Sharanagati

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 04.01.2019 abends, Sofia)

Wir müssen das begonnene Thema fortsetzen. Wir sprachen über menschliche Bestrebungen, Ziele und Mittel und wie das eine das andere ersetzt. Oftmals halten wir Mittel für Ziele und sind dann überrascht, dass sie nicht funktionieren. Die Instrumente erfüllen nicht die Anforderungen an Ideale. Wir sprachen über einige menschliche Bestrebungen, die wir in diesem Leben haben. Eine davon ist Erfolg. Dann Geld und Glück. Normalerweise sind diesе drei sehr wichtige Faktoren im Leben der Menschen. Aber wir müssen erforschen, was der eigentliche Ursprung und der eigentliche Zweck all dieser verschiedenen Dinge ist.

In der Manu Samhita heißt es, dass man zuerst ein Mensch werden muss. Von einer menschlichen Mutter und einem menschlichen Vater geboren zu werden, genügt nicht. Man muss ein Mensch werden, und das bedeutet, dass man bestimmte Voraussetzungen erfüllt. Ein Zeichen von Menschlichkeit ist, dass er nicht stiehlt. Das bedeutet, wir müssen den Besitzer kennen, wem die Dinge gehören. Denn wenn wir uns Dinge aneignen, die uns im Leben gegeben wurden, ohne dem Besitzer den gebührenden Respekt zu erweisen, begehen wir einen Fehler, das ist unmenschliches Verhalten. Oft denkt man, die Quelle des Geldes sei der Chef. Und der rechtmäßige Besitzer des Geldes sei man selbst. Und der richtige Platz für dieses Geld sei die eigene Tasche. Aber das ist ein Irrtum. Die Quelle ist nicht der Chef, der Besitzer ist nicht man selbst und der richtige Platz ist nicht die eigene Tasche. Wer ist die letztendliche Quelle und wer ist der letztendliche Besitzer jeglichen Reichtums in dieser gesamten Schöpfung? Gott. Gut. Aber in welchem ​​Aspekt? Kuvera? Nein, Kuvera ist der Buchhalter oder der Schatzmeister. Lakshmi? Nein. Lakshmi ist das Reichtum. Wer ist der Besitzer des Reichtums? Ja, Krishna, aber in welchem ​​Aspekt von Krishna? Makanchor?! Makanchor ist ein reicher Mann?! Nein, im Ernst! Makanchor ist ein Dieb. Der Besitzer stiehlt nicht. Der Besitzer besitzt. Wer ist es also?

Jaya Radha Madhava… Wie oft hast du dieses Lied schon gesungen? Madhava! Madhava ist der Herr der Göttin des Glücks. Krishna ist Madhava, er ist der Besitzer allen Reichtums dieses Universums. Die letztendliche Quelle, der Eigentümer und sozusagen der Genießer „eures“ Reichtums, ist also Er – Madhava. Und wenn Krishna sein Geld in dieser oder jener Tasche behalten möchte, solltet euch nicht darüber ärgern. Denn beide Taschen gehören ihm. Die eine ist eure, die andere gehört einer anderen Person. Seit also nicht verärgert, wenn das Einkommen nicht gleichmäßig verteilt ist.

Aber was ist die eigentliche Botschaft? Der gesamte Reichtum gehört Gott – Madhava, der der Besitzer allen Reichtums dieses erschaffenen Universums ist.

Ein weiteres Ziel des Menschen ist Glück, und der Schlüssel zum Glück eines Mannes ist gewöhnlich eine Frau. Doch wer ist der letztendliche Besitzer aller Frauen der drei Welten? Ja, das ist Krishna, Gopinath. Wundern euch also nicht, wenn ihr es nicht seid. Es gibt jemanden, der attraktiver ist. Das ist möglich. Erstaunlich, aber wahr. Daher sollten wir alle weiblichen Repräsentantinnen von Shrimati Radharani als Krishna zugehörig betrachten.

Schließlich ist unser drittes Ziel in der Regel der Erfolg .Wir sind sehr an die Verwendung von Akronymen gewöhnt. Von den drei Hauptbestandteilen des Erfolgs ist einer Gewinn, der zweite Bewunderung – wenn man bewundert wird und im Mittelpunkt steht – und der dritte, wenn man aufgrund seiner besonderen Qualitäten Anerkennung und Respekt erlangt. Und wenn man diese drei als Akronym zusammenfasst, was erhält man dann? P.A.D. Gewinn, Bewunderung, Respekt. Also: Pad. Wenn man in der Welt der Maya Gewinn, Bewunderung und Respekt erlangt hat, was ist man dann? Man ist Maya-Pad. Doch im spirituellen Sinne stammen die wahren Schätze, der wahre Gewinn, die wahre Bewunderung und der wahre Respekt aus einer spirituellen Quelle. Daher ist man im spirituellen Sinne Prabhu-Pad. Das bedeutet, dass man sich den Lotusfüßen des Höchsten ergeben hat. Pad bedeutet „Füße“, Prabhu bedeutet „Gott“. Diejenigen also, die sich ganz auf Gott verlassen haben, sind die wahren Schatzsucher, sie besitzen wahrhaftig den göttlichen Reichtum.

