Author Archive

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2019, morgens, Sofia)

Wir bringen unseren materiell geprägten Geist mit. Wir projizieren möglicherweise unsere materiellen Erfahrungen auf die göttlichen Wahrheiten. Das ist ein Irrtum. Gurudev lehrte uns das oft – nicht durch Worte, sondern durch Taten. Oftmals, wenn wir diskutierten, brachten wir Vorschläge oder Lösungen ein. Und in den meisten Fällen verwarf er sie und präsentierte seine Version, eine völlig verblüffende Lösung, die manchmal unserem höchsten Verständnis zu 108 % widersprach. Sie erschien so unlogisch und nutzlos, dass wir am liebsten protestiert hätten, aber wir wussten, dass es sinnlos war. Und dann stellte sich heraus, dass er Recht hatte. Daraus verstand ich: Unser Verständnisniveau ist etwas unterschiedlich.
Wir brauchen also eine Feinabstimmung, eine Verfeinerung unseres Verständnisses – und das ist nicht nur ein intellektuelles Verständnis. Das hingebungsvolle Leben ist kein intellektuelles Rätsel, sondern vielmehr ein emotionales Geheimnis. Wir brauchen ein tieferes, anderes Verständnis, und das ist die Intelligenz des Herzens. Wenn ihr Krishna liebt, werdet ihr mehr verstehen. Deshalb sagte Shrila Prabhupada: „Versuche einfach, Krishna zu lieben.“ Es ist nicht nötig, die ganze Sache unnötig zu verkomplizieren. Denn wenn du jemanden liebst, ist er natürlich Teil deines Lebens. Oder, wenn wir noch mehr Glück haben, werden wir Teil seines Lebens.
Wie steht es mit dem Zustand unseres Geistes? Ich spreche nicht gern über dieses Thema, weil man damit leicht jemanden provozieren kann. Aber wie ist der Zustand unseres Geistes normalerweise? Er ist voller Unsinn. Wir haben so viel angesammelt, der größte Teil davon ist nutzlos. Und es sind nicht nur die gesammelten Informationen, sondern auch die emotionalen Überreste, die wir behalten. Wenn man Kaffee kocht und dieser Rückstand übrig bleibt, schüttet man ihn weg, richtig? Man trinkt ihn ja nicht. Unser Geist ist voll von solchen Überresten. Frühere Eindrücke, unser Leid, unsere schlechten Prägungen; du hast versagt, du hast gewonnen, du bist voller Angst, deine Hoffnungen und Träume sind meist unerfüllt… Das nenne ich einen völlig verdorbenen Zustand unseres Geistes, voll von diesen emotionalen Überresten. Dazu kommen noch die Probleme, die du hast. „Was ist mit morgen? Wird mein Traum wahr? Geld kommt und geht, aber in meinem Fall geht es eher.“ Unser Geist ist voller Sorgen, richtig? Wo ist dein innerer Frieden? Nur in diesen Überresten. Und wenn du ein bisschen rührst – der ganze Dreck kommt an die Oberfläche, mein Lieber! Kampfgeist und so viel Müll. Was tun?
Ich lebte in Nandafalva. Eines Tages war es ein wunderschöner, heißer Sommertag. Und wisst ihr, manchmal ziehen an heißen Sommertagen Gewitter auf. So geschah es auch. Ich war im Garten und arbeitete ein wenig. Plötzlich schaute ich auf und sah eine unglaublich große Wolke aufziehen – riesig wie ein Ozeandampfer. Wirklich, so fühlte es sich an. Ich konnte die Spitze nicht sehen, und sie kam direkt auf mich zu. Ich dachte: „Ah, sehr schön. Versuchen wir es. Eine schöne Erfahrung, wisst ihr – dem Sturm ins Gesicht zu schauen. Denn wir sind bhakti, nicht wahr? Mit der spirituellen Kraft werden wir die Naturgewalten überwinden.“ Sie kam immer näher… meine Kräfte waren aufgewühlt und gleichzeitig etwas zweifelnd. Da es ein heißer Tag war, trug ich kein Hemd und wartete gespannt auf das Gewitter. Dann kam zuerst der Wind. Er war so stark, dass er mich fast umgeweht hätte. Zum Glück hatte ich den Zaun hinter mir, also stand ich noch. Aber dann kam der Regen. Und er peitschte wie ein Gewitter. Er war so stark und so heftig, dass ich mich tatsächlich hinter dem Zaun verstecken musste. Anders konnte ich mich nicht schützen. Nun, da musste ich meine Ausdauer überdenken. Und obwohl ich immer noch an die Kraft des Geistes glaube, versuche ich, die Naturgewalten mehr zu schätzen. Denn bevor der Wind kam, kam mir ein Vers aus der Bhagavad Gita in den Sinn, in dem Arjuna sagte: „Oh, es ist leichter, den Wind zu bändigen, als den Geist zu beruhigen.“[1] Gut, Seelenfrieden ist erreicht; jetzt lasst uns den Wind bändigen. Nun, ich bin gescheitert. Habt ihr diese Kontrolle über den Geist erlangt?
Aber es muss einen Weg geben, unseren Geist zu beherrschen, den Müll abzuwerfen. Die Überreste loszuwerden. Zu reinigen. Ich glaube, wir machen eine sehr überzeugende Erfahrung, wenn wir die heiligen Namen singen. Wenn ihr euch dieser Praxis widmet, spürt ihr, wie der Ballast abfällt. Dann erfüllt etwas Neues euren Geist bis zum Rand. Alle Sorgen, alle vergangenen Leiden, alle Zukunftsängste verschwinden einfach, schmelzen in den Wellen dieser göttlichen Schwingung. Es wird empfohlen, dass wir dieses Gefühl auch beim individuellen Chanten unseres Japa haben sollten. Manchmal spürt man es, oft nicht. Aber wenn wir zusammenkommen, dann kann man es sehr tief empfinden.

