: Nos, egyetértek abban, hogy adódhatnak problémák. Viszont ez egy különleges eset, amit érdemes megvizsgálnunk. Általában azt mondhatjuk, hogy két ember viszonyában a legtöbb esetben nincs egyensúly, például míg az egyik ember számára fontosabb egy adott kapcsolat, addig a másiknak kevésbé, az egyik fél többet ad bele, mint a másik. Tehát mindig ott van ez az egyensúlytalanság a két oldal között. Nagyon, nagyon ritkán fordul elő, hogy mind a két fél számára egyformán fontos a másik, a közös élet.

Ezek a különböző szintek bizonyos hierarchiát is jelentenek. Ha megvizsgáljuk magunkat, akkor azt látjuk, hogy a legalacsonyabb szintű, legelemibb részünk, a hamis egónk. Ez szinte játékszere a különböző befolyásoknak, ami mintegy ösztönlény, rendkívül impulzív, folyton reagál, így nagyon nehezen fegyelmezhető.

A test már egy könnyebben fegyelmezhető részünk, mert ott már bizonyos törvényszerűségek érvényesülnek. A jóga azt mondja, hogy ha kontrolláljátok a táplálkozást, a munkát, a pihenést, a légzést, az egészséget, akkor egy kiegyensúlyozott  helyzetet tudtok teremteni. Tehát a test már egy magasabban lévő hierarchia szint, mely jobban kontrollálható, mint az egó.

A szív, az ember érzelmi énje, ami pedig nyilván magasabb, mint a testi identitása, ami miatt kicsit érzékenyebb is. A legmagasabb szinten a lelki identitás áll. Ha pedig egy magasabb energiaszint, egy alacsonyabb energiaszinttel találkozik, akkor ott ugye különbség adódik. Tehát igaz, hogy lesznek súrlódások, ebben teljesen igazad van, de mégis egy magasabb erő is jelen van. Az energiaszintek különbsége miatt, ha te egy teljesen megalapozott, lelkileg nagyon erős ember vagy, még ha találkozol is egy ego-szinten lévő másikkal, akkor sem fogsz befolyásolódni, vagy eltérülni, sőt a másikat is emelni fogod.

Bhakta hozzászólás: Viszont az a baj, hogy néha azt tapasztaljuk, hogy bármennyire is szeretnénk egy emelkedett lelki szinten stabilan megállapodni, ha találkozunk egy igencsak egoista emberrel, akivel gyakorlatilag lehetetlen kommunikálni, akkor  a legjobb, amit tehetünk, hogy továbbállunk. Ugyanis ez az ember folyamatos küzdelemben áll önmagával, sőt még a jószándékot sem veszi észre, mivel folyamatosan csak támadást lát mindenben, illetve azt, hogy uralkodni akarsz rajta.

Szvámí Tírtha: Sajnos azt kell mondjam, hogy ez lehetséges, előfordul, mivel vannak valóban vesztett helyzetek. Viszont én egy idealista vagyok, és azt gondolom, hogy még ha ki is kell lépnünk egy adott helyzetből, akkor is van egy esélyünk, attól még a lelkének kívánhatunk minden jót. S ez is egy magasabb energiaszinten való kommunikáció.

Gondoljátok át, hogy vajon embertársaitokkal milyen szinten tudtok társulni. Legyen az akár a barátod, a feleséged, a gyermeked, a főnököd, a lelki tanítómestered, a hittestvéred, gondoljátok végig, hogy kivel milyen szinten társultok!

Ahogy figyeltem a lelki tanítómesteremet, aki lelkileg nagyon erőteljes és megalapozott személy volt, azt láttam, hogy a butácska tanítványaival nagyon gyengéden bánt, az elszántabbaktól már nagyon sokat követelt, és a kedvenceit meg igencsak satu alatt tartotta, szinte kipréselte. Viszont a kívülállókkal szemben, egy rendkívül elbűvölő, barátságos és inspiratív személy volt.  Mindegy, hogy ki volt az, a szomszéd tanyából a paraszt bácsi, vagy egy első osztályú egoista, egyszerűen mindenkivel nagyon jól tudott bánni. Azt gondolhatnánk, hogy mindezekkel az emberekkel, más más szinten társult, de nem, ő mindig emelkedett tudatban volt.

Például, mondhatom, hogy az egyik legkedvesebb tanítványa, érthető okból, éppen Bradzsésvar Prabhu volt. Ő nagyon fiatalon kapott felavatást, és mint tudjátok ilyenkor a tanítványok általában valamilyen ajándékot szoktak adni a tanítómesterüknek. Remélem nem sértem meg ezzel, az ezerszer áldott hittestvéremet Bradzsésvar Prabhut, de ő nem tartozott a legkiválóbb énekesek közé, mégis mit gondoltok mi volt az ő felajánlása felavatásakor? Felállt és elénekelte a Srí Guru Csarana Padma kezdetű bhadzsant. Gurudév pedig, aki mindig egy nagyon komoly, összeszedett személy volt, akin gyakorlatilag nem nagyon lehetett érzelmi hullámokat látni, a könnyeivel küszködött. Mi ott elájultunk a teremben. Gópika, aki egy nagyon komoly bhakta volt, és szinte egész Nandafalvát vitte a vállán, lecsapta a főzőkanalat a konyhában és azt mondta, „Hogy létezik ez? Mi itt évek óta küzdünk, hogy valami kis érzelmet kisrófoljunk magunkból, s jön ez a kölyök, és….!” Ezt nevezem én a lelkek találkozásának. Amikor egy őszinte ártatlan lélek elvarázsol egy ilyen kaliberű bhaktát.