So gehört der gesamte Reichtum dem Höchsten Gott, Madhava. Alle Frauen gehören Gopinath, Krishna. Und welchen Gewinn ihr auch immer erlangt, seit euch bewusst, dass er euch nicht gehöt, sondern Ihm. Jede Frau, die ihr begegnet, seit euch bewusst, dass sie euch nicht gehört; ihr könnt euch nur um sie kümmern, ihr dienen, aber sie gehört Krishna. Gut, aber was könnt ihr dann mit dem Erfolg oder der Bewunderung anfangen, die euch entgegenkommt? Dies sollten wir unseren Meistern zu Füßen legen. Dann sind wir in Sicherheit. Denn obwohl dies die allgemeinen Ziele des Lebens sind, können sie uns sowohl Erfolg als auch Misserfolg bringen. Wenn wir vergessen, dass all diese Dinge unseren Höhergestellten gehören, irren wir uns. Dann sind wir unmenschlich, weil wir anfangen zu stehlen, uns anzueignen. Daher sind die drei Hauptmerkmale jeder starken spirituellen Gemeinschaft diese nicht-besitzergreifende Mentalität – nicht dem Reichtum nachzujagen; Keuschheit oder der Verzicht auf Missbrauch des anderen Geschlechts; und Demut. Wenn man einem christlichen Mönchsorden beitritt, muss man drei Hauptgelübde ablegen: Armut, Keuschheit und Gehorsam. Wer sich also den Bhaktas anschließt, tritt einem Orden mit sehr hoher klösterlicher Disziplin bei. Und das ist sehr gut. Warum? Weil wir, wenn wir diesen Prinzipien folgen, zu wahren Menschen werden. 

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 04.01.2019 вечером, София)

Нам нужно продолжить начатую тему. Мы обсудили человеческие амбиции. Цели и средства, и как одно заменяет другое. Во многих случаях мы принимаем средства за цели, а потом удивляемся, что они не работают. Инструменты не работают как идеалы. Мы также обсудили несколько человеческих амбиций, которые есть у нас в этой жизни. Одна из них — успех. Затем деньги, счастье. Обычно это три очень важных фактора в жизни человека. Но нам нужно найти истинный источник и истинное предназначение всех этих вещей.

В «Ману-самхите» говорится, что сначала нужно стать человеком. Недостаточно родиться от человеческой матери. Нужно стать человеком, а это значит, что нужно соответствовать определённым требованиям. Один из признаков человека — это то, что он не ворует. Это значит, что мы должны знать владельца и знать, где находятся вещи. Потому что, если мы присваиваем себе вещи, предоставленные нам жизнью, не оказывая должного уважения владельцу, мы совершаем ошибку, это нечеловеческое поведение. Часто вы думаете, что источник денег — ваш шеф. И настоящий владелец ваших денег — вы. И настоящее место этих денег — в вашем кармане. Но это ошибка. Источник — не шеф, владелец — не вы, и место — не в вашем кармане. Кто является первоисточником и кто является первоначальным владельцем любого богатства во всём этом творении? Бог. Хорошо. Но в каком аспекте? Кувера? Нет, Кувера — бухгалтер или казначей. Лакшми? Нет. Лакшми — это богатство. Кто владелец богатства? Да, Кришна, но какой аспект Кришны? Маканчор?! Маканчор — богатый парень?! Нет, ну же! Маканчор — вор. Хозяин не ворует. Хозяин владеет. Так кто же Он?

Джая Радха-Мадхава…. Сколько сотен раз вы пели эту песню? Мадхава! Мадхава – Господь Богини Удачи. Кришна – Мадхава, Он – Властелин всех богатств этой вселенной. Поэтому изначальный источник, владелец и наслаждающийся «твоим» богатством, так сказать, – это Он – Мадхава. И если Кришна хочет хранить Свои деньги в этом или том кармане, тебя это не должно огорчать. Потому что оба кармана принадлежат Ему. Один – ты, другой – другой человек. Поэтому не огорчайся, если доход распределен неравномерно.

Но в чём здесь серьёзный смысл? Всё богатство принадлежит Богу – Мадхаве, владельцу всех богатств этой сотворённой вселенной.

Ещё одна мечта мужчины – счастье, а ключ к нему обычно – женщина. Но кто же является высшим обладателем всех женщин трёх миров? Да, это Кришна, Гопинат. Так что не удивляйтесь, что это не вы. Есть кто-то более привлекательный. Да, это возможно. Удивительно, но это так. Поэтому мы должны считать всех женщин, представляющих Шримати Радхарани, принадлежащими Кришне.

И наконец, третья наша цель обычно это успех. Мы очень привыкли использовать аббревиатуры. Итак, из трёх главных составляющих успеха одна — это прибыль, вторая — адмирации — когда люди вами восхищаются и когда вы находитесь в центре; и третья — когда благодаря своим особым качествам вы достигаете какого-то отличия – достопочтенность. И если использовать аббревиатуру этих трёх, что это будет? П.А.Д. Прибыль, Адмирации, Достопочтенность. Итак, П.А.Д. Если вы достигли прибыли, адмирации и достопочтенности в мире Майи, то кто вы? Вы — Майя-пад. Но в духовном смысле истинные сокровища, истинная прибыль, истинное восхищение или поклонение и истинное почтение исходят из духовного источника. Поэтому в духовном смысле вы — Прабху-пад. Это означает, что человек предался лотосным стопам Всевышнего. Пад означает «стопы». Прабху — «Господь». Итак, те, кто полностью приняли прибежище у Верховного Господа, являются настоящими охотниками за сокровищами, настоящими обладателями божественного богатства.

Итак, всё богатство принадлежит Верховному Богу, Мадхаве. Все женщины принадлежат Гопинатху, Кришне. И какая бы прибыль ни пришла к вам, вы должны осознавать, что она принадлежит не вам, а Ему. Какая бы женщина ни пришла к вам, вы должны осознавать, что она не принадлежит вам; вы можете только заботиться о ней, служить ей, но она принадлежит Кришне. Хорошо, но что вы тогда будете делать с успехом или восхищением, которые к вам приходят? Всё это мы должны предложить лотосным стопам наших учителей. Тогда мы в безопасности. Потому что, хотя это и общие жизненные амбиции, они могут принести нам как успех, так и неудачу. Если мы забываем, что все эти вещи принадлежат нашим старшим, мы ошибаемся. Тогда мы не люди, бесчеловечны, потому что начинаем воровать, присваивать. Поэтому три главных качества любой сильной духовной общины — это несобственническое мышление: отсутствие стремления к богатству; целомудрие или воздержание от злоупотреблений в отношении другого пола; и также смирение. Если вы вступаете в монашеский орден в христианстве, вы должны принять эти три главных обета: бедность, целомудрие и послушание. Поэтому, если вы присоединяетесь к преданным, к бхактам, это означает, что вы присоединились к очень высокому ордену монашеской дисциплины. Это очень хорошо. Почему? Это сделает нас настоящими людьми, следуя этим принципам.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2019, Sofia)

(continues from the previous Monday)

What is the success of a family man? Success of a family, of course, is the spiritual growth. But the fruit of a relationship between a husband and а wife is the child. In order to achieve that fruit, you need to embrace your wife. But don’t forget to embrace the female principle as well. It’s not only your wife, it’s the principle that will bring the fruit. Do you see the depth of the whole story? It’s not a physical relationship, it’s a spiritual plan, a spiritual service. 