(Fortsetzung folgt)

1.”Bhagavad Gita” 6.34



(из лекции Свами Тиртхи, 06.01.2019 утром, София)

Мы привносим в свою жизнь обусловленный материальным мировоззрением ум. Мы можем проецировать свой материальный опыт на божественные истины. Это ошибка. Гурудев много раз учил нас этому – не словами, а делами. Во время обсуждений мы часто предлагали свои варианты или решения. И в большинстве случаев он отвергал их и предлагал свою версию, которая была совершенно ошеломляющей, иногда на 108% противоречащей нашему высшему пониманию. Это казалось настолько нелогичным и бесполезным, что чаще всего нам хотелось начать протестовать, но мы понимали, что это бесполезно. А потом оказывалось, что он был прав. Из этого я понял: наш уровень понимания немного отличается.
Поэтому нам нужна тонкая настройка, нам нужно отшлифовать наше понимание – и это не только интеллектуальное понимание. Преданная жизнь – это не интеллектуальная загадка, а скорее эмоциональная тайна. Нам нужно более глубокое, иное понимание, и это – мудрость сердца. Если вы любите Кришну, вы поймете больше. Поэтому Шрила Прабхупада сказал: «Просто постарайтесь любить Кришну». Нет необходимости чрезмерно усложнять всю ситуацию. Потому что, если вы любите кого-то, он, естественно, становится частью вашей жизни. Или, если нам повезет больше, мы становимся частью Его жизни.
А что насчёт состояния нашего ума? Я не люблю говорить на эту тему, потому что очень легко задеть чьи-либо чувства. Но каково обычно состояние нашего разума? Он полон мусора. Мы накопили там столько всего, большая часть чего бесполезна. И это не только накопленная информация, но и эмоциональный остаток. Когда вы варите кофе, и этот остаток остаётся, вы его выбрасываете, верно? Вы не пьёте эту часть. Наш разум полон такого остатка. Предыдущие впечатления, наши страдания, наши негативные установки; вы потерпели неудачу, вы победили, вы полны страха, ваши надежды и мечты в основном не сбылись… Это то, что я называю полностью испорченным состоянием нашего ума, полным этого эмоционального остатка. Плюс проблемы, которые у вас есть. «А что насчёт завтра? Сбудется ли моя мечта? Деньги приходят и уходят, но в моём случае скорее уходят». Наш ум полон проблем, верно? Где ваше душевное спокойствие? Только остаток. А если немного пошевелить – вся грязь всплывет на поверхность, дорогие мои! Боевой дух и столько мусора там. Что же делать дальше?
Я жил в Нандафалве. Однажды был прекрасный жаркий летний день. А знаете, иногда в жаркие летние дни случаются грозы. Так и произошло. Я был в саду, немного занимался земледелием. И вдруг я поднял глаза и увидел невероятно огромное облако – огромное, как океанский лайнер. Вот такое было ощущение. Я не видел его вершины, оно просто приближалось ко мне. Я подумал: «А, здорово. Давай попробуем. Хороший опыт, знаете ли – встретить бурю лицом к лицу. Ведь мы же преданные, верно? С помощью духовной силы мы преодолеем силы природы». Оно приближалось, приближалось… знаете, моя стойкость была на пределе, и в то же время я немного сомневался. Поскольку день был жаркий, на мне не было рубашки, поэтому я ждал этого опыта. Затем сначала подул ветер. Он был настолько сильным, что чуть не сбил меня с ног. Ладно, за моей спиной был забор, так что я все еще держался. Но потом пошёл дождь. И это было похоже на удары кнута. Он был настолько сильным и сокрушительным, что мне пришлось спрятаться за этим забором, иначе я бы не смог защититься. Что ж, тогда мне пришлось пересмотреть свою выносливость. И хотя я все еще верю в силу духа, я стараюсь больше уважать силы природы. Потому что перед тем, как подул ветер, мне вспомнился стих из Гиты, где Арджуна сказал: «О, легче остановить ветер, чем успокоить ум»[1]. Хорошо, душевный покой достигнут; теперь давайте остановим ветер. Что ж, у меня не получилось. А вы достигли такого контроля над умом?
Но должен быть способ контролировать свой ум, отбрасывать мусор. Избавляться от остатков. Очищаться. Я думаю, что мы получаем очень убедительный опыт, когда повторяем святые имена. Если вы можете посвятить себя этой практике, вы почувствуете, что мусор удаляется. Тогда что-то другое наполнит ваш ум до краев. Все ваши проблемы, все прошлые страдания, все будущие страхи просто исчезают, растворяясь в волнах этой божественной вибрации. Предполагается, что мы должны испытывать это чувство, когда повторяем джапу индивидуально. Иногда вы это чувствуете, часто нет. Но когда мы собираемся вместе, тогда вы можете почувствовать это очень глубоко.

