Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Az emberi szentháromság általában a siker, a pénz, és a boldogság. Tehát a harmadik cél, amire törekszünk az a boldogság. Ha az embereknek arról kezdünk el beszélni, hogyan lehetnek boldogok, akkor ez nyugalommal tölti el őket, és elégedettek lesznek. Lehet, hogy  nem lesznek azonnal boldogok, de elégedettek azok igen. A kezdők célja, a boldogság, rögtön a gyümölcsöt szeretnénk, anélkül, hogy megművelnénk a kertet. 

Tehát a boldogság esetében is meg kell értenünk annak titkát, hogy miben rejlik a boldogság titkos művészete. Rendben, elfogadom, hogy ez néha függ a körülményektől is, de alapvetően ez egy belső minőség, egy belső elégedettség. A végleges boldogságunk belül rejlik, nem pedig egy olyan külső tárgyban, ami megvásárolható, megtalálható, vagy megszerezhető. S azt is meg kell értenünk, hogy ez egy következmény. A boldogság egy következmény, önmagában nem ez a cél, hanem ez valami másnak az eredménye. Tehát, ha szeretett Krisnánk boldogságát szolgáljuk, akkor mindenki boldog lesz, titeket is beleértve. Ha a fa gyökerét öntözzük, akkor az egész fa virágba borul. Úgy hiszem ez egy nagyon fontos elv, kérlek emlékezzetek erre! Tehát, hogy a saját boldogságunk, illetve az egész univerzum jóléte, minden ok végső okának az elégedettségétől függ. Természetesen Krisna boldogsága független, az nincs hatással rá, ha mi, mit sem törődünk Ővele. Viszont bizonyosan boldogabb, ha ehhez mi is hozzájárulunk. S mit jelent a gyökér szolgálata? Azt, hogy az önvaló szerint cselekszünk, máskülönben csak a hamis egót szolgáljuk, a birtoklásérzetnek, és az élvező mentalitásnak élünk. Viszont, ha az eredeti természetünk, szvarúpánk szerint cselekszünk, akkor nagyon közel vagyunk a valódi, végső lelki személyiségünkhöz. S mi a lélek természete? 

Manórám: Szat-csit-ánanda.

Szvámí Tírtha: Helyes! Ez azt jelenti, hogy ha az eredeti lelki természetünknek megfelelően cselekszünk, akkor megnyilvánul ez a természetes boldogságunk, ánandánk. Ezért mondtam azt, hogy ez nem kívül található, ez az eredeti természetünk. Próbáljatok meg eszerint cselekedni, és akkor azonnal az ánanda szintre juttok. S ezért beszéltem arról is, hogy nem az elégedettség vagy a boldogság a célunk, hiszen az a megfelelő személyiségünk kibontakozásának az eredménye.

Tehát a cselekedetek, a tudás, a vagyon és a boldogság – ezeket tekintjük az emberi lét különböző céljainak. Dharma, artha, káma, móksa, és a préma. A legfontosabb emberi hivatásokat az ujjainkra kiosztva találjuk. A hüvelyk sajátja az erény (dharma), a céltudatos mutatóujj sajátja az értékteremtés, hasznosság (artha). A harmadik ujjat nem fogom megmutatni, ez általában kicsit hosszabb a többinél, tehát a káma, a boldogság és érzékiség sokáig velünk tart, de  ezzel nincs semmi baj. Ez az érzelmeket jelenti, nem csak a szenvedélyhez való ragaszkodást, hanem az érzelmeket is! Ez az emberek érzelmi élete, és kedveseim, mi igencsak érzelmes lények vagyunk! Tehát ezt szimbolizálja a harmadik ujj. S mi következik ezután? A móksa. Hogyan értelmezzük általában a móksát? Szabadság, üdvösség. Van valakinek jegygyűrűje? Ó, igen többeteknek. Tehát, ha van jegygyűrűtök az azt jelenti, hogy ‘Én már feladtam a függetlenségemet, foglalt vagyok. Már nem vagyok szabad ember.’ Ez nagyon fontos, mert különben azt gondolhatjátok, hogy ‘Ó, én szabad vagyok’. Sajnálom, de már nem vagytok azok, elvagytok jegyezve. Tehát ezért a móksát, a szabadságot, az üdvösséget ez az ujj szimbolizálja. Máskülönben ezt gyógyító ujjnak is hívják, mert azt mondják, hogy régen ezzel az ujjal keverték ki a kenőcsöket, gyógyító balzsamokat. S a tilakot is ezzel az ujjal visszük fel, ami a legfőbb gyógyír valamennyi fejfájásunkra, nehézségünkre. S végül már csak a legkisebb ujj maradt, viszont a legfontosabb életfeladatot ez az ujj szimbolizálja, s ez a préma, az istenszeretet. S tudjátok, ennek az ujjnak a jellemzői alapján tudjuk megállapítani az intelligenciát is. Vagyis, ha valóban intelligensek vagytok, akkor a rajongó istenszeretetet gyakoroljátok. 

Nos, ennyit az emberi ambíciókról. Kérlek folytassátok tovább a lelki gyakorlataitokat, érjétek el az eredeti lelki természeteteket,  szvarúpátokat, az eredeti személyiségeteket, és akkor nyomban megértetek valamit az ánandáról. Ne vesztegessétek el az életeteteket! Nem azért születtünk, hogy meghaljunk, hanem azért, hogy az örök életre leljünk.