It’s the same for the ascetics – their fruits will come from the female principle. They have to embrace the female principle, but they shouldn’t embrace the female. Because then all will happen nicely; otherwise, not. 

But to face the brutal realities of life: one time we had a meeting, it was like a friendly talk. Some doctors, journalists, writers – different kinds of occupations were there, practically representing a very good standard, a good cross-section of Hungarian society. And none, none of them was living in a harmonious family relationship. Including me – but I have a license. That was a very shocking experience for me – the mainstream representatives of our society are all broken into pieces. That’s very bad! Therefore, we need to work for some higher achievements. Whether you are a family man or not, let’s work for the success of institutions like marriage – and renunciation as well, which is also an institution. 

Kripadham: As you mentioned this story with your Hungarian friends, it seems the order of renunciation somehow is in harmony with this female principle.

Swami Tirtha: Hopefully.

Kripadham: Could you please give some suggestions to family men how to achieve this harmony with the female principle? 

Swami Tirtha: Oh, it’s called sannyas.

Comment: No woman, no problem.

Swami Tirtha: It’s not simply a joke. It’s a jolly topic, of course, everybody has something to say about it. But one remark I’d like to have – this is dignity. If you are a dignified person, you will have dignified behaviour and then you will have dignified relationships as well – friendship, family, whatever. Quality will invite quality. So, if you want to live with a goddess in your home – or let’s say, a demigoddess – then you have to become a demigod yourself. Then you can meet a demigoddess; otherwise not. If you don’t qualify yourself, how do you expect that others around you will qualify? So, I think the first thing is to raise your own standards. It is said, beyond a certain limit we don’t go under a certain limit. Certain types of actions, reactions, behaviours just simply don’t exist. So, this is our job – to raise our own standards.

And the other is wisdom. Wisdom. Because it is said, if you are too sweet, people will swallow you easily. But if you are too bitter, then they will spit you out very quickly. So, we need to provide a bitter-sweet taste. Again you smile, but it’s true. Don’t be a cheap guy. And also, don’t be a cheap girl. That’s step number one. 

And actually, this is philosophy. You know, all the Indian snacks are highly overdosed with spices. If you read on an Indian snack ‘mild’, don’t believe it. But they have a special one, it’s called kutamitta. And kutamitta is according to our philosophy. Because kutamitta is actually all tastes included – a little bitter, a little sweet, a little like this, a little like that. And it is mentioned in the Chaitanya Charitamrita – kutamitta – to include all the different possible tastes of divine love. 

So, I don’t propagate these Indian snacks, no. I’m talking about high standard philosophy. In our daily activities also, we perceive and we exchange so many different relationships. Sometimes you are very sweet, other times you are angry, etc., etc. The entire mix is there. And if you expect that your partner will take your mix, you also have to accept her mix. So wisdom, in another sense, means that you approach things properly, you give proper respect. And sometimes you keep a proper distance, other times you bridge the gap. 

Dignity and wisdom – I think it helps to raise the standards of any human relationship. And if you remember this kutamitta, all the different tastes included, I think you will understand that this is life. If in this marketplace we buy only the material snacks, the bitter will predominate. But if we buy the spiritual stuff, we can have kutamitta – all the different tastes in a harmonious way.

(Szvámí Tírtha, 2019.05.09-i szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Mit jelent egy család, egy családapa sikere? Természetesen a lelkiekben való gyarapodást. Alapvetően a férj és a feleség kapcsolatának a gyümölcse a gyermek, melyhez magatokhoz kell ölelnetek nemcsak a feleségeteket, hanem a női elvet is, mert az termi a gyümölcsöt, erről soha ne feledkezzetek meg. Érzitek ennek az egész gondolatiságnak a mélységét? Ez nem egy fizikai kapcsolat, hanem egy lelki terv, egy lelki szolgálat. 

Ugyanez vonatkozik az aszkétákra is, hiszen az ő gyümölcseik is a női princípiumból származnak. Ők is a női elvet ölelik magukhoz, de magát a nőt nem, és így minden kedvezően alakul, máskülönben nem. 

Viszont nézzünk szembe az élet kegyetlen valóságával. Egyszer volt egy találkozónk, egyfajta baráti beszélgetés. Különböző szakmák képviselői voltak jelen, újságírók, orvosok, írók, gyakorlatilag egy minőségi keresztmetszete a magyar társadalomnak. S tulajdonképpen egyikőjük sem élt harmonikus párkapcsolatban, hozzávéve jómagamat is, de nekem hivatalos felmentésem van róla. Ez nagyon megrázó tapasztalat volt a számomra, hiszen ők képviselték a társadalmunk eszményi vezető rétegét, s gyakorlatilag ez darabokra volt hullva. Ez nagyon szomorú! Ezért kell valami magasabb megvalósítás felé törekednünk. Akár családos életet élünk, akár nem, dolgozzunk olyan intézmény sikeréért, mint például a házasság, és a lemondott rend, mely szintén egy intézményes rendszer. 

Krpadhám: Ahogy ezt a baráti történetet említetted, úgy tűnik, hogy a lemondott rendben élőknek valahogy jobban sikerül harmóniában lenniük ezzel a női princípiummal.

Szvámí Tírtha: Legalábbis remélhetőleg.