(продолжение следует)

1. „Бхагавад Гита“ 6.34



(from a lecture of Swami Tirtha, 11.05.2019 morning, Sofia)

Today we have a question-and-answer section. You might ask, why like this? Why not an official lecture? Because the traditional way of inquiries is like this. You have a topic for discussion; there are some questions and there are some answers. And if we properly follow this process, then we can churn this science. In this way we can come to deeper levels of understanding. And as the intellect is an instrument of our consciousness for inquiries, I think this is very proper to use it in the best manner. Therefore we support and we practice inquiries.

The same happened many, many years back, at the dawn of this age, when the saints, yogis and rishi-munis came together to discuss the fate of the world. What’s going to happen to humanity, what are the solutions for the riddles of life? Then the lecturer was very satisfied, because he appreciated the other saints’ inquiries, glorifying them for the questions, telling them that “You have had very proper questions, because they concern the absolute truth and they target the benefit of humanity.” 

So, this is proper inquiry – if our questions concern the absolute truth or divine topics and also try to serve the benefit of others. So asking properly means that you try to consider these points. Even if we know the answer, sometimes we have to ask as a service to inquiry, the method. Because proper questions and proper answers are beneficial for those who ask, for those who answer and for all those who are around, who might listen to the advice. So we can say that proper inquiry is a sacred method of divine studies. 

And, of course, the methods of instructions depend on the line, depend also on the nature of the master. Because in some schools the masters explain in a very elaborate manner. In other schools first you have to apply for darshan and then you might come full of questions, but there is no chance to speak a word. And the master does not say anything at all. And what happens? You understand. Something is revealed to you. That proves that real spiritual inquiry is not an intellectual debate. It’s like an awakening in the heart. This is a super-high way of understanding subjects and topics. 

We know that the best use of our speech is not discussing worldly topics, but the ultimate use of this human’s capacity of speech is the glorification of the Supreme. So, no worldly topics, no debates, no so-called spiritual gossip, but glorification. Not even philosophy, because that’s also on a lower platform. Glorification of the Supreme – that is the very best use of our speech. And the best way of glorification is when you chant the holy names. Do you want to go to an even higher platform? An even higher platform is when you cannot pronounce the holy names due to this emotional surcharge. So, what is the best use of our speech? When we cannot speak. 

(to be continued)



(Szvámí Tírtha, 2019.05.11-i szófiai reggeli tanításából)

Ma a kérdés-felelet előadásmódról szeretnék beszélgetni veletek. Esetleg felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért? Miért is nem szokványos módon egy tanítást hallgatunk inkább? Mivel a tudakozódás hagyományos módon úgy zajlott, hogy a hallgatóságban felmerült egy adott téma, kérdések hangzottak el, melyre válaszok érkeztek. S ha hűen követjük ezt a folyamatot, akkor sikerül kiköpülnünk ennek a tudománynak a legjavát, és ily módon juthatunk egy még mélyebb megértéshez. S mivel az értelem a tudati vizsgálódás eszköze, ezért úgy hiszem az a legmegfelelőbb, ha ezt a legjobb módon használjuk. Ezért gyakoroljuk most ezt a kérdésfeltevést.

Ugyanígy zajlott ez sok-sok évvel ezelőtt, ennek a világkorszaknak a hajnalán, amikor a szentek, a jógik és a rsi-munik összegyűltek, hogy megvitassák a világ sorsát. Mi fog történni az emberiséggel, milyen megoldások vannak az élet nagy kérdéseire? S aki a tanítást vezette nagyon elégedett volt, nagyra becsülte a szentek kérdéseit, dicsőítve őket így szólt „Helyesen tudakozódtok, mert kérdéseitek az abszolút igazságra vonatkoznak és az emberiség javát szolgálják.” 

