Sharanagati

(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2019, София)

(продължава от предишния понеделник)

Много пъти сме говорили за различните раждания. Някои живи същества се раждат само по веднъж. А има и такива, които се раждат по два пъти, както се казва. Два пъти родени. Кои са те? Най-общо казано брамините; също както и птиците – понеже и те имат две раждания: веднъж когато излезе яйцето и втори път когато самите те излязат от яйцето. Така че ако изпитвате фалшив престиж заради това, че сте два пъти родени, не забравяйте, че птиците също са такива. 

Коментар: А вероятно и змиите.

Свами Тиртха: Това е тежък случай. Защото можем да приемем гневна птица, обаче не искаме да срещаме гневна змия. Така че без никакво усилие те са два пъти родени. 

Но ние се раждаме генетично, като тела. А втори път се раждаме чрез ритуално посвещение, като два пъти родени. Може да се родите и трети път чрез мистично преживяване. 

Присъединяването към групата на преданите е като ново раждане. Може би се чувствате леко неловко, когато сядате на първия ред. Ала всички край вас се усмихват и са в очакване. Може би мъничко плачете, но те са щастливи. А вие не разбирате нищо от това, което се случва. Казвате неща, които забравяте, получавате съвети, които също забравяте – пълна бъркотия. Въпреки това се чувствате много вдъхновени. Като че започвате нов живот. Много пъти съм ви казвал, че именно затова е много нужно да се правят снимки на новородените бхакти, така да се каже. Просто вижте блаженството на лицата им – тогава човек е съвсем близо до духовната си идентичност. Невинен като дете. Затова това е забележителен момент в живота, досущ като второ раждане.

И знаете, понякога бхактите си говорят за живота си преди да се присъединят: „С какво си се занимавал, какво си правил, каква е била работата ти и т.н.“ И има много интересни истории. Трябва да призная, че дори след 20-30 години все още се изненадвам какъв е бил животът на някои бхакти – и в позитивен, а понякога и в негативен смисъл. И така: „С какво си се занимавал преди да се присъединиш към бхактите?” Някои казват: „Правил съм това, правил съм онова“. А някои специален ще рече: „Чаках да срещна бхактите”. Това е. Това е нашата работа. Ние неистово чакаме възможността. Кое е най-важното в предходния ни живот? Това желание, тази надежда, че ще открием смисъла на живота си.

Затова нека превърнем живота си в много красива история. За да не бъде някаква случайност това, че сме дошли тук, а начало на пътуване към съвършенството. Това трябва да е целта на нашия живот – да дойдем, да пристигнем. Някой от вас ме запита днес как съм пътувал. Отвърнах: „Просто пристигнах, дори без да съм забелязал, че съм тръгнал”. Недейте да имате другата версия – да тръгнете без да пристигнете. По-добре да пристигнете, дори без да сте забелязали, че сте тръгнали. И така, Гурудев ни кани на това пътуване, по съвета на Махапрабху. И тогава раждането ни ще бъде славно раждане. 

(следва продължение)

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

So if we add a little devotion to our action, then karma turns into karma-yoga. But then how to turn our knowledge, how to turn our gyana into gyana-yoga? „Знание“[1] has the same root like jnana. So how to turn this into a connection? Apply the same method – give some dedication to your knowledge and then it will connect you to the Supreme. So if we add bhakti to our knowledge, then it turns into gyana-yoga. Then your action is purified. Then your knowledge is also purified. What else do we have in this human life? We have a little devotion. But how to turn our devotion into super devotion? What happens if you add bhakti to your bhakti? This is the super bhakti. But it is not a joke. If we infuse our routine devotion, our routine practice with this intense feeling of dedication, then it turns into a higher grade of devotional life.
We can say that action, karma, in general is for everyone. Everybody is under the spell of action. Everybody has to work, everybody has to be active – in one way or another. And if you are active, you will invite the consequences of your action. Action-reaction. You remember in your physics studies, when the teacher had these hanging balls and he moved one ball on one end, it hit all the sequence and at the other end the last ball was moved. Action – we don’t know how it happens, but the reaction will come. We have been active how many millions of lifetimes? Just think. And then you are surprised that some reactions will come? Please, my dear ones, don’t be surprised that certain reactions will enter into your life. So karma is for everyone. Everybody is under the spell of action-reaction. Material action – material results.
Vikarma or sinful activity – that’s a qualified case. Killing a person by chance or by negligence is a serious case, but it’s got some excuses. But if you kill somebody on a pre-desired purpose and with special torturing – then the punishment is much more severe. In the same way, if we go against the laws of nature, against the divine desire of the Supreme – sorry, that’s a sinful activity and then you should expect more difficult results.
Then what can we do? We cannot avoid action in general. Because you breathe, for example – that’s action. What about the microbes that you inhale? Probably some of them will be killed. So the action-reaction is there. We cannot give it up totally. But we can give up sinful activity – this we can do.
Comment: In Bhagavad Gita Arjuna asks Krishna, “Why do I have to kill my relatives?” And Krishna replies, “I have already killed them, you are only the instrument.”
Swami Tirtha: That’s true. But there is another case. When a surrendered devotee of Mahaprabhu asks, “Why should I liberate all these fallen jivas?” Then He says, “Ah, it’s already accomplished, you are only an instrument”.
You know it is a little more difficult to understand a violent action properly. Yet we have to decide whether we want to be an instrument of divine purpose in a gentle way or in a more violent way. My choice is the gentle alternative. But that means that ultimately everything is under divine control, there is nothing independent of this divine will.
So, if we cannot give up action in general, but we can give up sinful activities, then we can come to the platform of akarma. Not a simple action – karma, not sinful activities – vikarma, but akarma – action without a reaction. Practically we can say that this is non-action, because there is no reaction. Action you can identify by the reactions, right? You don’t see the first ball, but you see the last ball; so, from the reaction you can understand there was an action in the beginning. But if there is no reaction, that’s the real secret of action. To act in such a way that there is no bad reaction; and no good reaction either – only transcendental reaction.