Krpadhám: Tudnál tanácsokat adni a családos férfiak számára arra vonatkozólag, hogyan kerüljenek harmóniába a női princípiummal? 

Szvámí Tírtha: Ó, ezt hívják szannjásznak.

Hozzászólás: Nincs nő, nincs probléma.

Szvámí Tírtha: Ez nem csak vicc! Természetesen ez egy mókás téma, amiről mindenkinek van valami mondanivalója. Viszont, ha megengedtek egy megjegyzést, és ez pedig a méltóság. Ha ti magatok méltóságteljesek vagytok, akkor így is fogtok viselkedni, és a kapcsolataitok is ilyenek lesznek, legyen az akár barátság, családi viszony, vagy bármi. A minőség, minőséget vonz. Tehát, ha azt szeretnétek, hogy a feleségetek olyan legyen, mint egy istennő, vagy félistennő, akkor nektek is félistenné kell válnotok. Így fogtok egy istennővel találkozni, egyébként nem. Ha ti magatok nem feleltek meg a követelményeknek, hogyan várhatnátok el ugyanezt a körülöttetek élőktől? Tehát szerintem az első dolog az, hogy a saját nívónkat emeljük fel. Azt mondják, hogy egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá. Tehát egyes cselekedetek, válaszreakciók, viselkedésformák egyszerűen nem megengedettek. Tehát aaz a feladatunk, hogy megemeljük a saját minőségünket.

A másik fontos dolog pedig a bölcsesség. A bölcsesség. Mivel azt mondják, hogy ha túl kedvesek, édesek vagyunk, akkor az emberek könnyedén zsebre fognak tenni, lenyelnek bennünket. Viszont, ha túl savanyúak, morcosak vagyunk, akkor pedig habozás nélkül kiköpnek. Szóval keserédessé kell válnunk. Most megint csak nevettek, de ez így igaz. Az első lépés, hogy ne adjuk olcsón magunkat! 

S valójában ez a filozófia. Mint tudjátok az összes indiai sós rágcsálnivaló iszonyúan fűszeres. Ha a csomag hátoldalán azt olvassátok, hogy ‘közepesen csípős’, el ne higgyétek! Viszont van közöttük egy különleges fajta, amit kuttamitának neveznek. S a kuttamita olyan, mint a filozófiánk, mely minden ízt magába foglal, kicsit savanykás, kicsit édes, kicsit ilyen, kicsit olyan. S ez a Csaitanja-csaritámrtában is megtalálható, a kuttamita, mely az istenszeretet valamennyi lehetséges ízét magába foglalja. 

Szóval nem az indiai snack-eket népszerűsítem, hanem egy magas szintű filozófiáról beszélek. A hétköznapjaink során rengeteg különféle kapcsolatban veszünk részt, melyek során néha kedvesek, máskor haragosak vagy ilyenek, olyanok vagyunk, az egész paletta rajta van. S ha elvárjuk azt, hogy a társunk elfogadja ezt a mindenféleségünket, akkor nektek is el kell fogadnotok az övét. Tehát a bölcsesség másik értelmezése az, hogy megfelelően közelítünk dolgokhoz, tiszteletben tartjuk a másikat. S ehhez néha tisztes távolságot kell tartanunk, máskor pedig át kell hidalnunk a szakadékokat. 

A méltóság és a bölcsesség, úgy hiszem segít megemelni az emberi kapcsolatok színvonalát. S ha emlékeztek erre a kuttamitára, ami az összes ízt magába foglalja, akkor szerintem meg fogjátok érteni, hogy ez az élet. Ha ezen a piacon, ami az életünk, csak anyagi rágcsálnivalókat vásárolunk, akkor a keserű íz fog dominálni, viszont ha lelki dolgokra is szert teszünk, akkor kuttamitához jutunk, ami az összes különböző ízt harmonikusan magába foglalja.

(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2019, София)

(продължава от предишния понеделник)

Какъв е успехът на семейния човек? Успехът на едно семейство, разбира се, е духовното израстване. Но плодът на връзката между съпруг и съпруга е детето. За да постигнете този плод, е нужно да прегърнете жена си. Обаче не забравяйте да прегърнете и женския принцип. Не само жена ви, но и принципът е това, което донася плода. Виждате ли дълбочината на всичко това? То не е физическа връзка, това е духовен план, духовно служене. 

Същото е и с аскетите – и за тях плодовете ще дойдат от женския принцип. Те трябва да прегърнат женския принцип, но не бива да прегръщат жена. Понеже така става добре; иначе не. 

Но да застанем лице в лице с бруталните житейски истини: веднъж имахме среща, беше по-скоро приятелски разговор. Лекари, журналисти, писатели – хора от различни професии, на практика представящи един доста добър стандарт, добър разрез на унгарското общество. И никой, нито един от тях не живееше в хармонични семейни отношения. В това число и аз – но аз имам разрешително. За мен това беше много шокиращо – най-добрата извадка от нашето общество, а всички бяха разбити на парчета. Това е много зле! Затова е нужно да работим за по-високи постижения. Дали сте семейни или не, нека работим за успеха на такива институции като брака – както и на отречението, което също е институция. 

Крипадхам: Като спомена тази история за унгарските ти приятели, изглежда орденът на отречението по някакъв начин е в хармония с този женски принцип.

Свами Тиртха: Да се надяваме.

Крипадхам: Би ли дал моля някои препоръки на семейните как да постигнем тази хармония с женския принцип? 

Свами Тиртха: О, нарича се санняс.

Коментар: Няма жена, няма проблем.