Testek, egók, szívek vagy lelkek találkozása? Ezt gondoljátok át

(folytatása következik)

(от беседа за мъжките роли със Свами Тиртха, 13.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Рамвиджай: Гурудев, ти спомена за тези толкова ясно разграничими ситуации на свързване – его с его, тяло с тяло, сърце със сърце и душа с душа. Възможно ли е обаче и какво се случва, когато се срещаме на различни нива? Например, сърце се среща с его?

Предан: Това е същия проблем както между его и его.

Свами Тиртха: Да, съгласен съм, неминуемо ще има някакъв проблем. Но това е много специален случай, трябва да го разгледаме. Защото може да се каже, че обичайно човешките взаимоотношения не са на еднакво ниво. Едната страна дава повече, другата дава по-малко. Или пък взаимоотношенията са по-важни за единия, отколкото за другия. Винаги има неравновесие. Наистина, много рядко съм виждал балансирана ситуация – когато е еднакво важно и за двете страни.

Но тези нива означават и определена йерархия. Ако изследваме това у себе си, най-елементарното ниво на съществуването ни е нашето его, фалшивото его. То е нещо грубо, на практика е играчка на инстинктите. Много е трудно да го овладеем; толкова е импулсивно, че едва ли можем да имаме някакъв контрол.

Тялото ни е по-дисциплинирано. Защото то си има определени правила, определени закони. Ако контролирате тялото, ще постигнете добър резултат. Йога казва, че ако контролирате спането си, храненето си, работата си, здравето си, можете да постигнете баланс. Така че има правила, които правят тялото по-контролируемо от инстинктивното его.

Сърцето е дори още по-високо от тялото. А духовната ни същност е на върха на тази йерархична система. Затова, ако едно по-високо ниво се срещне с по-ниско ниво, получава се разлика в енергията. Така че е вярно – проблеми ще има, но въпреки това в системата участва по-високо енергийно ниво. Затова е възможно да се балансира такава неравновесна ситуация, благодарение на присъствието на тази по-висша енергия, на това по-възвишено съзнание. Тоест, ако ти си духовен човек, ако си стъпил стабилно на духовното ниво, дори да срещнеш някой, който е на нивото на егото, ти самият няма да имаш проблеми, а той ще се въздигне.

Коментар на предан: Понякога виждаме, че дори да се стремим да сме на духовно ниво, ако срещнем първокласен егоист е на практика невъзможно да се общува с такъв човек; тогава е по-добре да се оттеглим от ситуацията.

Свами Тиртха: Но дори тогава ни остава възможността да пожелаваме всичко добро на този човек и така ще сме допринесли с нещо.

Така че моля ви, размислете върху тези различни пластове на съществуване – на кое ниво общувате със своите ближни. Независимо дали става дума за вашата съпруга, деца, началник, за духовния ви учител или за вашите братя и сестри – помислете!

Виждал съм духовния си учител – а той беше доста могъща личност, здраво стъпил на духовното ниво: с глуповатите си ученици беше много мил; с готовите да служат беше много взискателен; с любимите си ученици беше смазващ; а с външните хора – о, беше толкова очарователен, приятелски настроен и ги активизираше. Така че зависи на какво ниво си. Човек може да си помисли, че той общуваше с всички тези различни хора на различни нива, обаче не – той винаги беше стабилен в духовното си виждане.

Например, един от неговите любими ученици беше Браджешвар Прабху – и с добра причина. Когато беше съвсем млад и тъкмо щеше да получи посвещение, знаете, на посвещението обикновено даваме подарък на нашия учител. Надявам се няма да обидя Браджеш, но той не беше най-добрият певец. Но какъв беше неговият дар? Той поднесе в дар песента „Шри гуру чарана падма“. Гурудев винаги беше много сдържан, едва ли можеше да се види емоционален отклик по лицето му. Обаче аз стоях до него и в този момент видях, че той почти заплака, целият се просълзи. На това му казвам среща между душите. Когато силният се разтапя заради мъничкия.

Среща на телата, среща на егото, среща на душите – преценете сами.