(to be continued)

1.  ‘knowledge’ in Bulgarian

(Szvámí Tírtha, 2019.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Tehát ott hagytuk abba, hogy ha a cselekedeteinkhez hozzáteszünk egy kis odaadást, akkor a karma, karma-jógává válik. S akkor felmerül a kérdés, hogy miként változtassuk a tudásunkat a gjánánkat, gjána-jógává? A „Знание-nak“[1] ugyanaz a gyökere, mint a gjána, tehát a kérdés az, hogy ezt hogyan hozzuk kapcsolatba az Úrral? Alkalmazzuk ugyanazt az elvet, adjunk a tudáshoz egy kis odaadást, bhaktit és akkor a Legfelsőbbel kerülünk kapcsolatba, a tudásunk gjána-jógává fog válni. Így válnak tisztává a cselekedeteink, és a tudásunk. Mi az amink még van ebben az életben? Van egy kis odaadásunk, de hogyan tudjuk azt rendkívüli odaadássá változtatni? Mi történik, ha a bennünk lévő bhaktihoz adunk még egy kis bhaktit? Ez, az extra bhakti. Ezt nem csak viccből mondom, ha a mindennapi szokásos gyakorlatainkat átitatjuk ennek az intenzív odaadásnak az érzésével, akkor az egy magasabb szintű odaadó életté fog válni.
Azt mondhatjuk, hogy a cselekvés, a karma általában véve egy mindenkire vonatkozó dolog. Mindenkit a cselekvés varázsa motivál. Így vagy úgy valamennyiünknek dolgoznia kell, aktívnak kell lennünk. S ha már cselekszünk, akkor annak a következménye is utol fog érni bennünket. Akció-reakció. Talán emlékeztek a felfüggesztett golyókkal végzett fizikai kísérletre, a Newton-bölcsőre, ami a lendület és az energiamegmaradás törvényét szemlélteti, ahol az egyik oldalon felengedett golyó megmozdítja a másik oldalon lévőt, és az ütközés hatására a lendület és az energia átterjed a golyósoron, kimozdítva a másik végén lévő golyót. Valójában nem tudjuk, hogy a cselekedeteink (akció), hogyan vonják maguk után a következményt (reakció). Csak gondoljatok bele, hogy sokmillió életen keresztül végezzük a különböző cselekedeteket,  aztán meg csodálkozunk, hogy jönnek a visszahatások. Kedveseim, kérlek ne lepődjetek meg, ha különböző nem várt dologgal szembesültök, ezek bizony utolérnek bennünket. Tehát a karma törvénye mindenkire vonatkozik, ez az akció-reakció bűvköre mindenkire hat. Anyagi cselekedet, anyagi gyümölcsöket eredményez.
A vikarma, vagyis a bűnös cselekedet, az már más helyzet. A véletlenül vagy gondatlanságból elkövetett emberölés, bár súlyos dolog, de arra van mentség. De ha valakit előre megfontolt szándékkal és különös kegyetlenséggel öl meg valaki, akkor a büntetés jóval szigorúbb lesz. Ugyanígy, ha a természet törvényei, az isteni akarat ellen vétünk, akkor sajnálom, de az bűn, és jóval súlyosabb következménnyel jár.
Da akkor mitévők legyünk? Általában nem tudjuk kikerülni a cselekvést, mivel például lélegeznünk kell, és már az is egy cselekvés. Mi lesz akkor a mikrobákkal, amiket belélegzünk? Valószínűleg néhányuk elpusztul majd. Tehát már ebben is van visszahatás: akció-reakció, szóval nem tudunk ettől teljesen mentesülni. Viszont fel tudunk hagyni a bűnös cselekedetekkel, ezt meg tudjuk tenni.
Hozzászólás: A Bhagavad-gítában Ardzsúna így kérdezi Krisnát, „Miért kellene megölnöm a saját rokonaimat? Mire Krisna, „Én már halálra ítéltem őket, te csupán eszköz lehetsz a harcban.”
Szvámí Tírtha: Ez igaz, és van még egy hasonló történet. Amikor Maháprabhu egy meghódolt bhaktája ezt kérdezi, „Miért szabadítsam fel ezeket az elesett dzsívákat?” Mire Ő azt feleli: „Ó, ez már eldöntetett, te csak eszköz lehetsz ebben”.
Tudjuk, hogy az erőszakos cselekedetet kissé nehezebb megérteni, mégis el kell döntenünk, hogy az isteni akarat eszközévé szeretnénk-e válni, szelíd vagy erőszakosabb módon. Részemről én a szelídebbet akarnám választani, de végső soron minden az isteni felügyelet alatt áll, semmi sem független az isteni akaratától.
Tehát, ha általában nem tudunk felhagyni a cselekedetekkel, de a bűnös dolgokat azért el tudjuk hagyni, akkor el tudunk jutni az akarma szintjére. Ez pedig nem az egyszerű cselekedet, mint a karma, nem a bűnös cselekedet, mint a vikarma, hanem az akarma, egy olyan cselekedet, aminek nincs visszahatása. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy ez a nem-cselekvés, mert ennek nincs visszahatása. Ugye a tetteket a következményeik alapján tudjuk felismerni? Az első golyót nem látjátok, de az utolsót igen. Tehát a reakcióból megértjük, hogy amögött volt egy kezdeti kiváltó ok is. Viszont, ha nincs következmény, az a cselekvés igazi titka. Az ilyen cselekvésnek nincs se rossz, se jó visszahatása, csak transzcendentális eredménye van.