Свами Тиртха: Това не е просто шега. Темата е забавна, разбира се, всеки има какво да каже. Но бих искал да поставя един акцент – достойнство. Ако си достоен човек, ще имаш достойно поведение, а следователно ще имаш и достойни взаимоотношения – с приятели, семейство, каквото и да е. Качеството извиква качество. Така че ако искаш да живееш с богиня у дома си – или да кажем, полубогиня – тогава самият ти трябва да станеш полубог. И тогава ще можеш да срещнеш полубогинята – иначе не. Ако ти самият не се квалифицираш, как очакваш другите около теб да се квалифицират? Затова мисля, че първото е да повишаваме собствените си стандарти. Казва се, че от една определена граница нататък не преминаваме определена граница. Някои постъпки, реакции и поведения просто не съществуват. Така че това е нашата задача – да извисяваме собствените си стандарти.

И другото е мъдрост. Мъдрост. Понеже се казва, че ако си прекалено сладичък, хората лесно ще те сдъвчат. Но пък ако си прекалено горчив, лесно ще те изплюят. Затова трябва да им даваме горчиво-сладък вкус. Отново се усмихвате, но е вярно. Недей да бъдеш евтин човек. Важи и другото: недей да бъдеш евтино момиче. Това е стъпка първа. 

И всъщност това е философия. Знаете, всички индийски снаксове са прекалено силно подправени. Ако прочетете на някоя индийска закуска „малко люто“, не вярвайте. Но има един специален снакс, нарича се „Кутамитта“. А кутамитта съответства на нашата философия. Кутамитта всъщност е смесица от всякакви вкусове – малко горчиво, малко сладко, малко такова, малко онакова. Това е споменато в „Чайтаня Чаритамрита“, кутамитта – включени са всички различни вкусове на божествената любов. 

Не че пропагандирам тези индийски снаксове, не. Говоря за философия от най-висш порядък. В ежедневните си дейности също долавяме и обменяме толкова много различни отношения. Понякога си много мил, друг път си ядосан и т.н. Цялата смесица я има. И ако очакваш партньорката ти да приеме твоя микс, ти също трябва да приемеш нейния микс. Затова мъдростта в един друг смисъл означава да се отнасяш правилно, да даваш нужното уважение. Понякога спазваш правилната дистанция, друг път прескачаш пропастта. 

Достойнство и мъдрост – мисля, че това помага да се повишат стандартите във всички човешки взаимоотношения. И ако запомните това кутамитта, в което участват всички различни вкусове, мисля ще разберете, че това е животът. Ако купуваме на този пазар само материалния снакс, горчивият вкус ще преобладава. Но ако купуваме и духовното, можем да имаме кутамитта – всички различни вкусове по хармоничен начин.

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

The third goal, the third ambition of human beings is happiness. Success, money, happiness – the holy trinity. Happiness! If you approach people and speak to them about how to become happy, they will be very satisfied. They will not be happy, but they will be satisfied. Because this is a goal for the neophytes – happiness. They want to achieve the fruits without cultivating the garden. 

So again, we have to understand the secret of happiness, the secret art of happiness. Alright, sometimes a little bit it depends on external conditions; but basically this is an inner quality. Our ultimate happiness is hidden inside; it’s not an external object that you can buy, you can find, you can get. And also, we should understand that it’s a consequence, happiness is a consequence. It’s not a goal in itself, it’s a result of something different. So if we serve the happiness of our Krishna, then everybody will be happy, including you. If you water the roots, the whole tree will flourish. I think this is a very important principle, please try to remember it. That our happiness and the prosperity of the whole universe depends on the satisfaction of the root cause, the original cause of all causes. Of course Krisna’s happiness is not limited by our negligence. But definitely He is happier if you also contribute. And what does it mean if you serve the root? That means you act according to your real self. Otherwise we act according to our false identities, we use our possessive or enjoying mentality. But if you act according to our original nature, svarupa, then you are very close to your real and ultimate spiritual identity. And what are the qualities of the soul? 

Manoram: Sat-chit-ananda.

Swami Tirtha: Correct! That means, if you are according to your spiritual identity naturally your ananda will manifest. Therefore I say this is not external. This is your original nature. Try to act according to that original nature and then immediately you touch your ananda. And therefore I say that satisfaction or happiness is not a goal, it is not an ambition. It is a result of proper identity.

So action, knowledge, assets and happiness – these are like goals in human life. Dharma, artha, kama, moksha; and prema. The merits are on your first finger. And the goals, artha, that means the values, the treasures – you can identify them with your second finger. This third finger I will not show. Usually it is a little longer than the other fingers. So, kama lasts long. But it is not something wrong. This means emotions, it is not only these passionate attachments; emotions! This is the emotional life of human beings, and we are emotional beings, my dear ones! So this is on your third finger. And then what’s next? Moksha. How can we put moksha in general? It is freedom, right? Somebody has an engagement ring? Ah, yes. So if you have your ring, that means ‘I have given up my freedom. I am not free anymore.’ It is important. Because you might think ‘I am free’. No, sorry. You are not free. You are engaged. So therefore moksha, liberation, freedom is on this finger of yours. Other times it is called the healing finger. Because they say that in the ancient times they made all the ointments and all this kind of creams and things with this finger. And with this finger you put your tilak, right? So it is the ultimate healing ointment to remove all the headaches. And finally there is only one small little finger left, but the most important duty in life is dedicated to that finger. It is prema, Divine Love. And you know, by the qualities of this finger you can identify intelligence. That means if you are really intelligent, then you practice Divine Love. 

This much about human ambitions. Please go on with your spiritual practices. Try to reach your svarupa, your real identity – then immediately you can understand something about ananda. Don’t waste your life. We are born not to die, but to live eternally.

(Szvámí Tírtha, 2019.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Az emberi szentháromság általában a siker, a pénz, és a boldogság. Tehát a harmadik cél, amire törekszünk az a boldogság. Ha az embereknek arról kezdünk el beszélni, hogyan lehetnek boldogok, akkor ez nyugalommal tölti el őket, és elégedettek lesznek. Lehet, hogy  nem lesznek azonnal boldogok, de elégedettek azok igen. A kezdők célja, a boldogság, rögtön a gyümölcsöt szeretnénk, anélkül, hogy megművelnénk a kertet. 