Tehát ez a helyes módja a tudakozódásnak, ha kérdéseink az abszolút igazságra, az isteni témákra vonatkoznak, és az emberiség javát szolgálják. Szóval a helyes tudakozódás azt jelenti, hogy ezek szerint a szempontok szerint kérdezünk. Még ha tudjuk is a választ, néha akkor is kérdezzünk, hogy a tudakozódás nagy elvét szolgáljuk ezzel. Hiszen a megfelelő kérdések és válaszok, nemcsak a kérdező és a válaszoló, hanem valamennyi jelenlévő javát is szolgálják. Tehát elmondhatjuk, hogy a helyes tudakozódás az isteni témák iránt, az egy szent gyakorlat. 

Természetesen a kérdezés módja tanítványi lánconként, és tanítómesterenként változhat. Egyes iskolákban a guru nagyon aprólékosan magyarázza el a dolgokat, míg másutt először darshanért kell folyamodni, ahol bár tele vagyunk kérdéssel, mégsem tudunk egy szót sem szólni, s a mester sem szólal meg. S mi történik? Mégis mindent megértünk, valami átszüremlik belénk. Ez bizonyítja azt, hogy az igazi lelki tudakozódás az nem egy intellektuális szópárbaj, sokkal inkább olyan, mint a szív ébredése. Ez egy rendkívül magas módja a kérdés-felelet megértésének. 

Tudjuk, hogy a beszéd, mint emberi képesség leghelyesebb alkalmazása az, ha nem az anyagi témákra, hanem a Legfelsőbb dicsőítésére vonatkozik. Tehát ne anyagi témákkal, vitatkozással, vagy úgymond lelki dolgok híresztelésévelfoglalkozzunk, hanem dicsőítéssel. Még csak ne is filozófiával, mert még az is egy alacsony szint. A Legfelsőbb dicsőítése a legjobb módja a beszéd használatának. A legmegfelelőbb dicsőítés pedig az, ha a Szent Neveket zengjük. Esetleg szeretnétek még ennél is feljebb menni? Ennél még magasabb szint az, amikor a túlcsorduló érzelmektől már képtelen vagy kimondani a Szent Nevet. Tehát mi a legjobb módja a beszéd használatának? Az, ha csendben maradunk. 

 

(folytatása következik)

 



(от лекция на Свами Тиртха, 11.05.2019 сутрин, София)

Днес имаме сесия с въпроси и отговори. Може да запитате защо така? Защо не официална лекция? Защото традиционният начин на изучаване е такъв. Има тема за дискусия; има въпроси и има и отговори. И ако правилно следваме този процес, тогава можем да избием като мляко тази наука. По този начин можем да достигаме до по-дълбоки нива на разбиране. И понеже интелектът е инструментът на нашето съзнание за изследване, мисля, че си струва да го прилагаме по най-добрия начин. Затова насърчаваме и практикуваме запитванията.

Същото се е случило преди много, много години, в зората на тази епоха, когато светците, йогите и риши-муните се събрали заедно да поговорят за съдбините на света. Какво ще се случи с човечеството, какви са решенията за гатанките на живота? Тогава лекторът бил много удовлетворен, тъй като бил признателен за запитванията на останалите светци и ги възславил за въпросите им с думите: „Вие имате много правилни въпроси, понеже те касаят абсолютната истина и целят добруването на човечеството.” 

Така че това е правилно запитване – ако въпросите ни се отнасят до абсолютната истина или божествените теми, и също ако се стремят да служат за благото на останалите. Да запитваш правилно означава да се стараеш да взимаш предвид тези точки. Даже да знаем отговора, понякога трябва да питаме в знак на служене към запитването, към самия метод. Защото верните въпроси и верните отговори са благодатни и за питащия, и за отговарящия, и за всички онези, които са наоколо и могат да чуят съветите. Така можем да кажем, че правилното запитване е свещен метод в божественото изучаване. 

И разбира се, методите за даване на напътствия зависят от школата, зависят и от натурата на учителя. Защото в някои школи учителите обясняват много подробно. В други школи най-напред трябва да кандидатстваш за даршан, аудиенция, и след това можеш да дойдеш изпълнен с въпроси, но да нямаш възможност да промълвиш и дума. И учителят също да не каже нищо. Но какво се случва? Ти разбираш. Нещо ти се разкрива. Това доказва, че истинското духовно запитване не е интелектуален дебат. То е като пробуждане в сърцето. То е свръхвисш начин за разбиране на темите и въпросите. 

Знаем, че най-добрата употреба на нашата реч не е обсъждането на светски теми, а най-възвишеното приложение на тази човешка способност е възхвалата на Бога. Тоест не светски теми, не дебати, не тъй наречени духовни клюки, а възхвала. Дори не и философия, понеже тя също е ниско ниво. Възхвала на Всевишния – това е най-добрата употреба на нашата реч. Пък най-добрият начин на възхвала е когато възпявате светите имена. А искате ли да идете на дори още по-високо ниво? По-високото ниво е когато не можете да произнесете светите имена заради наситените си емоции. Така че какво е най-доброто приложение на речта ни? Когато не можем да проговорим. 

