Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

Oly sok évnyi gyakorlással a hátunk mögött, most ismét összegyűltünk. A bhakták élete egy folyamatos várakozás, bár az e nélkül élő embereké is az? Akkor mégis mi a különbség egy bhakta, és egy kevésbé odaszentelt élet élő ember között?
Baladév: Ennek a várakozásnak a célja.
Szvámí Tírtha: Igen, egyetértek veled, mert általában az emberek valamiféle célokat szeretnének elérni, viszont nincsenek tisztában azzal, hogy mi a cél, és mi az eszköz. Mi nem különböző célokat szeretnénk elérni, hanem a célhoz vezető eszközt gyakorolni. Például az emberek általában azt gondolják, hogy mondjuk, a siker egy cél. Elvárják a sikert, ez a legfőbb céljuk. De valójában a siker az egy eredmény, a helyes cselekedeteknek a következménye. Viszont milyen sikerre számíthatunk, ha nem megfelelően cselekszünk? Tehát először meg kell értenünk a helyes cselekvés tudományát. Azt hisszük, hogy ha a természet szeszélyeinek megfelelően cselekszünk, akkor valami létfontosságú dolgot fogunk elérni? De, ha az anyag befolyása korlátoz bennünket, akkor vajon mit érhetünk el? Csupán az anyagot. Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy ami nem Krisna, az nem tudja megadni Krisnát. Ez azt jelenti, hogy ha valami nem lelki, az nem tud elvezetni bennünket a lelki célhoz. Ez nyilvánvaló.
Tehát a siker először is a helyes cselekedetektől, másodsorban pedig a Legfelsőbb áldásától függ: „Rendben, megadom neked ezt az áldást, ezt az eredményt.” Ezért azt mondják, hogy a kordé nem megy egy keréken, két kerék kell hozzá. Az egyik az egyén erőfeszítése, a másik pedig az Isteni kegyelem. Viszont legvégül mégis csak azt mondjuk, hogy az isteni kegyelemtől függünk, hiszen Krisna azt mondja, hogy „Én vagyok az emberi képesség”[1]. Máshol pedig azt olvashatjuk, hogy Isten cselekszik az emberen keresztül. Tehát gyakorlatilag Ő az egyetlen kerék. Ám, hogy kielégítse önző vágyainkat – ‘Rendben ti vagytok a második kerék.’
Tehát a helyes cselekvés művészete nagyon is szükségszerű, és ehhez meg kell értenünk, hogy mi a cselekvés (akció), mi a reakció, mi az ami tiltott, és mi az ami az elvárt cselekedet. Mivel bármit megtehetünk, amit csak akarunk, de nem szabad mindent megtennünk. Megtehetünk sok mindent, de vannak dolgok amiket mégsem. Bizonyos cselekedetek ajánlottak, míg mások nemhogy nem ajánlottak a számunkra, hanem helyesebb elkerülnünk azokat.
Bizonyos értelemben a cselekvés jobb a tétlenségnél, mivel a tétlenség egy kissé tamaszikus, míg a cselekvés pedig radzsaszikus. Tehát legalább legyetek tevékenyek, az egy kicsit magasabb szintű. De, ha sikerül megtanulnunk a helyes cselekvés tudományát, az már szattvikus. Néha úgy tűnik, hogy épp a szattva szintjén nem történik cselekvés, de ez teljesen különbözik a tamaszikus tétlenségtől. Ezért hívják a Gíta harmadik fejezetét Karma-jógának, míg az ötödik fejezetet pedig, Cselekvés a Krisna-tudatban, tehát az már egy magasabb szintű cselekvés. S hogyan emeljük a karmánkat valami magasabb szintre, az egyszerű cselekvést lelki gyakorlattá? Hogyan tudjuk ezt megtenni? Segítsetek nekem.
Baladév: Úgy, hogy Istenért tesszük.
Másvalaki: Oly módon, hogy tudatosan végezzük a mindennapi feladatainkat, anélkül, hogy bármit is várnánk érte.
Hari-lílá: Úgy, hogy felajánljuk a munkánkat Istennek.
Szvámí Tírtha: Ez nagyon szép. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ha sikerül egy kis odaadást hozzátennünk a cselekedeteinkhez, akkor a karma átváltozik karma-jógává, olyan cselekedetté, melynek célja a felsőbb kapcsolat elősegítése. Ugyanígy van ez a tudással, amelyet általában egy nagyon értékes dolognak tartanak az emberek. Ezért az informatika kihasználja ezt az emberi tudásszomjat. Általában az emberek információhoz szeretnének jutni, de csak  félretájékoztatást kapnak, vagy inkább a rossz híreket terjesztik. Ezért mondják azt, hogy ‘Ne legyetek a rossz hírek vivői’. A tudás helyett sokszor csak tudatlanságot terjesztenek. Ami nem segíti a leki tudatosságunk emelését, az el fog veszni, és ezért nem szolgálja a végső célunkat. A korlátozott anyagi tudás, vagy információ nem igazán segít. Úgy mondják, hogy a bölcsesség nem információk összessége, hanem a lényeg ismerete.

(folytatása következik)

1.  Bhagavad-gítá 7.8.