Tehát a boldogság esetében is meg kell értenünk annak titkát, hogy miben rejlik a boldogság titkos művészete. Rendben, elfogadom, hogy ez néha függ a körülményektől is, de alapvetően ez egy belső minőség, egy belső elégedettség. A végleges boldogságunk belül rejlik, nem pedig egy olyan külső tárgyban, ami megvásárolható, megtalálható, vagy megszerezhető. S azt is meg kell értenünk, hogy ez egy következmény. A boldogság egy következmény, önmagában nem ez a cél, hanem ez valami másnak az eredménye. Tehát, ha szeretett Krisnánk boldogságát szolgáljuk, akkor mindenki boldog lesz, titeket is beleértve. Ha a fa gyökerét öntözzük, akkor az egész fa virágba borul. Úgy hiszem ez egy nagyon fontos elv, kérlek emlékezzetek erre! Tehát, hogy a saját boldogságunk, illetve az egész univerzum jóléte, minden ok végső okának az elégedettségétől függ. Természetesen Krisna boldogsága független, az nincs hatással rá, ha mi, mit sem törődünk Ővele. Viszont bizonyosan boldogabb, ha ehhez mi is hozzájárulunk. S mit jelent a gyökér szolgálata? Azt, hogy az önvaló szerint cselekszünk, máskülönben csak a hamis egót szolgáljuk, a birtoklásérzetnek, és az élvező mentalitásnak élünk. Viszont, ha az eredeti természetünk, szvarúpánk szerint cselekszünk, akkor nagyon közel vagyunk a valódi, végső lelki személyiségünkhöz. S mi a lélek természete? 

Manórám: Szat-csit-ánanda.

Szvámí Tírtha: Helyes! Ez azt jelenti, hogy ha az eredeti lelki természetünknek megfelelően cselekszünk, akkor megnyilvánul ez a természetes boldogságunk, ánandánk. Ezért mondtam azt, hogy ez nem kívül található, ez az eredeti természetünk. Próbáljatok meg eszerint cselekedni, és akkor azonnal az ánanda szintre juttok. S ezért beszéltem arról is, hogy nem az elégedettség vagy a boldogság a célunk, hiszen az a megfelelő személyiségünk kibontakozásának az eredménye.

Tehát a cselekedetek, a tudás, a vagyon és a boldogság – ezeket tekintjük az emberi lét különböző céljainak. Dharma, artha, káma, móksa, és a préma. A legfontosabb emberi hivatásokat az ujjainkra kiosztva találjuk. A hüvelyk sajátja az erény (dharma), a céltudatos mutatóujj sajátja az értékteremtés, hasznosság (artha). A harmadik ujjat nem fogom megmutatni, ez általában kicsit hosszabb a többinél, tehát a káma, a boldogság és érzékiség sokáig velünk tart, de  ezzel nincs semmi baj. Ez az érzelmeket jelenti, nem csak a szenvedélyhez való ragaszkodást, hanem az érzelmeket is! Ez az emberek érzelmi élete, és kedveseim, mi igencsak érzelmes lények vagyunk! Tehát ezt szimbolizálja a harmadik ujj. S mi következik ezután? A móksa. Hogyan értelmezzük általában a móksát? Szabadság, üdvösség. Van valakinek jegygyűrűje? Ó, igen többeteknek. Tehát, ha van jegygyűrűtök az azt jelenti, hogy ‘Én már feladtam a függetlenségemet, foglalt vagyok. Már nem vagyok szabad ember.’ Ez nagyon fontos, mert különben azt gondolhatjátok, hogy ‘Ó, én szabad vagyok’. Sajnálom, de már nem vagytok azok, elvagytok jegyezve. Tehát ezért a móksát, a szabadságot, az üdvösséget ez az ujj szimbolizálja. Máskülönben ezt gyógyító ujjnak is hívják, mert azt mondják, hogy régen ezzel az ujjal keverték ki a kenőcsöket, gyógyító balzsamokat. S a tilakot is ezzel az ujjal visszük fel, ami a legfőbb gyógyír valamennyi fejfájásunkra, nehézségünkre. S végül már csak a legkisebb ujj maradt, viszont a legfontosabb életfeladatot ez az ujj szimbolizálja, s ez a préma, az istenszeretet. S tudjátok, ennek az ujjnak a jellemzői alapján tudjuk megállapítani az intelligenciát is. Vagyis, ha valóban intelligensek vagytok, akkor a rajongó istenszeretetet gyakoroljátok. 

Nos, ennyit az emberi ambíciókról. Kérlek folytassátok tovább a lelki gyakorlataitokat, érjétek el az eredeti lelki természeteteket,  szvarúpátokat, az eredeti személyiségeteket, és akkor nyomban megértetek valamit az ánandáról. Ne vesztegessétek el az életeteteket! Nem azért születtünk, hogy meghaljunk, hanem azért, hogy az örök életre leljünk.

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Третата цел, третата амбиция на човешките същества е щастието. Успех, пари, щастие – светата троица. Щастието! Ако се обърнете към хората и им говорите как да станат щастливи, те ще са много доволни. Няма да са щастливи, но ще са доволни. Защото това е цел за начинаещите – щастието. Те искат да получат плодовете, без да са копали градината. 

Отново, трябва да разберем тайната на щастието, тайното изкуство на щастието. Добре, понякога то мъничко зависи от външните обстоятелства; ала като цяло е вътрешно качество. В края на краищата нашето щастие е скрито вътре; то не е външен обект, който можете да купите, да намерите, да придобиете. И също трябва да разберем, че то е следствие, щастието е следствие. То не е цел само по себе си, а е резултат от нещо друго. Ако служим на щастието на нашия Кришна, тогава всички ще бъдат щастливи, включително и ние. Ако човек полива корените, цялото дърво процъфтява. Считам това за много важен принцип, моля ви, опитайте се да го запомните – че нашето щастие, както и добруването на цялата вселена, зависи от удовлетворението на коренната причина, изначалната причина на всички причини. Разбира се, щастието на Кришна не е ограничено от нашето пренебрежение. Но Той определено е щастлив, ако ние също допринасяме. А какво означава да служим на корена? Означава да действаме според истинските себе си. Иначе действаме според фалшивите си идентичности, ползвайки манталитета си да притежаваме или да се наслаждаваме. Но ако постъпвате според изначалната си природа, сварупа, тогава сте съвсем близо до своята истинска, най-висша същност. А какви са качествата на душата? 