(folytatása következik)

1. Bolgárul a ‘tudás’

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

И така, ако добавим мъничко преданост към действията си, тогава карма се превръща в карма-йога. Но тогава как да превърнем нашето знание, нашата гяна в гяна-йога? „Знание“ има същия корен като гяна. И как да превърнем това във връзка? Приложете същия метод – добавете малко посветеност към вашето знание и тогава то ще ви свърже с Бога. И така, ако добавите бхакти към вашето знание, то се превръща в гяна-йога. Тогава действието ви се пречиства. Знанието ви също се пречиства. Какво още имаме в този човешки живот? Имаме малко преданост. Но как да превърнем предаността си в супер преданост? Какво става ако добавите бхакти към своята бхакти? Супер бхакти. Но това не е шега. Ако наситим рутинната си преданост, рутинната си практика с това интензивно чувство на посветеност, тогава това става по-висока степен на живот в преданост.
Можем да кажем, че карма, действието, най-общо е за всички. Всеки е подвластен на магията на действието. Всеки трябва да работи, всеки трябва да е активен – по един или друг начин. А когато действаш, поканваш и последиците на своите действия. Действие – последица. Спомняте си от уроците по физика, когато учителят показва онези висящи топчета и като задвижи едно топче в единия край, то удря цялата поредица, чак докато помръдне последното топче на другия край. Действие – не знаем как става, но последицата идва. А ние действаме от колко милиони животи? Само помислете. Пък после се чудите, че идват някакви реакции? Моля ви, скъпи мои, не се изненадвайте, че в живота ви се случват определени последици. Така че кармата касае всекиго. Всеки е подвластен на магията на действията и реакциите. Материалното действие води до материални резултати.
Викарма, или греховното действие – това вече е тежък случай. Да убиеш някого случайно или поради небрежност е сериозно, но имаш някои извинения. Обаче ако убиеш преднамерено и с особена жестокост – тогава наказанието е много по-строго. По същия начин, ако вървим срещу природните закони, срещу божественото желание на Всевишния – съжалявам, това е греховно действие и трябва да очаквате по-тежки последствия.
Какво можем да сторим тогава? Не можем да избегнем да действаме. Защото например дишате – това е действие. Какво да кажем за микробите, които вдишвате? Най-вероятно някои от тях ще бъдат убити. Така че налице е действие –      последствие. Не можем да ги изоставим напълно. Но можем да изоставим греховното действие – това сме способни.
Коментар: В „Бхагавад Гита“ Арджуна пита Кришна: „Защо трябва да избивам роднините си?” И Кришна отговаря: „Аз вече съм ги убил, ти си само инструмент.”
Свами Тиртха: Това е така. Но има и друг случай. Когато един отдаден предан на Махапрабху пита: „Защо трябва да спася всички тези пропаднали души?” Той отвръща: „О, това вече е направено, ти си просто инструмент”.
Знаете ли, малко по-трудно е да се разбере правилно насилственото действие. Ала трябва да решим дали искаме да сме инструмент на божествената воля по мек начин или по по-насилствен начин. Моят избор е меката алтернатива. Но това означава, че в крайна сметка всичко е под божествен контрол, нищо не е независимо от божествената воля.
И така, щом не можем да се откажем от действието изобщо, обаче можем да се откажем от греховните действия, тогава можем да стигнем до нивото на акарма. Не обикновено действие – карма, не греховно действие – викарма, а акарма – действие без последица. На практика можем да кажем, че това е не-действие, тъй като няма последствие. Действието може да се познае по последиците, нали? Вие не виждате първото топче, но виждате последното; така от последицата можете да разберете, че е имало някакво действие в началото. Обаче ако няма последица – това е истинската тайна на действието. Да постъпваш по такъв начин, че да няма лоши последствия; добри също няма – единствено трансцендентални последствия.