(следва продължение)



(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Radhe Radhe Govinda! Who is Govinda? We started from some theories, mantra, to liberate the consciousness… and finally we have arrived to Govinda. And Radha, you know Her very well. All right, you can ask, Radha we know, but who is this Govinda? Radha is the most beautiful girl in the village, right? But who is this Govinda? You know, in our tradition Radharani is the most charming person in this whole creation. So much so, that there is only one person who is able to appreciate Her and this is God. Only God can understand or appreciate Her beauty, Her charm, Her love, etc. 

From God we expect to be omniscient, right? And we all admire the Supreme. But just imagine, there is someone whom He admires. It is just mind-blowing! We started from liberating the consciousness and now we end up with breaking our head. God is running after someone?! That is incredible. But this is Radha; and who is running after Her? Govinda. Because Krishna-Govinda is so beautiful, that His beauty is marvelous even for Himself. Yes, once when He was on this planet Earth, He entered a palace. And one column was made of polished precious stone. It was reflective like a mirror. Krishna came and when He encountered His reflection in this mirror column, He was amazed. He said, ‘What is this beauty? Who is this incredibly handsome person? Who is this? I cannot imagine’. So, the beauty of God is so great, that it is charming for even Himself. He cannot understand Himself. 

I think sometimes we also share this feature. Sometimes we don’t understand ourselves. I am not sure if it means that we are also gods. But you see, we humans are very similar to Him. Or we can say, He comes in a very similar manner to us. 

Just imagine, the beauty of God Supreme is so super excellent, that it is incomprehensible for Himself. But there is one person, Radha, who can fully appreciate the beauty of Govinda. To be able to appreciate the greatness and the beauty of God, a real partner is necessary. So we can say that the ultimate Beauty and the ultimate Love, Govinda and Radha, their union is the essence of the whole creation. And we can say that this is the liberation of the consciousness. If we are able to think and meditate over the meeting and the divine union of Beauty and Love, then we are relieved of all the possible contaminations of the mind. This is a beautiful invitation  for all of you to join this very aesthetic ecstasy. 

So Radha and Govinda represent this beautiful supreme union, divine meeting. Radha and Govinda. The name of the Supreme is very important. To call somebody by their name is important. What is your good name? 

Answer: Martin.  

Swami Tirtha: If I enter this hall and I say, ‘Hey you!’, most probably you will not pay attention. But if I say, ‘Hey, Martin!’, immediately you will pay attention, right? ‘Somebody is calling me’. Hey Govinda! He will pay attention, ‘Somebody is calling me’. Hey Govinda! Therefore, the ultimate liberation of our consciousness is to become a surrendered servant, a surrendered practitioner in this divine union. An omnipotent God and a surrendered servant – they are an invincible partnership. 

To qualify ourselves, we need to pray – so that the blessings come to us, so that the mercy embraces us. Because the best way is to approach this merciful aspect of God.



(Szvámí Tírtha, 2019.01.05-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása

Rádhé Rádhé Góvinda! Ki Góvinda? Beszélgetésünket különböző elméletekkel, a mantrának a tudatra ható felszabadító erejével kezdtük … majd végül eljutottunk Góvindához és Rádháránihoz, akit ti nagyon jól ismertek. S ilyenkor felmerülhet bennünk a kérdés, hogy igen, Rádhát ismerjük, de ki ez a Góvinda? Igen, Rádhá, a falu legszebb lánya, de akkor ki lehet ez a Góvinda? Mint ahogy tudjátok a vaisnava hagyományaink szerint Rádhárání a legelbűvölőbb személy az egész világmindenségben. Olyannyira, hogy valójában csak egyetlen személy képes felbecsülni Őt, mégpedig maga Isten. Egyedül Ő képes megérteni, és igazán csodálni szépségét, magával ragadó bájosságát, szeretetét, és így tovább. 

Istennel kapcsolatban, ha lehet ilyet mondani egyetlen elvárásunk van, az hogy legyen mindenható, mi pedig csodáljuk mindezért. De csak képzeljétek el, hogy van valaki, akit Ő csodál. Ez egyszerűen elképesztő! A tudatunk felszabadításától indultunk, és odáig jutottunk, hogy megáll az eszünk. Maga Isten szalad valaki nyomában?! Ez hihetetlen! De hát Rádhikáról van szó, és tulajdonképpen ki is szalad az Ő nyomában? Maga Góvinda (Krisna), mert Ő oly gyönyörűséges, hogy szépsége még önmagát is elbűvöli. Történt egyszer, hogy amikor itt járt a Földön, egy káprázatosan szép palotában sétálgatott, ahol az oszlopok csiszolt márványból készültek, és olyan fényesen ragyogtak, mint egy tükör. Amikor Krisna megpillantotta benne a tükörképét, teljesen elképedve így szólt, ‘Ki ez a szépség? Ki ez a hihetetlenül elbűvölő személy? El sem tudom képzelni ki lehet Ő?’ Tehát Isten oly gyönyörű, hogy még saját magát is elbűvöli. Nem ismeri fel Önmagát! 