Манорам: Сат-чит-ананда.

Свами Тиртха: Правилно! Това означава, че ако сте в съответствие със своята изначална идентичност, по естествен начин вашата ананда ще се проявява. Затова казвам, че това не е нещо външно. То е вашата изначална природа. Стремете се да действате според тази изначална природа и тогава незабавно ще се докоснете до своята ананда. Именно затова казвам, че удовлетворението, щастието не е цел, нито амбиция. То е резултат от правилна идентификация.

И така, действие, знание, активи и щастие – те са цели в човешкия живот. Дхарма, артха, кама, мокша; и према. Добродетелите са на първия ви пръст, палеца. А целите, артха, което означава ценностите, богатствата – тях можете да отъждествите с показалеца си. Третият пръст няма да го показвам. Обичайно той е малко по-дълъг от останалите. Така че кама трае дълго. Но това не е нещо лошо. То означава емоции, не става въпрос само за страстни привързаности, но за чувства! Това е емоционалният живот на човешките същества, а пък ние сме емоционални същества, скъпи мои! И така, това е на средния ви пръст. А на безименния? Мокша. Как можем да преведем най-общо мокша? Свобода, нали? Тук някой има ли годежен пръстен? О, да. Ако носите пръстен, това означава „Отказал съм се от свободата си, вече не съм свободен.“ Това е нещо важно. Понеже може да си мислите „Свободен съм“. Не, съжалявам. Не си свободен, ангажиран си. Затова мокша, освобождението, свободата са на този пръст. Наричат го още лечителския пръст. Защото се казва, че в древни времена са забърквали всички мехлеми и мазила именно с този пръст. А с този пръст си слагате тилак, нали? Тилакът е върховният лечебен мехлем, който премахва всяко главоболие. И накрая остава само най-мъничкият пръст, кутрето, ала най-важният дълг в живота се пада на този пръст – и това е према, божествената любов. И знаете, по характеристиките на този пръст се разпознава интелигентността. Това означава, че ако сте наистина интелигентни, ще упражнявате божествената любов. 

Толкова за човешките амбиции. Моля ви, продължавайте с духовните си практики. Стремете се да достигнете своята сварупа, своята истинска идентичност – тогава незабавно ще разберете нещичко за ананда. Не си пилейте живота. Родени сме не за да умрем, а за да живеем вечно.

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 04.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Das dritte Ziel, das dritte Bestreben der Menschen ist Glück. Erfolg, Geld, Glück – die heilige Dreifaltigkeit. Glück! Wenn man mit Menschen darüber spricht, wie man glücklich werden kann, sind sie zufrieden. Sie werden nicht glücklich sein, aber zufrieden. Denn Glück ist ein Ziel für Anfänger. Sie wollen die Früchte ernten, ohne im Garten zu arbeiten. 

Deshalb müssen wir das Geheimnis des Glücks, die Kunst des Glücks, verstehen. Sicher, manchmal spielen äußere Umstände eine Rolle, aber im Grunde ist es eine innere Eigenschaft. Unser wahres Glück liegt in uns verborgen; es ist kein äußerer Gegenstand, den man kaufen, finden oder bekommen kann. Und wir sollten auch verstehen, dass Glück eine Folge ist. Es ist kein Ziel an sich, sondern das Ergebnis von etwas anderem. Wenn wir also dem Glück Krishnas dienen, werden alle glücklich sein, auch wir. Wenn man die Wurzeln nährt, wird der ganze Baum gedeihen. Ich denke, das ist ein sehr wichtiges Prinzip, bitte versucht, es euch zu merken. Unser Glück und der Wohlstand des gesamten Universums hängen von der Befriedigung der Wurzel, der ursprünglichen Ursache aller Ursachen, ab. Natürlich ist Krishnas Glück nicht durch unsere Nachlässigkeit eingeschränkt. Aber er ist gewiss glücklicher, wenn auch ihr dazu beiträgt. Und was bedeutet es, der Wurzel zu dienen? Es bedeutet, gemäß deinem wahren Selbst zu handeln. Andernfalls handeln wir gemäß unserer falschen Identität, wir nutzen unsere besitzergreifende oder genossenschaftliche Mentalität. Aber wenn ihr gemäß eurer ursprünglichen Natur, svarupa, handelt, seid ihr eurer wahren und höchsten spirituellen Identität sehr nahe. Und was sind die Eigenschaften der Seele?

Manoram: Sat-chit-ananda.

Swami Tirtha: Richtig! Das bedeutet, wenn ihr im Einklang mit eurer spirituellen Identität lebt, wird sich eure Ananda ganz natürlich manifestieren. Deshalb sage ich, dass dies nicht äußerlich ist. Dies ist eure ursprüngliche Natur. Versucht, gemäß dieser ursprünglichen Natur zu handeln, und ihr werdet sofort eure Ananda spühren. Und deshalb sage ich, dass Zufriedenheit oder Glück kein Ziel, kein Ehrgeiz ist. Es ist das Ergebnis einer wahren Identität.