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 04.01.2019, vormittags, Sofia)

(Fortsetzung vom letzten Freitag)

Wenn wir also unserem Handeln ein wenig Hingabe hinzufügen, wird Karma zu Karma-Yoga. Doch wie können wir dann unser Wissen, unsere Gyana, in Gyana-Yoga verwandeln? „Znanie“[1] hat die gleiche Wurzel wie Jnāna. Wie lässt sich daraus also eine Verbindung herstellen? Verwendet dieselbe Methode – fügt etwas Hingabe zu eurem Wissen, und es verbindet euch mit dem Höchsten. Wenn wir also Bhakti zu unserem Wissen hinzufügen, wird es zu Gyana-Yoga. Dann wird euer Handeln gereinigt. Und auch euer Wissen wird gereinigt. Was haben wir sonst noch in diesem menschlichen Leben? Wir haben ein wenig Hingabe. Doch wie können wir unsere Hingabe in absolute Hingabe verwandeln? Was passiert, wenn ihr Bhakti zu eurem Bhakti hinzufügt? Dann wird es zu Super-Bhakti. Aber das ist kein Scherz. Wenn wir unsere alltägliche Hingabe, unsere alltägliche Praxis mit diesem intensiven Gefühl der Hingabe erfüllen, dann wird daraus ein Leben auf höherer Ebene der Hingabe.
Wir können sagen, dass Handeln, Karma, im Allgemeinen für jeden da ist. Jeder steht unter dem Einfluss des Handelns. Jeder muss arbeiten, jeder muss aktiv sein – auf die eine oder andere Weise. Und wer aktiv ist, zieht die Konsequenzen seines Handelns nach sich. Aktion-Reaktion. Erinnert euch an euren Physikunterricht, als der Lehrer diese hängenden Bälle hatte und einen Ball an einem Ende bewegte, der die ganze Reihe traf, und am anderen Ende bewegte sich der letzte Ball. Aktion – wir wissen nicht, wie es passiert, aber die Reaktion wird kommen. Wie viele Millionen Leben lang waren wir aktiv? Denkt nur nach. Und dann seid ihr überrascht, dass es Reaktionen gibt? Bitte, meine Lieben, wundert euch nicht, dass bestimmte Reaktionen in eurem Leben eintreten. Karma ist also für jeden da. Jeder steht unter dem Einfluss von Aktion und Reaktion. Materielle Handlung – materielle Folgen.
Vikarma oder sündiges Handeln – das ist ein eingeschränkter Fall. Einen Menschen durch Zufall oder Fahrlässigkeit zu töten, ist ein schwerwiegender Fall, hat aber einige Entschuldigungen. Tötet man jedoch jemanden mit einem vorherbestimmten Ziel und unter besonderer Folter, ist die Strafe viel härter. Dasselbe gilt auch, wenn wir gegen die Naturgesetze, gegen den göttlichen Willen des Höchsten verstoßen – es tut mir leid, das ist eine sündige Handlung, und dann müsst ihr mit härteren Folgen rechnen.
Was können wir dann tun? Wir können Handeln im Allgemeinen nicht vermeiden. Denn Atmen zum Beispiel – das ist Handeln. Was ist mit den Mikroben, die wir einatmen? Wahrscheinlich werden einige davon abgetötet. Es gibt also Aktion und Reaktion. Wir können nicht völlig darauf verzichten. Aber wir können sündiges Handeln aufgeben – das können wir.
Kommentar: In der Bhagavad Gita fragt Arjuna Krishna: „Warum muss ich meine Verwandten töten?“ Und Krishna antwortet: „Ich habe sie bereits getötet, du bist nur das Instrument.“
Swami Tirtha: Das stimmt. Aber es gibt noch einen anderen Fall. Wenn ein ergebener Anhänger Mahaprabhus fragt: „Warum sollte ich all diese gefallenen Seelen befreien?“, antwortet er: „Ach, es ist bereits vollbracht, du bist nur ein Instrument.“
Wisst ihr, es ist etwas schwieriger, eine gewalttätige Handlung richtig zu verstehen. Dennoch müssen wir uns entscheiden, ob wir auf sanfte oder auf gewalttätigere Weise ein Instrument der göttlichen Absicht sein wollen. Ich entscheide mich für die sanfte Alternative. Das bedeutet aber, dass letztendlich alles unter göttlicher Kontrolle steht und nichts unabhängig von diesem göttlichen Willen ist.
Wenn wir also Handlungen im Allgemeinen nicht aufgeben können, aber sündige Aktivitäten aufgeben können, dann können wir die Ebene des Akarma erreichen. Nicht eine einfache Handlung – Karma, nicht sündige Aktivitäten – Vikarma, sondern Akarma – Handeln ohne Reaktion. Praktisch gesehen können wir sagen, dass dies Nicht-Handeln ist, weil es keine Reaktion gibt. Handeln erkennt man an den Reaktionen, nicht wahr? Man sieht nicht den ersten Ball, aber man sieht den letzten Ball; also kann man an der Reaktion erkennen, dass am Anfang eine Handlung stand. Aber wenn es keine Reaktion gibt, ist das das wahre Geheimnis des Handelns. So zu handeln, dass es keine schlechten Reaktionen gibt und auch keine guten – nur transzendentale Reaktionen.