Azt hiszem ezzel néha mi is így vagyunk, nem ismerünk magunkra. De nem vagyok biztos benne, hogy ez azt jelentené, hogy mi is Istenek lennénk. De látjátok, mi emberek nagyon hasonlítunk Hozzá, vagy azt is mondhatjuk, hogy Ő az emberhez nagyon hasonlatos módon jelenik meg a számunkra. 

Csak képzeljétek el, hogy a Legfelsőbb Úr szépsége olyan hatalmas, hogy még saját maga sem képes azt felfogni. Viszont létezik egyvalaki, Rádháráni, aki teljesen tudatában van Góvinda szépségének. Tehát, hogy ezt fel tudjuk fogni, ahhoz egy bensőséges társ szükséges. Szóval azt mondhatjuk, hogy a végső Szépség (Góvinda) és a végső Szeretet (Rádhá), és az Ő szeretetteljes együttlétük az egész világmindenség lényege. S azt is mondhatjuk, hogy ez az igazi tudat felszabadítás. Ha képesek vagyunk az Ő szeretetteljes együttlétükön meditálni, akkor megszabadulunk az elme valamennyi szennyeződésétől. S ez egy gyönyörű meghívás mindannyiunk számára, hogy csatlakozzunk ehhez a szépséges, esztétikus eksztázishoz. 

Tehát Rádhá és Góvinda testesíti meg ezt a gyönyörű szeretetteljes együttlétet, az isteni találkozást. Rádhá és Góvinda. S itt nagyon nagy szerepe van Isten nevének, hiszen valakit a saját nevén szólítani az rendkívül fontos. Például téged hogy hívnak? 

Válasz: Martin.  

Szvámí Tírtha: Nos, tegyük fel, hogy amikor beléptem ebbe a terembe, akkor úgy szólítottalak volna téged, hogy ‘Hé te!’, valószínűleg nem figyeltél volna rám. Viszont, ha azt mondtam volna, hogy ‘Hé, Martin!’, akkor ugye azonnal odafigyeltél volna? ‘Valaki szólított engem’. Hé Góvinda! Erre oda fog figyelni az Úr, ‘Valaki szólít’. Hé Góvinda! Ezért a legvégső módja a tudatunk felszabadításának az, ha Isten alázatos szolgáivá válunk, az istenszeretet meghódolt gyakorlóivá. Egy mindenható Isten és meghódolt szolgája, az egy legyőzhetetlen páros! 

S ahhoz, hogy erre alkalmassá váljunk, imádkoznunk kell, hogy az áldás reánk szálljon, s átöleljen bennünket az isteni kegyelem. Mivel a legkedvezőbb út, ha Istennek ehhez a kegyes aspektusához kerülünk közelebb.



(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2019 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Радхе Радхе Говинда! Кой е Говинда? Започнахме с теория, че мантрата служи да освободиш съзнанието си… и накрая стигнахме до Говинда. А Радха я знаете много добре. Добре, ще кажете, Радха я знаем, но кой е този Говинда? Радха е най-красивата девойка в селото, нали? Обаче кой е този Говинда? Знаете, в нашата традиция Радхарани е най-прекрасната в цялото творение. Толкова прекрасна, че има само един, способен да я оцени, и това е Бог. Единствен Бог може да разбере и оцени Нейната красота, Нейното очарование, Нейната любов… 

От Бог очакваме да е всезнаещ, нали? И ние всички се възхищаваме на Върховния. Но само си представете, че има някой, на когото Той самият се възхищава. Това просто отнася ума! Започнахме от освобождаване на съзнанието, а сега стигаме дотам да си счупим ума. Бог да тича по някого?! Това не е за вярване. Но това е Радха. А кой тича след Нея? Говинда. Защото Кришна-Говинда е толкова прекрасен, че красотата Му удивлява дори самия Него. Веднъж, докато бил на тази планета Земя, Той влязъл в един палат. Една от колоните била направена от полиран скъпоценен камък. Блестяла като огледало. Кришна идвал насреща и когато се натъкнал на отражението си в тази огледална колона, бил удивен. Той казал: „Каква е тази красота? Кой е този невероятен красавец? Кой е? Не мога да си представя.“ Така че красотата на Бога е толкова огромна, че е пленителна дори за самия Него. Той не може да разбере себе си. 

Мисля, че понякога ние също споделяме тази черта. Понякога и ние не разбираме себе си. Не съм сигурен, че това означава, че също сме богове. Но виждате ли, ние хората сме много подобни на Него. Или можем да кажем, че Той идва по начин много подобен на нас. 