Handeln, Wissen, Besitz und Glück – das sind Ziele im menschlichen Leben. Dharma, Artha, Kama, Moksha und Prema. Die Verdienste befinden sich an deinem Daumen. Und die Ziele, Artha, das bedeutet die Werte, die Schätze – die kannst du mit deinem Zeigefinger identifizieren. Diesen dritten Finger werde ich nicht zeigen. Normalerweise ist er etwas länger als die anderen Finger. Kama hält also lange an. Aber es ist nichts Schlechtes. Es bedeutet Emotionen, nicht nur diese leidenschaftlichen Bindungen; Emotionen! Das ist das Gefühlsleben der Menschen, und wir sind emotionale Wesen, meine Lieben! Das befindet sich also an eurem dritten Finger. Und was kommt als Nächstes? Moksha. Wie können wir Moksha allgemein definieren? Es ist Freiheit, richtig? Jemand hat einen Verlobungsring? Ah, ja. Wenn ihr also euren Ring tragt, bedeutet das: „Ich habe meine Freiheit aufgegeben. Ich bin nicht mehr frei.“ Das ist wichtig. Denn ihr könntet denken: „Ich bin frei.“ Nein, tut mir leid. Ihr seid nicht frei. Ihr seid verlobt. Deshalb befindet sich Moksha, Befreiung, Freiheit, an diesem Finger. Manchmal wird er auch der heilende Finger genannt. Denn man sagt, dass in alten Zeiten alle Salben und Cremes mit diesem Finger hergestellt wurden. Und mit diesem Finger macht man sich das Tilak, richtig? Es ist also die ultimative Heilsalbe, die alle Kopfschmerzen lindert. Und schließlich bleibt nur noch ein kleiner Finger übrig, aber die wichtigste Aufgabe im Leben ist diesem Finger gewidmet. Es ist Prema, die göttliche Liebe. Und ihr wisst, an den Eigenschaften dieses Fingers kann man Intelligenz erkennen. Das bedeutet: Wenn ihr wirklich intelligent seid, dann praktiziert die göttliche Liebe.

Soviel zu menschlichen Ambitionen. Bitte setzt mit euren spirituellen Übungen fort. Versucht, eure Svarupa, eure wahre Identität, zu erreichen – dann werdet ihr sofort etwas über Ananda verstehen. Verschwendet euer Leben nicht. Wir sind nicht geboren, um zu sterben, sondern um ewig zu leben.

(из лекции Свами Тиртхи, 04.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Третья цель, третья амбиция человека — счастье. Успех, деньги, счастье — святая троица. Счастье! Если подойти к людям и поговорить с ними о том, как стать счастливыми, они будут очень довольны. Они не будут счастливы, но будут удовлетворены. Потому что это цель для неофитов — счастье. Они хотят получить плоды, не возделывая сад.

Итак, снова, мы должны постичь секрет счастья, тайное искусство счастья. Хорошо, иногда это немного зависит от внешних условий, но в основе своей это внутреннее качество. Наше высшее счастье скрыто внутри; это не внешний объект, который можно купить, найти, получить. И также мы должны понимать, что это следствие, счастье – это следствие. Это не самоцель, это результат чего-то другого. Поэтому, если мы служим счастью нашего Кришны, то все будут счастливы, включая вас. Если вы поливаете корни, всё дерево будет процветать. Я думаю, это очень важный принцип, пожалуйста, постарайтесь его запомнить. Наше счастье и процветание всей вселенной зависят от удовлетворения первопричины, изначальной причины всех причин. Конечно, счастье Кришны не ограничивается нашей небрежностью. Но Он, безусловно, будет счастливее, если вы тоже вносите свой вклад. И что значит служить корню? Это значит действовать в соответствии со своим истинным «я». В противном случае мы действуем в соответствии со своими ложными представлениями о себе, руководствуясь своим собственническим или наслаждающимся мышлением. Но если вы действуете в соответствии со своей изначальной природой, сварупой, то вы очень близки к своей истинной и высшей духовной сущности. А каковы качества души?

Манорам: Сат-чит-ананда.

Свами Тиртха: Правильно! Это означает, что если вы соответствуете своей духовной сущности, ваша ананда естественным образом проявится. Поэтому я говорю, что это не что-то внешнее. Это ваша изначальная природа. Старайтесь действовать в соответствии с этой изначальной природой, и тогда вы сразу же прикоснётесь к своей ананде. И поэтому я говорю, что удовлетворение или счастье — это не цель, это не амбиция. Это результат правильной идентичности.

Итак, действие, знание, активы и счастье — это цели в жизни человека. Дхарма, артха, кама, мокша и према. Добродетели находятся на вашем на первом, большом пальце. А цели, артха, то есть ценности, сокровища — вы можете определить их своим вторым пальцем, указательным. Этот третий палец я не буду показывать. Обычно он немного длиннее остальных пальцев. Так как, кама длится долго. Но это не что-то неправильное. Это эмоции, это не только эти страстные привязанности; эмоции! Это эмоциональная жизнь людей, а мы эмоциональные существа, мои дорогие! Итак, это на вашем третьем пальце. А что дальше? На безымянном пальце? Мокша. Как мы можем определить мокшу в общем? Это свобода, верно? У кого-то есть обручальное кольцо? Ах, да. Так что если у вас есть ваше кольцо, это означает: «Я отказался от своей свободы. Я больше не свободен». Это важно. Потому что вы можете подумать: «Я свободен». Нет, извините. Вы не свободны. Вы заняты. Поэтому мокша, освобождение, свобода находится на этом вашем пальце. Иногда его называют исцеляющим пальцем. Потому что говорят, что в древности этим пальцем делали все мази, кремы и тому подобное. И этим пальцем вы ставите тилак, верно? Тилак это лучшая исцеляющая мазь, избавляющая от всех головных болей. И, наконец, остаётся только один маленький мизинец, но самая важная обязанность в жизни посвящена этому пальцу. Это према, Божественная Любовь. И знаете, по качествам этого пальца можно определить интеллект. Это значит, что если вы действительно интеллигентны, то вы практикуете Божественную Любовь. 

Достаточно о человеческих амбициях. Пожалуйста, продолжайте свои духовные практики. Постарайтесь достичь своей сварупы, своей истинной сущности, – тогда вы сразу же поймёте что-то об ананде. Не тратьте жизнь попусту. Мы рождены не для того, чтобы умереть, а для того, чтобы жить вечно.