(Fortsetzung folgt)

1 „Wissen“ auf Bulgarisch

(из лекции Свами Тиртхи, 04.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Итак, если мы добавим немного преданности к нашим действиям, то карма превращается в карма-йогу. Но как тогда превратить наши знания, как превратить нашу гьяну в гьяна-йогу? «Знание» имеет тот же корень, что и гьяна. Так как же превратить это в связь? Примените тот же метод — дайте немного преданности своему знанию, и тогда оно соединит вас с Всевышним. Итак, если мы добавляем бхакти к нашему знанию, то оно превращается в гьяна-йогу. Тогда ваши действия очищаются. Тогда ваше знание также очищается. Что еще у нас есть в этой человеческой жизни? У нас есть немного преданности. Но как превратить нашу преданность в суперпреданность? Что произойдет, если вы добавите бхакти к своей бхакти? Это и есть супер бхакти. Но это не шутка. Если мы наполним нашу повседневную преданность, нашу повседневную практику этим интенсивным чувством преданности, то это превратится в более высокий уровень преданной жизни.
Можно сказать, что действие, карма, в целом, предназначена для всех. Все находятся под чарами действия. Все должны работать, все должны быть активны – так или иначе. И если вы активны, вы привлечёте последствия своих действий. Действие-противодействие. Помните, на уроках физики, когда у учителя были эти висящие шары, и он передвигал один шар с одного конца, тот задевал всю последовательность, а на другом конце последний шар перемещался. Действие – мы не знаем, как это происходит, но реакция наступает. Мы были активны сколько миллионов жизней? Только подумайте. И потом вы удивляетесь, что какие-то реакции наступят? Пожалуйста, мои дорогие, не удивляйтесь, что определённые реакции войдут в вашу жизнь. Так что карма влияет на всех. Все находятся под чарами действия-реакция. Материальное действие – материальный результат.
Викарма, или греховная деятельность, – это уже тяжелый случай. Убийство человека по неосторожности или непреднамеренности – серьёзный проступок, но у него есть оправдания. Но если убить кого-то с заранее умыслом и с особой жестокостью, наказание будет гораздо суровее. Точно так же, если мы пойдём против законов природы, против божественной воли Всевышнего, – извините, но это греховная деятельность, и тогда следует ожидать более серьёзных последствий.
Что же тогда нам делать? Мы не можем избегать действия вообще. Ведь, например, вы дышите – это действие. А как насчёт микробов, которых вы вдыхаете? Вероятно, некоторые из них погибнут. Так что действие-реакция существует. Мы не можем полностью от него отказаться. Но мы можем отказаться от греховной деятельности – это мы можем сделать.
Комментарий: В Бхагавад-гите Арджуна спрашивает Кришну: «Зачем мне убивать своих родственников?» И Кришна отвечает: «Я уже убил их, ты — всего лишь инструмент».
Свами Тиртха: Это правда. Но есть и другой случай. Когда преданный Махапрабху спрашивает: «Зачем мне освобождать все эти падшие дживы?», Он отвечает: «А, это уже свершилось, ты всего лишь инструмент».
Знаете, понять правильно акт насилия немного сложнее. И всё же нам нужно решить, хотим ли мы быть инструментом божественного замысла – мягко или более насильственно. Мой выбор – мягкий вариант. Но это означает, что в конечном счёте всё находится под божественным контролем, и нет ничего, независимого от этой божественной воли.
Итак, если мы не можем отказаться от действия вообще, но можем отказаться от греховной деятельности, то мы можем достичь уровня акармы. Не простое действие – карма, не греховная деятельность – викарма, а акарма – действие без последствий. Практически это можно назвать бездействием, потому что нет последствий. Действие можно определить по последствиям, верно? Вы не видите первый шар, но видите последний; таким образом, по последствиям можно понять, что в начале было действие. Но если нет последствий, то в этом и заключается истинный секрет действия. Действовать так, чтобы не было плохих последствий; и хороших тоже – только трансцендентные последствия.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2019, Sofia)

(continues from the previous Monday)

