Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Tehát ott hagytuk abba, hogy ha a cselekedeteinkhez hozzáteszünk egy kis odaadást, akkor a karma, karma-jógává válik. S akkor felmerül a kérdés, hogy miként változtassuk a tudásunkat a gjánánkat, gjána-jógává? A „Знание-nak“[1] ugyanaz a gyökere, mint a gjána, tehát a kérdés az, hogy ezt hogyan hozzuk kapcsolatba az Úrral? Alkalmazzuk ugyanazt az elvet, adjunk a tudáshoz egy kis odaadást, bhaktit és akkor a Legfelsőbbel kerülünk kapcsolatba, a tudásunk gjána-jógává fog válni. Így válnak tisztává a cselekedeteink, és a tudásunk. Mi az amink még van ebben az életben? Van egy kis odaadásunk, de hogyan tudjuk azt rendkívüli odaadássá változtatni? Mi történik, ha a bennünk lévő bhaktihoz adunk még egy kis bhaktit? Ez, az extra bhakti. Ezt nem csak viccből mondom, ha a mindennapi szokásos gyakorlatainkat átitatjuk ennek az intenzív odaadásnak az érzésével, akkor az egy magasabb szintű odaadó életté fog válni.
Azt mondhatjuk, hogy a cselekvés, a karma általában véve egy mindenkire vonatkozó dolog. Mindenkit a cselekvés varázsa motivál. Így vagy úgy valamennyiünknek dolgoznia kell, aktívnak kell lennünk. S ha már cselekszünk, akkor annak a következménye is utol fog érni bennünket. Akció-reakció. Talán emlékeztek a felfüggesztett golyókkal végzett fizikai kísérletre, a Newton-bölcsőre, ami a lendület és az energiamegmaradás törvényét szemlélteti, ahol az egyik oldalon felengedett golyó megmozdítja a másik oldalon lévőt, és az ütközés hatására a lendület és az energia átterjed a golyósoron, kimozdítva a másik végén lévő golyót. Valójában nem tudjuk, hogy a cselekedeteink (akció), hogyan vonják maguk után a következményt (reakció). Csak gondoljatok bele, hogy sokmillió életen keresztül végezzük a különböző cselekedeteket,  aztán meg csodálkozunk, hogy jönnek a visszahatások. Kedveseim, kérlek ne lepődjetek meg, ha különböző nem várt dologgal szembesültök, ezek bizony utolérnek bennünket. Tehát a karma törvénye mindenkire vonatkozik, ez az akció-reakció bűvköre mindenkire hat. Anyagi cselekedet, anyagi gyümölcsöket eredményez.
A vikarma, vagyis a bűnös cselekedet, az már más helyzet. A véletlenül vagy gondatlanságból elkövetett emberölés, bár súlyos dolog, de arra van mentség. De ha valakit előre megfontolt szándékkal és különös kegyetlenséggel öl meg valaki, akkor a büntetés jóval szigorúbb lesz. Ugyanígy, ha a természet törvényei, az isteni akarat ellen vétünk, akkor sajnálom, de az bűn, és jóval súlyosabb következménnyel jár.
Da akkor mitévők legyünk? Általában nem tudjuk kikerülni a cselekvést, mivel például lélegeznünk kell, és már az is egy cselekvés. Mi lesz akkor a mikrobákkal, amiket belélegzünk? Valószínűleg néhányuk elpusztul majd. Tehát már ebben is van visszahatás: akció-reakció, szóval nem tudunk ettől teljesen mentesülni. Viszont fel tudunk hagyni a bűnös cselekedetekkel, ezt meg tudjuk tenni.
Hozzászólás: A Bhagavad-gítában Ardzsúna így kérdezi Krisnát, „Miért kellene megölnöm a saját rokonaimat? Mire Krisna, „Én már halálra ítéltem őket, te csupán eszköz lehetsz a harcban.”
Szvámí Tírtha: Ez igaz, és van még egy hasonló történet. Amikor Maháprabhu egy meghódolt bhaktája ezt kérdezi, „Miért szabadítsam fel ezeket az elesett dzsívákat?” Mire Ő azt feleli: „Ó, ez már eldöntetett, te csak eszköz lehetsz ebben”.
Tudjuk, hogy az erőszakos cselekedetet kissé nehezebb megérteni, mégis el kell döntenünk, hogy az isteni akarat eszközévé szeretnénk-e válni, szelíd vagy erőszakosabb módon. Részemről én a szelídebbet akarnám választani, de végső soron minden az isteni felügyelet alatt áll, semmi sem független az isteni akaratától.
Tehát, ha általában nem tudunk felhagyni a cselekedetekkel, de a bűnös dolgokat azért el tudjuk hagyni, akkor el tudunk jutni az akarma szintjére. Ez pedig nem az egyszerű cselekedet, mint a karma, nem a bűnös cselekedet, mint a vikarma, hanem az akarma, egy olyan cselekedet, aminek nincs visszahatása. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy ez a nem-cselekvés, mert ennek nincs visszahatása. Ugye a tetteket a következményeik alapján tudjuk felismerni? Az első golyót nem látjátok, de az utolsót igen. Tehát a reakcióból megértjük, hogy amögött volt egy kezdeti kiváltó ok is. Viszont, ha nincs következmény, az a cselekvés igazi titka. Az ilyen cselekvésnek nincs se rossz, se jó visszahatása, csak transzcendentális eredménye van.

(folytatása következik)

1. Bolgárul a ‘tudás’