Представете си, красотата на Всевишния е толкова свръх-прекрасна, че е неразбираема и за самия Него. Но има една личност, Радха, която е способна напълно да оцени хубостта на Говинда. За да може да оцени величието и красотата на Бога е нужен истински партньор. Така можем да кажем, че единението на най-висшата Красота и най-висшата Любов, Говинда и Радха, е есенцията на цялото битие. И можем да кажем, че това е истинското освобождаване на съзнанието. Ако можем да мислим и медитираме върху срещата и божественото единение на Красотата и Любовта, тогава се освобождаваме от всички възможни умствени замърсявания. Това е един красив призив към всички вас да се включите в този толкова естетичен екстаз. 

И така, Радха и Говинда представят това прекрасно висше единение, божествената среща. Радха и Говинда. Името на Върховния е много важно. Да повикаш някого по име е важно. Вие как се казвате? 

Отговор: Мартин.  

Свами Тиртха: Ако вляза в тази зала и кажа: „Ей ти!“, най-вероятно няма да ми обърнете никакво внимание. Но ако кажа: „Хей, Мартин!“ незабавно ще се обърнете, нали? „Някой ме вика“. Хей, Говинда! Той ще се обърне: „Някой ме вика“. Хей, Говинда! Затова върховното освобождение за нашето съзнание е да стане отдаден слуга, отдаден практикуващ в това божествено единение. Всемогъщ Бог и отдаден слуга – това е непобедимо партньорство. 

За да се квалифицираме е нужно да се молим – за да дойдат благословиите към нас, да ни обгърне милостта. Защото най-добрият начин е да се обръщаме към милостивия аспект на Бога.



(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 05.01.2019 abends, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Radhe Radhe Govinda! Wer ist Govinda? Wir begannen mit einigen Theorien, Mantras, um das Bewusstsein zu befreien… und sind schließlich bei Govinda angekommen. Und Radha, ihr kennt sie sehr gut. Gut, ihr fragt euch vielleicht, Radha kennen wir, aber wer ist dieser Govinda? Radha ist das schönste Mädchen im Dorf, nicht wahr? Aber wer ist dieser Govinda? Wisst ihr, in unserer Tradition ist Radharani die bezauberndste Person in der ganzen Schöpfung. So sehr, dass es nur einen gibt, der Sie wirklich zu schätzen weiß, und das ist Gott. Nur Gott kann Ihre Schönheit, Ihren Charme, Ihre Liebe usw. verstehen  und wertschätzen.

Von Gott erwarten wir Allwissenheit, nicht wahr? Und wir alle bewundern den Höchsten. Aber stellt euch vor, da ist jemand, den Er bewundert. Es ist einfach unfassbar! Wir begannen mit der Befreiung des Bewusstseins und jetzt enden wir damit, uns den Kopf zu zerbrechen. Gott rennt jemandem hinterher?! Das ist unglaublich. Aber das ist Radha; und wer rennt Ihr hinterher? Govinda. Denn Krishna-Govinda ist so schön, dass seine Schönheit selbst für ihn erstaunlich ist. Ja, als Er einst auf diesem Planeten Erde war, betrat Er einen Palast. Und eine Säule war aus poliertem Edelstein gefertigt. Sie reflektierte wie ein Spiegel. Krishna kam hinzu, und als Er sein Spiegelbild in dieser Säule erblickte, war Er verblüfft. Er sagte: „Was ist das für eine Schönheit? Wer ist dieser unglaublich gutaussehende Mensch? Wer ist das? Ich kann es mir nicht vorstellen.“ Die Schönheit Gottes ist also so groß, dass sie selbst für ihn bezaubernd ist. Er kann sich selbst nicht verstehen. 

Ich denke, manchmal teilen wir diese Eigenschaft. Manchmal verstehen wir uns selbst nicht. Ich bin mir nicht sicher, ob das bedeutet, dass wir auch Götter sind. Aber seht ihr, wir Menschen sind Ihm sehr ähnlich. Oder wir können sagen Er begegnet uns auf sehr ähnliche Weise.

Stellt euch nur vor, die Schönheit des Höchsten Gottes ist so überaus erhaben, dass sie für Ihn selbst unbegreiflich ist.

Aber es gibt eine Person, Radha, die die Schönheit Govindas vollkommen erfassen kann. Um die Größe und Schönheit Gottes zu erfassen, ist ein wahrer Partner notwendig. So können wir sagen, dass die höchste Schönheit und die höchste Liebe, Govinda und Radha, ihre Vereinigung die Essenz der gesamten Schöpfung ist. Und wir können sagen, dass dies die Befreiung des Bewusstseins ist. Wenn wir über die Begegnung und die göttliche Vereinigung von Schönheit und Liebe nachdenken und meditieren können, dann werden wir von allen möglichen Verunreinigungen des Geistes befreit. Dies ist eine wunderschöne Einladung an euch alle, an dieser ästhetischen Ekstase teilzuhaben.