You know, if we want to substantially understand some important topic, we have to examine it thoroughly. We need to understand the reasons for that subject. So, what is the reason for an embryo? The material reason is the two cells combined. Right? But there is a reason of a plan, a plan reason. What is the plan of the parents with that child? It is good to have a plan for yourself and for your beloved ones. Of course, in most of the cases the kids have their own plans. They will fight for their freedom, just like you have fought for your freedom. But I think you understand – if there is a plan, a mastermind behind your conception, your life, it helps a lot.
Once I met a gypsy family. That was a very interesting encounter. One husband, six children and two wives. The man had five diplomas and a very, very enlightened vision. His principle was: because he has many children, so the duty of the two wives was to achieve that the children are not crying. Never. Such a nice expectation. And this was something very original, because the ladies every five minutes were coming up to him and said, “Give some money for this, give some money for that” and he would supply it. So, my dear brothers, don’t worry, just supply – if your partner can achieve that goal, that the children are never crying.
We had to organize a name-giving ceremony for all the children – that was the occasion. And the father was very proud of his children, he said: “They are my army. What I cannot achieve, they will achieve.” You see, such a conception! He has got a plan, as a father. So, it’s not a mistake that the children are coming. But there is a purpose behind it. If your child is conceived in dharma, he will act like a dharmic person. There is a plan, a planned reason.
The material reason we have – these are the material elements that are combined. And the active reason is the father and the mother. But what is the goal reason? For what purpose? And in that sense we have to examine ourselves. What is the reason, the purpose of my life? Did I take birth just to die? Is it the purpose of your life – to pass unnoticed? Or did you come here to have some bitter experience, some suffering? Is this the purpose of your life? Or is there something higher? We have to find the reason for our life. What is the purpose that I want to accomplish in this lifetime, in these few years? Not so much, my dear ones, not so much time you have. Just a few years!
I have to tell you, when I was a child I always messed up. I couldn’t count the years – it was just beyond my imagination how it will happen. But if you look back, it’s just stupidity – you see how much time has gone by without any significant result. 80% is gone; maybe the rest 20% will be remarkable?
So, time management, my dear ones, is very important. If we are here – it looks very real, very true that we are here. I am not 100% sure, but it looks real. And if we are here, then we have to act immediately. Don’t lose a moment. Try to find the purpose of your life, the meaning of your life. May I have an offer as to a goal of life? Like the search of beauty and love? If somebody has something higher, then I am very much ready to accept it. But I doubt that you can convince me.
So, taking birth is one classical suffering of life. As it is mentioned in the Gita, to observe, to understand that this is a problem – it’s a part of wisdom. And what is the action of an intelligent person if he faces a problem? He tries to find the solution for it. So at least we need to open the door of the cage. Give a chance to your soul to enjoy the spiritual freedom in this beautiful search and service of divine beauty and love. We cannot imagine anything higher and more charming than this ideal.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.05.09-i szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Mint tudjátok, ha valamilyen fontos témát alaposan meg akarunk érteni, akkor előbb tüzetesen meg kell vizsgálnunk azt. Meg kell értenünk az okokat, tehát esetünkben, hogy mi az oka az embrió  létrejöttének? Az anyagi oka, két sejt egyesülése, de e mögött többnyire van egy tudatos ok, ami a szülők terve a gyermeket illetően. Jó ha van tervetek magatokat és a szeretteiteket illetően. Természetesen a legtöbb esetben maguk a gyermekek is egy élettervvel jönnek a világra. Küzdeniük kell a szabadságukért, csakúgy ahogy mi is küzdöttünk a sajátunkért. De azt hiszem értitek, hogy ha van egy terv, egy zseniális terv a fogantatás, az élet mögött, az sokat segít.
Egyszer volt egy nagyon érdekes, véletlen találkozásom egy cigány családdal, ahol egy férj, hat gyermek és két feleség élt együtt. A férfi hat diplomát szerzett és egy rendkívül tiszta  vízióval rendelkezett a családjára vonatkozólag. Azt az elvet vallotta, hogy mivel sok gyermeke született, a feleségeknek az volt a dolguk, hogy sohase engedjék sírni azokat. Milyen szép igény! S ez valami nagyon ősi dolog lehetett, mert ezzel párhuzamosan öt percenként jöttek hozzá az asszonyok ilyen-olyan kéréssel, „Adjál pénzt erre, meg arra,” és ő adott is. Tehát kedves férjek, ne aggódjatok semmiért, ha a feleségetek képes elérni azt, hogy sohase sírjanak a gyerekek, akkor csak adjátok oda, amit kérnek.
Valójában azért találkoztunk, mert az összes gyerek számára névadó ceremóniát szerettek volna tartani. Az apa nagyon büszke volt a gyerekeire, s azt mondta: „Ők az én hadseregem. Amit én nem tudtam elérni, azt majd ők be fogják teljesíteni.” Látjátok, milyen komoly elképzelés! Apaként ez volt a tudatos terve velük kapcsolatban. Tehát nem véletlenszerűen potyogtak a gyerekek, hanem e mögött egy komoly cél volt. Ha a gyermeketek a dharma által fogan, akkor ő egy dharma követő személy lesz. Van egy terv, és egy tervszerű ok mögötte.
Ami az anyagi ok, az pedig az elemek összekapcsolódása, s ehhez egy apának és egy anyának a találkozása szükséges. De milyen okkal, céllal történik ez? S ezzel kapcsolatban alaposan meg kell vizsgálnunk magunkat. Mi az én életemnek a célja, csak azért születtem, hogy majd egyszer meghaljak? Ez lenne az életem értelme, hogy egyszer majd észrevétlenül eltávozzak? Vagy pedig azért születtem ide, hogy keserű tapasztalatokat szerezzek, szenvedjek? Ez lenne az életem célja? Vagy esetleg van valami ennél magasabb is? Meg kell leljük az életünk értelmét. Mi az a cél, amit szeretnék beteljesíteni ebben az életben, ebben a néhány évben? Kedveseim, ez pedig nem túl hosszú, nincs túl sok időnk, csak néhány esztendő!
El kell mondjam nektek, hogy amikor gyerek voltam, akkor mindig összekevertem dolgokat. Nehezen boldogultam az évek számolásával, egyszerűen elképzelhetetlen volt a számomra, hogy ez hogyan is történik. Viszont így visszanézve, ez teljesen értelmetlen, mivel csak azt látjuk, hogy mennyi idő ment el anélkül, hogy bármilyen jelentőségteljesebb dolog történt volna. Már eltelt körülbelül a 80%-a, de lehet, hogy a maradék 20%, az jelentőségteljes lesz?
Tehát kedveseim, mint ahogy már korábban említettem, az időgazdálkodás az nagyon fontos. Ha itt vagyunk, az nagyon valóságosnak, igazinak tűnik, bár nem vagyok 100%-ig biztos abban, hogy valóban ez a valóság, de annak tűnik. S ha már itt vagyunk, akkor azonnal kell cselekednünk, ne hagyjatok ki egyetlen pillanatot sem. Próbáljatok rátaláni az életetek értelmére, lényegére. Javasolhatok nektek egy életcélt? Mint például, szeretetteljes kutatás a Szépség és Szeretet után? Ha valaki tud ennél emelkedettebbet mondani, akkor kész vagyok azt elfogadni, de kétlem, hogy ebben meg tudnátok ingatni.
Tehát a születés együtt jár a szenvedéssel. S mint ahogy a Gíta is javasolja, ennek a megfigyelése, megértése, hogy egy adott probléma miért van, az része a bölccsé válásnak. S miként reagál egy intelligens ember a nehézségekre? Próbál megoldást találni rájuk, tehát legalább ki kell nyitnunk a kalitka ajtaját. Adjatok lehetőséget a lelketeknek arra, hogy élvezze a lelki szabadságot ebben a csodálatos kutatásban, az isteni Szépség és Szeretet szolgálatában. Ennél magasabb és elbűvölőbb célt el sem tudunk képzelni.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2019, София)

