Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.05-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása

Rádhé Rádhé Góvinda! Ki Góvinda? Beszélgetésünket különböző elméletekkel, a mantrának a tudatra ható felszabadító erejével kezdtük … majd végül eljutottunk Góvindához és Rádháránihoz, akit ti nagyon jól ismertek. S ilyenkor felmerülhet bennünk a kérdés, hogy igen, Rádhát ismerjük, de ki ez a Góvinda? Igen, Rádhá, a falu legszebb lánya, de akkor ki lehet ez a Góvinda? Mint ahogy tudjátok a vaisnava hagyományaink szerint Rádhárání a legelbűvölőbb személy az egész világmindenségben. Olyannyira, hogy valójában csak egyetlen személy képes felbecsülni Őt, mégpedig maga Isten. Egyedül Ő képes megérteni, és igazán csodálni szépségét, magával ragadó bájosságát, szeretetét, és így tovább. 

Istennel kapcsolatban, ha lehet ilyet mondani egyetlen elvárásunk van, az hogy legyen mindenható, mi pedig csodáljuk mindezért. De csak képzeljétek el, hogy van valaki, akit Ő csodál. Ez egyszerűen elképesztő! A tudatunk felszabadításától indultunk, és odáig jutottunk, hogy megáll az eszünk. Maga Isten szalad valaki nyomában?! Ez hihetetlen! De hát Rádhikáról van szó, és tulajdonképpen ki is szalad az Ő nyomában? Maga Góvinda (Krisna), mert Ő oly gyönyörűséges, hogy szépsége még önmagát is elbűvöli. Történt egyszer, hogy amikor itt járt a Földön, egy káprázatosan szép palotában sétálgatott, ahol az oszlopok csiszolt márványból készültek, és olyan fényesen ragyogtak, mint egy tükör. Amikor Krisna megpillantotta benne a tükörképét, teljesen elképedve így szólt, ‘Ki ez a szépség? Ki ez a hihetetlenül elbűvölő személy? El sem tudom képzelni ki lehet Ő?’ Tehát Isten oly gyönyörű, hogy még saját magát is elbűvöli. Nem ismeri fel Önmagát! 

Azt hiszem ezzel néha mi is így vagyunk, nem ismerünk magunkra. De nem vagyok biztos benne, hogy ez azt jelentené, hogy mi is Istenek lennénk. De látjátok, mi emberek nagyon hasonlítunk Hozzá, vagy azt is mondhatjuk, hogy Ő az emberhez nagyon hasonlatos módon jelenik meg a számunkra. 

Csak képzeljétek el, hogy a Legfelsőbb Úr szépsége olyan hatalmas, hogy még saját maga sem képes azt felfogni. Viszont létezik egyvalaki, Rádháráni, aki teljesen tudatában van Góvinda szépségének. Tehát, hogy ezt fel tudjuk fogni, ahhoz egy bensőséges társ szükséges. Szóval azt mondhatjuk, hogy a végső Szépség (Góvinda) és a végső Szeretet (Rádhá), és az Ő szeretetteljes együttlétük az egész világmindenség lényege. S azt is mondhatjuk, hogy ez az igazi tudat felszabadítás. Ha képesek vagyunk az Ő szeretetteljes együttlétükön meditálni, akkor megszabadulunk az elme valamennyi szennyeződésétől. S ez egy gyönyörű meghívás mindannyiunk számára, hogy csatlakozzunk ehhez a szépséges, esztétikus eksztázishoz. 

Tehát Rádhá és Góvinda testesíti meg ezt a gyönyörű szeretetteljes együttlétet, az isteni találkozást. Rádhá és Góvinda. S itt nagyon nagy szerepe van Isten nevének, hiszen valakit a saját nevén szólítani az rendkívül fontos. Például téged hogy hívnak? 

Válasz: Martin.  

Szvámí Tírtha: Nos, tegyük fel, hogy amikor beléptem ebbe a terembe, akkor úgy szólítottalak volna téged, hogy ‘Hé te!’, valószínűleg nem figyeltél volna rám. Viszont, ha azt mondtam volna, hogy ‘Hé, Martin!’, akkor ugye azonnal odafigyeltél volna? ‘Valaki szólított engem’. Hé Góvinda! Erre oda fog figyelni az Úr, ‘Valaki szólít’. Hé Góvinda! Ezért a legvégső módja a tudatunk felszabadításának az, ha Isten alázatos szolgáivá válunk, az istenszeretet meghódolt gyakorlóivá. Egy mindenható Isten és meghódolt szolgája, az egy legyőzhetetlen páros! 

S ahhoz, hogy erre alkalmassá váljunk, imádkoznunk kell, hogy az áldás reánk szálljon, s átöleljen bennünket az isteni kegyelem. Mivel a legkedvezőbb út, ha Istennek ehhez a kegyes aspektusához kerülünk közelebb.