Radha und Govinda verkörpern diese wunderschöne höchste Vereinigung, diese göttliche Begegnung. Radha und Govinda. Der Name des Höchsten ist von großer Bedeutung. Jemanden mit seinem Namen anzusprechen, ist wichtig. Wie lautet Ihr Name?

Antwort: Martin.

Swami Tirtha: Wenn ich diesen Saal betrete und sage: „Hey du!“, werden Sie mir höchstwahrscheinlich keine Beachtung schenken. Aber wenn ich sage: „Hey, Martin!“, werden Sie sofort aufmerksam, nicht wahr? „Jemand ruft mich.“ Hey Govinda! Er wird aufmerksam: „Jemand ruft mich.“ Hey Govinda! Die höchste Befreiung unseres Bewusstseins besteht also darin, ein ergebener Diener, ein hingegebener Praktizierender in dieser göttlichen Vereinigung zu werden. Ein allmächtiger Gott und ein ergebener Diener – sie bilden ein unbesiegbares Team.
Um uns dafür zu qualifizieren, müssen wir beten – damit uns die Segnungen zuteilwerden, damit uns die Gnade umfängt. Denn der beste Weg ist, sich diesem barmherzigen Aspekt Gottes zuzuwenden.



(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Радхе Радхе Говинда! Кто такой Говинда? Мы начали с теории, что мантра, предназначена чтобы освободить сознание… и наконец пришли к Говинде. А Радху вы прекрасно знаете. Хорошо, вы можете спросить: Радху мы знаем, но кто такой Говинда? Радха — самая красивая девушка в деревне, верно? Но кто такой Говинда? Знаете, в нашей традиции Радхарани — самая очаровательная личность во всем этом творении. Настолько, что только один человек способен оценить Ее, и это Бог. Только Бог может понять или оценить Ее красоту, Ее обаяние, Ее любовь …

От Бога мы ожидаем чтобы Он был всезнающим, не так ли? И все мы восхищаемся Всевышним. Но представьте себе, есть Тот, кем Он восхищается. Это просто поразительно! Мы начали с освобождения сознания, а теперь дошли до того, что ломаем себе голову. Бог бежит за кем-то?! Это невероятно. Но это Радха; а кто бежит за Ней? Говинда. Потому что Кришна-Говинда настолько прекрасен, что Его красота восхитительна даже для Него самого. Да, однажды, когда Он был на этой планете Земля, Он вошел во дворец. И одна колонна была сделана из полированного драгоценного камня. Она отражала, как зеркало. Кришна пришел, и когда Он увидел Свое отражение в этой зеркальной колонне, Он был поражен. Он сказал: «Что это за красота? Кто этот невероятно красивый человек? Кто это? Я не могу себе представить». Так вот, красота Бога настолько велика, что она очаровательна даже для Него Самого. Он не может понять Себя.

Мне кажется, иногда мы тоже обладаем этой чертой. Иногда мы не понимаем самих себя. Я не уверен, означает ли это, что мы тоже боги. Но видите ли, мы, люди, очень похожи на Него. Или, можно сказать, Он приходит к нам очень похожим образом.

Только представьте, красота Всевышнего Бога настолько превосходна, что непостижима для Него Самого. Но есть одна личность, Радха, которая может в полной мере оценить красоту Говинды. Чтобы оценить величие и красоту Бога, необходим настоящий партнер. Поэтому можно сказать, что высшая Красота и высшая Любовь, Говинда и Радха, их союз — это сущность всего творения. И можно сказать, что это освобождение сознания. Если мы способны размышлять и медитировать над встречей и божественным союзом Красоты и Любви, то мы освобождаемся от всех возможных загрязнений ума. Это прекрасное приглашение для всех вас присоединиться к этому эстетическому экстазу.

Таким образом, Радха и Говинда олицетворяют это прекрасное высшее единение, божественную встречу. Радха и Говинда. Имя Всевышнего очень важно. Называть кого-либо по имени важно. Как вас зовут?

Ответ: Мартин.  

Свами Тиртха: Если я войду в этот зал и скажу: «Эй, ты!», скорее всего, вы не обратите внимания. Но если я скажу: «Эй, Мартин!», вы сразу же обратите внимание, верно? «Меня кто-то зовёт». Эй, Говинда! Он обратит внимание: «Меня кто-то зовёт». Эй, Говинда! Поэтому высшее освобождение нашего сознания — это стать преданным слугой, преданным практиком в этом божественном союзе. Всемогущий Бог и преданный слуга — это непобедимое партнерство. 

Чтобы подготовиться к этому, нам нужно молиться — чтобы к нам пришли благословения, чтобы нас обняла милость. Потому что лучший путь — это приблизиться к этому милосердному аспекту Бога.