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag über die Rolle des Menschen mit Swami Tirtha, 13.08.2018, Ludashto)

(Fortsetzung vom letzten Freitag)

Frage von Ramvijay: Gurudev, du hast diese sehr eindeutigen Verhältnisse der Verbindung erwähnt – Ego zu Ego, Körper zu Körper, Herz zu Herz und Seele zu Seele. Aber ist das möglich, und was passiert, wenn wir uns auf unterschiedlichen Ebenen begegnen? Wie zum Beispiel, wenn Herz und Ego aufeinandertreffen?

Devotee: Es ist das gleiche Problem wie mit den beiden Egos.

Swami Tirtha: Nun, ich stimme zu, es könnte Probleme geben. Aber das ist ein ganz besonderer Fall, den wir uns anschauen müssen. Denn normalerweise können wir sagen, dass menschliche Beziehungen nicht auf der gleichen Ebene stattfinden. Die eine Seite gibt mehr, die andere weniger. Oder dieselbe Beziehung ist für die eine Seite wichtiger als für die andere. Es besteht immer ein Ungleichgewicht. Wirklich, sehr selten habe ich eine ausgeglichene Situation erlebt, in der es für beide Seiten wichtig war.

Aber diese Ebenen bedeuten auch eine gewisse Hierarchie. Wenn wir das an uns selbst betrachten, ist die elementarste Grundlage unserer Existenz unser Ego, unser falsches Ego. Es ist brutal, es ist im Grunde ein Spielball unserer Instinkte. Es ist sehr schwer zu kontrollieren, es ist so impulsiv, dass es kaum Kontrolle gibt.

Unser Körper ist disziplinierter. Denn er hat bestimmte Regeln, bestimmte Gesetze. Wenn wir ihn kontrollieren, werden wir gute Ergebnisse erzielen. Yoga sagt: Wenn wir unseren Schlaf, unsere Ernährung, unsere Arbeit und unsere Gesundheit kontrollieren, können wir ein Gleichgewicht erreichen. Es gibt also bestimmte Regeln, die den Körper viel besser kontrollierbar machen als dieses instinktive Ego.

Das Herz steht sogar über dem Körper. Und unsere spirituelle Identität steht an der Spitze dieses hierarchischen Systems. Wenn also eine höhere Autoritätsebene auf eine niedrigere trifft, entsteht ein Unterschied im Energieniveau. Das stimmt zwar – es wird Probleme geben, aber dennoch ist auch eine höhere Energieebene im System vorhanden. Daher ist es möglich, eine solche unausgeglichene Situation durch die Präsenz dieser höheren Energie, dieses höheren Bewusstseins zu harmonisieren. Wenn du also ein spiritueller Mensch bist und voll und ganz auf deiner spirituellen Ebene verankert bist, wirst du selbst dann, wenn du einem Menschen auf der Ego-Ebene begegnest, keine Probleme haben, und er wird sich erheben.

Kommentar eines Devotees: Manchmal stellt man fest, dass es, selbst wenn man versucht, auf der spirituellen Ebene verankert zu sein, es praktisch unmöglich ist, mit einem Egoisten zu kommunizieren. Dann ist es besser, sich aus der Situation zurückzuziehen.

Swami Tirtha: Aber selbst dann haben wir eine Chance. Wir können dieser Person viel Erfolg wünschen, und dann hast du etwas dazu beigetragen.

Denkt also bitte an diese verschiedenen Ebenen der Existenz – auf welcher Ebene du mit deinen Mitmenschen umgehst. Ob es nun eure Frau, eure Kinder, euer Chef, euer spiritueller Meister oder eure Brüder und Schwestern sind – denkt nach!

Ich habe meinen spirituellen Meister beobachtet – und er war eine sehr mächtige Person, spirituell sehr etabliert. Mit den nicht so klugen Schülern war er sehr sanft; zu den willigen Schülern war er sehr fordernd; zu den Lieblingsschülern war er sehr streng; und zu den Außenseitern – wow, er war so charmant, freundlich und aktivierend. Es hängt also von eurer Ebene ab. Man könnte meinen, er verkehrte mit all diesen Menschen auf verschiedenen Ebenen, aber nein – er war immer seiner spirituellen Vision treu.

Einer seiner Lieblingsschüler war zum Beispiel Brajeshvar Prabhu – aus gutem Grund. Als er noch sehr jung war und seine Initiation erhalten sollte, überreichen wir unserem Meister bei Initiationen üblicherweise ein Geschenk. Ich hoffe, ich beleidige Brajesh nicht, aber er war kein besonders guter Sänger. Aber was war sein Geschenk? Seine Gabe bestand darin, Shri Guru Charana Padma zu singen. Gurudev war meistens sehr zurückhaltend, man konnte kaum emotionale Reaktionen in seinem Gesicht erkennen. Doch als ich neben ihm stand, sah ich, dass er den Tränen nahe war. Er war in Tränen aufgelöst. Das nenne ich eine Seelenbegegnung. Wenn eine sehr starke Person von einer jungen verschmolzen wird.

Eine Begegnung der Körper, eine Begegnung der Egos, eine Begegnung der Seelen – seht selbst.

(Fortsetzung folgt)