(продължава от предишния понеделник)

Знаете, ако искаме същностно да разберем дадена тема, трябва да я изследваме цялостно. Трябва да разберем причините ѝ. И така, каква е причината за ембриона? Материалната причина са двете клетки, които се съчетават. Нали така? Обаче има и планова причина. Какъв е планът на родителите с това дете? Добре е човек да има план за себе си и за обичните си. Разбира се, в повечето случаи децата си имат свои собствени планове. Те ще се борят за свободата си, точно както и вие сте се борили за своята. Но мисля, разбирате – ако има план, замисъл в зачатието ви, в живота ви, това помага много.
Веднъж срещнах едно семейство цигани. Беше много интересна среща. Един баща, шест деца и две съпруги. Мъжът имаше пет дипломи и много, много просветлена визия. Неговият принцип беше: тъй като имаше много деца, задължение на двете му жени беше да постигнат децата да не плачат. Никога. Такова хубаво очакване. И това беше нещо много оригинално, защото жените на всеки пет минути идваха при него и казваха: „Дай пари за това, дай пари за онова” и той даваше. Така че, скъпи братя, не се притеснявайте, просто давайте, стига партньорките ви да могат да постигнат тази цел – децата никога да не плачат.
Трябваше да организираме церемония по даване на име на всичките деца – това беше поводът. А бащата беше много горд със своите деца, той каза: „Те са моята армия. Каквото аз не мога да постигна, те ще го постигнат.” Виждате ли, какво разбиране! Той имаше план, като баща. Така че няма грешка да се раждат деца. Но в това си има смисъл. Ако детето ви е заченато в дхарма, то ще действа като дхармичен човек. В това има план, планова причина.
Материалната причина я имаме – това са физическите елементи, които се комбинират. А активната причина са бащата и майката. Обаче каква е целевата причина? С каква цел? И в този смисъл трябва да се вгледаме в себе си. Каква е причината, какъв е смисълът на живота ми? Нима съм се родил, само за да умра? Нима това е причината за живота ви – да отмине незабелязан? Мигар сте дошли тук, за да изпитвате горчивини и страдания? Това ли е смисълът на живота ви? Или нещо по-висше? Трябва да открием обосновката на своя живот. Каква е целта, която искам да постигна в този живот, в тези няколко години? Не е толкова много, скъпи мои, не е толкова много времето, което имате. Просто няколко години!
Трябва да ви кажа, когато бях дете винаги се обърквах. Не можех да пресметна годините – просто беше отвъд въображението ми как ще се случи. Но ако погледнете назад, просто е глупаво – виждате колко много време е отлетяло без никакъв значителен резултат. 80% са отминали; да не би оставащите 20% да са забележими?
Така че управлението на времето, скъпи мои, е нещо много важно. Щом сме тук – а то изглежда много реално, много истинско, че сме тук… Не съм 100% сигурен, но изглежда реално. Та щом сме тук, трябва да действаме незабавно. Не губете и миг. Стремете се да намерите целта на живота си, смисъла на живота си. Може ли да ви предложа нещо за цел на живота? Например, търсенето на красотата и любовта? Ако някой има нещо по-висше, готов съм да го приема. Обаче се съмнявам, че можете да ме убедите.
И така, раждането е едно от класическите страдания в живота. Както е споменато в „Гита“, да виждаш, да разбираш, че това е проблем, е част от мъдростта. А как постъпва интелигентният човек, когато се натъкне на проблем? Опитва се да му намери решение. Трябва поне да открехнем вратичката на клетката. Дайте шанс на душата си да се радва на духовната свобода в това прекрасно търсене и служене на божествената красота и любов. Не можем да си представим нищо по-висше и по-привлекателно от този идеал.

(следва продължение)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

Oly sok évnyi gyakorlással a hátunk mögött, most ismét összegyűltünk. A bhakták élete egy folyamatos várakozás, bár az e nélkül élő embereké is az? Akkor mégis mi a különbség egy bhakta, és egy kevésbé odaszentelt élet élő ember között?
Baladév: Ennek a várakozásnak a célja.
Szvámí Tírtha: Igen, egyetértek veled, mert általában az emberek valamiféle célokat szeretnének elérni, viszont nincsenek tisztában azzal, hogy mi a cél, és mi az eszköz. Mi nem különböző célokat szeretnénk elérni, hanem a célhoz vezető eszközt gyakorolni. Például az emberek általában azt gondolják, hogy mondjuk, a siker egy cél. Elvárják a sikert, ez a legfőbb céljuk. De valójában a siker az egy eredmény, a helyes cselekedeteknek a következménye. Viszont milyen sikerre számíthatunk, ha nem megfelelően cselekszünk? Tehát először meg kell értenünk a helyes cselekvés tudományát. Azt hisszük, hogy ha a természet szeszélyeinek megfelelően cselekszünk, akkor valami létfontosságú dolgot fogunk elérni? De, ha az anyag befolyása korlátoz bennünket, akkor vajon mit érhetünk el? Csupán az anyagot. Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy ami nem Krisna, az nem tudja megadni Krisnát. Ez azt jelenti, hogy ha valami nem lelki, az nem tud elvezetni bennünket a lelki célhoz. Ez nyilvánvaló.
Tehát a siker először is a helyes cselekedetektől, másodsorban pedig a Legfelsőbb áldásától függ: „Rendben, megadom neked ezt az áldást, ezt az eredményt.” Ezért azt mondják, hogy a kordé nem megy egy keréken, két kerék kell hozzá. Az egyik az egyén erőfeszítése, a másik pedig az Isteni kegyelem. Viszont legvégül mégis csak azt mondjuk, hogy az isteni kegyelemtől függünk, hiszen Krisna azt mondja, hogy „Én vagyok az emberi képesség”[1]. Máshol pedig azt olvashatjuk, hogy Isten cselekszik az emberen keresztül. Tehát gyakorlatilag Ő az egyetlen kerék. Ám, hogy kielégítse önző vágyainkat – ‘Rendben ti vagytok a második kerék.’
Tehát a helyes cselekvés művészete nagyon is szükségszerű, és ehhez meg kell értenünk, hogy mi a cselekvés (akció), mi a reakció, mi az ami tiltott, és mi az ami az elvárt cselekedet. Mivel bármit megtehetünk, amit csak akarunk, de nem szabad mindent megtennünk. Megtehetünk sok mindent, de vannak dolgok amiket mégsem. Bizonyos cselekedetek ajánlottak, míg mások nemhogy nem ajánlottak a számunkra, hanem helyesebb elkerülnünk azokat.
Bizonyos értelemben a cselekvés jobb a tétlenségnél, mivel a tétlenség egy kissé tamaszikus, míg a cselekvés pedig radzsaszikus. Tehát legalább legyetek tevékenyek, az egy kicsit magasabb szintű. De, ha sikerül megtanulnunk a helyes cselekvés tudományát, az már szattvikus. Néha úgy tűnik, hogy épp a szattva szintjén nem történik cselekvés, de ez teljesen különbözik a tamaszikus tétlenségtől. Ezért hívják a Gíta harmadik fejezetét Karma-jógának, míg az ötödik fejezetet pedig, Cselekvés a Krisna-tudatban, tehát az már egy magasabb szintű cselekvés. S hogyan emeljük a karmánkat valami magasabb szintre, az egyszerű cselekvést lelki gyakorlattá? Hogyan tudjuk ezt megtenni? Segítsetek nekem.
Baladév: Úgy, hogy Istenért tesszük.
Másvalaki: Oly módon, hogy tudatosan végezzük a mindennapi feladatainkat, anélkül, hogy bármit is várnánk érte.
Hari-lílá: Úgy, hogy felajánljuk a munkánkat Istennek.
Szvámí Tírtha: Ez nagyon szép. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ha sikerül egy kis odaadást hozzátennünk a cselekedeteinkhez, akkor a karma átváltozik karma-jógává, olyan cselekedetté, melynek célja a felsőbb kapcsolat elősegítése. Ugyanígy van ez a tudással, amelyet általában egy nagyon értékes dolognak tartanak az emberek. Ezért az informatika kihasználja ezt az emberi tudásszomjat. Általában az emberek információhoz szeretnének jutni, de csak  félretájékoztatást kapnak, vagy inkább a rossz híreket terjesztik. Ezért mondják azt, hogy ‘Ne legyetek a rossz hírek vivői’. A tudás helyett sokszor csak tudatlanságot terjesztenek. Ami nem segíti a leki tudatosságunk emelését, az el fog veszni, és ezért nem szolgálja a végső célunkat. A korlátozott anyagi tudás, vagy információ nem igazán segít. Úgy mondják, hogy a bölcsesség nem információk összessége, hanem a lényeg ismerete.

(folytatása következik)

1.  Bhagavad-gítá 7.8.